Part 18

Mindenki aki csak kissé foglalkozott kulturhistóriával, tapasztalásból tudja, hogy milyen rettenetesen nehéz feladat magunk elé idézni az elmult időket és megrajzolni, hogy például egy évszázad, vagy akár ötven esztendő előtt miként éltek az emberek. Hiszen még azok is, akik vissza tudnak emlékezni a nyolcvanas évekre, milyen nehezen tudják rekonstruálni egy negyven esztendő előtti lakásnak a pontos képét, a divatot és az életmódot. Hát még mikor nem volt vasut, gőzhajó, villamosság, acéltoll s a férfiak vatermördert, az asszonyok krinolint viseltek, gyertyával világitottak és postakocsin utaztak! A legtöbb szinházi előadás, amely félszázad előtti időket tár elénk, tele van csapnivaló anakronizmusokkal és sületlenségekkel.

A mozi és gramofon megadták a lehetőséget, hogy mi már a korunkat hiven örökitsük meg az utókor számára. Nagy emberek beszédeit, nagy énekesek hangját már rendszeresen felveszik gramofonlemezekre. De a mult igazi megörökitésére is áll az, amit a mozi jövőjéről mondottam. Amit ma cselekszünk, az még nagyon tökéletlen. A jövő fejlődése az, hogy az eseményeket ugy tudjuk felvenni és egy későbbi, tetszészerinti időpontban ismét ugy tudjuk megjelentetni magunk előtt, mintha most játszódnának le. Utódaink képesek lesznek ötven esztendő előtti népgyüléseket, melyek résztvevőinek nagy része már nem is él, egyszerüen _megismételni_, még pedig olyan formában, amely teljes mértékben adja az eredeti népgyülés mozgalmasságát, lármáját, zaját és hangulatát.

Ugyanigy lehet majd megörökiteni az etnografiának tünedező különlegességeit, idegen földek és messze országok életét, szokásait. Már most is tapasztalhatjuk, hogy a mai mozi, amely pedig még csak plasztika nélküli képet ad, mennyivel valószerübb képzetekhez juttatja a nézőt, mint a puszta könyvolvasás. Hátha még a mai mozival és hangfelvevő készülékkel mindazok a tökéletességek vele fognak járni, amelyeknek bekövetkezését megjósoltuk.

=Mi lesz a könyvvel?= De ha ilyen tökéletessé válik a képnek és hangnak a megörökitése, talán feleslegessé válik vele együtt a könyv is? Igaz lesz talán, hogy a mozi fogja a teljes kulturát szolgálni? Szó sincs róla! A könyv sohasem lesz felesleges, de talán átalakul.

Minden könyvvel foglalkozó ember tudja, hogy milyen rettenetesen nehéz probléma kezd lenni a könyvek raktározása. Százezer kötetes közkönyvtárak számára már egészen külön, hatalmas épületek szükségesek s az a néhány könyvtár, amely már elérte a milliós példányszámot, alig tud megbirkózni a további szaporulattal. Ha egy magánembernek ötezer kötet könyve van, az már valóságos teher, amely vagy külön kezelőt igényel, vagy a tulajdonos rabja lesz a könyveinek.

A megoldást a fotografia és a vetitőgép nyujtja. Köztudomásu, hogy tudunk egészen mikroszkopikus jellegü fényképeket előállitani. Vajjon lehetetlen-e annak elképzelése, hogy egészen parányi lemezekre folytatólagosan, tehát nem lapokra osztva, egész könyvek tartalmát lefényképezzük? Ha olvasni akarunk, elővesszük a tekercset és vetitjük. A vetités tetszésszerinti gyorsasággal és tetszésszerinti nagyságu betükkel történik. Regényeket gyorsan pergetünk le, tudományos munkákat lassabban, a betük nagyságát pedig a látóidegeinkhez képest szabályozzuk. Ilyenformán akár százezer kötetet el lehet helyezni egy iróasztal fiókjában. A bibliofilok pedig nem a szerzők autogramját fogják gyüjteni, hanem azok hangját fogják a lemezekről megszólaltatni.

Elképzelem még azt is, hogy igy kapjuk majd az ujságot is, akár nyomtatott betü, akár hang, akár pedig kép formájában. Előfizetünk rá, mint most valamelyik napilapra, vagy a telefon-hirmondóra. De a jövő beszélő ujságja annyival tökéletesebb lesz a telefon-hirmondónál, hogy nemcsak akkor lehet hallani, mikor a felolvasó beszél, amivel vele jár, hogy aki történetesen abban az órában nincs otthon, vagy el van foglalva, elveszti az egész anyagot, hanem később is megismételtethetjük és előadathatjuk magunknak a napi hireket.

=Az erő továbbitása vezeték nélkül.= Mindezeknél a találmányoknál azonban még mindig nincsen megállás. Ha sikerült megoldani a hang drót nélküli továbbitásának a problémáját és ha számitani lehet a fény drót nélküli továbbitására is, miért ne lehessen _vezeték nélkül továbbitani az erőt is?_ A technikának legközelebbi megoldásra váró feladatai közé tartozik, hogy a generátort közvetitő eszköz nélkül összeköttetésbe hozzuk az erő felhasználásának a helyével. Ha ennek a problémának a megoldása sikerül, – és hogy sikerüljön, szintén csak idő kérdése lehet, – _nagyobb forradalom elé kerül az ipar, mint amekkorán a gőzgép felfedezése óta keresztülment_. Köztudomásulag ugyanis ma a kitermelt erőnek az átvitelét szolgáló berendezések létesitése és amortizálása óriási költségeket emészt meg s amellett a továbbitás alkalmával a kitermelt erőnek igen nagy százaléka megy veszendőbe. A laikus is el tudja képzelni, hogy mit jelenthet az, ha a szenet, vagy a vizeséseknél előállitott áramot nem kell többé szállitani, hanem a szétszórt állomások ugy fogják a központból kisugárzott fényt, vagy erőt felvenni, ahogy ma a rádióállomások felveszik egy központi zenekarnak a zenéjét.

=A naplemente zenei akkordokban kifejezve.= A zenének a fénnyel való kombinálása egyébként már megtörtént. Amerikai nagy éttermekben már nincsenek zenekarok. A zenekart a rádió pótolja és a zenét árasztó tölcsérek a világitás célját szolgáló luszterekben vannak elhelyezve. A zenét a világitással együtt kapja a közönség. A tökéletesség csimborasszója azonban alkalmasint az lesz, _ha zenekarra sem lesz szükség_. Sir William Barrett ugyanis megállapitotta, hogy a szinkép egyes hullámahosszai tökéletesen megegyznek a diatonikus skála hangjainak hullámhosszaival, ami azt jelenti, hogy bizonyos hangoknak és szineknek érzékszerveinkből azonos hatásokat kell kiváltani. Ha pedig ez igaz, akkor igazuk van azoknak, akik azt érzik, hogy _a naplementét zenei akkordokban is ki lehet fejezni_. Egyelőre fantasztikus regények iróinak való téma, de ki tudja, hogy nem lesz-e valóság belőle?

=Mi lesz, ha elfogy a szén?= Husz-huszonöt esztendő előtt divatban volt két kérdéssel riogatni az emberiséget, mi lesz, _ha elfogy a szén_ és mi lesz, _ha nem lesz elegendő tápszer_ a folyton szaporodó emberi nemzedék számára? Igaz, hogy a probléma akkor se volt pillanatnyilag aktuális, mert hiszen Magyarországnak a szénkészlete is legalább száz esztendőre elegendő, az intézményes háboru pedig jó időre gondoskodik még a halandók számának mesterséges apasztásáról. De hát a kérdés fel volt vetve és egyrészt érzékeny lelkületü emberek, akik még meg sem született utódaik sorsán aggódtak, másrészt pedig tudósok, akiket a probléma önmagáért érdekelt, foglalkoztak is vele.

Ugyan ki beszél ma ilyen kérdésekről? Mi lesz, ha elfogy a szén? Lesz helyette _vizierő_ és a vizierőből való áramfejlesztés. Ha nem elég, ott van egy másik örökké mozgó, eleven energiaforrás, _a tengerek apálya és dagálya_. Már ma is tudnak belőle enegiát, hőt termelni, csak nem elég gazdaságosan. A hamburgi Traun-féle laboratóriumban lényegileg már megoldották azt a problémát is, hogy _a levegő felsőbb rétegeinek elektromosságát_ miként lehet gyakorlati célokra hasznositani. A kisérletek alkalmával fémtüskékkel ellátott ballonokat bocsájtottak fel több ezer méter magasságra és vezetődrót segitségével levezették a felső légrétegek elektromosságát. A laboratorium két ilyen ballon segitségével napi 81½ kilovatt energiát tudott kitermelni. Ezek a kisérletek csak a kezdet kezdetét jelzik, távolabbi jelentőségük a zivatarok megelőzésében és egy szinte kimerithetetlen energiaforrásnak hasznositásában áll. A találmány valódi horderejét ellenben könnyü megérteni abból, hogy a meteorologiai állomások becslése szerint állandóan körülbelül ezer zivatar van keletkezőben és ezek villamos energiája mintegy _százmillió lóerőnek felel meg_.

Egy másik félig-meddig hasonlatos találmánnyal L. R. Macdonald, a montreali egyetem tanára lepte meg a világot, ha ugyan a tudományban szabad meglepetésekről beszélni. Találmányának lényege _a rezgési energiának a kitermelése_. Ennek megértéséhez arra a köztudomásu tényre kell hivatkoznunk, hogy a szilárd anyagok bizonyos körülmények között reagálnak a levegő harmonikus rezgéseire. Magunk tapasztalhatjuk például, hogy az ablak néha megzörren a hangvillának, vagy a hegedühurnak erős rezgésére. Van egy közönséges kisérlet is, amelyhez nem szükséges egyéb egy olyan hurnál, melynek egyik végére egy suly, a másikra hangvilla van erősitve. Ha a hangvilla a megütése után rezeg, a hur fel- és lefelé hintázó mozgást végez. Macdonald ezt a vibráló mozgást ugy használta fel, hogy a hur végére faorsót erősitett, mely nem fixirozott tengelye körül gyorsan forgó mozgást kezdett végezni. Az ötletét ugy fejlesztette tovább, hogy a hangvillát váltakozó áramu elektromos mágnes segitségével állandó rezgésben tartotta s a hangvilla kölcsönható mozgását állandó forgó mozgássá változtatta. Ily módon sikerült neki egy lóerőt előállitani. Ma még csak az elv van meg, de minden tudományosan iskolázott agyu ember tudja, hogy a repülőgép is lényegében meg volt oldva abban a pillanatban, mihelyt sikerült egy levegőnél nehezebb tárgyat akár öt percre és öt méternyi magasságban a föld felett lebegő helyzetben megtartani.

Mindezek a találmányok némi fizikai iskolázottság mellett bárki által nagyon könnyen elképzelhetők és kétségtelen, hogy gyakorlati kihasználásuk is be fog következni. Ezt már tudják és hirdetik a mérnöki tudomány józan és higgadt emberei is. De mellettük megszólalnak azok, akik Verne, Jókai vagy Wells fantáziájából egy szikrának a részesei és azt mondják: nem elég. A megoldás tulságosan szegényes ahhoz képest, amit az ember a kőkorszaktól máig eltelt rövid hat-hétezer esztendő alatt elért. Az a forrás, amely az emberiség számára kimerithetetlen és emberi számitás szerint örök erőt szolgáltat, csak _a nap sugárzó energiája_ lehet. Ha ezt össze tudjuk gyüjteni, – aminthogy már erre történtek sikeres kisérletek, – és el tudjuk raktározni, nincs fütési probléma, nincs ipari üzemanyag-kérdés és tetszés szerint nyárrá tudjuk varázsolni a telet.

Hogy állunk a jelen pillanatban ezzel a problémával? Angol mérnökök a Nilus felső folyása mentén állitottak fel olyan szerkezeteket, melyek tükrök segitségével összegyüjtik a nap sugarait. A sugarak a folyóvizzel táplált tartályokban a vizet felforralják s a kigőzölgő viz párái körös-körül harmat alakjában lecsapódnak. Ilyen módon sikerült pázsitot és egyéb vegetációt varázsolni a Nilus partján teljesen sivatagi jellegü homokterületekre. Reflektor-tükrök és nagyitó üvegek kombinativ alkalmazásával Kaliforniában is történtek sikeres kisérletek a napsugarak összegyüjtésére és melegük felhasználására és ezen a módon sikerült olyan kalorikus erőt előállitani, hogy az minden anyagnak a megolvasztására elegendőnek bizonyult. Ugyanilyen szerkezetekkel sikerült dinamógépeket mozgásban tartani, akkumulátorokat megtölteni, szóval megtörtént az első lépés a nap energiájának elraktározására is.

=Az atomok energiája.= De van még egy másik, szinte rejtelmes erő is, amelyet csak most kezdünk megismerni, az az erő, amely _az atomok átalakulásánál és szétbomlásánál szabadul fel_. Egészen napjainkig megdönthetetlenül állott a kémiai tudományban az elemek állandóságának a tana. A rádium sajátságainak megismerése a tudománynak ezt a sarkalatos tételét halomra döntötte. A rádium atomokat sugároz ki magából és közben más elemmé változik át. Az elemet alkotó atomok szétbomlanak és más elemek atomjaivá csoportosulnak át. Ennél a szétbomlásnál olyan szédületes erők szabadulnak fel, hogy azokat mai mértékeinkkel szinte kifejezni sem tudjuk. A rádium atomja által kilövelt részecskék sebessége oly nagy, hogy négy másodperc alatt meg tudnák kerülni a földet. Még megdöbbentőbb számokhoz jutunk el a csillagászat terén. A Puppis V. állócsillagnak például, amelynek fénye tizezerszerte erősebb, mint a napé, sugárzó energiája akkora, hogy kitermeléséhez másodpercenkint 500 milliószorta milliószor millió mm. szén elégetésére volna szükség. A csillagászok nagvon egyszerü számitással megállapitották, hogy az ismert földi energia-termelési módozatok mellett sem a Puppis V., sem pedig a hasonló állapotban leevő állócsillagok energia-készlete ilyen arányu kisugárzásnál ötezer évnél hosszabb időtartamra nem volna elegendő. Minthogy pedig ötezer esztendő csillagászati időnek aránytalanul csekély és az ilyen csillagok életkora alkalmasint száz meg száz millió évekre teendő, az energiatermelésnek más magyarázatát kell keresnünk. A legujabb hipotézisek szerint az állócsillagok sugárzó energiájának forrása nem lehet más, mint az anyagot alkotó protonok és elektronok átcsoportosulásánál felszabadult erő, – más szóval a csillag belsejében levő kémiai alkotó elemek fejlődése.

Itt indul meg a tudományos képzelő erő munkája: miként lehetne más elemeket rákényszeriteni arra, amit a rádium önmagától megcselekszik, miként lehetne a csillagok világának nagy titkát ellesni és az anyagnak ugyanilyen módon felszabadult energiáját gazdasági célokra felhasználni? Urai leszünk-e valaha ennek az elképzelhetetlenül nagy erőnek és ha igen, mikor?

Akár a nap sugárzó energiájának, akár az atomok felszabaduló erejének felhasználásánál hihetetlen perspektivák nyilnak meg. A gazdasági kihasználás mellett bármelyik alkalmas lesz arra, hogy száz meg száz kilométerre porrá égessen mindent, megolvassza az ágyukat, ledöntse a legerősebb falakat és mindent atomjaira felbomlasszon, a szó szoros értelmében megsemmisitsen. Nem lesz _több háboru_, vagy aki elsőnek oldja meg e rettenetes energiák felhasználásának a módját, az lesz a _világ ura_.

Regények tudományos tételeknek a bizonyitására rendszerint nem nagyon alkalmasak, de az bizonyos, hogy fantasztikus regények irói nagyon sokszor előre megálmodták azt, amire a józan és hideg _gyakorlat_ emberei hitetlenül csóválták a fejüket. Ma azt mondhatnók, hogy ennek a sugárzó energiának a problémája szinte _izgatja_ a fantasztikus regények iróit. Egész sor ilyen regény jelent meg rövid néhány esztendő alatt, amely kidolgozásában más és más, de alapjában véve ugyanarra a gondolatra van felépitve. Wells Mars-lakói egy ismeretlen zöld sugárral dolgoznak, Dominiknál a világ három ura a nap sugarait koncentrálja, Farrére tudósa pedig a halálraitélteket, sőt mindent, ami körülöttünk van, atomjaira bontja szét.

=Ha nem lesz elegendő tápszer…= A nap sugárzó energiájának felhasználása, kapcsolatban más találmányokkal, beláthatatlan időkre meg fogja oldani _az élelmiszerek előállitásának és a táplálkozásnak a kérdését_ is. A meteorologia többé-kevésbbé meg fogja már jósolni a várható időjárást. A következő lépés az időjárás, különösen pedig a csapadék szabályozása. Az olvasók bizonyára emlékeznek még azokra a kisérletekre, melyeket két esztendő előtt az Egyesült Államok cookfieldi repülőtelepén végeztek. Repülőgépen pozitiv és negativ töltésü homokot vittek a felhők fölé, mely leszórva, eloszlatta a felhőket, illetve azok viztartalmát eső alakjában a földre juttatta. Ez az egyik, már sikeres módja a csapadék előállitásának. A másik mód az, amelyet már fentebb emlitettünk a nap melegének összegyüjtésével kapcsolatban. Hogy ehhez később még ujabb módszerek is járulnak, kétségtelen. Ugyanezeket a hatásokat magas feszültségü elektromos áramokkal is el lehet érni. Lesznek időjárást szabályozó állomások, melyek a szükséghez képest elő fogják idézni az esőt, vagy el fogják oszlatni a felesleges esőfelhőket.

Ha mindezeket összefoglaljuk és ha a meleget tetszésszerinti mennyiségben tudjuk előállitani, ha az időjárást szabályozni tudjuk és ha a levegőből elvont nitrogén segitségével szintén tetszésszerinti mennyiségü mütrágyát tudunk előállitani, akkor nem is kell tulságos fantázia annak elképzeléséhez, hogy lesz idő, mikor szinte _korlátlanul tudjuk a föld termelékenységét fokozni_ és termővé tudjuk tenni a sivatagokat is. Malthus jövendölésének veszedelme kitolódik az emberileg beláthatatlan jövendőbe. Esetleg lesznek vezérigazgatók és egyéb uralkodók, akik azt a luxust is megengedhetik maguknak, hogy karácsonykor Kamcsatkában termett fügét és ananászt hozassanak gyerekeik számára.

Olyan tökéletes felfordulás következik be a világ élelmezési viszonyaiban, hogy talán még a rádiumnak és az elektromosságnak a növénytermelésben való felhasználására sem lesz szükség. Pedig kétségtelen, hogy a rádium-sugaraknak gyorsitó hatásuk van a növények fejlődésére. Ugyanezt tudjuk a drótnélküli állomások magas feszültségü áramairól. Gyakorlatban ma az utóbbiaknak hatásáról még nem lehet beszélni, mert a kisugárzott energia mennyisége még nagyon csekély. De ha évtizedek multával a superrádió-állomások millió és billió kilovattokat állitanak elő, a magas feszültségü áramoknak nagy tömege kétségtelenül hatást fog gyakorolni mindennemü élő szervezetre is. Ki tudja, talán érezhető lesz még az emberiség testi és szellemi fejlődésében is?

Néhány esztendő előtt egy amerikai szenzációnak a hire járta be a lapokat, amely _egyelőre_ nem bizonyult valónak. Állitólag egy Briadt nevü doktor rádium-kisugároztatással 23 fontos babszemeket és 17 láb kerületü káposztát állitott elő. A hirt kétkedéssel fogadtuk, mert nagyon megérzett rajta az amerikai szenzáció. Egyesek előtt financiális viziók formájában azonban talán már megjelentek a tisztviselői kiskertekben termelt métermázsás paradicsomok. Wells az _Istenek eledele_ cimü regényében megirta a ludnagyságra megnőtt darazsakat és a tigris méreteit elért patkányokat. Mindenesetre az emberi táplálkozás céljából célszerübb volna a különböző husállatokat ugyanebben az arányban megnöveszteni. Lehetetlenség elvégre nincsen benne.

=A lakás problémája.= Mindezeknek a lehetőségeknek az ismertetése után maradna még egy kérdés, hogy a gyökeresen megváltozott viszonyok között miként fog élni a jövőnek, különösen a jövő nagyvárosának az embere. Az kétségtelen, hogy életében a technikai momentumok sokkal nagyobb helyet fognak elfoglalni, mint a miénkben és technikai eszközök ma szinte el sem képzelhető mértékben fognak a rendelkezésére állani. A lakása tele lesz gépi berendezésekkel, csavarokkal, taszterekkel, kapcsolókkal, melyeknek egy-egy forditása szolgáltatni fogja neki a világosságot, meleget, hideget, be fogja kapcsolni az automatikus telefont, rádiót, a falán szines és plasztikus mozi formájában fognak megjelenni a drótnélküli módon továbbitott képes ujságoknak az illusztrációi. Lakása higiénikus lesz és egészséges, részben mozgatható falakkal, ugy hogy a szellőztetése a legtökéletesebb módon lesz megoldva. A falak talán a mai termos-üvegek szerkezetéhez lesznek hasonlatosak, egy rossz hővezető réteggel, amely télen megőrzi a meleget, nyáron pedig véd a tulságos hőség ellen. A füstöt és mindenféle miazmákat a jövő nagyvárosa nem fogja ismerni, nem mintha a füstemésztő készülékek a tökéletesség legmagasabb szinvonalára emelkedtek volna, hanem mert rájuk egyáltalán nem lesz szükség. Akár a világosság, akár pedig a meleg és energia előállitásánál a mai füsttel dolgozó berendezések feleslegessé válnak, mert a mindennapi életnek ezeket a nélkülözhetetlen szükségleteit nagy távolságokról füst nélkül dolgozó centrálék drótnélküli uton fogják szolgáltatni.

Magától értetődőleg a jövő lakásokban a háziasszonyok nagy örömére a mainál sokkal kevesebb helye lesz a cselédnek. A multaknak ezt a személyes szolgálati jellegü emlékét a legtöbb esetben a gépi berendezések fogják helyettesiteni. Hogy a fejlődés ebben az irányban halad, azt már az összes európai, de főleg amerikai nagyvárosok tapasztalatai igazolják.

=Az étkezés.= Az élet egyéb kérdéseit illetőleg talán a legnehezebb jövendölésekbe bocsátkozni. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt, amikor se a társadalmi élet törvényeit nem ismertük ugy, mint ma, se pedig az élettanban nem voltunk annyira járatosak, mint napjainkban, szivesen rajzolták meg egyesek a jövő társadalmának képét olyanformán, hogy megszünik a családi háztartás, közös konyhák fogják ellátni egy-egy háztömb lakóit, sőt esetleg még közös konyhák sem lesznek, hanem tömitett formában, nagy tápértékü pilulákban fogjuk kapni az életünk fenntartásához szükséges tápérték-mennyiséget.

Ami azt illeti, én szivesen eresztem meg a fantáziám szárnyait, de az ilyen beteg fantazmagóriákban nem hiszek. A jövőt én nem falanszternek képzelem el, hanem lelki és testi felszabadulásnak a különböző kényszerek alól. A jövő nagy technikai segédeszközöket fog a rendelkezésünkre bocsájtani, de individualisztikusabb lesz a mi korunknál. Egyenlőbbek lesznek az emberek, de szabadabban fognak élni és cselekedni. Nem pilulákkal fognak táplálkozni, hanem a maihoz hasonló, de sokkal higiénikusabb és egészségesebb ételekkel. Pilulában lehet ugyan elég tápértéket nyujtani, de minden félig-meddig képzett laikus is tudja, hogy a gyomornak nemcsak tápértékre, hanem _mennyiségre_ is van szüksége, ami pedig egyén és egyén szerint különböző. Legelőször is a gyomor lázadna fel az uniformizálás ellen.

=A ruházkodás.= Más oldalról kétségtelen, hogy a ruházkodás terén bizonyos egyöntetüség, helyesebben demokratizálódás felé haladunk. A ruha már ma is lehet ugyan az egyéniségnek a kifejezője, de mind kevésbbé különbözteti meg az egyes _osztályokat_ egymástól. Azok a középkori furcsaságok, mikor valaki a cimerét viselte a hasán, vagy a háta közepén, a nadrág pedig annyi szinü csikból állott, ahány szin volt az illetőnek a cimerpajzsában, megszüntek. Ezzel szemben már ma is a ruha gyakorlatibb, jobban simul az időjárás követelményeihez, az anyaga pedig könnyebb és viselése kellemesebb. A további fejlődési tendencia is ebben az irányban vezet.

Különösen lehet ezt a célszerüségi törekvést az utolsó harminc esztendő óta a _női divatnál_ tapasztalni. Nem is kell a nagyanyáink idejébe visszamennünk, elég ha a nyolcvanas évek divatlapjait szedjük elő, hogy megtaláljuk a puffos ujjakat, az uccák minden tuberkulózis-bacillusát felseprő sleppes szoknyát, a vesét és májat összenyomoritó füzőt és az egész női formát eltorzitó turnürt. Mindezek ma már a multak emlékei közé tartoznak. Sőt ezt a célszerüségi törekvést árulja el még a női hajviselet is, amely mindjobban magáévá teszi a kényelmes, fius formákat.

Tagadhatatlan, hogy bizonyos közeledés észlelhető a _két nem_ ruházkodását és külső megjelenését illetőleg is. Nőknél fius frizura, férfiaknál simára borotvált arc. Nőknél a férfias szabásu kosztüm, férfiaknál a puha gallér. Vele jár ez a nők térfoglalásával a kenyérkereső pályákon, de egyuttal a higiénikus szempontok terjedésével is. Igaz ugyan, hogy nehéz volna feltétlen bizonyossággal állitani, hogy a nők ma a higiénikus szempontok kedvéért vágatnák le a hajukat. Viszont épen itt, a divat terén hiányoznak a jövendölés alapjául szolgáló exakt alapok. Legfeljebb bizonyos általános tendenciákra lehet rámutatni, de hogy milyen lesz a divat ötven esztendő mulva és hogy miként fog festeni néhány évtized mulva a nagyvárosok korzója, azt még a legnagyobb fantázia mellett sem lehet megmondani.

=A nagyvárosok problémája.= Korunknak egyik legérdekesebb szociális alakulása a nagyváros, az emberi tömörüléseknek az a formája, ahol már nem sok ezer, hanem sok százezer, sőt több millió ember szorul össze aránylag kis területen. Ezek a nagyvárosok tisztára a tizenkilencedik és huszadik század produktumai. A régi idők nagyvárosai a maguk ötven-, száz-, de legfeljebb kétszázezer lakosával ezek mellett teljesen eltörpülnek. Ma már tudjuk, hogy azok a hihetetlen számok, melyek valamikor Babilon, Athén, vagy Róma lakosainak számáról forgalomba kerültek, a mesék országába utalandók. Fejlődésük határa adva volt az akkori primitiv viszonyokban. Hiszen már a császárok korának Rómáját is alig lehetett élelmezni. Ha elmaradt egy egyiptomi, vagy sziciliai gabonaszállitmány, az éhinség veszedelme fenyegetett.