Part 6

A Dömötör, a Dömötör közeledik, A juhásztól a birkákat számon kérik; Nincsen neki egyebe: Csak egy vezér ürüje, Rajta van a csengetyüje.

Legelteti, legelteti alá s elé, Kondorosi, kondorosi csárda felé, Szolgálója olvassa, A gazdája számolja, Az asszony meg siratgatja.

2.

A juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra Terelgeti nyáját. Fujja furulyáját, Bú nélkül éli világát.

Ha megunta furulyáját, Előveszi bőrdudáját, Belefujja búját, A birka bőrébe, Szélnek ereszti belőle.

3.

Aladáron azért nem jó szolgálni: Korán reggel ki kell menni szántani, Olyan korán ki kell menni szántani – Még az ökrömet sem látom befogni.

Befogom a négy ökröm a járomba, Kihajtom a kis-békási határba, Addig biz én, öreg kopasz, nem szántok, Mig valahogy kis világot nem látok.

4.

Állj meg, Jancsi, itt előttünk a csárda, Ihatnék a rudas lovam, a sárga. Fogj ki, Jancsi, hadd érjen itt az estve, Jó szállást ad ez a barna menyecske.

Korcsmárosné, egy itcze bort, galambom, De csak hamar a jobbikból, ha mondom. Korcsmárosné, eszemadta! be barna, Bora mellé egyebet is adhatna.

5.

Arra alá az alföldi határon Mén a juhász, mén a juhász, mén a juhász Száz esztendős, egérszőrü, keréktalpu, hosszufülü, Pöttögetött, mönyéthasu, piczike kis szamáron.

Elvetöttem, a vijolát, nem kelt ki – Beizentem, beizentem, beizentem, Simontornyu csaplárosné szép lányának, Ha kedve van, az erdőre gyüjjön ki.

De ő bizon azt izente: nem gyün ki. Majd kigyün a, majd kigyün a, majd kigyün a, Kuliszarvu, csákószarvu, csörgős körmü, sáros hátu, Lopott tehén az erdőbe valaha.

6.

Arra alá az alföldi csárdába, Három betyárgyerök iszik bujába; Kit bujába, bánatjába mögiszik, Mögkeresi, még más embör aluszik.

Betyárgyerök alatt zörög a haraszt – Nyár derekán takarodik a paraszt, Ugy elhányja-veti szögény erejét: Elaluszik, elhajtják a hat ökrét.

Szolgagyerök szalad haza ijedve: Bátyám uram, elveszött a hat ökre! Van imádság szögbe’, likba’, sarokba’, Lótás-futás högyön-völgyön, ódalba’.

Isten terömtötte a betyárokat, Azok által veri a gazdagokat; Hogyha betyárgyerök nem találkozna, Gazdag embör soha nem imádkozna.

7.

A subámnak nincs melege, Megvesz az isten hidege. Korcsmárosné, ha van szived, Gyujts világot, rakjál tüzet!

Hadd kóstoljam meg borodat, Öleljem a derekadat. Láng a szemed, arany a szád, Bolond, a ki haragszik rád!

8.

A szögedi határon Csősz leszek én a nyáron; Leteritem a subámat, Veregetem a pipámat, A pipámat.

Ki egy pipa dohányt ád, Nem hajtom be a lovát, Sem a lovát, sem magát, Sem a kedves galambját, A galambját.

9.

Az alföldön betyár gyerek vagyok én, Tizenhárom szél gatyába járok én, Tizenhárom szél gatyába járok én, Jaj de nagyon betyár gyerek vagyok én!

Kis pej lovam csárda előtt feszeleg, Azt se tudom, rajta van-e a nyereg? Kérem szépen, korcsmárosné, nézze meg: Lovam hátán rajta van-e a nyereg?

Ha felülök kis pej lovam hátára, Beugratok az aradi gulyába, Kiválasztok hatvanhárom darabot: Nesztek lányok, tik is boldoguljatok!

10.

Az én lovam pejkó, Magam vagyok Patkó. Hej, lovam négy lábáról Leesett a patkó!

Csak egy maradt rajta, Az is lotyog rajta, Hej, kovács jó barátom Igazijjon rajta!

11.

Bárcsak hamar május lenne, Sej, haj, bárcsak hamar május lenne, Hogy a réten sok ló lenne, Sej, haj, a nyáron!

Kötőfékem harminczhárom, Sej, haj, kötőfékem harminczhárom, Tele lopom még a nyáron. Sej, haj, ha lehet.

Békókulcsom csak egyféle, Sej, haj, békókulcsom csak egyféle, Mégis békót nyitok véle, Sej, haj, ha lehet.

Viszik a lovam Gyulára, Sej, haj, viszik a lovam Gyulára, Magamat vasba utána, Sej, haj, utána!

12.

Becsaliba járnak híres lányok, Réz itczéből isznak a betyárok; Hej, huj, nem bánom, Magam is beállok Becsali bandába Becsali betyárnak.

13.

Befujta az utat a hó, Czéltalanul fut a fakó. Eleresztve a kantárja, Bubánatos a gazdája.

Betyár gyerek ül a lovon, Nagyot sóhajt olykor-olykor: Hogy így megcsal, sohse hittem, Büntesse meg az Ur Isten!

14.

Béres legény voltam én, Annak se jó voltam én, Eltörettem a jármat, Szidták a vén apámat.

Kocsis legény voltam én, Annak se jó voltam én, Eltörettem a rudat, Szidták a rosz voltomat.

Juhász legény voltam én, Annak se jó voltam én, Nem jól tudtam terelni, Csak a szép lányt ölelni.

15.

Be sok falut, be sok várost bejártam, Be sok rongyos istállóra találtam. Nem találtam magam alá paripát, Elloptam a komiszárus pej lovát.

Arra kérem komiszáros uramat, Ne lőjje ki alólam pej lovamat. «Ejnye, ejnye, azt a betyár mindenit! Lovát félti, nem a maga életit.»

16.

Betyár vagyok, szabad gyerek, Holmi félszet nem ismerek; Ha kergetnek a hadnagyok: A pusztába bevágtatok.

Czifra csárda az én tanyám, Ott szoptatott engem anyám, Nevelőm volt a jó Isten, Nyalka szegény legény lettem.

Szép élet a betyár élet, Szabad, a milyen csak lehet, A hova szive vezeti, – Paripája odaviszi.

Enyim egész világ lánya, Ráadásul az asszonya; Belém akad egy-egy utas: Hoz az nekem elég huszast!

17.

Be van az én szűröm ujja kötve, De nem tudod, pajtás, mi van benne. Az egyikben aczél, kova, tapló, A másikban száz forintos bankó.

Ha megunom magam a pusztába’, Kapom, fogom, megyek a csárdába; Parancsolom a korcsmárosnénak: Hozzon kend bort jó borivójának!

Még azt mondják rólam az irígyek: Ihatik az, mert lopott eleget. Ha loptam is, megszenvedtem érte, – A vármegye se’ hányja szememre!

18.

Bogár Pista szép legény volt, Az dolmányán hét pityke volt, Nadrágszija hét lyukra volt, Hej, beh gyönyörü legény volt!

Által is ment a Körösön, Bele is hót örökösön, Nyárfalevél, fűzfalevél, Mindet összesodri a szél…

19.

Csendes éjjel, messze tájon Pásztortűz van a határon, Libeg-lobog piros lángja, Kedvesét a juhász várja.

A tűz lángja nem lobog már, A juhász is hiába vár, Kialszik a tűznek fénye, Keserüség kél szivébe!

20.

Csikós vagyok az Alföldbe, nem gulás, Ostor illik a nyakamba, karikás; Ostoromat lovam szügyére vágom: Szaladj velem körösztül a világon!

Mos’ gyüttem én félegyházi tanyárul, Hirt mondanék Gulyás Bandi bajárul: Gulyás Bandi kifeküdt a mezőre – El is lopták legszebb lovát mellőle.

21.

Csütörtökön véradóra, Találtam egy pej csikóra, Még jól föl se kantároztam, Zsandár állott az ajtóban.

Zsandár urak mit akarnak, Talán bizony vasat adnak? – Nem jöttünk mink vasat adni, Szilaj csikót jöttünk vönni.

Szilaj csikó nem eladó, Nem is zsandár alá való, Mert ha erre zsandár ülne: Szabad madár is rab lönne.

22.

Czifra szüröm Veszperémbe vettem, Érte harmincz forintot fizettem, Ha vállamra nyalkán felteritem, Még az angyalát is elkeritem.

Igy sétálok végig a korcsmában, Csuka-orru ficsúros csizmában. Odaszólok: hallja korcsomáros, Vagyon-e még olyan nyolczkrajczáros?

Hej korcsmáros, ne féljen kigyelmed, Itt hagyom a boráért szürömet, S ha ki nem váltom a jövő hétre: Akasztasson a czégér helyére!

23.

Czo fel! édes deresem, A rózsámat keresem. Ha elhagyott, majd megvár, A golopi határnál.

Vékony deszkakerités, Jaj be karcsu teremtés! Mihelyt őtet megláttam, Mindjárt magamnak szántam.

24.

Disznó a mezőben annyit nem turkál, Hányszor az én rózsám engem megdorgál, Annyit nem turkál, annyit nem turkál, Hányszor az én rózsám engem megdorgál.

Csikó a ménesen annyit nem nyerit, Hányszor az én rózsám engem beterit, Annyit nem nyerit, annyit nem nyerit, Hányszor az én rózsám engem beterit.

25.

Egy ut mellett lefeküttem; Alig hogy elszöndöröttem, Kökény szömöm fölvetöttem: Kilencz zsandár állt mellettem.

Zsandár urak, mit akarnak, Talán engöm mögvasalnak? Hogyha engöm mögvasalnak, Még az madarak is sirnak.

A gyutaji hidon átul Hajtottam hat csikót átul – Kutya zsandár ugy mögkötött: Kezem-lábom elsenvedött;

Hogy a kezem elsenvedött, Szolgabiró kinevetött: «Ugye, betyár, jobb lött volna, Másnak kárt sem töttél volna!»

26.

Egy se betyár, ki gyalog jár, Ki bodor-szőrü paripán nem jár, Lásd az enyém bodor-deres, Egész világ engem keres.

Az erdőben, nagy erdőbe, Rajtam ütött a vármegye, Ki fokossal, ki baltával, Hej ki-ki maga szerszámával.

Én sem vettem azt tréfára, Felugrottam paripámra. Beugrottam Torn’áljára, Kedves Julcsám kapujára.

Nyisd ki Julcsám kis kapudat, Hadd kössem be a lovamat, Egy kis szénát, nem abrakot, Nem tölt az itt harmadnapot.

27.

Éjszakai holdvilágon jó idő, Betyár fattyu futkározik a mezőn, Ökröt, barmot, birkát, ménest keresi, Szépit, javát válogatva elviszi.

Ha elszakajt harmicz ökröt, vörösset, Elhajti a váczi kereskedőnek, Betyár fattyu elszakajti a tinót, Kupecz ember adja érte a bankót.

28.

Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak, Jó legelője lesz ottan a nyájnak; Fizetésem husz forint tiz karajczár: Megél abból egy bojtár.

Husz pár birkatartást is ajánlottak, Foglalóba ötven karajczárt adtak; Beittam a pipagyujtó-csárdába’, Görgetegi határba’.

A gazdámmal leszek majd egy kenyéren, Jönnek értem szengyör’napkor szekéren; Fölteszik a tulipányos ládámat, Furuglyámat, dudámat.

Igy masérozok majd el a pusztára, Goróf Szécsényinek a jószágára. S ha a nyáját átolvassák kezemre, Kihajtom a mezőre.

Aztán addig furuglyálok dudálok, Míg egy hű szeretőre nem találok; Van a pusztán elég szőke, barna lány, Belém szeret egy talán.

Ha megszeret, jól teszi, majd elveszem, Édes kis feleségemnek nevezem… Hetedhét országon nem lesz több ily pár, Mint Tarnóczán a bojtár.

29.

Én vagyok a petri gulyás, Én őrzöm a petri gulyát, A bojtárom vizen, sáron, Magam a paplanos ágyon.

A csikósnak jól van dolga, Egyik lórul a másikra, De a juhász mint a kutya, Egyik dombrul a másikra.

30.

Én vagyok az árva gyerek Napszám után éldegélek, Kézi munka a jószágom, Két tenyerem a jobbágyom S széles e föld a honom.

Nincsen marhám, sem cselédem, Száraz kenyér az ebédem, Napsütött viz az italom, Kopasz föld a derekalom S a szállásom zöld halom.

Nem irigylem a kincseket, A gazdag még koldus lehet, De szárazon és tengeren Bizonyos az én kenyerem: Eltart a két tenyerem!

31.

Erdő, erdő, be szép kerek erdő! Közepébe’ két szál arany vessző. Gulya, ménes legel benne, Kedves rózsám az ölembe. Erdő, erdő, erdő, Be szép kerek erdő:

Búza, búza, be szép tábla búza! Közepében két szál piros rózsa. Azt a rózsát leszakítom, Kedves rózsám, neked adom. Búza, búza, búza, Be szép tábla búza!

32.

Erdő is van, makk is van, Maj’ möghizik a kis kan; Ha möghizik, levágjuk, Maj’ tarisznyára raktyuk. Hű ne! Kocza ne! Nem a te házatok e!

33.

Erdő mélyén kakuk madár búsan szól, Elbucsuzik a nefelejtsbokortól. Én is, én is elbujdosom, Elmögyök a világnak, Vagy elmögyök az alföldre, Ott beállok betyárnak.

A betyárnak jól mögy dolga, hiába, Zöld erdőbe nefelejts a tanyája, Kakukmadár ébresztgeti A betyárt az álmábul: Ébredj, ébredj betyárgyerök, Éjfélt ütött az óra!

34.

Esik eső a haraszton, Nem kapok én a paraszton, Hej, jó az isten, jót ád nékem, Hej, csikós bojtár vesz el engem!

Esik eső, zúg a malom, Bort iszik az én galambom, Hej, hadd igyék, hadd mulasson, Hej, csakhogy hozzám hű maradjon!

35.

Esik eső, nagy sár van a kapuba, Meglátszik a lopott lónak a nyoma; Ergye rózsám, söpörd le a ló nyomát, Ugyis te rád rakosgatom az árát.

36.

Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre, Jaj, de békót vertek a két kezemre, kezemre. Eskü helyett akasztófára visznek, – ra visznek, Husz csikóért, Hat tinóért engem felkötnek.

Mondd meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak, Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak: Ottan harmincz helyett hatvant lopok el, hajtok el – Husz csikóért, Hat tinóért mért kötnek engem fel?

Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát, Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját; Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom, Mily jó lélek Lakik bennök – az istennek megmondom.

37.

Esteledik, alkonyodik, Gulya, ménes takarodik; Három bojtár jó bort iszik A számadó káromkodik.

Egyik iszik Levelesben, Második a Cserepesben, A harmadik a Bügesbe, – Ejnye, disznó teremtette!

Igyál, betyár, múlik a nyár, Ugy sem soká duhajkodsz már, Lehullik a tölgyfalevél, Hová leszel, szegény legény!

Az angyalát az apádnak, Mért mondtál engem betyárnak? Viselem a betyár nevet, Szenvedek érte eleget.

38.

Ha felülök Fogarasi János bátyám lopott, fakó csikajának a tetejibe, Beugratok a gulya közepibe, Kiszakajtok tizenhárom darabot: Netek, lányok! tik is boldoguljatok!

Fogarasi János bátyám lopott fakó csikajának patkószege de fényes! Kondorosi csárdás lánya de kényes. Göndörhaja, hunczutkája a vállán, Száz talléros selyemkendő a nyakán.

Hogyha megforgatom ezt a rézcsillagokkal kikutyateremtettézett, tölgyfanyelü baltámat, Elkiáltom az ivóba magamat: Takarodjon mindenki az utczára! Igy mulat a herczeg Eszterházinak a bojtárja!

39.

Ha látom a fergeteg elejét, Begyüröm a süvegem tetejét, Csak ugy nézem az időt alóla. Még a jég is visszapattog róla, Megérem én a magam sorsával, Nem cserélek semmi potentáttal, Ha szegény is, de magamé vagyok, Szolgálatba szabadságért állok.

40.

Hej, gazd’ uram, adja ki a béröm! Már többet a jószágát nem őrzöm; Elszegődtem a szomszéd megyébe, A csikósok, gulyások közébe.

Peti fiam, ne hagyj te itt engem, Hisz’ te voltál a legjobb cselédem; Uj szürt veszek majd vásárfiának, Csak jó gondját viseld a jószágnak.

Hej, gazd’ uram, nincsen semmi kedvem, Meguntam már itten az életem, Odaadta Juliskámat másnak, Viselje más gondját a jószágnak!

41.

Hej, huj! Sobri pajtás! De régen nem láttuk egymást. Hej, huj! ha nem láttuk, Csakhogy jó hirét hallottuk!

Hej, huj! Sobri pajtás! Hogyan tetszik a vándorlás? Hej, huj! nem jól tetszik, Mert kedvesem halva fekszik!

Hej, huj! Sobri pajtás! Endöréden mi a szokás? Hej, huj az a szokás, Diszlik a szeretőtartás!

Hej, huj! Sobri pajtás! Micsoda ott az a nagy ház? Hej, huj! Sümeg város: Ott lakik a komiszáros…

42.

Hej, lóra, csikós, lóra! Be van a ló hajtva, A bitó udvarán, Ihajja! Szól a csengő rajta.

Hej, hadd szóljék, hadd szóljék, Zsebemben a tallér, Én voltam Gencsen Ihajja! A hires gavallér.

Hej, ismerem a hangját Volt is a kezemben, Tugári vásáron Ihajja! Aranynyal fizettem!

43.

Juhász legény bundája, hm! Szőrivel kiforditva, hm! Azért van kiforditva, Hogy az eső ne vágja, hm!

Juhászbojtár süvegje, hm! Legyürve a szemébe, hm! Azért van az legyürve, Hogy a nap meg ne süsse, hm!

Juhászgyerek kendője, hm! Selyemmel van beszegve, hm! Azért van az beszegve, Mert az anyja beszegte, hm!

Juhászfiu táskája, hm! Pirossal van kivarrva, hm! Azért van az kivarrva, Mert valaki kivarrta, hm!

44.

Juhász vagyok, búsan őrzöm a nyájat, Esketőre most viszik a babámat, Vig muzsika kihallik a cserényig, Fáj a szivem, fáj a megrepedésig.

Felpattanok a szamárra nagy búsan, Végig ütök füle közt a kampóval; Isten hozzád, szép selymes nyáj, elmegyek, Vagy meghalok, vagy a rózsámé leszek!

45.

Kanász voltam, kanász leszek, Három siska disznót veszek; Ha ellopják, megint veszek, Azért mégis kanász leszek!

46.

Kaposváron nincs több legény mint három, Az is elmegy szénát vágni a nyáron. Lagos csizma, csipkés kötő előtte, Nem illik a kaszanyél a kezébe.

A faluba nincs több legény mint Pista, Még a biró lyányát is megszólítsa, Van is neki egy pár ezör forintja, Piros bőrbül van a bugyellárissa.

47.

Kaszás csillag jár az égen, Kaszál a rózsám a réten. Ha ő kaszál, én meg gyűjtök, Ugy is rajta könyörülök.

Ezen a hosszu éjszakán Ragyog a csillag igazán! Ahol az a csillag ragyog, Én is oda való vagyok.

48.

Kedves rózsám, ha igazán szeretnél, Magad mellé a nyeregbe ültetnél. Gyenge vagy még kis angyalom a lóra, Játszik a ló s könnyen leesel róla.

Az én lovam arra vagyon kaptatva, Többet megyen horpaczon, mint jóllakva. Én magam is arra vagyok kaptatva, Szeretem a más babáját titokba!

49.

Kihajtom a ludam a rétre, Elvágom a nyakát estére. Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó, Minden legénynek a másé jó.

A ludam a réten legelész, A rózsám mellette heverész. Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó, Minden legénynek a másé jó.

Rászállott a madár a fára, Elhagyott a babám bújába. Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó, Minden legénynek a másé jó.

50.

Kiverem a lovam a rétre, Magam is kimegyek melléje, Vágok neki rendet kaszával, Jól tartom a lovam szénával.

Kihajtom a lovam a rétre, Magam is lefekszem melléje, Szedek neki fűvet sarlóval, Jól tartom a lovam sarjúval.

Kiverem a disznóm a nyájra, Magam is kimegyek utána; Vágok neki dudvát kapával, Jól tartom a disznóm dudvával.

Kihajtom az ökröm a gyepre, Magam is kimegyek melléje, Vágok neki szárat vágóval, Jól tartom az ökrömet szárral.

Kihajtom a ludam a gyepre, Magam is kimegyek melléje; A ludam a gyepen heverész, Galambom mellette heverész.

51.

Korcsmárosné gyujts világot, Hej! van-e kökényszemü lányod? Hej! van-e kökényszemü lányod?

Serem is van, borom is van, Hej! kökényszemü lányom is van, Hej! kökényszemü lányom is van!

Pista bácsi, Jancsi bácsi, Hej! csak a ládám vigye kend ki, Hej! csak a ládám vigye kend ki.

Jól eldugja kend a gazba, Hej! meg ne találja a gazda, Hej! meg ne találja a gazda.

Mert ha rátalál a gazda; Hej! lángot vet a selyem szoknya, Hej! lángot vet a selyem szoknya.

Selyem kötő, selyem kendő, Hej! lángot vet az mind a kettő, Hej! lángot vet az mind a kettő.

52.

Korcsmárosné, nekünk halat süssék kend, Azután meg czitronyos bort adjék kend! Szolgálóját estrázsára állítsa kend, Ha zsandár jön, nekünk hirül adja kend!

Egyszer csak gyün a szolgáló ijedve: Kilencz zsandár közeledik fegyverbe! – De a betyár felkap a pej lovára, Bevágtat a délibábos pusztába…

53.

Lám megmondtam Angyal Bandi, ne menj az Alföldre, Csikósoknak, gulyásoknak közibe, Közibe. Mert megtanulsz lovat lopni izibe, Izibe, Majd ugy kerülsz a vármegye kezibe, Kezibe.

54.

Leégett a csiribiri csárda, Benne égett három hires dáma; Benne égett három hires dáma, Számadónak kivarrott subája.

Számadónak nincsen semmi kára, Másikat vesz szegedi vásárba, De a szegény Jancsi juhászlegény – Hej, maga is benne égett szegény!

55.

Lóra csikós, lóra! Elszaladt a ménes. Csak egyedűl maradt A pányván a nyerges.

Nem tehetek róla, Mert meg vagyok fogva, Ott az öreg bojtár. Adjon számot róla.

A tömlöcz feneki Az én vetett ágyam. Annak két oldala Az én háló társam.

A tömlöcz teteje Takarózó párnám, Kigyók, békák szeme Világító gyertyám.

Nyujtsd be rózsám, nyujtsd be Fehér keszkenődet, Hadd törülgessem le Sűrű könyeimet!

56.

Megfogom az eke szarvát, De harmatos! Fölszántom az öreg utczát, Nem lesz hantos. Vetek bele dupla szekfüt Virágnak, Hadd szakasszon minden kis lány, Hej, huj, magának!

57.

Meghalt a juhász, Oda a juhász, Nem mondja már a kutyának, Nem mondja már a kutyának: Tatár ne, fity!

Meghalt a kocsis, Oda a kocsis, Nem mondja már a lovának, Nem mondja már a lovának: Sárga te, csity!

58.

Megismered a kanászt Ékes járásáról, Angyal-füzött bocskoráról, Tarisznyájáról.

Megismered a kanászt Hegyes bocskoráról, Disznózsirral jól kipedrett Pörge bajuszáról.

59.

Meg vagyok én búval rakva, Mint a borizü almafa, Kettő-három terem rajta, Mégis teritve az alja.

Csütörtökön virradóra Bementem egy kis kunyhóba, Még jól el sem szenderedtem, Kilencz zsandár áll mellettem.

Zsandár urak, mit akarnak? Talán bizony megvasalnak? – Megvasalunk, megkötözünk, Aradra is bekisérünk.

Az aradi nagy törvényben Tizenkét ur ül a székben, Kacsingatnak a szemembe: Hány pár tinó jut eszembe?

Nem jut nekem több eszembe, Csak hat tinó Debreczenbe; Mégis rám verték a vasat, Babám szive majd meghasadt!

60.

Micsoda lárma az Abb’ a zöld erdőbe? Talán a galambom Lovát hajtják ott be?

Hadd hajtsák, hadd hajtsák, Hadd fizessen érte, Mert a piros hajnal Tilalomban érte.

Tilalom, tilalom, Karancskeszi malom, Nekem is tilalom A kedves galambom!

61.

Mikor Isten a világot rendelte, Betyár fattyut még akkor teremtette. Biz’ Isten, ha betyár fattyu nem volna, Pénzes zsidó imádkozni se tudna.

Ha bemegyek a csárdába bort inni, Én utánam soha se járjon senki. Ha beverik ezt a betyár fejemet, Senki se szánjon, sirasson engemet.

Betyár fattyu, nyergeld fel a lovamat, Még a Tiszán átusztatom magamat. Hajtok rajta tiz-husz lovat, lopottat, Holnap éjjel mind eladom igaznak.

62.

Most jöttem a tetétleni pusztáról, Leesett a vas a lovam lábáról, Míg a kovács vasalja a lovamat, Nálad, rózsám, kimulatom magamat.

Verjed kovács, verjed soká a patkót, Ugy kapsz tőlem gavallér borravalót; A mennyit ütsz kis pej lovam lábára, Annyi csók jár addig rózsám szájára.

63.

Nem ér az a béres Három sárga bögrét, Ki minden hajnalban Ihajnár! Keresi az ökrét, Igaz a’!

Nem ér az a kocsis Három vereshagymát, Ki minden hajnalban Ihajnár! Keresi a lovát, Igaz a’!

Nem ér az a leány Három piros almát Ki a legény mellett Ihajnár! Összehuzza magát, Igaz a’!

64.

Nem vagyok én kapitány, Nem járok én paripán, Juhász legény vagyok én, Csacsin masirozok én.

Nem vagyok én kapitány, Nem járok én paripán, Kanász bojtár vagyok én, Gyalog masirozok én!

65.

Nem vagyok én kósza betyár, Ki csárdákon szerencsét vár; Csak ugy járok a tanyára, Házasodom nem sokára.

Kecskeméti határ felül, Csillag ragyog éjfél körül. A hol az a csillag ragyog, Én is oda való vagyok.

Oda megyek, ott maradok, Szerelem madara vagyok. Még ma szólok az anyámnak, S neki váltok Csongorádnak.

66.

Nem voltam én addig beteg Mig téged nem ösmertelek, Csak azóta lel a hideg Mióta téged ismerlek.

Mindig kértelek a jóra, Ne menj a korcsmaajtóra, Mert behivnak a jó borra, Vasat tesznek a lábodra.

Fáj a szivem, majd meghasad, Mikor zörgeted a vasat, Hasad, hasad, majd meghasad, Mikor zörgeted a vasat.

67.

Nincsen erdő, nincsen mező, Hol a lovam legeljen. Nincsen nekem szép szeretőm, Ki igazán szeressen.

Lesz még erdő, lesz még mező, Hol a lovam legeljen, Lesz még nekem szép szeretőm, Ki igazán szeressen.

68.

Nincsen széna, nincsen abrak, Édes lovam, agyon csaplak. Bőröd a zsidónak adom, Nem lesz reád semmi gondom.

Mi hasznod van a bőr árán, Ha nem ülhetsz lovad hátán? Ne üss agyon, édes gazdám, Kitelelek árpaszalmán.

Édes lovam, ne buslakodj, Lesz még neked jó abrakod. Ha a rózsámhoz elviszel, Selyem kötőjéből eszel.

69.

‚Nincs széna, nincs szalma A szénatartóba’, Megszidtak, megvertek Érted az éjtszaka‘.

«Lesz széna, lesz szalma A szénatartóba’, Megölellek, galambom, A pitarajtóba’! –

Van széna, van szalma A szénatartóba’, Megcsókollak, galambom, A pitarajtóba.»

‚Hadd hajtsák, hadd hajtsák Az irígyek a szót, Máskor is kinyitom Rózsámnak az ajtót.‘

70.

Oda fenn a felső réten Ott kaszál az én édesem, Ha ő kaszál, én takarok, Ott is neki jót akarok.

Aranytüsző a derekán, Nem hajlik a kasza után, Selyem kalap a fejibe, Nem süt a nap a szemibe.

Ugyan édes párnám csúcsa, Mit álmodtál az éjszaka? Nem álmodtam én egyebet, Csak a te barna szemedet!

71.

Orosházáról fuj a szél, Zörög az akáczfa-levél, «Bali Gyurka hova lettél, Hogy Makóra el nem jöttél?»

«Mentem volna, nem lehetett, A vármegye nem eresztett; Megkötözték a lábamat, Elzárták szabadságomat.

Még a járásom szabad volt, Jó barátom mindenütt volt; De most már, hogy rabbá estem, Jó barátom sehol sincsen!»

72.

Patkó Pista sétált a sik mezőben, Dupla pisztol a derekán gyüszüben, Gyüszü-szíja a derekát szorítja, Meg nem fogja negyven jáger katona.

Patkó Pista uri nemzetből való, Nem köll néki selyem paplany, takaró, Nem köll néki a babája dunyhája, Beéri a tizennyolcz szél gatyája.

Kivirágzott, kizöldelt már az a fa, Kire vagyon Patkó Pista akasztva, Fujja a szél duhaj üngét, gatyáját, A föld szijja vékony-karcsu derekát.

73.

Rongyos csárda két oldalán ajtó, Oda rugtat pej paripán Patkó, Csaplárosné, igy kezdi meg a szót; Látott-e már egy lovon hét patkót?

Ha nem látott, jőjjön ki, most láthat, Négyet visel e gyönyörü állat, Az ötödik magam vagyok nemde? Kettő meg a csizmámra van verve.

74.

Subri Jóska az erdőbe, Kalamáris a kezébe, Tenta, penna a markába, Aranyláncz van a nyakába.

Subri Jóskát agyonlűtték, Egy gödörbe beletötték, Fekete föld hullott rája, Szereteje burult rája.

75.

Sötét felhők vándorolnak az égen, És az eső a parajdi nagy réten. És az eső, ó de szépen csepereg, Kis angyalom de hiába kesereg.

Sűrü csillag ritkán ragyog a réten; Az én rózsám sarjút kaszál a héten; Olyan szépen csengeti a, pengeti a kaszáját, Oda várja szeretőjét, babáját.

76.