Part 6

II. Lajos tiz éves korában jutott a trónra, s mind magának, mind az országnak szerencsétlenségére György brandenburgi markgróf vitte főképen nevelését, ki maga kivánván cinkosaival uralkodni, nem hogy tanulásra ébresztette, s az erény utján vezette volna, de játékokkal, mulatságokkal, gyönyörködésekkel iparkodott a fiatal fejedelmet megrontani. Nem is sokat gondolt Lajos az ország dolgaival, s igy a hatalmas főurak kényök szerint viselék magokat. Nem csuda tehát, hogy a királyi tekintély végképen elveszett, s a féktelen főurak csufot üztek belőle; a király jövedelmein osztakoztak, mi által a gyámoltalan király anynyira jutott, miként jó csizmája sem volt, s hogy élelemmel ellássák, ékszereit és ezüst edényeit kellett a zsidóknál elzálogosítani, sőt gyakran a lisztet is másoktól kölcsönözték ki. Igy az ország, mely már Lajos atyja országlása alatt romlásnak indult, most véginségre jutott. E bajok orvoslására országgyülés hivatott össze, hol némely üdvös törvények alkottattak ugyan, de nem volt, ki azon törvényeket végrehajtsa; mert a csak saját javakról gondoskodó főurak sem a királynak sem az ország tisztviselőinek szavára nem sokat ügyeltek, ezek pedig nem birtak elegendő erővel a rakoncátlanokat engedelmességre szorítani. – A király házassága Mária, Miksa császár leányával, sem segített e zavarban.

Látván ugyan is Szolimán Magyarország szomorú állapotát, követeket küldött Budára (1520.), hogy az Ulászlóval kötött fegyvernyugvás ideje meghoszszabbítassék, Lajos azonban a követekkel méltatlanul bánt, mire Szolimán felboszankodván, több izben ide küldé seregeit pusztítani, s minthogy azok erős ellentállásra találtak, sőt meg is verettek, Szolimán kétszázezer emberrel maga jött Magyarországba, az egész hont végpusztítással fenyegetvén. Könnyü volt szavát tartani, mert Németországból a reformatio honunkba is elhatott, s igy az előbbi zavart vallásos pártoskodás, egyenetlenség növelte. Siklósy Mihály mint első predikátor s a buzgó Dévay Mátyás leginkább tünnek ki a reformatio ügyében; az első templomot számukra Sárospatakon Perényi Péter épitteté.

65. A mohácsi veszedelem. Lajos halála.

Az inséges állapotban Lajos minden fejedelemnél segítségért kiáltozott, de hiában, egyedül a pápa küldött ötvenezer darab aranyat. Lajos tehát csak huszonhatezer fegyverest tudott gyüjteni, s Mohácsnál állott meg azokkal, és Tomory Pál kalocsai érsek tanácsára be nem várván Zápolya János erdélyi vajda negyvenezernyi, s Frangepán Kristóf, tizenötezernyi segédhadát, augusztus 29-ikén 1526-ban megütközött a legszerencsétlenebbül. A püspökök, ország bárói, a nemesség virága nagy részt mind elesett; a foglyokat, hitetlenül, a törökök mind leöldösék, a tábort feldúlták, és csak kevesen menekülhettek meg Báthory István nádorral; a király is futással kivánta életét megmenteni, de midőn Cselye helységnél egy patakot akarna átugratni, kifáradt lova hanyatt esett és a királyt a mocsárban agyon nyomá. Csak két hónap mulva találtatott meg teste. Volt a királyi méltóságnak, e vészes időben is, oly tisztelője, ki a szerencsétlen király testét föltalálván, sírt ásott s betemette. A királyné küldöttei ezen egyszerü sirból, melyre egy kis fakereszt vala tüzve, a király azonban diszöltözékében volt. – Fehérvárra vitték a királyi sirboltba. Szolimán akadály nélkül prédálta az országot, a fényes budai várat, Mátyás drága könyvtárával együtt felégette, s pusztitásainak csak azon hír vetett véget, hogy Ázsiában zavar támadt, s igy oda kelle sietnie, de mintegy százezer fogolyt hurczolt el magával.

Zápolya János.

A gyászos mohácsi veszedelem után az ország egy része a dúsgazdag Zápolya Jánost ösmerte királyának, s Fehérvárt meg is koronázta, (1526. nov. 11-ikén) mig az erősb fél I. Ferdinándot, osztrák herceget, Ulászló Anna leányának férjét, kinálta meg a koronával, minél fogva jelen siralmas állapotában, ismét polgárháború is gyötré az országot.

Magyarország a habsburgi házból származott királyok alatt.

I. Ferdinánd. 1527–1564 = 37 esztendeig.

66. Trónvillongás; a két király megkoronáztatása. Zápolya a törököt hivja segitségül.

Zápolya János, hogy magát a trónon megerősítse, Máriát, az özvegy királynét több izben felszólította, hogy vele házasságra lépne, a királyné azonban nem fogadván el az ajánlatot, pártjának testvérét, Ferdinánd főherceget ajánlotta királyul, kit a csehek is megválasztottak, s kinek a horvátok is már meghódoltak. Ferdinánd az inségre jutott országot örömest megkimélte volna a belháborútól, miért is követei által békességre iparkodott birni Zápolyát, de ő erővel, bár hazája vesztével is, király akart lenni. Budára országgyülést hirdetett martius 17-dikére (1527.), melyből hivei értésére adák Ferdinándnak, hogy a II. Ulászló alatt hozott törvénynél fogva sem ő, sem más idegen nem léphet a trónra; itt egyszersmind határoztatott, miszerint azon hűtlenek jószágai, kik Ferdinándot királylyá választották, elkoboztassanak. Ferdinánd azonban seregét Katzianer vezérlete alatt az országra küldvén, maga sok egyházi és világi urak kiséretében Budára indult, utjában a várakat bevette, s Budára – melyet Zápolya gyáván elhagyott, bevonulván, oda sz. Mihály napra országgyülést hirdetett; az országrendei innen Fehérvárra mentek, s ott a Perényi Péter által idő közben megkerített szent koronával november 3-kán megkoronázták; erre Zápolya a haza ellenségének nyilvánitatott, s igy utána küldvén Ferdinánd vezéreit, táborát szétveré, s magát Zápolyát, Lengyelországba szalasztotta. Zápolya szorult állapotában a pápától s más fejedelmektől kért segítséget: de midőn semmit sem nyert volna, vég eszközhöz nyult és Szolimánnal lépett szövetségre, mire a szultán maga vezette át Magyarországba háromszázezernyi seregét. Zápolya elejébe ment s Mohácsnál találkozván a török sereggel, Szolimánnak jobbját megcsókolá. Innen egyenesen Budának tartottak, melyet elfoglalván, Bécset is ostromolni kezdé Szolimán, de onnan visszaveretett; átadván azután Budát Zápolyának iszonyú zsákmánynyal és hatvanezer fogolyt rabszíjra fűzve, tért Konstantinápolyba, mely látványon Zápolya maga is könyekre fakadt. A szerencsétlen foglyok közt volt Jakusich is, Oroszlánkő ura, (Trencsin vármegyében) hiv szolgájával Budjács Andorral. Úr és szolga egy láncra verettek, s a legsúlyosb munkákra forditattak. Egykor őrizetlenül térvén haza munkáikról, Budjács egy éles baltát pillantott meg, azt magával vitte s gondosan elrejté. Azonban hiában törekedtek ezer szerrel is erős láncaikat szétzúzni; – kétségbeesésök nőttön nőtt. Az oroszlánkői hős a legkeserűbb veszéklésre fakadt, hogy szeretett hitvesét, kedves gyermekeit s a magyar hon szent földét többé soha sem látja, – soha! Ezen jajgatások szétszakíták a hű szolga szivét, szemei villogtak, – rendkivüli tűz látszék tagjain keresztül villanni. „Uram, ez inségnek tovább tanuja nem lehetek. Örömest meghalok, de halálom szabadítson meg;“ – egy hatalmas vágás – és Budjács békós lába szárától elválva a földre hullott, – le vele a gátló lánc is, legnagyobb akadálya a szabadulásnak és szökésnek. Hideg oszloppá meredt Jakusich nagylelkű szolgájának ily elszánásán. Segítni akart rajta, s a patakzó vért elállítani. Budjács uri keménységgel s hathatósan parancsolá, hogy siessen, ha feláldozását sikeretlenné nem akarja tenni; Jakusich futott, s végre elérte a forrón szeretett anyaföldet. – A török is megindult a szolga nemesszivüségén, Budjácsot kigyógyítatá s megajándékozván hazájába ereszté, hol Jakusich tetemes javakkal gazdagította, a király pedig nemességre emelte, cimerébe adván a levágott lábat.

67. A nagyváradi béke. Zápolya János halála. Uj háború a törökkel, melyben Buda török kézre jut. Fegyvernyugvás.

Zápolya is szivére vette az ország sorsát s Nagyváradon békét kötött Ferdinánddal, de annak is kevés foganata lett, mert Zápolya 1540-dik évben, Erdélyben meghalt, hol előbb Zsigmond fiát ajánlotta a rendeknek, kit magyar párthivei is királynak választottak és Szolimán pártfogásába ajánlották. Ferdinánd a váradi szerződés szerint az egész országnak ura lett, de Szolimán, Zsigmond védelmére ismét megjelent, Budát csel által (1541.) maga kezére kerítette, mely időtől fogva a török száznegyvenöt esztendeig terhelte és pusztította az országot. Nemzeti öltözet, szokások és nyelv sokat szenvedtek, s a török baromiság erkölcsi romlást is vont maga után. Török kézre került Pécs, Fehérvár, Siklós, Esztergom, Visegrád, Nógrád, Lippa, Temesvár, Nána s még több várak és városokkal együtt, úgy hogy Ferdinánd csupán az Ausztriával határos részt és a bányavárosokat birta Magyarországból.

V. Károly császár lemondása után Ferdinánd 1558-ban császárrá választatván, az akkori zavaros körülmények miatt gondjai tetemesen szaporodtak; nevezetesen, a pápa nem akarta császárnak elösmerni, minthogy nem ő koronázta meg, s Romába parancsolta fiával együtt – minthogy ezt protestans nevelte – bünhödni. De Ferdinánd nem csak hogy oda nem ment, sőt azt is kivívta, hogy a pápa ezután egy császárt sem koronázott, s befolyását is egyházi sz. körébe szorította. – Látván Ferdinánd, hogy a törökök nagy erejével nem mérkőzhetik, nyolc évi fegyvernyugvást kötött Szolimánnal, kinek évenkinti harmincezer darab aranyból álló adót igért (1562.). A jövő évben Miksa fiát megkoronáztatván, meghalt Bécsben.

Ezen zavaros időkben gyökerezett meg Magyar- és Erdélyországban a protestans vallás, mert itthon az iskolák kiveszvén, a kik tanulni vágytak, Németországba kénytelenítettek utazni, hol már a nagyobb rész Luther tanát követte. A magyar fő nemesekből is sokan áttértek, ilyenek: Perényi Péter, Révai, Drágfi, Török Bálint, Thurzó Elek országbiró, gyaníthatólag Nádasdy Tamás nádor is, kinek pártfogása alatt adta ki Erdősy protestans pap az első magyar grammatikát. – Ferdinánd uralkodása alatt hozta be Oláh Miklós esztergomi érsek a Jézus társasága szerzetét. – 1543. táján kezdék a tüzköves puskákat és pisztolyokat készíteni. – 1566-ban történik első emlités a zsebórákról.

A hazai és testvéri szeretetnek egy kitünő példáját kell még megemlíteni. Batthányi Farkas és Orbán testvérek Izabella királynéval, Zápolya özvegyével, tartottak, s kivált Orbán nagy támasza volt Izabella ügyének. Ez egy utjában Móré László hatalmába került, ki Ferdinánd pártján lévén, fogva tartotta őt, nagy váltságdíjt reménylvén kapni érette. A pénz azonban szükében volt, Farkas tehát neki szánja magát s Móréhoz megy, „add ki testvéremet – mond – én itt maradok zálogul helyette, mig kiváltanak.“ E nagylelkü elszánás meg nem indította Mórét, Orbánt elereszté, de Farkasra láncot veretett s nánai várának alsó tömlöcébe vetette. Midőn épen a váltságdíjjal mennének Móréhoz Orbán követei, Haszán bég Nánát bevette, és Mórét is elfogta. Hallván a török Farkas nemes tettét, szabadon bocsátá őt, Mórét pedig Stambulba vitte, hol csak halála szabadította ki sötét tömlöcéből.

Miksa. 1564–1576 = 12 esztendeig.

68. Zápolya Zsigmond. A török uj beütése. Szigetvár ostroma.

Miksa országlását is Zápolya Zsigmond háborgatá, mert meg nem nyervén Erdélynek függetlenségét, a Tisza melléken háborúskodott, de szerencsétlenül, mert Schwendi Lázár csak hamar elfoglalta Tokajt, Szerencset, Szatmárt és Erdődöt; midőn pedig látná, hogy nem képes a király seregeivel megmérkőzni, ismét Szolimán segítségeért könyörgött; az öreg szultán 1566. iszonyú táborral Magyarországnak indult s hidat vervén a Dráván, Szigetvár ostromához fogott, melyet Zrinyi Miklós védett. Tizenötszáz, többnyire paraszt néppel védte magát e nagy hős a török kétszázezerből álló rémitő csordája ellen, s törhetlen bátorsága húsz ostromot vert szerencsésen vissza. Szolimán boszújában szélhüdés által kimult, vezére azonban a halottat pamlagra ültetve hordatta körül a táborban, mintha szemlét tartana. – Zrinyi látván, hogy a védfalak megrongáltattak, elszánván magát vitéz társaival inkább meghalni, mint a várat feladni, kirohant a várból és vitézül harcolva, bajnokaival együtt a hazáért elesett. Szigetvár romjai a törökök kezére jutottak, de a szultán és húszezer török élete is oda lett.

69. Békekötések. Báthory István. A reformatio gyarapodása. Blandrata György.

Szolimán helyett II. Szelim lett szultán, ki hajlandóbb volt atyjánál a békességre, s Miksa és Zsigmond közt is megtörtént az egyezés. De Zsigmond nem sokáig élhete azzal, mert 1571-dikben Gyulafehérvárott elhalt, sirba vivén magával a Zápolya nemzetséget.

Erdély, szabad választásánál fogva, a jeles tehetségü Báthory Istvánt választotta fejedelméül, mely választásban mind Miksa, mind Szelim megegyezett. Báthory bölcs, igazságos országlása túlhatott a kis Erdélyen, úgy annyira, hogy a lengyelek, noha Miksa is vágyott a lengyel királyságra, elmellőzven őt, Báthoryt emelték a trónra. Báthory itt is dicsőséget gyüjtött a magyar névre, s áldást a maga emlékére.

Miksa uralkodása alatt csak annyiban változott a haza állapota, miként a mi Ferdinánd alatt megkezdetett, most gyarapodott. A reformatio mind inkább haladott, s a béke idején legottan a tudományok terjesztésére iskolákat alapítottak. – Blandrata György, Zsigmond orvosa, Erdélybe az unitarius tant hozta be.

Miksa 1576-ban halt el. E kegyes fejedelem a latin, német, spanyol és olasz nyelveken kivül, magyarul és csehül is beszélt, úgy hogy akármely alattvalójával annak anyai nyelvén szólhatott. Öt fia közül a két idősb, Rudolf és Mátyás magyar király lett.

Rudolf. 1576–1608 = 32 esztendeig.

70. Török háborúk. Győr árulás általi elesése és visszafoglalása. A király hajlama a tudományok iránt. Bocskay.

Rudolf a trónra jutván, semmit sem ohajta forróbban, mint az atyja által a fényes portával (igy is nevezik a török udvart), kötött békesség megujítását; de némely basák nyughatatlanságai megsemmisíték azt, és az apróbb csatákból tizenöt esztendeig tartó háború kerekedett. Százötvenezernyi fegyveres néppel küldé Amurath szultán a fővezért uj pusztitásokra. Győrt 1594-ben Hardegg gróf árulása által megvette, ki azután Bécsbe haditörvényszék elé állítatván, két kezei s azután feje levágására itéltetett, a jövő évben azonban Schwarzenberg herceg és Pálffy Miklós vitézsége által Győr visszafoglaltatott. A király Pálffy vitézségét százezer darab aranynyal akarta megjutalmazni, de ő el nem fogadta, azt állítván, miszerint ő a haza hű fia lévén, életét, erejét a honnak szentelte, és szenteli jövendőre is. A folytatott háborúkban a szerencse majd egy, majd más részre hajlott, s igy husz évi béke köttetett.

Rudolf több gyönyört talált a tudományokban mint a csatatéren, a fegyverforgatásban, s már eddig is inkább testvérei intézték és vezették az ország dolgait, ezután pedig tartományai kormányzását a hercegek közt kiosztotta, s ő leginkább Prágában a csillagászattal foglalkozék; a magyar ügyeket Mátyás kormányozta. – Kétségtelenül hihetni, hogy Rudolf, ha eleinte a török háborúk, azután pedig az erdélyi viszálkodások nem gátolják, a tudományokat és mesterségeket hazánkban is fölélesztette volna.

Erdélyben előbb Báthory Zsigmond szakitá meg a csendet, kinek halála után a hatalmasb Bocskay István lépett föl; a békére vágyó király a többi közt, e nevezetes pontok alatt lépett vele egyességre: hogy Bocskay Erdélyt, Magyarország némely vármegyéivel örökösen birja, ha pedig örökös nélkül halna meg, minden tartománya szálljon vissza Rudolfra a örököseire; a protestansoknak szabad vallásbeli gyakorlásuk legyen. – Bocskay nem sokára méreg által mult ki.

Megszerezvén a békét, Rudolf Magyarországot Mátyás öccsének, ki erre őt fegyverrel kényszeritette, átadta, ő pedig egészen Prágába vonult, hol 1612-ben a halál tudományos foglalkozásai közt érte.

II. Mátyás. 1608–1619 = 11 esztendeig.

71. A koronázó országgyülés. Pázmány Péter.

A Rudolf alatt hozott törvények nem adtak elég biztosságot a nemzetnek, s a kötött béke is, úgy látszik, csak a fegyvert tétette le az elégületlenekkel; mert az ország rendei Pozsonyba összegyülvén, addig meg nem akarák Mátyást koronázni, mig a következő törvénycikkeket meg nem erősítette: mindenkinek saját lelkiösmerete szerint, szabad legyen akarmely vallást követni; a király háborúba nem avatkozhatik, s békét sem köthet a rendek megegyezése nélkül; a külföldi katonaság az országból minél előbb vitessék ki; a király Magyarországban lakjék, s Illésházy István nádorrá választatott. Ezek elfogadása után Mátyás 1608-ban megkoronáztatott, és az igy szerzett csendet egész országlása alatt fel is tartotta Magyarországban.

Illésházy nádor már a következő évben elhalván, uj nádorválasztási országgyülés hirdettetett, melyben Thurzó György köz felkiáltással választatott nádorrá, ki azután, mint az ágostai vallástétel egyik legbuzgóbb híve, 1610-ben Zólyomban zsinatot tartott, melynek határozatai ellen Forgách bibornok óvást tett. – Ezen időben lépett föl Pázmány Péter jezsuita, ki irással és szóval hatalmasan küzdütt a protestantismus ellen.

Erdélyben Báthory Gábor, nemzetségének utolsó ivadéka, vitte a kormányt oly kegyetlenséggel, hogy Erdélynek nagyobb zsarnoka még nem volt, a miért többen összeesküdtek ellene, s végre, a szultán a derék Bethlen Gábort nevezé ki Erdély fejedelmévé; Báthory Nagyváradra menekült, hol meggyilkoltatott. Bethlent II. Mátyás is elösmervén, vele Nagyszombatban békét kötött. – Meghalván Forgách esztergomi érsek, helyébe a király az egyház iránt sok érdemeket szerzett Pázmányt nevezte ki. – Miután még Pozsonyban országgyülés tartatott volna, melyben Thurzó helyett, ki a protestansok nagy kárára elhalt, Forgách Zsigmond választatott volna nádorrá, Mátyás a cseh ügyekre fordítá figyelmét, miközben meghalt Bécsben (1619.).

1623-ban építette Spillenberg Samu Szepességben, Lőcse mellett, az első papiros malmot.

II. Ferdinánd. 1619–1637 = 18 esztendeig.

72. A harminc éves háború kezdete. Bethlen Gábor.

Ferdinánd uralkodásának történetét súlyos hadviseletek töltik el. Alig lépett ugyan is a trónra, a csehek vallási szabadságukat szorítatni látván, Thurn Mátyás gróf vezérlete alatt fegyvert fogtak; igy kezdődött azon rémítő forrongás, mely harminc esztendeig tartott háborút gyulasztott, s a vallásháború név alatt ösmeretes, mely Csehországból Német- és Magyarországba áthatott, mert a csehek Bethlen Gábort felizgatván, ez negyvenezernyi sereggel Magyarországba jött, s a felső részen Pozsonyig, a bányavárosokkal együtt, mindent elfoglalt. Pozsonyban a szent korona is kezébe került. Ezután győzelmes seregeit Ausztriába is át vitte, és Bécset ostrom alá fogta, de minthogy a német sereget ütközetre nem birhatta, Bécsújhelyig pusztított; e közben Sopront bevette s a dunántúli megyéket is meghódoltatta, s igy tért vissza Pozsonyba, hol az ország rendei még mindig együtt tanakodtak, hova a császár is meghatalmazottakat küldött, mire azonban ezek megérkeztek, a protestáns rendek panaszt emeltek, hogy vallásuk szabadságában minélinkább gátoltatnak, minélfogva azt határozták, hogy Ferdinánd letétessék s helyébe uj király választassék; már a felavatási oklevél is elkészült, midőn Ferdinánd meghatalmazottjai megérkeztek, s a nádor közbejárásával, kit a felingerült rendek az ablakon akartak kidobni, végre sikerült a tornyosuló vészt eloszlatni, miután Bethlennek kedvező föltételeket szabtak. Bethlen elfogadván a föltételeket, Besztercére országgyülést hirdetett, azonban még mielőtt ez összeült volna, a csehek megujíták a háborút, és Bethlent ismét pártjoknak megnyerték. A besztercei gyülés igen izgatott volt, s itt Bethlent királynak kiáltották ki, ő azonban nem koronáztatá meg magát, sem a királyi cimmel nem akart élni.

Ferdinánd nem mervén seregét Németországból kihozni, békességet kötött Bethlennel, de ez kétszer is megszegte azt, mig végre nem kaphatván meg nőül Ferdinánd leányát, mire nagyon vágyott, a brandenburgi herceg testvérét, Katalint vette el, s igy Ferdinánd által német birodalmi herceggé neveztetvén, Sleziában Oppeln és Ratibor hercegségeket, Magyarországon Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Zemplin, Borsod és Abauj vármegyéket kapta volna több várakkal, a békét többé meg nem szegte. Meghalt 1629-ben vizkorságban. Utána az erdélyiek Rákóczy Györgyöt választották fejedelmökül.

Németországban még mindig folyt a vérengzés, nálunk azonban lecsilapodván a vész, számos iskolák emeltettek; nevezetesen Pázmány Péter nagy tudományú és ékes beszédü esztergomi érsek által a nagyszombati egyetem. – Ferdinánd 1637-ben halt el, Ferdinánd és Leopold fiakat hagyván maga után.

Egy jeles történetiró igy festi Ferdinánd életét: jámbor és kegyes életü fejedelem volt, buzgó katholikus, az igazgatásban szelid; mindenek, még ellenségei iránt is, oly kegyes, hogy általában azt mondották felőle: a ki Ferdinándnak legnagyobb jóakaratával akar élni, először ellensége legyen; végre oly erényes volt, hogy Gusztáv Adolf svéd király gyakran azt mondá felőle, miként ő csak Ferdinánd erényétől fél; Bethlen pedig azt vallotta felőle, hogy veszedelmes Ferdinánd ellen hadakozni, mert ő sem a szerencsétlenségen nem aggódik, sem a szerencsének nem örül; Musztán, budai vezér pedig azt állította, hogy Ferdinánd szent, és az Isten hadakozik vele és mellette.

III. Ferdinánd. 1637–1657 = 20 esztendeig.

73. A pozsonyi országgyülés. I. Rákóczy György. A linci béke.

Még III. Ferdinánd alatt is folyt Németországban a vallásháború, Magyarországban pedig a protestansok a reformatio kezdete óta hozott törvények ellenére is, hogy kiki szabadon gyakorolhatja vallását, sem voltak elegendő biztosságban, sőt még üldöztettek is, ennélfogva a magyarok, kiknek nincs vérében a törvénytelenséget megszokni és annak hódolni, I. Rákóczy György vezérlete alatt, ismét fegyvert fogtak, de örömest letették, midőn Ferdinánd Pozsonyban országgyülést hirdetvén (1647.) bölcs törvényeivel a viszálkodó feleket kiegyenlité. Itt ismét megállapitatott, hogy minden vallás szabadon élhessen tulajdon templomával, harangjával, sat. s egymást a vallás gyakorlatában ne háborgassák. Ezen sikeres határozat által Ferdinánd a linci béke által Németország csendét is helyre tudta állítani. – A felhagyott üldözések csak hamar buzgó vetélkedéssé változtak, minden felekezet iskolákat állított fel vallása erősítésére, minek azon üdvös következése lőn az országra, hogy a tudományok szépen gyarapodtak, s minden részről jeles tudósok léptek föl, honunkat nem kevéssé diszesítők.

III. Ferdinánd látván a nyugalmat naponkint erősödni, fiát IV. Ferdinándot Pozsonyban megkoronáztatá, ki azonban még atyja életében meghalt. Ennélfogva ismét Leopold, másod szülött fiát ajánlotta a rendeknek, ki szinte megkoronáztatott 1654-ben. Harom év mulva ezután halt el a szerencsés fejedelem.

I. Leopold. 1657–1705 = 48 esztendeig.

74. A törökök dulongásai. Zrinyi Miklós. A szent gothárdi ütközet.

Alig lépett Leopold a trónra, az erdélyi öröklési civódások miatt török háborúba keveredett. Kara musztafa nagyvezér ugyan is kétszázezerből álló sereggel indult Magyarország felé. Leopold nem lévén fölkészülve ily tömérdek ellenségnek gátot vethetni, a németek vezérévé Montecuculit, magyarokévá pedig Zrinyi Miklóst tette. Zrinyi apró csatázásaiban, a hol lehetett, tetemesen fogyasztotta az ellenséget, teljes győzelmet is vehetett volna talán rajtok: de Montecuculi, a számos ellenségtől félvén, nem csak meg nem ütközött, hanem Zrinyi dicsőségét akadályozni is iparkodott, sőt még Zrinyivárat alattomban fel is gyujtotta. Ily méltatlanságon elkeseredvén Zrinyi, a hadi pályáról magános életre vonult, s későbben vadászaton egy vad kan által megöletett. Vannak, kik azt állítják, hogy a vadászaton bérencek által gyilkoltatott meg. – Montecuculi ezután (1664.) szerencsésen megütközött sz. Gothárdnál, hol tizenhatezer török esett el, s száznegyven zászló az egész táborral együtt a győző kezeibe jutott.

75. A Vesselényi féle összeesküvés.