Part 12

Jött Szemere, lőport és golyókat osztatott a nemzetőrsegnek. Jött Mészáros, s be akart törni a kaszárnya kapuján. Széchenyi is ott lovagolt az utczákon.

Az összesereglett nép ekkor fejszékkel, dorongokkal esett neki a kapunak, s azt betörte. Mészáros bement.

Gyilkos fegyverropogás fogadta, a mint belépett. Mellette rogyott le halva segédje, báró Haasburg, nyolcz golyótól találva és Galovics kapitány, a kit sziven lőttek. Vissza kellett vonulnia.

Ekkor áthozattak Budáról a granátosok. Jött később a nehéz lovasság, s ezekkel egyesülve a nép élén, másodszor is betört a hadügyminiszter a nyitott kapun. A kaszárnya többi kapui pedig el voltak torlaszolva.

Ez történt éjfél előtt fél órával.

Egész addig mindig zúgtak a harangok, harsogtak a trombiták, üvöltött a nép. Egész addig mindig dultak ott benn, az egymás ellen bőszített önkénytesek és katonák. Emezek töltött fegyverekkel, azok letépett ablakvasakkal, s ellenük puskáiról lefacsart szuronyokkal vaságyaik darabjaival, vagy puszta kézzel.

Künn ezalatt nehány őrt is levertek lábairól.

Az olasz katonák elzárták magukat folyosóik mögé, az önkénytesek segélyére pedig a barricadeurok rohantak fel roppant rézbuzogányokkal.

A tömeg egész reggelig nem tágított az ostromlott kaszárnyától. Szünet nélkül lehetett pörére vetkezett férfiakat látni, izmos fa- és vasdorongokkal, kik az utczákat s a kaszárnya kapuit elállták. Néha egy-egy holtat vagy sebesültet vittek el közülük, a többi meg sem mozdult.

Reggel felé az volt a hír, hogy a katonaság még most sem akarja lerakni a fegyvert. S a hadügyminiszter 8 ágyút szegeztetett a kaszárnya kapujának, déli 12 óra volt határidőül kitűzve, ha akkorra meg nem adják magukat, leágyúztatnak.

Délben lerakták fegyvereiket, s lefegyverzetten két sor nemzetőrség kiséretében a Dunáig kisértettek, onnét gőzhajón Komáromba szállíttattak.

S a nép csak egy szidalmazó kiáltással sem állt boszút a lefegyverzetteken.

A katonák részéről úgy, mint az önkénytesekéről egyenlő számmal vannak a holtak és sebesültek. A nép közé tett lövések pusztításáról nem tudni semmi elhihetőt.

67.

E lázadás nem történt Isten hírével. Az itt működött kezeket meg lehetett ismerni fekete nyomaikról. Ezt királyunk környezői s királyunknak és nemzetünknek ellenségei tevék.

Mi czéljuk volt vele?

Igen sok. Először az, hogy az országban kapjon lábra az olasz és magyar közti gyülölet, hogy Magyarhon küldjön hadat Olaszország ellen.

Az olaszok mi nekünk legjobb barátaink voltak, de tiszteik, kik többnyire illyrek, elhitették velük, hogy mi önkényteseinket az olaszok ellen akarjuk küldeni.

Másodszor az, hogy kitünjék, miszerint Pestnek nincs ereje. Ezzel egyébiránt felsültek, mert a nép kimutatta, hogy van.

Harmadszor az: hogy ország-világ átláthassa: hogy a katonaság miniszteriumunktól megtagadja az engedelmességet, hogy tőlünk függni nem akar. Negyedszer, hogy a királynak oka legyen félni a Pestre jöveteltől.

68.

Már két óra óta járnak-kelnek itt bécsi emissáriusok, kik a nép legalsóbb osztályait a respublica iránti hajlamra bujtogatják. Pokolra veletek! nem _republicánusok_ vagytok ti; hanem reactionariusok.

Tegyétek le e szent álarczot ördög képeitekről; nem rabló csordák alkotmánya a respublica.

A respublica nem földön érik meg, hanem a magasban, nem csinál az zavart magának, hanem világít.

Ne higyjetek nekik! csalnak, midőn azt mondják, meg vagytok rá érve. A respublica Isten ajándéka. S az nem adatik olyan bűnös népnek, mint ti vagytok; azt meg kell először érdemelni. Ahoz republicánus erkölcsök kellenek. Jaj ti nektek, ha hivatlanul akartok templomába lépni! Az áldó istenség helyett a villámok istenét találnátok benne és elvesznétek. A napot nem kell meggyujtani, feljön az magától is. S mielőtt feljönne, a hajnalt küldi maga előtt, nem a lidérczeket.

69.

Azoknak megnyugtatására, kik az ellenségtől tartanak, biztosan állíthatjuk: hogy a pesti fegyver-gyár folyó évi _octóber_ elsején elkezdi működését.

Addig bizhatunk a kalendárium valamennyi szentjeiben.

70.

K… a nemzetőrség fegyvergyakorlat alkalmával szépszámú nézők jelenlétében a kapitánytól úgy comandirozott; balszárny ka-ny-ar-odj; de ne a zsidó leányok felé!

Ne bizony, hanem Horvátország felé!

71.

«Hol volt ön a _mult éjjel_ a kaszárnya ostrom alatt?»

«Én ott voltam kezdetétől végig; puska volt a kezemben.»

«Sehol sem láttam önt, pedig én is ott voltam.»

«Meghiszem; mert én benn voltam a kapu alatt. Épen mellettem lőtték le Masburg bárót, egy golyó a csákómon is keresztül ment. Nagyobb igazság kedvéért az órámat is ellopták.»

Alig mondta ezt el a hős, jön az inasa és hozza az órát.

«Hát megkaptátok? kinél volt?»

«A pinczében volt nagy uram. Ott tetszett az ágy alatt felejteni a _mult éjjel_.»

72.

«Merre van kérem a rebellió?» kérdi egy mordialiter felpuskázott díszpolgár a másikat.

«Épen egyenesen arra, a merre szaladni méltóztatik.»

«Épen arra? no úgy hát másfelé megyek.»

73.

A zavar óráiban általános volt a panasz: hogy a nemzetőrségnek fegyvere ugyan van; de tölténye nincs.

Szégyen gyalázat arra, a kinek nincs! A ki két garast restel lőporra adni, a ki azt várja: hogy még ilyen alakban is repüljön a szájába a sült galamb.

A rómaiaknál, ha valaki lovának nem viselte gondját, elvették a lovát; ha nemzetőreink fegyvereiknek nem tudják hasznát venni, adják azokat vidéki buzgóbb hazánkfiainak, kik jobban meg fogják azokat becsülni tudni.

Inkább magamnak ne legyen mit enni, mint fegyveremnek. Szeretőm iránt nem tudnék több figyelemmel lenni, mint lőszerem iránt. Még puskáitokat is a miniszterium töltse meg úgy-e?

A fehérvári káptalan önkényt felajánlá a hazának nem csak minden világi értékét, sőt saját tagjait is személyesen a haza védelmére. Megérték a kor sugallatát. Élni fognak.

74. _Radicális miatyánk._

Mi királyunk Ferdinánd, ki vagy Innsbrucban; irassék a te neved V-iknek, jőjjön el a te udvarod ide Pestre, teljesüljön a te akaratod, miképen Budán, azonképen Zágrábban is. A mi alkotmányos jogainkat add meg minekünk ma. És engedd el minekünk a statusadóságokat, miképen mi is elengedjük a te őseidnek a devalvatiót, békekötési számadásokat és a só árát. És ne vigy minket Bécsbe többet, de szabadíts meg a te tanácsosaidtól, mert tied Magyarország, Hajdu-Böszörmény[17] és a miniszterium. Ámen.

75. _Republicánus hiszekegy._

Hiszek egy magyarok Istenében, mindenható atyában, kunoknak és székelyeknek teremtőjében.

Hiszek egy magyar szabadságban, ő egy szülött fiában, minden uraknak urában, ki fogantaték kiomlott szent vérből, született Rákóczy kardjától, szenvede Ausztriának alatta, megfeszítteték és meghala, és eltemetteték a vérpadon. Szálla alá a szegény nép közé. Martius 15-ikén halottaiból feltámada, felmene Bécsbe, üle a császár fejére, onnan lészen eljövendő itélni radicalokat és pecsovicsokat. Hiszek szent népszellemben, hiszek egy közönséges európai respublicában, nemzetek közti egyezséget, háborúk elmulását, régi hírünk feltámadását, Magyarország örök életét. Ámen.

76. _Pecsovics hiszekegy._

Hiszek egy császárban, mindenhez látó atyában, bankoknak és lutriknak teremtőjében.

Hiszek a camarillában, ő tudtán kívül született fiában, mi reménységünkben, ki fogantaték Metternichtől, született szűz **tól, szenvede a barricadok alatt, megkövezteték és meghala és nyugdíjaztaték. Szálla alá a poklokra, méltó helyére, egy este a Burgból megszalada, felméne Tirolba, üle a császárnak jobbjára, onnan lészen eljövendő ránczba szedni a magyarokat és németeket.

Hiszek a reactióban, hiszek egy közönséges muszka birodalomban, gazemberek közti egyetértésben, bűneinknek megjutalmaztatásában, a bureaucratia feltámadásában és az örök sötétségben. Ámen.

77. _Táblabiró hiszekegy._

Hiszek egy miniszteriumban, mindenható atyában, hivataloknak és püspökségeknek osztogatójában.

És a corpus jurisban. Ő egy szülött fiában, mi urunkban, ki fogantaték Verbőczitől, született szűz vállú nemes táblabiráktól, szenvede sok szolgabirának alatta, megtanultaték Ensel Sándor táblabirától könyv nélkül s meghala és spiritusba téteték. Szálla a zöld asztal alá, harmad napon ismét elő véteték és felméne Budára és üle a sajtótörvények készítőjének jobbjára, onnan lészen eljövendő agyba-főbe verni republicánusokat és vörös tollasokat.

Hiszek a szent pragmatica sanctióban és az arany bullában, hiszek egy közönséges municipalis Eldorádót, kaputusoknak egyességét, urbarialis kármentesítést, testünknek meghizását és a sült galambokat. Ámen.

78.

Szent és nem szent háromságok:

Három szentet imád a magyar. Istent, hazát becsületet.

Hármat utál: a sátánt, a böjtöt, és a portiót.

Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem.

Három keserü: az elválás, az ürömessentia és a halál.

Három ritkaság: fehér holló, kövér poéta és sovány pap.

Három fekete: az ördög, a tinta és a reverenda.

Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács.

Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse László.

Három nagy hadvezére: Hunyady, Kinizsi és Alvinczy.

Három védszentje: szent István, szent László és a furkósbot.

Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját bántják és ha pénzt kérnek tőle.

Háromszor iszik e magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve van és mikor ihatnék.

Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úrszine változása, meg a korhely csütörtök.

Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj, meg a corpus juris.

Háromtól fél a magyar: az üres zsáktól, a nyelves asszonytól, meg a krumpli levestől.

Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak, meg a zsidónak.

Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német, meg a pecsovics.

79. _Diplomaticus virágnyelv._

_Élek-e, halok-e?_ Hol van a proféta, a ki nekünk megmondja, élünk-e, halunk-e?

Tíz esztendő mulva lesz-e még több magyar? élünk-e, halunk-e?

Kit fog csalogatni a tünde délibáb: élünk-e, halunk-e?

Leszünk-e a földön? vagy a föld lesz rajtunk, élünk-e, halunk-e?

_Foghagyma._ Szeretitek a hagymát ízeért, gyülölitek szagáért. Szeretitek a zsidót, mikor ő ád pénzt ti nektek, haragusztok rá, mikor visszakéri.

A ki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék hagymát.

_Manna._ Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit emlegetni: hogy itt az Eldoradó; már most megtudták: hogy nálunk sülten repül a galamb s majd magunk kerülünk a juhszélre.

_Kender._ Termeszszetek kendert. Lesz rá szükség: ruhát a katonának, papirost a könyvnyomtatónak, kötelet az árulónak. Termeszszetek kendert.

_Nefelejts_ kedves német szomszéd!

Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt a mi pénzünkkel tele.

Tiéd marad a zseb, miénk marad a pénz: adjő, isten veled.

_Vergissmeinnicht._

Nyelvet adtál nekünk kardunkért cserében, ez osztályt ne feledd.

Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten veled.

_Vergissmeinnicht._

Te a magyar népet zsiros bundájáért tudjuk nem sziveled.

Mi meg tégedet nem plundrás bugyogódért, adjő, isten veled.

_Vergissmeinnicht._

80.

A tudós társaság pedig mély hallgatásnak hallgatásával pihen vala, és nem szól vala egy szót sem, ha a kerék ki esik is. Egy régi görög példabeszéd azt mondja: «ha okos vagy és hallgatsz, azt nagyon ostobául teszed; de ha ostoba vagy és hallgatsz, azt nagyon okosan teszed.»

Mik volnának tehát az ő dolgai, melyeket cselekedjék ily meleg időkben?

Nehogy mi is _okosan cselekedni_ láttassunk, midőn hallgatunk, elmondjuk iziben.

I. Mindazon tagjait, kik rendes évifizetést húznak a nélkül: hogy egy okos betűvel szaporították volna valaha a tudományok országát, dijmentesen nyugalmazni. Helyettök fejenként tíz katonát állitani a ráczok ellen.

II. Azon szorgalmas tagoknak, kik eddigelé a tudós nevet megérdemlették, számra vagy tizenketten, következő szép foglalatosságokat tenni kötelességükké:

_a)_ A philologiai osztály iparkodjék hasonlatosságokat keresni a magyar, német és franczia nyelvek között, melynél fogva valószinübbé tétessék a nemzetek tervezett coalitiója.

_b)_ A philosophiai osztály iparkodjék Pillersdorf logikájának a nyomára jönni, melynélfogva kimagyarázható legyen: hogy miért kér _ő tőlünk tízezer forintot_ abból a százötvenezer forintból vissza, melyet _ellenségeinknek adott;_ miért nem az egész százötvenezeret?

_c)_ A törvénykezési osztály készítsen egy új közjogi kézikönyvet, egyszersmind disseráljon róla, valjon melyik szilárdabb közigazgatási rendszer? A mogyorófa vagy a kancsuka?

_d)_ A históriai osztály írja meg a mai idők eseményeit a nélkül: hogy valakinek hízelkedjék.

_e)_ A physiologiai osztály határozza meg, vajjon a forró ázsiai magyar vér eltürheti-e a kamtsatkai climát vagy sem?

_f)_ Az archaeologiai osztály keresse fel a magyarok eredetét s ha megtalálja, vigyen magával vagy tizenkét prokátort s indítson successionális pört osztozatlan testvérek között.

_g)_ A mathematikai osztály fejtse meg: hogy ha Ausztria adósságait senki sem fogja fizetni, ki fogja akkor voltaképen fizetni?

_h)_ Az irodalmi és politikai osztály végre, minthogy nem létezik, ne tegyen semmit.

81. _Népek tíz parancsolatja._

Én vagyok a te urad: a nemzet; ki téged fölemeltelek.

I. Ne legyenek te neked idegen érdekeid én előttem.

II. Ne csinálj te nekem papiros-pénzeket, se semminemü hasonlatosságokat azoknak formájára, melyek odafenn a bécsi bankban vagy odalenn a fekete bankók alvilágában vannak. Mert én vagyok a te urad, a nemzet, ki megfizettetem az apák adósságait a fiakkal harmad, negyed izíglen, mind azokkal, a kik engem gyűlölnek; de örök életet adok azoknak, a kik engem szeretnek és az én parancsolataimat megtartják.

III. A te uradnak, a nemzetnek nyelvét hiába el ne vegyed.

IV. Megemlékezzél martius 15-ről, hogy azt megünnepeljed.

V. Tiszteljed a te atyádat, a nemzetet, és a te anyádat, a hazát, hogy hosszú idejü légy ez országban, melyet a te urad, a nép ád te néked.

VI. Katonáinkat ne vidd idegen háborúba.

VII. Szállítsd le a só árát.

VIII. Gondoskodjál trónörökösről.

IX. Ne mondj részrehajló itéletet.

X. Ne kivánd a te szomszédjaidnak országát, ne kivánd a te alattvalóidnak szabadságát, sem ökrét, sem szamarát, sem semminemü táblabiráit, valamelyek a te alattvalóidé.

82. _Muszka tízparancsolat._

Én vagyok a te pápád, a czár, ki téged kivitetlek Sziberiába, a szolgálatnak házába!

I. Ne legyenek te neked idegen pápáid én előttem.

II. Ne csinálj te magadnak képeket a szabadságról, sem semminemü hasonlatosságot azoknak formájára, melyek odafenn Francziaországban, vagy odalenn Magyarországban vannak.

III. Alkotmánynak, respublicának nevét nyelvedre ne vegyed.

IV. Megemlékezzél az adófizetés napjáról. A te uradnak a czárnak vasárnapja van ekkor. Háromszázhatvannégy napokon munkálkodjál; hogy a háromszázhatvanötödiken lefizethesd a mivel tartozol. Háromszázhatvannégy napokon át bőjtölj és koplalj, a háromszázhatvanötödik napon pedig ne egyél semmit, se magad, se fiad, se leányod, mert háromszázhatvannégy nap alatt elkölté a te urad, a czár, az eget és földet, s szüksége van a pénzre.

V. Tiszteljed a kancsukát és akasztófát, melyet a te urad, a czár ad tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen e földön.

VI. Ne tarts fegyvert.

VII. Ne lopd el, a mi a czáré.

VIII. Kerüld a vegyes házasságot.

IX. Ne panaszkodjál a czár kegyessége ellen.

X. Ne kivánd azt, a mid nincs. Ne kivánj szabad földet, adóleszállítást, kancsuka-eltörlést; ne kivánj alkotmányt, sajtószabadságot, országgyülést, emberek közti egyenlőséget, sem semminemü szabadságot, valami a szomszéd népeknek vagyon.

83.

A lánczhid utolsó lánczának felhuzása rosszul talált kiütni. A felvonó gépnek egy kereke eltört, s a több ezer mázsás láncz az alatta levő hajó-hidra esett. Mondják: hogy ezen is voltak emberek. Nagyobb szerencsétlenség ez ideig tudva nincs.

Na majd fognak ezen nyargalni a táblabirák.

Lesz hire: hogy a lánczhidon még rajta sem jártak, máris leszakadt; hátha még B. táblabiró rámenne, három mázsás hasával és harminczhárom mázsás irodalmi érdemeivel.

Lesz híre: hogy a lánczhid összedült, fundamentumostúl felfordult, pokolra vált.

Nem akarja a táblabirák istene látni, mint állítják meg a nemes embert, hogy fizessen ezüst krajczárokat, midőn a Dunán keresztül megyen, azon a Dunán, melyet Árpád lóháton úszott át, s örökségbe hagyta azt táblabiró unokáinak.

Milyen jubilaeum lesz erre a hirre, hogy a lánczhid összedült! Ez a szálka a municipiumok szemében, ez a szeplője a nemesi szüzességnek, ez a láncz a privilegiatus nemzet lábain. Ez az ellenséges vár az ország közepében, mely által sarcz vettetik az egész nemzetre, gonoszabb mint a török és tatár, mert az csak a parasztot gyötörte, ez a Bábel tornya elpusztult, beleesett a Dunába, elnyelte a czethal…

Mint fognak összeesküdni a táblabirák: hogy soha rá nem teszik lábaikat ez ördög hidjára, inkább gyalog járnak a vizen, mint compostellai szent Jakab, inkább felkerülnek Esztergomnak, inkább átvitetik magukat azon ladikon, melyen országbiró ő méltósága fogja Charonként átszállítani a kárhozattól rettegőket.

84. A ráczok Magyarországon.

Látványos spectaculum két szakaszban, trombita és dobzenével, ágyuzással, csoportozatokkal, görög tüzekkel és tableux-kal. Irta az öreg ördög: magyarra feketesomázta szent Jakab, macskazenéjét szerezte Jellacsics.

Első szakasz. A minisztertanács.

_Személyei:_

Absolutismus. Európa koronás fejedelme.

Monarchia. Ennek édes leánya, egy kicsit festi magát.

Aristocratia. Ennek imádottja. Különben inas Absolutismusnál.

Statusadósság. Monarchia kisasszony vétkes szerelmének titkolt magzatja, különben jól felnőtt kamasz.

Jesuitismus. A fejedelem testvére.

Corpus Juris. Nagyhasú tekintély a táblabiró nemzetnél.

Urbarium. Liberiás hajdu ennek szolgálatában.

Censura. Hóhér Absolutismus szolgálatában.

Devalvatio. Hazajáró lélek.

Municipium. Egy csoda, kinek ötvenkét szája van és egy keze sincs.

Respublica. Az új népvándorlás vezére.

Revolutió. A barrikád-csinálás rendes professora.

Constitutió. Egy börtönben tartott fogoly.

Democratia. Egy nyersnyakas paraszt, kivel az urak nem örömest kötnek ki.

Hungaria.

Transylvania.

Házaspárok, kik nem laknak együtt.

Unio. Veszedelmes házasság-szerző.

Communismus. Egy rongyos léhütő, a ki a máséból szeretne élni.

Sajtószaradság. Egy mennyországi ördög, ki az embereket nem hagyja alunni.

Miniszterek, mint kengyelfutók, királyok és herczegek mint commis voyageurök; fél-negyed és ötödrészmágnások; fekete bankók, veres bankók és régi két garasosak. Főpapok és nagy papok. Farkasok báránybőrbe öltözve. Törvényczikkelyek, decisiók és mandátumok, füstpénzek, dézsmák, kilenczedek, forspontok és robotok és olvasatlan huszonötök, dictiók, oratiók és repræsentatiók, táblabirák, szolgabirák, országbirák, és más egyéb megboldogult lelkek. Barricadeurok, sansculotteok, cocárdák és nemzeti szalagok, házi-adók, közteherviselések, népszabadság, veres tollak, jacobinus sipkák s több gonosz szellemek.

Történik a barrikádok között.

Második szakasz. A trójai fa-ló.

_Személyei:_

Mammuth Király. A kancsuka birodalom fejedelme.

Absolutismus. Földönfutó száműzött.

Monarchia. Ennek árvája.

Aristocratia. Egy savanyú ábrázat.

Statusadósság. A majorennitás napjaihoz közeledő siheder.

Corpus Juris. Egy bebalzsamozott mumia.

Municipium. Egy ötvenkétlábú csuda, kinek feje nincsen.

Pan Jelasics. Egy «kedves rebellis».

Constitutió. Egy papirosra festett pecsenye.

Sajtószabadság. Damoclesi kard.

Liberalismus. Fordított köpönyeg.

Pragmatica Sanctió. Pápista prædestinatió.

Camarilla. Hajdan kétfejű sas, most hétfejű sárkány.

Radicalismus. Eretnek a hivők és bizalmasok ellenében.

Unió. Örömanya.

Nemzetnagyság

Önállóság

Szabadság

Egyenlőség

a délibáb gyermekei.

Minoritás. Egy törpe, kinek kezében fullánk vagyon

Majoritás. Egy óriás, kinek kezében pöröly

vagyon.

Kozákok és illirek, bevert fejek, királyi billetdoux-k, ágyuk, kétfejü sasok, tajtékpipák és armálisok, fáklyás-zenék, és népgyülések, sok szavak és kevés kezek; ritka puskák és sűrű paragrafusok. Játék végén a Trójai fa-ló keresztül czipeltetik a színen, csengő helyett egy pár republicanus a kötőfékjén, rajta ül az Absolutismus, kezében olajággal, fehérbe öltözve; a reverenda alól kilátszanak a kecskelábak. A fa-ló belsejében elrejtezve 200 ezer fekete-sárga kokárda a nemzeti katonaság számára, 200 millió statusadósság, háromszáz censor, háromezer pecsovics, harmincz gőzguillotin, háromszázezer gályaláncz, félmillió kancsuka; a lovat huzza 323 táblabiró. A diadalmenetet berekeszti négy zászlót vivő néptömeg. Egyik zászlón van irva: Éljen a szabadság. Ezt követi hatvan lánczra vert republicanus és vagy ötven farkas-guzsba kötött radical ujságiró. Másik zászlón van irva: Éljen az egyenlőség. Ezt követi egy sereg megtépászott zsidó. A harmadikon: Éljen a testvériség. Ezt követi egy pár regement olasz bevert fejekkel. A negyediken: Éljen a békesség. Ezt követi egy legió ágyu és bombavető s más gyönyörű előkészület az olasz és franczia háborura.

Az egészet berekeszti egy pompás görögtűz; fáklyás-zene, törökmuzsika hallik. A «Gott erhalte» megzendül, a fa-ló ünnepélyesen beszenteltetik: egy régi pallossal négyet vágnak a világ négy levegője felé, az alkotmányra egy kicsit rá olvasnak, azután körösztöt vetnek rá; mondanak dictiót, irnak protestatiót, pecsétet ütnek rá; neveznek ki főispánokat, és táblabirákat, s azzal a táblabiró nemzet a feje alá teszi a pragmatica sanctiót s aluszik nyugodtan, mint kinek a ládáját ellopták, de tudja hogy visszahozzák, mert a ládakulcs a zsebében maradt.

S ezzel a comediának vége van.[18]

85. _Szolnoki mellképek._

à la Lisznyai Kálmán.

– Amott ül keményen vitéz Bónis Samu, Kinek beszédében sok tűz, kevés hamu. – – Más felől mozog már Bernát Zsigmond szája. Kapkod a mennykőhöz, mint egykor druszája. – – Szelid türő arczczal csendesen pauzál Miniszteri székben az áldott Klauzál. – – Közfelkivánatra táblabiró Chyky (Tán e titulusért párbajra nem hí ki?)[19] Órál s dictumából nagy talentum rí ki. – – De ha neki kerül a radikal Perczel, Bárha el talált is késni egy pár perczczel[20] Tele Chyky úrnak szeme szája Sterczczel. – – Csak te ne szólj bele szép fiam Repeczky, Mert a tudománytól még te sem repedsz ki. – Hát az ott kicsoda, ki mosolyg untalan, Szétnéz, coquettiroz és nem is hasztalan. Mindenki őt nézi, bámulja fent alant. Le a süveggel! ő Szemere Bertalan. – Úgy ült itten egykor elnökül Palóczy, Mint kisdedei között rector Pesztalóczy. A felső táblánál szörnyen elnök Majláth Senkit sem bánt, de ha haragszik, majd ád. Miről nevezetes vitéz Német Albert? Szinte lerázta a falakról a maltert.[21] Voltam a míg voltam Cornelius Balogh, De most már, azt tartom, csak haza ballagok, Eljöttem szekéren, vissza megyek gyalog.[22] Hasonlóképen járt spectabilis Kapi, Kinek dicsősége vala csak egy napi. Hát a két nép fia: egyik Szivák Miklós[23] Másik Táncsics Mihály, a kit külde Siklós.[24] Látod azt ki fölkel, – az óriás Besze. Azért, hogy nagy ember, van ám annak esze. Sajtszinű szakállal amottan ül Hajnik, Se jobbra, se balra nem egy könnyen hajlik. Megfujja a kürtöt jó Kazinczi Gábor, A jobbik oldalon ő maga egy tábor. Egy kezében irón, másikban a rovás, Valjon, mit registrál Ludovicus Kovács? Legvégire hagytam a javát: – Teleki. Soh sem kell ám ennek mondani: te! le! ki! Mert habár nincsenek is számos teleki, Belőle legdicsőbb követünk tele ki.[25] Van még egy, a kinek élte nem egy nyári, És mint sok más egyéb, nem oly lárifári. (Nyáry.) Nevét rossz nyelvedre ne vedd charivari. Itt vannak továbbá Irinyi, Irányi, Erényi, Kerényi, Merényi, Korányi, Arányi, Virányi, Srányi, Csoltoványi. Kiknél szebbet, jobbat, nem lehet kivánnyi.[26] Mindezeket írta egy lúdtoll calamus, Fogván az öklébe fráter diák Kalmus.

86.

A bécsiek is fényes deputatiót lódítottak Innsbrucknak, a pestiek is, felkérendők Ferdinánd ő felségét, hogy menjen közibük lakni. Most válik el: hogy igazán Isten képe-e a király? tud-e egyszerre két helyen lenni?

Kossuth azt mondja: hogy legyen _két_ királyunk. Egyik lakjék ott, a hol maga akarja, a másik lakjék ott, a hol mi akarjuk.