Part 7

Most a török kért békét, mely husz évre Vasváron meg is köttetett, a magyarok hire tudta nélkül, mit a főrendek nehezen viselvén, csak hamar többen Leopold ellen összeesküdtek: első összejövetelük a trencséni fürdőben volt, hol Rákóczy Ferenc Zrinyi Ilonával menyekzőjét tartotta, utóbb Murányban Vesselényi nádornál, hova az erdélyi fejedelem is követeket küldött volt (1665.). Az ingerültség eloszlatására a király Besztercére hivta egybe az ország rendeit, hogy oda küldendő királyi biztosával sérelmeik orvoslásáról tanakodnának. Az összegyült rendek azonban gróf Rothal elnöklete alatt nem akarván tanácskozni, az országgyülés eloszlott, mire az elégületlenek Vesselényinél titkosan tanácskoztak, s azt határozták, hogy hadakat gyüjtvén, a törököt és erdélyieket segedelemre hiván, a királyt követség által kérjék föl, tartaná meg, a mit a felavatási oklevélben esküvel igért; a magyar ügyeket ne tárgyaltassa a magyarok ellenségei által, az idegen katonákat vigye ki az országból, s a hivatalokra magyarokat alkalmazzon, és csak azután, ha a király a nemzetnek ezen igazságos kérelmeit meg nem hallgatná, nyuljanak fegyverhez II. András törvénye szerint szabadságaik védelmére; de a király személye s méltósága tiszteletben tartassék. Vesselényi azonban nem sokára elhalván, az összeesküvés fölfedeztetett, Zrinyi Péter, Frangepán Kristóf, Nádasdy s több mások lefejeztettek, sokan jószágaiktól megfosztattak és számüzettek, legtöbben pedig vár vagy gályarabságra vitettek.

Ezután még nagyobb forrongások ütöttek ki; mert Leopold, leginkább a jézsuiták, s Lobkovicz és Hocker minisztereinek tanácsára, kik úgy hivén legkönnyebben a protestansokat elnyomhatni, ha Magyarország osztrák tartománynyá változtatik, – a magyar katonaságot elbocsátotta, s az országot német zsoldosokkal öntette el; minden különbség nélkül mindenektől adót vett, a protestansok jogait szükebb korlátok közé szorította, a nádorispányi hivatalt eltörölvén, Ambringen Gáspárt, a német rend nagy mesterét, tette Magyarország kormányzójává, mellé egy tanácsot rendelvén, mely magyarok és németekből állott.

76. Az alkotmány eltörlése. Tököly Imre. Bécs ostroma.

Az alkotmánynak ily hirteleni feldöntése nem maradhatott következés nélkül; Leopold ellen pártok alakultak. Midőn pedig Ambringen, de főképen a Kobb vezérsége alatt volt német zsoldosok felső Magyarországban minden csekély gyanúra is nagyon kegyetlenkednének a lakosokon, a pártosok száma növekedett, s a baj annyira elhatalmazott, miszerint már orvosolhatlannak látszék. Köz lázadás és polgár háború támadt, melyben mindkét fél véres nyomokat hagyott maga után. Ezek látására Leopold hajlandó lett volna a béke visszaállítására, de Tököly Imre XIV. Lajos francia királytól pénzbeli, Apaffy erdélyi fejedelemtől pedig hadi segitséget nyervén, magát a pártosok vezérévé választatta. – Ezen Apaffyról mondják, hogy egy pipát kapván az érsekujvári basától ajándékban, első dohányzott a magyarok közt.

Tököly fegyvereit felső Magyarországban szerencse követte, s a bányavárosokat csak hamar el foglalta, mit Leopold nehezen nézvén, (1681.) országgyülést hirdetett, hová Tökölyt is meghivta, ki azonban meg nem jelent. Leopold ekkor a nemzeti alkotmány visszaállításával, lecsendesítvén a fölkelőket, Tököly pártját igen megfogyasztotta. Ez, veszedelmes állapotát látván, a husz évi béke eltelése előtt a török nagy vezért, Kara Musztafát, háromszázezer fegyveressel Magyarországba hivta, ki is (1683.) iszonyú pusztításokat vitt végbe, és egész táborával Bécset megszállotta. Leopold a veszedelem elől Lincbe menekült, s a császári székváros felmaradását csupán Károly lothringiai hercegnek, Stahrenberg grófnak, a bajor és szász fejedelmeknek, de leginkább Szobjeszky János lengyel királynak köszönhette, kik tökéletes győzelmet vettek a törökökön; ezek nyakra főre futottak vissza, de Párkánynál eléretvén, másodizben is megverettek, mely szerencsétlenségöket Tökölynek tulajdonítván, őt a váradi basa által elfogatták, s török fogságba magokkal elhurcolák, mire pártosai a király hűségére tértek. – Ez időbe esik a kávé használatának kezdete.

Buda visszavétele.

E kettős veszteséggel a törökök bátorsága megtöretvén, és seregök is tetemesen megfogyasztatván, Károly lothringiai herceg csak hamar ezután Budát is megszállotta, de kénytelen volt, az ott vezérlő basa erélyes ellentállása miatt, azzal felhagyni, miután azonban Visegrádot, Érsekujvárt, Esztergomot felszabadította a török járom alól, s Kassa, Onod, Szolnok több más várral meghódolt volna Leopoldnak, 1686-dik junius havában kilencvenezernyi sereggel ismét ostrom alá fogta Budát, melyet a vitéz hitehagyott Abdi basa tizenhatezer próbált harcossal védelmezett.

Abdi francia Sveiczban szegény sorsú, de becsületes szüléktől származott, s már gyöngéd korában a juhok őrzésére használtatott. Neve Kunyí volt. A természet nem hivta őt a pásztori csendes és ártatlan foglalatosságra; mert ő tüzes elmével birván, maga gyakorta a hegyeken mászkált, nyáját pedig valamelyik pásztortársára bizta. Egykor visszatérvén, hallja, hogy a farkas egy kecskéjét elragadta; szigorú büntetéstől félvén, a tizennégy éves ifjú a szomszéd Franciaországba futott és katonává lett, hol annyira kitünteté magát, hogy kapitányságra emelkedett. A szent Gothárdi ütközetben Magyarországban azon sereggel, melyet a francia király Leopoldnak küldött volt, részt vett, hanem elfogatván, csak azon föltétel alatt menekült meg a rablánctól, hogy Mahomed hitére állott. A törököknél is oly derekasan tudta magát forgatni, miként nem sokára benderi, azután pedig budai basává neveztetett. – Junius 18-án megszálván ismét Budát a magyar és német hadak, a várvívás oly szorgalommal és sebességgel folyt, miszerint már julius 13-án ostromra mehettek, hanem Abdi emberkedése által visszaverettek. Hiában iparkodott a császári sereg őt a vár feladására birni; nemes elszántsággal meg nem szünt embereit utolsó lehelletökig buzdítani a vár védelmére, s igy lőn, hogy csak september 2-án, midőn mindkét fél a legnagyobb tüzzel és bátorsággal küzdött, s az ostromlók nagy veszteséggel mindaddig visszaverettek, mig a vitézül küzdő Abdi egy golyótól találva, le nem rogyott, veretett ki a vezérétől megfosztott őrsereg. Igy jutott végre Magyarország fővárosa törvényes királya hatalmába a száznegyvenöt évi török iga alól.

A keresztény fegyver e jeles győzelmét pompás diadali szertartással ülte meg Károly herceg, és az ünnepet a keresztény erény győzedelme még inkább dicsőitette. A vitéz ostromlók közt Szápáry Péter különös példáját mutatta a hazáért való feláldozásnak: a hol legnagyobb volt a veszély, ott Szápáry küzdött, ki egy előbbi csatában török fogságba esett volt. A durva Hamzsabég először is kétszáz korbácsot veretett a nemeslelkü honfira, azután földalatti tömlöcbe vetteté, hol a megkinzott hős csak penészes kenyéren tengődött, ágya pedig rothadt szalma volt. Midőn erős természete a roszul ápolt sebeket meggyógyítá, a legnemesb bajnok és férjfi a legalacsonyabb rabszolgai munkákra kényszeríteték, a legkegyetlenebb bánást és gúnyoltatást kelle kiállania; sőt annyira ment a törökök vadsága, hogy járomba fogaték, s mint igás baromnak földet kellett szántania. Ily sanyarú helyzetben csupán hite s azon reménye vigasztalá, miszerint az, ki e nehéz próbát reá küldé, érdemetlen szenvedéseinek majd véget is fog vetni; – s vetett is, mert barátja Batthyányi egy elfogott agáért kicserélte, és Szápáry ismét hazájáért harcolhatott. A szerencsés budai ostromnál Hamzsabég elfogatott, s Károly herceg most Szápárynak adá őt át, hogy a rajta elkövetett méltatlanságokat kényére boszulja meg, mire Szápáry az elrémült törököt ily szavakkal lepé meg: a keresztény nem ösmer boszúállást, mert a szelid Jézus azt tanította, szeresd ellenségedet is. Hamzsabég, én megbocsátok neked, – szabad vagy! – E szavak megrázák Hamzsabég szivét, s megilletődve felelé, hogy ily bánásmódot nem reménylvén, már mérget vett; Szápáry tehát tüstént orvosért küldött, s még néhány hétre megnyujtatá a török életét, ki az alatt a kereszténységre tért, s megkeresztelve hunyt el legnemesebb ellenségének karjai közt. Szápáry boszúja tisztelettel lebegett szájról szájra, s Leopold e hős vitézségét, s keresztény gondolkodás módját grófi méltósággal jutalmazá.

77. A török feletti győzelmek. A karlovici béke. Az örökösödési jog megállapítása.

A budai fényes nap után a nagyvezér sietve Belgrádnak indult, hanem Károly herceg sem veszteglett; még azon évben, mielőtt a tél beállott volna, Simontornyát, Pécset, Siklóst, Szegedet bevette, a jövő évben (1687.) pedig augusztus 12-én Mohácson megütközvén húszezer törököt vágott le, és Eszéket, Péterváradot, egész Tótországot és Szerémséget vissza foglalta.

Ennyi csapás és veszteségre a törökök uj terveket koholván, Tökölyt fogságából kibocsátották, ki miután felső Magyarországon a lázadás zászlóját ujra kitűzte volna, számos követőkre talált, mire a király Karaffát Eperjesre küldé, hogy nyomozást tartván, a bünösök ellen a magyar törvény értelme szerint járjon el. Karaffa saját ablakai előtt állítatta fel a vérpadot, és kinzások által kicsikart vallomások- és gyanúból is a legtekintélyesebb polgárokat halálra itéltette. Leopold értesítetvén Karaffa iszonyú eljárásáról, megszüntette ugyan azt, hanem Tököly pártjával uj támaszt nyert a törökökben, kik több izben megveretvén, 1697-ben a szultán maga állott serege élére, de Eugen, savoyeni herceg, Zenta mellett találkozván vele, hirtelen megtámadta őt, és egészen tönkre tette; az ijedtében megfutott szultán minden ezüst szereit, összes lőszerét, kilencezer szekeret, hatvanezer tevét, tizenötezer ökröt, hétezer lovat, s az egész pénztárt három millió forinttal a győztes seregnek hagyta. A törökök a folytonos vereség által annyira megrongáltattak, hogy Karlovicon 1699-ben huszonöt évre békét kötöttek. – Tököly, mint csapláros Bithiniában halt el.

Még ezen utóbbi háborúk folyamata alatt Leopold Pozsonyba országgyülést hirdetvén (1687.), ott azt kivánta, hogy az ország rendei József fiát koronáznák meg, s egyszersmind állapítatnék meg az ausztriai ház (habsburgi) örökös joga Magyarországban; el is fogadták azt a rendek, abban egyezvén meg, hogy mindig a legidősb fimagzat uralkodjék; kikötötték azonban, hogy a királyok a koronázáskor mindig ünnepélyes esküvel biztosítsák a nemzetet, miszerint az ország szabadságait s törvényeit szentül megfogják tartani. Ezen országgyülésen eltöröltetett II. András arany bullájának 11-dik cikkelye.

78. Uj elégületlenség. II. Rákóczy Ferenc. Leopold halála.

A török háborut ismét polgári lázadás követte, mert a karlovici békekötésre a magyarok közül senki sem hivatott meg; a papi és világi hivatalokra külföldiek tétettek, s az idegen katonaság mindeddig sem vitetett ki az országból; állandó adózás hozatott be; a protestansoktól ujra sok templomok elvétettek, s más több effélék történtek a nemzet szabadságainak ellenére, mit sokan oly nehezen szenvedtek, hogy Leopold ellen fegyvert fogni magokban eltökélték, vezérül választván II. Rákóczy Ferencet. Igy ütött ki 1700-ban a kuruc világ név alatt ösmeretes polgárháború, melyet Leopold, a spanyol örökség iránt való háborúval foglalkozván, szerződésekkel akart lecsillapítani, de sikeretlenül; mert az elégedetlenek szerencsés előmenetelöket látván, folytatták a hadat, s ha a király szerződések, uj igéretek és eskü által kivánná a sérelmeket orvosolni, minthogy ezeknek sikeretlenségét már több izben tapasztalták, azt kötötték ki, hogy a békepontok megtartásáért a szárazföldi hatalmak kezeskedjenek, mibe Leopold átalában nem akart megegyezni, a háború folytattatott tehát a király haláláig (1705.), sőt fiára is átszállott.

Leopold uralkodása alatt 1666-ban hozatott be Magyarországba a kegyes iskolák rende.

I. József. 1705–1711 = 6 esztendeig.

79. A Rákóczyféle forradalom legyőzése. A szatmári béke.

József az 1687-ki országgyülésen megállapított örökösödési törvény szerint a magyar trónra jutván, minden erejét az elégületlen nagyok lecsendesitésére fordította, hogy a békét helyre állítsa. A Magyarországon döhöngő német tábornokokat visszahivta, a protestansok jogait megerősítette, s 1703-diki majus 10-kén átalános bünbocsánatot hirdetett ki mind azoknak, kik a hűségre visszatérnek, hanem Rákóczy e derék fejedelemnek jó szándékát féreösmervén, az ország nagyobb részét elfoglalta, zászlóira, pénzeire s fegyveresei sisakjaira Pro Patria et Libertate (a hazáért és szabadságért) édesgető szavakat tétette, s már erdélyi fejedelemmé választatta magát. Azonban seregei Trencsinnél tetemes veszteséget szenvedvén, párthivei közül sokan a király hűségére tértek. Hiában iparkodott ezután magát ismét összeszedni, s külhatalmasságok által biztosítani, mert József, Pálffy János és Károlyi Sándor grófokat megbizván, Szatmárba meghivta a békételeneket, hol is azok egészen lecsendesítettek, de a szelid és igazságszerető király nem éldelheté a béke örömeit, mert még mielőtt az bevégeztetett volna, himlőben meghalt 1711-ben, kinek halálát Pálffy mindaddig titokban tartotta, mig a béke cikkelyei tökéletesen meg nem erősitettek s aláirattak. – Fiai nem voltak.

III. Károly. 1711–1740 = 29 esztendeig.

80. Az ország jogai és szabadságainak megerősítése. A Sanctio Pragmatica.

III. Károly, I. Józsefnek testvér öccse, Spanyolországból visszahivatván, előbb német császárrá, azután pedig a pozsonyi országgyülésen magyar királylyá koronáztatott. Mint császár VI., mint magyar király III. Károly nevet viselt. Hogy a polgárháborútól megrongált országot ismét fölsegíthesse a szatmári béke feltartása mellett az ország szabadságait és jogait megerősítette, Rákóczynak is bünbocsánatot ajánlott minden jószágainak meghagyásával, de Rákóczy több társaival együtt, különösen Bercsényi gróffal e kegyességet el nem fogadta; készebb volt számkivetésben élni mint magát megalázni s több viszontagságok után Törökországba vette magát, hol 1735-ben Rodosztóban meghalt.

III. Károly mindjárt uralkodásának második esztendejében arról kezdett gondoskodni, hogy a férjfi-ágra szorított öröklési jogot a habsburgi ház leány-ágára is kiterjessze. Ezen törvényes trónörökösödés Sanctio Pragmatica nevet nyert, a melyet, miután a többi örökös tartományok elfogadták volna, Magyarország rendei is törvényeik közé iktatták (1722.), kikötötték mindazonáltal, hogy az uralkodó fejedelmek romai vallásuak legyenek, és országlásuk kezdetén a nemzet szabadságainak és az ország törvényeinek megtartására magokat különös oklevéllel és esküvel kötelezzék. – 1715-ben az állandó katonaság tartására katonai adó hozatott be.

81. Török háborúk. Itélő táblák. A selyemtenyésztés.

III. Károly csendes uralkodását két török háboru szakítá meg, melyekből az első igen szerencsésen ütött ki, mert az által a temesi bánságot, Nándorfehérvárt, Szervia, Bosznia és Oláhországnak nagy részével együtt, birodalmához kapcsolta; de a második török háborúban, a temesi bánságot kivéve, mind azokat ismét elvesztette. Ezen háború után még csak egy évig élt Károly; meghalt 1740-ben fimagzat nélkül. – Országlása honunkra nézve igen nevezetes; mert az igazság célirányos kiszolgáltatására a kerületi táblákat alkotta, ezen felül pedig helyreállította Pesten a királyi és hétszemélyes táblákat. Számos gymnasiumokat alapított, s a külföldi egyetemekben tanított tudományok előadását nálunk is törvényesen meghatározta. – 1735-ben hozta a Bánátba Mercy gróf a selyembogarakat, de az ipar és kereskedés ezen jövedelmező ága egy század alatt sem tudott elterjedni.

Mária Therezia. 1740–1780 = 40 esztendeig.

82. Az 1741-ki országgyülés. A magyarok törvényimádása.

Mária Therezia még atyjának, III. Károlynak, életében Ferenc lotharingiai herceggel házasságra lépett, halála után pedig mind azon országokat és tartományokat általvette, melyek a Sanctio Pragmatica szerint őt illeték, de mindjárt országlása kezdetén iszonyú veszély fenyegette; mert több europai fejedelmek, az elösmert Sanctio Pragmatica ellenére is, majd egész Ausztriát, majd annak külön részeit magoknak követelték. Igy történt, hogy a fiatal királynő egyszerre hét ellenségtől faggattatott, kik birodalma némely részeit már el is foglalták. E súlyos helyzetben egész birodalmát a vitézségben és nemes elszánásban magát többször jelesen kitüntetett magyarjaiba helyezé; ennélfogva Pozsonyba országgyülést hirdetett, hol gyászba öltözve, fekete szőnyeggel bevont trónon, József kis fiát ölében tartva, fogadta a királyné az országnak egyházi és világi, számszerint hatodfélszáz rendeit. (1741-dik september 21-kén). Latin beszédében könnyes szemekkel panaszlá el az európai fejedelmek hütelenségét, magát és gyermekeit a nemzet tapasztalt vitézségébe ajánlotta. A harcias férfiak szemei könybe lábbadtak, és szent lelkesedés hatván meg sziveiket, kardot rántva, ezerszeresen hangzott: _Moriamur pro rege nostro, Maria Theresia!!_ (haljunk meg királyunkért, Mária Thereziáért). A hetvennyolc éves ősz Pálffy nádor zászlói alá ötvenezer fegyveres rendeltetvén, Eszterházyak, Károlyi, Csáky, Baranyay, Festetics, Koháry, Nádasdy tábornokok az előre hatott ellenséget legyőzték, s a habsburg-lotharingiai ház uralkodását örökre megszilárdították.

83. A királyné hálája s bölcs kormányzata.

Hálaérzéssel fogadta a dicső Mária Therezia magyarjainak igy bebizonyított hűségét, s hosszú uralkodása alatt a nemzet iránti legbensőbb ragaszkodással viseltetett. Ennélfogva József fiának nevelését is Batthyányi Károly hercegre bizta. A háborúk alatt tetemesen megrongált budai királyi várat és lakhelyet fölépíttette. A magyar nemes ifjak nevelését az általa Bécsben alapított nevelő intézetben (Theresianum), valamint a bécsujhelyi katonai akademiában is megengedte (1746.) Selmecen (1660.) bányász iskolákat szerzett, melyek mai napig szép előmenetellel virágoznak. A magyar koronához tartozó tengermelléket, a fiumei kikötővel együtt Magyarországhoz kapcsolta (1766.), s ugyan ezen évben Erdélyt Nagyfejedelemség cimével ékesítette. 1772-ben a Zsigmond király által elzálogosított tizenhat szepesi várost kiváltotta: Galliciát és Lodomeriát visszavette. A Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított egyetemet, eltörültetvén a Jézus társasági szerzet, Budára áttette, s az iskolákat egész országban célszerű rendre állította. A katholikus püspökségeket héttel szaporította. 1764-ben állítá fel a szent István apostoli királyi rendét; 1760-ban a magyar testőr sereget. 1767-ben hozta be királyi biztos által az urbariumot. – Ily dicső uralkodás után négy fiat s hat leányt hagyván maga után, tartományainak mély szomorúságára 1780-ban mult ki.

II. József. 1780–1790 = 10 esztendeig.

84. József nagyszerű, de alkotmányellenes ujításai.

E valóban nagy fejedelem dicső anyjának köszönheté az egész világtól nagyrabecsült tetteit; mert legcélszerübb nevelését bevégezvén, vele tartományait s a külföldet beutaztatta, s igy 1765-ben uralkodó társává nevezte. Ily előkészületek után méltán mondhatni, miként még egy fejedelem sem lépett annyi tehetséggel felruházva a trónra, ki sok utazásai és tanulmányai által szerzett ösmereteit, alattvalóinak boldogítására ügyekezett fordítani; minélfogva mindjárt uralkodása kezdetén erélyesen belekapott nagy terveinek kivitelére. – Mindjárt első rendelete mindenütt figyelmet és örömöt gerjesztett, mert a pénztárt nem csak kiürülve, hanem adósságokkal terhelve találván, az államkiadásaiban takarékosságot hozott be, s ezt is jó például saját udvarában kezdte meg, honnan a tulságos fényüzést kitiltotta. Ezután hogy alattvalóinak érzelmeiről, kivánatairól biztos tudomást szerezhessen, a sajtónak szabad működést engedett; legfőbb gondját azonban a vallási ügyekre fordította, melyeket illetőleg kibocsátott rendeletei nem csak alattvalóit, hanem az egész mivelt Europát csodálattal töltötték el. Több egyéb intézményei közt a szerzetes rendeket nagyobb részint eltörölte, s bevont javaikat a plébániák szaporitására fordította, s hogy birodalmát minden kül befolyástól megóvja, a püspököknek megtiltotta bár miféle cimért, engedmény vagy kegyelemért a pápához folyamodni, minden pápai okiratot, kihirdetése előtt, maga elejébe terjesztetni parancsolt, s ezen rendeleteihez annyira ragaszkodott, miszerint azok visszavonására még a Bécsbe utazott romai pápa. VI. Pius, kit katholikuskoz illő tisztelettel fogadott ugyan, sem hirhatta. – 1781-ben a vallási egyenetlenségek kikerülésére s a jó egyetértés előmozdítására a Tolerantiale Edictumot, vagy is türelmi rendeletet adta ki, melynek erejénél fogva a protestansok és ó hitüek szabadságot nyertek, vallásukat mindenütt háborítatlanul gyakorolhatni, templomokat és iskolákat építeni.

Hasonló erélyességgel fogott politikai ujitásaihoz is; az egyesült udvari kamarát eltörülte, magyar ügyeit a Kancelláriára bizván, melylyel az erdélyi kancelláriát egyesítette: a nádori hivatalt mellőzvén a helytartótanácshoz egy elnököt és két alelnököt nevezett ki, s az igy ujonnan szabályozott kormányszéket Pozsonyból Budára, az ország közepére tette át. A közterhek viselésére uj adórendszert dolgoztatott ki, s a földet vevén alapul, azt rendelte, hogy mind a jobbágy, mind az uri telkek – legyenek azok akár magánosak, akár papok vagy korona birtokai – terjedelmök és termékenységök aránya szerint rovassanak meg, minek kivitelére az egész országot fölmérette s a népet összeiratta. Az örökös jobbágyságot fölmentette. A kereskedés előmozdítására a tengeri városokat különféle kiváltságokkal megajándékozta. Az egyetemet Budáról Pestre vitte át, Pesten és Pozsonyban papnevelő intézetet, a nép müvelésére minden nagyobb plébánián nemzeti iskolákat állított. A megyei hatóságokat megszüntetvén, az országot polgári tekintetben tiz kerületre osztotta, melyek igazgatását királyi biztosok, (Commissariusok) vezették. Minden iskolában és hivatalokban a német nyelv bevételét parancsolta.

85. Az ország aggodalmai és feliratai. Az erdélyi oláhok lázadása. József halála.

Sok üdvös és igazságos volt a nagylelkü királynak felhozott intézkedéseiben, hanem mivel magát meg nem koronáztatá, sem országgyülést nem tartott, rendeletei, mint az önkény kifolyása, a törvényimádó magyarokban – mind egyháziak, mind világiakban – aggodalmat költöttek, ennélfogva a megyék gyüléseket tartván, feliratokban kérték ő felségét, hogy elődeinek példájára s eskü kötelezettségénél fogva, jönne az országba, s koronáztatná meg magát; József azonban választ sem adván a megyék felirataira, még a koronát is Bécsbe viteté.

Ezen munkálkodásaiban többféle lázadások és háborúk akadályozák, u. m. Erdélyben az oláhok Hóra és Kloska vezéreik alatt haramiáskodtak; ezen lázadásnak összesen hatvankét feldúlt s felégetett falú, százharminckét nemesi udvar és négyezer emberélet esett áldozatúl, mig végre Hóra, alvezéreivel együtt elfogatván, kerékben törettek. – A belgák szabadságaik és kiváltságaik megsértése miatt békételenkedtek. Ugyan ekkor (1788.) a törökkel is kénytelen volt megvívni, de az reá nézve szerencsésen végződött; mert Laudon és Hadik vezérei nem csak megtörék az ellenséget, de Belgrádot is elfoglalták. Ezután gyöngélkedni érezvén egészségét, s látván a nemzet elégületlenségét és ingerült állapotát, mi már annyira nőtt, hogy több megye eddigi törvényellenes ujításait tettleg eltörülte, felirataiban pedig az országgyülés mielőbbi megtartását zajosan sürgette; ne hogy tehát az országot ő is forradalomba hozza, s úgy hagyja utódára, halála előtt minden ujításait, kivéve a vallási türelem, a plébániák szabályozása s a jobbágyok állapota iránti rendeleteit, melyeket teljes épségben fentartatni kivánt, visszavonta, a szent koronát is Budára visszaküldötte. – Meghalt 1790-ki februar 20-kán; gyermekei nem maradtak.

Józsefnek minden cselekedetei nagy lelket, fáradhatlan munkásságot, önzéstelen szeretetet mutatnak, és sok századoktól fogva nem volt hozzá hasonló nagy fejedelem.

II. Leopold. 1790–1792 = 2 esztendeig.

86. A nemzet kibékítése. Török mozgalmak.