Part 19

A mai nagyvárosoknak is van egy ilyen megoldandó nagy problémájuk, a _közlekedés_. A villamos-, automobil- és autobuszforgalom a nagyvárosokban máris akkora méreteket öltött, hogy önmagát kezdi lehetetlenné tenni. Pedig ezekre a közlekedési eszközökre feltétlenül szükség van, mert a nagyvárosok terjeszkedésének határa adva van abban a távolságban, amelyet a hivatalán, vagy üzleti tevékenységének körén kivül lakó ember naponta kétszer, nagyobb időveszteség nélkül megtehet. Hogy ez lehetséges legyen, a legtöbb nagyvárosban máris rátértek a földalatti és emeletes vasutakra és a nagyobb forgalmu tereknek és keresztutaknak az aláaknázására. A fejlődés szükségképen továbbra is ebben az irányban fog haladni. Egymás alatt több rétegben lesznek az utak, a különböző rendszerü és gyorsaságu közlekedési alkalmatosságok számára. A gyalogjárókat a nagyobb forgalmu utak fölött, vagy alatt mozgó járda fogja továbbitani. De lehet a gyalogos közlekedésnek még más módját is elképzelni: olyan görkorcsolyákat, amelyek villamos erővel gördülnek tova és valamely központból vezeték nélkül kapják az áramot.

Minthogy pedig a jövő nagyvárosában a közlekedésnek a lehetőségei igy kiterjednek, az emberek nem lesznek arra kényszeritve, hogy büzös, városi tömeglakásokban lakjanak, hanem munkahelyüktől távol, kertvárosszerü telepeken fognak elhelyezkedni. Telekspekuláció és lakbéruzsora a jövő nagyvárosában nem lesz, mert a társadalomnak kollektiv munkája elkobzás és kommunizmus nélkül is meg fogja szüntetni a bármely formában jelentkező monopóliumokat és az életszükségleteket társadalmi ellenőrzés és igazgatás alá fogja helyezni.

=A jövő embere.= Ez fog elsősorban történni a földtulajdonnak mindennemü formájával, mely csak korlátolt mennyiségben áll az emberiségnek a rendelkezésére és igy központi ellenőrzés nélkül a monopóliumnak összes alkatelemeit magában hordozza. Az _abszolut magántulajdon_, ugy mint azt a régebbi idők ismerték, már a tizenkilencedik század folyamán igen erős csorbákat szenvedett. Adóztatási rendszerek, kisajátitási jog, beleavatkozás az épitkezésbe, müvelési módoknak a megállapitása, földreform és más hasonló törvényhozási intézkedések megteremtették a zökkenés nélküli átmenetet egy olyan állapothoz, amelyben a föld müvelése csak foglalkozást jelent, de nem kimondott tulajdonosi minőséget. De szükségképen ezt az állapotot kell előidézni azoknak a technikai változásoknak is, melyek az időjárás szabályozása, a csapadék elosztása, a termeléshez szükséges hő és egyéb előfeltételek szolgáltatása tekintetében végbemennek. Ha a termelésben a tudományos módszerek tulsulyra jutnak az egyes ember munkájával szemben, az egyes embernek korlátlan tulajdonjoga a földet illetőleg nem lesz fenntartható.

Épen ezért a technikai előfeltételek magukkal fogják hozni azt is, hogy a jövő társadalma sokkal demokratikusabb lesz a miénknél és sokkal közelebb fog jutni _az emberi egyenlőség_ gondolatának megvalósitásához, nem abban a formában ugyan, hogy munkára való tekintet nélkül egyenlő részt biztositson mindenkinek az élet javaiból, hanem ugy, hogy mindenkinek _egyenlő lehetőségeket_ nyujt tehetségeinek kifejtésére és az emberi társadalomban való érvényesülésre.

Vannak ugyan sokan, akik szeretik azt hangoztatni, hogy a városi élet tultengése, az indusztrializálódás és az idegek állandó tulfeszültsége mellett az emberiségnek el kell korcsosulni. Semmi okunk sincsen, hogy hitelt adjunk az ilyen sötét jóslatoknak. Akármit mondanak is, száz esztendő alatt hihetetlenül sokat haladtunk előre a közegészségügy terén. Az orvosi tudomány egész sor betegséget kiirtott és az ember átlagos életkorát erősen kitolta. A higiéne terjedése és a szociális viszonyok kétségtelen javulása mellett javulni kell az egyes ember életfeltételeinek is. A mai ember a sport minden ágában különb teljesitményeket mutat fel a régieknél, ez pedig korcsosodás mellett alig képzelhető. Azt lehetne ugyan ennek ellene vetni, hogy ilyesmi egyoldalu tréning mellett is lehetséges. Igaz, de ma már kétségtelen bizonyossággal tudjuk, hogy a mult századokkal szemben az európai ember átlagos testmagassága is növekedett. Ha egy félig-meddig megtermett mai ember végig megy a nagy muzeumok termein és összeméri magát a kiállitott páncélokkal, alig talál egy-kettőt, amelybe beleférne. Nincs okunk feltételezni, hogy az emberiségnek akár testi, akár pedig szellemi fejlődése eljutott volna már tetőpontjára.

=Összeköttetés idegen világokkal.= … Kopernikus, akinek tana mostanában érte meg négyszázötven esztendős jubileumát, a legdestruktivebb elmék közé tartozott a maga idejében. Megdöntötte a föld középpontiságának hitét és a kis sárgolyót, amelyen nyüzsög, hadakozik és szebb jövő felé halad az emberek társadalma, visszaszoritotta az őt megillető másod-, tized-, vagy huszadrangu helyre. Mióta ez a destruktiv tan általános elismerésre tett szert, azóta természetszerüleg fel kellett merülni annak a gondolatnak is, hogy vajjon csak ez a kicsinyke föld volna arra hivatott, hogy gondolkodó lényeknek otthonául szolgáljon? Más világokon kétségtelenül épenugy megvannak az életnek előfeltételei, mint a földön és _lehet_, hogy az ottani gondolkodó lényeknek a civilizációja a mienknél már sokkalta előrehaladottabb és tökéletesebb. _Lehet_, hogy vannak égitestek, amelyeknek gondolkodó lényei annyival fölöttünk állanak, amennyivel mi fölötte állunk annak az őstipusnak, amelyből az ember kisarjadzott. _Lehet_, hogy ezeknek az idegen világoknak lakói már olyan eszközöknek vannak a birtokában, melyekkel megkisérlették az összeköttetés létrehozását velünk és csak a mi érzékeink és eszközeink tökéletlensége okozta, hogy nem tudtuk a jeleiket felfogni. De ki meri föltétlen bizonyossággal állitani, hogy azok a rejtelmes atmoszférikus és elektromos zavarok, amelyeket a drótnélküliség ideje óta itt is, ott is tapasztalnak és állitólag bizonyos szabályosság szerint ismétlődnek, nem idegen világoknak hozzánk eljuttatott hiradásai? És ha ez igy van, nem kell-e felmerülni a kérdésnek, hogy leszünk-e valaha abban a helyzetben, hogy összeköttetést teremtsünk az idegen világokkal?

Ma a válaszadás erre a kérdésre teljesen problematikus és egyebet nem mondhatunk, minthogy _teljesen kizárva semmi sincs_. A drótnélküli táviró ma körülbelül husz esztendős. Közvetlenül a háboru előtt óriási eredménynek számitott, hogy a Berlin melletti naueni állomás jeleket tudott leadni Szent Ilonára. Ez a távolság 9000 kilométer. Ma a nagy erősségü drótnélküli állomások jelei kétszer is megkerülik a földet és a kibocsájtó állomás ismét fel tudja venni őket, szóval hireket tudunk eljuttatni 80.000 kilométer távolságra. A hozzánk legközelebb eső égitestnek, a holdnak középtávolsága mindössze 384.000 kilométer, tehát nem egészen ötször akkora, mint amennyire már az _emberi intelligenciának térbeli sugara elér_. Igaz, hogy a hold már kihalt és rajta a szerves életnek az előfeltételei nincsenek meg, a következő legközelebbi égitest, a Mars pedig már 79 millió kilométernyire esik tőlünk, de ez nem ok arra, hogy előre lehetetlennek bélyegezzünk valamit, amit magunk még nem tudunk megcsinálni. Hogy milyen lesz az érintkezésnek a módja és miként fogjuk a magunk agyának termékeit esetleg egészen más szerkezetü lényekkel közölni, ma egyáltalán nem fontos. A fontos csak az, hogy ne fosszuk meg magunkat _az elképzelésnek a lehetőségétől_ és ne tegyük magunkat szegényebbé egy nagy és szép gondolattal.

Akik lehetetlenségeket emlegetnek, azoknak csak egy összehasonlitás jellegével biró példával felelhetünk. Akármelyik római számára hihetetlenül hangzott volna, ha egy olyan szerkezetről mesélnek neki, amelynek segitségével mindennap este pontosan értesülhet Caesar galliai hadjáratának részleteiről. Ma ez az eszköz a birtokunkban van. Vajjon lehet-e a mi számunkra hihetetlenebb, hogy ezt az eszközünket annyira fokozzuk, hogy annak müködési köre az idegen világokat is elérje?

Az ember aránylag nagyon rövid idő óta él a földön. A tudósok az első emlékeket, amelyek egy emberhez hasonló tipusnak a jelenlétére utalnak, ötszázezer esztendőre teszik. A civilizáció ideje sokkalta rövidebb és körülbelül hat-nyolcezer esztendőre tehető. Ennyire becsülhetők a Nilus, Tigris és Eufrátes völgye legősibb kulturájának maradványai. Század- vagy még kevesebb része ez annak az időnek, mióta az állati sorból kiemelkedett és a követ szerszámnak használó ember él ezen a földön. Ha ezalatt a rövid idő alatt az emberiség ennyit elért, van-e jogunk kétségbevonni, hogy utja állandóan felfelé vezet, van-e okunk lehetetlenségeket emlegetni és szabad-e kétségbevonni, hogy beláthatatlanok a lehetőségek, melyek még előtte állanak? És ha csak technikai jellegü találmányokról beszélünk is, de a tapasztalatokból megállapithatjuk, hogy ezekben a találmányokban óriási demokratizáló, szellemi és erkölcsi impulzusokat adó erő rejlik, mi, akik azt hisszük, hogy az ember célja nem önmagában, hanem utódaiban rejlik, kételkedhetünk-e benne, hogy minden akadály dacára egy szebb és jobb jövendő megteremtésén dolgozunk az utánunk következő nemzedékek számára?

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Irodalom: Bowman, I.: _Problems in Political Geography._ New York, 1924. Supplement to the New World. – Caroll, C.: _The Negro a Beast._ St. Louis, 1900. American Book and Bible House. – Chiozza Money, Sir Leo: _The Peril of the White._ London, 1925. Collins and Sons. – Delisle Burns, C.: _Industry and Civilisation._ London, 1925. Allen and Unwin. – Gregory, J. W.: _The Menace of Colour._ London, 1925. Seeley, Service and Co. – Günther, Hans: _Rassenkunde._ München, 1925. Lehmann. – Johnston, Sir Harry: _The Negro in America._ London, 1909. The Times. – Josey, Charles Conant: _Race and National Solidarity._ New York, 1923. Scribner. – Pittard, Eugéne: _Les Races et l’Histoire._ Paris, 1924. La Renaissance du Livre. – Schwalbe und Fischer: _Anthropologie._ Leipzig, 1923. Teubner. – Siegfried, André: _Les États Unis._ Paris, 1927. Colin. – Spengler Oswald: _Der Untergang des Abendlandes._ München, 1920. Beck.]

[Footnote 2: Az ugynevezett etnografiai térképeknek is rendszerint legfőbb hibájuk, hogy a nyelveket fajok szerinti főcsoportok alá osztják be. Ezen az alapon a csak angolul beszélő amerikai négert a germán fajhoz tartozónak és angolszásznak kellene számitani. Európában a magyarral azonos módon mongol eredetü bulgár, mert nyelvet cserélt, indogermánnak számit, a magyar ellenben, mert nyelvét megtartotta, még mindig mongolnak, holott a sokszoros vérkeveredés folytán összes keleti tulajdonságait elvesztette és összetételében a többi európai népektől semmiben sem különbözik. Néhány éve _Turánizmus_ cimü tanulmányomban igazoltam ezt a tételt. A jelen tanulmány elején idézett szerzők közül Gregory, a glasgowi egyetem professzora is arra a megállapitásra jut, hogy a magyarok, akik ezer éve telepedtek meg mostani hazájukban, teljesen európaizálódtak és nem a turániakhoz, hanem a fehér fajhoz számitandók.]

[Footnote 3: J. W. Gregory könyve a néger-kérdésnek meglehetősen bő bibliografiáját is tartalmazza.]

[Footnote 4: Ch. C. Josey i. m.]

TARTALOM.

Az összetett ember 5

Az emberi civilizáció kezdetei 13

(Az emberi civilizáció legrégibb emlékei. – A neandervölgyi ember. – A rénszarvas kora. – A negroidok problémája. – Hova tünt a rénszarvas-kor embere? – Átmenet az ujabb kőkorszakba. – Az egyiptomi civilizáció eredete. – Mezopotámia. – A civilizáció szétterjedése. – Kréta szerepe a civilizáció történetében. – A fémek elterjedése. – Az irás eredete. – Az északiak megjelenése. – Az amerikai ember rejtélye. – Önálló volt-e a középamerikai civilizáció? – A föld és faj szerepe a civilizáció történetében. – Irodalom.)

Forradalom és ellenforradalom 73

Művészet és közgazdaság 95

Világfelfogásunk válsága 124

(Az anyagi haladás százada. – A nagy kataklizma. – Világfelfogás és lelki elhelyezkedés. – A modern világfelfogás problémája. – Iskola és világfelfogás. – Tételes vallások és világfelfogás. – Társadalom és világfelfogás. – Uj világfelfogás felé.)

A fehér ember detronizálása 205

Az eljövendő idők meséje 226

(A vasut ellenségei. – Az automobil. – A repülőgép. – A repülés jövője. – A drótnélküli érintkezés és a rádió – A mozi jövője. – A beszélőgép. – A mult megörökitése. – Mi lesz a könyvvel? – Az erő továbbitása vezeték nélkül. – A naplemente zenei akkordokban kifejezve. – Mi lesz, ha elfogy a szén? – Az atomok energiája. – Ha nem lesz elegendő tápszer… – A lakás problémája. – Az étkezés. – A ruházkodás. – A nagyvárosok problémája. – A jövő embere. – Összeköttetés idegen világokkal…)

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

50 |kifjelődött mellette |kifejlődött mellette

244 |Magyarorzágnak |Magyarországnak]