Part 19

Az asszony: Nem bizony. Ott én vagyok az ur. Azután meg: itt ugysem ültem volna már sokáig.

A nagyságos ur: Miért?

Az asszony: Megunt volna. Elküldött volna.

A nagyságos ur: Én meguntalak volna? Én?

Az asszony: Már kezdett is megunni. Már meg is unt.

A nagyságos ur: Tudod, mit mondok: jobban tetszel nekem most, mint valaha.

Az asszony: Mert öt hét óta nem látott. És mert most már a másé vagyok.

A nagyságos ur: _(közeledik feléje)_ Hm! Az igaz lehet! _(Hirtelen megáll.)_ Igaz is, te kislány, hiszen te nem is tudod még, minek tartottalak itt. Nézd: erről van itt szó. Én kapok most egy látogatót. Egy nagyon finom és kényes dámát, aki egy darabig itt fog időzni nálam és akinek azután szüksége van egy ügyes nőre. Egy ügyes nőre, aki segitsen neki a… szóval, aki segitsen neki… hiszen tudod… hát nem érted… _(az asszony ártatlan arcot vág)_ ejnye… hát a toalettje… rendbehozásában… Én nem tudok neki segiteni, beleőrülök a sok kapocsba, tűbe… És amig a frizura készen van!… Utálatos dolog alapjában véve, nagy toaletteben látogatásokat tenni… És az a frizura!… Neked nem volt szükséged segitségre, soha, ugy-e? Te nem féltetted a frizurádat, mi? A te hajad kibomolhatott… Szép volt, mikor kibomlott… Becsületszavamra, szép volt… Igazán… szamár is vagyok, hogy olyan nagyon várom ezt az előkelő és finom látogatást… Mikor itt vagy te… Voltaképpen, csak az az egy dolog tart vissza…

Az asszony: Hogy két fronton nem harcol okos ember.

A nagyságos ur _(elámulva)_: Ooooh! Te kigyó. Hallgatóztál? Miért engedted, hogy még egyszer elmondjam neked az egész litániát?

Az asszony: Mert még egyszer akartam hallani. Kiváncsi vagyok rá, ki jár most ide.

A nagyságos ur _(odamegy hozzá, ráül a szék karfájára, megfogja a kezét)_: Hát Istenem… egy asszony…

Az asszony _(ráüt a kezére, azután felkel és egy másik székbe ül)_: Hozzányulni tilos. – És milyen asszony?

A nagyságos ur _(utánamegy)_: Hát egy asszony.

Az asszony _(tovább vonul előle)_: Uri asszony.

A nagyságos ur: Persze, hogy uri asszony. Többnyire uri asszonyok csinálnak ilyen dolgokat.

Az asszony: Előkelő? Gazdag?

A nagyságos ur _(folyton támadva)_: Nagyon előkelő. Nagyon gazdag. Többnyire az előkelő és gazdag asszonyok szórakoznak igy a szabad idejükben.

Az asszony _(állandóan védekezve)_: Szép?

A nagyságos ur: Szép? Istenem, a szépség olyan relativ fogalom. Ha örömet szerzek neked vele, hát szép. Te jobban tetszel most nekem.

Az asszony: Soká udvarolt neki?

A nagyságos ur: Ki?

Az asszony: Maga.

A nagyságos ur: Ő elég rövid ideig udvarolt nekem. Azután megadtam magamat.

Az asszony: És csak egyszer volt még itt?

A nagyságos ur: Még csak egyszer. Ma jön másodszor. Ez bizonyos. Minden egyéb bizonytalan.

Az asszony: Nem örül neki?

A nagyságos ur: Nem érek rá. El vagyok foglalva azzal, hogy te itt vagy. Ennek örülök. Te!… Te még sokkal szebb lettél, mint voltál. Megpirosodtál. Meggömbölyödtél. A szemed huncut és csillog. Mond meg: mire gondolsz? Mond meg: mit nevetsz?

Az asszony: Arra gondolok, hogy az a hölgy, akit vár, jönne-e vajjon, ha most látná.

A nagyságos ur: Bánom is én. A kerek földön ebben a percben az egyetlen gondom te vagy. No kislány… engedj… gyere ide… meg akarlak csókolni…

Az asszony: Nem szabad.

A nagyságos ur: Nem szabad? Nekem nem szabad? Senkinek nincs rá több joga, mint nekem.

Az asszony: Most már nincs.

A nagyságos ur: Mindig van. No gyere ide, kislány… Nézd… jusson eszedbe, hányszor voltál itt nálam, ebben a szobában… És itt a másik szobában… Nézd, minden olyan, mintha rád várna… No gyere, kislány…

Az asszony: Nem. Nem szabad.

A nagyságos ur: De igen. Szent Isten, olyan régen voltál már itt nálam. Mikor? Öt hete utoljára? Ugy-e akkor voltál itt?

Az asszony: Igen.

A nagyságos ur: Emlékszel még rá? Akkor bucsuztam tőled. De szép volt. Emlékszel rá?

Az asszony _(elforditott fejjel)_: Igen.

A nagyságos ur: De szép volt… Kislány… Akkor még egészen az enyém voltál. Akkor még csak az enyém. Senki másé. Igen?

Az asszony _(egészen elforditott fejjel)_: Igen.

A nagyságos ur: Csak az enyém voltál… Hát gondolj vissza arra a bucsuzásra… És gondolj vissza arra a sok órára, amit itt töltöttél… Kislány meg akarom csókolni a nyakadat… a hajad kis fürtjei alatt… meg akarom csókolni a szádat… _(megcsókolja az asszonyt.)_

Az asszony: _(védekezik, azután nevetni kezd.)_

A nagyságos ur: Mit nevetsz?

Az asszony _(a nevetése kissé izgatott)_: Azon nevetek… hogy ez ugyis… hiábavalóság minden… Nemsokára jön a vendége…

A nagyságos ur: Bánom is én a vendégemet. Én veled törődöm csak.

Az asszony: Hát vele mit csinál?

A nagyságos ur: Tudom is én… Be se eresztem… Ha akarod, be se eresztem.

Az asszony: Azt nem fogja megtenni.

A nagyságos ur: Megteszem én… Téged akarlak… megcsókolni… _(Átkarolja, meg akarja csókolni. Az asszony védekezik.)_

Éles csengettyüszó.

A nagyságos ur és az asszony _(megállnak, egymásra néznek.)_

A nagyságos ur _(átkarolva tartja az asszonyt, halkan, gyorsan)_: Kis lány… ha akarod… nem eresztem be… Csak neked kell akarnod… Itt a helye… Rá várt… Csak el kell foglalnod…

Az asszony: _(felindultan, habozva néz rá.)_

Uj csengettyüszó. Erős, haragos, türelmetlen.

A nagyságos ur: Kislány, mondd gyorsan, hogy akarod-e. Most még beereszthetem. Mondd gyorsan… beereszszem-e… vagy akarsz-e a helyére jönni… Mondd gyorsan, nem lehet már várni… Nem várathatom tovább… Mondd, beereszszem?

Az asszony _(nagyon halkan, gyorsan, lihegve)_: Ne.

A nagyságos ur: _(diadalmasan magához szoritja, megcsókolja.)_

(Még egy hosszu, haragos, megsértett csengetés.)

A nagyságos ur és az asszony: _(feszült figyelemmel figyelnek rá, aztán még egy ideig izgatottan hallgatóznak. Teljes csend.)_

A nagyságos ur _(halkan)_: Elment.

Az asszony _(kissé ijedten)_: Igen…

A nagyságos ur _(vidámabban)_: De te itt maradtál. És ez a fontos. Ő nem jön többet. Nem baj. Csak te jöjj… Csak te jöjj… Csak te jöjj…

Az asszony: Nem… Nem… Mit akar?…

A nagyságos ur _(átkarolja)_: Gyere.

Az asszony: Nem… Nem… Nem… Nem…

A nagyságos ur: Mit nem?

Az asszony: Nem szabad megcsalni… Az uramat… Nem szabad megcsalni…

A nagyságos ur: De igen… De igen… De igen…!

TARTALOM

Glória 3 A japán 24 Páris 30 Augusztus 45 Stanci 52 Az ifjuság 63 A felelősség 70 Egy házasság 81 Egy bátor leány 92 A szerelem 99 Az álom 114 Képek 119 Boldizsárék 131 Az örökség 142 Mici 151 Szabadulás 172 Juliette 178 Halálos küzdelem 188 A becsület 196 Százhatvankét centiméter 210 Zsuzsó 220 A vendég 227 A vallás 241 A szív 247 A hóditás 253 A hal 260 A professzor 266 Flirt 276 Szakitás 283 Az arckép 293 Remény 300 Semmiség 307 Férfi 319 Az ezredesné 324 Az ifjabbik Korn 329 Itélkezés 339 Vasuton 347 Jenőke 362 A láz 375 Gyógyitó halál 384 A szent házasság 400

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

13 |lépcsőházben |lépcsőházban

18 |hásasságkötés aktusa |házasságkötés aktusa

21 |másoperc |másodperc

24 |összeköttettésben |összeköttetésben

25 |es érző |és érző

29 |montad nyugodtan |mondta nyugodtan

32 |kátradőlt |hátradőlt

36 |lehet az aka |lehet az oka

36 |tudtam. azután |tudtam, azután

38 |is. változatlanul |is, változatlanul

43 |Másnap rengel |Másnap reggel

57 |holhap |holnap

60 |beszelgetett |beszélgetett

65 |nyuglalanul |nyugtalanul

68 |óróra |órára

160 |beresztette |beeresztette

164 |bizonyonyosan |bizonyosan

166 |hajlandó emlondani |hajlandó elmondani

170 |én hocsánatot |én bocsánatot

183 |Leült az asztlahoz |Leült az asztalhoz

192 |halálra i éli |halálra itéli

203 |akibena |akiben a

223 |villamlámpát. és |villamlámpát, és

388 |semm közöm |semmi közöm

399 |A szoba |(A szoba

410 |A kisaszony: Meg |A kisasszony: Meg

415 |Mi utött |Mi ütött]