Part 4

Dr. Spórum. Üljön le, Karolin kisasszony. Vegyen ceruzát. Most diktálok önnek egy megállapodást, abból mindent meg fog tudni. _Sírva._ Bennünket nagy szerencse ért, Karolin kisasszony. _Letörli könnyeit._

Karolin. Szent Isten!

Dr. Spórum. Óriási szerencse, Karolin kisasszony! Villámgyorsan be kell rendezkednünk nagy üzemre. Majd aztán összeülünk és összeírjuk, mi minden fog kelleni. Millió dolog kell az irodába! Hisz semmink sincs! És minden rögtön! Még ma este kell rendelni. És holnap korán reggel már minden itt legyen!

Karolin. De ügyvéd úr… ön egészen fel van dúlva!

Dr. Spórum. Fel vagyok dúlva, Karolin kisasszony. Igen. Hát kérem. Most első dolog: én lediktálom önnek ezt a megállapodást. Ön legépeli és este elviszi Konrád elnök úrhoz, a Splendid Hotelbe, és megmondja neki, hogy kéretem, ne holnap délben írja alá, hanem _még ma este_, mégpedig _tíz óra előtt_, feltétlenül _még ma este tíz előtt_… érti? Tíz előtt! Várja meg és aláírva hozza vissza. És most üljön le és írja. _A sírással küzdve diktál._ Megállapodás, mely köttetett… egyrészről… S. W. Konrád newyorki lakos… másrészről… Dr. Spórum… Miksa… _elsírja magát, zokogva folytatja_ helybeli ügyvéd közt… s melynek értelmében…

FÜGGÖNY.

HARMADIK FELVONÁS.

_Spórum irodájában. Másnap délután. Szerteszét nagy és kis csomagok. Három széken egymás mellett háromféle írógép._

Karolin _egy széken áll kalapáccsal a kezében a kárpitos kis létrája mellett és a kárpitossal együtt egy kis gobelint próbálgat a térképre illeszteni. Aztán leszáll és bekopogtat a lakásajtón._ Ügyvéd úr kérem, a gobelint ideiglenesen odatűztük, tessék jönni meggusztálni. _Visszaszalad a gobelinhez._

_Dr. Spórum mint a vihar, berobog a lakás felől, iratokkal a kezében. Vastag szivar a szájában. Oda se néz. Egyenesen íróasztala székébe veti magát. Mögötte jön és mellette megáll az irnok._

Dr. Spórum _lázasan rendezve az iratokat_ _és az asztalon levő kis csomagokat._ Mi az, Karolin kisasszony, mi az? _Jegyezget._

Karolin. A gobelin!

Dr. Spórum _oda se néz_. Már itt van? _Csomagokat rakosgat._

Karolin. Itt van. Az imént küldték. Most próbáljuk a helyére. Tessék idenézni!

Dr. Spórum. Ez gyorsan ment, Karolin!

Karolin. Tudom, hogy mindig ez volt a leghőbb vágya. Hát gyorsan intézkedtem. És különben is, hajlandók hitelbe ideadni.

Dr. Spórum. De ilyen gyorsan! Tegnapról mára! Tegnap este kaptuk a megbízatást és ma délben már itt a gobelin! Isten nem szereti ezt a mohóságot, Karolin kisasszony!

Karolin. Ön mondta, hogy sietni kell a berendezkedéssel!

Dr. Spórum. De ennyire?

Karolin. Ez már amerikai befolyás! Az amerikai kliens hatása!

Dr. Spórum _az irnokhoz_. Szóval, nincs több megbeszélni valónk, ifjú barátom, megállapodtunk. Ön. dr. X. Y. ma belép irodámba, mint ügyvédsegéd és dr. Kiss Karolin kisasszonnyal jó egyetértésben fogja ellátni irodám megszaporodott ügyeit. Ha ketten nem bírják, a jövő héten veszünk egy harmadikat.

Karolin. És egy negyediket!

Dr. Spórum. Csöndet kérek. _Irnokhoz._ Ön azonnal elkezdi a munkáját. _Künn erős kalapálás._ Mi ez a kopogás?

Karolin. A telefon mellékállomását szerelik.

Dr. Spórum. Máris?

Karolin. Már tegnap este megrendeltem. _Kiszól._ Csöndet kérek! _A kalapálás megszűnik._

Dr. Spórum. És ez itt? _Csomagra mutat._

Karolin. Levélpapír. Új minta. Két nyelven: németül és angolul. Az ott száz névjegy a gyorsnyomdából.

Dr. Spórum. És ez?

Karolin. Indigópapír. Carbonpapír. Mappák. Itatós. Két tampon. Töltőtollak. Modern lámpa az íróasztalra. Ez úgy hiányzott.

Dr. Spórum _a lámpát próbálgatva_. Óriási!

Karolin _egy óriási ollót csattogtatva:_ És ez egy óriási, éles papirvágó olló!

Dr. Spórum _ijedten kap a szakállához_.

Karolin. Fel kellett szerelnünk magunkat. Semmink se volt. Ezt mind ma hozták. Reggel óta hoznak, hoznak, hoznak!

_Két munkás hoz egy kis szekrényt._

Karolin. Oda állítsák a falhoz. _Munkások odaállítják._ Ez az új aktaszekrény. Legújabb rendszerű. Tűzmentes.

Dr. Spórum. Nem volna jobb ide? _Más helyre mutat._

Karolin. Nem. Oda a Wertheimkassza jön.

Dr. Spórum. Te jó Isten!

Karolin. Muszáj! Fontos okmányoknak. Pénzeknek.

Dr. Spórum. Ez egy vagyonba fog kerülni!

Karolin. Muszáj! És a számlák csak jövő elsején jönnek!

Dr. Spórum. Bravo! Mind ki fogjuk fizetni, Karolin kisasszony, mind ki fogjuk fizetni! Ön egy kincs! Micsoda gyorsasággal csinálta mindezt!

Karolin. Hja, amerikai kliens, amerikai szellem! Boldog vagyok, ügyvéd úr! Reggel hét óra óta telefonálok, rendelek, átveszek. Ez a méltó válasz a követség megtisztelő ajánlatára. Hátha még több klienst is ajánl a követ!

Dr. Spórum _félre_. Rémes gondolat! _Jegyezget._

Karolin. Tessék már idenézni!

Dr. Spórum. Most nem érek rá. _Irnokhoz._ Ezt be a kis irodába. Ezt majd az új szekrénybe. Ezt a régi szekrénybe. Ezek meghatalmazási blanketták. Ezek borítékok. Kicsik és nagyok.

Karolin. Tessék már idenézni!

Dr. Spórum. Rögtön. Ezek vízhatlan vászonborítékok, Amerika számára. Ezek aktazacskók. Ezek táviratblanketták. Kábelblanketták. Pecsétviasz. Bélyegző. Festékpárna. Gumiszalagok. Karolin, ön egy világcsoda!

Karolin. Negyvenhétféle dolgot rendeltem, ebből negyvenhármat már el is hoztak.

Dr. Spórum _irnokhoz_. Jól van, fiam, kimehet. Hopp, előbb adja csak ide azt a bibliát. _Kiveszi belőle a szemüveget és megnézi a gobelint._ Jó. Nem drága? _Irnok el._

Karolin. Nem.

Dr. Spórum. Hitel?

Karolin. Hogyne.

Dr. Spórum. Hagyja egyelőre ott a falon. Most ideges vagyok. Majd később alaposan megnézem és döntök. _Kárpitos kimegy._ Ezek mik?

Karolin. Ez egy másológép. Ez egy számológép. Ez egy új írógép.

_Telefon szól. Dr. Spórum frissen, virgoncan ugrik oda._

Dr. Spórum. Halló? Mi? Chevrolet? Bemutatni a kis kocsit? Pardon, egy pillanatra. _Karolinhoz_. Egy kis autót akarnak bemutatni. Mi ez? Ez is ön?

Karolin. Én telefonáltam oda. Negyvennegyedik rendelés. Egy kis Chevrolet, városi kocsi, előnyös részletekre.

Dr. Spórum _a telefonba_. Mindenesetre meg fogom nézni. De kötelezettség nélkül. Jó. Holnap, korán reggel. De csak kevés időm lesz. Jó. Jónapot. _Leteszi_. Nem túlzás ez már, Karolin kisasszony?

Karolin. Na hallja? Egy kis négyüléses? Minden ügyvédnek van!

Dr. Spórum. Négyüléses! Ah, Karolin, milyen különbség! Tegnap és ma!

Karolin. Ne is juttassa eszembe! _Papírt vesz elő._

Dr. Spórum. Nos, mi az?

Karolin. Számítások. Referálhatok?

Dr. Spórum. Halljuk!

_Hátradől székében és nagy füstöket ereget._

Karolin _iratokkal_. Ez az egyik papír a megállapodás, amit az elnök aláírt.

Dr. Spórum. Mikor írta alá?

Karolin. Tegnap este pont fél tízkor, ingújjban.

Dr. Spórum _ijedten_. Mért ingújjban?

Karolin. Szmokingba öltözött. Fél tíz volt.

Dr. Spórum. Biztos?

Karolin. Órával a kezemben ellenőriztem.

Dr. Spórum. Jó! És a másik papír?

Karolin. Ez az ő munkatervük, amit az ő jogi osztályuk dolgozott ki. _Ujabb papír._ Ez pedig… egy kis számítást csináltam az éjjel. Én se tudtam aludni. Kiszámítottam a várható havi jövedelmet. Minden normális havi szükségletünket kifizethetjük és a bankba tehetünk átlag havi 10,000-et. Ez egy évben…

Dr. Spórum. Százhúszezer és száz év alatt tizenkét millió. Csinos. Több, mint ahogy reméltem.

Karolin. Isten áldja meg az amerikai követet.

Dr. Spórum. Istenem, Istenem! Nem tudom, mi ez, Karolin kisasszony! Álom! Mámor! Ennek nem lehet jó vége. Egész éjjel nem aludtam. Köszönöm, kisasszony, kimehet.

_Karolin kimegy._

Dr. Spórum _egyedül_. Gazember vagyok? Nem. Jogilag nem. De nem vagyok az a szűz, aki tegnap voltam! _A falra néz._ Nagyon csinos ez a gobelin. Megveszem! _Élvezi a szót, különféle hangsúlyokkal._ Megveszem! Megveszem! Veszek egy gobelint! Tetszik, tehát megveszem! Miért ne? Mit csinálok itt? Hangosan beszélek egy üres szobában. Mint egy rádió. Monológot beszélek! Mi ez? Nem férek a bőrömbe? Álom? Mámor?

_Telefon csöng. Karolin belép, kezében új, nagy sárga aktatáska._

Dr. Spórum. Hallo? Igen. Hogyne. Kérem. Most? Fél öt. Kérem. Bármikor. Itthon vagyok egész délután. Nagyon fogok örülni. Jónapot. _Karolinhoz_. Konrád úr titkára. Konrád úr idejön.

Karolin. Mikor?

Dr. Spórum. Azonnal indul. Félórán belül itt van. És itt ez a nagy rendetlenség!

Karolin. Nincs ennél szebb. Ez imponálni fog neki. _Lelkesen, szinte kiabálva._ Lázas munka! Készülődés! Szervezkedés!

Dr. Spórum. Csöndesebben, kérem! Hát ez mi a kezében?

Karolin. Ez egy gyönyörű szép új disznóbőr aktatáska. Negyvenkilencedik rendelés. _Leteszi._

Dr. Spórum. Fenomenális! És a vendégre is fel kell készülni. Cognac, likőr, van? Whisky? Cigaretta? Meg kell kínálnom, ha jön.

Karolin. Azonnal leküldök, hozatok. Ezzel együtt ötvenegyféle rendelés. _Indul a kijárat felé. Onnan az irnok éppen csomagokat hoz._ Adja ide. _Átveszi, az irnok el._

Dr. Spórum. Hát ezek mik?

Karolin _sietve, lerakva az íróasztalra a csomagokat._ Negyvenhatodik és negyvenhetedik rendelés. Ez hat skatulya ceruza, ez egy ceruzahegyezőgép, ez ezer darab fémkapocs és ez egy kapcsológép. _Kirohan._

Dr. Spórum. Ah! Ceruzahegyezőgép! Gyerekkori álmom! Mint kis fiú, hogy vágyódtam utána! És most megvan! Végre! Végre! _Kibontja._

Karolin _visszajön_. A hölgy van itt.

Dr. Spórum. Milyen hölgy?

Karolin. A tegnapi hölgy.

_Bebocsájtják, Lu belép._

Lu. Jónapot.

Dr. Spórum. Hozta Isten. Mi az? Tegnap elbúcsúzott tőlem örökre és máris itt van?

Lu. Igen. Mi az a kezében?

Dr. Spórum. Ceruzahegyezőgép. Nézze! Gyerekkori álmom! Gyerekkorom legnagyobb vágya! És csak most valósult meg! Negyven évig vártam rá!

Lu. És mi ez a sok csomag?

Dr. Spórum. Készülődés! Szervezkedés! Felszerelés! Üljön le!

Lu. Köszönöm. _Leül. Nagyot sóhajt._ Ah, barátom!

Dr. Spórum. Mily mély sóhaj! _Részvéttel._ Szegény szép gyermekem, én sejtem, ez mit jelent.

Lu. Ah… ez a tegnapi éjszaka!… _Kis könnyeket törölget._

Dr. Spórum. Szegény gyermekem. Én értem önt. Gondoltam önre. Tíz órakor és tíz után. Igazán nagyon sajnáltam. Nem tudtam aludni. Szörnyű lehetett. Szegény kis teremtés! De hát, erős akarat… és ha tekintetbe vesszük a célokat, amelyeket maga elé tűzött… Ki tudja, fiacskám, talán a fényes jövője, a gazdagsága, a boldogulása lesz ez! És akkor később… meg fog változni a hangulata is. Ne sírjon. Az a férfi szimpatikusnak látszik. Meg vagyok győződve, hogy meg fogja önt becsülni. No de most legalább ezen túl van. Megtette, hát megtette.

Lu. Megtettem.

Dr. Spórum. Szegény gyermekem.

Lu. Ne sajnáljon, kérem. Nem vagyok boldogtalan.

Dr. Spórum. Na, ennek nagyon örülök.

Lu. Boldog vagyok.

Dr. Spórum. Ah! Direkt boldog?

Lu. Tudniillik van egy kis nuance eltérés a kettőnk felfogása közt. Nem hiszem ugyan, hogy jogilag fontos…

Dr. Spórum. És pedig?

Lu. Megtettem. De… nem vele.

Dr. Spórum. Nem vele?

Lu. Nem. Egy másikkal.

Dr. Spórum. Tegnap este tízkor…

Lu. Nem mentem el a randevúra.

Dr. Spórum. Hanem?

Lu. Csak tizenegykor mentem. És nem őhozzá, hanem máshoz. Mit mondott, mi ez a sok csomag?

Dr. Spórum. Készülődés. Szervezkedés. Felszerelés.

Lu. Nem sok ez?

Dr. Spórum. Nagyon sok kell.

Lu. Attól félek, Miksa, kevesebb fog kelleni. Nem lesz annyi dolgod.

Dr. Spórum. Miért? Történt valami?

Lu. Nagyon kevés dolgod lesz. Azt hiszem, semmi dolgod se lesz.

Dr. Spórum. De mi történt?

Lu. Ez már mind ki van fizetve?

Dr. Spórum. Nem.

Lu. Küldd vissza mind, azonnal.

Dr. Spórum. Miért? Mi történt?

Lu. Rajtakapott.

_Szünet._

_Karolin belép, halkan szól._

Karolin. Ezer bocsánat, de ez az ember türelmetlenkedik a gobelin miatt.

Dr. Spórum. Várjon, fiam. Épp most dől el a gobelin sorsa. Mindjárt értesítem.

_Karolin kimegy._

Dr. Spórum. Nos?… Szóval: rajtakapta…

Lu. Rajtakapott. Kérdezd: kivel.

Dr. Spórum. Kivel?

Lu. Egy másikkal.

Dr. Spórum. És… és… Oly konfuzus vagyok. Nem tudom, mit kérdezzek.

Lu. Megint fúj a szél az agyadban?

Dr. Spórum. Igen. Nem értem az egészet.

Lu. Pedig, fájdalom, nagyon egyszerű. Nem tudtam magamat pénzért eladni. Még egyszer utoljára megpróbáltam. De nem tudtam. Pont. Most már nem is próbálom soha többé! Boldog vagyok, csak téged sajnállak.

_Dr. Spórum csönget, Karolin belép._

Dr. Spórum. Elvihetik a gobelint, Karolin kisasszony.

_Továbbiak alatt elviszik a gobelint._

Lu. Tegnap még reméltem, estig. Még tíz órakor úgy volt, hogy… Aztán tizenegykor döntöttem. Egy pillanatig ugyan gondoltam rád, de aztán… mégse voltam képes. Azt hiszem, nem is kívántad volna tőlem.

Dr. Spórum. Isten ments!

Lu. Na látod.

Dr. Spórum. És… csak úgy magától döntött?

Lu. Az mindegy.

Dr. Spórum. Valaki segített dönteni.

Lu. Igen. Az utolsó percben tanácsért mentem.

Dr. Spórum. Kihez?

Lu. Ahhoz a másikhoz.

Dr. Spórum. És az lebeszélte.

Lu. Igen. Ő adta a végső erőt.

Dr. Spórum. És aztán mindjárt vele is maradt.

Lu. Igen. Nagyobb biztonság kedvéért. Hogy meg ne gondoljam utóbb.

Dr. Spórum. Értem.

Lu. Nagyon egyszerű.

Dr. Spórum. Igen. Erős szénsav. Nagyon erős szénsav.

Lu _a falra néz_. A térkép sokkal szebb, mint a szőnyeg volt. Szép, színes. Van benne fantázia.

Dr. Spórum. Igen. És tanulságosabb is.

_Szünet_.

Lu. Úgy tudom, ide fog jönni.

Dr. Spórum. Igen. Már telefonáltatott.

_Szünet_.

Lu. Úgy ülünk itt, mint tegnap, mikor vártuk.

Dr. Spórum. Egy kis különbséggel.

Lu. Amely azonban…

Dr. Spórum. Jogilag nem fontos. Tudom. Kavarog a fejem. Oly hirtelen, egyszerre, ilyen változás! _Nagyot sóhajt._

Lu. Te is tudsz mélyet sóhajtani.

Dr. Spórum. Oh, igen.

Lu. Nem kérdezed, hogy…

Dr. Spórum. Nem kérdezek semmit. Vagy… illetlenség, hogy nem kérdezek?

Lu. Dehogy!

_Karolin konyakot, cigarettát hoz._

Karolin. Konyak, cigaretta. _Mögötte jövő írnoktól átvesz könyvcsomót._ És öt kötet cím- és lakjegyzék.

Lu. Attól félek, elég lesz kettő is.

_Karolin bámul._

Dr. Spórum _idegesen_. Kérem, ne bámuljon. Távozzék. _Karolin el._ Nos?

Lu. Attól félek, a kettő is sok lesz. Attól félek, egy óra mulva már megint semmi dolgod nem lesz, Miksa.

Dr. Spórum. Gondolja?

Lu. Nem akar többé tudni rólunk.

Dr. Spórum. Miért?

Lu. Mert megcsaltuk.

Dr. Spórum. «Tuk?»

Lu. «Tam.» Illetve: nem csaltam meg, csak nem teljesítettem a föltételt.

Dr. Spórum. Súlyosbítva azzal…

Lu. Hogy másnál teljesítettem.

Dr. Spórum. És súlyosbítva azzal…

Lu. Hogy ő rájött.

Dr. Spórum. Pont. Ennél világosabb tényállást évek óta nem vettem fel. Isten veletek, csomagok, gépek, kapcsok és borítékok. Legjobban a ceruzahegyező gépet sajnálom. Nos, beszéljen, beszéljen.

Lu. Nem merek beszélni. Félek, hogy megint rosszul leszel.

Dr. Spórum. Nem. _Hunyorgat._

Lu. Mi az? Megint ugrál a szemed?

Dr. Spórum. Kicsit ugrál.

Lu. Igyál egy pohár konyakot.

_Spórum betölt, de nem iszik._

Lu. Főleg azért jöttem, megkérdezni, hogy elveheti-e tőled a megbízást?

Dr. Spórum. Igen.

Lu. Jogilag?

Dr. Spórum. Jogilag. Van erre az írásban egy pont.

Lu. Ez biztos?

Dr. Spórum. Igen.

Lu. Mint a halál?

Dr. Spórum. Mint a halál. Egy jogérvényes okmány!

Lu. Akkor vitesd vissza ezt a sok holmit. Nem tudom látni. Meghasad a szívem.

Dr. Spórum. Olyan súlyos az eset?

Lu. Olyan.

Dr. Spórum. Nem akarom kérdezni…

Lu. Ne is kérdezz. Csöngess és intézkedjél.

_Spórum csönget. Karolin bejön._

Dr. Spórum. Karolin kisasszony, minden csomag, ami eddig jött, visszamegy.

Karolin. Istenem…

Dr. Spórum. Magának egyik előnye, hogy soha nem szokott kérdezni. Ezúttal különösen kérem erre.

Karolin. Kérem, ügyvéd úr. Azonnal intézkedem a mellékállomáson.

Dr. Spórum. És pontosan!

Karolin. Igen. Ötvenegyféle dolgot hoztak. Most majd visszafelé számolom.

Dr. Spórum. Kisasszony, önnek egy könny van a szemében.

Karolin. Kettő, ügyvéd úr, kettő. _Kimegy_.

Dr. Spórum. Kár. Szép álom volt. Szép remény. És én már teljesen tisztáztam a lelkiismeretem előtt a helyzetemet. Ez egyike legszebb jogi dolgozataimnak.

Lu. Irígyellek a jogtudományodért.

Dr. Spórum. Minek az magának?

Lu. Ez a «jog» nagyon megnyugtató lehet, ha már az ember a lelkiismerete elől nem tud hova menekülni.

Dr. Spórum. Érdekes: nem is a gobelint sajnálom. Milyen érdekes pszihológiai megfigyelés: a ceruzahegyező gépet sajnálom. _Szünet_. Megbocsátani persze nem fog.

Lu. Ki van zárva.

Dr. Spórum. Súlyos lehet… ami történt.

Lu. Nem részletezem. Nem akarlak izgatni. Nagyon szenvedhetett szegény.

Dr. Spórum. Pedig még nem voltak jogai.

Lu. Nem. Reménye volt. És az jobban fáj, mint a jog.

_Karolin belép._

Karolin. Konrád elnök úr van itt.

Lu _kiszalad a lakás felé_. Nem vagyok itt! Nem is voltam itt!

Dr. Spórum. Bocsássa be.

_Karolin bebocsátja Konrádot._

_Konrád belép. Spórum nagy ünnepléssel fogadja._

Dr. Spórum. Mily megtiszteltetés! Parancsol konyakot, szivart, cigarettát? Itt tessék helyet foglalni. Nagyszerű színben van.

Konrád. Nem hinném. Rossz éjszakám volt. Mi ez a sok csomag, holmi?

Dr. Spórum. Készülődés! Szervezkedés! Felszerelés!

Konrád _sóhajt_. Hát kérem…

Dr. Spórum. Parancsoljon, tisztelt elnököm!

Konrád. Magunk vagyunk?

Dr. Spórum. Igen. _Kiszól_. Karolin kisasszony, senki se zavarjon. Tessék.

Konrád. Nem hallhatja senki, amit mondok?

Dr. Spórum. Nem.

Konrád. Nem hallgatóznak önnél?

Dr. Spórum. Soha. Ön megijeszt engem.

Konrád. Van rá okom.

Dr. Spórum. Szent Isten… csak nem történt valami?

Konrád. De igen. Figyeljen jól ide.

Dr. Spórum. Kérem.

Konrád. Ön meg fog lepődni azon, amit mondani fogok, de a végén be fogja látni, hogy mindezt kénytelen voltam elmondani, bármily szokatlan is.

Dr. Spórum. Tessék.

Konrád. Tegnap este beszállok a hotelemnél az autómba.

Dr. Spórum. Hány órakor?

Konrád. Tizenegykor. Tízkor volt egy randevúm, de az illető lemondott. Tizenegykor, mondom, beszállok a hotelemnél az autómba. Nem a főkapunál, hanem a mellékutcában. Tudniillik ott kell állniok a privát-autóknak. A személyzeti bejárat közelében. Figyeljen, mert ez a részletmegjegyzés fontos. «A személyzeti bejárat közelében.» Pont az autóm előtt áll egy taxi, amely a vendégeivel épp el akar indulni. Ugyanakkor, amikor én. Ahogy manövríroz, hogy kijusson a sorból, dudálás nélkül hátrál, összeütközik velünk és összetöri mind a két vadonatúj Reiss-reflektoromat, amit egy nappal azelőtt kaptam, amit külön nekem csinált a gyár, és amik egy vagyonba kerültek, annyiba, amennyiért egy kis autót lehet már kapni. Ezt összetöri, kérem, azzal elrohan, kérem, megszökik! A számát nem néztük meg, sem én, sem a soffőröm. Mérhetetlen dühös lettem. Mondom a soffőrömnek: «Albert, utána, üldözni és elcsípni, ha reggelig megyünk is.» Tudniillik, kérem, az én kocsim biztosítva van törés ellen, de a biztosító kötlevélben benne van két egyszerű, olcsó Yollux-lámpa. Ezeket cseréltem ki a méregdrága két speciális lámpára. A biztosítótársaság tehát jogosan élhet kifogással. Ezért vágtattunk oly szenvedélyesen a megszökött taxi után, na és dühből is, mert ilyen óriási kárt csinált és megszökött! Végig a városon, robog a vadászat, utcából ki, utcába be. Nem vesztettük el szem elől. Végre, kérem, megáll a taxi, egy ház előtt. Mondom, megáll a taxi, kérem, és kiszáll belőle… most fogózkodjék meg a székében… kiszáll belőle: a főpincér az én hotelemből és az ön kedves felesége, dr. Spórum Miksáné! A főpincér kifizeti a taxit, karonfogja dr. Spórum Miksánét és bevezeti a házba, ahol, mint megtudtam, ő lakik. A pincér. Ez engem annyira megdöbbentett, hogy vártam. Vártam, mikor fog lejönni őnagysága. Uram! Tizenegy után tíz perccel mentek be – és pont hajnali félháromkor jöttek ki. Őnagysága beszállt egy taxiba és elrobogott. Búcsúzáskor egy olyan hosszú csókot váltottak, hogy még csak nézni is szörnyű volt. Nos, mit szól ehhez?

Dr. Spórum. A dolog világos. A biztosítótársaság köteles megfizetni a lámpákat.

Konrád. Micsoda? Ez a válasza?

Dr. Spórum. Igen. Már a római jogban megvolt a «Navis refecta», az «újjácsinált hajó» jogi fogalma. Ha egy hajónak idők multával minden egyes alkatrészét kicserélték, azért a hajó ugyanaz a jogi személy maradt. Az ön autója minden felszerelésével együtt volt biztosítva.

Konrád. Ez nagyszerű! Ahhoz egy szava sincs, hogy a felesége egy éjszakát töltött egy pincérrel?

Dr. Spórum. Pincérrel?

Konrád _hevesen_. Igenis. Egy főpincérrel.

Dr. Spórum. Ne induljon fel, kérem. Bocsásson meg, csak a jogi részre figyeltem. A szokás hatalma. De most már kezdem érteni. A hölgy hosszú időt töltött ott egy főpincérrel.

Konrád. De még milyen hosszút!

Dr. Spórum. Én ön lent várt hajnalig.

Konrád. Igen.

Dr. Spórum. Szóval: kémkedett.

Konrád. Mi az? Ön ezért haragszik?

Dr. Spórum. Nem haragszom, de furcsának találom, hogy ön ott ül egy autóban tizenegytől félháromig. Mi köze önnek ehhez az egészhez?

Konrád. Az, hogy én ott vártam, talán túlzott kíváncsiság, tehát hiba volt. De hogy a férjnek ezt most elmondom, ez oly szokatlan, hogy lovagiatlanságnak látszik, bár ön mindjárt be fogja látni, hogy bármily kínos is ez nekem, kényszerítve vagyok rá. Bár, kérem, Európában az a szokás, hogy a megcsalt férjet mindenki kineveti, de senki se szól neki. Ezzel szemben nálunk Amerikában…

Dr. Spórum. Ugyan kérem, hagyjon nekem békét Amerikával!

Konrád. Bocsásson meg… Ilyen meglepetés! Csudálom az ön nyugalmát. Ezt nevezem egészséges idegrendszernek!

Dr. Spórum. Kérem. Tartsunk rendet. Szíveskedjék felelni néhány kérdésemre.

Konrád. Kérem.

Dr. Spórum. Jól látta ön az illető hölgy arcát?

Konrád. Jól.

Dr. Spórum. Nem volt rajta fátyol?

Konrád. Nem.

Dr. Spórum. Sötét volt?

Konrád. Épp ott van egy lámpa.

Dr. Spórum. Ön nem rövidlátó?

Konrád. Nem. Messzelátó vagyok.

Dr. Spórum. Konstatálnom kell, hogy ön csak egyszer látta életében a hölgyet, itt, tegnap, futólag. Hogyan ismerhette fel a sötét éjszakában egy pillanat alatt?

Konrád. Bocsánat, ön keresztkérdéseket ad nekem. Nem én vagyok a vádlott. Én vádló vagyok.

Dr. Spórum. Pardon. A vádlónak kell bizonyítani.

Konrád. Uram, én értem önt. Ön egy tipikus férj. Ön most nekem hidakat épít, hogy visszavonulhassak. De én nem vonulhatok vissza. Mert az előadottakon kívül még olyasmi is történt, ami ezt lehetetlenné teszi. És az egyszersmind döntő bizonyíték is.

Dr. Spórum. És pedig?

Konrád. Én megszólítottam őnagyságát.

Dr. Spórum. Mikor bement vagy mikor kijött?

Konrád. Mikor kijött.

Dr. Spórum. És mit mondott neki?

Konrád. Azt mondtam: «Asszonyom, konstatáltam, amit láttam, és kijelentem, hogy ennek konzekvenciái lesznek.

Dr. Spórum. És mit felelt erre ő?

Konrád. Ő azt mondta: «Úgy van, ennek konzekvenciái lesznek, mégpedig eggyel több, mint ön gondolja» – és ezzel pofonütött. Rettenetesen pofonütött a főpincér előtt és a soffőröm előtt. Mit mondjak, uram, a szemem szikrázott. Most már tudja uram, hogy mért vagyok itt, és mért voltam kénytelen az egészet elmondani. Pofonütött.

Dr. Spórum _nyugodtan_ Jól tette.

Konrád. Micsoda?

Dr. Spórum. Minek spionírozott utána.

Konrád. Bocsásson meg, én a taxi száma után spioníroztam, ez nekem kellett!

Dr. Spórum. Az nem kellett, mert a biztosítótársaság köteles fizetni. Már mondtam.

Konrád. De akkor még nem beszéltem önnel!

Dr. Spórum. Mért nem jött előbb hozzám?

Konrád. Mert hátha ön azt mondta volna, hogy a biztosító nem köteles fizetni és akkor én nem találtam volna meg soha azt a taxit.

Dr. Spórum. Na látja! Akkor sohse kapta volna meg a pofont. Egy kis logika, uram, egy kis logika!

Konrád _miután hosszasan bámult rá_. Hát hagyjuk most ezt a vitát, ügyvéd úr. A lényeg az, hogy az ön felesége engem két tanu előtt felpofozott. Én ezért nem megyek a bírósághoz, én nem kérek öntől elégtételt. Ellenben, miután ez így van, ahogy van, én fel vagyok pofozva és azonkívül abba a szörnyű helyzetbe kerültem, hogy egy férjnek ilyen jelentést kellett tennem neje szerelmi kalandjáról, ön beláthatja, hogy mi ketten nem érintkezhetünk többé egymással, sem emberileg, sem üzletileg. Ön csak természetesnek fogja találni, ha élek a szerződésünkben biztosított felmondási jogommal és ezennel azonnali hatállyal megvonom öntől a megbízatást. Én talán hibát követtem el, mikor ott a hely színén eleget tettem egy magasabb etikai felfogásnak, de úgy ebből, mint neje általi ütlegeltetésemből le kell vonnom a végső konzekvenciákat.

Dr. Spórum _ájuldozva_. Ezenneli… azonnali… _Elájul, mint a második felvonásban._

_Konrád csönget, Karolin belép._