Part 7

58. Ki a’ halált féli, vagy teljes érzéketlenségtől fél, vagy valamelly idegenszerü érzelemtől. Azonban – vagy semmi érzelemmel nem fogsz birni; ’s ezen esetben semmi rosszat sem érzesz, – vagy valami más nemü érzelemmel birandsz – ’s akkor valami más lény is lész, ’s igy nem szünöl meg élni.

59. Az emberek egymásért születvék; tehát tanitsd őket, vagy türd.

60. Máskép megyen a’ nyil, és máskép az ész. Mert az ész, mind midőn kikerül, mind midőn valamelly visgálatnál megállapodik, egyenesen halad kitüzött czéljához.

61. Hass mindenkinek lelkébe; de meg is engedd mindenkinek hogy lelkedbe hasson.

Kilenczedik könyv.

1. Az igazságtalan nem kegyes. Mert az egyetemtermészet az okos lényeket egymásért alkotta, hogy egymásnak érdemök szerint szolgáljanak, de semmikép ne ártsanak. Tehát, ki akaratát megszegi, nyilván a’ legfőbb istenség ellen vétkezik. Ez ellen vétkezik az is, ki hazudságot szól. Mert az egyetemtermészet minden valónak teremtője. Minden való pedig egymásközt a’ legszorosb összeköttetésben áll. A’ természet igazságnak is neveztetik ’s ő is minden igaznak első kutfeje. Ki tehát készakarva hazudik, az vétkezik, a’ mennyiben csalván igaztalanul cselekszik; ha pedig nem készakarva teszi, a mennyiben az egyetemtermészettel viszályba jön ’s ellene küzdve rendét zavarja. Ezen küzdelem abban mutatkozik, hogy önhibája viszi az igazságellenes felé: mert kezdetben a’ természettől olly tehetségeket kapott, mellyek elhanyaglása által képtelenné lett, a’ valót a’ hamistól megkülönböztetni. – Továbbá, ki az érzéki gyönyöröket mint javakat keresi, a’ szenvedéseket mint valami roszat kerüli, az vallástalan. Mert az illyen sokszor kénytelen az egyetemes természetre panaszkodni, mintha a’ jók és gonoszak sorsát nem érdemök szerint osztaná ki; minthogy a’ roszak sokszor érzéki kéjekben ’s annak birtokában élnek, a’ mi által azok elérhetők; a’ jók ellenben sokszor olly szenvedések ’s olly körülményekbe jutnak, mellyek fájdalmakat okoznak. – Továbbá, ki fájdalmaktól fél, olly valamitől fél, minek a’ világban szükségkép lennie kell; és ez is vallástalanság; ki érzéki gyönyörök után törekszik, nem mindig ovakodhatik a’ jogtalanságtól: és ez nyilvános vallástalanság. Azoknak, kik a’ természetet akarják követni vele egy értelemben kell lenniök, ’s illy dolgok iránt magokat hasonlóan víselniök, mihelyt a’ természet magát a’ szerint viseli; – de a’ természet egyiket sem alkotta vala, ha viszonya mindegyikhez nem ugyan az volna. A’ ki tehát fájdalmak és örömök, halál és élet, becsület és gyalázat iránt, miket az egyetemtermészet egyenlőkép használ, szinte nem hasonlóan viseltetik, az nyilván vallástalan ember. Mondom, hogy a’ köztermészet azokat egyenlőkép használja, ’s pedig azon okból állitom ezt, mert az imint emlitett dolgok, különbség nélkül, az okozatok törvénye szerint érik mind a’ mostani embereket mind a’ jövendőket, és pedig a’ gondviselésnek egy bizonyos ősi határzatánál fogva; melly szerint az magát egy bizonyos kezdet óta ezen világrendszerhez eltökéllé, a’ jövendő dolgoknak bizonyos elemeit alkotta, ’s ezen lények, átváltozások, ’s következmények hatalmát meghatározta.

2. Az volna legnemesb, ki az emberek közül eltávoznék, mi előtt a’ hazugságot, képmutatást, fényüzést és büszkeséget csak izlelte is. A’ második fokon állna az, ki ezen dolgokat megelégelve, készebb éltét kilehelni, mint a’ gonoszsággal együtt élni. És valjon maga a’ tapasztalás még nem tanácsolja e, hogy ezen dögvészből fuss? Mert valóban dögvész az észnek megromlása, még sokkal roszabb dögvész, mint az, melly a’ légkörnek romlott mérsékletéből ’s rögtöni el változásából szármozik. Mert ez csak állati lényekre dögvész, a’ mennyiben állatok; amaz pedig az emberekre, a’ mennyiben emberek.

3. Ne vesd meg a’ halált, hanem fogadd nyájosan, mint valami olly valtozást, melly a’ természet akaratával megegyező. Mert fiatal lenni és korosodni, növekedni és férfiu lenni, fogat, szakált, és ősz hajat kapni, fogamzani, terhes lenni, és szülni, ’s más hasonló természeti működések, miket élted kora hoz magával, a’ „fölbomláshoz“, egészen hasonlók. Az okos embernek tehát a’ halál iránt sem megvetést, sem makacsságot ’s gőgöt nem kell mutatni, hanem reá, mint valami természeti müködésre várni. A’ mint te most vársz mig a’ magzat nőd méhéből kijön, ugy várd az órát, midőn lelked hüvelyéből kimenend. Ha pedig valami igen esméretes sziverősitő szert akarsz használni; ugy azon tárgyoknak, mellyektől meg kell válnod ’s azok erkölcseinek szemlélete, kik közé lelked többé elegyedni nem fog, a’ halállal egészen ki engesztelend. Azért még sem szabad megbántatnod tőlök; sőt inkább értök gondoskodni ’s őket szeliden türni kell. Azonban azt emlékezetedben tarthatod, hogy azon megválás nem olly emberektől leend, kik veled hasonló elvüek. Mert ha valami vissza vonhatna ’s az életben tartóztathatna, úgy egyedül az volna, ha megengedtetnék, hasonló elvü emberekkel élnünk. De most látod, mi sok sérelem támod a’ kortársak meghasonlásiból, hogy elmondhatod: Gyorsan jöj halál, nehogy még magamról megfelejtkezzem!

4. A’ ki vétkezik, maga ellen vét; a’ ki igazságtalanul cselekszik, magának árt, roszabbá tévén önmagát.

5. Igazságtalan sokszor, ki nem tesz valamit, nem csak az ki tesz.

6. Elég ha jelen meggyőződésed biztos, ha jelen cselekvényed közhasznu, ’s ha jelen kedélyed mindent örömmel fogad, mi kül októl szármozik.

7. Nyomd el a’ képzelődést; uralkodjál a’ szenvedélyen; csillapitsd le a’ vágyat! A’ kormányzó ész uralkodjék önmagán!

8. Az oktalan állatokba egy lélek osztatik ki, az okosakba pedig egy okos lélek, valamint minden földi testeknek az egy föld közös, ’s mikép mi is mind, kik látunk és élünk, egy világosság által látunk és egy levegőt lehelünk be.

9. Minden, mi valami közösben részt veszen, a’ hasonnemühez hajlik. Minden földi, a’ földre hull, minden nedv és légszerü össze folyik. Erőszakot kellene használni, hogy ezen egyesülés meggátoltassék. A’ tüz ugyan az elemi tüz miatt föl felé lobog, még is annyira hajlandó egyszersmind minden földi tüzzel föllobbanni, hogy minden anyagok, mellyek csak némüleg is szározak, ’s igy kevesbé vannak azzal vegyülve, mi a’ meggyulást gátolja igen könnyen gyulnak meg. Épen ugy, sőt még inkább hajlik minden, mi a’ közös ’s okos természet részese, a’ vele rokon társaihoz. Mert minél nemesb a’ lény, annál hajlandóbb rokon lényekhez simulni ’s velök egyesülni. Igy már az oktalan állatoknál is találunk rajt, nyájat, fajzataiknak élelmezési intézetet, sőt némileg szerelmet is. Mert már bennök lélek van s azért találtatik itt a’ közösséghezi hajlam olly erőben, mikép azt sem növények, sem fák vagy köveknél föl nem leljük. Innét vannak az okos lényeknél köztársaságok, barátságos viszonyok, családok ’s társadalmi összeköttetések s még a’ háboruban is szövetségek ’s fegyverszünetek. A’ még nemesb lényeknél, például a’ csillagoknál elkülönzöttségök mellett is egyesülést találunk; úgy hogy a’ nemesb emelkedettség a’ távoli lények iránt is részvétet gerjeszteni képes. – De visgáld most a’ dolgok jelen menetét! Csak a’ gondolkodó lények feledkeznek meg a’ kölcsönös hajlandóság ’s egyetértésről. Csak ezeknél nem látjuk azon összeolvadást. És még is – bár megszaladnak, utóléretnek! Mert a’ természet fentartja uralkodását. Ha figyelsz, úgy fogod találni, mint mondom. Előbb találsz még egy földrészecskét, melly semmi más földrésztől nem érintetik, mintsem embert, más emberektől egészen elkülönözve.

10. Gyümölcsöt terem mind az ember mind az isten, mind a’ világ ’s mindenik a’ maga idejében; habár a’ nyelvszokás ezen kifejezést főkép a’ szőlő tőre ’s hasonló tárgyokra alkalmazza is Az ész gyümölcsöket terem, az egésznek és önmagának épen olly nemü gyümölcsöket, minő maga.

11. Ha tudod, tanitsad jobbra a’ hibázót; ha nem, úgy emlékezzél meg, hogy e’ végre adatott az engedékenység neked. Az istenek is engedékenyek illyek iránt, sőt még némellyekben, mint egészség, gazdagság ’s dicsőség dolgában segitségökre is vannak. Illy jótékonyak ők! Ez neked is szabadságodban áll, avagy mond meg, ki akadályoz?

12. Dolgozzál, nem mintha boldogtalan volnál, sem hogy könyört vagy bámulást gerjessz magad iránt. De akaratod egyedül oda legyen irányozva: hogy erődet nyilvánitsd vagy vissza tartsd mikép azt a’ közügy kivánja.

13. Ma minden bajtól megmentém magamat, vagy is inkább, minden bajt kiüztem belőlem; mert kivülem nem volt az, hanem bennem – véleményimben.

14. Minden ugyanaz! A’ tapasztalásra nézve, mindennapi; az időre nézve, rövid tartósságu; ’s megvetendő, anyagjára nézve.

15. Az érzéki tárgyak kivülünk vannak, magokban, elkülönözve, a’ nélkül hogy ön magokról valamit tudnának, vagy magokat megitélhetnék. Mi itél tehát fölöttük? Az ész.

16. Nem a’ szenvedőség, hanem a’ cselekvősígen alapszik az okos és társadalmi lény java vagy baja; valamint erénye is, nem szenvedő, hanem cselekvőségben áll

17. A’ kőnek, melly fölhajitatik, épen olly kevéssé baj leesni, mint jó fölszálni.

18. Visgáld az emberek belsejét ’s látni fogod, minő biráktól félsz, ’s minő biráik ők önmagoknak.

19. Átalakulásban van minden; te magad is folyvást változol, és némileg már rothadásban vagy, hasonlón az egész világ.

20. Mi másnak vétke, hagyd reá!

21. A’ munkásságnak vége, a’ vágyak és vélemények szünete, – mintegy az ő haláluk – magában semmi rosz. Menj csak élted korain keresztül gyermekséged, ifjuságod, férfi korod ’s öregségeden; mindeniknek átváltozása egy halál volt. De ugyan valami rettenetes e? Gondold által éltedet, mellyet nagy atyád, aztán anyád, majd atyád alatt töltöttél el; és ha itten is többféle változásokat találsz, kérdezd magadtól: Valjon azok valami rettentők e’? Epen olly kevéssé leend az egész életed bevégzése, szünete ’s elváltozása.

22. Rajta, ’s visgáld meg egész lelkedet, a’ világegyetemét ’s társaidét. A’ tiédet, hogy igazság érzetét oltsd belé; a’ világegyetemét, hogy megemlékezzél, minek része vagy; társaidét, hogy láthasd, ha öntudatlanul, vagy tudva cselekedtek e’, ’s hogy meggondolhasd, miszerint véreid.

23. Mint te egy társadalmi rendszernek kiegészitő része vagy, ugy minden tetted, egy közhasznu élet kiegészitő része legyen. Tehát mínden tett, melly semmi közelebb vagy távolabb viszonyban valami közhasznu czéllal nem áll, széttépi éltedet ’s feldulja egységét és mintegy olly lázadást okoz, mint ki népgyülésben a’ közhatárzatnak ellene szegül.

24. Gyermeki czivódások ’s játékok, és halottat hordozó lelkecskék: hogy annál erősebb benyomása legyen a’ temetkezéseknek.

25. Visgáld minden tárgynál alakja minőségét ’s ezt anyagjától elkülönzötten szemléld. Határozd meg aztán az időt is, a’ mig az, e’ sajátlagos minősége mellett tarthat.

26. Számtalan bajokat szenvedtél, mert eszeddel nem elégedtél meg, midőn rendeltetése szerint cselekedett, hanem vele másokra visszaéltél.

27. Ha más korhol vagy gyülöl; ha rólad e vagy ama hirt költik, lépj csak kedélyökhez közelebb, hass belsejökbe ’s visgáld meg, minők legyenek ők; ’s találni fogod, hogy mit sem nyugtalanithat ha illy nemü emberek igy vagy amugy itélnek fölötted. Mind a’ mellett tartozol irántok jó akarattal lenni: mert természettől barátid.

28. Fölfelé, lefelé – egyenlő kerengése a’ világnak öröktől öröké! És vagy a’ világegyetem értelme műkődik minden változásnál, – és ha ez az eset, ugy örülj munkássága sikerének! – vagy csak egyszer nyilvánitá hatását, és minden egyéb az okok összeköttetéséből származott és némileg csak egy. Vagy végre a’ világ valami zürzavara a’ parányok és föloszthatlan részecskéknek. Egy szóval, ha van egy isten, ugy minden jól van; ha pedig a’ vakeset kormányoz: úgy te még se kövesd azt. – Nem sokára a’ föld mindnyájunkat befedez; aztán ő is elváltozik, ’s ezen átalakulás után ismét elváltozand ’s igy öröktől öröké! Ki ezen tolongó hullámit az átalakulások ’s elváltozásoknak az ő rohanó gyorsaságukban szemléli, az minden halandót kevésre becsülend.

29. Egy áradathoz hasonló a’ világegyetem ősereje; elragad mindent magával! Minő hitvány, minő csekély hozzá képest az emberek cselekedete mi által ők, mint kormányférfiak, vagy épen mint valódi bölcsek kivánnak mutatkozni. Ember, tegyed csak egyszer, mit természeted most követel. Légy munkás, mig lehet, és ne nézz körül; ha talán valaki észre veszi e. Ne várj egy Platói köztársaságra, hanem légy elégedett, ha csak egy kevéssel előbbre mégysz, ’s gondold meg, hogy minden haladás nem csekélység. Mert hiszen az emberek elveit ki változtathatja? De elveik megváltoztatása nélkül valjon mit eszközlesz egyebet, mint szolgaságot, mellyben nyögnek ’s engedelmességet tettetnek. Jöj csak most és beszélj még nekem egy Alexander, egy Philipp, egy Demetrius Phalereusról; lássák ők magok, ha esmérték e az egyetemtermészet akaratát ’s lettek e önmagok nevelői. Ha pedig csak egy nagy szerep volt a’ mit játszottak, úgy senki nem fog arra kárhoztatni, hogy azt utánnok játszam. Egyszerü és szerény a’ bölcseség müve. Ne vezess engem fölfuvalkodó kevélségre!

30. Tekintsd mintegy fölülről, a’ számtalan csoportozatokat, számtalan ünnepélyeikkel, az ezernyi hajózásokat zivataros ’s nyugodt tengeren, eldődeink, kortársaink ’s utódink különféleségét. Tekintsd az életmódot, minő volt az mások alatt, minő leend utánnad, ’s minő az még most is miveletlen népek között; – továbbá, hányan nem tudják még csak nevedet sem, ’s hányan fogják azt csak hamar elfeledni ’s jelen magasztalóid közül hányan fognak nem sokára korholni ’s hogy igy tehát sem bir sem dicsőség sem egyéb, mivele összefüggésben áll becsülésre nem méltó.

31. Mutass tántórithatlan szilárdságot mindennél, mi valami külső okból szármozik; mind annál pedig mi belsődből jön, jogszerüséget; az az minden szándékod ’s tetted közhasznu működésre legyen irányozva, mint melly természeteddel egyedül megegyező.

32. Sok hasztalan alkalmaknak a’ panaszra elejét veheted, mellyeknek alapja csak képzeletedben van, és már ez által is táguland hatásköröd. – Karold föl lelkeddel az egész világegyetemet, tekintsd saját korszakodat, ’s minden tárgy gyors változatát, – milly rövid az idő azok kezdete ’s elpusztulása között! midőn születésök előtt mérhetlenség áll, ’s kimulásuk után örökség következik.

33. Minden mit látsz gyorsan fölbomlik; azok is, kik ezen bomladozásokat látják, hamar kimulnak; ’s a’ halál által a’ legidősb öreg, a’ korán elhunyttal ugyan egy állapotba lép.

34. Tegyed törvenyeddé, elveik minőségét, törekvéseik, vonzalmaik ’s becsülésök tárgyait, egy szóval, lelköket leplezetlenül visgálni! Ha azt vélik, hogy ócsárlásaikkal ártanak, vagy dicséreteikkel használnak – az merő képzelődés.

35. A’ veszteség nem egyéb, mint változás. De abban kedvét leli a’ természet, melly azt akarja, hogy minden mi történik, jó legyen. Öröktől hasonló módon történt ’s örökké hasonló dolgok történendnek. És te akarnád azt állitni, hogy minden roszul szerkeztve jött létre, ’s minden rosz állapotban maradand örökre, ’s hogy következőleg annyi istenségek közül egyiknek sem volt elég hatalma ezen javitni: hanem a’ világ el van kárhoztatva szünetnélkül bajokba bonyolodni.

36. Mi kellemetlen minden érzéki tárgy anyagja: viz, por, csont, piszok; – és ismét a’ márványok – dagadványai, az arany és ezüst üledékei a’ földnek; a’ ruházat – szőrből áll; a’ bibor vérből; ’s hasonló nemü minden egyéb. Maga az élet szellem valami hasonló ’s egyből másba folyvást átváltozik.

37. Elég volt már a’ nyomorut élet, a’ zúgolodás, a’ bohóczkodás; Miért vagy olly nyugtalan? Mi van ebben, mi olly hallatlan volna? Mi rémit? Az alak? Tekintsd meg! Az anyag? Tekintsd meg. Pedig ezeken kivül semmi sincsen. Ugy légy te is végre gyanutlanabb ’s bizalmasabb az istenek iránt! Hiszen egyenlő, ugyan azt száz vagy három év alatt megesmérned.

38. Ha valaki vétkezett, az reá nézve rosz; de talán nem is vétkezett.

39. Vagy egy észből, mintegy közös kutfőből folyik minden a’ világba, mint egy testbe; ’s akkor a’ résznek nem szabad a’ fölött panaszkodnia, mi az egésznek hasznára válik; vagy pedig minden a’ parányok zürzavara, vakesettől függő egyesülés és fölbomlás. Minek tehát a’ nyugtalanság? Az által megfosztod magadat a’ magasabb tehetségtől, halott vagy és elvesztél, és lesülyedtél az állatig; kiürited magad, legelőre mégysz és ismét eszel.

40. Vagy tehetnek az istenek valamit vagy nem. Ha nem tehetnek; minek imádkozásaid? Ha pedig tehetnek; mért nem kéred inkább tőlök valamelly rosznak elháritása, vagy valamelly jónak megadása helyett, inkább azon tulajdonságot tőlök, hogy ezen dolgoktól mit se félj, illyeket ne ohajts, és semmi hasonló fölött ne busulj? – Mert ha az embert általában, ugy erre nézve is segithetik. De talán azt mondod, hogy az istenek azon tehetséggel önmagadat ruháztak föl. Ugy nem helyesebb e azt, mi önmagadtól függ, teljes szabadsággal használni, mint azt, mi nem tőled függ, szolgai alázattal és szorongatottsággal ohajtani? És ki mondja neked, hogy az istenek az önmagunktól függő dolgokban is nincsenek segélyünkre? Tökéld el tehát magad mostantól illy dolgokért imádkozni, ’s meg fogod látni! – Az sohajt: mint jutok ama’ kedves élvezetéhez! Te: mint menekszem meg azon élvezet vágyától! Az: mint tegyem, hogy azon baj elől szabaduljak! Te: mint tegyem, hogy azon baj elől szabadulnom szükséges ne legyen! Az: mint kezdjem, hogy fiucskámat el ne veszitsem: Te: mint kezdjem, hogy a’ veszteségtől ne féljek. Ide irányozd minden imádságodat, ’s a’ sikert látni fogod.

41. Betegségemben, úgy mond Epicur, nem foglalkoztam testi fájdalmimmal és róluk látogatóimmal nem beszéltem. Inkább folytattam nyomozásimat a’ természet ’s azon mód fölött, mint maradhat az ész, noha a’ testi érzelmekben részt veszen, még is rendületlen és mint ovhatja meg sajátlagos javát; az orvosoknak sem adtam alkalmat azzal kérkedhetni, mintha valami nagyot tettek volna rajtam; akkor is vidámon ’s elégedetten éltem. – Igy cselekedett ő betegségében, és te hasonlón tégy beteges ’s más illy állapotokban. Mert minden iskolák közös elve, bármilly események közt a’ bölcsészettől nem távozni, ’s tehát tudatlan a’ természetet nem esmérő emberek csevegésibe bele nem egyezni. Mindenkor csak jelen tetted ’s a’ hozzá tartozó eszközökkel foglalkozzál.

41. Ha valakinek szemtelenségén meg botránkozol, kérdezd magadtól: lehetséges e, hogy szemtelen a’ világon ne legyen? Nem! – Tehát ne kivánd a’ lehetlent. Mert az is csak azon szemtelenek egyike, minő a’ világon mindig leend. Legyen ez a’ ravasz, a’ csalárd, ’s minden vétkesre nézve szemed előtt. Mert mihelyt arról megemlékszel, hogy lehetetlen, miszerint illy emberek egyáltalában ne létezzenek, úgy mindegyikök iránt engedékenyebb leendsz. Annak is meg van a’ maga nagy haszna, ha mindjárt meg gondoljuk, minő erényt adott a’ természet, valamelly idegen vétek tekintetéből. Igy adta ellenszerül az oktalan ellen a’ szelidséget, más ellen pedig más szert. Minden esetre pedig szabadságodban áll, a’ tévedőt oktatni. Mert minden hibázó elhibázza czélját ’s igy eltéved. De minő kárt vallasz te az által? Hiszen egyetsem találsz azok között a’ kiken megbotránkozol, kinek cselekvésmódja lelkedet roszabbá tehetné; pedig a’ te bajod ’s károsulásod csak ebben áll. Ha a’ müveletlen müveletlenül cselekszik – mi van abban olly különös, olly föltünő? Lásd, ha nem kell e inkább önmagadat vádolnod, hogy illy embernek illy magaviselete neked olly váratlan volt. Hiszen az okosság ád neked alkalmat azon gondolatra, hogy ez épen ebben hibázand, – és te ezt még is elfeleded, ’s csodálkozol fölötte, midőn ezen hibát elkövette! Főkép pedig, midőn valakit hűtlenséggel vagy hálátlansággal vádolsz, forditsd figyelmedet önmagadra. Mert a’ tévedés nyilván részeden van; vagy mivel illy jellemü embertől azt vártad, hogy szavát meg tartandja; vagy mivel a’ jótéteményt, mit iránta mutattál, nem teljesited minden önzési tekintet nélkül, és nem ugy, mintha már a’ cselekvénytől magától megkaptál volna minden gyümölcsöt. Mert mit akarsz többet, midőn valakivel jót tettél? nem elég e ez neked? Olly valamit cselekedtél, mi természeteddel megegyező. Kivánsz e még jutalmat érte? Mintha még a’ szemek is, azért hogy látnak, jutalmat kérnének. Mert valamint ezek bizonyos czélra rendeltetvék, ’s ennek szerkezetökhez képesti teljesitésével a’ magokét is elérték; épen ugy eléri az ember, ki jótékonyságra van rendeltetve, minden jó cselekvény által, ’s mind az által, mi embertársai kűl javát előmozditja, minthogy czéljához vezet, a’ magáét is.

Tizedik könyv.

1. Mikor lész, lelkem, egyszer már jó, mesterkéltség, változás, leplezet nélkül, ’s a’ téged fedező testnél átlátszóbb? Mikor fogod végre a’ szerető ’s gyengéd kedélyességet megizlelni? Mikor jutsz olly teljességhez, mellyben semmi nélkül nem szükölködöl, többé semmire nem vágysz, semmit nem ohajtasz élvezetül, sem lelkest sem lelketlen, – sem időt hogy tovább élvezhess, sem helyet, tájat, vagy levegőt, melly szelidebb volna, sem embereket, kik veled jobban egyeznének, hanem mindenkori állapotoddal megelégedve, a’ jelennek örülsz, ’s meggyőződöl arról, hogy semminek nem vagy hiányával, hogy minden javadra szolgál, hogy minden az istenektől van, ’s hogy mind az hasznodra válik, mi nékiek tetszik ’s mit ők egy tökéletes, jó, igazságos ’s tiszteletre méltó lény üdvére elhatároznak, az mind azt egyesiti, körül veszi, ’s magában foglalja mi hasonló dolgok teremtésénél fölelemződik? – Mikor állsz végre minőségednél fogva olly viszonyban az istenek és emberekkel, hogy soha ne panaszkodjál ellenök, sem te általuk soha ne kárhoztassál.

2. Figyelj arra, mit követel természeted, a mennyiben csupa természet törvények alatt áll, – és teljesitsd vagy elégitsd ki ezen követelést, ha állati természeted szerkezete általa roszabbá nem leszen. Aztán arra figyelj, mit követel állati természeted, ’s teljesitsd követelését, ha okos természeted az által roszabbá nem tétetik. De az okos lény mindenkor társadalmi is. Alkalmazd ezen szabályokat és semmi mással ne törődjél.

3. Vagy birsz a’ természettől annyi erővel, hogy képes vagy minden eseményt elviselni, vagy a’ természettől nem vagy képes. Ha tehát olly sors ér, mellyet elviselni elég erővel birsz, ugy ne neheztelj miatta, hanem türd el, természeti erődnél fogva. Ha pedig az esemény természeti erődet tulhaladja, azért ne neheztelj; hiszen mig fölemészt, elveszti erejét. Azonban jusson eszedbe, hogy a’ természettől erőt nyertél mindent elviselni, ’s csak képzelmedtől függ, azon gondolat által türhetővé ’s könnyüvé tenni, hogy illy magaviseletet önjavad vagy kötelességed kiván.

4. Ha ki hibázik, tanitsd jó kedvüleg, ’s mutasd meg neki tévedését. Ha pedig ezt nem tudod, ugy neheztelj önmagadra – vagy még magadra sem.

5. Bár mi érjen, öröktöl, reád van mérve; ’s az okok lánczolata kezdet óta össze kapcsolá létedet és azon eseményt.

6. Nézzék mások a’ világot atomok’ zavarának, vagy egy rendezett egésznek, – ez legyen első elvem: része vagyok azon egésznek, melly természettörvények alatt áll. – Második elvem ez: bizonyos szorosabb összeköttetésben állok a’ velem hasonnemü lényekkel. – Mert az első elvet eszemben tartva, nem fogok semmiért zugolódni, mi reám mint az egész részére hárul: mert semmi sem káros a’ résznek, mi az egésznek hasznos. Az egész pedig nem foglal mit sem magában, mi nékie hasznos nem volna Ez minden természetek közös tulajdona Sőt a’ világtermészetnek még azon elsősége van, hogy kivülről mi által sem kényszeritethetik, önmagának valami karost teremni. Tehát ha csak azt meggondolom, hogy egy illy egésznek része vagyok, nem fogok semmiért zúgolódni mi reám jut. – A’ mennyiben pedig hasonnemü lényekkel szorosabb viszonyban állok, nem fogok semmit a’ közjó ellen kezdeni, sőt inkább tekintettel a’ velem rokon lényekre, minden igyekezetemet oda irányzom, mi a’ közre hasznos, ’s attól mi ezzel ellenkező, magamat tartóztatom. Ezen elvek alkalmazása mellett életem szeliden folyand; olly szeliden, mint tapasztalás szerint a’ polgár élete folydogál, ki polgártársai javára szilárdul dolgozik, ’s mit az ország reá ró örömmel viseli.