Part 4

12. Minők a’ javak, mellyeket a’ sokaság azoknak tart, innét is megfogható. Ha magának valaki mint valódi javakat az okosságot, mértékletességet, igazságot ’s bátorságot képzeli, nem türheti el, ha ezekhez ollyasmit hall számitni, mi a’ valódi javakkal össze épen nem fér. Ha pedig azokat véli javaknak, miket a’ sokaság, ugy örömest hallja ’s könnyen meg engedi a’ Comicus mondását. Tehát a’ sokaság maga is megesméri ezen különbséget. Mert máskép azon mondás nem volna botrányos és megbánto, sőt helyesnek és elmésnek látszanék, midőn az a’ gazdagságra, a’ fényüzés és kéj eszközeire illesztetik. Menj tehát ’s kérdezd meg magadat, ha olly dolgokat javak gyanánt kell-e becsülni és szeretni, a’ mellyeknek képzeleténél helyesen lehet ezen megjegyzést tenni: hogy az, ki ezekkel bir, a’ nagy bőség miatt elveszti eszét.

13. Alak és anyag vagyok. Ezek egyike sem lesz semmivé, mikép nem is támadott semmiből. Tehát minden részem a’ változás által, magához képest a’ világnak valami más részébe ’s ez viszont más részébe tétetik által ’s ez igy megyen végtelenül. Illy változás által lettem én is, és szülőém ’s igy vissza a’ másik végetlenig Mert semmi sem tartóztat igy szólni, ha bár kiszabott időszakok szerint igazgattatik is a’ világ.

14. Az okosság és az okoskadás tudománya olly működő erők, mellyek magokra ’s munkálatikra nézve magoknak elégségesek. Eredetöket saját alap elvökből veszik ’s kitüzött czéljok felé haladnak. Azért nyerték az igaz, jó cselekvények nevét a’ belőlek eredő tettek, minthogy általuk az igaz ut jeleltetik meg.

15. Mit sem mondhatunk azon dolgok közzül az emberének mellyek őt mint embert nem illetik. Mert azok nem kellékei az embernek, sem az emberi természet nem igéri ’s tökélyére nem szolgálnak. Bennök tehát sem az ember rendeltetése nem alapszik, sem azon jó, mi ezen czél elérését elősegitné. Mert ha ezek valamellyike az embert érdeklené, nem volna illő őket megvetni, vagy ellenök szegülni, ’s nem is lenne az dicséretes, ki őket minél inkább nélkülözheti; sőt az sem volna jó ember, ki ezek egyikét magától megtagadná, ha ezek csakugyan valódi javak volnának. Most ellenben minél többet megtagad ezekből ’s ezekhez hasonlókból valaki magától ’s minél nyugodtabban türi veszteségöket annál erényesb embernek tartatik.

16. A’ minő tárgyat legtöbbször képzelsz magadnak, ollyan lesz gondolkozásod. Mert a’ lélek a’ képzeletektől veszi szinét; azt tehát illy képzetekbe mártsd, példáu: a’ hol élni kell, ott boldogul is lehet élni; neked az udvarnál kell élni, tehát ott is élhetsz boldogul; vagy: minden dolog valamiért készült; minek meg tételére pedig alkottatott, arra ösztönöztetik is; a’ mire pedig ösztönöztetik, abban fekszik rendeltetése czélja; a’ miben pedig czélja van, abban van minden dolog java és haszna helyezve. Már az okos teremtésnek legfőbb java a’ társaság. Mert hogy társas életre születtünk már fentebb megmutattatott. Vagy nem elég világos e’, hogy a’ rosszabb a’ jobbért, a’ jobb pedíg egymásért alkottatott, jobb pedig a’ lelketlennél a’ lelkes lény, ’s a’ lelkesek közt az okosak a’ jobbak.

17. Lehetlenekre törekedni bolondság. Lehetlen pedig, hogy a’ gonoszak gonoszul ne tegyenek.

18. Mi sem történik senkivel, mit természeténél fogva el nem viselhetne. Mással is történhetnék épen az, de a’ ki vagy azért, mivel nem tudja mi történék vele, vagy mivel nagy lelküségét akarja mutatni meg nem indul és nem neheztel miatta. Szégyen volna pedig, ha a’ tudatlanság vagy a’ büszkeség többet tehetne mint az okosság.

19. A’ kül tárgyak magok semmikép sem érintik a’ lelket. Nincsen utjok hozzá ’s a’ lelket sem nem változtathatják sem nem indithatják meg. Ő egyedül magától változik és mozog ’s a’ minők lesznek az elvek, mellyeknek magában helyt ád, ollyanokká teszi az elébe találkozó tárgyakat.

20. Egy tekintetben ugyan legszorosabb kapcsolatban áll velünk az ember, a’ mennyiben kötelességünk vele jót tenni és őt segitni; de a’ mennyiben némellyek szükséges működésünkben akadályoznak, az ember is eszközömmé lesz, hosonlón mint a’ nap, a’ szél, vagy az állat; mert ezek is gátolhatják munkálkodásomat. De eltökélésem ’s indulatomra nézve nincs akadály, mert az föltételekhez van kötve, ez pedig más irányt vesz. Mert az okosság a’ működésnek minden akadályát jóra forditja ’s a’ mi ezen tettnek akadéka volt, az müködésem tárgyává lesz ’s uj utra vezet, mi a’ kezdett uton gátolt.

21. Mi a’ világon legtökélyesb, azt tiszteld, az pedig azon lény, melly minden mást föl használhat, ’s mindent igazgat. Hasonlókép önmagadban is azt tiszteld mi legtökélyesb, ez pedig, mi az előbbihez rokon: mert benned ez az, minek minden szolgálatára van ’s életed ez által igazgattatik.

22. Mi az országnak nem ártalmas, nem árt a’ polgároknak sem. Minden bekövetkezhető károsodásnál ezen szabályt alkalmazd: ha az országnak nem ártalmas, nekem sem káros, ’s ha bár az ország kárositatik is, nem kell a’ kárositóra boszankodni, hanem meg kell mutatni miben hibázott.

23. Gyakran meggondold, mi gyorsan ragadtatnak ’s vonatnak el mindenek, mik léteznek vagy keletkeznek: mert a’ lények anyaga, mint az áradat szünetlen folyamatban van; – az okok örök cserében ’s az okozatok számtalan változásokon mennek által; alig van valami állandó; továbbá gondold meg a’ két oldalról környező mult és jövőnek végtelen ’s megmérhetlen voltát, mellyben mindenek teremtetnek. – Valjon nem volna e’ az bolond, ki illy dolgokra büszke lehetne, miattuk magát kinozná vagy zugolódnék, mint ollyas valamin, mi őt sokáig nyomja, noha az csak rövid ideig tart.

24. Képzeld magadnak az egész természetet; csak egy csekély részének vagy osztályosa; – és az örökévalóságot, – csak egy rövid, egy pillanatnyi kor rendeltetett abból neked; – és a sorsot, mellynek mi kis részecskéje vagy?

25. Vétkezik más ellenem? Ő lássa. Nékie sajátlagos hajlama és működése van. Nekem pedig az van, mit a’ köztermészet akaratánal fogva most birnom kell: ’s azt cselekszem, mit most cselekednem természetem akaratából kell.

26. Lelked kormányzó ’s uralkodó része rendítlen maradjon a’ test szelid vagy zordon indulatain; ne keveredjék belé, hanem korlátozza magát, és szoritsa ezen szenvedélyeket a’ testi tagok határai közé. Ha pedig más hasonszenv által jutnának föl a’ lélekhez, a’ mennyiben tudnillik ez a’ testtel egyesülve van; akkor ne ellenkezzél az érzelmekkel, mert természeted következményei, csak a’ lélek magától ne bélegezze azon balvéleménnyel, mintha azok valami jó vagy rosz volnának.

27. Élj az ístenekkel! az él pedig velök, a’ ki nékiek mindenkor lelke megelégedését mutatja sorsa fölött; ’s azt teszi mit azon szellem akar, mellyet Zeüsz mint önszármazékát mindenkinek elnökűl és vezérül adott; ez pedig mindenki esze ’s okossága.

28. Valjon haragszol e’ arra, kinek hónalja rosz szagu, vagy szája büdös? Mert mit használna az neked? Hiszen néki ollyan szája ’s ollyan hónalja van, hogy szükségkép illy szagnak kell tőlök származni. De, így szólsz, az embernek van esze ’s ha csak figyelmez, megesmérheti hibáit. – Helyesen; tehát neked is lévén okosságod, ébressz okosságbeli tehetséged által nála is hasonlót. Tanitsad, intsed. Mert midőn hallani fog, megyógyitod ’s többé boszuságra sem lesz szükség. (Sem ollyan, mint egy szinész a’ szomorujátékban sem ollyan mint egy kaczér nő, ne légy)

29. Mint pályád végén élni gondolnál, mi sem gátol már most ugy élned; de ha akadályoztatnál, lépj ki az életből; mind a’ mellett úgy, mint ki semmi rosszat nem szenvedett. Füst van; eltávozom. Miért látszanék ez olly nyomos dolognak? Mig pedig semmi illyes ki nem üz, szabad maradok, és semmi sem fog hátráltatni cselekednem azt, a’ mit akarok. Akaratom pedig az okos és társadalmi lény természetével megegyező.

30. A’ világ-egyetem szelleme társadalmi. Innét van, hogy a’ roszabbat a’ jobbért teremtette; ’s a’ jobbat egymással öszhangzólag egyesitette. Látod, mint rendelte egyikét a’ másiknak alája; mint szerkeszte mindeneket össze, ’s mérte ki érdeme szerint mindenkinek a’ magáét, és a’ legjelesbeket kölcsönös egyetértésre mint szövetkeztette.

31. Emlékezzél meg arra, mint viselted eddig magadat az istenek, szüleid, testvérid, nőd, gyermekeid, tanitóid, barátaid, rokonid és cselédeid iránt; valjon mind eddig nem illetted e’ őket tettben vagy szóban ollyassal, mi megbantó. Emlékezzél meg, miken mentél által, és miknek eltüréséhez voltál elég erős; továbbá, hogy betelt a’ te életednek története ’s bevégeztetett szolgálatod. Valjon mennyi szépet észleltél? Mennyi gyönyört ’s fáradalmat vetettél meg? Hány fényes tárgyat mellőztél el? Hány embertelennel bántál emberül?

32. Mi által zavarhatnának meg müveletlen ’s tudatlan elmék egy müveltet ’s értelmest? De mellyik elme mivelt ’s értelmes? Az, melly eredetét ’s czélját esméri ’s azon okos lény melly az egészen áthat ’s mindent meghatárzott időben rendez és igazgat.

33. Rövid időn már hamu vagy és csontváz! vagy egy puszta név, vagy még csak az sem. A’ név pedig csak egy zaj, egy viszhang. Sőt azon dolgok is, mik az életben annyira becsültetnek, minő hiúk, veszendők, csekélyek; – mint a’ marakodó kutyák ’s czivakodó gyermekek mellyek majd nevetnek, majd sirnak. A’ hit, szemérem, jog és igazság pedig a’ föld térségéről elköltöztek az égbe. ’S igy mi van még, mi itt tartóztat? Az érzéki tárgyak olly változók ’s állhatatlanok; az érzékek olly homályosak és csalékonyak, a’ lélek maga nem egyéb mint a’ vér párája; ’s azoknál lenni jóhirben kik illyenek, ugyan hiú dolog! Mért nem várod tehát nyugodtan megsemmitésedet, vagy áthelyeztetésedet? De mig ennek ideje eljön, mit fogsz tenni egyebet, mint az isteneket imádni és dicsérni, az emberekkel jól tenni, őket türni ’s tőlök ovakodni. ’S tartsad emlékedben, hogy mind az, mi testecskéd és lelkecskéd határain kivül van, sem nem a’ tiéd, sem tőled nem függ.

34. Mindenkor czélodhoz juthatsz, ha csak a’ hozzá vezető utra lépni, ’s azon gondolkodni ’s csekedni akarsz. Mert ezen kettő közös az isten az ember ’s minden okos lények lelkével; először, hogy senki által meg nem akadáloztathatik; aztán, hogy javát helyes meggyőződés ’s igaz cselekvényben leli fel, ’s vágyait erre korlátozhatja.

35. Ha ez sem az én roszaságom, sem az én roszaságomnak mive, sem pedig a’ közügynek nem ártalmas, miért nyugtalankodom fölötte. ’S valjon mi a’ közügynek megsértése?

36. A’ képzelődés el ne ragadjon: hanem kik reád szorulnak segitsd mint kitelik tőled ’s mint illik. De bár az eszközökben hiányt szenvednének, azt mindjárt bajnak ne véld: mert ez rosz szokás; hanem mint a’ korosb ember elkéri növendéke búgócsigáját, el nem felejtvén, hogy az csak egy búgó csiga, ugy tégy te is itt. – Midőn a’ szónokszékről a’ néphez szólsz, ember, elfelejted e, mi legyen az? Nem felejtem, igy szólsz, de azt mások még is méltónak tartják a’ legnagyobb törekvésre! Tehát azért te is bolond lész e? – Bár hol légy is, mindenütt lehetsz szerencsés ember; az pedig szerencsés, ki magának kedvező sorsot készit. A’ kedvező sors pedig a’ jó erkölcsök, jó indulatok és jó tettekben áll.

Hatodik könyv.

1. A’ világ anyaga engedékeny ’s mivelhető; az őt igazgató lélek magában semmi okát nem rejti a’ rosz cselekedetnek: mert benne roszaság nincs, azért semmi roszat nem tesz és nem árt senkinek. Pedig minden általa történik ’s eszközöltetik.

2. Ne tegyen előtted különbséget, ha hidegben vagy melegben kell kötelességedet teljesitni; ha alvó félben, vagy alvás után; ha korholtatva vagy dicsértetve; ha haldokolva vagy egyéb foglalatosságodban. Mert éltünk kötelességei egyike az is, hogy meghalunk. Tehát erre nézve is elég, a’ jelent jól használni.

3. Jól megvisgáld, ’s vigyázz el ne kerülje figyelmedet bármi tárgynak sem saját minősége sem becse.

4. Minden tárgyak gyorsan elváltoznak, és vagy el égnek (ha csak egyesülve van az anyagi világ), vagy pedig szétszóratnak.

5. A’ mindeneket kormányzó ész tudja, mi állapotban van, mi az ő hatása és mi tárgyakra.

6. Legjobb módja a’ boszuállásnak: a’ megbántóhoz hasonló nem lenni.

7. Az legyen örömöd és megnyugtatásod: egyik közhasznu tett után a’ másikhoz fogni, megemlékezve az istenségre.

8. Lényed kormányzó része az, melly önmagát felbuzditja ’s vezeti; magát ugy müveli a’ minő lenni akar; ’s magával az eseményeket ollyanoknak láttatja, minőknek akarja.

9. Az egyetemes természet által tétetik minden és nem más természet ereje által, melly ezt körül venné, vagy benne foglaltatnék, vagy pedig kivül tőle elkülönözve léteznék.

10. A’ világ vagy keveréke a’ lényeknek, mellyek majd történetesen össze kapcsolódnak, majd ismét szétválnak, – vagy pedig egysége, mellyben rend és gondviselés uralkodik. Ha az első, – miért ohajtsak olly rendetlen vegyületben, olly zürzavarban élni? Vagy mi egyébre legyen gondom, mint hogy egykor mikép váljak földé? Miért nyugtalankodjam? Mert bár mit tegyek, utol ér a’ romlás. – Ha pedig az utóbbi áll, ugy a’ kormányzót tisztelem, hozzá állhatatos hűséggel ’s bizalommal viseltetem.

11. Ha a’ körülmények erőszaka által nyugtalanságba helyeztetel, térj vissza gyorsan magadhoz ’s minden szükség nélkül a’ sorból ki ne lépj, mert igy az öszhangzat inkább leend hatalmadban, ha hozzá mindenkor vissza térsz.

12. Ha egyszerre volna mostoha és édes anyád; noha amaz iránt is tisztelettel viseltetnél, még is mindenkor ehez vissza térnél. Illy viszonyban állasz most az udvarral és a’ bölcsészettel. Járulj sokszor ez utóbbihoz, ’s nála nyugodj ki, mert általa lesznek az ottani körülmények neked eltürhetők ’s te azoknak eltürhető.

13. Valamint a’ húsétkekről ’s hasonló eledelekről igy kell gondólkodni: ez döglött hal, az döglött madár vagy sertvés; ismit: hogy a’ Falerni csak szőlő nedv; a’ bibor csak gyapju csigavérrel befestve, és az érzéki szerelem élvezetről: hogy az csak egy tag dörzsölése ’s nyálka kiömlése összekötve rángotódzásokkal. – Mert illy képzeletek érintik olly közel a’ tárgyakat, ’s mivoltukat úgy ki meritik; hogy őket eléggé megesmérhetjük. Hasonlón kell egész életünkben cselekednünk; a’ legbecsesebbnek látszó dolgokat tegyük mezétlenné, lássuk által becstelenségöket és fényes öltözetüket, melly által kitűnnek, szedjük le, mert az ékesség rettenetes csalárd ’s olly tárgyaknál, mellyek törekvésünkre legméltóbbaknak látszanak leginkább csábitó. Lásd mit mondott Crates magáról Xenocratesről.

14. Legtöbb tárgyokat, miket a’ sokaság csodál, következő általános osztályokra lehet szoritni. Az első csupán alakja, vagy természete által határoztatik meg, mint kövek, fák, figefák, szőlőtők, olajfák; a’ második osztály, mellynek csodálói a’ középrendben vannak, azon tárgyokat foglalja magában, mellyeknek párájok van, minők a’ nyájak és csordák; a’ harmadik, mellyet a’ müveltebbek becsülnek, tudnillik azok, kiknek okos lelke van ugyan, de nem világ polgári, hanem mesterségekre ’s egyéb ügyességekre alkalmas; ide tartozik sok szolgákat birni. A’ ki pedig a’ világ – ’s honpolgári okos lelket becsüli, egyébre nem fog ügyelni; hanem mindenek előtt azon törekszik, hogy önmagát olly állopotban ’s munkásságban tartsa, melly az okossággal ’s közjóval megegyező, ’s hogy a’ fajtájabelieket ugyan arra segitse.

15. Némellyek a’ lételre sietnek, némellyek a’ lételből: ’s annak is, mi levő félben van, már egy része eltünt. Hullámzás és változás a’ világot mindenkor megujitják, valamint az idő szakadatlan folyása szemeink előtt egy uj határtalan kort nyit meg. Ki akarna tehát e’ ragadó folyamban, mellyben megállni nem lehet, ezen elhullámzó tárgyok közül valamit különösen becsülni? Épen mintha valaki egy előtte elrepülő madárba akarna beleszeretni! De az már szemei elöl eltünt. – Ollyan mindenki élete, mint a’ vérnek kipárolgása ’s a’ légnek belélekzése. Mert egészen ugyanaz, a’ levegőt egyszer beszivni és ismét kilehelni, mit minden pillanatban teszünk: avagy pedig egész lélekzet tehetségünket, mellyel tegnap vagy tegnapelőtt óta bírunk, ismét oda vissza adni a’ honnét először kaptuk.

16. Sem a’ kipárolgás, melly a’ növényekéhez hasonlit, sem a’ lehelés, mi a’ szelid és vad állatokkal közös, nem méltó nagy becsülésre. Valamint az sem, hogy a’ képzelet által a’ tárgyok benyomásait vesszük; hogy indulatoktól ösztönöztetünk; társulatokba állunk és táplálkozunk. Mert mind ez semmivel sem fontosb, mint az ételekből a’ föleslegest kiüritni. De tehát mi becsülésre méltó? Talán a’ megtapsolás? Nem! Tehát a’ nyelvvel való megtapsolás sem, mert a’ sokaság magasztalása csakugyan a’ nyelvvel való tapsolásnál nem egyéb. Igy tehát a’ hirecskéről is lemondván, ugyan mi marad még becsülésre méltó? Gondolom ez: sajátlagos állopotja szerint erejét használni ’s vágyait korlátozni. Erre vezetnek a’ mesterségek ’s müvészetek is. Mert minden mesterségnek az czélja, hogy müvét azon dologra alkalmassá tegye, a’ miert készitetik. Erre törekszik a’ kertész, ki a’ szőlőtővel bánik; erre a’ lovász, erre a’ kutyász. És a’ gyermekek nevelése ’s oktatása mire czéloz egyébre? Itt van tehát a’ tiszteletre méltó. ’S ha ez jó állapotban van, semmi másnak megszerzésére szükséged nem leszen De ha meg nem szünöl sok mást is becsben tartani, ugy nem lész szabad, nem magadnak elégséges, nem szenvedély zaklatása nélkül. Mert akkor szükségkép irigy, féltékeny ’s gyanakodónak kell lenned azok ellen, kik azon dolgoktól, miket te olly nagyra becsülsz, megfoszthatnának; ’s cselt készitni azoknak kik azokat birják. Általában zavarba kell jönnie, ki ezekből valami nélkül szükölködik; és sokat panaszkodnia még az istenekre is. Azon tisztelet és becsület pedig mellyel saját okosságod iránt viseltetel, magaddal megelégedésben, a’ közönségnél kedvességben ’s az istenekkel egyetértésben tart, midőn mindent, a’ miben csak részeltetnek ’s a’ mit neked rendelnek, köszönettel fogadsz.

17. Föl, alá, ’s körben mozognak az anyagok; de az erény semmi illy irányban nem mozog. Ő valami istenibb és észre nem vett ösvényen halad szerencsésen előre.

18. Valjon mit müvelnek az emberek? Kortársaikat nem akarják dicsérni, még is magok nagyra becsülik az utódoktól, kik őket sem nem esmérték sem nem látták, dicsértetni. Ez közelit ahhoz, midőn valaki azon szomorkodnék, miért nem tartottak fölötte elődei magasztaló beszédeket.

19. Ha neked valami munka nehéz, azért ne véld, hogy az embernek az lehetetlen; ha pedig valami nem lehetetlen az embernek és köttelessége, hidd el, az neked is lehetséges.

20. A’ vivói gyakorlatban, ha bár valaki körmével megsért, vagy fejünkre egy daganatot üt, azért neheztelésünk semmi jelét nem adjuk, magunkat megbántottnak nem tartjuk és nem vesszük mint alattomos üldözőt gyanúba. Még is óvakodunk tőle, nem ugyan mint ellenségtől, vagy gyanúból, hanem nyugodt szivvel kikerüljük. Igy tegyünk az élet egyéb viszonyaiban is; ’s ne gondoljunk sok tetteikkel azoknak, kik velünk mintegy küzdőhelyen vannak: mert szabadságunkban áll, mint mondám, őket kikerülni minden gyanakodás ’s gyülölség nélkül.

21. Ha valaki arról meggyőzni ’s nékem azt kimutatni képes, hogy nem jól gondolkozom vagy cselekszem, ugy örömest változtatom. Mert az igazságot keresem, melly által még senki meg nem károsult; de megkárosodik a’ ki megmarad tévelgésében ’s tudatlanságában.

22. Én a’ mi kötelességem, megteszem, más dolgokról nem aggódom; mert azok vagy lelketlenek, vagy oktalanok, vagy eltévedettek és az igaz utat nemesmérők.

23. Okos ember létedre az oktalan állatokkal s dolgokkal általában, mint ollyanokkal mellyeknek esze nincsen, nemeslelküen és szabadelmüleg bánjál; az emberekkel, mint kiknek lelkök van, közszellemileg; könyörögj pedig mindenekért az istenekhez és ne törődjél azzal, mennyi ideig fogsz igy cselekedni, mert igy eltöltött három óra is elegendő.

24. Nagy Sándor és öszvérese haláluk után ugyan azzá váltak; vagy a’ világnak maganyagai közé vétettek föl, vagy egyenlőn elszórattak az atomok közé.

25. Gondold meg mi sok történik mindenikünkben ugyan azon időpontban, mi a’ testet szinte ugy illeti mint a’ lelket! És illy módon nem fogod csodálni, ha még sokkal tőbb, sőt minden mi létre jön ezen mindenségben, mellyet világnak nevezünk, együtt létezik.

26. Ha valaki azon kérdést tenné: mint iratik Antonin neve? Valjon minden egyes hangot indulatosan ejtenél e’ ki? Hát midőn haragszanak, ugyan viszont haragszol e’? ’S azon esetben nem fogsz e’ inkább türelmesen minden betüt előszámlálni? Erről tehát az utóbbi esetben is megemlékezzél: hogy kötelességed általában egyes részei által teljesitetik.

Ezekre illő ügyelned ’s meg nem zavarodni, sem a’ neheztelőkre viszont nem neheztelni, hanem az igaz uton haladni kitüzött czélod felé.

27. Minő kegyetlenség, meg nem engedni az embereknek, hogy az után törekedjenek, mit hozzájok tartozónak ’s hasznosnak vélnek, és pedig te némileg nem engeded nékiek azt tenni, midőn neheztelsz, hogy vétkeznek. Mert midőn vétkeznek általában csak az után törekednek, mit sajátuknak ’s hasznosnak tartanak. – De nem igy van! – Tehát tanitsd őket ’s mutasd meg nékiek a’ hibát, de harag nélkül.

28. A’ halál megszünteti az érzékek benyomásait, az indulatok ösztönit, az elme csapongásait ’s a’ testkörüli szolgálatot.

29. Gyalázat, azon életben a’ léleknek kifáradni, mellyben még a’ test nem fáradt el.

30. Vigyázz, el ne császárosodjál; azon külszint föl ne vedd; mert ez könnyen megtörténik. Tehát tartsd meg magadat egyszerűen, jól, meg nem hamisitva, komolyan, pompátlanul, igazságosan, istenfélőn, jóakarón, szeretettel teljesen és minden kötelességedben állhatatosan. Törekedjél, hogy ollyan maradj, a’ milyenné a’ bölcsészet tenni akart. Tiszteld az isteneket, segitsd az embereket. Rövid az élet ’s csak egy gyümölcse van a’ földi létnek: fedhetlen gondolkozásmód ’s közjóra szolgáló tettek. – Mindent ugy tégy, mint Antoninus tanitványa, kövesd éber szorgalmát az okos cselekvényekben, magaviselete mindenkori egyenlőségét, jámborságát, arcza vidámságát, nyájasságát, hirvágy nélküli lényét, ’s törekvését a’ dolgok visgálatában Ő semmitől nem távozott, mi előtt pontossan megszemlélte és éretten meggondolta volna. Mi türelmes volt azok iránt, kik őt igazságtalanul korholták a’ nélkül, hogy őket viszont gáncsolta volna! Mint nem hirtelenkedett ő soha; és mint nem hallgatott az árulkodásra! Mi gondosan figyelt erkölcseire és tetteire! Ő nem volt gunyoló, félénk, gyanakodó, vagy szőrszálhasogató. Mi kevéssel megelégedett háza, ágya, ruházata, élelme ’s szolgálatára nézve! Mint kedvelte a’ munkát, ’s mi nehezen haragudott meg! Igy egyszerü élelme mellett képes volt estélyig egy helyben maradni, a’ nélkül hogy máskor mint a szokott órában szükségére szoritatott volna. Barátságos viszonyaiban hű és változatlan volt. Eltürte a’ gondolatira tett szabad ellenvetést, sőt örült, ha valaki jobbról győzte meg, és istenfélő volt babonaság nélkül. Kövesd ezeket; hogy te is hasonló jó lélekesméretü légy midőn végórád föltünik, mint ő.

31. Ébredj és serkentsd föl magadat, ’s ha ébren megesméred, hogy csupa álom a’ mi nyugtalanit; ugy tekintsd ezt is most éber állapotodban, mint amazt, (t. i. az éber állapot bajait is csak álmok gyanánt kell tekinteni).

32. Testből és lélekből vagyok. A’ testnek minden közönyös: mert megkülönböztetni nem képes; az okosságnak pedig mind az közönyös, mi nem az ő müve. Minden működései pedig teljesen önmagától függnek. Azonban ez egyedül az ő jelen működésére vonatkozik; mert mult és jövő munkálatit jelenleg egykedvüen veszi.

33. Semmi fáradság a’ kéz vagy láb természetével nem ellenkező, mig a’ kéz a’ maga ’s a láb ís a’ maga kötelességét megteszi. Ugy az ember természetével semmi munka nem ellenkezik; mig megteszi azt, mi az embernek kötelessége; de ha az nincs természete ellen, nem is rosz nékie.

34. Mi sok gyönyört élveztek még a’ zsiványok, gonoszok, apagyilkosok, és zsarnokok is.

35. Nem látod e, miképen a’ müvészek bizonyos pontig a’ tudatlanokhoz alkalmazzák magokat, de mind a’ mellett müvészetök törvényéhez ragaszkodnak ’s attól eltávozni nem mernek? Tehát illő e, ha az épitő mester, vagy az orvos többre becsüli a’ müvészet törvényét, mint az ember az övejét, melly nékie az istenekkel közös.