Part 1

KULTURA ÉS TUDOMÁNY

A TÖMEGEK LÉLEKTANA

IRTA GUSTAVE LE BON

FORDITOTTA Dr BALLA ANTAL

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA

1913

A TÖMEGEK LÉLEKTANA

IRTA

GUSTAVE LE BON

FRANCIÁBÓL FORDITOTTA

Dr BALLA ANTAL

BUDAPEST FRANKLIN-TÁRSULAT

MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA

1913

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

_TH. RIBOT-NAK,_

_A REVUE PHILOSOPHIQUE SZERKESZTŐJÉNEK, A COLLEGE DE FRANCE TANÁRÁNAK ÉS AZ INSTITUT TAGJÁNAK_

_AJÁNLJA_

_G. LE BON._

A TÖMEGEK LÉLEKTANA

ELŐSZÓ.[1]

Előbbi munkánkat[2] a faji lélek leírásának szenteltük. Most a tömegek lelki világát fogjuk tanulmányozni.

Ezt a faji lelket azoknak a közös tulajdonságoknak összessége alkotja, melyre a fajhoz tartozó összes egyének átöröklés útján tesznek szert. A megfigyelés azonban azt mutatja, hogy mikor bizonyos számú egyén valamely célból tömeggé egyesül, az együvétartozásnak e tényéből bizonyos új pszichológiai jellemvonások származnak, ezek hozzákapcsolódnak a faji tulajdonságokhoz és néha nagy különbség van közöttük.

A tömegeknek mindig jelentékeny szerepük volt a népek életében, de sohasem olyan nagymértékben, mint napjainkban. A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyére.

Megkíséreltem a tömegek nehéz problémáját kizárólag szigorúan tudományos eszközökkel, vagyis módszeresen megközelíteni, félretéve minden más véleményt, tant és elméletet. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen mód, hogy az igazságnak valamelyes részecskéjét elérhessük, mikor még hozzá az elméket olyan élénken foglalkoztató kérdésről van szó, mint ez esetben. A tudós, ki valamely jelenséget megállapítani törekszik, nem törődik a megállapítást zavaró érdekekkel. Egy kiváló gondolkodó, Goblet d’Alviela, egyik munkájában megjegyezte, hogy én, nem tartozván egyik mai iskolához sem, néha ellentétben vagyok ezeknek az összes iskoláknak bizonyos következtetéseivel. Ez az új munka, remélem, megérdemli ugyanazt az észrevételt. Valamely iskolához tartozás szükségképen azzal jár, hogy előítéleteit és álláspontját átvegyük.

Mindazonáltal kötelességem megmagyarázni az olvasónak, hogy miért jutok tanulmányaim alapján egészen más következtetésre, mint amit első tekintetre várni lehetne; megállapítom például, hogy a tömegek lelki világa rendkívül alantas, ide számítva a kiváló egyénekből álló testületeket is, mégis azt mondom, hogy bármennyire alantas is, veszedelmes lenne szervezkedésüket megbolygatni.

A történelmi események legfigyelmesebb vizsgálata nekem mindig azt mutatta, hogy a társadalmi organizmusok épenolyan összetettek, mint egyéb organizmusok és semmiképen sincs hatalmunkban, hogy mélyreható átalakításokkal hamarjában fölforgassuk. A természet néha radikális, de nem úgy, mint ezt mi értjük; ezért semmi sem veszedelmesebb valamely népre, mint a nagy reformok után való mánia, bármilyen helyeseknek látszanak is e reformok elméletileg. Ezek csak akkor járnának haszonnal, ha lehetséges volna a nemzetek lelkét is hirtelen átalakítani. De erre csak az idő képes. A gondolatok, érzelmek, szokások irányítják az embereket, ezek pedig mind bennünk vannak. Az intézmények és törvények lelkünk nyilvánulásai és szükségleteinek kifejezői. A lelket nem változtathatják meg az intézmények és törvények, mert belőle származnak.

A társadalmi jelenségeket együtt kell tanulmányozni a néppel, mely azokat teremtette. Ezeknek a jelenségeknek filozófiailag lehet abszolut értékük, de gyakorlatilag csak relativ értékükről lehet szó.

Ha tehát társadalmi jelenséget tanulmányozunk, egymásután két nagyon különböző szempontból kell szemügyre vennünk. Azt látjuk ilyenkor, hogy a tiszta ész tanulságai nagyon gyakran ellenkeznek a gyakorlati ész tanulságaival. Nincs olyan adottság, nem véve ki a fizikaiakat sem, melyre ez a megkülönböztetés alkalmazható ne volna. A kocka, a kör, az abszolut igazság szempontjából változhatatlan geometriai ábrák, szigorúan meghatározva biztos formák által. A mi látásunk szempontjából azonban ezek az alakok a legkülönbözőbb alakokat ölthetik. A perspektiva valóban átalakíthatja a kockát pirámissá vagy négyzetté, a kört pedig ellipszissé vagy egyenes vonallá. Ezek a fiktiv alakok sokkal fontosabbak, mint a reális alakok, mert csak ezeket látjuk és fénykép vagy rajz segítségével csak ezeket reprodukálhatjuk. Az irreális bizonyos esetekben igazabb, mint a reális. A tárgyaknak exakt, geometriai alakjukban való ábrázolása a természet kiforgatása és fel-felismerhetetlenné tevése volna. Ha föltételezzük, hogy van egy világ, melynek lakói csak másolni vagy fényképezni tudják a tárgyakat, anélkül, hogy érinthetnék, nagyon nehezen tudnának alakjukról exakt fogalmat alkotni. Ennek a formának ismerete, amely csak nagyon kevés számú tudós számára közelíthető meg, nagyon csekély érdeklődést keltene.

A filozófusnak, ki a társadalmi jelenségeket tanulmányozza, figyelembe kell vennie, hogy ezeknek elméleti értékük mellett gyakorlati értékük is van, és a művelődés fejlődése szempontjából csak az utóbbinak van jelentősége. Nagyon körültekintő legyen, mikor olyan következtetésről van szó, amit a logika látszólag közvetlenül nyujt.

Ennek a szabálynak megtartására még egyéb okok is utasítják. A társadalmi tények olyan összetettek, hogy nem lehet őket egységükben felfogni és nem lehet előre látni kölcsönös befolyásuk eredményét. Úgy látszik, hogy a látható tények mögött is sokszor száz meg száz láthatatlan ok rejlik. A látható társadalmi jelenségek egy óriási öntudatlan munka eredőjének látszanak, melyet analizisünkkel gyakran nem tudunk megközelíteni. Az érzékelhető jelenségeket a hullámokhoz hasonlíthatnánk, melyek az oceán szinén mutatják a talaj alatti rázkódásokat, de eredő helyükről nem tudunk. A tömegek, tetteik nagy részét tekintve, roppant alacsony értelmi állapotról tesznek tanúságot; de viszont egyéb cselekményeikben mintha valami titokzatos erő mozgatná őket, mit a régiek végzetnek, természetnek, gondviselésnek neveztek, mi pedig holtak hangjának nevezünk; hatalma félreismerhetetlen, de lényegéről nincs sejtelmünk. Gyakran úgy tetszik, hogy a népek lelkében valami titokzatos erők lappangnak, s ezek irányítják őket. Például mi összetettebb, logikusabb és csodálatosabb, mint egy nyelv? És honnan ered ez az olyannyira organizált és finom dolog, ha nem a tömegek tudattalan lelkületéből. A legtudósabb akadémikusok, a legtekintélyesebb nyelvészek csak gondos regisztrálói a nyelvek törvényeinek, de törvényeket teremteni nem tudnak. Sőt ami a nagy emberek zseniális gondolatait illeti, vajjon biztosak vagyunk afelől, hogy ez kizárólag az ő művök? Kétségtelen, hogy azok mindig magános elmék alkotásai; de az ezernyi porszem, mely a talajt adja, hol ezek az eszmék gyökeret vernek, vajjon nem a tömeglélek műve?

A tömegek kétségkívül mindig tudattalanok; de talán ép ez a tudattalanság erejük egyik titka. A természetben a csupán ösztöni életet élő lények olyan dolgokat visznek véghez, hogy bámulattal tölt el bennünket csodálatos összetettségük. Az emberi ész még kezdetleges és tökéletlen arra, hogy a tudattalan törvényeit fölfedje, de főkép, hogy azt pótolja. Tetteinkben a tudattalannak óriási, az észnek pedig igen csekély része van. A tudattalan még ismeretlen erőként működik.

Ha tehát meg akarunk maradni a dolgok szűk, de biztos és tudományosan megismerhető határai között és nem akarunk bizonytalan hozzávetésekben és hiábavaló hipotézisekben tévelyegni, egyszerűen konstatálnunk kell a megközelíthető jelenségeket és csak erre a megállapításra szorítkozni. A látható jelenségek mögött vannak olyanok, melyeket nem látunk jól, ezek mögött tán ismét vannak mások, melyeket egyáltalában nem veszünk észre.

BEVEZETÉS. A tömegek kora.

A jelenkor fejlődése. – A nagy kultúrváltozások a népek gondolkodásában végbemenő átalakulások következményei. – A mai kor hite a tömegek hatalmában. – Ez változtatja meg az államok hagyományos politikáját. – Hogyan kerülnek felszínre az alsóbb néposztályok és mi módon gyakorolják hatalmukat. – A tömegek elhatalmasodásának szükségszerű következményei. – Hatásuk csak romboló lehet. – Ők semmisítik meg végképen az elavult kultúrát. – A tömeglélektant általában nem ismerik. – Törvényhozóknak és államférfiaknak mennyire fontos tanulmányozni a tömegeket.

A nagy zavarokat, melyek a civilizáció változásait megelőzik, mint például a római birodalom összeomlása és az arab birodalom megalapítása, első tekintetre úgy látszik, hogy főleg a nevezetes politikai átalakulások idézték elő: tudniillik a népvándorlás és a dinasztiák bukása. De az események alapos vizsgálata azt mutatja, hogy a látszólagos okok mögött ott van mint valódi ok a népek gondolkodásában végbemenő mély átalakulás. Nem azok az igazi történeti zavarok, amelyek nagyságukkal és erejükkel csodálatra indítanak bennünket. Csak azok a fontos változások, melyekből civilizációk megújulása származik, s a melyek az eszmék, gondolkodás és nézetek területén mennek végbe. A történelem emlékezetes eseményei az emberek gondolkozásában végbemenő láthatatlan változásoknak látható okozatai. Hogy az ilyen nagy események olyan ritkák, ennek az az oka, hogy a fajban nincs más állandó, mint a gondolkodás öröklött alapja.

Korunk egyike azoknak a kritikus időknek, amikor az emberi gondolkodás a kialakulás útján van.

Ezt az átalakulási folyamatot két alaptényező alkotja. Az első azoknak a régi vallásos, politikai és társadalmi nézeteknek lerombolása, melyekből művelődésünk elemei származnak. A második merőben új gondolat- és életföltételek megteremtése a modern tudományos és ipari fölfedezések alapján.

A mult eszméi, ámbár félig megsemmisültek, még nagyon erősek, azok az eszmék pedig, melyeknek helyettesíteni kellene őket, kialakulóban vannak; korunk átmeneti és anarchisztikus időszak.

Hogy mi lesz ennek a szükségképen chaotikus korszaknak egykor a vége, nem könnyű megmondani. Miféle alapgondolatokon fog felépülni a jövő társadalma? Ezt még most sem tudjuk. De azt már eléggé látjuk, hogy a szervezés céljából meg kell alkudnia egy új hatalommal, korunk legújabb szuverénjével: a tömegek hatalmával. Ez az egyetlen hatalom kerekedett felül annak a sok egykor igaznak tartott, de ma már elévült eszmének romján és a sok hatalomnak rombadőlte után, melyek egymás után törték meg a forradalmakat és úgy látszik, hogy nemsokára ez nyeli el a többit. Mialatt ami összes régi hiedelmeink ingadoznak vagy már el is tűntek, a társadalmak régi oszlopai hova-tovább leroskadnak, a tömegek hatalma az egyetlen erő, mit semmi meg nem rendít, s amelynek tekintélye csak növekszik. Az a korszak, amelybe lépünk, valóban a tömegek érája lesz.

Alig egy évszázaddal ezelőtt az államok hagyományos politikája és az uralkodók versengései voltak főfő mozgatói az eseményeknek. A tömegek véleménye alig nyomott valamit a latban, legtöbbször semmit. Napjainkban a politikai hagyományok, az államfők személyes céljai és versengései többé nem számítanak, a tömegek véleménye ellenben nyomatékos lett. Ők diktálják a királyoknak szándékukat és ezek rajta vannak, hogy tudomásul vegyék. Most már nem a fejedelmek tanácsában, hanem a tömegek lelkében készül a nemzetek sorsa.

Átmeneti korunk egyik legszembetűnőbb jellemvonása, hogy a nép föllép a politikai életben, vagyis fokonként ez lesz a tulajdonképeni vezető osztály. Föllépését voltaképen nem az általános választójog jelenti; ennek sokáig csekély hatása volt és könnyen lehetett kezdetben irányítani. A tömegek növekvő hatalma először is bizonyos eszmék terjesztése révén jött létre, melyek lassanként magukévá tették az elméket, aztán pedig olyformán, hogy az egyének lassanként társultak az elméleti nézetek megvalósítása céljából. A társulás eredménye, hogy a tömegek formát adtak az ő, ha nem is nagyon igazságos, de nagyon határozott eszméiknek saját érdekükből, és tudatára ébredtek erejüknek. Alapítanak szindikátusokat, melyek előtt lassanként a többi összes hatalmak kapitulálnak; munkásbörzéket, amelyek szabályozni igyekszenek a munkának és bérnek föltételeit az összes gazdasági törvények ellenére. Az országgyűlésre képviselőket küldenek, kik meg vannak fosztva minden kezdeményezési szabadságtól és függetlenségtől és leggyakrabban csak szócsövei az őket küldő testületeknek.

A tömegek céljai mindinkább szemmelláthatókká lesznek napjainkban és törekvésük nem kevesebb, mint alapjában fölforgatni a mai társadalmat és visszavinni abba a primitiv kommunizmusba, amely rendes állapota minden emberi társaságnak a civilizáció kezdetén. A munkaidő meghatározása, a bányák, vasutak, gyárak, termőföld kisajátítása; az összes termények egyenlő elosztása, az összes felsőbb osztályok kiküszöbölése az alsóbb néposztályok javára stb.; ezek azok a követelések.

A tömegek nem gondolkoznak, hanem annál inkább cselekszenek. Erejük a mai szervezettségük révén óriási naggyá lett. A keletkezőben levő dogmák csakhamar birtokába jutnak az elavult dogmák hatalmának, vagyis annak a zsarnoki szuverén erőnek, amely nem tűr vitát. A tömegek isteni joga lép a királyok isteni jogának helyére.

A mai nyárspolgárosztályunk kedvelt írói, azok, kik ennek az osztálynak korlátolt gondolkodását, rövidlátó nézeteit, általános kételyeit, néha túlzó önzését legjobban kifejezik, teljesen megrökönyödtek ettől az új hatalomtól, melyet erősbödni látnak, és hogy a lelkek zavarait leküzdjék, kétségbeesve föllebbeznek az egyház erkölcsi erőihez, mit egykor annyira megvetettek. Beszélnek a tudomány csődjéről és mint a Rómából visszatérő vezeklők, felhívják figyelmünket a kinyilatkoztatott igazságok tanításaira. De az újdonsült megtérők elfelejtik, hogy már nagyon késő. Ha valóban a kegyelet hatotta át őket, ennek már nem lesz többé olyan hatalma lelkeken, kik vajmi keveset törődnek az újdonsült szenteskedők aggodalmaival. A tömegeknek nem kellenek ma azok az istenek, kik tegnap nekik nem kellettek, s akiknek megsemmisítéséhez ők is hozzájárultak. Sem isteni, sem emberi hatalom nem kényszerítheti a folyókat arra, hogy forrásuk felé folyjanak.

A tudományt nem érte csőd és nincs semmi köze a mai lelki anarchiához, sem az új hatalomhoz, amely ennek közepette fölsarjadzott. Az igazságot igérte nekünk, vagy legalább is az értelmünk által megközelíthető viszonyok megismerését. Sohasem ígért sem békét, sem boldogságot. Magas közömbösséggel viseltetik érzelmeink iránt és mit sem ad siránkozásainkra. Rendelkezésünkre áll, hogy élni próbáljunk vele, de nem tudja visszaidézni az illuziókat, amiket elkergetett.

Egyetemes, minden népnél szembeötlő tünetek bizonyítják a tömegek hatalmának rohamos növekedését, és így fel sem tételezhetjük, hogy mihamarább megakad a növekedésben. Bármit hoz is számunkra, el kell viselnünk. Üres szó minden beszéd, amit felhoznak ellene. Lehetséges talán, hogy a tömegek felszínre vetődése az utolsó lépcsőjét jelenti a nyugoti művelődésnek, a teljes visszatérést abba a fejetlen, zavaros korszakba, amely, úgy látszik, meg szokta mindig előzni minden új társadalom keletkezését. De hogy akadályozzuk meg?

A tömegek legszemmelláthatóbb szerepe eddig abban állott, hogy lerombolták az elavult civilizációkat. Ez a szerep nem most tűnik föl a világon először. A történet azt tanítja, hogy abban a pillanatban, amint a civilizációt fenntartó erkölcsi erők elvesztették uralmukat, a végső rombolást a tudattalan és brutális tömegek végzik, kiket méltán neveznek barbároknak. A művelődést eddig egy kicsiny szellemarisztokrácia teremtette és vezette és sohasem a tömegek. A tömegeknek csak a rombolásra van erejük. Uralmuk mindig a barbárság korát mutatja. A civilizáció feltételez szigorú szabályokat bizonyos fegyelmet, feltételezi az átmenetet az ösztönszerűből az észszerűbe, a jövő előrelátását, magas kulturális fokot. Mind olyan feltételek, amelyeknek a magukra hagyatott tömegek sohasem voltak képesek megfelelni. Hatalmuk csupán romboló lévén, működésüket a mikrobákéhoz lehetne hasonlítani, melyek előmozdítják az elgyengült vagy megholt testnek fölbomlását. Amikor a civilizáció épülete megromlott, az összeomlást mindig a tömegek segítik elő. Ez az ő főfeladatuk és első tekintetre úgy látszik, hogy a számok filozófiája az egyedüli történetfilozófia.

Ez lesz a mi civilizációnk sorsa? Tarthatunk tőle, de még nem tudhatjuk.

Bármint legyen is, bele kell törődnünk a tömeguralom elviselésébe, mert valami láthatatlan kezek lassanként fölforgatnak minden korlátot, ami őket visszatartaná.

Ezeket a tömegeket, kikről most annyit beszélnek, nagyon rosszul ismerjük. A hivatásos pszichológusok, kik távol élnek tőlük, sohasem méltatták őket figyelemre és csak abból a szempontból foglalkoztak velük, hogy miféle bűntényeket követhetnek el. Kétségkívül vannak bűnöző tömegek, de vannak erényes tömegek, hősies tömegek és mások is. A tömegek bűntényei pszichologiájuknak csak egy különös részét alkotják, és ha csak a bűntényeket tanulmányozzuk, lelki alkatukat nem ismerhetjük meg jobban, mint az egyes emberét, ha csupán bűneit vesszük szemügyre.

De legyünk igazságosak; a világ összes urai, az összes vallás- és birodalomalapítók, az összes vallások apostolai, a kiváló államférfiak és szerényebb körben, a kisebb emberi közösségek egyszerű főnökei mindig öntudatlan pszichológusok voltak, kik a tömeglelket ösztönszerűleg és gyakran nagyon jól ismerték; és mert nagyon jól ismerték, könnyű szerrel felülkerekedtek. Napoleon bámulatos módon ismerte annak az országnak tömeglélektanát, amelyben uralkodott, de teljesen félreismerte a más fajokhoz tartozó[3] tömegek lélektanát; s mivel erről nem tudott, háborúkba kezdett – nevezetesen Spanyol- és Oroszországban, melyek hatalmát megrendítették és őt magát is csakhamar megbuktatták.

A tömeglélektan ismerete lesz az utolsó mentsvára annak az államférfiúnak, aki nem akarja a tömegeket kormányozni – mert ez nagyon nehéz lett – csak azt akarja, hogy azok őtet túlságosan ne kormányozzák.

Hogy a törvények és intézmények milyen hatással vannak a tömegekre, ezt csak akkor értjük meg, ha egy kicsit belemélyedünk a tömeglélektanba; hogy mennyire nem fogékonyak az olyan nézetek, amelyek nem rögződtek beléjük és hogy nem lehet tiszta elméleti igazságosságra alapított törvényekkel vezetni őket, hanem csak azokkal, amelyek rájuk benyomást gyakorolnak és félre vezetik őket. Ha például valamely törvényhozó új adót akar kivetni, vajjon az elméletileg legigazságosabbat kell választania? Egyáltalában nem. A legigazságtalanabb is legjobb lehet gyakorlatilag a tömegeknek. És ha egyúttal épen nem feltünő és látszólag legkevésbbé terhes, legkönnyebben keresztül vihető. Így az indirekt adóra, bármilyen terhes is, a tömegek mindig könnyen ráállnak, mert napról-napra fillérenként fizetik a fogyasztási szerekért, tehát nem zavarja a bevett szokást és nem okoz feltünést. De próbáljanak csak meg arányos adót kivetni a fizetésre vagy egyéb jövedelmekre és ezt egyszerre kelljen fizetni, ámbár elméletileg tizszer kevésbé terhes, mint a másik, egyhangú tiltakozást fog előidézni. A naponként fizetendő filléreket, ami nem tűnik föl, felcserélik egy valóban csak viszonylag nagy összeggel, s ez óriási nagy lesz, következőleg benyomást kelt azon a napon, amikor fizetni kell. Csak akkor látszanék, hogy milyen csekély, ha a filléreket egymás mellé raknák; de ez a gazdasági eljárás már bizonyos fokú előrelátással jár, erre pedig a tömegek képtelenek.

A megelőző példa a legegyszerűbb; helyességét könnyen meg lehet érteni. Nem kerülhette ki a figyelmét egy olyan pszichológusnak, mint Napoleon; de a tömeglelket nem ismerő törvényhozók ezt nem tudják észrevenni. A tapasztalat még nem tanította meg őket eléggé arra, hogy az emberek nem alkalmazkodnak sohasem a tiszta ész parancsaihoz.

A tömeglélektannak még sok más alkalmazása is lehetséges. Ismerete fényt vet számos történeti, gazdasági és nála nélkül teljesen érthetetlen jelenségre. Még lesz alkalmam kimutatni, hogy Taine, a legjelentékenyebb modern történetíró, néha nem érettte meg tökéletesen ami nagy forradalmunk eseményeit, mert nem is gondolt arra, hogy a tömegek lelkét tanulmányozza. Ő ennek a komplikált időszaknak tanulmányozásában a természettudósok leíró módszerét követte; csakhogy azok közt a jelenségek közt, amelyek a természettudósok kutatásának tárgyai, erkölcsi erők nincsenek. Már pedig ezek az erők alkotják a történelem tulajdonképeni tartalmát.

Még ha a gyakorlati oldaláról vesszük is a dolgot, megérdemlette a tömegek lélektana, hogy megpróbálkozzunk vele. Még akkor is méltó volna rá, hacsak tudományos kedvtelésről volna szó. Az emberi cselekvés mozgató okainak leírása van annyira érdekes, mint egy ásványnak vagy növénynek leírása.

Tömeglélektani tanulmányunk csak rövid összefoglalás és kutatásaink egyszerű összegezése. Nem lehet tőle többet kivánni, mint néhány érdeklődést keltő szempontot. Mások fogják majd ezt a területet tovább munkálni. Mi még egész érintetlen területen szántunk.[4]

ELSŐ KÖNYV. A TÖMEGLÉLEK.

ELSŐ FEJEZET. A tömegek általános jellemvonásai. Lelki egységük pszichológiai törvénye.

A tömeg meghatározása lélektani szempontból. – Sok egyén összetömörülése még nem alkot tömeget. – A pszichológiai tömegek ismertető jelei. – A gondolatok és érzelmek határozott iránya azoknál az egyéneknél, kikből a tömeg képződik és a személyes tudat elhalványulása. – A tömegek mindig a tudattalan uralma alatt vannak. – A nagy agy tevékenysége megszünik és a gerincagy tevékenysége lesz a túlnyomó. – Az értelem csökken, az érzelmek teljesen átalakulnak. – A transzformált érzelmek lehetnek jók vagy rosszak, épúgy mint az egyének érzelmei, kik a tömeget alkotják. – A tömeg épúgy lehet hős, mint bűntettes.

A tömeg szó közönséges értelemben bizonyos egyének együttlétét jelenti, tekintet nélkül nemzetiségükre, foglalkozásukra, nemükre vagy a véletlenre, mely őket összehozta.

Lélektani szempontból a «tömeg» kitétel egészen mást jelent. Bizonyos adott körülmények között, de csakis ezek közt a körülmények közt, valamely embercsoportnak új és az azt alkotó egyénekétől nagyon eltérő jellemvonásai vannak. A személyiség tudata eltűnik s az összes egyedek érzelmei és gondolatai egyugyanazon irányt vesznek. Egy kollektiv lélek formálódik, átmeneti módon ugyan, de jól megkülönböztethető jellemvonásokkal. Bizonyos együttesség jött létre, amit jobb szó híjján organizált tömegnek vagy ha úgy tetszik, lélektani tömegnek nevezek. Ez most már egyetlen lény és alá van vetve a _tömegek lelki egységbeli törvényének_.

Bizonyos azonban, hogy a véletlen körülmény, hogy sok ember együtt van, még magában nem elég arra, hogy az organizált tömegek sajátságait fölvegyék. Ha véletlenül ezer ember van együt egy köztéren, de nincs meghatározott céljuk, még nem alkotnak lélektani értelemben vett tömeget. Hogy speciális sajátságokat vegyenek föl, ehhez bizonyos izgalom befolyása szükséges; ennek természetét akarjuk megállapítani.

A tudatos személyiség megszűnése, az érzelmeknek és gondolatoknak bizonyos határozott iránya, ezek a főbb jellemvonásai a szerveződő tömegnek; nincs mindig szükség arra, hogy sok egyén egy időben egy helyen együtt legyen. Számtalan egymástól elkülönített egyén fölveheti a tömeglélektani jellemvonásokat bizonyos erős izgalomnak, pl. egy nagy nemzeti eseménynek hatása következtében. Ilyenkor elég egy véletlen, hogy egyesüljenek és hogy tetteik azonnal fölvegyék a tömegek tetteinek különös sajátságait. Bizonyos esetben féltucat ember elegendő, hogy pszichológiai tömeg jöjjön létre, máskor meg véletlenül együtt levő emberek százai sem képesek tömeget alkotni. Más részről pedig egész nép, anélkül, hogy csoportosulást lehetne látni, tömeggé válhatik bizonyos befolyások közreműködése révén.

Amikor a pszichológiai tömeg megalakult provizorikus, de meghatározható általános sajátságoknak jut birtokába. Ezekhez az általános sajátságokhoz különös sajátságok járulnak, s ezek változnak a tömeget alkotó elemek szerint, amelyek lelki alkatát módosíthatják.