Part 3
_Lu szívettépően felzokog._
Dr. Spórum _dühösen_. De hát mire való volt ez? Részeg volt?
Lu. Az is voltam egy kicsit.
Dr. Spórum. És mért kellett magának a telefonkönyvbe férjhezmenni? Mért nem talált ki egy nevet?!
Lu. Valakit gazdaggá akartam tenni. _Sír_.
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Ügyvédet keres. Az az amerikai ember. Gazdaggá teheti egy tollvonással.
Dr. Spórum. Hogyan?
Lu. Szenzációsan nagy, de nyugodt jövedelem. És nekünk adja. Egy levéllel gazdaggá, boldoggá akar tenni egy ügyvédet. Hagyjam benne ezt az óriási üzletet? Ez menjen a levegőbe, mint a cigarettafüst? _Zokog_.
Dr. Spórum _rosszat sejtve_. Szent Isten! Hogy hívják azt az embert?
Lu. Konrád.
Dr. Spórum _előveszi a cédulát_. «Konrád W. S. elnök». Ez az?
Lu. Igen, ez.
Dr. Spórum. És ez az úr az ön férjét óhajtja támogatni, fizetésül azért, hogy ön… ővele…
Lu. Igen. Igen. Csakhogy rájött.
Dr. Spórum. És ez az úr most azért jön hozzám, mert maga… őneki… ővele…
Lu. Igen, igen, igen! De nehéz feje van!
Dr. Spórum. Nahát, itt igazán megszűnik minden! Micsoda szörnyű romlottság! És micsoda példátlan vakmerőség!
Lu. Ne nézzen ilyen vadul rám, maga ijesztő szakállas ember! _Sír, de könnyein át ravaszul figyeli az ügyvédet._ Én azt hittem, örülni fog ennek!
Dr. Spórum _felháborodik_. Azt hiszi, mindenki olyan romlott, mint maga? Vannak még emberek erkölcsi érzékkel.
Lu. Bocsásson meg, azt nem tudtam.
Dr. Spórum. Borzasztó. Borzasztó. Kellemes külsővel: egy szörnyeteg!
Lu. Jó, hát ha ez bántja önt, akkor bevallok neki mindent és visszacsinálom.
Dr. Spórum _mérgesen, elszólva magát_. Azt nem.
Lu _boldogan_. Ön elfogadja?
Dr. Spórum. Dehogy fogadom el.
Lu _szomorúan_. Nem fogadja el?
Dr. Spórum. Nem. Illetve… várjon. Ez nem olyan egyszerű! Várjon egy kicsit, kérem. Mit siet? Várjon! Szörnyű szituációba hozott, kérem.
Lu. Miért? Ha igazán a felesége volnék, értem. De így?
Dr. Spórum. Ha a feleségem volna, akkor szó se lehetne. Várjon, hadd rendezzem a gondolataimat… Hát miről is van itt szó? Szörnyű! És az az ember rögtön itt lesz! Már bejelentette magát!
Lu. Na lássa, hogy igazat mondtam.
Dr. Spórum. Rémes meglepetés. Ilyen hirtelen. Várjon kérem. Úgy fel vagyok dúlva, hogy kénytelen vagyok költői kifejezéseket használni: Esik az eső a fejemben. Szél fúj az agyamban. Ez borzasztó. Mit akar ön tőlem?
Lu. Nem kívánom, hogy ön most bohózatot játsszék velem. Isten ments. Én eltűnök, nem is lát többé. Csak fogadja el. Ne hagyjon benne a bajban. És rajtam is segít ezzel. Nekem erőt ad. Ha valakinek felelős vagyok, jobban rá tudom szánni magamat.
Dr. Spórum. Hogyan? Hát még nem…
Lu. Nem. Ma estére van kitűzve.
Dr. Spórum. Szörnyű. Már ki van tűzve! Mitevő legyek?
Lu. Tőlem kérdezed?
Dr. Spórum. Mi az, tegez?
Lu. Hogyne. Még azt se?
Dr. Spórum. Igen… Hát kérem. Ha maga eddig vele még nem…
Lu. Nem.
Dr. Spórum. Ez a legszörnyűbb!
Lu. Miért?
Dr. Spórum. Mert ez erkölcsileg megkönnyíti az én helyzetemet. És ma estére van…
Lu. Kitűzve.
Dr. Spórum. Borzasztó! _kitör mérgesen._ Legalább ne árulta volna el nekem, hogy _így_ jutok ehhez a nagy üzlethez. Én erkölcsi alapon állok. Most ezek után hogy fogadhatom el? Miért jött ide?
Lu. Ha már ilyet teszek, élvezni is akarom a jóságomat. Egy kis hálát, egy kis szeretetet valakitől!
Dr. Spórum. Legalább utóbb jött volna!
Lu. Erre gondoltam. De ha közbe kikottyantod, hogy nőtlen vagy, akkor összedűlt volna az egész. Az embernek vigyázni kell, még ha tündér is!
Dr. Spórum. Hagyjon engem békén a tündérekkel. Maga nem tündér, maga egy liba.
Lu. Igazán? Boldoggá teszel! Ez volna az ideálom!
Dr. Spórum. Hiszterika!
Lu. Te, én egy csodát hoztam neked. Ha te ezt vegyileg megvizsgálod, akkor persze, hogy hiszteria. Nem tudok mást mondani, mikor egy nő a szívével csodát csinál.
Dr. Spórum. És mondja… mért nem mondta legalább, hogy a lányom?
Lu. Ugyan kérem! Ki támogat egy apát? És honnan tudtam volna, hogy ilyen öreg? Így meg direkt jó, hogy ilyen trotli. Ez valószínűvé teszi, hogy megcsalom, agyba-főbe.
Dr. Spórum. Agyba-főbe?
Lu. Hogyne.
Dr. Spórum. Köszönöm. És honnan tudta, hogy szegény vagyok?
Lu. Tündér vagyok. Nem tévedhetek, mert nem gondolkozom. Kérem, édes bátyám, ne zárasson be. Nézze, én egy szóval visszacsinálhattam volna az egészet. És most mégis, a tündérvilágból lejövök a földre egy szép álommal és durva emberek közt ki akarom harcolni a sikerét. Üljön nyugodtan. Gondolkozzék higgadtan. Hagyja magát boldoggá tenni. Maga oly alkalmas erre, maga rongyos.
Dr. Spórum _felháborodva_. Micsoda tónus ez, kérem!
Lu. Csak hagyd te az én tónusomat. Egészen jól jön neked most egy kis gorombaság, mikor éppen habozol.
Dr. Spórum. Boszorkány! Liba és boszorkány! A libának és boszorkánynak tökéletes keveréke!
Lu. Ez már jó jel, hogy szid. Nézze: legyen okos. Ez az ember most mindjárt jön. Én elmegyek örökre. És te boldog leszel. Ne haragudjál. Beszélgessünk egy kicsit. Szabad még egy csöppet maradni?
Dr. Spórum. Nevelésem tiltja, hogy akár a legudvariasabban is felszólítsak egy hölgyet, hogy hagyja el a helyiségemet. Bár tudom, hogy itt akar maradni addig, amíg az a gazdag ember jön. Hogy itt találja nálam!
Lu. Kitalálta. Bár, legyünk őszinték, nem volt nehéz, méltóságos úr.
Dr. Spórum. Nem vagyok méltóságos úr.
Lu. De lesz. Nevetni fog. Garantálom, hogy lesz. _Nagy szünetet tart._ Hát nem pech ez? Lássa, ez vagyok én. Most, hogy beszélgetni szeretnék, hiába nyomom magamat, nem jut eszembe semmi.
Dr. Spórum. Akkor legjobb hallgatni.
Lu. Kérem. _Nagy hallgatás után._ Mi az ott a falon?
Dr. Spórum. Térkép.
Lu. Minek az?
Dr. Spórum. Valami kell a falra. És a gobelinek az idén nagyon drágák.
_Szünet_.
Lu. Mi ott az a nagy zöld ország?
Dr. Spórum. Oroszország.
Lu. És mi az a kis piros város a szélén?
Dr. Spórum. Az, fiam, Európa.
Lu. Köszönöm.
Dr. Spórum. Szívesen.
Lu. Megint tanultam valamit.
Dr. Spórum. Nagyon örülök.
_Szünet_.
Lu. Nekem van szivem és nincs hozzá senkim.
Dr. Spórum _keserűen_. Csak én.
Lu. Csak te.
Dr. Spórum. Jól nézek ki.
Lu. Tessék?
Dr. Spórum. Azt mondom: jól nézek ki.
Lu. Korodhoz képest elég jól. Csak egy kicsit sok a szőr az arcodon. _Szünet_. Igen. Ilyen vagyok. Ma, amikor minden nő olyan ügyesen dolgozik és keres. Nekem egy vasam sincs. Csak szivem van és fantáziám. Tündérnek születtem. _Elhallgat_. Na, most megint nem jut eszembe semmi beszélni való.
Dr. Spórum _nagy hallgatás után önmagához beszélve._ Érdekes. Itt ülök vele, és nem dobom ki. Sőt még felelek is neki. Mi van velem?
_(Szünet.)_
Lu. Még egy indiszkrét kérdés.
Dr. Spórum. Tessék.
Lu. Nem nős, azt tudom. De valami nője csak van?
Dr. Spórum _idegesen_. Kérem!!
Lu. Nő nélkül él?
Dr. Spórum _idegesen_. Ugyan kérem!
_Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán._
Lu. _Jelentősen néz utána, aztán elmosolyodik._ Ez egy csinos, komoly, egészséges nő. Nem csudállak, Miksa.
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Azt mondom: nem csudállak, Miksa.
Dr. Spórum _idegesen_. De kérem! Ez mégis csak hallatlan!
Karolin _visszajön_. Az inkasszáns a motorbicikli-részletért.
Dr. Spórum. Kidobta?
Karolin. Ki. _El._
_Szünet_.
Lu. Van motorbiciklije?
Dr. Spórum. Van.
Lu. Szeret rajta menni?
Dr. Spórum. Igen.
Lu. Én nem.
Dr. Spórum. Nagyon érdekes.
Lu. Én még arra se vagyok jó, hogy másodiknak üljek egy motociklin, a második ülésen. Milyen ügyesen ülnek más nők, gusztusosan, a férfit hátulról kedvesen átölelve! Én nem vagyok modern nő: én a férfit csak előlről tudom megölelni.
_Szünet. Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán._
Lu. Miksa, tedd ezt a nőt boldoggá!
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Tedd ezt a nőt boldoggá. Erre kötelezve vagy.
Dr. Spórum. Mi vagyok?
Lu. Kötelezve vagy. Mondd, te süket vagy, hogy mindent kétszer kell neked mondani?
Dr. Spórum. Nem, de maga olyan szemtelen, hogy mindig azt hiszem, rosszul hallom.
Lu. Ejnye, de csúnya szigorú kritikád van!
Dr. Spórum. Olyan kritikám van, amilyen van, és akinek nem tetszik, az intézzen ellenem beadványt az ügyvédi kamarához.
Lu. Éppen én fogok ellened beadványt intézni, te rokonszenves vad medve! _Elmosolyodik_. Te lelenc!
Dr. Spórum. Mi az? Most meg már a szüleimet rágalmazza? Engem nem tett ki senki. Én normálisan nőttem fel csecsemőkoromtól mostanáig!
Lu. De nekem lelenc vagy. Én téged találtalak. A telefonkönyvben. Ne légy mérges, az nem szégyen. Mózes is lelenc volt, mégis vezérigazgató lett belőle.
Dr. Spórum. Szörnyűség!
Lu _utánozza_. «Szörnyűség!»
Dr. Spórum _miután rábámult egyideig_. Azt hiszem, meg fogom ölni. _A belépő Karolinhoz._ Ki volt az, kérem?
Karolin _visszajön_. Az inkasszáns a könyv-részletért. Shakespeare összkiadás.
Dr. Spórum. Kidobta?
Karolin. Ki. _El._
_Kis szünet._
Lu. Shakespeare-t én is megvettem. _Szünet_. Én se fizetem. _Szünet_. De szeretem, mert olyan giccsesen ír. _Szünet_. Bennem van valami a Shakespeare tündérekből. Szentivánéji álom. Titánia. Ezt a nevet szerettem volna. Vagy inkább Puck. _Szünet_. Énhozzám zene kellene.
Dr. Spórum. És mit csinálnak maguk, tündérek?
Lu. Kihalunk, Miksa.
_Szünet_.
Dr. Spórum _szünet után, önmagához beszélve_. Érdekes. Itt ülök vele és nem ölöm meg. Én nem tudom, mi van velem. _Egyideig hallgat, aztán ránéz Lu-ra._ Na, mi lesz?
Lu. Nincs beszélgetési témám. Nem jön több számla?
Dr. Spórum. Dehogy nem.
_Csöngetnek. Lu fellélekzik. Karolin átmegy a szobán._
Lu. Tedd boldoggá ezt a nőt, Miksa. Legyen neki gyereke tőled. Ezt okvetlenül elvárom.
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Okozzál neki egy szép kis gyereket.
Dr. Spórum _idegesen_. Ugyan kérem! Ez már igazán túlmegy minden határon! Tapintatlan tökmag! Hármas keresztezés: liba, boszorkány és tökmag.
Lu. Köszönöm.
Karolin _visszajön_. Az inkasszáns a fehérnemű-számlával.
Dr. Spórum. Kidobta?
Karolin. Ki. _El._
Lu. Én is szeretem a szép fehérneműt. _Szünet_. De nekem kell is. _Szünet_. Nálam látják. – Nem, nem, ne értsen félre… de… _sírva_… ebben nekem nagy pechem van, engem mindenütt rögtön levetkőztetnek. Mindenkinek ez az első dolga: festő, fotográfus, szabócég, színigazgató, filmes, orvos… engem még egy fogorvos is levetkőztetett.
Dr. Spórum. Levetkőztették? Csak nem erőszakkal?
Lu. Nem, csak kérték.
Dr. Spórum. És maga rögtön levetkőzött.
Lu. Hát gondoltam… nekem olyan szép kis figurám van… hadd örüljenek neki szegények. _Zokogva_. Ez az egy örömem van: jót tenni. Akárhogy. _Szünet_. Most először teszek pénzzel jót.
Dr. Spórum. És eddig?
Lu. Hát… Istenem… Én úgy, ahogy vagyok, ajándék vagyok.
Dr. Spórum. Filmhez, színházhoz nem ment?
Lu. Nem. Ott túlsok jót kell tenni. Csak nagyon erős tündéreknek való.
_Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán._
Lu. Jaj! Ez a gazdag ember!
Dr. Spórum. Ismeri a csöngetését?
Lu. Nem. Először hallom csöngetni. De érzem, hogy ez ő.
Karolin _visszajön_. Konrád elnök úr New-Yorkból.
Dr. Spórum _kétségbeesve_. Itt van?
Karolin. Itt.
Dr. Spórum _ijedten_. Istenem… _Szívéhez nyúl._
Lu. Csak bocsássa be, kisasszony.
Dr. Spórum. Várjon, kisasszony! _A fejéhez nyulkál._
Karolin. Nem várathatom. Tessék dönteni. Bejöhet, vagy nem jöhet?
Lu _súgva_. Meglátja, úgy fog tenni, mintha engem nem ismerne. Ő hazudni fog. Ő gentleman!
Dr. Spórum _bágyadtan int igent és megfogózik az asztalban. Karolin el._
Lu. Mi baja?
Dr. Spórum. Mindjárt elájulok. Nem vagyok szokva ilyen izgalmakhoz.
Konrád _belép_. Konrád vagyok.
Dr. Spórum. Dr. Spórum.
Konrád. Kérem, mutasson be őnagyságának.
Dr. Spórum _félájultan az izgalomtól némán előbb Konrádra mutat, aztán Lu-ra._
Konrád. Konrád elnök vagyok.
Lu. Ah, örvendek. _Kézcsók_. Foglaljon helyet.
Konrád _leül_. Beszélhetek?
Lu. Csak tessék, elnök úr. _Ő is leül, nagyon előkelően._
Konrád. Tisztelt ügyvéd úr! Meg akarom önt bízni vállalatomnak, a Technical Trust-nek európai jogi képviseletével.
Lu. Brávó!
_Spórum mérges tekintetet lövell rá._
Konrád. A részletek most nem tartoznak ide. Röviden: rengeteg szerződés, rengeteg kis sommás pör, egyszerű munka, de sok munka és nagy jövedelem.
Lu. Oh, mily érdekes!
_Spórum mérgesen néz rá._
Konrád. Később, ha összemelegszünk, jönnek a nagyobb ügyek. Most csak egy igenért vagy egy nemért jöttem önhöz.
Dr. Spórum. És… miért méltóztatott éppen hozzám jönni?
_Konrád már előbb, majd most is titokban csókokat int Lu-nak._
Konrád. Mi amerikaiak, tárgyilagosak vagyunk. Üzletben nincs protekció. Az amerikai követség mindent tud. Ott mondták nekem Önt. Minek van itt olyan erős gyöngyvirágillata?
Dr. Spórum. A szakállamnak. Gyerünk tovább.
Konrád. Minden önt érdeklő részlet benne van egy okmányban, amelyet ide fogok küldeni. Most nincs több mondanivalóm.
Dr. Spórum. Ön biztos abban, hogy az amerikai követség _engem_ ajánlott önnek?
Konrád. Micsoda kérdés ez, ügyvéd úr?
Lu. Micsoda kérdés!
_Spórum mérgesen néz rá._
Konrád. Én itt idegen vagyok, tehát hozzájuk fordultam tanácsért. Pörök, szerződések és főleg adóügyek! Egy külföldi cégnek ez igen fontos!
Lu. De még milyen fontos!
Dr. Spórum. Örülök… éppen pár hónappal ezelőtt írtam erről a «Jogi Szemlébe». «Külföldi cégek adóügyi jogvédelme.» Talán fogja ez a cikkem érdekelni.
Konrád. Hogyne! Nagyon!
Dr. Spórum. Azt hiszem, még van egy példányom. Bocsánat, egy pillanatra. _Kimegy_.
Lu _felháborodva_. Milyen jeleket ad maga nekem?
Konrád. Csók-jeleket, te édes angyal.
Lu. A férjem előtt?
Konrád. Ah, imádom a veszélyt! Oh, hogy izgatsz, te vakmerő jukker-asszony! Te rassz-nő! Rassz-asszony!
Lu. Kikérem magamnak!
Konrád. Mit?
Lu. A jeleket. És ezt a hangot. Mi az, hogy jukker? Mi az, hogy «rassz»? Itt az otthonomban! Bolond maga?
Konrád. Az vagyok. Azzá tett. De óhaja parancs. Nos, egyébként meg van velem elégedve?
Lu. Egyébként… nagyon.
Konrád. És… ma este tízkor?
Lu. Igen!
Konrád. Ah, Lu!… Végre! Végre!
Lu. Nem is tudja, milyen áldozatot hozok!
Konrád. De tudom, érzem, és köszönöm, köszönöm!
Lu. De… nagy óvatosság! Látja, milyen félelmes ember! És féltékeny, szörnyen féltékeny!
Konrád. Csak még egy szót, asszonyom…
Lu. Nos?
Konrád. Megőrülök arra a gondolatra, hogy ez a csúnya férfi és ön… és önnek tűrnie kell, hogy ő…
Lu. Ne részletezze, kérem. Hagyjuk ezt.
Konrád. Nem hagyjuk. Meg kell ígérnie, meg kell esküdnie, hogy vele soha többé… Ígérje meg!
Lu. Ó, mennyi áldozatot követel tőlem! És szegény Miksa hogy fog szenvedni! De azért megígérem. – Mi kell még?
Konrád. Momentán egyéb semmi.
Lu _kacéran_. Te zsarnok!
Konrád _vadul_. Te jukker-asszony! Te rassz-nő, te rassz-asszony!
Dr. Spórum _visszajön egy füzettel_. Itt a cikk.
Konrád. Köszönöm. Majd otthon elolvasom. Nos, ügyvéd úr, végleges válasza?
Lu _előkelően_. Magukra hagyon önöket. Drága Miksám… aztán vigyázz ám az érdekeidre! _A lakás felé kimegy._
Konrád. Válasza?
Dr. Spórum. Válaszom? Azonnal, kérem… Hogy mi a válaszom?
Konrád. Mi az, ön habozik?
Dr. Spórum. Nem. Csak ideges vagyok. Nagyon ideges vagyok. És szeretnék pár kérdést intézni, hogy lássam… érdemes-e vállalnom.
Konrád. Hogy érdemes-e? Meghiszem azt. Kérem a kérdéseket.
Dr. Spórum. A vállalatnak vannak itt…
Konrád. Fiókjai.
Dr. Spórum. Mondjuk: nyolc? Tíz?
Konrád. Ezt ne mondjuk. Mondjuk pontosan: harmincnyolc!
Dr. Spórum _szédülve_. Harmincnyolc… fiók?…
Konrád. Kezdetnek. Egy év mulva a duplája.
Dr. Spórum. És szerződések… Évente… úgy taksálom… átlag száz…
Konrád. Rosszul taksálja. Legalább négyszázötven.
Dr. Spórum. Te jó Isten! És pör… mondjunk sokat… ötven-hatvan?…
Konrád. A munkatervünk számításai szerint kilencszáz. De ha a viszonyok ilyen rosszak maradnak, ezer. És még több. Ez a sok kis pör onnan van, hogy üzletünk részletfizetésen alapszik, és az emberek nem fizetik a részleteket.
Dr. Spórum. Tudom. Ez borzasztó.
_Csöngetnek. Spórum összerezzen. Karolin átmegy a szobán._
Konrád. A munkatervünkben talál valószínűségi számításokat. Ezek reálisak, inkább pesszimisztikusak. Ezek szerint…
_Karolin visszajön. Spórum ránéz. Karolin szomorúan igent int, hunyorít és kimegy._
Konrád. Ezek szerint ön kereshet nálunk évente a szerződésekkel 40,000-t, a pörökkel százezret, összesen 140,000-et. A nagyobb ügyek nélkül.
Dr. Spórum. Micsoda? 140,000-et?
Konrád. Legalább.
Dr. Spórum. Évente?
Konrád. Igen.
_Spórum feláll, megkapaszkodik az íróasztalban, megtántorodik, rosszul lesz, belerogy karosszékébe._
Karolin _besiet_. Mi az?
Konrád. Az ügyvéd úr rosszul lett.
_Magához térítik._
Dr. Spórum. Bocsánat… Napok óta gyönge vagyok… a déli szél teszi. Sirokkó.
_Karolin kimegy._
Konrád. Nos? Elfogadja? Kevés az időm. Mennem kell. Minden percem ki van számítva. _Órájára néz._
Dr. Spórum. Esetleg… lehetséges volna egy kis gondolkodási idő?…
Konrád. Tíz másodperc. _Az óráról olvassa, és ezt jobbkezével olyan mozdulalatokkal kíséri, mint mikor egy leütött boxolót «kiolvasnak»._ Egy, kettő, három… hat… kilenc, tíz. _Ránéz._
Dr. Spórum. _halványan igent int. Nagyot nyel utána._
Konrád. Igen?
Dr. Spórum _megint int_. _Konrád nagy pengéssel az asztalra dob egy óriási aranyat._ Mi ez kérem?
Konrád. Ez egy százdolláros arany. Foglaló. Nálunk ez a szokás. Ezzel válik egy megállapodás jogérvényessé. Most jogérvényes. Nos?
Dr. Spórum _dadogva_. Igen, kérem.
Konrád _erélyesen_. Ön igent mond!
Dr. Spórum _megtörve_. Én… én igent mondok.
Konrád. A kezét! _Kezet ráznak._
Dr. Spórum. És… mikor kezdődik a munka?
Konrád. Azonnal, uram, azonnal!
Dr. Spórum. Sürgős?
Konrád. Nem is sejti, nekem milyen sürgős!
Dr. Spórum. Igen, kérem.
Konrád. Amerikai gyorsaság! Ezt meg kell szoknia! Holnap kezdjük. Vagy még ma, ha úgy tetszik.
Dr. Spórum _megtörve, tétován_. Igen, kérem.
Konrád. Jogi osztályom kidolgozta a munkatervet az európai ügyvéd számára. Ezt akár egy félóra mulva ideküldöm. Abból mindent megláthat. És felkészülhet a nagy anyagra. _Körülnéz_. Berendezkedhetik… nagy stilben… Fel kell szerelni az irodát…
Dr. Spórum _szédülve_. Hogyne, hogyne…
Konrád. Esetleg… idővel… szebb, nagyobb lakást vesz, nagyobb, impozáns irodát… nagyobb személyzetet…
Dr. Spórum. Hogyne, kérem, hogyne.
Konrád. A mi kettőnk megállapodását pedig még ma foglalja írásba. Túl akarok lenni rajta.
Dr. Spórum. Hogyne, hogyne… De…
Konrád. No mi az? Európai skrupulus?
Dr. Spórum. Csak megnyugvás miatt… be fogok venni egy pontot… egy hónapon belül bármelyik félnek joga van megszüntetni a viszonyt…
Konrád. Próbaidő?
Dr. Spórum. Igen. Próbáljuk ki egymást.
Konrád. Minek?
Dr. Spórum. Ön nem ismer engem. Én Önnek zsákban macska vagyok.
Konrád. Uram! Jegyezze meg, hogy akit egy amerikai állampolgárnak az Egyesült-Államok követe ajánl, az nem zsákban macska! Ezt kikérem magamnak!
Dr. Spórum _megszeppenve_. Bocsánat… én ezzel nem akartam a követ úr őexcellenciáját megsérteni…
Konrád. Azt remélem is. De azért, nem bánom, vegye be ezt a pontot. De: az _ön_ megnyugtatására, nem az enyémre. És mikor lesz készen az írás?
Dr. Spórum. Ma estére. Holnap korán reggel elküldöm aláírás végett.
Konrád. Nem, nem, csak ne korán! Holnap későn kelek. _Jelentősen_. Ma éjszaka lumpolok.
Dr. Spórum. Az amerikai követtel?
Konrád. Igen. Mi? Dehogy! Este tízkor van egy kis randevúm.
Dr. Spórum. Valami szép nőcske, mi?
Konrád. Hát istenem… nincs az ember fából!
Dr. Spórum. És ha nem vagyok indiszkrét… ez a nőcske… régi dolog?
Konrád. Nem! Ma először! Ma este, tízkor… először!
Dr. Spórum. Bravó! Sok szerencsét kívánok, elnök úr.
Konrád. Nagyon köszönöm, ügyvéd úr. _Elindul. Az ajtóból visszajön._ Kézcsókom őnagyságának. _Elmegy. Lu és Karolin belépnek._
Karolin. Mért jött éppen ide mihozzánk ez a gazdag ember?
Dr. Spórum. Az amerikai követségen engem ajánltak neki. _Büszkén_. Ott még olvassák a cikkeimet! _Karolin kimegy._
Dr. Spórum _felordít_. Hazudtam! Hallotta? Hazudtam! Én, dr. Spórum! Mivé teszi az embert a szegénység! Végem van!
Lu. Ne jajveszékelj! Ne csinálj drámát! Légy okos! Hagyd a tündért dolgozni!
Dr. Spórum. Káprázik a szemem! _Hunyorgat._ Hallott ilyet? Ugrál a szemem.
Lu. Mért lett rosszul az imént?
Dr. Spórum. Megőrülök ezektől a nagy összegektől! Micsoda számok! Mesebeli kincs!
Lu. Mennyi?
Dr. Spórum. A lélekzete áll el az embernek: 140,000, évente.
Lu. Csak? Azt hittem, tudja Isten…
Dr. Spórum. Na hallja! _Leül, lehúnyja szemét, édesen mosolyog._
Lu _mosolyogva nézi Spórumot_. Milyen szép egy boldog ember! És ez az én művem. Tetszel nekem. Nem vagyok szerelmes beléd, arról szó sincs, de imádlak!
Dr. Spórum. Miért?
Lu. Mert boldoggá tettelek! De most aztán igazán légy kedves hozzám. _Spórum rábámul._ Ne érts félre, az istenért! Nem proviziót kérek tőled… ez ronda dolog volna részemről is, és részedről is.
Dr. Spórum. De még milyen ronda!
Lu. Úgy-e, édesem? Én a te erkölcsi érzékedben megbízom. Ne adj egy vasat se. Pfuj, azt nem élném túl. Pfuj.
Dr. Spórum. Pfuj. _Mereven bámul maga elé._
Lu. Ne légy úgy kétségbeesve.
Dr. Spórum. És ha megint idejön és megtudja, hogy nem vagyok nős?
Lu. Nem jön soha többé. Megtiltottam neki. Ne vágj ilyen komoly arcot. Ne légy ilyen szőrös!
Dr. Spórum. Hogyhogy, hogy ne legyek ilyen szőrös?
Lu. Lelkileg ne légy ilyen szőrös. Légy síma. Légy jó hozzám.
Dr. Spórum _mérgesen_. Hogyan legyek jó? Az Isten áldja meg, ne idegesítsen. Hogyan legyek jó?
Lu. Annak ezer módja van. Például később majd utazzunk el együtt egy kicsit. Most majd lesz pénzed. Vigyél el valahova. Én még nem voltam sehol.
Dr. Spórum. Hogyan? Mit szólna hozzá ez az ember?
Lu. Na hallod? A feleségeddel csak elutazhatol! Vigyél Deauvilleba.
Dr. Spórum. Nem.
Lu. Vigyél Pörtschachba.
Dr. Spórum Nem.
Lu. Vigyél Pécelre.
Dr. Spórum. Nem.
Lu. Vigyél a ligetbe.
Dr. Spórum. Nem.
Lu. Hát ne vigyél sehova.
Dr. Spórum. Azt igen.
Lu. Légy egy kicsit kedves. Hozok neked még több üzletet is. Sokat, sokat!
Dr. Spórum _felháborodva_. Ezt megtiltom! Ez nekem nem kell!
Lu. De nekem kell! Másért szenvedni, valakiért harcolni, valakire minden jót ráhalmozni! Végre van valakim! Miksa! Miksa! Hagyd a tündért dolgozni!
Dr. Spórum _a fejét fogva_. Mert hogy áll a dolog. Ezt tisztázni kell. Zúg a fejem. Várjon csak, kérem. Lássuk csak. Ön ajánlt engem, ehhez önnek joga van. Jogilag. Ön őrült és erkölcstelen, ehhez nekem semmi közöm. Jogilag. Az _ajánló_ elmebeli állapotáért az _ajánlott_ nem felelős. Jogilag. Csak az ajánló felelős azért, hogy az ajánlott épelméjű és erkölcsös legyen. Ez pedig vagyok. Jogilag. Hiszen tolvajok és betörők is ajánlanak egymásnak ügyvédeket. Vet ez árnyat az ügyvédre? Nem. – Mi az? Pardon… megbántottam?
Lu. Ne sajnálj, csak tisztítsd tovább vegyileg, te smokk. Engem ne sajnálj, én érettem nem kár.
Dr. Spórum. Olyan ez a dolog, mint a rágógumi. Rágom, rágom, de lenyelni nem tudom. Borzasztó! Egy órával ezelőtt semmi bajom se volt.
Lu. Csókolj meg.
Dr. Spórum. Nem.
Lu. Nem érzékileg. Arról szó sincs. Még mindig nem értesz, te erkölcsi vegyész? Hálából csókolj meg!
Dr. Spórum. Ne kínozzon, kérem. Én is olyan vagyok, mint maga. Akit nem szeretek, avval nem tudok. Engedje meg nekem is ezt a luxust! Én nem vagyok kéjhölgy.
Lu. Nem is nézel ki úgy.
Dr. Spórum. Hála Istennek. Még csak az kéne!
Lu. Isten bizony, nem csaltalak meg vele.
Dr. Spórum. Halt! Halt, kérem! Itt most egy fontos ponthoz érkeztünk. Figyeljen jól: addig nem lehet semmi maguk közt, amíg ő alá nem írta a megbízó levelet.
Lu. Mi, félsz, hogy aztán nem írja alá?
Dr. Spórum. Nem. Hanem ha _az_ előtt kapom a megbízást, akkor legalább nem vagyok… izé… női erkölcstelenség anyagi hasznát élvező… harmadik személy.
Lu. Jogilag.
Dr. Spórum. Jogilag. Ez nekem nagyon fontos a lelkiismeretem miatt.
Lu. Úgy lesz, ahogy akarod. Csak én segíthessek valakin. Végre, végre van valakim! _Indul:_ Adieu!
Dr. Spórum. Halt! Mikor találkozik vele?
Lu. Ma este tízkor. Ne irígyelj ezért! Nagy szenvedés vár rám! Gondolj rám ma este tízkor, és főleg tíz után, és kérlek, sajnálj! Nagyon sajnálj! Sirass meg! És most Isten veled! Nem a «viszontlátásra», hanem «Isten veled»! Soha többé nem látsz. Én nem akartam más lenni az életedben, mint egy kis szénsav. Már el is szállok. Adieu. Köd előttem, köd utánam.
_Elmegy, Spórum behívja Karolint._
Karolin. Mi van itt ma? Micsoda izgalom?