Part 24

– Így már jól van, szólt a bankár. A «vállalatunk» életre való. Nincs szükségünk a risicot viszont biztosítani, nem keresünk compagnont: megtartjuk a részvényeket magunknak. Lehet az új «consors» előtt beszélni?

(Consors jelent üzlettársat is, meg feleséget is.)

– Minden bizonynyal. Bátorítá őt Dávid.

– Tehát sir, hogy a tárgy érdemére térjünk: kapott ön már vállalkozó-társat, ki önt az «aërodromon» első kisérleténél gyámolítsa?

– Kaptam.

– Szabad őt látnom?

– Itt van a keze a kezemben.

A bankár felugrott a helyéről, félig kaczagás, félig bámulat volt a hang, mely kitört belőle.

– Ah! hoho, sir! Maga a mistress? Ő ajánlkozott önt kisérni? Tehát tudja már a mistress, hogy mi az az «aërodromon?»

– Láttam. Ismerem. Felelt Rozáli.

Mr. Severus hangjában még mindig több a nevetési hajlam, mint az elismerő bámulat.

– Ah, ha! valóban. Úgy látszik, mistress, ön olvasta valaha a német Lafontaine egy regényét a sok közül, melyben a hősnő a hőssel együtt egy Luftballonban felszáll, s aztán odafenn az égben egy ideális szerelmi jelenet fejlődik ki kettőjük között. Ez igen csábító példa. Hanem ez igen könnyű munka volt akkor: mind Lafontaine-re, mind a vállalkozó kisasszonyra nézve. Ámde az aërodromon kormányosa nem csak arra nem ér rá, hogy akár prózában, akár versekben elegiákat mondjon utazó társának, hanem a legelső két másodperczében a felemelkedésnek az a kérdése hozzá, hogy minő az arány a gép gyorsaságának progressiójában?

Rozáli felelt erre:

– És erre a figyelő megnézi a villanychronoscopot, mely harmadperczeket mutat, egy pillantást vet a kerekes normalbarometerre, mely a gép hajóján kívül van alkalmazva, s megmondja a kormányosnak, hány láb az emelkedés harmadperczenként?

Mr. Severus visszahőkölt: erre a válaszra nem volt készen; ámbár hisz Amerikában is mindennapi dolog, hogy a nők a tudományos értekezésekben részt vegyenek; de ilyen gyermek: ezzel a rózsás arczczal? Meg akarta tudni, hogy való-e ez, vagy tréfa?

– S miért van a normalbarometer a hajón kívül?

– Azért, mert a hajó maga, mely egészen hyalichorból van alkotva, légmentesen el van zárva, csupán a két végén, az alján és a tetején van egy-egy cső alkalmazva, melynek zárószelepe a szerint nyilik ki, a mint a gép előre vagy hátra, fel vagy lefelé halad. Ez azért van, hogy mikor az aërodromon a nagyon megritkult légbe emelkedik fel, a gyorsaság által belül összetömörüljön a ritkult lég s az által a benlevők megszabaduljanak a légzési szervek szenvedésétől, a mi különben a léghajósokat leginkább szokta kinozni. A szabad ballonok hajóiban utazóknak már 11 ezer lábnyi magasban orrából és füléből megindul a vér. Az aërodromon azonban e készülék mellett egy saját maga által megtöltött antliapneumaticává alakul át, s míg a haladás irányában nyitva levő szelepen át a lég összetömörül a hajóban, s a legritkultabb légrétegben is alkalmassá válik a belélegzésre, addig az ellentétes irányban levő szelelőcsövek szelepei csukva vannak, különben nem lehetne kiállni embernek a légrohamot, abban megfuladna mindenki. Ha azután az ozonmérő azt mutatja, hogy az éleny megfogyott a hajóban, akkor a felső csövet egy csappal elzárják, az ellenkező csapját kinyitják, mire az azóttal terhelt tömörült lég hirtelen elillan a ritkább küllégbe, s azzal újra kezdik a hajó megtöltését friss ózontartalmú léggel. A hajó belsejében levő aneroid barometer és hyperbolikus manometer tehát csak azt jelzik, hogy minő sűrűsége van a hajóban levő légnek; de nem azt, hogy minő légnyomás van az általa elért magaslaton?

– Jól van, mistress, szólt Severus, most már egy tudálékos asszonyt képzelve maga előtt; de már most más baj is jön elő. A gépet nemcsak az a villanycondensator és forgatag electromotor hajtja, melynek gépkereke a kormányos kezében van; hanem nagyhamar átveszi az uralkodást az athmosphærai villanyosság ismeretlen nagyhatalma. Mit tesz a figyelő társ ekkor?

– A figyelő társ, a mint a normalbarometeren látja a hatványozott emelkedést, az alhidadeon a rheoscopon, a villanybefolyás szaporodását, ezt számokban jelzi a kormányosnak, s ha a kormányos jónak találja a lég villanyosságát fokozott gyors haladásra felhasználni, akkor a légvillany-inductorokat működésbe hozza s miután a gép szárnyai 128 athmosphærai nyomást kiállanak, a villanysokszorozás által perczenkint ezer lábnyi gyorsaságra erőltetheti a gépet, a mi egy százötven lábnyi gyorsasággal rohanó szélvészszel szemközt repülve is 850 lábnyi haladást eredményez.

– Megálljon egy perczig, mistress. Tudja ön azt, hogy ha egy tárgy, legyen az bár sima üveghajó, perczenkint ezer lábnyi sebességgel szeli keresztül a légréteget, ez által oly surlódást idéz elő, hogy a falainak meg kell tüzesedni s a benne ülőknek meg kell sülni?

– Erre az elméletre van épen alapítva az aërodromon gyakorlatiassága. Fenn a magasban hidegek a légrétegek; emberi testalkat ki nem állná az ottani huzamos tartózkodást. De épen az említett surlódás által folytonos meleggel látja el a lég maga a hajót s nem kell hozzá sem fütőszer, sem azzal vesződő emberi kéz. E surlódási meleghez járulhat még a thermoelectricitás tényezője is. De ennek a hatása is ellensulyozva van. A hajó hátterében van alkalmazva a Carré-féle ammonsavas confrigerator, mely azonnal, a mint a hajó hőmérséke a 20 fokon, Reaumur szerint, felülemelkedik, rögtön megkezdi a működését, s mesterséges jéghideget képezve, a hőmérsékletet ismét kiegyenlíti. Ha az nem volna elég, a gép nehány nyomással még magasabb légrétegekbe emelkedik, hol nagyobb a hideg. Ha az is hasztalan volna, akkor meglassitja a repülését.

– S hogyan teheti ezt, ha egyszer a földdelej és a légvillany kapták fel a szárnyaikra?

– A legegyszerűbben. A kormányos intésére a segéd a villanykiürítőhöz nyúl, s vagy a csillagalakú kiürítővel szabadítja meg a gépet a tulságos villanytól, vagy a detonatorral, mely rögtöni villanyszikrákkal, dörgés közt távolítja el a fölösleges vonzerőt.

– S önnek volna az a bátorsága, hogy mennyköveket szórjon alá a földre? A legtöbb asszony pisztolyt sem mer elsütni, s ön villámokkal tudna lövöldözni?

– Ha férjem úgy fogja parancsolni.

– S mi történik, ha egyszer le kell szállni a földre?

– Akkor a kormányos parancsára a segéd felhasználja az «interruptort», a villanyműködést rögtön félbeszakító «rheotomot», a kormányos a gép sarkaiba kapó fogas kerékkel a két gépszárnyat egyszerre vízirányosan kiterjesztve megállítja s azzal az egész aërodromon perczenkint hat lábnyi és fokozatlan eséssel csendesen leszáll a magasból. A légréteg ellenállása a széles, kiterjesztett legyező alakú szárnyak alatt paralizálja az esés törvényének szokott szabályait, a hogy látjuk elenyészni e szabályt egy leszálló pehelynél, egy eleven madárnál. Mikor aztán a földhöz közel ér, akkor a kormányos újra megindítja a szárnyakat s e perczben a segéd azon szerkezeten kívül, mely a légvillanyosságot folyton kiüríti, még az isolatort is fokonkint alkalmazza; az úgynevezett «szarutömeg» (Kammasse) elzárót, mely az aërodromon saját villanysűrítőjének működését egész a csendes libegésig képes lohasztani, úgy hogy az a földre leszállhat, a nélkül, hogy a hajóban ülők egy kis kellemes szánkázási érzeten kívül egyebet tapasztalnának, mikor a villanygép utolsó szárnylegyintése a földön végigcsusztatja a leszállt aërodromont, melynek fenekét három szántalp alakú borda védi.

Mr. Severus összecsapta a kezét és felugrott a helyéről.

– De hát, mistress, hol tanulta ön mindezeket? és mikor és kitől?

– Itt. Mióta megérkeztem. A férjem tanított rá.

– Micsoda? tehát önök, a mióta ide megérkeztek, a mióta éjjel nappal be vannak zárkózva, a helyett, hogy azon rejtélyes villanyösszeköttetés experimentumaiban gyönyörködtek volna, a minek csodáit még nem fejtette meg sem Oersted, sem Faraday, sem Bunsen, sem Volta: két ifju szerelmes szív galvanoplasticai remeklése helyett éjjel-nappal képesek voltak, egymás mellett ülve egyik tanítani, a másik tanulni, rideg számokat figyelemmel kisérni, egymást át nem ölelni, hanem a gépek mozzanatát lesni; egymás szemébe nem nézni, hanem a kisérletek eredményét várni? Ez természetelleni vállalat!

– Nem, sir, szólt Rozáli komolyan. A természettudomány igen szép és elragadó élvezet. A delejvillany csodái lekötik a lelket s magukkal képesek ragadni, mintha az is hozzájuk tartozó elem volna. Az érzékek el vannak általa foglalva egészen. Mily gyönyörűk Lichtenberg porrajzai! Marum pávafarkfénye; a szivárványnyá alakított villanyszikra; Bunsen villanylángíve, a galvani folyam csodálatos vegytani bontó hatalma; a villanyfolyam szellemszerű zengése a vezető érczekben, mit a telephon hallat; a mulattató kisérletek a villany örökmozdonynyal, a villanyórával, Franklin villanyos rajztáblájával; a Wolff inductor folytonos villáma mily eleven utánzása az égi viharnak; S annak a gyémánt minden szineivel ragyogó dicsköre egy látvány a próféták álmaiból. Mily csodálatos tünemény a légüres üvegharang alatt kisugárzó villanyfény, mely a positiv sarknál piros, a negativnál kék rétegekben, mint egy orsó alakú dæmon jelenik meg! Mily megbüvölő látvány a villanyos zuhatag, mely biborsugáraival a világos-zöld színben pompázó uránüveg szélein túlömlik! Hisz ezek oly tünemények, a mik mellett az ember elfelejti azt, hogy a szive dobog. És midőn maga előtt látja azt a hatalmas, emberalkotta gépet, melynek egy mozdulata úgy ragad fel bennünket a földről, mint Illést a szentirás tüzes szekere, akkor, e dicsőséges emberi mű láttára, lemarad rólunk minden, a mi földi teher, s úgy közelítünk ahhoz az emberhez, a ki azt alkotta, mintha nem ember, de Isten előtt állnánk.

Rozáli ihlett áhitattal hajolt le Dávid kezéhez, hogy azt megcsókolja.

Severus izgatottan járt alá s fel a szobában.

– Ez nem igaz, ez nem úgy van. Bennem is megvannak azok az érzékek mind, én is végig élveztem a természettudomány gyönyöreit, én is jártam ott, a hol a világalkotó szellemek csodáikat mutogatják emberek parancsára; én is láttam a holt ember arczát mosolyra fintorulni a galvanfolyam befolyása alatt; de azt a hatalmát a villanyerőnek tagadom, hogy két élő szivet képes legyen astaticus állapotba hozni. Én is próbáltam ezt. De ez lehetetlen. Mikor egyszer a szív érez, azt semmi mathematikai számítás meg nem győzi, semmi tünemény el nem kábítja. Önök vagy szerencsétlenek és nem szeretik egymást…

– Vagy pedig – sietett Rozáli közbeszólni, tudjuk azt, hogy hazánk és becsületünk van feltéve a nagy koczkára. Sir! Én megtudtam, hogy férjemnek «ma» kisérletet kell tenni az általa feltalált géppel. E vállalkozására hivatva van hazája védelmének kötelessége és üzletének lekötött becsülete által. Bátorsága senkinek sem volt, hogy őt ez égbetörő kisérleténél mint legelső próbatevő segéd elkisérje. Nekem van, mert neje vagyok. Én hosszú éjeken át néztem férjem ajkaira, midőn a rideg tudomány tételeit magyarázta előttem és feleltem neki, nem arról, a mit a szivem beszél, hanem a mit a számképletek mondanak, a mit a gépek diktálnak. Hazánk és becsületünk van kérdésbe téve sir, és – itt minálunk – a haza és a becsület nagyobb, mint a szerelem!…

Severus elbámulva nézett az ifju nőre. Érczfényű sötét arcza merev volt, mint egy szobor, de szemei lángoltak.

– Akkor mistress, szólt tompán, meghatottan, mondjuk egymásnak, hogy «God by», Isten hozzád, mert ha ön felszáll azzal a géppel az égbe, – ön oda tartozik, – önt nem eresztik onnan többé vissza.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Rozáli úgy tett, mint a ki nem értette el a hizelgő bókot s úgy beszélt tovább is, mint «Consors»; mert hiszen az üzletben már most mr. Severusra nézve is viselte a kétértelmű czímet.

– De mindezekre az itt elsorolt gépekre nem lesz szükség a többi aërodromonnál, biztatá komolyan üzlettársát; ez által azoknak kiállítása nagyon megdrágulna. Csupán az első kisérlethez szükségesek azok, hogy a mit általuk kitanultunk, azt a többieken alkalmazhassuk. Azon légmozdonyoknak különösen, a mik csupán szállításra fognak szolgálni, a legegyszerűbb készülékeik lesznek, minthogy azoknak lehető alant kell járniok?

– S miért kell alant járniok.

– Azért, hogy mentül rövidebb ivet képezzen a repülésök. Minthogy a kör átmérője a körhöz úgy viszonylik, mint 1 a 3-hoz, annálfogva minden öl, melylyel az aërodromon a magasba emelkedik, három öllel hosszabbá teszi az útját, mint ha a föld szinével egyaránt repülne.

– És ezt mind nászünnepén tanulta… dörmögé, magához beszélve, mr. Severus.

– Ime tehát útitársam és segédem már van! – mondá Dávid; a kisérletre kitűzött határidő a mai nap déli 12 órája; azt meg fogom tartani, akár nap süt, akár vihar lesz.

– Meg vagyok felőle győződve. Még az éjjel abbahagyattam minden munkát. A gépek pihennek, a katlanok alszanak, hogy semmi moczczanás, zaj és füst ne zavarja önnek első kisérletét.

– Igen jól van.

– Lesz önnek szüksége valami segítő kézre az induló teremben?

– Senkire sem.

– Úgy én sem akarok ott lenni. Tudom, hogy az egy ünnepélyes pillanat. Mi valamennyien az udvaron fogunk állni. Egy kiáltás sem fog hangzani. Nincs önnek valami kegyeletes ohajtása tán? Az emberben fel szokott ilyenkor ébredni az áhitat. Valami szent szertartás ne előzze meg a kisérletet? A hogy hajók vízrebocsátásánál szokás.

– Köszönöm. Az áhitat tiszteletre méltó érzelem, s az imádkozás megvigasztatja azt, a ki imádkozik. Hanem én a harangszótól nem hallanám a telephont, s a zsolozsmák belezavarhatnának a képleteimbe. Majd ha odafenn leszek, szivesen hallom.

– Tehát szerencse «fel», – és szerencse «le». Óráink együtt járnak.

– Mikor a tizenkettőt kongani fogja torony-óránk, indulunk.

A két férfi kezet szorított, Severus kezet csókolt Rozálinak, s azzal magára hagyta az ifju párt.

– Aztán semmi érzelgés! szólt rideg, merev hangon Dávid, megszorítva hideg kezével Rozáli kezét. Készüljünk az úthoz.

Különös előkészület volt az az úti öltözet. Egyetlen selyem zubbony a férfin, s egyetlen selyem tunika a nőn; mint két mythoszi szobor, melynek leplezete a délczeg és deli testidomok kiemelésére szolgál.

Egyiknek sem volt most kedélye észrevenni, hogy társának alakja egy olympi istenminta. Az olympi istenek ereiben az ichor foly, a fehér vér.

Dávid átvezette Rozálit ama zárnélküli ajtón az induló terembe, hol gépe állt.

A hosszú terem, melynek üvegtetőzete végig fel volt nyitva, ötszáz gép számára volt alkotva, s még csak az első gép volt készen. Az ott állt a terem közepén. A padlat vastag vulkánozott kaucsukból volt. Az aërodrom hajója egy darabból öntött hyalichor henger, mindkét oldalán csúcsos kúpban végződő, e kúpok vége egy-egy szeleppel záródik, melyek egyikén egy gereben alakú tövisekkel ellátott nyárs, a másikán egy sárgaréz-gomb ugrik elő a belülről tett nyomásra. Az első a hangtalan villanykiürítő; a másik a detonator, melynek az a czélja, hogy jelt adjon az egymással együtt járó gépeknek. A négy szelep azután, mely a légváltoztatást eszközli, egyuttal hallcső és hangtölcsér, miken át a detonator figyelmeztető hangjára a külön hajókban ülők egymással közölhetik értesítéseiket. Mert a hajó maga hermetice zárva van, ajtaja kaucsuk lemezekkel leszorítva.

A hajó közepén van az electromotor, melynek gépezete kétfelé választja annak belsejét: az egyik fele a gépészeké, a másik az utazóké, kiknek semmi dolguk a géppel. Az electromotor képes tízezer egyesített villanyelemmel dolgozni; ennek sokszorosan egymást dörzsölő széles sarkai idézik elő az első mozzanatot, mely a két szárnyat felemeli. E szárnyak alul hyalichor-lemezekből vannak legyező idomura alkotva s felül sárgaréz-lappal borítva, egyes részeik akként fordíthatók, hogy a gép fölfelé vagy fekmentesen haladhat velük. Egy olló alakú kormány tetszés szerinti irányt adhat az egésznek. A két szárny a géppel együtt husz méter szélességet foglal el.

A gép még eddig csak elmélet szerint kész, gyakorlati kisérletet az egészszel csak most fognak először tenni. Nem csoda, ha minden embernek nagyot dobban a szive, mikor azt mondják neki, hogy üljön fel bele először. Úgy húz a szív a földhöz.

Dávid oly sokszor megmagyarázta már Rozálinak e gép egész szerkezetét, minden egyes darabjának rendeltetését, hogy most már felesleges lett volna többet beszélni neki róla.

Még egyszer szemébe nézett: – csak elszánt nyugalmat látott abban.

Mikor kinyitá előtte a hajó ajtaját s felsegíté őt ülőhelyére, mégis reszketett a keze.

A kormányos, a gépész ülése magasabb volt, a segédé mellette alacsony zsámoly.

Mikor az óra megkondult, Dávid becsukta a hajó ajtaját s felült a helyére, szoborkemény és szoborhalavány arczczal. Nem nézett másra, csak a gépre. De Rozáli még az égre is nézett, mely be volt borúlva, s midőn az óra az utolsót ütötte, ajkát e halk sohajtás hagyta el: «Isten velünk!»

Dávid macskabőrrel megdörzsölt egy gyantalapot, azt hozzáérinté a gép üveg sarklapjához, s azzal megragadva izmos kezével az electromotor kerekét, egyet fordított rajta. A telephon halk, zizegő hangott kezdett hallatni rögtön s a hajóban az a sajátszerű szag kezdett érezhető lenni, a mi a villanynyal együtt támad; a mechanikai mozzanat által a két szárny lassanként felemelkedett, mindig jobban közelítve egymáshoz. Ez a kisérlet válsága. Vajjon a kifejtett hatalmas mozderő, mikor működését megkezdi, nem töri-e össze a mozdító gépet odabenn, s az azt forgató kezet? Ezt ellenőrzi a segéd által megfigyelt rheoscop. Rozáli számítja a delejmutató mozzanatait csendesen. «Harmincz, harminczegy». Mikor azt mondja: «harminczkettő», akkor Dávid lekapja a kezét a fogantyuról, s a másik perczben, mint a villám, oly gyorsan ugrik az előbbi helyére vissza. A két szárny végpolusai, megtelve egyenlő – villanyossággal, azon ponthoz érve, a hol eltaszítják egymást, iszonyú erővel csapták alá a két legyező szárnyat, s abban a pillanatban a légbe emelkedett az aërodromon. – Az első szárnycsapás száz lábnyi magasra vitte föl. A gép ereje sokkal nagyobb teherre volt kiszámítva, mint a mennyit most emelt.

Dávid az első mozzanat után nyugodtan fonta össze mellén karjait, és nem nyult többé a géphez. Azt most már saját visszesése késztette további mozgásra. A mint lefelé esett, a két kiterjesztett szárny újra összeért s fokozatos erővel csapott ismét széjjel. Dávid odafigyelt Rozálira, ki folyton értesíté a villanyerő növekedéséről, az emelkedés haladó fokozatáról. Egyiknek sem volt ideje visszatekinteni a földre s az utánuk bámuló embertömegre.

A gép egyenesen szállt fölfelé a szélcsendes légben, el nem hajolva függőleges irányától.

A tíz első percz alatt még nem érték el a fölöttük levő felhőréteget. A lég ezuttal nem volt fölöttébb villanyos. A szárnyak mérsékelten fokozott erővel működtek. A hygrometer, az ozonmérő, mind kevés eltérést mutatott. Melegség nem volt a hajóban a nem igen nagy dörzsölés miatt, az emelkedés közben, sőt a hévmérő nehány fokkal alább szállt, de még a hideg nem volt kellemetlen a lenge öltözék mellett is.

Rozáli oly nyugodtan értesíté Dávidot az észleletekről, mintha tanítója lábainál ülne egy gyermek. Dávid hallgatva jegyzé fel az adatokat egymás után. Egyiknek sem jutott eszébe észrevenni azt, a mi e merész kisérletben költői, nagyszerű, fölséges!

A földön maradtak az áhitat figyelmével bámultak az égre. Minden út tele volt néppel; a munkások a gyár udvarán álltak.

Az ég egészen be volt borulva, a szürke felhőboltozat alapjából úgy tünt elő a felemelkedő aërodromon, mint óriási fehér sas, mint a keleti mesék Roch madára, aztán mindig kisebb-kisebb lett; de szárnyai verését folyvást lehetett látni.

Már egy negyedórája volt, hogy fölemelkedett a gép s még mindig egyenesen felfelé haladni látszott.

Mr. Severus a gyár tornyából nézett utána távcsövével.

«Mi történhetik odafenn? mondá magában, hirtelen utánaszámítva. A gép folyvást egyformán működik, minden másodperczben egy szárnyütés. Az a felhőréteg nem lehet 8000 lábnál magasabban. Ha a gép csak azzal az erővel haladt is fölfelé, melylyel az első perczben felrepült, régóta át kellett volna törnie azon a felhőrétegen. Pedig hiszen a lég villanyossága még sokszorozza a bronz-vezetők hatékonyságát. Mi baj lehet odafenn?»

Ugyanazt a kérdést intézte Rozáli is Dávidhoz.

– Mi történhetik idefenn? Az emelkedés eleintén fokozatosan haladt előre, most fokozatosan haladt visszafelé. A gép egyformán működik. Mégis tíz percz alatt alig haladtunk száz lábnyira.

– Tanultunk valamit, felelt rá Dávid zavartalanul. Megtanultuk azt, hogy üveghajónk villanyosságát a felhő villanyossága ellensúlyozza. A második kisérletnél segítve lesz ezen: a hajó tetejére bronz-lemeznek kell jönni.

– Visszatérünk-e, vagy vízszintes haladást kisérlünk meg?

– Egyiket sem. Az akadály daczára keresztül fogunk törni a felhőrétegen; s ha egyszer a közönyös ponton túl leszünk, ott az ellenkező villanyossága a felhőnek annál sebesebb repülésre fogja segíteni hajónkat. Olvasd a villanyszámláló fokait.

A következő ötven másodpercz alatt a gép haladása állandóul száz lábnyi emelkedésen maradt tíz perczenként.

– Ez tehát a többlet, a mivel gépünk villanyhatása a felhő rétegeit meghaladja. Összeszámoltunk. Most már nincs mit tennünk, mint várnunk nyugton, addig nézhetjük a földet.

Dávid a magával hozott macskaprém béllésű köpenyt Rozáli vállára keríté, beburkolva őt az érezhetővé lett hideg elől.

Az egész hajó félhüvelyknyi vastagságú hyalichorból volt öntve, melyen keresztül minden oldalra lehetett látni. Azonkívül mind a két oldalán és a két végén voltak távcsövek az üvegfalba alkalmazva, miket kaucsuk tartóikban mindenfelé lehetett forgatni.

Még csak nyolczezer lábnyi magasban voltak a föld fölött; de már onnan is meglepő látvány tárult eléjük. Nyolczezer láb magasság a föld végtelenjéhez képest elenyésző csekélység. Onnan még nem látszik a földnek gömb-alakja; csak a láthatár szélesedett ki s alant a föld úgy tünik fel, mint egy teknő: a szélei látszanak magasaknak.

S e széles teknő mélyén a szántóföldek tarka koczkái beszorítva sötétkék erdőfoltok közé, a Gyilkos tava, a Szent Anna tava, mint fényes tükörlapok, az Olt folyam, a hegyvágányok patakjai, mint ezüst szalagok; a Czohárd, a nagy Hagymás elvesznek a még magasabb sziklaóriások tömkelegében, az erdős hegyhátok, mint egy hullámzó föld! És a távolban a Magura, a Bihar hegylánczai, mik még közülzártabbá teszik a látkört, az oláh havasok délkeletnek. Az ember mentül magasabbra szál, annál jobban fogva érzi magát a föld által; annál jobban látja, hogy ez börtön!

Rozáli szédült a látványtól. Dávid azt mondá neki, hogy tekintsen maga fölé.

Odafenn közelített már a felhőréteg.

Olyan volt ez, mint mikor a fellegszakadás jön messziről a hegytetőnek.

– Mindjárt sötétben leszünk! mondá Dávid Rozálinak.

– Itt van a Dubosq-féle villanylámpa.

– Hozd működésbe.

A villanyfény egyszerre világítani kezdett; azok oda alant, kik utánuk néztek, azt látták, hogy a fehér sasból egyszerre egy ragyogó csillag válik, mely nehány perczig megvilágítja a körüle elterülő felhőréteget s aztán gyorsan elvész a felhőegyetemben.

Igenis: gyorsan; mert a mint a felhő közé jutott a gép, egyszerre fokozott erővel kezdtek el villanyos szárnyai dolgozni, s midőn a felhőn keresztültörte magát, egyszerre szellemerejű szökésekkel repült az ég felé, perczenkint ötszáz lábnyi emelkedéssel. A lecsapó szárnyak zenéje áthangzott a hajó falain, mint valami Istenbiztatás hangja oly megkapó, oly túlvilági zöngés volt az!

És minő látvány!

Fenn egy tiszta azurkék égboltozat, minőről a ködös földlakónak fogalma sincs, s a tiszta égen egy soha nem látott nap! Nem az ismeretes tűzgomb: hanem egy sugárőrvény, a fények isteni végtelensége.