Part 2
Király _jön a tarisznyával_. Itt a tarisznya fiam, ne, megraktam aranynyal, megsóztam gyémánttal. _Ráakasztja a jobbvállára._
Királyné _jön zokogva_. Itt a hamuba sült pogácsa fiam. _Ráakasztja a pogácsás tarisznyát a királyfi balvállára._ Egy kicsit megégett, mert siettem véle.
Királyleány _jön, virág a kezében_. Kis bokrétám süvegedre. _Leveszi a királyfi süvegét, ráteszi a bokrétát, pityeregni kezd._
Királyfi _nagyot sóhajt_. Hát én most már elindulok.
Királyné Jaj, jaj, jaj, szerelmes magzatom, látlak-e még valaha. _Keserves sírással dől rá._
Király. Ne rijjál már anyjok, mert még magam is rákezdem, királynak pedig nem szabad ríni.
Királyleány _hátulról igazgatja, tisztogatja a királyfit._ Irjál majd Tündérországból, hogy mint van sorod, kis galamb a szárnyán elhozza postádat.
Királyfi. Jó egészséget, minden jókat adjon isten, felséges édes szüléim. _Indul az ajtó felé._
Királyné _a balvállára borul, sírva kíséri_.
Király _a jobbvállára borul, dünyögve kiséri_.
Királyleány _kötőjét arcához emelve megy utána._
Királyfi _az ajtóban összecsókolózik velük, s maga indul előre._
Királyné. Vigyázz osztán, lelkem gyermekem, majd ha az üveghegyeken jársz, az üveggöringyek fel ne sebezzék a lábodat…
_A függöny összemegy._
HARMADIK KÉP.
_Egy falu határában, a mezőn egy csapat gyerek játszik. A messzi faluból csak a tornyot látni. Tavasz édes szép napja. Gyenge zöld a határ, tiszta az ég, mosolyog, zeng az egész színpad. A levegőben papirsárkány táncol, egy kis fiú tartja, szaladgál a madzaggal, felnéz. Hátul kicsi dombon egy szál deszka végén sikoltozva libikókázik egy kis fiú meg egy kis leány. Elől egy kis fiú hasal, egy csiga a kezében, végtelen türelemmel mondogatja:_
Csiga-biga gyere ki, Tejet adok ideki, Ha nem jösz ki megbánod, Jönnek a tatárok, Sós vízbe tesznek, Onnan is kivesznek, Malom alá tesznek, Össze-vissza törnek.
_Hátul, a szinpad jobb sarkában madárijesztő, ócska sárga keménykalappal a fején. Két kis lány féllábon ugrál egy kis darab területen, kavicsot rugdosnak. Egy pár fiú lovasdit játszik, köröskörül nyargalják a szinpadot. A jobb sarokban, elől, egy kis lány ül, a kötője teli pongyola-pitypanggal, egyik virágot a másik után veszi elő, elfújja a pelyhet a virágok fejéről. Egy másik kis lány a bal sarokban, elől, bábut kötöz rongyból. A középen, ahol nagy darab szabad hely van, ez a társasjáték folyik: Egy kis lány magában áll, öt-hat kis lány messzibb egy csomóban, egy kis fiú a lányok mellett, oldalt._
A magános kis lány. Gyertek haza libáim!
A többi kis lány. Nem megyünk!
A magános kis lány. Miért?
A többi kis lány. Félünk.
A magános kis lány. Mitől féltek?
A többi kis lány. Farkastól!
A magános kis lány. Gyertek haza aranyólba!
A többi kis lány. Nem megyünk!
A magános kis lány. Gyémántfűre, gyöngyharmatra!
A többi kis lány. Nem megyünk!
A magános kis lány. Gyertek haza kukoricára!
A többi kis lány. Megyünk! Megyünk! _Mohó sikoltozással feléje szaladnak, a farkas utánuk, az egész játék elvész a mindenfelől előszaladó sok gyerek forgatagában. Összefogóznak. nagy kört csinálnak, körbe kezdenek szaladni. A kör közepén két kis lány ezt játsza:_
Szédeli a borsó, Eltört a kis korsó, Nincsen benne csörgő, Kihullok belőle.
_A dombra fektetett deszkán hintázó két gyerek ezt énekli közben:_
Egy üveg alma, Két üveg alma, Három üveg alma, Négy üveg alma, Öt üveg alma…
A királyfi _a libajáték végén bejött a színpadra, balról, a háttérben, meglepetve áll meg, fáradt homlokát megtörli, lábujjhegyen megy előre, azután megint hátrahúzódik, úgy nézi a gyerekeket elragadtatva. Senkise veszi észre._
1. kis fiú. Gyerekek! Gólya! Ni! Gólya! _felmutat az égre. Az égen egy gólya száll nyugalmasan. A tavasz első gólyája._
Mind a gyerekek. Gólya! Gólya! Gólya! _Mind háttal fordulnak a nézőtérnek, felfelé tartják a fejüket, felnyujtják a karjaikat, karban énekelik._
Gólya, gólya, gilice, Mivel jöttél haza? Síppal, dobbal, Nádi hegedűvel.
_A gólya eltűnik. A gyerekek utánanéznek._
Gólya, gólya, gilice, Mit viszel a szádba? Kígyót, békát, Jó lesz vacsorára.
_A gyerekek visszafordulnak. Együtt vannak, csak a deszkán a két hintázó, a pongyolapitypangos,_ _a csigás, meg a bábus kis lány folytatja a játékát._
1. kis lány. Mit játsszunk gyerekek?
Több kis gyerek. Mit játszunk? Mit játszunk?
1. kis fiú. Kinn a bárány, benn a farkas.
2. kis lány. Játszunk szembekötősdit.
Több kis gyerek. Szembekötősdit! – Szembekötősdit!
1. kis fiú. Kinn a bárány…
2. kis fiú. Tüzet viszek!
3. kis fiú. Katonásdit!
Több kis gyerek. Szembekötősdit! – Szembekötősdit!
Mind a gyerekek. Szembekötősdi! – Szembekötősdi! Szembekötősdi! _Ugrálnak, tapsolnak, összevissza zsibonganak._
1. kis lány. Gyerekek! Nézzétek csak!
Több kis gyerek. Mit? Mit? Mi az?
2. kis lány. Kezdjük már! Kezdjük!
1. kis fiú. Jányok, jányok, gyerünk!
3. kis lány. Kezdjük! Kezdjük!
1. kis lány. Ott ni… azt az embert…
2. kis lány. Pszszsz…
3. kis lány. Jaj, ki az? _A gyerekek lassan elcsendesednek._
1. kis fiú. Vigyázzatok!
2. kis fiú. Idegen ember. _A gyerekek a színpad közepe felé igyekeznek._
A királyfi _kitárja két karját, előjön_. Gyerekek… Gyerekek…
Mind a gyerek _összehúzódik egy csomóba_.
Királyfi. Gyerekek… hová mentek… már nem játszottok?
Mind a gyerek _összesúgnak-búgnak_.
Királyfi _kérő hangon_. Na játsszatok tovább… játsszatok…
1. kis lány. Vigyázni, meg akar verni!
2. kis lány. Várjunk míg elmegyen.
_Egy kis csend._
Királyfi. Gyerekek…
1. kis fiú. Nem ver meg bácsi?
1. kis lány. Ne szólj hozzá, te buta, akkor igazán megver!
2. kis fiú. Ha elmegy, meggórjuk göringgyel, oszt elszaladunk!
_A két kis gyerek a deszkán hintálva, a királyfit nézi, halkan éneklik:_
Hat üveg alma, Hét üveg alma, Nyolc üveg alma, Kilenc üveg alma, Tíz üveg alma.
Királyfi. Hát mért nem játszottok tovább, kedves kis lányok, kis fiúk, az elébb olyan szépen játszottatok. Úgy szeretném még nézni. Ne féljetek tőlem.
1. kis fiú. A nagy emberek mindig bántják a kis gyerekiket.
Királyfi _hátrafordul, körülnéz_. A nagy emberek? Hát hol van itt nagy ember?
1. kis fiú _félénken rámutat az ujjával_. Maga.
Királyfi _kacag_. Kicsoda te, én? Hisz én nem vagyok ember, én is gyerek vagyok, csak olyan, mint tik. Én is gyerek vagyok, én is, ne féljetek…
Gyerekek _összenevetnek_.
Királyfi _közelébb jön hozzájok_. Tán nem is hiszitek? Már pedig én éppen most jövök Óriásországból. Óriásország királyának a fia vagyok én. Ott ilyen nagyra nőnek a gyerekek. Tizenkét fiúk vagyunk otthon, én vagyok a legkisebbik.
Gyerekek _összenéznek, csudálkoznak_.
Királyfi _egészen közel jön hozzájok_.
1. kis fiú. Hát hány esztendős vagy te?
Királyfi. Én? Hat. Van egy nagyobbik testvérem, az olyan magos, mint az a torony ni. De az már nyolc esztendős. Bizony. Az édesapám, az óriások királya, az meg tíz ilyen toronynál is magasabb, ha az lábujjhegyre áll, beleveri a fejét az égbe, egy csomó csillag mindig beléragad a hajába. Olyan magos.
2. kis fiú. Mér van kardod?
Királyfi. Jaj, gyerekek, muszáj a szitakötők miatt. Mifelénk olyan szitakötők repülnek, mint tinálatok a gólya. Ha nekem jön egy, kirántom a kardomat. A nagyobbik testvéremnek olyan kardja van, mint az a kútostor.
1. kis fiú. Hát igazán gyerek vagy te is?
Királyfi. Igazán hát.
Mind a gyerek. Hű, á, á, á, c, c, c, jaj, jaj, hű, á, á… _nem győznek csudálkozni._
1. kis lány. Jaj istenem, de furcsa!
1. kis fiú. Igy görbülj meg? _Meggörbíti a kisujját._
Királyfi _úgy csinál_. Igy görbüljek meg.
Gyerekek _közben egyre vigabbak, hangosabbak lesznek, körülveszik a királyfit, nézegetik ruháját, tarisznyáját, kardját._
Királyfi. Hát féltek még tőlem?
Gyerekek. Én nem félek! Én se félek! Én se! Nem! Nem! Nem!
Királyfi _lekuporodik a földre_. Nem féltek? Nem féltek? Bú, bú, itt a medve, megesz a medve! _Négykézláb mászkál köztük, a gyerekek nevetnek, visongatnak, futkároznak körülötte._ Ki tud cigánykereket hányni? _Cigánykereket hány, a gyerekek örülnek, tapsolnak. Több gyerek próbálgatja, bukfenceznek, elesnek, kinevetik egymást._
Királyfi _feláll, észreveszi a kis fiút_. Mellé _hasal a földre._ Hát te mit csinálsz itt pajtás? A csigát hivod kifelé? Nem jön még?
A csigás kis fiú. Nem. _Tovább mondja a verset._
Királyfi. Várjál, segítek, hátha jobban jön. _A gyerekkel együtt kántál._
Ha nem jösz ki, megbánod, Jönnek a tatárok, Sós vízbe tesznek, Onnan is kivesznek…
Gyerekek. Játsszunk! Kezdjük! Kezdjük már! Játszani! Kezdjük! Kezdjük!
Királyfi _felugrik_. Mit is akartok játszani? Szembekötősdit?
Gyerekek. Szembekötősdit. Szembekötősdit.
Királyfi. Jaj, azt én is tudom. Úgy szeretnék én is játszani veletek. Ugye bevesztek a játékba? Ugye én is játszok? Ugye? Ugye? _Hizelegve kántál._ Hadd játszak én is, vegyetek be… no…
Gyerekek. Jó, jó, jó, jó.
Királyfi. Jaj de jó! Istenem, játszani… _átölel két kis leányt_ nem tudni semmiről semmit, se életről, se halálról, játszani… játszani…
1. kis lány. Kezdjük már! Kezdjük!
Több kis lány, kis fiú. Gyerünk! Kezdjük! Kezdjük!
2. kis lány. Ki lesz a fogó?
Gyerekek. Én, én, én, én, én, én.
Királyfi. Én! Én!
Gyerekek. A királyfi, a királyfi, a királyfi!
1. kis lány _leoldja a nyakáról virágos keszkenőjét._ Itt a keszkenőm, hadd kössük be a szemedet! _Ágaskodik, nem éri fel, nevetnek._ Jaj de magos vagy te óriás királyfi, nem érlek fel!
Királyfi _letérgyepel_.
1. kis lány _beköti a szemét, a háta mögé állva._ Jó lesz? Nem látsz ki alóla?
Királyfi. Nem. _Eközben a hinlálók, a csigás kis fiú, a bábus meg a virágos kis lány is abbahahagyták a játékukat és a többiek közé vegyültek._
1. kis fiú _elébe áll a királyfinak, feltartja egy ujját._ Hány ujjamat látod?
Király. Ötöt.
Mind a gyerek _elneveti magát_.
Királyfi _feláll_. Na most szaladjon mindenki, egy, kettő, há-rom!
Mind a gyerek _nagy sivalkodva széjjelszalad_.
Királyfi _boldog mosolylyal kezd támolyogni, jobbra-balra indul, keresgél a karjaival, – a gyerekek széjjelszaladtak, íncselkednek vele, meg-megráncigálják._
Királyfi. Most… most…
Gyerekek. Itt vagyok! Erre, nem arra! Tűz! Víz! Tűz! Víz! Na most! Fogd meg! Fogd meg!
Királyfi _kapkod utánok, nevet, bukdácsol, összevissza szaladgál, a gyerekek sivalkodnak, mindig kibújnak a keze alól._
1. kis lány _az ajkára teszi az ujját, páran köréje gyülnek, összebeszélnek, mindnek jelekkel magyarázzák, hogy szökjenek el. Sunyi nevetéssel, lábujjhegyen egymásután mind kiszaladnak a szinpadról balfelé._
Királyfi _egyedül maradt a színpadon, tapogatózik, kapkod jobbra-balra._ Hol vagytok? Ejnye hát merre vagytok, gyerekek, gyerekek…
Egy gyerek _kivülről_, Itt vagyok! _Topogás is hallatszik._
Királyfi. _Belékap a karjával a levegőbe._ Megvagy!
Gyerekek _távolódó nevetése hallatszik_.
Királyfi. Ahá, ahá…
Egy kis fiú _kintről, balfelől_. Erre! Erre!
Egy kis lány _kintről, jobbfelől_. Erre! Erre!
Halál _megjelenik a színpad bal sarkában, fekete szűrben, kaszával, lassan megy a királyfi felé._
Királyfi. Ahá… itt jön ni… megvagy! _Elkapja a Halál szűreujját._ Megfogtam gyerekek! Vedd le a keszkenőt a szememről, te leszel a fogó.
Halál _leoldja a keszkenőt a királyfi szeméről_.
Királyfi _hátratántorog_. Jaj… ki vagy te? _Eltakarja a kezével a szemét._ Te vagy a Halál.
Halál. _lefejti a királyfi kezeit a szemeiről._ Ember vagy fiam, hogy megösmertél. Az vagyok, nem is más, én vagyok az öreg Halál.
Királyfi. Halál…
Halál. Hát te volnál az a királyfi, aki én előlem el akar szökni? He! Te vagy az a híres? _Hóna alá veszi a kaszát, a keszkenő két végét a két kezébe fogja, lóbálja a keszkenőt, mint mikor korbácsot csavarnak a gyereknek._ Hát te akarsz az öreg csőszön kifogni hékás? Te akarsz ez alól a kasza alól szabadulni, he? _Kacag, megrázza a kaszát._
Királyfi. Én… nem…
Halál. Micsoda? Nem? Engemet akarsz a falhoz állítani? Tán azt gondolod, az öreg Halál nem tud minden emberfiának minden lépéséről? Azt hiszed az úristen csősze nem tud vigyázni a rábízott jószágra? A te neved is fel van róva a kaszám nyelére, te szép kis királyfi, te! Meghalsz, meghalsz, királyfi, ne félj nem szabadulsz a kezem közül!
Királyfi _bedugja a két fülét, jobbra-balra támolyog._
Halál _hangosabban_. Azér van nyakad, hogy a kaszámnak legyen hová suhintani. Azér van hajad, hogy lefújjam a fejedről.
Királyfi _a földre rogyik, a Halál csizmája orrához._
Halál. Azér van szemed, hogy kiássam, mint a földből a csicsókát. Azér van fogad, hogy letörjem az állkapcádról, mint a kukoricát a csutkájáról. Körmeid azér van, hogy lefricskázzam ujjaidról, te, te szép királyfi! _Megrázza a kaszát._ _A kulisszák közül bizonytalan gyenge gyerekdal hallatszik._
Királyfi _átöleli a Halál csizmáját, nyöszörög_.
Halál. Zengő füledet megsüketítem, keresztbe teszem hintázó karjaid, megdermesztem táncoló lábaid, megállítom doboló szívedet, véredet elapasztom, bőrödet lehúzom, húsodat lehántom, oszt beterellek a föld alá, az én juhaim közé.
Királyfi. Jaj istenem, jaj, jaj, jaj, istenem…
Halál. Pszszt. Hallgasd csak, kis cimboráid milyen szépen énekelnek.
Gyerekek _messzi, gyenge hangon, kórusban éneklik, egy-egy kacaj is hallatszik:_
Kis kacsa fürdik Fekete tóba, Anyjához készül Lengyelországba.
Halál. Aj de gyönyörű szép.
Királyfi _arra fordul, epedve kinyujtja a két kezét, arrafelé támolyog._ Eressz… játszani…
Halál _elébe tartja a kaszáját_. Ne te ne! Hóha! Még visszamenne játszani. Nix dájcs, királyfi, ott már neked semmi helyed. Erre indultál, mars csak tovább.
Gyerekek _halkan kivülről:_
Fejér liliomszál Ugorj a Dunába, Mosakodjál meg te, Törülközzél meg te, Fésülködjél meg te, Akit szeretsz, azt kapd el!
Halál. Csak eredj útadra. Nem bántalak, eleresztelek, mehetsz, amilyen sebesen csak tudsz. Ne félj, majd szemmel tartalak! Valahányszor megfordulsz, ott állok a sarkadba. Aló mars, előre. Majd meglássuk, ki tud elszökni az öreg Halál elől. Na, ájn, cváj. _A királyfi felé döf a kaszával._
Királyfi. _A két karját gyáván maga elé tartva, szepegve kihátrál a szinpadról, jobbra._
Gyerekek _még messzibb mint az imént:_
Bujj, bujj zöld ág, Zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, Csak bujjatok rajta.
Halál _utána néz a királyfinak, fenyegeti a kaszával._ Megállj ebadta, majd hátulkötöm a sarkadat! Majd adok én neked. Majd megtanítalak én. Majd elhúzom én a nótádat! _Kaszáját a vállára teszi, a pipáját a szájába dugja, mérgesen indul a királyfi után. A madárijesztő előtt megáll, lekapja a kaszát, megköpi a markát._ Hát te még mindig a világon vagy? _Sujtani akar, de hirtelen a kalap alá néz, megcsóválja a fejét._ Ejnye az ántiját, evvel mindig így járok. Mán megint embernek néztem. _Vakarja a nyakát._
_A függöny összemegy._
NEGYEDIK KÉP.
_Majális, ezüstös erdő tisztásán, alkonyat idején. Egy szép nagy fa a tisztás közepén. Hátul nagy sátor, virággal, zöld ággal. Elől, a színpad jobb sarkában pirosnadrágos cigányfiú muzsikál. A tisztás teli van táncoló párokkal. A táncoló fiatalok előtt fel-alá sétál az ezüst királykisasszony két szolgáló leánynyal, ezek viszik utána két ágba eresztett szőke hajának egy-egy fonatát. Ezüst korona van a királyleány fejében, kis fehér keszkenő a kezében. A cigányfiú csárdást húz, a párok lépkednek, illegnek, ugornak, forognak. A leányok keszkenőiket rázzák, a legények kurjongatnak s fel-felkiáltanak tánc közben:_
1. legény. Haj, haj, haj! 2. legény. Icaca, recece! 3. legény. Hopp Sári sarokra! 4. legény. Szorítsd hozzád nem anyád! 1. legény. Ha szorítod csókot ád! 5. legény. Levendula ágastúl, Ugorj egyet párostúl! 2. legény. Ne te ne! 6. legény. Tejes csupor fatányér, Majd meghalok a jányér! 1. legény Ihajla, csuhajla! 7. legény. Erre kokas, erre tyúk, Erre van a gyalogút! 8. legény. Ide te, oda te! Karjaimba gyere te! 1. legény. Ez a lábom, ez, ez, ez, Jobban járja, mint emez! 2. legény. Huj, huj, huj!
Királyfi a legények kurjongatása közben ér a színpadra, elől, a bal sarokban lép be, megáll, egy fának dűl, úgy nézi a mulatságot.
3. legény. Tyu, tyu, tyu, tyuhaj! 9. legény. Hej laboda, laboda, Lábod ide, nem oda! 4. legény. Happ, happ, happ! 1. legény. Három a tánc mindhalálig! 5. legény. Kivilágos kivirradtig!
_Cigányfiú lassu csárdást játszik, a párok_ _csendesednek, halkulnak, a majális majdnem némán folyik._
Ezüst királyleány _észreveszi a királyfit_. _Megáll, nézi, suttog a szolgálókkal, majd hozzá fordul._ Hát te nem táncolsz?
Királyfi. Nem.
Ezüst királyleány. Talán nincs párod?
Királyfi. Nincs.
Ezüst királyleány. Idegen vagy ezen a földön?
Királyfi. Idegen vagyok.
Ezüst királyleány. Ki vagy te idegen legény?
Királyfi _egyet lép előre_. Nagy világ árvája, bánat útazója, bujdosó királyfi.
Ezüst királyleány. Isten hozott bujdosó királyfi, én vagyok ezüst király leánya. Mi járatban vagy erre, te bujdosó királyfi? Talán bizony szolgálatot keresel?
Királyfi. Nem keresek szolgálatot, te ezüst királyleány. Kerget engem a halál, az elől bujdosok, keresem az örök élet szép országát, ahol a halálnak hatalma nincsen.
Halál _megjelenik a királyfi háta mögött_.
Ezüst királyleány. Pihenj meg minálunk, mulatozz mivélünk, szomorú királyfi.
Királyfi. Nem pihenhetek, nem mulathatok, sarkomban az öreg Halál.
Halál _csettint az ujjával, illegeti a derekát, a táncolók felé megy, átmegy a párok közt, a hátuk mögé kerül, úgy nézi őket._
Ezüst királyleány _nevet_. Eredj már, te bolond királyfi, hol a Halál ha áll a bál? Nézzed csak hogy forognak, kurjongatnak, muzsikálnak!
Királyfi. Hogy tudtok táncolni, mikor meg kell halni? Nem féltek a Haláltól?
Ezüst királyleány _elkacagja magát_.
Két szolgálóleány _összenevet egymással_.
Ezüst királyleány. Ne papolj már ilyen furcsákat, inkább gyere közelébb egy kicsit te királyfi.
Királyfi _feléje lép egyet_. Ne híjjál te ezüst király leánya, hadd menjek én tovább magányos utamon.
Ezüst királyleány. Még közelebb gyere, no gyere már… _Hivogatja a két kezével._
Királyfi _közelébb megy_. Királyleány…
Ezüst királyleány. Gyere te királyfi, elibém gyere, hadd nézzek már a szemedbe.
Királyfi _közelébb jön egy kicsit_. Ne nézz te az én szemembe, hajnali víg királyleány, ne nézz bele a szemembe. Az én szemem szomorú mint az este, a halál van az én szemembe írva.
Ezüst királyleány. Ne hallgassunk rá, én kedves szép szolgálóim, kapjátok el a két kezét, forgassuk meg egy kicsit ezt a búbánatos királyfit.
Két szolgálóleány _kacagva megkapják a királyfi kezeit egy kezükkel, másikkal a királyleány kezébe fogóznak, így forognak négyen egy darabig. Ezalatt a muzsika egészen megcsendesedik, a párok abbahagyják a táncot, lassan eltünedeznek a sűrű erdőbe._
Két fellejtár _előugrik jobbról-balról, a fák közül, egyik a nyelvével csettint, a másik egyet füttyent, mindaketten a fejükkel integetnek_ _a két szolgálóleánynak. Ezek eleresztik a királyfi kezét, s a fellejtárokat nézik._
Ezüst királyleány. No menjetek kedves szép szolgálóim, vár a kedvesetek, két deli fellejtárom.
Két szolgálóleány _kétfelé szaladnak, a két fellejtár karjaiba, s ölelkezve tünnek el velük._
_A nap ekkora egészen leereszkedett. A cigányfiú gyenge muzsikaszóval kimegy a színpadról. A háttérben magában áll a Halál, az eltünt táncosnép után néz._
Ezüst királyleány. No most add ide a kezedet te halálos királyfi.
Királyfi _a királyleány kezébe teszi a kezét_. Milyen jó, hogy megfogtad a kezemet.
Ezüst királyleány. Ne félj semmit királyfi. Gyere.
Királyfi. Vezess, vezess. El ne ereszd a kezem.
Ezüst királyleány. Gyere királyfi, üljünk le ez alá a nagy fa alá.
Halál _utánok megy lábujjhegyen_.
Ezüst királyleány. Lecsücsüjjünk csücscs! Így ni! _A fa alá ülnek._ Félsz-e még királyfi?
Halál _a fa mögé állott s elődugja a fejét_.
Királyfi. Mióta megfogtad a kezem, nem félek úgy. Mikor meg szólsz hozzám, olyan jól esik a hangod. Beszélj királyleány, hadd hallom hangodat.
Ezüst királyleány. Te… te királyfi. Szegény királyfi. Jó királyfi.
Királyfi. Királyleány. Jó királyleány. Te kedves királyleány.
Ezüst királyleány. Nem jó itt te árva királyfi? Nem jó ebben a gyönyörű erdőben? Nézzed az eget, nézzed a lombot, nézzed a virágot, nézzed a pillangót. Hallgasd a tücsköt, hallgasd a vadgalambot.
Királyfi _a tenyerét nézi_.
Ezüst királyleány. Jaj, iszen te ide se hallgatsz. Mit nézed a tenyered?
Királyfi. Látod te ezüst királyleány, látod ezt a nagy Mö betűt? Azt teszi: meghalunk.
Ezüst királyleány. Hadd lám csak. _Előveszi a királyfi kezét, nevetve megcsiklandozza a tenyerét._
Királyfi _nevet egy kicsit, becsukja a tenyerét, aztán megint elkomolyodik._ Az erdő is a Halálé. A Halál cirógatja a fa lombját, a Halál öntözi a violát, a Halál illatozik, a Halál zengedezik, a Halál tündököl. Én félek, én úgy félek mindenütt. Jaj hova bújjak, hogy a Halált ne lássam?
Ezüst királyleány. Ide bújj mellém, te félő királyfi, közelébb húzódj hozzám, jobbkaroddal derekam öleld meg. _Elveszi a királyfi jobb karját, derekára húzza._ Így.
Királyfi. Milyen jó a jobbkaromnak derekadat ölelni.
Ezüst királyleány. Milyen jó a derekamnak jobbkarodat érezni.
Királyfi _közelebb húzódik a királyleányhoz_. Énnekem az egész testemnek olyan jól esik, hogy közel vagy te ezüst királyleány.
Ezüst királyleány. Én is a legkisebb kisujjamban is érezlek tégedet, királyfi.
Királyfi _megsimogatja a királyleány haját_. Milyen szép hosszú hajad van. _Az arcát._ Milyen szép a te orcád. Szebb mint a kis testvéremé. _A karját._ Milyen bársony a karod. _Melle fölött elhúzza a kezét._ Milyen gyenge szép mejjednek hantjai. Milyen szép vagy te királyleány.
Ezüst királyleány _a királyfi mellére hajtja a fejét._ Királyfi…
Halál _hátranyúl a kaszával, egy rózsabokorról egy szál rózsát vág le vele. A rózsát a királyfi elé hajítja._
Királyfi _meglátja a rózsát_. Rózsa. _Felveszi, nézi, szagolja,_ Olyan mint te. Néked adom, néked termett. _A királyleánynak adja._
Ezüst királyleány. Rózsa leveléhez, leány a legényhez. _Szorosan a királyfihoz simúl, orcáját orcájára fekteti, karjaival átöleli._
Királyfi. Ajkad olyan piros mint a rózsa. Olyan ifjú, olyan bársony, olyan…
Ezüst királyleány. A rózsa hideg, ajakam forró. Rózsát megszagolod, ajkam megcsókolod.
Királyfi _megcsókolja_. Csók… milyen jó, milyen édes. _Két karjukkal összeölelkezve, megint megcsókolják egymást._ A második édesebb mint az első. Még. _Csók._ A harmadik a legédesebb. Még. Még. _Csókolóznak._
Ezüst királyleány. A századik százszor édes, az ezredik ezerédes. _Csók._
Királyfi. Milyen jó csókolni. Karjaim ölelnek, szemem becsukódik, a halált nem látom. _Csók._ Ha ajkam mindétig ajkadon tarthatnám. _Csók._ Édesebb a méznél, a tűznél pirosabb, arany sarkantyúnál zengőbb. Két csillagot ha összevernek, csak az csendülhet így. Ó milyen szép vagy királyleány, most százszor szebb vagy, szebb vagy mint százszor szép. Milyen jó hogy te is élsz. Milyen csudálatos, hogy te is a világon vagy királyleány. Milyen csudálatos vagy. Szememből kikacsintottad a bánatot, homlokomról letörülted a gondot, ajakamról elcsókoltad a sohajtást.
Ezüst királyleány. Én szeretlek tégedet.
Királyfi. Szeretlek! Még egyszer mondjad.
Ezüst királyleány. Szeretlek.
Királyfi. Még egyszer. Még, még.
Ezüst királyleány. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Királyfi _együtt mondja a leánynyal_. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek… _A zene fellélegzik most, a csillagok megsokasodnak, a hold ragyogóbban ragyog, minden tündököl, az egész erdőből visszhangzik: szeretlek._
Királyfi _megcsókolja a királyleányt_.
Ezüst királyleány. Szeretlek szívemből.
Királyfi. Én is szeretlek.
Ezüst királyleány. Szívemből-lelkemből.
Királyfi. Úgy szeretlek, mint a galamb a tiszta búzát.
Ezüst királyleány. Úgy szeretlek, mint a gerlice a párját.
Királyfi. Milyen szépen süt a hold. Tegnap még nem mertem a holdvilágba nézni. Pedig hogy mosolyog.
Ezüst királyleány. Mosolyog a szerelem.
Királyfi. Milyen szépen ragyog a csillag.
Ezüst királyleány. Ragyog a szerelem.
Királyfi. Milyen szépen szól a tücsök.
Ezüst királyleány. Szépen szól a szerelem.
Királyfi. Milyen szép minden.