Part 3

19. Ki útóhiréről aggódik, nem gondolja meg, hogy az, ki róla megemlékezik, maga is csak hamar el fog halni; ugy tovább, ki ez után következik, mig végre halandó csodálóktól terjesztett emléke teljesen ki alszik. Feltévén pedig, hogy hirlőid halhatatlanok ’s emléked hervadhatlan, mit nyersz vele? nem mondom halálodban, hanem életedben? Mi egyéb a’ dicsőség, mint valamelly kiváltság dija? Azért ne idején kivül hagyj fel azzal, mit a’ természet hatalmadba adott, azonban hogy te folyvást mások beszéditől teszed függővé magadat.

20. Minden szép, bár mi féle legyen, magában szép és magától határoztatik meg, a’ nélkül hogy tökélyéhez a’ dicséret szükséges volna; azért nem is lesz a’ dicséret által sem rosszabb sem jobb. Ezt állitom még a’ felől is, mit közönségesen szépnek neveznek, a’ természet és müvészet munkáiban. Mi valóban szép, az tovább nem szorul semmire, épen ugy mint az észtörvény, az igazság, a’ jóakarat ’s a’ szerénység. Mi lesz mind ezek közül széppé; dicséret által, vagy, ócsárlás által rosszá? avagy a’ smaragd magánál rosszabb lesz e’, ha nem dicsértetik, ugy az arany, az elefantcsont, a’ bibor, a’ lant, a’ kés, a’ virágocska vagy a’ fácska.

21. Ha a’ lelkek maradandók, mint foglalhatja kezdettől fogva azokat a’ lég magában? – Hát a’ föld mint zárhatja mind azoknak testét, kik olly nagy idő óta bele temettettek? Mert valamint itt a’ bizonyos idő mulva történni szokott változás és fölbomlás más halottaknak helyt készit; épen ugy fognak a’ levegőbe átvitt lelkek egy idő mulva elváltozni, szétömleni, ’s a’ maganyagok rendszerébe fölvételök után megtisztulni, ’s illy módon csinálnak helyet a’ felveendő uj jövevényeknek. Ezt lehetne felelni, a’ lelkek maradandóságát előre feltévén. De itt nem csak a’ testek sokaságára kell gondolni, mellyek igy eltemettetnek, hanem azon temérdek állatokra is, mellyek naponkint általunk ’s más állatoktól megemésztetnek. Mert mi nagy szám emésztetik meg, ’s igy mintegy az állatok testébe temettetik el, mellyek belőlök táplálkoznak, és még is mindnyájokat úgyan azon hely zárja, mivel elváltoznak vérré, léggé, és tüzi anyagokká! – Innen tehát minő igazság megjegyzendő? Az anyag és alak felbomlása.

22. Ne csapongj szét; hanem minden vágyaidban az után törekedjél a’ mi igazságos ’s ragaszkodjál minden képzetidnél a’ fölfoghatóhoz.

23. Oh világ! mind az megegyező velem a’ mi veled megegyezik. Nekem mi sem jön korán, mi sem későn, a’ mi neked jókor van Mind gyümölcs az nekem, oh természet, mit a’ te Horáid hoznak. Minden tőled, minden benned van, és minden beléd tér vissza. Az, (Aristophanes) azt mondja: o te kedves Cecrops városa, és te nem mondanád: o te kedves isten városa.

24. Keveset foglalkozzál, mondja ama, (Democritus), ha jó kedvü akarsz lenni. Azonban nem volna e’ jobb csak a’ szükségest tenni, t. i. azt, mit egy természeténél fogva társadalmi lénynek az okosság parancsol, és olly módon, mikép az azt parancsolja – Illy magaviselet nem csak olly jó kedvet szerez, melly a’ jó cselekvényből ered, hanem ollyant is, minő a’ kevés munkából, Mert ha nagyobb részét annak mit beszélünk vagy teszünk mint szükségtelent elhagynók, – úgy több üres időnk és kevesbb nyúgtalanságunk lenne. Kérdezd meg azért magadat minden foglalatosságnál: talán ez is a’ szükségtelenekhez tartozik? De nem csak a’ szükségtelen tetteket, hanem a’ szükségtelen gondolatokat is kerülni kell; mert ugy nem fognak fölesleges tettek következni

25. Kisértsd meg, mint folynék neked egy becsületes ember élete, ki azzal megelégszik, miben a’ természet részesiti; és saját igazságos tetteiben, ’s jó akaratu érzelmiben megnyugszik.

26. Azt tehát láttad? Úgy jegyezd meg ezt is: Ne nyugtalanitsd magadat. Tágitsd ki lelkedet! – Hibázik valaki? Ő maga kárára hibázik. – Történik veled valamí? Jól van; a’ dolgok mindenségéből kezdettől neked rendeltetett az. Általában pedig: rövid az élet, használd a’ jelent ildomosan ’s igazságosan Légy mértékletes és semmit se üzz tulságig.

27. Vagy egy jól rendezett világ, vagy egy óssze szórt vegyület, de még is egy világ? – Avagy lehetne e’ benned rend, a’ világban pedig rendetlenség? Ez ís pedig olly megegyező összehatásánál illy különböző ’s elszórt dolgoknak?

28. A’ fekete jellem, az asszonyos jellem, a’ makacs jellem, baromi és állati, gyermekes, gondatlan és ravasz, alávaló, álnok és zsarnoki.

29. Ha a’ világban idegen az, ki a’ dolgokat benne nem esméri: úgy az is egy idegen, ki azt nem tudja mi abban történik; szökevény ki a’ társasági rendet kerüli; vak, ki lelki szemeit bezárja; koldus ki másra szorul ’s maga nem bir mind azzal, mi az élethez szükséges; különcz, ki a’ közös természetnek rendét elhagyja, ’s abból magát kivonja mert az abban előforduló események nékie nem tetszenek: mert azokat is ugyan azon természet hozza elő, melly téged; felségsértő, ki saját lelkét az egyetlen egy ’s minden okos teremtményekkel közös lélektől elszakasztja.

30. Amott philosophus egy, ruha nélkül ís, itt egy másik, bár könyve nincs, ’s ott megint egy másik csak félig öltözködve. Kenyerem nincs, úgy mond, és az okossághoz még is hű maradok. Én pedig, noha nem a’ tudományokból élek, még is nálok maradok.

31. Azon müvészetet, mellyet tanultál, szeresd, elégedjél meg vele. Hátra lévő éltedet úgy töltsd el, hogy minden egyéb ügyeidet teljes bizalommal az istenekre hagyd, ’s magadat senkinek zsarnoka vagy szolgájává ne tedd.

32. Gondolj például Vespasianus idejére, ’s ezeket fogod találni mind: házosulókat és gyermekeiket nevelőket, nyavalásokat és haldoklókat, hadakozókat és ünneplőket, kereskedőket és földmüvelőket, hizelgőket és büszkéket, gyanakodókat és ravaszokat, azokat kik másoknak halált ohajtanak, a’ jelenvalóra zugólódnak, szerelmesek, kincseket gyűjtenek, consulságra ’s királyságra vágynak. És az ő eletök sincs többé sehol. – Menj át most Trajanus korára, ismét csak ugyan az; halállal cserélték fel ezek is az életet. Hasonlókép tekints meg más időszakokat ’s egész nemzeteket ’s lásd, mi sokan haltak el nagy erőködés után csak hamar ’s anyagokká föloszlottak. De főleg azokra függeszd figyelmedet, kiket magad is ollyanoknak esmértél, mínt kik a’ hiú dolgokra törekvés mellett azt elmulaszták cselekedni, mi sajátlagos rendeltetésökkel megegyező volt, ahhoz ragaszkodni ’s azzal megelégedni. Itt arra is szükséges emlékeztetni, hogy azon gond, mit valami ügyre forditasz, ennek sajátlagos értékétől vegye meghatárzott mértékét. Ekképen nem fogsz kellemetlenséget érezni, csekélységekkel kelletén tul nem foglalkozván.

33. Hajdan divatos szavak most elavultak; ugy szinte az egykor felmagasztalt emberek nevei is, Camillus, Ceso, Volesus, Leonnatus, és csak hamar e’ nevek is Scipio és Cato; aztán Augustus maga is, Adrianus ’s Antoninus. Mert hamar eltűnik minden hasonlón egy regéhez ’s hamar eltemettetik teljes feledékenységbe. ’S ez még azokról is áll, kik egykor az emberek bámulatára ragyogtak Mert mások, mihelyt lelköket ki lehelték: eltünnek esméretlenül, sem láttatva sem hallatva. – Sőt mi volna maga a’ halhatatlan hir? Üres semmi! Mi az tehát, a’ mi után kellene törekednünk? Ezen egy: igaz gondolkozásmód, közhasznu tettek, minden hazugságtól tiszta beszéd ’s olly kedély, melly minden eseményt örömmel fogad, mint valami szükségest és esméretest, mint egy elvből, hasonló kutfőböl eredőt.

34. Hagyd magadat önkényt a’ sors vezérletére; engedd nékie, a’ melly ügyekbe akar, magadat befonni.

35. Csak egy napig tart a’ dicsérő, ugy mint a’ dicsőitett.

36. Visgáld folyvást mind azon dolgokat mellyek változás által keletkeznek, és szokjál hozzá azon gondolathoz, hogy az egyetemes természet semmit sem szeret ugy, mint a’ jelenvalóknak változását, ’s új hasonló dolgok alkotását. Mert némileg mind az, mi létezik, annak magva, a’ mi leend. Te pedig csak azt tartod magnak, mi a’ földbe vagy máshova esik csirázni. De ez igen parasztos vélemény.

37. Hamar meg fogsz halni, ’s te még sem vagy őszinte, sem tántoríthatlan, sem azon balhiedelemtől ment, mintha kül bántalom érhetne, sem mindenekhez nyájos, sem a’ bölcseséget egyedül az gazságos cselekvésben nem keresed.

38. Szemléld meg uralkodó véleményeiket s’ mindenek előtt a’ mellyek ildomosak! Ugyan mit kerülnek ők ’s mire törekednek?

39. Bajod nem mások meggyőződésén alapszik sem testhüveled változása és megmásulásában. Tehát hol? azon tehetségedben melly a’ rosz felett véleményt hoz. Ez hagyjon föl véleményével, és minden jól lesz. Sőt ha bár a’ vele olly szoros összeköttetésben álló testecske bonczoltatik és égettetik is, ha bár megevesül és elrothad, legyen nyugodt lényed azon része, melly mind ezekről véleményt ád, azon itéletet hozza tudnillik, hogy az sem jó sem rosz nem lehet, mi szintén úgy megtörténhetik a’ rosz emberrel mint a’ jóval. Mert a’ mi azon, ki természet szerint él hasonlón megtörténik mint azon ki vele ellenkezésben van, az sem természetszerü sem természet ellenes.

40. Mindenkor ugy képzeld magadnak a’ világot, mint egy élő lényt, mellynek egy teste ’s egy lelke van; továbbá képzeld, minő viszonyban áll minden annak érzékéhez; mint tétetik egy mozgató erő által minden munkálatba; mint hat minden eseményekhez minden össze; és aztán minő a’ dolgok lánczolata és viszonos hatása.

41. Egy holt testtel megterhelt lelkecske vagy te; mint Epictet mondja.

42. Épen olly kevéssé nem valami rosz a’ változásban lévő dolgokra, mint semmi jó a’ változásból keletkezőkre nézve.

43. Mintegy az események folyama ’s egy erőszakos áradat az idő; alig jelenik meg valami, már elragadtatik; az is eltünik a’ mi következik ’s más tolong helyébe.

44. Bár mi történjék is velünk, olly szokott az és olly esméretes, mint a’ rózsa tavasszal és a’ mag aratáskor. Oda tartoznak tehát betegség és halál, rágalom és leselkedés ’s más egyéb, mi a’ kábákat örvendezteti vagy szomoritja.

45. A’ következmények mindig czélszerüen csatlakoznak az előzményhez. Az összeköttetés nem olly tág, mint midőn ingó tárgyak összeszámláltatnak, avagy csak erőszak által eszközlött, hanem egy okosság szerinti összeköttetés; ’s valamint magok a’ lények bizonyos rendszerint vannak összerakva: ugy az eseményekben sem csupán valami egymásra következés mutatkozik, hanem egy bizonyos csudálatra méltó összeegyezés.

46. Mindig emlékezetedben tartsd Heraclitus mondását: a’ földnek halála vizzé lenni, a’ viznek halála levegővé, a’ levegőnek pedig tüzzé lenni és viszont. Emlékezzél meg azon emberről, ki elfelejtette, hova megyen az út; ’s azon sokaságról, melly a’ mindent igazgató okosságtól, noha vele mindig a’ legszorosb összeköttetésben áll, eltávozik ’s azt idegennek tartja, mi vele naponkint történik; továbbá, hogy nem mintegy álomban kell cselekednünk és beszélnünk: mert ezen állapotban is látszunk néha cselekedni és beszélni; és épen olly kevessé úgy, mint a’ gyermekek, kiknek elvök: maradjunk a’ réginél.

47. Valamint ha egy isten neked azt mondaná, hogy holnap, vagy legfölebb holnap után meg kell halnod; nem sokat gondolnál vele, ha holnapután vagy holnap halnál meg; ha csak szerfölött nemtelenül nem gondolkodnál; – mert mi csekély a’ különbség? – Épen olly kevéssé tartsd valami nagynak, ha hosszu évek után, vagy holnap halsz meg.

48. Eszedben tartsd mindenkor: mi sok orvosok haltak légyen meg, kik sokszor a’ betegágynál homlokukat komor ránczokba szedték; mi sok Astrologusok, kik nagy tekintettel mások halálát előre megjövendelték; mi sok philosophok, kik a’ halálrol és halhatatlanságról olly sok hypothesiseket állitottak fel; mi sok hősek, kik számtalanokat öltek meg; mi sok zsarnokok, kik életen és halálon való hatalmukat olly túlzólag gyakorlották, mintha ők halhatatlanok lettek volna; ’s mi sok egész városok, ha ugy szabad mondanom, haltak légyen el: Helice, Pompeji, Herculanum. Gondold ehhez mind azt, mit te esmertél, egyiket a’ másik után, mintemette ez el amazt, aztán mint temettetett maga is el: mind ez olly rövid időn! – Ugy tekintsd tehát az ember sorsát, mint valami mulandót és hitványságot; mert mi tegnap még puha volt, holnap kemény vagy hamu. Azért természetszerün éld ezen pillanatnyi időt ’s vidáman váljál meg innét mint az érett olaj gyümölcs; le esik ez termőjét dicsérvén ’s hálát adván azon fának mellyen nőlt.

49. Hasonló légy a’ sziklához, mellyen a’ hullámok mindenkor megtörnek; ő pedig meg áll és zabolázza köröskörül a’ vizek dühösségét. – Szerencsétlen vagyok, hogy illy sors ér! Dehogy, sőt: szerencsés, mi szerint illy sors mellett aggodalom nélkül vagyok, és sem a’ jelen nem csüggeszt, sem a’ jövőt nem rettegem! – Illy sors akarkit is érhetett volna; de aggságtól nem mindenik maradt volna ment. Miért volna már az nagyohb szerencsétlenség, mint minő szerencse ez? De általában valamit szerencsétlenségnek mondasz e, az emberre nézve, mi az emberi természettel nincsen ellenkezésben; avagy látszik e’ neked az emberi természettel ellenkezni, mi természete akaratával össze nem ütközik? Mit akarjon pedig ez, azt tudod. Ugyan tartóztat e’ sorsod igazságos, nagylelkü, mérsékelt, eszélyes, visszatartozkodó, egyenes, szerény és szabad lenni, ’s egyéb olly tulajdonságokkal birni, a’ mellyekben az emberi természet sajátsága áll. Emlékezzél meg továbbá minden eseménynél a’ mi bút okoz, használni ezen elvet: Ez nem szerencsétlenség; sőt inkább nemeslelküen viselni szerencse.

50. Közönséges de még is hatályos eszköz a’ halál megvetéséhez az azokroli megemlékezés, kik az élettel fösvénykedni látszottak. Mit nyertek ezek a’ korán meghaltak fölött? Még is mindnyájan feküsznek valahol: Caducian, Fabius, Julian, Lepidus, vagy bárki hasonló, a’ ki sok másoknak, kikésérte után, végre maga is kivitetett. Általában igen parányi az időköz ’s még ez is mi foglalkozással, kinek társaságában ’s minemü testben töltetik el fárodalmasan. Ne becsüld tehát nagyra! – Mert nézz hátra a’ megmérhetlen időre, – ’s előre, egy másik végtelenségre. Mi lesz már itt a’ különbség a’ közütt, ki három évet, és a’ között, ki három századot élt keresztül.

51. Mindenkor az egyenes úton járj. Egyenes út pedig a’ természetszerü, tudnillik: magát beszédiben, ’s tetteiben fedhetlenül mutatni, mert az illy magaviselet meg ment a’ kérkedés és tettetés nehézségeitől.

Ötödik könyv.

1. Reggel nem örömest kelvén fel, magadat ezzel buzditsd: emberi munkára ébredek föl. – Kedvetlenül fogjak e’ ahhoz, a’ miért születtem, a’ miért a’ világra jöttem? Vagy talán az rendeltetésem, hogy puha vánkosokon nyugodva ápoljam magamat? – De a’ nyugalom kellemesebb! – Tehát csak gyönyörüségre születtél e’ ’s nem cselekvésre ’s erőnyilatkozatra. Nem látod e’ a’ növények, madarak, hangyák, pókok, méhek mint teszik meg saját munkájokat, és ékesitik magok helyén a’ világot? Ha tehát emberi kötelességedet teljesitni nem akarod, úgy nem sietsz azon rendeltetéshez, melly természeteddel meg egyező. – De nyugalomra is csak van szüksége az embernek? – Van az igaz; de a’ természet ebben is ki szabta a’ mértéket; mint az evésben és ivásban. De te ezekben a’ mértéken és szügségen túl csapongsz; nem ugy pedig a’ munkában; itt a’ lehetőség határai közt maradsz. Mert nem szereted magadat, máskép természetedet ’s annak akaratát is szeretnéd. Mások kik müvészetöket szeretik, annak gzakorlásával emésztik föl magokat, elfelednek ételt és tisztaságot. Te kevésbre becsülnéd e’ emberi természetedet, mint az esztergálos az ő mesterségét, a’ tánczos a’ tánczolást, a’ fösvény a’ pénzt ’s mint a’ dicsőségre vágyó egy kis dicsőséget. Ezek megtagadják magoktól kedves foglalkozásaik mellett az evést alvást, csak hogy ügyeiket bevégezzék, mellyekhez vonszódnak. Avagy közhasznu tettek csekélyebbeknek ’s olly nagy szorgalomra kevésbé méltóknak látszanak e’ neked?

2. Mi könnyü minden nyugtalanitó és helytelen képzeletet mellőzni, kitörölni és mindjárt teljes lelki nyugalomban lenni.

3. Minden természettel megegyező beszédet és tettet úgy tekints mint hozzád méltót. És el ne csábitson a’ talán reá következő gáncsolás, vagy a’ sokaság beszéde; hanem ha véghez vinni vagy megmondani helyes, ugy ne tartsd hozzád méltatlannak. Mert azoknak az ő magok esze van, és saját ösztönüket követik. Te arra ne nézz, hanem az egyenes uton haladj; saját természetedet és a’ köztermészetet követve. Mindeniknek utja egy.

4. Utam mindenütt természetszerü események között vezet, miglen ledőlök és ki nyugszom, kilehelvén lelkemet azon elembe mellyből naponkint lélekzem, és leomolván ugyanazon földre, mellytől atyám a’ nemzőanyagot, anyám a’ vért ’s dajkám a’ tejet kapta, ’s mellytől én olly sok éveken által ételemet és italomat veszem, melly engem tart noha rajta tipródom, ’s vele olly különfélekép visszaélek.

5. Elmésségedet nem épen csodálják? Legyen úgy. De van még sok más, miről nem mondhatod: a’ természet megtagadta tőlem. Azt mutasd tehát elő, mi egészen önhatalmadtól függ, minő: az őszinteség, becsület, türelem, fedhetlenség, megelégedés, takarékosság, jóakarat, szabadelmüség, megvonultság, komolyság és nagylelküség. Nem veszed észre, mi sok kitünő tulajdonokat mutathattál volna elő, miktől sem a’ természeti tehetlenség ürügye, sem az ügyetlenség nem ment föl; ’s te még is önkényt a’ tökélynek ezen fokán alul maradsz. Valjon kényszeritetel e a’ természetnek valamelly viszás szerkezete által a’ zúgolodásra, fösvénykedésre, hizelgésre, testecskéd ócsárlására, dicsvágyra, tökélyeiddel kérkedésre, és szünetlen lelki nyugtalanságra? Nem, az istenekre, soha! Már mind ezeken régen fölül emelkedhettél volna. Csak hogy, ha lassuságodat vagy lomhaságodat megesmérhetted, ezen tekintetben kellett volna magadat gyakorolni is, nem pedig ezen tökéletlenséged csak elnézned, vagy pedig még tehetetlenségedben kedvedet találnod.

6. Az egyik mindjárt kész más iránti jótékonyságát annak mint kegyelmet fölszámitni; a’ másik ugyan nem mindjárt kész arra, mind a’ mellett, más tekintetből úgy gondolja azt, mint adósát és tudja mit tett vele; egy harmadik pedig mintegy nem is tudja mit tett, hanem hasonló a’ venyigéhez, melly gerezdeket terem, a’ nélkül hogy többet várna, miután természeti gyümölcsét leadta. Mint a’ ló, midőn nyargal; mint a’ kutya midőn vadat hajt, mint a’ méh, midőn mézet készit, szinte ugy az ember, ha jót tesz, nem csődit nézőket össze, hanem más jó tetthez fog, mint a’ szőlőtő ismét az érett gerezdek terméséhez. – Tehát ne azokhoz tartozzunk-e, kik mintegy meggondolatlanul tesznek illyest? Igen is azokhoz. – Hanem itt még is szükséges a’ meggondolás. Mert, azt fogja valaki ellenvetni, hogy azon öntudat, miszerint társodalmi természetihez képest cselekedjék, ’s igy azon vágy is, hogy azt a’ vele társalkodó érezze, társadalmi lény tulajdona. – Igaz ugyan megjegyzésed; de az imint mondottakat félre értetted; azért azok közt fogsz állani, kiket először megneveztem; mert azok is valami okosnak látszó gondolattól hagyják magokat vezetni. De ha csak megjegyzésemnek igaz értelmét fölakarod fogni, ugy ne félj attól, hogy miatta valami közhasznu tettet el fogsz mulasztani.

7. Athenei ima: Adj esőt, kegyes Zeüsz! adj esőt, az Atheneiek mezőire ’s földjeire! – Vagy nem is kell imádkozni, vagy igy, illy egyszerüen ’s illy nyiltszivüleg.

8. A’ mint ezen mondást kell érteni: az orvos ennek lovaglást, vagy hideg ferdőt vagy mezétláb járást rendelt; ugy kell azt is: a’ természet annak valami betegséget, kórságot, vagy veszteséget vagy ehhez valami hasonlót rendelt. – Mert az első esetben az: „ő rendelte nékie,“ annyit jelent: ő ezt mint egészségére szolgálót rendelte nékie; a’ másik esetben pedig: sorsa nékie a’ természet szükségeihez képest rendeltetett. Hasonlókép mondjuk, hogy ez vagy amaz reánk méretett; mint a’ müvészek a falakban lévő négy szegü kövekről ’s oszlopokról mondják, hogy össze illenek ’s egybe függnek. Mert az egész világ szerkezete csak egy. ’S valamint minden testekből össze véve lesz a’ világ illy tökélyes test, ugy leszen minden okoknál fogva a’ sors illy tökélyes müködő erő. Ezen állitásomat a’ legtudatlanabbak is megértik, mert azt mondják: ezt a’ sors rendelte ugy! Tehát ez ennek, az amannak rendeltetik. Fogadjuk el tehát azon rendeléseket szintén úgy, mint azon szereket, mellyeket az orvos rendel: mert ezek közt is sok keserü van, még is örömest fogadjuk azon remény fejében, hogy általa egészségünket vissza nyerjük. Tekintsd már azt, mit a’ köz természet tökélynek és czélszerüségnek nyilatkoztat, úgy, mint az egészséghez valami hasonlót, ’s mindent a’ mi történik örömmel fogadj, ha bár igen keserünek látszanék is neked, mert az a’ czélhoz vezet, tudníllik a’ világ épségéhez ’s hogy isten irányai szerencsésen eléressenek. Mivel nem mért volna illyest reád, ha csak az egésznek is egyszersmind hasznos nem volna. Minthogy még egy alacsony nemü lény sem tenne olly rendelést, mi az általa igazgatott tárgyal megegyező nem volna. Két okból legyen tehát előtted sorsod kedves; először, mivel az téged ér, neked van rendelve, és a’ már régen előre szabályozott okokból reád méretve, veled különös viszonyban áll; másodszor pedig, mivel az a’ világkormányzóra nézve, az ő szerencsés működésének, tökélyének sőt fenmaradásának oka. Mert a’ világ egyeteme meg csorbitatnék, ha a’ müködő okoknak összefüggéséből ’s lánczolatából, mint megannyi részekből, csak a’ leg csekélyebbet szakasztanád is ki. Pedig ezen kiszakitáshoz fogsz, a’ mennyiben te rajtad áll, midőn valamin zúgolódol ’s azt mintegy megszüntetni törekedel.

9. Ne neheztelj; ne légy kicsin lelkü és kedvetlen, ha tökélyesen nem sikerül mindent bizonyos elvek szerint véghez vinned; hanem ha az egyenes utról eltávoztál, térj reá ismét vissza ’s légy megelégedett, ha cselekedeteid nagyobb része az emberi természettel megegyezik és szeresd azt, a’ mihez visszatértél. Azért ne ugy térj a’ bölcsészethez, mint valami fenyitő mesterhez vissza; hanem mint a’ szembetegek a’ szivacshoz és a’ tojáshoz, vagy egy másik az irhez vagy valami gyógyszerhez. Igy nem fogsz aztán okosság iránti engedelmességeddel kérkedni, hanem abban megnyugodni. De emlékezetedben tartsd, hogy a’ bölcsészet csak azt kivánja, mit természeted. És te mást akarnál, valami természet ellenit! mert hiszen ennél mi van vonzóbb? És nem csal e’ épen a’ kéj meg kellemével? – Visgáld meg csak, ha valjon a’ nagylelküség, szabadelmüség, egyenesség, emberség ’s fedhetlenség nem magáhozvonzóbb e? De mi kellemesb, mint maga a’ bölcseség, ha alatta azon ügyességet érted, mellynél fogva az emberi értelem és esméret minden tárgyainál botlás nélkül czélhoz juthatni.

10. A’ dolgok annyira beburkolvák, mi szerint sok nem mindennapi bölcsészek előtt azok teljesen megfoghatlanoknak, sőt még a’ Stoicusoknak is igen nehezen megfoghatóknak látszottak. ’S valóban minden helyeslésünk változékony: mert hol van a’ változhatatlan? Tekintsd csak magokat a’ tárgyakat, mi romlandók ’s hijábavalok azok, mellyek még egy fajtalan, egy buja, egy zsivány tulajdonává is lehetnek. Aztán kortársaid erkölcseit szemléld meg. Alig türhetni el közülök még a’ legnyájosabbat is, elhallgatván, hogy sok még magát sem szenvedheti. Már ezen burkolat és salakban, az anyag, idő, mozgalom és mozgatott lények áradó özönében, ugyan mi lehetne érdemes a’ megbecsülésre vagy törekvésre, által nem láthatom. Ellenben kötelességem, vigasztalva bevárni természetes felbomlásomat ’s késedelmén nem busulni, hanem megnyugodni ezen két gondolatban: először, hogy semmi sem történik rajtam, mi az egésznek természetével meg nem egyeznék, aztán: hogy hatalmamban áll, istenemnek és nemtőmnek ellenére nem tenni: mert senki sem kényszerithet, hogy ezekre ne figyeljek.

11. Mire használom most lelkemet? Ezért mindenkor meg kérdezd ’s megvisgáld magadat: mi történik most nálom azon részecskémben melly kormányzónak neveztetik? ’s most minő lelkem van? talán gyermek, talán ifju, talán asszony, talán zsarnok, borom vagy vad állat lelke van bennem.