Part 2

A pszichológiai tömegek tehát osztályozhatók, és ha majd az osztályozáshoz jutunk, látni fogjuk, hogy a heterogén, vagyis a különböző elemekből álló tömeg, a homogén, vagyis a többé-kevésbé hasonló elemekből álló tömegekkel (minők a szekták, kasztok, osztályok) megegyező jellemvonásokat tüntet föl és hogy a közös tulajdonságok mellett vannak különös sajátságaik, melyeknek alapján egymástól megkülönböztethetők.

De mielőtt a különböző tömegkategóriákkal foglalkoznánk, összes általános tulajdonságaikat kell először szemügyre vennünk. Úgy járunk el, mint a természettudós, aki az általános és a család összes egyéneinél meglevő tulajdonságok leírásával kezdi, mielőtt azokkal a közös tulajdonságokkal foglalkoznék, amelyek alapján meg lehet különböztetni a családhoz tartozó nemeket és fajokat.

A tömegek lelkét pontosan leírni épen nem könnyű, mert szervezetük változik nemcsak a faj és összetétel szerint, hanem a csoportot hatalmában tartó izgalom természete és mértéke szerint is. De ugyanez a nehézség merül föl az egyes egyén lélektanának tanulmányozásánál. Csak regényben fordul elő, hogy az egyén karaktere élete végéig állandó marad. A jellem látszólagos egyformaságát a környezet egyformasága teremti meg. Különben már más alkalommal kimutattam, hogy minden lelki alkat magában rejti azt a lehetőséget, hogy a jellem megnyilvánuljon olyankor, mikor a környezet hirtelen megváltozik. Innen van, hogy a legvadabb jakobinusok közt akadtak jámbor polgárok, kik a rendes viszonyok közt békés jegyzők vagy tiszteletre méltó hivatalnokok lehettek. Napoleon köztük találta meg legkészebb szolgáit.

Mivel itt a tömegképződés minden fokozatát nem tanulmányozhatjuk, főleg abban az alakban mutatjuk be őket, amikor már teljesen szerveződtek. Azt látjuk majd, hogy mivé lehetnek, nem azt, hogy milyenek mindig. Csak mikor a szerveződés már előre haladt, járulnak hozzá az állandó és változatlan faji alapjellemvonáshoz ama bizonyos új és különös sajátságok és vesz föl a csoportnak egész érzelmi és gondolatvilága egy bizonyos irányt. Ilyenkor látjuk azt, amit föntebb a _tömegek lelki egysége_ törvényének neveztem.

A tömegek lelki sajátságai közt vannak olyanok, amelyek az izolált egyénnél is megvannak; viszont ellenkezőleg vannak teljesen specifikus és csak az együttességben föllelhető sajátságaik. Ezeket a specifikus sajátságokat fogjuk most tanulmányozni, hogy jelentőségüket biztosan megállapítsuk.

A pszichológiai tömegnél ez a legfeltünőbb: Bármilyenek az alkotó egyének, bármennyire hasonlók vagy nem hasonlók életmódjukat, foglalkozásukat, jellemüket és értelmiségüket tekintve, azáltal hogy tömeggé szerveződtek, egy bizonyos kollektiv léleknek jutnak birtokába és ez másnemű érzésre, gondolkodásra és cselekvésre készteti őket, mint ahogy elkülönítve éreztek, gondolkoztak és cselekedtek. Vannak olyan gondolatok és érzelmek, amelyek csak a tömegben levő egyénnél keletkeznek és válnak tetté. A pszichológiai tömeg átmeneti lény, heterogén elemekből áll, melyek pillanatra vannak összekötve, épen úgy, mint ahogy az élő szervezetet alkotó sejtek egyesülve új lénynek tünnek föl és egészen más tulajdonságaik vannak, mint az egyes sejteknek külön-külön.

Egy bizonyos felfogással ellentétben, – ami annál különösebb, mert olyan mélyen gondolkodó bölcselőnél találjuk, mint Herbert Spencer, – a tömeget alkotó csoportban egyáltalában nincs meg az elemek összege vagy középaránya. Új jellemvonások képződnek és keletkeznek, épen úgy, mint ahogy a chémiában bizonyos elemek, a savak és aljak például, ha új testté egyesülnek, egészen más sajátságaik lesznek, mint azoknak a testeknek külön-külön volt, melyeket alkottak.

Hogy a tömegben levő egyén miben különbözik az izolált egyéntől, nem nehéz megállapítani. De kevésbé könnyű megfejteni a különbség okait.

Hogy ezeket az okokat csak valamennyire is megleljük, emlékezzünk a mai lélektannak erre a megállapítására: nemcsak a szerves életben, hanem az értelem működésében is a tudattalan jelenségeknek van túlnyomó részük. Az értelemnek tudatos élete elenyésző csekélység a tudattalan élet mellett. A legpontosabb analizis, a legmélyebbre ható megfigyelés csak nagyon csekély számát födözte fel a lelki élet tudatos indítóokainak. Tudatos cselekvéseink egy tudattalan, s a főleg az öröklődés hatása folytán keletkezett szubsztrátumból veszik eredetüket. Ez a szubsztrátum számtalan, ősidőkből lerakódott nyomot tartalmaz, s ezek képezik a faji lelket. Tetteinknek ismeretes okai mögött kétségkívül vannak rejtett ismeretlen okok, ezek mögött pedig még rejtettebb okok vannak, mert azokról mi magunk sem tudunk. Mindennapi cselekvéseink ezeknek a rejtett és figyelmünket kikerülő okoknak okozatai.

A faji lélekben gyökerező tudattalan elemek okozzák, hogy az egy fajhoz tartozó egyének mindnyájan hasonlítanak egymáshoz és első sorban a tudatos elemeknek, a nevelés, de főleg a rendkívüli öröklékenység eredményeinek tulajdonítható a köztük levő különbség. Hasonlók az ösztönök, szenvedélyek és érzelmek az olyan emberekben is, akik értelmi tekintetben egyáltalában nem hasonlítanak egymáshoz. Mindabban, ami érzelem tárgya: vallás, politika, erkölcs, rokonszenv, ellenszenv stb., a legkiválóbb egyének nagy ritkán múlják fölül az átlag emberek színvonalát. A nagy mathematikus és cipőcsinálója közt nagy közbevetés lehet értelmi tekintetben, de jellem tekintetében legtöbbször semmi vagy nagyon csekély különbség van.

Épen ezek az általános jellembeli sajátságok vannak a tudattalan hatása alatt és ezek az egy fajhoz tartozó normális egyének nagy részénél csaknem ugyanazon a fokon vannak meg, s ez lesz a tömegekben általánossá. A kollektiv lélekben az egyének értelmi képességei, ezzel együtt egyéniségük is eltörlődnek. A heterogén elmerül a homogénben és a tudattalan sajátságok lesznek túlnyomók.

Épen a közönséges sajátságok általánosulása magyarázza meg, hogy a tömegek miért nem képesek különösebb értelmet igénylő cselekvések véghezvitelére. Ha válogatott emberek gyülekezete dönt közérdekű kérdésekben, de az illetők más-más foglalkozási ághoz tartoznak, a határozat nem sokkal lesz több értékű, mintha ostoba emberek készítették volna. Valóban csak azok a közönséges sajátságok lesznek általánossá, amelyek minden emberben megvannak. A tömegekben a butaság és nem a gondolkodó ész gyülemlik össze. Nem az «egész világnak» van több esze, mint Voltairenak, amint ezt gyakorta halljuk, hanem bizonyára Voltairenak van több esze, mint «az egész világnak», ha ez alatt a tömegeket kell értenünk.

Ha azonban a tömeghez tartozó egyéneknél az alantas és mindegyikben meglevő sajátságok általánosulnának, akkor csak középarány származik és nem keletkeznének új sajátságok, melyekről szólottunk. Azt fogjuk most kutatni, mimódon jönnek létre ezek az új tulajdonságok.

Hogy a tömegeknél különös jellemvonások keletkeznek, s amelyek az izolált egyénnél nincsenek meg, ezt különböző okok hozzák létre. Az első az, hogy a tömegben levő egyént, csupán a szám ténye által, legyőzhetetlen hatalom érzete szállja meg s ez teszi lehetővé, hogy enged ösztöneinek, melyeket egymagában szükségszerűleg korlátozott volna. Az ösztönök korlátozásáról annál kevésbé lehet szó, mert a tömeg anonim, következőleg felelőségtelen, s teljesen megszünik a felelősség érzete, ami az egyént mindig visszatartja.

A második ok, a lelki infekció, szintén közreműködik abban, hogy a tömegeknél speciális sajátságok jelentkeznek és azok határozott irányt nyernek. A lelki infekció könnyen megállapítható, de meg nem magyarázott jelenség, melyet a hipnotikus jelenségekhez kell sorolnunk; rögtön rátérünk. A tömegben minden érzelem, minden tett inficiáló természetű és olyan mértékben inficiáló, hogy az egyén könnyen feláldozza személyes érdekét a kollektiv érdeknek. Már pedig ez a természettel homlokegyenest ellenkező cselekmény és az ember csak akkor képes rá, mikor tömegnek alkotó része.

A harmadik ok – és ez még sokkal fontosabb – a tömegben levő egyénnél egészen speciális és olyan sajátságokat hoz létre, amelyek az izolált egyén sajátságaival teljesen ellenkeznek. Beszélni akarok ugyanis a szuggerálhatóságról, melynek egyik hatása különben is a föntebb említett lelki infekció.

Hogy ezt a jelenséget megértsük, idézzük emlékezetünkbe a fiziologiának bizonyos újabb fölfedezéseit. Ma már tudjuk, hogy egy embert különböző eljárások segítségével olyan állapotba hozhatunk, hogy elvesztve tudatos személyiségét, a személyes tudattól megfosztó egyén minden szuggesztiójának engedelmeskedik és jellemével és egyéniségével legellenkezőbb dolgok elkövetésére képes. A legmélyrehatóbb megfigyelések azt látszanak bizonyítani, hogy az olyan egyén, ki sokáig működésben levő tömeg közé volt szorulva, olyan különös állapotba jut, – az őt körülvevő áramlat vagy valami ismeretlen ok következtében, hogy ez az állapot nagyon közel jár ahhoz az igézethez, amelyet a hipnotizáló a hipnotizáltra gyakorol. A hipnotizált alanynál megbénul a nagy agyvelő működése és rabszolgája lesz a gerincagy minden tudattalan működésének és a hipnotizőr tetszése szerint bánik vele. A személyiség tudata teljesen eltűnt, az akarat és ítélőképesség megszüntek. Minden érzelem és gondolat a hipnotizáló akarata szerint irányul.

Körülbelül ilyen az állapota annak az egyénnek, ki pszichológiai tömegnek alkotó része. Nincs többé tetteinek tudatában. Nála, épúgy, mint a hipnotizált egyénnél, megszűnnek bizonyos képességek, bizonyos képességek ellenben roppant erőre tesznek szert. Szuggesztió befolyása alatt ellenállhatatlan erő ragadja bizonyos tettek elkövetésére. Ez a hév tömegeknél még ellenállhatatlanabb, mint a hipnotizált alanynál, mert a mindenik egyénre egyformán ható szuggesztió növekszik az által, hogy kölcsönössé lesz. Azok az emberek, kiknek egyénisége elég erős arra, hogy a tömegben a szuggesztiónak ellenálljon, nagyon kevesen vannak arra, hogy az ár ellen küzdjenek. Legfeljebb egy másik szuggesztió segítségével megpróbálhatják a más irányba terelést. Innen van például, hogy egy szerencsés szó vagy egy jó alkalommal fölidézett kép visszatartotta néha a tömegeket véres cselekmények elkövetésétől.

A tömegben levő egyén fő jellemvonásai tehát a következők: A tudatos személyiség megszűnése, a tudattalan személyiség előtérbe nyomulása, az érzelmeknek és gondolatoknak a lelki infekció és szuggesztió útján egyugyanazon iránya, s a szuggerált gondolatoknak tetté való átalakulása. Most már nem önmaga többé, hanem gép és akarata nincs többé.

Az egyén azáltal, hogy organizált tömegnek lett részévé, több fokkal sülyedt le a civilizáció lépcsőjén. Izolálva talán művelt ember volt, a tömegben barbár, vagyis ösztöneinek engedelmeskedő. Megvan benne a primitiv lények önkéntelensége, vadsága, enthuziazmusa és hősiessége. Annál könnyebben közelíti meg ezt az állapotot, minél könnyebben befolyásoltatja magát a képek és szavak által, amelyek a tömeget képező egyes egyénekre semmi hatással nincsenek és ragadtatja magát olyan cselekményekre, amelyek ellentétben vannak az ő leghatározottabb érdekeivel és legismertebb szokásaival. A tömegben levő egyén csak porszem a többi porszemek közt, mit a szél tetszése szerint ragad magával.

Ezért látjuk, hogy az esküdtszékek hoznak ítéleteket, miket egyénenként minden esküdt kárhoztatna, és hogy a parlamenti gyűlések fogadnak el törvényeket és rendszabályokat, melyeket a tagok külön-külön visszautasítanának. A konvent emberei külön-külön felvilágosodott és békés természetű polgárok voltak. Tömeggé egyesülve nem rettentek vissza attól, hogy a legszörnyűbb indítványokat elfogadják és guillotin alá küldjék a köztudomás szerint legártatlanabb embereket; és hogy saját érdekeikkel ellentétben lemondjanak sértetlenségükről, s önmagukat megtizedeljék.

És nemcsak tettei juttatják a tömegben levő egyént lényeges ellentétbe önmagával. Mielőtt teljesen elveszítené minden függetlenségét, gondolatai és érzelmei átalakulnak annyira, hogy a fösvény tékozlóvá, a kételkedő hivővé, a becsületes alávalóvá, a gyáva hőssé változik. Az összes kiváltságokról való lemondást, amit a nemesség a lelkesültség egy pillanatában 1789 augusztus 4-ikének híres éjtszakáján megszavazott, izolálva bizonnyal sohasem fogadta volna el a tagok közül egyetlen egy sem.

A mondottakból következik, hogy a tömeg értelmi tekintetben mindig alatta áll az izolált egyénnek, az érzelmek és az érzelmek okozta tettek szempontjából pedig lehet jobb vagy rosszabb. Minden a szuggesztió módjától függ, melynek a tömeg alá van vetve. Ezt ismerték félre teljesen azok az írók, kik a tömegeket csak büntetőjogi szempontból tanulmányozták. Kétségtelen, hogy a tömeg gyakran bűntettes, de nem egyszer hős is. A tömegek azok főképen, kiket egy hiedelem vagy tan diadaláért halálba küldenek, akiket lelkesítenek a dicsőségért és becsületért, kiket a keresztes hadjáratok korában kenyér nélkül és fegyvertelenül visznek felszabadítani az Isten sírját a hitetlenektől, vagy 1793-ban megvédeni a haza földjét. Kétségtelen, hogy ez a hősiesség öntudatlan, de ez a hősiesség csinálja a történelmet. Ha csak a hideg ésszel véghezvitt nagy tetteket írnák a népek számlájára, a világ annalesei nagyon keveset jegyeztek volna föl.

MÁSODIK FEJEZET. A tömegek érzelmei és erkölcsisége.

1. §. _A tömegek izgékonysága, változékonysága és ingerlékenysége._ – A tömeg játékszere minden külső ingernek és visszatükrözteti ennek folytonos változásait. – Az inger, amelynek engedelmeskedik elég erős arra, hogy mellette minden személyes érdek megszünjék. – A tömeg semmit sem gondol meg előre. – A faj hatása. – 2. §. _A tömegek szuggerálhatósága és hiszékenysége._ – Fogékonyságuk a szuggesztió iránt. – Elméjükben előhívott képeket valóságnak veszik. – Miért hasonló neműek ezek a képek az összes egyénekre nézve, kik tömeget alkotják. – A tudós és ostoba a tömegben egyenlők lesznek. – Különböző példák az illuziókra, amelyeknek a tömeg egyénei alá vannak vetve. – Lehetetlenség a tömegek tanúvallomásának valami hitelt adni. – Sok tanú megegyezése egyik legrosszabb bizonyíték arra, hogy a tényt megállapítsuk. – A történelmi munkák csekély értéke. – 3. §. _A tömegérzelmek túlzottsága és egyoldalúsága._ – A tömegek nem ismernek sem kétségest, sem bizonytalant és mindig a szélsőségek felé hajlanak. – Érzelmeik mindig túlhajtottak. – 4. §. _A tömegek türelmetlensége, zsarnoksága és maradisága._ Ezeknek az érzelmeknek magyarázata. – A tömegek szolgalelkűsége ez erős tekintély előtt. – A pillanatnyi forradalmi ösztönök nem akadályozzák meg a tömegeket abban, hogy a legszélsőbb mértékben konzervativak legyenek. – Ösztönszerűleg ellenségei a változásnak és haladásnak. – 5. §. _A tömegek erkölcsisége._ – A tömegek erkölcsisége a szuggesztió szerint lehet sokkal alacsonyabb vagy sokkal magasabb, mint az azt alkotó egyéneké. – Magyarázat és példák. – A tömegeket néha olyan érdekek irányítják, melyek kizárólag az izolált egyénnél fordulnak elő. – A tömeg moralizáló szerepe.

Nagy általánosságban kimutattuk a tömegek főjellemvonásait; hátra van, hogy ezeknek a jellemvonásoknak részleteibe hatoljunk.

Mint majd látni fogjuk, a tömegek különös jellemvonásai között nagy számmal vannak olyanok, melyeket épen úgy megtalálhatunk a fejlődés alsó fokán levő lényeknél mint a nők, a vadember és a gyermekek. Ilyenek az izgékonyság, ingerlékenység, a gondolkodó képesség hiánya, az értelem és kritikus ész fogyatékossága, az érzelmek túlzottsága és mások. De ez analogia, s csak mellékesen jegyzem meg. Kifejtése kívül esik ennek a munkának keretén. Különben is semmi hasznát nem vennék a primitiv lények pszichológiájával foglalkozók és kevés meggyőző ereje lenne azok számára, kik ezt nem ismerik.

Kezdem most egymásután azokkal a jellemvonásokkal, amelyeket a tömegek legnagyobb részénél megfigyelhetünk.

1. §. _A tömegek izgékonysága, változékonysága és ingerlékenysége._

A tömeget, mint az alapjellemvonások tanulmányozása alkalmával mondottuk, kizárólag a tudattalan vezeti. Tettei sokkal inkább a gerincagy, mint a nagy agy hatása alatt jönnek létre. Ennyiben közeledik a teljesen primitiv lényekhez. Véghezvitt tettei bevégzettek lehetnek végrehajtásukat illetőleg, de nem a nagy agyvelő lévén az irányító, az egyén a véletlen inger következtében cselekszik. A tömeg játékszere minden külső ráhatásnak, és folyton visszatükrözteti változásait. Így rabszolgája a ráható izgalmaknak. Az izolált egyén is ki lehet téve olyan izgalmaknak, mint a tömegben lévő ember; de a nagy agy megmutatja neki az engedelmesség következményeit és nem enged. Ezt a jelenséget fiziológiailag úgy fejezhetjük ki, hogy az izolált egyén uralkodni tud a visszahatásokon, míg a tömegben lévő egyén nem képes.

Ezek az izgalmak, melyeknek a tömeg engedelmeskedik, az ingerhez mérten lehetnek jók vagy kegyetlenek, hősiesek vagy ostobák, de mindenképen annyira erősek, hogy a személyes érdek, az önfenntartás érdeke nem tud rajtuk erőt venni.

A tömegekre ható ingerek folyton változnak, s a tömegek mindig engedelmeskednek; ezért olyan rendkívül változékonyak. Ez az oka, hogy a legádázabb kegyetlenségből egyszerre átcsapnak a nagylelkűségbe, sőt a tökéletes hősiességbe. A tömeg igen könnyen hóhérrá lesz, de nem kevésbé könnyen lesz vértanúvá. A tömeg kebléből folyt a véráradat, mit a hit győzelme követelt. Nem kell visszamennünk a hőskorba, hogy lássuk, hogy a tömegek e tekintetben mire képesek. Fölkelés alkalmával sohasem kímélték életüket és alig néhány évvel ezelőtt egy tábornok, ki hirtelen népszerűségre vergődött, könnyen talált volna százezer embert, kik készek lettek volna föláldozni magukat az ő ügyéért, ha akarta volna.

A tömegek semmit sem gondolnak meg előre. Egymásután átfutják a legellentétesebb érzelmek skáláját, de mindig a pillanatnyi izgalom hatása alá kerülnek. Olyanok, mint a falevél, amit fölkap az orkán, szétszór minden irányba, azután leejt. Különben majd bizonyos forradalmi tömegek tanulmányozása alkalmával mutatunk néhány példát érzelmeik változékonyságára.

A tömegeknek ez a változékonysága nehezen kormányozhatóvá teszi őket, különösen akkor, ha a közhatalom egy része kezükbe került. Ha nem a mindennapi élet követelményei volnának a dolgoknak láthatatlan mozgatói, a demokráciák nem tartanának sokáig. De a tömegek még akkor sem tudnak sokáig akarni, ha szenvedéllyel akarnak valamit. Tartósan akarni épúgy nem tudnak, mint gondolkozni.

A tömeg nemcsak izgékony és mozgékony. Épúgy, mint a vad ember, nem vet számot azzal, hogy közbejöhet valami a vágy és a vágy teljesülése közé. Ezt annál kevésbé érti meg, minél nagyobb hatalom érzetét adja neki az egyének száma. A tömegben levő egyénre nézve megszünik a kivihetetlenség tudata. A izolált egyén nagyon jól tudja, hogy egymaga nem tud felgyújtani egy palotát, vagy kifosztani egy árúházat, s ha megkísérli, könnyen meggátolják szándékában. De ha tömegnek lesz része, tudatában lesz a sokaság adta hatalomnak, s ez elég arra, hogy őt a gyilkosság vagy fosztogatás gondolatára szuggerálja és vele jár a rögtöni megkísérlés gondolata. Őrjöngésében elhárítja a váratlan akadályt. Ha az emberi szervezet megtűrné, hogy a düh örökké tartson, azt mondhatnók, hogy a düh a fékentartott tömeg rendes állapota.

A tömegek ingerlékenységét, izgékonyságát és változékonyságát épúgy mint a népek összes érzelmeit, miket tanulmányozni fogunk, módosítják mindig a faji alapsajátságok; ezek alkotják az állandó talajt, melyben az érzelmek gyökereznek. Kétségkívül minden tömeg izgékony és ingerlékeny, de nagy különbség van a fokozatokban. Meglepő a különbség például egy latin és egy angolszász tömeg közt. Történetünk legújabb eseményei élénk világot vetnek erre a pontra. 1870-ben elég volt egy egyszerű távirat egyik nagykövetet ért állítólagos inzultusról, hogy a düh kitörjön, amiből közvetlenül rettentő háború származott. Néhány évvel később egy a Langson melletti jelentéktelen kudarcról szóló távirati jelentés új kitörésre adott alkalmat és a kormányt rögtön megbuktatta. Ugyanekkor az angol expediciónak sokkal súlyosabb balesete Kartoum előtt Angliában csak gyönge emóciót idézett elő és nem került a minisztérium bukásába. A tömegek mindenütt asszonyi természetűek, de legtöbb asszonyiasság van a latin tömegekben. Aki rájuk támaszkodik, igen magasra juthat nagyon gyorsan, de közelében jár folyton a tarpeii sziklának, és biztos, hogy egykor le fog róla zuhanni.

2. §. _A tömegek szuggerálhatósága és hiszékenysége._

A tömegek meghatározása alkalmával említettük, hogy általános sajátságaik egyike a rendkívüli szuggerálhatóság és kimutattuk, hogy a szuggesztió mennyire ragadós minden emberi sokadalomban; ez magyarázza meg, hogy az érzelmek roppant gyorsasággal nyernek egy bizonyos határozott irányt.

A tömeg feszült figyelemben van leggyakrabban akkor is, ha közömbösnek gyanítják, s ez könnyűvé teszi a szuggesztiót. Az először nyilvánuló szuggesztió a lelki infekció folytán megszállja az agyvelőket és nyomban megvan az érzelmi egység. Mint minden szuggerált lénynél az agyat elfoglaló képzet tetté igyekszik változni. A tömegnél egyforma könnyen megy, akár arról van szó, hogy felgyújtson egy épületet, akár arról, hogy önmagát feláldozza. Minden az izgalom módjától függ és nem, mint az izolált egyénnél, a kivitel és a megfontoló ész közti kapcsolatoktól, ami a megvalósítást meggátolhatná.

És mivel a tömeg folyton a tudattalan határai közt bolyong, s minden szuggesztiónak könnyen aláveti magát és megvan benne az érzelemnek az a hevessége, mely csak az ész befolyása alá menekülni nem tudó lények sajátsága, hiányában minden ítélő észnek, nem is lehet más, mint a legszélsőbb mértékben hiszékeny. Valószínűség nem létezik nála; erre kell gondolnunk, hogy megértsük azt a könnyű módot, amellyel a legendák és a legvalószínűtlenebb történetek keletkeznek és elterjednek.[5]

A tömegeknél oly könnyen elterjedő legendák keletkezését nem csupán a teljes hiszékenység okozza. Az is ok még, hogy az események borzasztón elferdítve jutnak az embercsoportok képzeletébe. A legegyszerűbb esemény is átváltozik, ha tömeg látta. A tömeg képekben gondolkozik és a fölidézett kép egész sor más képet hív elő, de ezek nincsenek az elsővel logikai kapcsolatban. Könnyen megértjük ezt az állapotot, ha azokra a különös képzetsorokra gondolunk. amit néha egy élmény felelevenítése előidéz nálunk. Az ész megmutatja nekünk, hogy ezek közt a képek közt nincs összefüggés, de a tömeg ezt nem látja; összezavarja a valódi eseményt azzal, amit az ő mindent kiforgató fantáziája hozzátesz. A tömeg nem választja el a szubjektivet az objektivtől. A képzeletben fölidéződő képet valóságnak veszi, pedig leggyakrabban csak távoli hasonlóságban van a megfigyelt ténnyel.

Ezeknek az elferdítéseknek, amit a tömeg hozzátesz valamely eseményhez, amelynek tanúja, látszólag nagyon sokféléknek és különböző tartalmúaknak kéne lenniök, mert a tömeget alkotó egyének más-más természetűek. De nem így van. A lelki infekció következtében az elferdítés egyfajta és egytartalmú minden egyénnél. A ragályos szuggesztiónak a deformáció lesz a magja, amit az együttesség valamely tagja először magáévá tesz. Mielőtt Szent György az összes kereszteseknek megjelent volna Jeruzsálem falain, az ott levők közül bizonyára csak egy vette először észre. A csodát, amiről csak egy adott jelt, a szuggesztió és lelki infekció révén mindnyájan észrevették.

A történelemben olyan gyakori kollektiv hallucinációknak mindig ez az eredete; látszólag a hitelességnek minden klasszikus jellemvonása megvan bennük, mert száz meg száz ember által megállapított jelenségről van szó.

Az előzmények megcáfolására nem szabad a tömeget alkotó egyének lelki sajátságait érvül felhozni. Ez a tulajdonság jelentéktelen. Attól a perctől fogva, hogy tömeg közé kerültek, tudós és tudatlan egyformán elveszti megfigyelő képességét.

Ez a tétel képtelenségnek látszhatik. Alapos bizonyítására annyi történelmi eseménnyel kellene előhozakodni, hogy arra több kötet sem volna elegendő.

De mivel nem akarom az olvasót a bebizonyíttatlan állítás hangulatában hagyni, előadok néhány idézésre alkalmas példát azok közül, amelyek véletlenül eszembe jutnak.