Part 3

Hasznos volt Salamonra nézve a kibékülés, mert ezen atyafiai vitézségének köszönheti a horvátokon, morvákon és kúnokon nyert győzedelmeit. Meggyőzték helyette a görögöket, bolgárokat és besenyőket; Belgrádot három hónapig ostromolták, midőn egy fogoly magyar leány a várost több helyen felgyujtván, az innét támadt zavarban a hercegek a városba törtek és elfoglalták. Niketás görög vezér őrsége maradványával a fellegvárba vonult, de miután Geiza neki és seregének szabad kiköltözést igért, a várat is feladta, s magát Geiza ótalmába ajánlotta. – A nyert zsákmány elosztásánál uj viszálkodások támadtak a király és hercegek között; Vid tanácsára ugyan is Salamon a foglyokat elosztatni kivánta, Geiza azonban adott szavánál fogva, azok szabadon bocsátását sürgeté, a miért a király őt a többi martalék elosztásánál rövidítette meg. Midőn pedig a következő évben Dukas Mihály, görög császár, Geizának a Niketás és katonáinak pártfogásáért egyéb drága ajándékok közt egy arany koronát küldött (ez utóbb a sz. Istvánéval összekapcsoltatván, mind maig alsóbb részét teszi a magyar koronának), az álnok Vid nem szünt meg a királyt istentelen tanácsaival ostromolni, miért végre csakugyan megegyezett rokonai meggyilkoltatásában, kik hirt kapván a fejök felett forgó veszélyről, életöket biztosítandók, sereget gyüjtöttek, s a királyt Cinkótánál meggyőzvén, kiszoritották az országból; Vid, a polgárháború élesztője, mint gonosz tervének martaléka az ütközetben elveszett 1074-ben.

I. Geiza. 1074–1077 = 3 esztendeig.

22. Geiza rövid országlása.

A szelid indulatu Geiza nem akarta Salamont a koronától megfosztani, és csak a nemzet hathatós kéréseire vállalá el a királyságot. Még azután is hajlandó volt visszaadni Salamonnak a koronát, kit IV. Henrik császár és VII. Gergely pápa minden módon ajánlottak a magyaroknak. De ezen nemes viseleteért annál inkább ragaszkodott hozzá a nemzet. Talán meg is lett volna Salamonnal az egyezés, ha Geizát a hozzá igen hajló magyaroktól el nem ragadja a halál 1077-ben. Kálmán és Álmos fiakat hagyta maga után.

Szent László. 1077–1095 = 18 esztendeig.

23. László nagylelküsége. Országgyülés; a tolvajok elleni törvények. I. István a szentek sorába igtattatik.

László, a meghalt király testvére, csinos külseje, tiszta vallásossága, szigoru igazságszeretete és hajthatlan bátorsága és vitézsége által már régen meghódította a magyarok szivét, kik most királyokul üdvözlék. László azonban nem akará a királyságot mindaddig elfogadni, mig Salamon, szinte törvényszerüleg koronázott király, arról önkényt le nem mond. Salamon is megilletődék e nagylelküségen, és nem volt ellene László megkoronáztatásának, de kikötötte, hogy királyi címét megtarthassa, és királyi méltóságához illő jövedelemmel elláttassék. László tehát megkoronáztatott, hanem Salamon nem sokára megbánta igéretét, s a király élete ellen áskálódott, a miért is elfogatván, a visegrádi várba záratott, mire László az ország állapotát vevén gondjai alá, Pannonhalmára országgyülést hivott öszve, hol a közigazgatás, a polgári és büntető igazság kiszolgáltatás ügyében több üdvös törvények alkottattak. Felettébb bélyegzők az akkori magyarok erkölcsi viseletére a tolvajok iránt hozott rendeletek; ugyan is, hogy a tolvaj, bár mely rendből való, még akkor se mentessék fel a büntetés alól, ha a károsodottal kiegyezkedett volna is; a tetten ért tolvaj, ki tiz fillérnél nagyobb értékü jószágot orzott el, halállal bünhödjék; kisebb értékü lopásokért szemvesztéssel, a legcsekélyebbekért, ha a tolvaj szolga, orrcsonkítással lakoljon. A nemes a lopott jószágot tizenkétszeresen tartozzék megtéríteni, s még egy ökörben marasztaltassék el, stb.

Nagy nemzeti ünnepet tartott az ország 1083-ban, midőn István király és fia, Imre herceg testeik koporsóikból fölvétettek. Ily napon lehetetlen volt Lászlónak rokonát börtönben tartani. Salamon tehát szabadon bocsáttaték; ő pedig külsegitséget nyervén, haddal támadta meg Lászlót, melyben életét veszté; mások szerint pedig a had szerencsétlen kimenetele után Polába, Isztria fővárosába vonult, hol remete életet élvén, bünbánatban mult ki.

24. Horvátország Magyarországhoz kapcsoltatik. László háborúi és halála.

1089 táján Horvátországban Zvoinimir fejedelem, ki nőül László testvérét Ilonát birta, meghalván, a kiütött belzavarok lecsilapítására Ilona több főrendüekkel Lászlót hivta meg, ki csak hamar megjelenvén, ott a lázangókat legyőzte, s Horvátországot Magyarországhoz kapcsolta; a kereszténység megszilárdítására a zágrábi püspökséget alapította, s Álmos vezért, Geiza fiát, kormányzóul ott hagyván, visszajött Magyarországba, hol a kúnokat, kik Kutesk vezérlete alatt az országot pusztítani merészlék, szétveré, az elfogottakat pedig keresztényekké tevé. Midőn László ezután a tengerparti városok bevételére készült volna, a kúnok még nagyobb haddal törtek az országba, és azt tüzzel vassal pusztították. László azonban ott termett, a királyi vérszinü zászlót maga ragadta kezébe, s a sokkal számosabb ellenségen fényes diadalt nyert. A foglyoknak csak szolgaság és a keresztény hit fölvétele maradt választásul, mire azok megkeresztelkedvén, a Tisza és Zagyva közt, a mai Jászságban telepítettek meg. – 1092-ben Szabolcson országgyülést tartott.

A jövő évben már ismét táborba szállott, mert Ulászló lengyel fejedelem által segitségül hivatott fel az oroszok ellen, kik a kúnokat Magyarország pusztítására nógatván, szabadon átbocsátották országukon. László a mint Galliciába ért, a fejedelem annyira megrettent, hogy harcba sem ereszkedvén, magát László pártfogása és főuri hatalma alá vetette, mire László nagylelküen a fejedelmet tartománya birtokában meghagyta, hanem Galliciára a magyar korona jogát megalapította.

László jámbor és igazságos uralkodásának dicsősége a külföldre is kihatott. Igy történt, hogy a németek a császársággal is megkinálták, mit ő el nem fogadott, teljes erejével Magyarországnak kivánván élni; az egyesült europai fejedelmek őt érdemesíték a keresztesek fővezérségére, mely dicsőségben már nem részesülhetett, mert midőn némely hercegi atyafiak között támadt egyenetlenségek eligazítására Csehországba menne, Nyitrán 1095-ben meghalt. Eltemettetett Nagyváradon. Fiai nem maradtak. A magyar nemzet három évig gyászolta nagy és szent királyát.

Kálmán. 1095–1114 = 19 esztendeig.

25. Kálmán testalkata. A keresztes hadak. Horvát-Dalmát ügyek.

Kálmán, I. Geiza idősb fia, követé sz. Lászlót az uralkodásban; teste hibáit, mert púpos és sánta volt, szellemi ébredsége és hasonlíthatlan elmebeli tehetségei pótolták ki; széles tudományáról és világos miveltségéről közönségesen könyves Kálmánnak neveztetett. – Mindjárt országlásának kezdetén a keresztesekkel gyült meg a baja. Nagy divatban volt ugyan is ekkor Jeruzsálembe, a szent földre való búcsujárás, mely földek a törökök birtokában voltak, kiktől az ájtatos, néha dologkerülő, zarándokok sokat szenvedtek. A visszatértek rémitő színekkel festék az ott lakó keresztények állapotát, különösen Péter, amiensi francia remete megjövén Jeruzsálemből, rávette II. Orbán pápát, hogy minden fejedelmeket és népeket hadra gyulasztana a szent földnek elfoglalására. Péter azalatt járt kelt, futkosott tartományról tartományra s bátoritott mindenkit. Sőt azt állította, hogy Krisztus, megjelenvén neki, inditá e követségre. Igy hitegeté az együgyü és buta embereket. Számtalan nép csődült össze, de a nagyobb rész csavargókból, munkakerülőkből állott, kik mindenütt iszonyú pusztitásokat és rablásokat vittek véghez.

Kálmán, miután látta volna a keresztesek indulatát, azoknak meg nem engedte az országon való átköltözést, s midőn azok erővel berontottak, és szokott módjok szerint prédáltak, derekasan megverte és szétűzte. Ellenben azokat, kik békeségesen viselték magokat, becsülettel átbocsátotta az országon. – 1102-ben a zenebonáskodó horvátokat minden vérontás nélkül lecsendesítette. Dalmátiát Magyarországhoz kapcsolta.

26. Kálmán nevezetes törvényei. A tarcali országgyülés. Az Álmos hercegen elkövetett kegyetlenség.

Kálmán törvényeivel bizonyította be felvilágosodott tudományát és bölcseségét. A boszorkányokról való pöröket egészen eltiltotta, melyek az akkori babonás időkben számtalan ártatlanok életét emészték fel. A tüzes vas és forró viz általi elitéltetéseket a püspöki székekhez és némely nagy prépostságokhoz rendelte. – A Tarcalon tartott országgyülésen alkotott törvényeket magyar nyelven szerkezteté, hanem, fájdalom! annak csak latin fordítása maradt fel.

Dicsőséges vala Kálmán országlása, de azt élte estvéjén egy iszonyú tettel fertőzteté meg. Félvén ugyan is, hogy testvére Álmos, ki külföldön segítséget keresett, hogy Horvátországot magának megszerezhesse, az ő halála után még a magyar koronát is magához ragadná, őt, Béla öt éves fiával együtt, megfogatá és szemeiket kiszuratá, sőt halálos ágyán még megöletni is rendelte. – Világos példa ez ismét, hogy a földi javak a legbölcsebb embert is legutálatosabb vétkekre csábíthatják. – Kálmán ezen tette után kinos fejfájás közt 1114. elején meghalt, István fiát hagyva maga után.

II. István. 1114–1131 = 17 esztendeig.

27. István elbizakodása. Háborúk; Jadra és a Dalmát szigetek elvesznek.

István, atyja halála után, mint tizenhárom éves ifjú jutott a trónra; ő senki tanácsát sem akará elfogadni, magától pedig épen nem volt képes atyja bölcseségével uralkodni. A magyaroknak királyuk iránti határtalan tisztelete, az uralkodás hatalma érettlen kezek közt elvakíták őt, s makacs és igen elbizakodott lett: bölcsnek mondá magát mint Salamon, bátornak mint Dávid, erősnek mint Sámson, mi épen nem volt, igy tehát az ország kül- és belállapotának megkellett változnia. – Mindjárt országlása kezdetén fegyverre kénytelenítetett szólitani a nemzetet; mert a velenceiek, kiktől Kálmán Dalmátiát elfoglalta, s fegyvere által félelemben tudta tartani, most a fiatal királynak gyöngeségét hasznukra fordították, Dalmátiát, Horvátország kikötőivel együtt visszafoglalták; de Jádrát és a szigeteket kivéve, visszanyerte azt István, és öt évi békeségre lépett velök, mire Ausztriát támadta meg, mely háború következtében Magyarország sokat szenvedett. A tüzes vérü király még ezután sem hagyta nyugodni fegyvereit, táborát, Jaroslaw lodomeriai fejedelmet segitendő, Oroszországba is átvitte, hol midőn Kiowot megszállotta volna, több főnemesek az egész tábort felláziták, hogy miért ontanák ők véröket más idegen nemzetért. István tehát kénytelen volt haza térni, hol azután kemény boszút állott azon nagyokon, kik külföldön megtagadták az engedelmességet. Nevezetes István uralkodásából, hogy 1124-ben a kúnokat a Tisza és Duna közt azon a földön, mely maig Kis-Kúnságnak neveztetik, megtelepítette.

Minekutána több évi házasságából gyermek nélkül látná magát, súlyos aggódás lepte meg az örökös miatt, és csak ekkor tudósitották, hogy Béla, Álmos fia, a pécsváradi monostorban él, kit azonnal magához hivatott és megkoronáztatott. Halálához közeledvén, szerzetes ruhába öltözött s élte virágában halt el 1131-ben.

II. vagy vak Béla. 1131–1141 = 10 esztendeig.

28. Az aradi országgyülés. Borich herceg. Béla halála.

Vak Béla csak nevét viselte a királynak, mert helyette nője, a férjfias elszántságú Ilona uralkodott. István halála után azonnal Aradra országgyülést hirdetett, hol midőn a vak király a rendekkel tanácskoznék, belépett Ilona négy fiával, és keservesen elpanaszolván férjének vakságát, dühös szánakozást gerjesztett az egybegyült rendekben, kik iszonyú boszút állottak mindazokon, kik tizenkilenc év előtt e tettben részt vettek.

Bélára és az egész országra szomoru következést hozott e keménység, mert a megbüntetett családok tagjai Oroszországba futottak, Borich herceget, ki magát Kálmán fiának lenni állítá, a királysággal megkinálni. Igy ismét polgárháború dúlá az országot, mig végre Béla részére dült el a had kimenetele. Ekkor Bosznia is szorosabban összekapcsoltatott Magyarországgal. – Meghalván 1139-ben Ilona, Béla vaksága kínjait enyhítendő, mértéktelen boritalra adta magát, miből vizibetegségbe esvén, 1141-ben meghalt. Három fia maradt: Geiza, László és István; Álmos még atyja életében halt el.

II. Geiza. 1141–1161 = 20 esztendeig.

29. Borich- és Wladimirkoval viselt háborúk.

Csendes volt Geiza uralkodásának kezdete, minélfogva el sem mulasztotta a béke áldásai alatt a mesterségeket s a hazai ipart előmozdítani. Látván, miszerint magyarjai inkább születtek a földmivelésre és marhatenyésztésre, 1142-ben behivá Németországból a szászokat, s a bányák mivelésére Erdélyben megtelepitvén, külön kiváltságokkal megajándékozta őket. Ily hasznos vállalataiban a had lármája háboritotta meg, mert Borich ismét fegyverhez nyult s az országba tört, a háborúban azonban tulajdon kún katonája által leszúratott. Geiza ezután le nem tehette a fegyvert, mert István, testvére, a trónra vágyván, Lászlóval együtt Manuel görög császárhoz mentek segitséget keresni. Geiza azalatt Oroszországban dicsőséggel fordult meg. Sógora, Isiaslaw nagyherceg, egyenetlenségben élt több orosz hercegekkel s Geizától kért és kapott segítséget. Az első segédsereg igen szerencsétlen volt, miért is a másodikát Geiza maga vezette László testvérével Oroszországba, hol Wladimirko, a legfélelmesb ellenfél, megsebesítetvén, megfutamodott és követeket küldött Geizához, kik adnák elő, miszerint ő elkövetett hibáit szivéből bánja, hogy Wladimirko Geiza atyját a lengyelek ellen segitette, hogy halálához közeledvén, a király nagylelküségében bizik, fiát is az ő kegyelmébe ajánlja, csak Isiaslawtól fél. – Ez nem is volt hajlandó a békére, de Geiza azt mondá: „lehetetlen azt megölnöm, ki hibáját megbánja; az ég is megbocsát a töredelmes bünösnek,“ sőt esküvel igéré: „ha Isiaslaw megszegi a békét, meg fog szünni uralkodni, vagy én vesztem el koronámat.“ – Be szép példája ez a háladatosságnak és felebaráti szeretetnek! Ekkor volt a második keresztes háború, melyben Magyarország ismét nem vett egyéb részt, a csapongó átköltözés kellemetlenségeinél.

Geiza, mint szelid király és tartományainak szerencsés védője, harminckét éves korában halt el 1161. István, Béla, Árpád és Geiza fiainak atyja.

III. István. 1161–1173 = 12 esztendeig.

30. Trónvillongások.

István, II. Geizának fia, hogy nagybátyjai áskálódásai ellen magát biztosítsa, megkoronáztatásakor az egész ország adóját három évre elengedte; de Manuel addig háborgatta a magyarokat, mig azok Lászlót, II. Béla fiát, csakugyan megválasztották és megkoronázták.

II. László azonban félévi országlás után kimult, és helyébe István testvére lőn király.

IV. István csak öt hónapig ült, vagy inkább dühöngött a trónon; III. István pártjától tartván, igen kegyetlenül viselé magát, mi által csak elüzetését siettette, mert III. István fölkerekedvén hiveivel, kiszoritotta őt az országból. Hiában igyekezett Manuel őt ismét a magyarok nyakára tolni, sőt utóbb maga Manuel is elvált tőle és békeségre lépett III. Istvánnal, kitől csak azt kérte, hogy nevelés végett küldené hozzá Béla testvérét, mert fimagzata nem lévén, őt teendi örökösévé. Mária leányát is eljegyezte Bélával. De miután fia született volna, nem csak az örökséget, de leányát is megtagadta Bélától. Testvérének ezen viszontagságát szivére vévén a nemesérzésü fiatal – alig huszonhat éves – király, hirtelen meghalt 1173-ban. Gyermekei nem voltak.

III. Béla. 1173–1196 = 23 esztendeig.

31. Az ország idegenkedése Bélától. Geiza herceg fogsága.

III. István halála után Bélát illette a korona, ki mint már mondatott, a görög császár udvarában neveltetett. Nem örömest hajoltak hozzá a magyarok Manuel miatt, kinél neveltetett; mert a magyarok gyülölték a görögöket, s most attól tartottak, hogy Béla, görög nevelésénél fogva, görögösen fog Magyarországon uralkodni, és a görög császárnak aláveti magát. Ezen véleményökben még inkább megerősödtek, midőn Manuel esküvel kötelezé Bélát lemondani a görög császárság követelhetéséről, s hogy mind azt, a mi a császárnak hasznára leend, buzgón eszközlendi. Az esztergomi érsek Bánfy Lukács attól is tartván, miszerint az ó hitre hajlana, ismételt felszólításokra sem akarta megkoronázni. Az ország ismét pártokra szakadt, hanem Béla magát a kalocsai érsek által – a pápa jóváhagyásával – Fehérvártt megkoronáztatta.

Geiza, ifjabb testvére, még ekkor sem nyugodott, hanem anyja által is buzdítva, kül segitség után nézett, a miért Béla anyját is előbb tisztes őrizet alá, későbben pedig, saját kivánatára, Görögországba vitette; a szökevény Geizát a cseh fejedelem kiadván, fogságba tétette, hol azután tizenöt évig tespedett.

32. Béla jótékony országlása. A magyar történet irása.

Béla igy megszabadulván vetélytársától, hatalmas kezeibe vette a kormány gyeplőit, s ekkor a nemzet reményét túlhaladta, minthogy mindenben az ország javát és mivelődését buzgott előmozdítani. s igy a gyanú s idegenség helyét köztisztelet és szeretet foglalta el. Mindenek előtt a tolvajokat és rablókat, kik a zavaros időben felettébb elszaporodtak, szigorú rendszabályai által kiirtotta. – Minthogy eddig minden nyilvános és magános ügyek csupán szóval tárgyaltattak, minden panasz, még a királynak is, személyesen adatott elő a felek által, Béla tehát mindezeket irásba rendelte foglaltatni, s az udvarnál és törvényszékeknél szokásba hozta a könyörgő leveleket. Ekkor állítatott fel a királyi jegyző vagy kancellár fényes hivatala. Igen valószinü, hogy az országbáróságok, milyenek a pohárnoki-, lovász-, ajtónálló-mesteri udvari főtisztségek is, a Konstantinápolyban keleti fényhez szokott Béla által hozattak divatba. A királyok és nemzet történetét névtelen (neve nem tudatik) jegyzője által összeiratta.

33. Háború a velenceiekkel. A Frangepánok. Gallicia a magyar korona főurasága alá kerül.

A velenceiekkel, Dalmátia és a szigetek végett, több háborúkat viselt nem minden szerencse nélkül, a midőn a derék Schinella testvéreket, kik utóbb Frangepán nevet vettek föl, Modrus vármegye örökös főispánságával s összes javaival ajándékozta meg hasznos szolgálataikért. Ezenben a szomszéd Galliciában nagy egyenetlenség volt, s Béla abba keveredvén, András másodszülött fiát akarta azon trónra emelni, de az elfogott Wladimir herceg sátora vásznait szétvágta, kötéllé sodorta és úgy ereszkedett le a várból és szerencsésen elillant. Gallicia aztán hosszú vérontások után a magyar korona főurasága alatt Wladimir birtokában maradt.

34. A keresztes hadak. Béla halála.

Az akkor (1196.) keletkezett harmadik keresztes háborúban is részt akart venni, de betegsége meggátolta; igy Imre fiát nevezvén örökösének, András fiának tömérdek kincset hagyott, s atyai átokkal fenyegeté, ha a szent földi háborúkban helyette részt nem venne. Most I. Fridrik (Barbarossa) császár vezérlete alatt tisztességesen viselék magokat a keresztesek, s a császár és Béla becses viszonajándékokkal tisztelték meg egymást. – Nagy befolyással volt az országra Margit királyné, Fülöp francia király testvére, kit Béla 1186-ban vett feleségül. Ez által az ország szorosabb viszonyba lépett Franciaországgal; ifjaink közől többen a párisi főiskolában tanultak, honnan haza térvén, s főbb hivatalokra emeltetvén, a tudományokat terjesztették. – Béla a szent gothárdi apátságot alapította a cisterci szerzetesek számára. – Béla 1196. halt el az egész hon nem kis szomoruságára, mert érdemeit illően méltánylották.

Imre. 1196–1204 = 8 esztendeig.

35. Testvér háború. Imre elszántsága s halála.

Imre sem uralkodhatott békeségben, mert fivére, András, uralkodásra vágyván, a kezeiben lévő kincset nem fordította, atyja meghagyása szerint, keresztes hadra, hanem seregeket gyüjtvén, három izben támadta meg Imrét. Midőn a harmadik ütközetben Imre magától többeket elpártolni látna, csak egy rendkivüli, merész cselekedet által, mely lelki elszántságát és ébredtségét bizonyítja, tartá meg a koronát. Látván ugyanis a veszedelmet, veszszőt, vagy némelyek szerint, a királyi pálcát, fogván kezébe, a pártos sereg közepén át ment András sátoráig, hangosan kiáltva: „majd meglátom ki fogja merészleni kezeit ura és királya ellen fölemelni!“ Andrást saját kezeivel megfogta s a táboron, mindenek szemeláttára, kivezeté és Kene várába záratá. Fogságban maradt András mindaddig, mig Imre erejét fogyni érezvén, őt kiereszté s megkoronázott fiának, Lászlónak, gyámatyjává rendelte. Imre 1204. mult ki.

III. László.

36. László kora halála.

András kezébe jutván a királyi hatalom, a mi után annyira esengett, a királyi címet is igényelte. A haldokló testvér kérései nem inditották meg, s az özvegy királynét az árva királyi gyermekkel együtt annyira mellőzte, hogy azok jónak látták Leopold osztrák herceghez menekülni, hol László fél év mulva elhalt, és helyet csinált Andrásnak.

II. András. 1205–1235 = 30 esztendeig.

37. András szerencsétlen uralkodása. Bánkbán. A keresztes hadmenet. Az ország szomorú állapota. Az arany bulla.

Szomorú volt a hazára András uralkodása, ki Gertrud nejének tanácsára idegeneket emelt a hivatalokra, nevezetesen a királyné fiatal és igen tanulatlan testvérét, Bertoldot, a horvátországi bánsággal és kalocsai érsekséggel diszesítette, kiről a pápa azt irá Andrásnak: „mi őt mesterek mesterévé tettük, pedig nem érdemes, hogy tanitványok tanitványa legyen,“ s oda utasította, hogy menjen elébb Vicencába tanulni. – Ez által egészen elidegenítette magától a magyarokat, s midőn Kálmán fiát Galliciában megkoronáztatná, itthon Bánk nádor, ki a bánságot Bertoldnak kénytelenitetett átengedni, az önkényes királyné szobájába törvén, őt meggyilkolta. Haza érkezvén András nem a bünösöknek érdemök szerint való megbüntetésén, s a csend helyreállitásán igyekezett, hanem új házasságra lépvén, készületeket tőn jeruzsálemi utjára. Az atyjától e célra hagyott tömérdek kincset a testvér háborúk elnyelvén, most minden szép, nem szép úton gyüjtötte a költséget; igy a veszpremi főtemplomból Gizela koronáját is elvitte. El is ment 1217-ben a Szentföldre. – Ha hallottuk a külföldi keresztesek disztelen kicsapongásait, illik megemlékeznünk arról is, hogy a magyar keresztesek békével, jó renddel utaztak s mindenütt örömmel és pompával fogadtattak. A királyt püspökök és sok főurak kisérték. A sereget tizezer lovas és az erdélyi szászok képezték, jelen voltak több jeles külföldi fejedelmek is. – Ott, a szent földön, azután több izben szerencsésen küzdött a törökök ellen, látván, azonban, miszerint az egyesült fejedelmek közt meghasonlás történt, visszatért Magyarországba a nélkül, hogy költséges vállalatának valami hasznát érezhette volna, sőt távolléte alatt itt is elégedetlenség tört ki, s András, hogy az utra fölszedett adósságait könnyebben fizethesse, a népre nagy adót vetett, a templomok és egyházak javait elkobozta, sőt Dénes nádor az e miatt ellenszegülő barátokat meg is verte: az ezüst pénzt megrontotta, az ércbányákat, minden egyéb királyi jövedelmekkel együtt, a zsidóknak bérbe adta, min a magyarok szerfelett megboszankodván, nyilván kijelentették, miként többé nem Andrást, de Béla fiát ösmerik királyuknak, ki szinte kész volt atyja ellen fegyverhez nyúlni. E súlyos körülmények közt tartá András a nevezetes 1222-iki országgyülést. Ekkor szerkesztetett azon igen nevezetes decretum, mely aranybulla név alatt ösmeretes a függő arany pecsét miatt. Ebben András a nemesség jogait helyreállította és megerősítette. Ámde ezen nevezetes decretum sem volt képes csendet szerezni, s András haláláig (1235.) a legszomorúbb állapotban tengett az ország. – Andrásnak Béla, Kálmán, András és István fiai maradtak.

IV. Béla. 1235–1270 = 35 esztendeig.

38. Béla erélyes uralkodása. A kúnokat az országba fogadja.