Part 44

Akár osztozik tehát az ember nősténye vágyaiban, akár nem, akár akarja őket kielégíteni, akár nem, mindig visszautasítja és védekezik, de nem mindig ugyanazzal az erővel és következőleg nem mindig ugyanazzal a sikerrel. Hogy a támadó győzedelmet arathasson, ahhoz az kell, hogy a legyőzött engedjen neki vagy parancsolja rá a győzelmet, mert mennyi ügyes eszköze van arra, hogy a támadót ereje használatára kényszerítse! Az összes cselekvések legszabadabbika és legédesebbike kizárja a tényleges erőszakot, ez ellen tiltakozik a természet és a józan ész: a természet azzal, hogy a gyöngébbiket ellátta annyi erővel, a mennyi az ellenálláshoz kell, mikor ellent akar állni, a józan ész azzal, hogy a tényleges erőszak nemcsak a legbrutálisabb minden cselekvés között, hanem a czéllal leginkább ellenkező is, egyrészt azért, mert a férfi megizeni vele a háborút társnőjének és felvilágosítja, hogy személyét és függetlenségét még a támadó élete árán is megvédje, másrészt azért, mert a nő magamaga a bírája annak az állapotnak, a melyben épen van és a gyermekeknek nem volna apjuk, ha minden férfi bitorolhatná az apa jogait.

Ime a nemek alkatának egy harmadik következménye: hogy látszólag az erősebb az úr, holott a valóságban függ a gyöngébbtől és pedig nem az üres lovagiasságnál vagy az oltalmazó gőgös nagylelkűségénél fogva, hanem a természet változhatatlan törvényénél fogva, a mely könnyebbé téve a nőre nézve a vágyak fölkeltését, mint a férfira nézve kielégítésüket, ezt függővé teszi, ha tetszik neki, ha nem, amannak megadó kedvétől és kényszeríti őt, hogy a maga részéről igyekezzék a nőnek tetszeni, hogy elérhesse, hogy a nő engedje őt erősebbnek lenni. Épen az a legédesebb a férfi győzelmében, hogy nem tudja, vajjon a gyöngeség enged-e az ő erejének, vagy hogy akarattal adja-e meg magát és a nőnek rendes fogása, hogy ez iránt mindig kétségben is hagyja. A nők szelleme ebben a tekintetben teljesen megfelel alkatuknak: egyáltalán nem pirulnak gyöngeségük miatt, sőt dicsőségüket találják benne; gyöngéd izmaik nem tudnak ellentállni, úgy tesznek, mintha nem bírnák el a legkisebb terhet sem; szégyelnék, ha erősek volnának. Miért van ez? Nemcsak azért, hogy gyöngédeknek látszassanak, hanem ennél ügyesebb óvatosságból is; már jó előre gondoskodnak mentségekről és megszerzik a jogot, hogy szükség esetén gyöngék lehessenek.

A felvilágosodás terjedése bűneink által sokban megváltoztatta nálunk ebben a tekintetben a régi véleményeket; alig beszélnek már erőszakosságokról, miután oly kevés szükség van rájuk s az emberek nem is hinnének bennük;[126] ellenben nagyon gyakoriak az ősi görög és zsidó régiségben, mert épen ezek a vélemények a természet egyszerűségében rejlenek és csak a feslettségben való tapasztaltság tudta őket kiirtani. Ha manapság ritkábban esik szó erőszakról, ez bizony nem attól van, hogy a férfiak önmegtartóztatóbbak, hanem attól, hogy kevésbbé hiszékenyek és hogy az a panasz, a mely egykor meggyőzte volna az egyszerű népeket, manapság csak a gúnyolódók csúfolkodását vonná magára; így tehát jobban jár az, a ki hallgat. A Deuteronomionban[127] van egy törvény, a mely szerint a megbecstelenített leányt megbüntették a csábítóval együtt, ha a bűn a városban követtetett el, ellenben ha a mezőn vagy félreeső helyeken történt, akkor csak a férfit büntették meg, mert – így mondja a törvény – _a leány kiáltott, de nem hallotta meg senki_. Ez a jóindulatú magyarázat megtanította a leányokat, hogy ne engedjék magukat forgalmas helyeken meglepni.

A vélemények e különbözőségének hatása az erkölcsökre nyilvánvaló. Ennek műve a modern lovagiasság. A férfiak, tapasztalva, hogy gyönyöreik jobban függnek a szépnem hajlandóságától, semmint hitték, olyan kedveskedésekkel szerzik meg maguknak ezt a hajlandóságot, a melyekért bőséges kárpótlást nyernek.

Ime így vezet át minket észrevétlenül a fizika a morálba és így születnek meg a nemek durva egyesüléséből lassankint a szerelem legédesebb törvényei. A nők uralma nem onnan van, mintha a férfiak akarták volna, hanem mert a természet akarta így: az övék volt már, mielőtt az övéknek látszott volna. Ugyanaz a Herkules, a ki azt hitte, hogy erőszakot vett Thespius ötven leányán, végül kénytelen volt fonni Omphale mellett és az erős Sámson nem volt olyan erős, mint Delila. Ez az uralom megilleti a nőket és nem is vonható meg tőlük még akkor sem, ha visszaélnek vele; ha egyáltalán lehetséges volna, hogy elveszszék, már rég elvesztették volna.

A nemiség következményeit illetőleg nincs a két nem között semmiféle egyenlőség. A hím csak bizonyos pillanatokban hím, a nőstény egész életén át mindig nőstény, vagy legalább egész fiatalkorában, minden a nemére figyelmezteti szüntelenül és hogy ennek funkczióit jól betölthesse, ennek megfelelő szervezetre van szüksége. Kíméletre van szüksége a terhesség alatt, pihenésre van szüksége a gyermekágy idején, elpuhult és ülő életmódra van szüksége, hogy gyermekeit szoptathassa s hogy nevelhesse őket, szüksége van türelemre, szelídségre, buzgalomra és szeretetre, a mely nem riad vissza semmitől; ő a kapocs a gyermek és az apa közt, ő szeretteti meg vele őket és megadja neki a bizalmat, hogy a magáénak mondja őket. Mennyi gyöngédségre és gondoskodásra van szüksége, hogy fenntartsa a családot teljes egységében! És végül mindennek nem az erény, hanem a természetes hajlam dolgának kell lennie: e nélkül az emberi nem hamarosan kiveszne.

A két nem egymás iránti kötelességeinek szigorúsága nem egyforma, nem is lehet az. Ha a nő panaszkodik ebben a tekintetben, annak az egyenlőtlenségnek igazságtalansága miatt, a melyre a férfi kárhoztatja, akkor nincs igaza; ez az egyenlőtlenség nem emberi intézmény vagy legalább is nem az előítélet, hanem az ész műve: a kettő közül az, a kire a természet rábízta zálogul a gyermekeket, felelősséggel tartozik értük a másiknak. Kétségkívül senkinek sincs megengedve, hogy megszegje a szavát és minden hűtlen férj, a ki megfosztja nejét szigorú kötelességeinek egyedüli jutalmától, igazságtalan és barbár ember; de a hűtlen nő többet tesz: felbomlasztja a családot és eltépi a természet minden kötelékét; olyan gyermekeket ad a férjének, a kik nem az övéi, megrabolja a gyermekeket is, az apát is, hűtlenségét hitszegéssel tetézi. Alig lehet olyan rendellenességet és bűnt elgondolni, a mely nem származhatnék ebből. Ha van rettentő helyzet a világon, akkor a szerencsétlen apa helyzete az, a ki nem bízhatva nejében, nem meri átadni magát szíve legédesebb érzelmeinek, a ki mikor megcsókolja gyermekét, nem tudja, nem másnak a gyermekét csókolja-e meg, gyalázatának zálogát, saját gyermekei javainak megrablóját. Mi akkor a család, ha nem titkos ellenségek társasága, kiket a bűnös asszony fegyverez fel egymás ellen, arra kényszerítve őket, hogy úgy tegyenek, mintha szeretnék egymást?

Így tehát nemcsak az a fontos dolog, hogy a nő hű legyen, hanem hogy annak is tartsa a férje, a hozzátartozók, az egész világ; fontos, hogy szerény, figyelmes, tartózkodó legyen és hogy megőrizze mások szemében épúgy, mint a saját lelkiismeretében erényének tanubizonyságát. Végül, ha megkívánjuk, hogy az apa szeresse gyermekeit, megkívánjuk azt is, hogy tisztelje anyjukat. Ezek az okok, a melyek a látszatot is a nő kötelességei közé sorolják és a becsületet és jó hírnevet époly elengedhetetlenné teszi rája nézve, mint a tisztaságot. Ezekből az elvekből következik, számbavéve a nemek erkölcsi különbségét, a kötelesség és az illedelem egy új követelménye, a mely különösképen a nőknek írja elő, hogy a legaggodalmasabban vigyázzanak magaviseletükre, modorukra és föllépésükre. Ha csak úgy általánosságban állítjuk, hogy a két nem egyenlő és egyenlők a kötelességeik is, ez nem egyéb, mint üres szólamokba veszés, a mely nem mond semmit, a míg a föntebbiekre nem adja meg a választ.

Nem pompás módja-e az érvelésnek, ha ilyen jól megalapozott, általános érvényű törvényekre kivételekkel válaszolnak? A nők, mondjátok rá, nem szülnek mindig gyermekeket? Nem, de sajátképi rendeltetésük az, hogy szüljenek. Hogyan! Azért, mert van a világon vagy ház, vagy város, a hol a nők féktelenségben élve, kevés gyermeket szülnek, azt állítjátok, hogy az a rendeltetésük, hogy keveset szüljenek? És mi lenne városaitokból, ha a távoli vidék, a hol a nők egyszerűbben és tisztábban élnek, nem pótolná ki hölgyeitek meddőségét? Hány helyen megy nem elég termékeny számba az a nő, a ki csak négy-öt gyermeket szült?[128] Végül mi fontossága van annak, hogy ez vagy az a nő kevés gyermeket szül? Ezzel kevésbbé lesz hivatása a nőnek, hogy anya legyen? És a természetnek és az erkölcsnek nem kell-e erről általános érvényű törvények által gondoskodni?

Ha olyan nagy időközök lennének is a terhességek között, mint a hogy föltételezik, vajjon megváltoztathatná-e a nő ily hirtelen és ily váltakozóan az élete módját veszedelem és koczkázat nélkül? Lehetne-e ma dajka és holnap harczos? Tudná-e úgy változtatni a temperamentumát és hajlamait, mint a kaméleon a színeit? Az otthon és a házi gondok homályából át tudna-e lépni egyszerre a szabad levegő viszontagságaiba, a háború munkájába, fáradalmaiba, veszedelmeibe? Tudna-e egyszer félénk, máskor vitéz lenni, egyszer gyönge és máskor félénk?[129] Ha már a Párisban nevelkedett ifjak is csak bajosan bírják ki a katonáskodást, a nők, a kik sohasem szálltak szembe a verő nappal és a kik alig tudnak fárasztóbb utat tenni, elbirnák-e ötven évi elpuhult élet után? Vajjon ráadják-e magukat erre a durva mesterségre abban a korban, midőn a férfiak felhagynak vele?

Vannak országok, a hol a nők csaknem nehézség nélkül végzik a szülést és csaknem gond nélkül táplálják gyermekeiket. Ezt megengedem, de ugyanezekben az országokban a férfiak minden időben félig meztelenül járnak, leterítik a fenevadakat, úgy viszik vállukon a csónakot, mint a katona a borjút, hét-nyolczszáz mérföldnyire vadásznak, a szabadban alusznak a meztelen földön, hihetetlen fáradalmakat bírnak ki és napokig is el tudnak lenni étel nélkül. Ha a nők erősekké lesznek, a férfiak még erősebbekké lesznek, ha a férfiak elpuhulnak, a nők még jobban elpuhulnak, s ha mindkét részről egyformán változnak a határok, a különbség egyforma marad.

Plato Respublicájában ugyanazokban a testgyakorlatokban részesíti a nőket, mint a férfiakat. Ezt meghiszem. Miután államrendjéből kizárta a különálló családokat és nem tudja, mit csináljon a nőkkel, kénytelen férfiakat csinálni belőlük.

Ez a csodálatos szellem mindent kiszámított, mindenről gondoskodott, szembenézett még olyan ellenvetésekkel is, melyeket talán senkinek sem jutott volna eszébe tenni, arra azonban, a melyet tettek neki, rosszul felelt meg. Nem szólok a nőknek arról az állítólagos közösségéről, melyre oly gyakran ismétlődik az ellenvetés, hogy ép az bizonyítja, hogy azok, a kik az ellenvetést teszik, nem olvasták Platót; hanem szólok arról a polgári promiscuitásról, a mely mindenben összeelegyíti a két nemet ugyanazokban a foglalatosságokban, ugyanabban a munkában és elkerülhetetlenül a legtűrhetetlenebb visszaéléseket neveli; szólok a természet legédesebb érzéseinek felforgatásáról, melyeket Plato föláldoz egy mesterséges érzésnek, mely pedig csak általuk állhat fenn, mintha nem kellene a természetből kiindulni akkor is, mikor megegyezésen alapuló kapcsolatokat alkotunk, mintha a hozzánk tartozók iránti szeretet nem volna kiindulópontja annak a szeretetnek, melylyel az államnak tartozunk, mintha szívünk nem a kis haza, a család által fűződnék a nagy hazához, mintha nem a jó fiúból, jó férjből, jó apából válnék a jó polgár.

Mikor egyszer ki van mutatva, hogy a férfi és a nő nincsenek és nem is lehetnek egyformán alkotva sem jellem, sem temperamentum dolgában, ebből az következik, hogy neveltetésüknek sem szabad egyformának lennie. A természet útmutatásait követve, összhangzón kell cselekedniök, de nem szabad ugyanazt cselekedniök; munkájuk czélja közös, de a munka különböző és következőleg különbözők a hajlamok is, melyek irányítják. Miután megkisérlettük megformálni a természetes embert, hogy ne hagyjuk félben elvégezetlenül a művünket, láttuk, hogy kell kiformálódnia a nőnek, ki ennek az embernek megfelel.

Ha azt akarjátok, hogy jól legyetek vezetve, kövessétek mindig a természet útmutatását. Mindazt, a mi a nemet jellemzi, úgy kell tisztelni, mint a természet alkotását. Mindig azt mondjátok: a nőknek ilyen, meg olyan hibáik vannak, melyek bennünk nincsenek meg. Megtéveszt a gőgötök, bennetek ezek hibák volnának, őbennük azonban kiválóságok; minden kevésbbé jól menne, ha nem volnának meg bennük. Akadályozzátok meg ezeknek az állítólagos hibáknak az elfajulását, de óvakodjatok kiirtásuktól.

A nők a maguk részéről váltig azon panaszkodnak, hogy mi neveljük őket hiúkká és kaczérokká, hogy mi mulattatjuk őket csupa gyerekségekkel, hogy könnyebben maradhassunk uraik; ránk hárítják azokat a hibáikat, melyeket a szemükre vetünk. Mily bolondság! És mióta foglalkoznak férfiak a leányok nevelésével? Mi akadályozza az anyákat, hogy úgy ne neveljék őket, a hogy nekik tetszik? Nincsenek a leányoknak kollégiumaik! Ugyan nagy szerencsétlenség! Oh, bárcsak adná Isten, hogy a fiúknak se lennének! Okosabban és tisztességesebben volnának nevelve. Kényszeríti valaki leányaitokat, hogy haszontalanságokkal vesztegessék idejüket? Vajjon akaratuk ellenére szorítják-e őket rá, hogy életük felét az öltözőasztal előtt töltsék anyáik példájára? Akadályoz-e titeket valaki abban, hogy oktassátok vagy oktattassátok őket kedvetek szerint? A mi hibánk, ha tetszenek nekünk, mikor szépek, hogy tetszelgéseik vonzanak minket, hogy az a művészet, melyet tőletek tanulnak, vonz minket és hízeleg nekünk, ha szeretjük őket ízlésesen öltözve látni és hogy hagyjuk őket kedvük szerint köszörülni azokat a fegyvereket, melyekkel minket leigáznak? Eh, próbáljátok meg úgy nevelni őket, mint a férfiakat, ezek szívesen belenyugosznak. Mennél jobban hasonlítanak hozzájuk, annál kevésbbé uralkodnak rajtuk; akkor aztán csakugyan a férfiak lesznek az urak.

Mindazok a képességek, melyek megvannak mind a két nemben, nincsenek köztük egyenlően megosztva, de egészben véve kiegészítik egymást. A nő többet ér nőül, mint férfiul; mindenütt, a hol érvényesíti jogait, előnyben van, mindenütt, a hol a mi jogainkat akarja bitorolni, alattunk marad. Erre az általános igazságra csak kivételekkel lehet válaszolni; ez a szépnem galáns párthíveinek az állandó érvelési módja.

Ápolni a nőkben a férfi tulajdonságait és elhanyagolni azokat, a melyek sajátképen női tulajdonságok, annyi, mint egyenesen a nők ártalmára dolgozni. A ravasz nők ezt sokkal jobban látják, semhogy becsapatnák magukat; igyekezve bitorolni a mi előnyeinket, nem hagynak fel a magukéival; de ekkor megesik, hogy nem bírva jól összhangba hozni az egyiket s a másikat, mert összeférhetetlenek, elhibázzák a saját czéljukat a nélkül, hogy közelebb jutnának a másikhoz és elvesztik értékük felét. Hidd meg nekem, okos anya, ne csinálj leányodból tisztességes embert, mintegy czáfolatául a természetnek, csinálj csak belőle tisztességes nőt és biztos lehetsz benne, hogy többet fog érni magamagának és nekünk.

Az következik-e ebből, hogy nevelkedjék a leány tudatlanságban minden dolog felől, merőben a háztartás dolgaira korlátolva? Vajjon a férfi cselédet fog csinálni társnőjéből? Meg fogja-e fosztani magát mellette a társaság legnagyobb varázsától? Hogy jobban alávesse magának, meg fogja-e akadályozni, hogy ne érezzen semmit, ne ismerjen semmit? Valóságos automatát fog-e belőle csinálni? Kétségkívül nem; a természet sem kívánta így, a mely oly kellemes és finom szellemet adott a nőknek; ellenkezőleg, a természet azt akarja, hogy a nők gondolkozzanak, ítéljenek, szeressenek, ismerjenek, hogy ápolják szellemüket úgy, mint kül sejüket; ezek azok a fegyverek, melyeket kárpótlásul ad nekik az erő helyett, melynek híjával vannak és a mi erőnk irányítására. Sok dolgot kell megtanulniok, de csupán azokat a dolgokat, melyek tudása megilleti őket.

Akár a nem különleges rendeltetését tekintem, akár hajlamait figyelem meg, akár kötelességeit veszem számításba, minden egyformán egyesül, hogy rámutasson a nevelésnek nekik való formájára. A férfi és a nő egymásnak termettek, de kölcsönös függésük nem egyenlő: a férfiak vágyaik által függnek a nőktől, a nők vágyaik és szükségleteik által egyaránt függnek a férfiaktól; mi hamarább tudnánk meglenni nélkülük, mint ők nélkülünk. Hogy meglegyen nekik, a mire szükségük van, hogy a nekik való állapotban lehessenek, ahhoz az kell, hogy ezt mi adjuk nekik, hogy akarjuk nekik adni, hogy méltóknak tartsuk őket rá; függnek érzéseinktől, az értéktől, melyet érdemüknek tulajdonítunk, a fontosságtól, melyet bájaiknak és erényeiknek tulajdonítunk. Maga a természet törvénye által a nők önmagukat illetőleg épúgy, mint gyermekeiket illetőleg ki vannak szolgáltatva a férfiak ítéletének; nem elég, hogy tiszteletreméltók legyenek, az is kell, hogy tiszteljék őket, nem elég, ha szépek, az is kell, hogy tessenek, nem elég, hogy okosak, az is kell, hogy okosaknak ismerjék el őket; becsületük nemcsak magatartásukban rejlik, hanem hírnevükben is és nem lehetséges, hogy a ki belenyugszik, hogy becstelennek tartsák, valaha is becsületes legyen. A férfi, mikor jót tesz, csak önmagától függ, és szembeszállhat a közvéleménynyel; de a nő, mikor jót tesz, még csak felét teljesítette feladatának és nem kevésbbé fontos az, hogy mit tartanak felőle, mint az, hogy mi valóban. Ebből az következik, hogy nevelésének rendszere ebben a tekintetben ellenkező kell hogy legyen a miénkkel; a közvélemény az erény sírja a férfiak között, az erény trónusa a nők között.

Az anyák jó alkatától függ a gyermekeké; a nők gondozásától függ a férfiak első nevelése, a nőktől függnek erkölcseik, szenvedélyeik, hajlamaik, kedvteléseik, egész boldogságuk. Így tehát a nők minden nevelésének vonatkozással kell lenni a férfiakra. Nekik tetszeni, nekik hasznukra lenni, szerettetni és tiszteltetni magukat általuk, nevelni őket ifjú korukban, gondozni őket felnőtt korukban, tanácsadójuk lenni, vigasztalni őket, kellemessé és édessé tenni életüket, ime ezek a nők kötelességei minden időben és ezekre kell őket megtanítani gyermekkoruktól fogva. Amíg nem térünk vissza ehhez az alapelvhez, eltávolodunk a czéltól és mindazok a tanítások, melyekben részesítjük a nőket, nem érnek semmit sem az ő boldogságukra, sem a miénkre.

De bár minden nő tetszeni akar a férfiaknak és kell is, hogy akarjon, azért van a közt különbség, hogy az érdemes, a valóban szeretetreméltó embernek akar-e tetszeni, vagy azoknak a kis ficsuraknak, a kik gyalázatára vannak nemüknek és annak, a kit utánoznak. Sem a természet, sem az ész nem viszi rá a nőt, hogy azt szeresse a férfiakban, a mi ő rá hasonlít és még kevésbbé kell neki a férfiak modorára törekednie, hogy megszerettesse magát.

A mikor tehát félrevetve nemük szerény s nyugodt hangját, utánozzák azoknak a ficsuraknak a modorát, a helyett, hogy hivatásukat követnék, lemondanak róla: önmaguk fosztják meg magukat azoktól a jogoktól, a melyekről azt hiszik, hogy bitorolják őket. Ha mások volnánk, mondják ők, nem tetszenénk a férfiaknak. Hazudnak. Bolondnak kell lenniök, hogy a bolondokat szeressék; a vágy, magához vonzani azokat, jellemzi annak az ízlését, a ki átengedi magát annak a vágynak. Ha nem volnának léha emberek, ők maguk igyekeznének léha embereket csinálni és a férfiak léhaságai sokkal inkább a nők művei, mint a mennyire a nők léhaságai a férfiak művei. Az a nő, a ki az igaz embereket szereti és ezeknek tetszeni akar, czéljának megfelelő eszközöket talál. A nő alkatánál fogva kaczér, de kaczérsága czéljai szerint változtatja formáját és tárgyát: alkalmazzuk hozzá ezeket a czélokat a természet czéljaihoz, s a nőnek meglesz az a nevelése, a mely neki való.

A kis lányok csaknem születésüktől fogva szeretik a piperét; nem érik be azzal, hogy csinosak, azt akarják, hogy csinosaknak is találják őket; láthatni magukviseletéről, hogy ennek a gondja már foglalkoztatja őket és alig hogy meg tudják hallani, a mit mondanak nekik, máris irányítják őket azzal, hogy megmondják nekik, mit fognak róluk gondolni. Úgy kell lenni, hogy ha ugyanezt az indítóokot, elég ügyetlenül, a kis fiúknak is eléjük állítják, rájuk nincs ugyanekkora hatalma. Föltéve, hogy függetlenek lehetnek és mulatozhatnak, nem sokat törődnek vele, akármit gondolnak is róluk mások. Csak hosszú idő mulva és nagy fáradsággal lehet őket ugyanannak a törvénynek alávetni.

Bárhonnan kapják is a leányok ezt az első leczkét, mindenesetre nagyon jó leczke. Miután a test úgyszólván előbb születik meg, mint a lélek, legelsőnek a test művelésének kell lennie; ez a rend közös mindkét nemmel. De a czélja e két művelésnek különböző; az egyiknél ez a czél az erők kifejlesztése, a másiknál a bájaké; nem mintha ezek a tulajdonságok kizárólagosak volnának az illető nemben, hanem csak azért, mert a rendjük fordított; a nőknek elég erejük kell hogy legyen arra, a mit bájjal tesznek, a férfiakban elég ügyességnek kell lenni, hogy megtehessék mindazt, a mit könnyűséggel tesznek.

A nők túlzott elpuhultságával kezdődik a férfiaké is. A nők ne legyenek erősek, mint a férfiak, hanem legyenek erősek a férfiakért, hogy a tőlük születő férfiak is erősek legyenek. Ebben a tekintetben a kolostoroknak, melyekben a növendékek durva táplálékot kapnak, de sokat is mozognak, futkároznak, játszanak a szabadban és a kertben, előnyt kell adni az apai ház fölött, a hol a finoman táplált, dédelgetett és kényeztetett leány mindig anyja szeme előtt üldögél egy jól elzárt szobában, nem mer felkelni, járni, beszélni, lélekzeni és nincs egy percznyi szabadsága, hogy játszhasson, ugráljon, futkosson, kiálthasson, korához illően csintalankodjon. Mindig csak vagy veszedelmes elnézés, vagy rosszul alkalmazott szigorúság; soha semmi sem történik észszerűen. Így teszik tönkre az ifjúság testét és szívét.

A spártai leányok épúgy gyakorolták magukat a katonai játékokban, mint a fiúk, nem azért, hogy háborúba menjenek, hanem hogy egy napon a fáradságok elviselésére képes gyermekeket szüljenek. Ezt nem helyeslem; hogy katonákat adjanak az államnak, ahhoz nincs arra szükség, hogy az anyák is viselték légyen a puskát és csinálták légyen a poroszos katonai gyakorlatokat; de azt találom, hogy nagyjában véve a görög nevelés ebben a tekintetben nagyon észszerű volt. A fiatal leányok gyakran jelentek meg nyilvánosan, nem a fiúk közé elegyedve, hanem külön összegyülekezve. Alig volt ünnep, áldozat, szertartás, a hol ne lehetett volna látni a legelőkelőbb polgárok leányainak csapatait, virágkoszorúkkal, himnuszokat énekelve, tánczkarokat formálva, kosarakat, vázákat és áldozati adományokat víve és a görögök elfajult érzékeinek bájos látványt nyujtva, a mely alkalmas volt arra, hogy ellensúlyozza illetlen gimnasztikájuk rossz hatását. Bármily hatást tett is ez a szokás a férfiak szívére, mindenesetre kitünő volt arra, hogy a női nemnek jó nevelést adjon ifjúkorában a kellemes, mérsékelt és egészségükre váló gyakorlatok által és hogy élesítse és formálja ízlését a tetszenivágyás folytonosságával, a nélkül, hogy erkölcsei veszélyeztetve volnának.

A mint ezek a fiatal nők férjhez mentek, nem lehetett őket többé a nyilvánosság előtt látni; házukba zárkózva, minden gondoskodásukat háztartásukra és családjukra korlátozták. Ez az az életmód, melyet a természet és a józan ész a női nemnek előír. S ezektől az anyáktól születtek a legegészségesebb, legerőteljesebb, a legjobban alkotott férfiai a világnak és némely görög sziget rossz hírneve daczára is bizonyos, hogy a világ minden népei között, még a rómaiakat sem véve ki, nincs egy sem, a melynek női okosabbak és egyúttal szeretetreméltóbbak lettek volna és jobban párosították volna a jó erkölcsöket a szépséggel, mint a régi görögökéi.