Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet)
Part 7
Szegény legény vagyok én, Ha lopok, ugy élek én, Ha nem lopok cserélek, Azért mégis megélek.
Akár lopok, akár nem, Mindig tolvaj a nevem. Inkább lopok hát, mint nem, Legyen igaz a nevem.
Akár iszom, akár nem, Mindig korhely a nevem. Inkább iszom hát, mint nem, Legyen igaz a nevem.
77.
Szegény legény vagyok én, Vásárokra járok én, Csikót, tinót lopok én, Csak ugy éldegélek én. Szegény legény vagyok én.
Nincs nekem több jószágom, Csak egy barna galambom, Ha ő vele lehetek, Véle enyeleghetek, Minden bút elfelejtek
Nem bánt engem más baja, Legyen kenyere, vaja; Van nekem egy kis tanyám, Oda várom a babám, Oda várom a rózsám.
Nincsen nekem sok kincsem, Sohase volt, most sincsen. Nem irigylik éltemet, Sem a szegénységemet, Nem óhajtják vesztemet.
Eltemetnek engemet, Eltemetnek engemet, Elfelejtik nevemet, Piros rózsa, viola, Kiviritja valaha.
78.
Széles az ökröm szarva, Nem fér az istállómba; A babámnak két karja Nem ölel meg hajnalba.
Hat ökröm a járomba, Magam az áristomba, Gyere babám, váltsál ki, Ne hagyjál elhervadni!
Kiváltalak, ki, ki, ki, Nem hagylak elhervadni, Adok olyan pár csókot: Megér ezer forintot!
79.
Teli a zsebem bankóval, Az istálóm lopott lóval. Három szürke, hat fekete, Most is keres, most is keres a vármegye.
Lyukas a tömlöcz oldala, Hideg szellő dúdol rajta, Nem bánom én, ha dúdol is, Megélek én, megélek én, ha lopok is.
80.
Tizenhat esztendős voltam, Mikor lopni elindultam. Loptam harminczhárom lovat, Még sem pöngetem a vasat.
Mikor a biró háborgat, Lopok neki egy pár lovat. Beállitom udvarára, Még meg is hí vacsorára.
Teli a zsebem bankóval, Az istállóm lopott lóval. Eladom a lopott lovat, Veszek rajta igaz lovat.
Van is nekem egy szijhátu Fakó lovam, kese lábu, Hej, huszonnégy óra alatt Debreczentől Pestig szalad.
81.
Ugy ég a tűz, ha lobog; Ugy élek én, ha lopok. Ha nem lopok: cserélek, Még sem igazán élek.
Ugy ég a tűz, ha lobog; Ugy élek én, ha lopok. Nem vagyok én szent lélek, Hogy én igazán éljek.
82.
Úgy nőttem fel mint az erdőn a gomba, Szeretőm volt tiz esztendős koromba, Ez a világ megmondhatja szemembe: Hány szeretőm volt egész életembe.
De meguntam ezt az urat szolgálni, Éjjel, nappal a marháját kurálni; Inkább ülnék barna babám ölébe, Kaccsintgatnék két fekete szemébe.
83.
Uj-városi juhász vagyok én, Ezt a kerek pusztát lakom én, Ennek közepében lakásom, Ide várom kedves galambom.
Házam előtt egy fa, nem látszik, Minden karácsonba’ virágzik, Terem rajta alma jó szagú, Ugyan, babám, mért vagy szomorú?
84.
Vagyok olyan legény, mint te, Vágok olyan rendet, mint te, Ha nem hiszed, gyere velem, Fogd meg az én kaszanyelem.
Vagyok olyan béres, mint te, Rakok olyan kazalt, mint te, Ha nem hiszed, gyere velem, Fogd meg az én villanyelem!
85.
Verőczei kukoricza de sárga – Ott lűtték mög Máté Jóskát bokába. Piros vére ugy fojik mind a patak, Bodó Böske siratná, de nem szabad.
86.
Voltál-e már Félegyházán, Berénybe? Voltál-e már komiszáros kezébe? – Nem félek én komiszáros kezétől, Letagadom a csillagot az égről.
Ha felülök kis pej lovam hátára, Benyargalok vásárhelyi pusztába, Megpróbálom kis pej lovam odáig, Ha kergetik, tud-e futni sokáig?
Magas a szegedi torony teteje, Mégis kihallik a harang belőle, Húzd el nekem azt a szomorú hangot: Hogy engemet az én rózsám elhagyott.
87.
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta, Rávezetem kis pej, lovam, nem issza, Hogy is inná, mikor olyan zavaros, Nem vagyok én a rózsámmal szabados.
Kizöldül az erdő fája, leveles, A kinek nincs, biztos szállást ott keres. A kit otthon vetett ágyra nem várnak, Minden bokor szállást ad a betyárnak.
Hortobágyon nekünk nő fel a csikó, Csaplárosné nekünk tartja, a mi jó; Elszeretjük a menyecskét urátul, Jól ismernek Tiszán innen, Tiszán túl.
IV. BOR MELLETT.
1.
Adjon isten bort, buzát, baraczkot, Tarka farku malaczot, Szekerünknek kereket, Poharunknak feneket, Hogy ihassunk eleget!
2.
Adjon isten minden jót, Bort, pecsenyét, olcsó sót, A lengyelnek sok borsót, Ellenségnek koporsót.
Adjon isten egészséget, Magyarok közt békeséget, Bő szüretet, eleséget, Szép asszonyt, jó feleséget!
Adjon isten minden jót, Diófából koporsót, Énnekem hű szeretőt, Vén asszonynak meszelőt.
Boszorkánynak lapátot, Vak koldusnak kabátot, Elevennek tüzes bort, A holtaknak csendes tort.
3.
Akó pá’ca czimerünk, keresztünk, Ez fölirás mellettünk, felettünk: Evvé’ mérte az torkát, az torkát, A ná’ szájju csutorát, csutorát.
Az bort hát csak ugy igyuk, ugy igyuk, A még ki nem csirázzuk, csirázzuk, A leszaladt mogvakat, mogvakat Fölhajtván mind azokat, azokat.
Majd ébucsuztató papot, fapapot, É’ pár mestert faggatót, faggatót, Bor prés alul kikapunk, kikapunk, S véle illest mondatunk, mondatunk:
Az pap az ő nániját, nániját,[2] Verje s vig alleluját, hej huját, Tágtorokkal rikkancson, rikkancson, Teli kancsót fölhajcson, fölhajcson.
Nem vó’na hát az okos, az okos, Ki nem tunná mi az tus, mi az tus, A paszitát, meg az tort, meg az tort Avvá’ kezgyük: igyunk bort, igyunk bort!
4.
Az alispán, az alispán kalapomhoz rózsát tett, Most is ott van, most is ott van, hogy ha még el nem veszett; Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán, Piros borral, veres borral itatott az alispán.
Húzd ki czigány, húzd ki czigány, azt a nótát vidoran, Hadd tánczoljak, hadd tánczoljak egyet, a ki lelke van! Tisztujitás, tisztujitás lesz ma itt a vármegyén, Öt-hat kupa, öt-hat kupa veres bort megittam én.
[2] Kancsó, korsó.
Jó bort ivott, jó bort ivott ősapám is hajadán, Mikor királyt, mikor királyt választottak ős Budán, Szegény öreg, szegény öreg! ő már többet nem iszik, – Bort ide hát, bort ide hát, hadd iszom én reggelig!
5.
Bajusz kell a magyarnak, Miről sokat tartanak. Félre, bajusztalan száj! Orrom alatt ne piszkálj.
Magyarország azért jó, Ritkán üres a hordó. Ha kiürül megtöltik, S vele kedvöket töltik.
Jaj de messze elviszik, Hogy a magyar bort iszik! Pedig, a teringettét! Nem issza meg az eszét.
6.
Bárcsak ez az éjszaka, Három napig tartana, Három éjjel, három nap, Kimulatom magamat.
Megütötték a birót Egy nagy bottal, hogy meghó’t, Szegény biró, de kár volt, Az én kedves komám volt.
7.
Bíró fia vagyok, Senkitől se tartok. Paripám: a papné, Nyergem: a kántorné. Hozz bort, kocsmárosné!
A kantárom: Julis, A terhellőm: Maris, Hevederem: Sára, Farmatringom: Klára. Húzd rá utoljára!
8.
Bort ittam én, boros vagyok, Haza mennék, de nem tudok. A ki tudja, mért nem mondja? Merre van az ország utja.
Leányt láttam, megszerettem, De a nyomát elvesztettem. A ki látta, mért nem sugja, Hol lakik a szivem bubja.
9.
(Gőcseji tájszólás szerint.)
Dücsősséges Szent Ivó, Szent Ivó, Maga sem vó’t viz ivó, viz ivó, Mér’ meddig é’t tusozott, tusozott: Szentté azér’ vá’tozott, vá’tozott.
Vizbü’ lett az vizözön, vizözön, É’mu’t minden é’ földön, é’ földön Ha bor-özöny lett vó’na, lett vó’na: Nojé mast is tusozna, tusozna.
Lám mán moga az Krisztus, az Krisztus Jó’ tutta, hogy mi az tus, mi az tus, Az vizet meg másétván, másétván, Mondá: a viz be hitván, be hitván.
Mojzses aran vesszeje, vesszeje, Szőlőnek vó’t vesszeje, vesszeje, Mely az tengört szét veré, szét veré, A népet át ereszté, ereszté.
É’ kodar szőlő levél, zöld levél, Lész az fátyol, szemfödél, szemfödél, Az koporsó ná’ hordó, ná’ hordó, I’ jár az ki borhordó, borhordó.
10.
Dudujnám, dudujnám, De jól megyen a munkám. Ez az élet minket illet, Nem a régi öregeket. Dudujnám, dudujnám, De jól megyen a munkám.
Dudujnám, dudujnám, De jól megyen a munkám. Ez az élet víg ficzkóké, Nem a szürke barátoké. Dudujnám, dudujnám De jól megyen a munkám.
Dudujnám, dudujnám, De jól megyen a munkám. Mert a barát imádkozik, De a huszár jó bort iszik. Dudujnám, dudujnám, De jól megyen a munkám.
11.
Eggyik szőllőtüke fehér, Másik fekete – Dicsértessék az ur Jézus Drága szent neve; Boldogságos szüzanyánk Légy mindig pátronánk; Uram Jézus segél’ mög, – Ezt a kis bort igyuk mög!
12.
Egyszer egy barát azt mondta, Egyszer egy barát azt mondta, Hogy Mohamet, Hogy Mohamet, Rossz próféta.
Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe, S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe. De mikor megokosodott, Maga is meg, Maga is meg, Maga is megittasodott!
13.
Ejh, haj, magyar ember Összeüti bokáját, Által karolja Kedves babáját, S büszkén kiáltja: Három a táncz halálig! Ejh, haj, világos Ejh, haj, virradtig!
Ejh, haj, magyar ember Megüriti kupáját, Busan siratja Kedves hazáját, Busan kiáltja: Most a táncz is halálos, Ejh, haj, világos Ejh, haj, Világos!
14.
Életemnek végnapjait Töltöm az korcsmába, Onnan visznek az angyalok Fel a mennyországba, Az angyalok is azt mondják Odafenn a mennybe: Uram, ezt a jó borivót Vedd a kegyelmedbe!
15.
Elindúla egy kalmár A szürke lovával, Megrakta a talyigát Számos portékával; Üti, veri a lovát Csomós ostorával, Hát egyszer csak nem birja, Mondja nagy lármával! Gyihi!… gyihi!… gyihi!… hó[3]
[3] Míg ezt mondják, az alatt kell az ivónak poharát kiüríteni.
16.
Éljen, a ki most issza ki Borát a pohárból! Éljen, a ki nem vonja ki Magát a barátságból; Éljen minden jóban járó, Akár szegény, akár báró; Éjen minden vig mulatság, Éljen a barátság!
17.
Elmegyünk, elmegyünk, Mindnyájan elmegyünk. No de nem, nem, nem, No de nem, nem, nem, Nem megyünk mi innen el, Mig a házi gazda minket Furkósbottal ki nem ver!
18.
Ennek az embernek Jó kocsija van, Jó kocsija előtt Jó két lova van. Homok hegynek hogyha tartja: Csipke-bokor megállitja, Akkor mondja: gyi!… Gyihi!… hi!… hi!…[4] Hó!
19.
Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi, Nem paroncsol nékem senki, Sem a jászság, sem a kunság, Sem a szegedi biróság.
[4] Míg ezt mondják, az alatt kell az ivónak poharát kiüríteni.
Én vagyok az, én vagyok az, a ki nem jó, Korcsmaajtó nyitogató, Pintes palaczk hajtogató, Édes-anya szomorító.
20.
Én vagyok az, a ki nem jó, Kocsma-ajtó nyitogató, Kocsma-ajtó nyitogató, Édes anya szomoritó.
Iszom, iszom a csárdában, Míg hat lovam lesz a hámban; Kettőt kifogok lógóra, Elég lesz borravalóra.
Iszom, iszom, addig iszom, Míg a rózsám be nem iszom; Ha a rózsámat beiszom, Arra sem lesz semmi gondom.
21.
Ha bort iszom, jó kedvem van tőle, Tőle, Szid az asszony, – nem gondolok véle, Véle. Ha haragszik, elfordulok tőle, Tőle, Ott a hátam, beszélgessen véle, Véle.
22.
Hadd muljon ez a világ, Csak szőlő teremjen, A mely minden munka nélkűl Bőven termő legyen; A torkunkat édesitse, A gégénket nedvesitse. Hajdi, hajdi, hajdi, hajdi, Nosza, pajtás, te is hajtsd ki!
23.
Haragszik a gazda, Hogy mi itt mulatunk, Vigye el a házát, De mi itt maradunk!
A ház a gazdáé, A föld az istené, Vigye el a házát, De mi itt maradunk!
24.
Ide ki az évegcsürnél jó bort mérnek. Jőjön édes komámasszony, igyunk egyet! Egy-két, három kupa bor Leszivárog mindenkor. Komámasszony!
Az a ménkő vén ember nincs ide haza. Ott vagyon már harmadnapja fogadóba’. Még oda ül egy hétig, Meggyógyulok én addig. Komámasszony!
Majd haza jő hónap este nagy borosan, Hol a buza? azt kérdezi haragosan. Azt hazudom én neki, Hogy a patkány hordta ki. Komámasszony!
25.
Iszom, iszom, addig iszom, Mig a subám be nem iszom. Ha a subámat beiszom, Arra sem lesz semmi gondom.
Iszom, iszom, addig iszom, Mig a babám be nem iszom, Ha a babámat beiszom, Arra sem lesz semmi gondom!
26.
Kedves jó barátom, Vagyon kedved, látom; Ugorjunk a tánczba A komám házába Sarkantyus csizmába.
Fordulj egyet, pajtás, Ugrik utánad más; Peng a sarkantyúja, Lóg a mente ujja, Haja, heje, húja!
Szól bátyám dudája, Hip, hop a nótája, Ugorjunk utána, Kutya, a ki bánja, Lábát a ki szánja!
Dinom, dánom, sógor! Előtted a jó bor, Köszöntsük egymásra, Bátorság-adásra És vigasztalásra!
27.
Két petrencze három kalangya Ne légy, pajtás, a pap bolondja. Igy szól a ki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik.
Három tallérom volt, elástam, Megszáradt a torkom, felástam. Igy szól a ki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik.
28.
Kis szekeres, nagy szekeres, Mind megissza, a mit keres: Mig a vásárra oda jár, Száz forintnak végire jár.
Kis szekeres, nagy szekeres, Mindig a szép lányra keres; Mig a szekere oda jár, A pénzének végire jár.
Azt izente a szekeres, Kell-e rózsám kendő veres? Nem kell nekem kendő veres, Maga sem kell a szekeres.
29.
Korcsmárosné bort ide a Kupába, kupába, Hadd igyék a szegény legény Hej! huj! bujába.
Korcsmárosné, már én többet Nem iszom, nem iszom, Mert én kendnek nagyon sokkal Hej! huj! tartozom.
Rójja fel a rézfokosom Nyelére, nyelére, Hány itcze bort ittam én meg Hej! huj! hitelbe.
30.
Korcsmárosné, gyújts világot! Van-e kökényszemü lányod? Ha nincs kökényszemü lányod: Alugyék el – Alugyék el a világod!
Beh szépen szól a klarinét! Beh szép asszony a csaplárné; Megöl az ő nézésével, Kicsal a – haj! – Becsal a – haj! beszédével.
Zöld asztalon ég a gyertya, Barna kis lány koppintgatja; Hol eloltja, hol meggyujtja: Csak a szivem – Csak a szivem szomoritja.
31.
Ma van Jakab-nap, Hordóban a csap. Iszunk három nap, De a szegény mesterlegény Csak harmadfél nap, nap, nap, Akkor is ugy iszik szegény, Csak ugy, hogy ha kap!
32.
Megálljék kend, hó! Itt a staczió! Itt ázik az őszi kender, Ki nem iszik, nem is ember!
Megálljék kend, hó! Enyim kocsi, ló, Eladjuk a gyeplőt, hámot, Élünk egy kis jó világot!
33.
Még azt mondják: ingadozom, Ha egy pohár bort megiszom. Hej, a nád is ingadozik, Pedig mindig vizet iszik.
Még azt mondják: az orromon Piros bor virága vagyon. Hej, piros a liba orra, Pedig soh’se mártja borba!
34.
Meghalt az én apám, Nagy gazdagság maradt rám, Hat ökörnek kötele Három vasvilla nyele.
Ha neki szomorodom Öt kötelet beiszom, Hatodikat megfogom S a nyakamba akasztom.
35.
Megiszok én ilyennel Vagy tizenkettővel, Megiszok én ilyennel Vagy huszonkettővel; Megnyugszok, megnyugszok Ha én ilyen huszonnégygyel Megiszok!
36.
Meg ne mondja komámasszony az uramnak, Hogy eladtam a zabomat a zsidónak, Ha kérdi, azt mondja kend, Egy szemet sem látott kend, Komámasszony!
Van énnekem egy kakasom, majd eladom, Ha kérdi az én emberem, majd azt mondom: Hogy a róka megette, Vagy valaki elvitte, Komámasszony!
Ördög bujjék komámasszony ködmenébe, Kilencz itcze pálinka fér a zsebébe; Tizediket ugy vitte, Attól ment el az esze, Komámasszony!
Ördög bujjék komámasszony bocskorába, Mit csatangol éjjel-nappal a korcsmába, Hogy a fránya egye meg, Mitől hizik kend ugy meg, Komámasszony!
Az én uram ilyen-olyan, komámasszony Az enyém is ilyen-olyan, komámasszony, Ha hazajön, jól megver, Az lesz nekem «jó reggel», Komámasszony!
37.
Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig éjszaka, Eszemadta! Nem lesz mindig éjszaka, Megvirrad még valaha, Eszemadta! Eszemadta, teremtette, barna fattya, De sok csókot raktam rája, de hiába!
Iszom én is veletek, Ha veletek lehetek, Egy pohár bort. Ha veletek lehetek, Iszom én is veletek Egy pohár bort. Ha veletek nem lehetek, jaj be bánom, Mert unalmas a magános dinom-dénom.
38.
Mikor én még legény voltam, A kapuba kiállottam; Egyet-kettőt kurjantottam, Mindjárt tudták, hogy én voltam.
De mióta házas vagyok, A kapuba kiállhatok, Akárhányat kurjanthatok, Még sem tudják, hogy én vagyok.
39.
Mikor én nőtelen voltam, oda! A sarkantyu az peregte, oda! Sörre, borra, pálinkára, oda! Lányoknak pántlikára, oda!
De mikor megházasodtam, oda! Az én patkóm azt kopogta, oda! Sóra, borsra, egy font husra, oda! Feleségemnek papucsra, oda!
Hát most, hogy megöregedtem, oda! A bocskorom azt csoszogja: oda! Csisz el, csosz el a templomba, oda! Onnét meg a koporsóba, oda!
40.
Mindennap, mindennap jó borral kell élni, Mindennap, mindennap jó borral kell élni. Annyira-mennyire, annyira-mennyire, Meg kell részegedni. Annyira-mennyire, annyira-mennyire, Meg kell részegedni. Öregapám azt mondta, Mikor a kulacsot forgatta: Igyál, igyál, igyál, Ebadta fattya!
41.
Nem iszom bort, csak a szőlő levét, De azt is úgy, ha megszűrik elébb. Szeretem én a barna menyecskét, De azt is úgy, ha megcsókol elébb.
Nem iszom bort, fogadásom tartja, Iszom vizet, ha a rózsám adja, De azt is úgy, ha szájából adja, Mint a galamb, ha párját itatja.
Még azt mondják, hogy részeges vagyok, Hogy én gyakran a zsidónál járok; Mondja nekem akárki szemembe: Kiét ittam világ életembe?
42.
Nem vagyok én senkinek sem Adósa, adósa, Él még az én feleségem Édes apja, édes anyja, Meg annak az apósa, anyósa; Eb fél, kutya fél, Mig az ipam, napam él, Eb fél, kutya fél, Mig az ipam, napam él!
43.
Nyolczan vannak a mi ludaink, Három fejér, három fekete. Gunár a ketteje, Szabad a mezeje, Gunár, gunár, gunár, gunár, Gunár, gunár, gunár, gunár, Gunár a ketteje, Szabad a mezeje.
Ember, ember, ember iszik most, Ember, ember, ember iszik most. Mondjuk tehát nékie, Váljon egészségére. Gére, gére, gére, gére. Gére, gére, gére, gére, Váljon egészségére, Váljon egészségére.
44.
Piros, piros, piros, Piros, piros, piros, Piros bort az üvegbe, Piros, piros, piros, Piros, piros, piros, Piros lányt az ölembe, Gömbölyü kis karja Vállamat takarja, Megölelném, de ő Nem akarja.
Tilos, tilos, tilos, Tilos, tilos, tilos Nagypénteken mulatni, Tilos, tilos, tilos, Tilos, tilos, tilos A menyecskét szeretni. Piczi piros ajka Szivem csalogatja, Megcsókolnám, de ő Nem akarja.
45.
Sárga rigó, darázsfészek, Nem is legény, ha nem részeg, Dráva, Száva, Duna, Tisza, Duna, Tisza, Hunczut, a ki ki nem iszsza!
46.
Szántani kék, tavasz vagyon, De az ekém széjjel vagyon, Széjjel vagyon, széjjel vagyon, Igen nagyon széjjel vagyon.
A göröndöm Gödöllőn van, Járomszögem Szögeden van, Czimerszögem Czögléden van, Jármom, tézslám Gyarmaton van.
Jó hat ökröm a vásárba – Magam se t’om, hol az ára? Kit elhánytam, kit megittam, Kit a szömélyeknek adtam.
47.
Száraz kender, szösz fonál, Ne motolálj, csak igyál! Szentkut, Verebély, Hadd ballagjon lefelé!
48.
Száz szónak is egy a vége, Bort ihatnék ez a gége, Igyunk, igyunk egy keveset, Hadd oszoljon a kereset.
Búsulok is, bánkodok is, Rám fér énrám, ha sírok is; Mind a világ rólam beszél, De azt mind elfujja a szél.
49.
Széles az én kedvem ma, Nem fér ebbe a házba, Ej, haj, csuhajna! Nem fér ebbe a házba,
Kicsi nékem ez a ház, Kirugom az oldalát, Ej, haj, csuhajna! Kirugom az oldalát.
Ha akarod galambom, Veled az égbe ugrom, Ej, haj, csuhajna! Veled az égbe ugrom!
50.
Tartozok én a csárdába Kilencz itcze bor áráva’, Ragyogóm, csillagom! Kilencz itcze bor áráva’, Kilencz itcze sör áráva’, Ragyogóm, csillagom!
Hajnallik, a csillag ragyog, Mégis a csárdába vagyok, Ragyogóm, csillagom! Félre kell a szégyent tenni, Végig kell az utczán menni, Ragyogóm, csillagom!
51.
Tehát igyunk az elment gólyákért, Az itt maradott csörgő-börgő szarkákért. Ez ám annak a görbe tőkének a leve, Bor ám ennek a neve. Ezt kapafokkal koczogtatták, Metsző-késsel sanyargatták, Tölgyfába szoritották, Mogyorófával körűl vették. Ez elme mozdító, Erszény pusztító, Ruha rongyosító, Kocsmáros gazdagító, Ma vigasztaló, Holnap szomorító. – Tudod-e a minap mit cselekedtél Velem? – a sárba kevertél, Falakhoz vertél, Más józan embertől megszégyenitettél, A kutyákat rám uszítottad! Szólsz? nem szólsz? nem felelsz? – Katona régula: Marss az áristomba!
52.
Töltsd meg, testvér, poharamat, Hadd öblitsem a torkomat, Mert a pohár megtöltve jó, Az én torkom öblitve jó. Ej, huj! igyunk rája! Ugy is elnyel a sir szája.
Töltsd meg öcsém, a pipámat, Hadd füstöljem ki a számat, Mert a hus is füstölve jó, A bor pedig mindenre jó. Ej, huj! igyunk rája! Ugy is elnyel a sir szája.
53.
Üresen áll már a kancsó, Bort bele, bort bele! Ide hamar a javából, Le vele, le vele! Bonczhidáig folyjon a bor Mint tenger, mint tenger, Ki a lábán ma megállhat, Nem ember, nem ember.
Gyere ide kincsem, babám, Itt a bor, itt a bor! Ha megittuk, csókra kerül Majd a sor, majd a sor; Igyál tehát s tölts nekem, mert Szomjazom, szomjazom, Bornál édesb hő csókodra, Galambom, galambom!
54.
Vasárnap bort iszom, Hétfőn nem dolgozom. Jó, kedden lefeküdni, Szeredán felkelni.
Csütörtök gyógyulni, Pénteken számolni, Hej! szombaton kérdezni: Mit fogunk dolgozni?!
55.
Vásárhelyi Fekete Sas A házak közt legmagasabb, Azért lett híres a neve: Czeglédi Jóska jár bele.
A Kan Jancsi muzsikája Háromezer forint ára, Azért szól oly keservesen, Hogy Jóska többet fizessen.
Huzd rá, Jancsi, – azt a szentjét! Annyi a pénz, mint a szemét. Ha a pénzem fogyatkozik: Ángyom asszony még tartozik.
Huzd rá, Jancsi, három húron, Hogy a negyedik is szóljon, Síkasd, ríkasd a húrokat, Hadd mulassam ki magamat! –
A Kan Jancsi hegedüje Veszett volna az erdőbe’, Ha oly szépen nem szólt volna: Pankrót soh’se lettem, volna!
56.
Viz, viz, viz, Nincsen olyan viz, Mint a tiszta viz: Harcsa, potyka lakik benne, Szép menyecske fürdik benne. Nincsen olyan viz, Mint a tiszta viz.
Bor, bor, bor, Nincsen olyan bor, Mint a mádi bor; Hű barátság poharában Szürcsölgessük vig óránkban. Nincsen olyan bor, Mint a mádi bor.
57.
Vörös bort ittam az este, Ragyogó csillagom, galambom! Most is részeg vagyok tőle, Ragyogó csillagom, galambom! A lábamon alig állok, Mégis szeretnek a lányok, Ragyogó csillagom, galambom!
Azt mondják, hogy beteg vagyok, Ragyogó csillagom, galambom! Mint az égő gyertya fogyok, Ragyogó csillagom, galambom! Beteg az én szivem tája, Te vagy annak patikája, Ragyogó csillagom, galambom!
V. VIDÁM ÓRÁK.
1.
Adj egy csókot kis violám! Csak azért se! Borulj reám édes rózsám! Csak azért se! Ülj hát ide az ölembe, Nézz már egyszer a szemembe! Csak azért se, csak azért se!
Mosolyogj rám édes szőkém! Csak azért se! Dalolj egyet kis pintyőkém! Csak azért se! Ne légy durczás, gyöngyvirágom, Hisz te leszel az én párom! Csak azért se, csak azért se!
Más szeretőm lesz hát akkor, Csak azért se! El is veszem majd tavaszkor Csak azért se! Veszek neki piros csizmát, Bokorugró selyem szoknyát, Csak azért se, csak azért se!
2.
A hernádi kovács lánya, Tudom, mi a kivánsága, De a fránya birja ki, Birja, birja, birja ki, Minden héten uj ruhát Csináltatni neki.
A kereki biró lánya, Tudom, mi a kivánsága, De a fránya birja ki, Birja, birja, birja ki, Három éjjel, három nap Vele tánczot járni.
A hahóti mester lánya, Tudom, mi a kivánsága, De a fránya birja ki, Birja, birja, birja ki – Egész éjjel, egész nap Ölelni, csókolni!
3.
A kis leány sütni akar, Kovászára vánkost takar, Még hajnalba be is vetne, Ha, ha, ha, ha, ha lehetne!
A kunsági leányoknak, Nincsen szoknyájuk azoknak. Ugyan hogyan a mennykőbe Járnak azok egy pendőbe?
A kunsági legényeknek Nincs nadrágjuk, szegényeknek. Ugyan hogyan a gutába, Járnak azok egy gatyába?
4.
Aluszol-e te, juhász? Aluszol-e te, juhász? – Jaj, jaj, dehogy alszom, Csakis szunnyadozom.
Öttél-e ma, te juhász? Öttél-e ma, te juhász? – Jaj, jaj, _öt télnek_ a nyarát, Öt télnek a nyarát.
Ittál-e ma, te juhász? Ittál-e ma, te juhász? Jaj, jaj, _itt állok_, uram, Itt állok, uram!
Jártak-e ma farkasok? Jártak-e ma farkasok? – Jaj, jaj, nem is angyalok, Nem is angyalok.
Vittek-e el báránykát? Vittek-e el báránykát? – Jaj, jaj, nem is hoztak, Nem is hoztak.
Futottál-e utána? Futottál-e utána? – Jaj, jaj, nem is előtte, Nem is előtte!
5.
Ángyom, ángyom, édes ángyom! Kell-e bunda más világon? Kell-e bunda más világon?
Ángyom, ángyom, édes ángyom! Nem kell bunda, sem köpönyeg, Mert a pokol ugy is meleg!
6.
A nyáron, a nyáron, Jőjj el hozzám galambom, galambom! Te lész’ az én kis párom, nem bánom, Légy jó hozzám, kivánom – Máskép én ki nem állom.
Magába, magába, Ördög bujjék magába, magába! Mért válogat a lányba, a lányba; Egyik olyan, mint másik, A csókért nem haragszik.
Beléje, beléje, Ördög bujjék beléje, beléje! Válogat a legénybe, legénybe; Egyik olyan, mint másik, Ha lefekszik, elalszik.
7.
A panyiti halas-taóba Fürgyik a fekete csaóka, Hijába fürgyik a csaóka, Mert nem lesz fejér a tolyva.
Már Pannyiton csuda esett, Mert a pap is korcsmáros lett, Deélig az istent décseéri, Deélután a jó bort meéri.
8.
A pécskai legények Ludat loptak szegények, Nem jól fogták a nyakát, Elgágintotta magát, Rete, rete, sárilom!