Part 29

A dunántúli honvédek, a 19-esek vígasztalják a doktorokat. Ők egy erdőben olyan tündéri parkot hagytak a folyó mögött, a milyen a Margitszigeten se volt. A honvédek néhány nap alatt kertet csináltak a ritkás erdőcskéből. A vadvirágot gyökerestől emelték ki a mező földjéből és itt szabályos virágágyakat csináltak belőlük. A fák közt szögesdróton függő kerteket csináltak: fehér nyírfából kosarakat, azokba földet és egyszínű vadvirágot. A virágágyakat nagy fehérpettyes piros gombával szegélyezték. Akkorák ezek a gombák, mint egy-egy kalap. A másik ágyat sárga gomba szegélyezi, páfránybokrokkal. Minden virág, minden gomba a színe szerint elosztva. Csupa szeretet, csupa friss és üde magyar parasztművészet ez a park. Csupa gond és ízlés. A tisztek külön kis kertjei: egyik szebb, mint a másik. És néhány katonasír, vesszőkerítéssel, kupolával, kereszttel, virággal, a mit gondosan öntöztek a száraz napokon.

Ez is mind ott maradt a Zlota-Lipa mögött. Talán épp azok csinálták, a kik most oly mélyen alusznak a szekerek szalmáján, a vérfoltos köpenyek alatt, fejükön a hófehér kötéssel, még álmukban is magukhoz szorítva a puskát, mert az a parancs, hogy a sebesült okvetlenűl hozza vissza a puskát, ezt nem szabad elfelejteni…

Podhajce, szeptember.

Nehéz napok… sok magyar vér…

Hideg szél, a mely mintha a csontvelőbe fujna. Eső, sár, felázott utak, mocsarak körülöttünk. Egész nap sötét van, már reggel kilenczkor kezd alkonyodni. Se autó, se szekér nem jut előre. És szakadatlan harcz, reggeltől estig és estétől reggelig. A bús, szürke esőfüggöny mögött az ágyú basszusa énekel egy hét óta szakadatlanul. Éjjel néha fölriad az ember és aggódik, hogy miért nem szól az ágyú. Szokatlan és nyugtalanító csönd ez, de csak perczekig tart. Aztán megnyugvás száll a szívre: dörög tovább…

A Strypa és a Sereth közt, mint a hivatalos jelentés is napról-napra mondja, erős támadásokat kell visszavernünk. Hídfőszerű állásaiból tör ki az orosz napról-napra, igen nagy erőkkel. Minden szenvedésen keresztül töretlen szívóssággal és változatlan kitartással védi a hadtest a reá bízott szakaszt. Napról-napra tisztelni való példáit produkálja az önfeláldozásnak és a hősiességnek.

Ezen a többé-kevésbbé sík vidéken ujra felbukkantak a nagyobb kozák-tömegek. Egy bizonyos vonalon, a mely ellen nagystílű támadást intézett az orosz, harmincz szotnya kozákot állapítottak meg. (Egy szotnya megfelel nálunk egy századnak.) Ennek a nagy kozáktömegnek egy tekintélyes részét tegnapelőtt délután Farkas Elemér kapitány néhány száz lovassal ötször egymásután megrohanta és visszanyomta. Megmentette egy ütegünket és egy gyalogsági csoportunkat. Az egész akcziót saját kezdeményezéséből csinálta, a véletlen által előidézett helyzetben nem kaphatott semerről utasítást. Ennek az öt attaknak a rövid története következik itt, szárazon, a jelentések adatai szerint.

_Az első attak._

Tizenegy óra harmincz perczkor délelőtt, miközben a kapitány parancs szerint egy falu felé halad, hírt kap arról, hogy egyik állásunkba öt-hatszoros orosz túlerő hatolt be és az így képződött nyíláson nagy kozáktömeg készül beözönleni. Száz lépésnyire tőle áll egy ütegünk, a mely teljes erővel lövi a fenyegetőleg közeledő kozáktömeget. Rengeteg pusztítást okozott az üteg a tömegben, de egyre ujabb és ujabb kozák-rajok jönnek az elesettek helyébe és az ütegnek elfogy a municziója. Mikor ezt a kozákok észreveszik, egy részük lovasrohamra indul az üteg ellen, más részük lóról leszállva jön az ágyukat elfoglalni. Farkas megállítja csapatját, hirtelen fölszerelteti két géppuskáját, szórja a golyót a kozákok felé és ugyanakkor fél-eszkadronnal a kozáktömeg oldalát megattakírozza. Ezzel az üteg időt nyer, felkészül és elindul.

_A második attak._

Az üteg megy vissza biztos hely felé. A kozák három szotnyával elkezd nyargalni az üteggel párhuzamosan, hogy utolérje, elébe kerüljön és hogy elvágja az útját. A kozákok mögött mocsár van. Farkas látja a veszedelmet, fél-eszkadronnal ujra oldalába esik a most már hatszoros túlerőnek és ujabb attakkal a mocsárba kergeti a kozákokat. De most már lemond arról, hogy a faluba menjen, a hová indult, itt marad és minden erejét az üteg megmentésének szenteli.

Kíséri kis csapatával az üteget, miután a sikerült roham után embereit gondosan összeszedte.

_A harmadik attak._

A hogy kíséri az üteget, észreveszik ketten az ütegparancsnokkal, hogy ujra elkezd rajokba fejlődni a kozák, de egyúttal megállapítják, hogy három egész kozákezred vonul dél felé. Farkas ismét felállítja oldalukban a géppuskáit és attakra indul. A három ezredből kettő nem veszi fel a harczot, a harmadiknak a géppuskatámadás és az attak után ottmarad a mezőn két harmadrésze. A többi nyargal kelet felé vissza. Ennyi harcz után most Farkas a nyugalom első pillanatában lóállománya felfrissítésére gondol és hatvan kozáklovat zsákmányolva, azonnal hátra is küldi a zsákmányt.

_A negyedik attak._

Ennek a támadásnak a közelében Linde őrnagy emberfölötti küzdelmet vív egy osztrák Landwehr-zászlóalj soraiban legényeivel együtt küzdve. Kozákgyűrű veszi körül a zászlóalj maradványait és egyik rohamot a másik után intézi a hősi módon védekező kis csoport ellen. A jelentés szerint a zászlóalj maradványai kört formáltak és így lőttek a mindenünnen az elszigetelt csoportra törő kozákokra. Folyton visszaverték őket, bár némelyik kozákroham oly közel jutott hozzájuk, hogy a mieink szúrt sebeket kaptak a kozáklándzsáktól.

Délután van már, három óra ötven percz.

Farkas messzelátóval látja, hogy ujra kozáktömeg jön, részben a Linde őrnagy csapata ellen, részben ismét az üteg ellen. Az uj tömeg öt szotnyából áll. Megvárja, míg a vonuló tömeg oldala az ő lovasai elé kerül és vágtában rohan neki, kivont karddal. A támadás váratlanul éri a tömeget, pánikot okoz a kozákok közt, a rend felbomlik az orosz rajokban. Farkas huszárjai, dragonyosai, ulánusai és ukrainai lovasai – összesen már alig kétszázan – még üldözik is a visszaáramló kozákokat és sokat karddal vágnak agyon közülök.

A helyzet már oly kritikus volt, hogy Linde őrnagy feltétette a szuronyokat, maga is szuronyos puskát fogott és úgy akart utoljára összecsapni az orosz lovasokkal.

Most meg van mentve. Az üteg is biztonságban halad.

Trombitajel: Farkas számbaveszi az embereit, elküldi a sebesülteket és a sérült lovakat. Egy ló megsebesült alatta. Másikra ült, ezt rögtön kilőtték alóla. Ő maga pisztolylövést kapott a czombjába, bekötözte és egy harmadik lóra ült.

_Az ötödik attak._

Öt óra, sötétedik.

A kis lovascsapat rettenetesen ki van merülve. A «Gefechtsbericht» szerint: «nincs embere vagy lova sebesülés nélkül.» És ujra jön ellene, ezuttal két szotnya kozák. Világos, hogy most már el akarják pusztítani. Egy majorságban felállítja két géppuskáját, ő maga embereivel a géppuskák elé sorakozik és lépésben indul a kozákok felé. Aztán lassú trappot vezényel. Aztán rövid galoppot. A kozák felveszi az attakot, galoppban jön a kis csapat felé, hogy elsöpörje. Mikor a kozák már jól benne van a vágtatásban, Farkas hirtelen megfordulást vezényel, menekülést szinlel vad galoppban és a vágtató kis csapat csalja maga után a kozáktömeget a majorban elrejtett géppuskák felé. Itt hirtelen jobbra-balra szétválik Farkas csapatja és a géppuskák nekivágnak a feléjük sodródó tömegnek. Igen kis része marad meg a kozák-csomónak, ez rohan visszafelé. Farkasék utolsó erejükkel még néhány ezer lépésre üldözik a maradékot.

Jön a jelentés, egy tüzér hozza, hogy az üteg szerencsésen megérkezett a falujába, de ott védtelen. Farkas még patrouilleok útján megállapítja a helyzetet, jelentést küld a hadtestparancsnoknak, aztán egyesül Linde őrnagy hős csapatjával. Elmennek a faluba az üteghez, rajvonalba fekszenek a falu határán, Linde az országút két szélén, Farkas a temetőben, a dombon, és tartják a falut. Tegnap délutánig, a míg erősítés jött és felváltotta őket.

*

Hogy milyen volt ez a harcz, azt elmondta ma a csatatér. Kozákok és lovak valósággal elképzelhetetlen poziturákban fekszenek a sáros tarlón, élettelenül. Egyszerüen türhetetlen ez a látvány. Két halott egymás mellett, a rohamok helyétől nem messze, abban a pillanatnyi helyzetben maradt, a hogy a fejlövés érte: az egyik térdel és egy maga elé terített sátorlapot göngyölít, a másik a földön ül, balkezében a leveses csajka, jobbkezében a kanál. Három kozák a gépfegyverek tüze elől úgy keresett menedéket, hogy fejjel bebujt egy szénaboglyába. Most csak alsótestük és lábuk látszik ki a boglyából, a szénán átfúródó golyók benn a szénában ölték meg őket.

LEVELEK A FALUBÓL

Podhajce, szeptember.

Ma rendelkezésemre bocsátottak egy csomó levelet, a melyet magyar katonák kaptak ide, a harcztérre. A legnagyobb gonddal másoltam le közülök ötöt, az itt következőket. Mélyebben a magyar háborúba sehol nem lehet belátni, mint ezeknek a szegény, paraszti leveleknek a kis ablakain. A leveleket egyszerű dunántúli és székely asszonyok és lányok írták. Nem tudom, hogyan fognak hatni Pesten, a hol a külpolitikai kombinációkból és a magasabb stratégiából mindig erőszakkal kell kihámozni magát az embernek, hogy újra meg újra visszatérhessen a háború lényegéhez: a nép dicsőséges szenvedéséhez, azokhoz az egyszerű emberekhez, a kik a háború terhének legnagyobb és legvéresebb részét viselik. Itt, a hol a levelek czímzettjei most esőben, hidegben, sárban legküzdelmesebb napjaikat élik, éjszaka és nappal a csökönyösen és kétségbeesetten támadó ellenséggel harczolnak, a hol éjjelente égő falvaktól és fellobbanó ágyútüzektől lázas az égbolt, és a hol a magyarok még most is énekelnek, – itt egyszerűen a falusi nép örökértékű költeményeinek hatnak ezek a levelek. A városban született és városban felnőtt embernek pedig, a kinek megadatott, hogy a népet elkísérje erre a történelmi vándorlására, ehhez a glóriózus kibontakozásához, valóságos menekülés ez a levegő. Menekülés minden utálatos háborús fecsegés elől egy más világba. Azoknak a világába, a kiket, mint száz meg százezer őszi falevelet sodor maga előtt ez a sötét vihar a tüzektől vörös éjszakán keresztül. Mindenkinek a hangját halljuk mostanság, csak az övéket nem, az ő jó, naiv, megnyugvó és fájdalmas, csöndes kis beszélgetéseiket. Most itt van egy pár szavuk, minden változtatás nélkül. Talán akad jó lélek, a ki felmelegedik rajtuk.

I. _Egy asszony levele közlegény-urához._

Kelt levelem szeptember 4-kén tisztelem kedves jo társam kivánok kednek jó egéséget mernekünk jo van kednek is ojat kivánok kedves aranyom alevelit megkaptam akibe írta hogy szeretne meglátni én még joban szeretném kedet látni kedves aranyom de tám meg agya ajó isten azt is kedves pista, vajan nem is mehetnék én kedhez mer el menék ha az életembe kerülne is nem bánék semitse ha kedet megkapnám nem menék el ketűl soha aszt is szeretném ha egy hejt halnék meg kedel kedves igaz társam adig bánom amég élek mér nem metem el kedel akor mikor ked ment mer most felit sebusulnék tugya kedves aranyom nem ér az élet semit ha nics kivel élni. mer én anyira busulok mer elgodolom mejen jol vót dógom nem godolkoztam semirűl most minden god az enyim kedves kincsem fáj a szívem kedér mer jut eszembe a sok jo óra kedves csilagom azér imatkoszom éjel napal hogy ajo isten tarcsa meg kedvesem arakérem a jó istet vezéreje haza még éczer de ne busujon kedve mer kedet meg tartya a jo isten mer ked igaságos most is nem mid a k. f. meraz amid jöt haza pesten hata a pézit egy léjánynak ithun el beszélt rézegen ű most is csak semi mind vot. réjám már megharagut mid azt bezélte nekem hogy tudom én mit modot az ű komája én nem sajnálom tűle a feleségem én meg haragutam rejá azér nekem ne bezéje mert nem is álhatom aki ithun van, pista fijam it most nem bezélnek semit csak azt hogy mindenfele győznek nem sokára vége lesz nebusujon csilagom mer végelez nemsokára csak adig ügyejen magára hogy jöhesen haza egéségesen csokolom az ügyes száját.

_Oldalt keresztben a levélpapiron:_ pista kedves ides anyám azt mogya hogy nem tud irni meg írná hogy kügyön neki is valamit tizteli. n. jancsi vizament orosz országba tiszteli kedet s kérdi hun van b. sogor szegény.

_A boríték belsejére írva:_ agyák a kedvesemnek én istenem elégeld meg már ezt a sok levél küdést hozd haza akedves társamat akijér anyi könyvet hulatok csokolom kedvesem.

II. _Asszony levele az urához._

Kelt levelem 1915 Szeptember 5-én igy kezdem versemet Dicsértesék ajézus szent neve Kivánom ajo istentől hogy ezen pár sor irásom alegjob egéségben találja én hála az Istennek egéséges vagyok amit magának is tiszta szivből kivánok kedves igazi jó párom tudatom vele hogy pesten voltam és ot irtam a levelet kedves jó párom 4 dikén meg 5 én otvoltam édes apámal meg a p. m.-néval irta szegény testvérem hogy menyekel mert talán töbet sohase látyuk egy mást elmenek ugy haloták varsóban vagy galiciában de biztosan nem tugyák hogy hovál. Kedves jo párom nagyon sok mindent látam amit még sohase látam meg talán nem is látok kedves elfelejthetetlen igazi jo párom tudatom vele hogy anyira fétünk mikor mentünk majd ahideg kilőt benünket mikor kölöt avilanyosra ülni ujant látam kedves jó párom amijent még sohase látam azokat aronda dámákat még édes apámat is hiták be kedves jó párom tiszteli édes apám édes anyám meg a pista is fris jó egéséget evel bezárom levelem maradok hű szeretetel hozája ahideg sirig hü párja ilona Isten vele és velünk a messze távolban csokolom szászor meg ezerszer Isten vele ajó Isten segéje meg csak találkozhatna a pistáva Isten vele pá pá pá.

III. _Leány levele egy honvédhez._

Kelt levelem 1915 augusztus 30-ik, tudatom véle kedves Pali hogy hála istenek még idáig elég jó egéségem van mejhez hasonlót kivánok magának is a jó istentől. Csodálatos veszteség ez amit szivem fájva érez hogy könyet mért ejt a bánat meg ál az éz vagy el fárad hogy epedve mosojgot rám talán csupán én gondolám hogy szép kezét simogatom tán ábránd vet erőt rajtam hogy ot pihent hő keblemen tán csak álmom játzott velem hogy ajkamon éget csokja. Talán csupán a vágy monta hogy ő engem foron szeret. Nem is volt tán csak képzelett képzelett vágy abránd álom óh és mégis ugy találom. van jogom a szenvedéshez csodálatos veszteség ez és tudatom véle hogy semi rosz hir nics és tiszteli az egész ház család tisztelik a ***i lányok és jó egéséget kivánok minyajan. Ezel levelem bezárom és maradok hozá tiszteletel halálig én Bori.

(Magyarázat: a levél bevezetése és befejezése közé beírt egy verset egy úgynevezett «Szerelmi levelező» könyvből).

IV. _Leány levele._

Kelt levelem 1915 eho 4 kén Dicsértesék a Jézus neve. Kedvesem tudatom Veled hogy Bizon nagy a fájdalom mert aban értem amiben még soha nem voltam aban a Szomorú Árvaságban Kedvesem Meghalt édes apám énis olan Árva vagyok mint Tevagy kedvesem és tudatom Veled hogy mért Vagy ójan boszus reám mért haragszol Tán azér hogy itvolt a Feri ojan hamar meg irták neked hogy eljöt még azisbaj deha eljöt nem küthetem visza mert bisztos hogy ezér vagy ójan dühös rám denem tehetek róla mert timingyár mást gondoltok havalamit tútok Isten Veled és Velem a messze távolban Pá Pá Pá irta egy régi és elszomorodot Kedvesed Maris.

V. _Asszony levele._

Kelt levelem aug. 29-dikén ezen pár sor irásom a legjób erőben és fris egéségben találjon mink hála legyen a jó Istenek egéségesek vagyunk a melyet tiszta szívből magának is kívánok a jó Istentől Kedves jó férjem a levelet megkaptam kető volt ősze varva hogy a csomagokat megkapta szerencsésen csak egéségére használjon és 24-dikén megint kültem ha megkapja mert ***-ik postára kültem kedves szép derék testem és kék szemem ha használ megint küldök csak a jó Isten éltese hogy egyszer haza kerül iszen eszt a szeszt igen használják és küldenek a harctére énis küldhetem volna előb is de nem biztam mert maga mikor ithon volt nem szerete használni de tudja a mikor rözsevágásban megfázot és feje is fájt akor én erővel bekötötem a fejét és maga a lábait dörzsőlte ugye hogy használt csak ini nem szerete de ha ini erős akor ételbe lehet pár csöpöt ereszteni továbá szivemből szeretet kedves jó párom maga jol tudja hogy én mindig szives voltam magáho és leszek is ezután csak a jó Isten éltesse magát hogy haza jöjjön és mikor má kevés lesz irjon megint küldök szivesen segitek amibe lehet meg apro zsiros pogácsát is küldhetem az álandós és tudom hogy mosmá kivánja a hazaiból én ugyis tehetném hogy a j. nem tudna meg a zöldpaprikát és foghajmát az jó volna ekis erős étel talán a gyomra helyre gyüne atúl a k. g.-nak is külték az szakács galiciába továbá kedves jó párom panaszkodik hogy rosz idő van magukná hát az bajos és tudom hogy nagy hideg is lesz it hogyne iszen pécsen mi milyen hideg volt atú a högytű hát a kárpátoktu asztán mi ehez képes mint a sötét éj csak ne fagyjon és ha élve lesz adig akor küldök töbet eszt a szeszt hogy dörzsöli a testét hogy a hideget joban kibirja és minálunk most szép idő van 1 vagy 2 hétig legfölebb de azért lasan megtegyük a dolgot csak a jó Isten adjon erőt egéséget és életet továbá kedves férjem és szerelmem maga bizik hogy nemsokára vége lesz a háborunak othon is igy mongyák máskor meg hogy sohase és most nem ir hogy milyen városná vagy vizná van és asztis megirtam a ***ik postára hogy a fűkaszálást megkeztünk és aszőlőt megkapáltam hogy kőnyeb lesz betemetni és kis bor lesz talán fél akoval mer töb szőlő van mint taval volt Isten vele és velem páros csolkot kivánok.

Podhajce, szeptember.

Még százat, meg ezret, egész köteteket kellene összegyűjteni ezekből a hazulról jött levelekből. Se történetíró, se haditudósító soha nem fogja oly pontosan felderíteni a magyar nép viszonyát a háborúhoz, mint ezeknek az egyszerű leveleknek nagy gyűjteménye. Ezt a néhányat megint úgy válogattam ki egy csomóból, a mit katonáéktól kaptam lemásolásra. Nagy és véres ütközetek vannak most itt óráról-órára. A magyar katona hősi szenvedése, szivóssága, kötelességtudása, véghetetlen türelme és becsületérzése véres virágokat hajt – feneketlen sárban, bús őszi esőben, a bőr alá fujó vad, vizes szélben és most mindig a sikságon és mindig csak éjszakának idején… A házunk előtt a téren két sáppadt, sebesült huszár áll, mind a kettőnek a lova is meg van sebesülve, az egyik szürke, reszket szegény, szügyig véres a nyaka, alulról meg szügyig sáros. Néhány órával ezelőtt még kozákokkal verekedtek, a sebek mind lándzsával szúrt sebek. De visszavágták őket. Innen, ebből a kora-délután sötétedő, bús, szélviharos, ágyútól dörgő, sáros, esős, véres Podóliából küldöm haza a csöndes magyar falunak ezeket a leveleit. Így valahogy kell őket olvasni, ide-gondolva, a hová átázott zsákokban hozta a tábori posta, sötét reggelen, a miből ma úgy lett este, hogy ki se világosodott közben. És egy óra nyugalom sincs a fronton, egyre jönnek a mocsár felől a lovasok újabb meg újabb harczok híreivel.

Zuhog az eső és a feketedő ég alatt, az esőfátyol mögött szürke csomókban pesti meg dunántúli honvédek húzódnak a front felé. Tizennegyedik hónapjában a háborúnak bőrig ázva versenyt énekelnek a podóliai széllel.

I. _Feleség levele._

Kelt levelem szeptember 7-dikén Kedves drága jo férjem kivánom hogy ezen pár sor irásom a leglyob egéségben találják mi hála a jo istennek egéségben vagyunk mejet magának is szerető szivünkből kivánunk. Kedves drága felejthetetlen jó férjem már egészen kétcségbe vagyunk esve hogy talán egészen el felejtkezet rolunk vagy márt talán nincs is életbe már minden roszot gondolok kedvesem én kültem a mult hónap 26 án egy pénzes levelet csak épen azért hogy azt maj meg kapja talán joban és gondolja micsoda érzés lehetet az énnekem mikor 4 dikén vissza jött az ugyis gondolhatja hogy milyen nehéz volt az nekem és ha az visza jött volna is az nem ojan nagy baj de mikor maga sem ir most má a 24 ki levele ota nem kaptam egy betü irást se akor ketőt kaptam egymás után egyikbe irta a verseket azon is csak sirok hogy neme az volt a bucsuzo vers, ha a levelem meg kapta irjon rögtön mert má nem tudok meg nyugodni sorsa felől hogy neme érte valami nagy veszedelem, az utóbani két kis csomagra se felelt hogy megkaptae vagy nem hát hogy küldjek én akor töbet és a meleg ruhát is azt is hogyan küldjem el ijen körülmények közöt. iratam egy folyamodot ha haza eresztenék de ha nem lehet arol nem tehetek én se ha maga jonak látja kéredzen de én atol félek nagyon ha onand eljő elviszik az olaszok felé pedig ara rosz világ van ám kedves angyalom én is nagyon szeretném ha haza jöhetne de atol mégis nagyon félek igy hát ha jöhetne is csak ugy jöjön ha maga jonak látja. az ithol valo dologal most ne törödjön én amit lehet el intézek a mit nem az ugy marad, drága angyalom irjon rögtön irja meg kaptae a másik két csomagot akor rögtön küdök másikakat is ugy fáj az nekem a Sz-né azt irta hogy má nyolczat el küdöt az urának és mind meg kapja és én nem értem hogy maga miért nem kapja meg én pedig ugy irom az atreszt a hogy maga irja most má Isten vele kedves felejthetetlen drága angyalom imátkozunk a jo istenhez hogy segitse haza közibénk maradok szerető Kedves felesége Mari Isten vele Irjon öreg nyanya is hála isten egéséges.

II. _Testvér levele._

Kelt levelem 1915 szep 6 id. Levelemet ezen sorokkal kezdem dicsértessék az ur Jézus szent neve a legszentségesebb óltári szentségben mindörökkön örökké amen Most pedig üdvözlöm kedves bátyám és kivánok az ur Istentől és a boldogságos szüz Anyától magának szerencsét és egéséget szivemből kivánom engedje a mindenható hogy ezen levelem egéségben és örömben találja kedves bátyám fel magát s hogy a bánat soha elne érje. Habár magas hegyek mély vizek és széles erdőhegyek választanak el bennünket egymástól arca mindig szemem előtt lebeg nem szünik meg magára gondolni és kérem a mindenható Istent hogy árasza el bőséges malasztjával kedves bátyám tudatom vele hogy levelét megkaptuk melynek nagyon örültünk kedves bátyám tudatom vele hogy mi egéségesek vagyunk a mit magának tiszta szivből kedves bátyám tudatom vele hogy a borju még meg van de most már nagyon leszált az ára mert a k-i vásárban igérteg érte száz fórintót és most elviték zalára s és csak hetven forintot igérteg értet és most milyen nagy a kalapom mert vetek neki a vásárban kedves bátyám a k. náci meg sebesült a kezére a kórházbanvan a k. yoska meg halt mert le eset a szekérrül az uraságnál kedves bátyám ezel bézárom levelem maradog hü öcse Róza a mesze távolból irjon.

III. _Barát levele._

Tudatom veled hogy 4 én volt az öregek sorozása 28 an beváltak köztük az édes apád is meg az enyém is még ha azok is elmenek akor igazán üres marad a falu csak az orosz fogjok maradnak. Én is mosmár várom a hirdetményt amel az én bevonulásomról szól mert most már ránk is ránk kerül a csutora a B. Imre megint idehaza van de a F. Pista nem jöhetett haza ujság nincs semmi Isten veled sok jót kiván Lajos.

IV. _Apa levele._