Part 10
Egy jókedvü névnapi társaság volt egyszer együtt. A jókedvüek közt, legjobb kedve volt egy mészáros mesternek, aki nagy mulatságát találta abban, hogy ételben, italban leggyőzősebb volt társai közt. A társaságban éjfél felé; hogy, hogy nem, eszébe jutott a kártyajáték s ezek között különösen a jövendővetés, anynyival inkább, mert volt a vendégek közt egy öreg asszony, ki nagy jövendőmondó hirben állott.
Elkezdődött tehát a jövendőmondás; s a kártya eséséből sok hóbortos dolog kerülvén ki, jól mulatott a társaság. Végre a jókedvü mészáros is megemelte a kártyát; s mikor megint valami hóbortos dolgot vártak; a kártyavetőnő, egyszerre elkomorodott s összeakarta zavarni a kártyát. De a társaság, s köztük leginkább a mészáros nem engedte a „paklizást“, s követelte a kártyaesés értelmét.
Az asszony sokáig szabódott, mig végre az erőltetésnek engedvén, megmondta, hogy a kártyán az áll, mikép a mészáros még ma meg fog halni!
Az asszony vonakodása; méginkább pedig a váratlan jövendölés nagyon leverte a társaságot; de leginkább a mészárost, ki az asszony szavaira egyszerre elfehéredett s remegni kezdett.
Akik ezt észrevették; iparkodtak a jó kedvet ujra fölmelegiteni; de bár a mulatság egy kissé ismét neki zajlott; a valódi jókedvnek még is vége volt.
A mészárost azonban a jókedv végkép elhagyta. Ha bort töltött, a keze reszketett s a fogai vaczogtak a pohár szélén. Semmi vigasztalás nem fogott rajta s nemsokára összeszedelőzködött és hazafelé indult.
Többen megijedtek összedúlt vonásain; s bár egészsége környékhires volt; megdöbbentek, mikor ingó léptekkel látták távozni. Egy-kettő utána indult, hogy haza vezetik.
Már nem volt rájuk szükség; mert az erőteljes mészáros; kiről még egy negyedóra előtt lenevetett az élet, a szomszédház előtt feküdt – élettelenül. A roppant izgatottságtól gutaütést kapott.
S igy idézte elő félelmével maga azt, hogy a kártyának igaza lett.
Az ilyen kártyavetés, ilyen módon, néha néha beüt; s a helyett, hogy okulna rajta a szegény ember; most már tökélyetesen rabja lesz a babonának, s föltétlenül hitelt ad a czigányasszony szerencsemondásának is; bár ha lelki nyugalmán kivül néha élete is rá menne a „jövendőre.“
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Szóval, ha mind elakarnánk mondani, vagy ha mind le birnánk irni azt az ezer és ezerféle apróbb-nagyobb babonát, a melynek a szegény ember egészségében vagy vagyonában anynyiféleképen látta már kárát, bizon végére nem jutnánk itéletnapig.
Mert nincs az ember életében egy esztendő, egy nap, egy óra; nincs a természet legelrejtettebb zugában egy fűszálacska, égen és földön egy pont, melynek a babonás ember békét hagyna. Néha csak inkább szokásból, mint meggyőződésből; de mégis könynyebb némely atyánkfia lelkének, ha legalább egy kicsit babonáskodhatik.
Vannak az embernek babonás napjai és órái; babonás állatai, füvei, még ásványai (kövei) is. Az égnek se hagy békét az ember. Gyanúval tekint a hold udvarára, a csillagokra. Ha beszél, babonás mondásokat kever szavai közé; s ha számit, még akkor is megakad, ha véletlenül babonás szám jön ki az összeadásból.
Babonás napok.
1. A péntek.
Van ilyen az egész esztendő folyamán egész szekérre való.
Első helyen áll ezek között a péntek.
Az a rémséges elátkozott nap, mely iránt módfeletti respektusa van a szegény embernek.
Honnét kelt e napnak enynyire veszett neve? midőn az más isten teremtett naptól semmiben sem különbözik. Anynyi benne az óra; s órájában anynyi a percz, mint más napéban; csak úgy kel és nyugszik le áldott napja, mint más nap hajnalán és alkonyán. Sokféle magyarázatot ismerünk.
Egyik azt mondja, onnét e nap szerencsétlensége; mert az isten épen e napon teremtette az – embert. S midőn a teremtő látta, mily gonosz szufla lakik e teremtményében, fölsohajtott: „Bánom, hogy embert teremtettem!“
Vannak, kik a péntek szerencsétlenségét nagypéntek óta számitják; a midőn a világ megváltója – keresztre feszittetett. Ehhez járul még, hogy maga az egyház is megbélyegezte a péntek napot; ezt választván ki a hét közül, melyen a többi hat nap élvezett sok jókért, – böjttel kell megfizetni.
Már hiszen származzék a péntek rosz hire akárhonnét, anynyi bizonyos, hogy a babona egészen a körme közé kaparitotta ezt az isten áldotta napot; s a népnek szörnyű respektusa van iránta.
Százakra megy a babonás szokás e nap körül; melyekből adunk egy pár izleltetőt.
Pénteken kezdett és végzett munkán nincs szerencse.
Aki pénteken nevet, vasárnap sir.
Pénteken éhomra (éhgyomorral) prüsszenteni nagy veszedelmet jelent.
Pénteken útra kelni, – kész szerencsétlenség.
Aki pénteken fekszik betegágyba, – többé föl sem kel.
Pénteki vendég anynyi, mint egy heti exekutio.
Pénteken sütött kenyér keletlen marad.
Pénteken mosott ruhától kiütést kap az ember.
Aki pénteken fűt be először télire, annak leég a háza.
A kis gyerek, ha pénteken kapja az első fogát; a tejfoga után soha se nő több foga.
Amelyik kis gyerek pénteken kezd beszélni, hebegő lesz; ha épen meg nem némul.
Ha az ujesztendő péntekkel kezdődik, az az év terméketlen lesz.
Kotlós tyúkot pénteken elültetni nem jó, mert megzápul az alárakott tojás.
Egyszóval ugy meg van a szegény péntek babonás hirrel verve; hogy akárhány atyánkfia kitörülné még a kalendáriomból is.
Pedig akár száz tanút hihatnék arra is, hogy a pénteknél nincs szerencsésebb nap az egész esztendőben. Magammal együtt akárhány bizonyithatja, hogy a pénteken kezdett és végzett munkájában feltünően nagyobb sikert látott.
De hát negnyugtatásul azt is megmondhatom, hogy ehhez a sikerhez ép olyan kevés köze van a szegény pénteknek; mint amenynyi köze van – például egy más, pénteken kezdett vagy végzett munka, esetleges – sikertelenségéhez.
Azért ne bántsuk az ártatlan pénteket, mely mint munka nap, bizonynyal ér anynyit; sőt sokkal többet, mint egy vasár, vagy ünnep, vagy akármelyik más szentheverdel nap.
2. Szent-György nap.
Ez is babonás nap, csakhogy épen ellenlábasa a – pénteknek; mert „Szent-György napja“ meg épen a szerencse napja.
És ennek már természetesebb a magyarázata; miután a nép a tavaszt legkülönösebben e naptól számitja. A beálló tavasz, fűbe, fába, emberbe, állatba megújulást, fris életet, örömet hoz; könynyebben érthető tehát, hogy a sokszor oly költőiessé váló babona, e naphoz anynyi szerencsét és örömet köt.
Szent-György előtt fogott pillangó nagy szerencsét hoz.
Szent-György előtt fogott kigyóból a leghathatósabb orvosság készül.
Szent-György előtti ürge bőréből készült pénzes zacskó soha ki nem fogy.
Szent-György előtti gyíknak torkát a növendékújjal megsimitani, igen jó a torokfájás ellen.
Aki György nap előtt fecskét vagy gólyát lát, anynyi évet él, ahányat a fecske vagy gólya szárnya lebben.
Aki György nap előtt bőregér szárnyat szerez, s pénzt takargat bele, – soh’se fogy el a pénze.
Szent-György nap éjjelén az ember kihalgathatja a boszorkányok beszélgetését a jó és rosz füvekről.
Hát a temérdek sok kuruzslószer; amit a javasasszony mind Szent-György hajnalán szed. A kőrisfa rügye, a ruta hajtás, a kakuk fű, a kőris bogár, az isten tehenkéje, bőregér, kigyó, gyik, s más ezerféle szere a pokol konyhájának; amikről nagy dicséret, ha a kuruzsló szent-György előtti szedésnek adja ki.
Szóval e napot a babona az esztendő legérdekesebb napjává tette; s tán több joggal, de minden esetre több költészettel, mint a pénteket a legszerencsétlenebbé.
3. Szilveszter és Ujév.
Egymás nyomában járnak még a babonában is; s mindkettő a legnagyobb részt a szerelmesek napja.
A szerelmesek ólmot olvasztanak; s ha Szilveszter éjjelén, a megolvadt ólmot vizbe öntik, a képződött ólomalak megmutatja, miféle mestersége lesz a jövendőbelinek.
Aki a kakast ujév hajnalán meglesi, mikor az elsőt kukurékol, arról várhatja a mátkát, amerre a kakas nézett.
Aki Szilveszter éjfelén megforditja a párnát feje alatt; jövendőbelijét meglátja álmában.
A szerelmesek babonáján kivül van még egy csomó más számára is.
Akit ujévkor megvernek; mindennap kikap az egész esztendőben.
Aki pénzt ád ki ujév napján, akár az egész évben a zsebében tartsa kezét.
A későn kelő lusta lesz egész esztendőben; a korán kelő minden nap frisebb lesz.
Nem jó ujévkor varrni; mert a tyúk tojókáját bevarja az ember.
Ujév reggelén ne vegyen senki tisztát magára, mert kiütéseket kap.
Aki Szilveszter és ujév közt éjfélkor születik, abból nagy úr válik.
S tudná ég, hány babona van még e naphoz kötve; melyek mindegyikének határa egész évre szól.
4. Karácsony.
Még is e nap az egész év legbabonásabb napja; melynek minden órájához egész rakás balhit van kötve; és pedig keverve jó és rosz. Mintha e nap és éjen, melyen a kereszténység a megváltó születését ünnepli, minden jó angyal a földön járna elhinteni a sok áldást a világon; s egyúttal minden ördög is leszabadulna a lánczról, hogy ami átok van, azt az emberek fejére zúditsa.
E napnak még ételhulladéka is varázserővel bir. A hires karácsonyi morzsa, mely anynyi kuruzsló-orvosság fő alkatrésze.
Éjféli misén a luczaszékre állók, megláthatják, ki a boszorkány.
Aki karácsonykor egy almát vagy diót fölvesz a földről, fekélyes lesz tőle.
Az asztal alá rejtett szakajtóba beszáll a kis Jézus; s azért szénával kell a szakajtócskát megtölteni. A széna alá kukoriczát szokás tenni; és e kukoriczától két akkorára hízik az apró jószág; a szénától pedig a lábas jószág.
Aki karácsony estén diót eszik méz nélkül, annak kihull a foga.
Aki a szent estén mézes fokhagyma gerezdet nem eszik, torokfájós lesz.
Karácsony éjjelén legjobban fog az igézet.
Egy kivetett czérna gombolyagba, karácsonykor belelépni, kész Lázár betegség.
De van még ily babonás nap elég az évben.
=Lucza= napján kell kezdeni az úgynevezett luczaszéket késziteni, s mindennap faragni valamit rajta, úgy hogy karácsony estén legyen kész; s ez az a kis szék, amelyről az ember megismeri a boszorkányt.
=Szent-Iván= napján jó a szent-Iván bogarat, és hajnalán a gyógyfüveket szedni, amiknek nagy hatása van. Szintén e napon szokás a szent-Iván tüzet átugrálni; hogy az ember abban az évben meg ne haljon.
=Pál fordulása= napján szokott a medve barlangjában megfordulni; mert e napon minden medve fölébred téli álmából.
=András= nap éjjelén minden leány megálmodja, ki lesz a mátkája; sőt ha ezen éjen valamely legénynek, ingét párnája alá teszi; azt a legényt úgy megbabonázza, hogy utána jár, mint az árnyék.
=Nagy-szombaton= a kolompszóra minden kigyót, békát el lehet kergetni a háztól.
=Virág-vasárnap= szentelt barkának három szemét rágás nélkül le kell nyelni; s aki lenyeli torokfájós nem lesz.
Azt hiszem, izleltetőnek elég enynyi a babonás napokból; aki még tud nehányat, mondja hozzá, s gondolja meg, hogy még ez nem is a legnagyobb bolondság, amit a babonás ember készpénznek vesz.
Babonás számok.
Akik jól értik a csíziót, azt szokták tartani, hogy a számok közül mindig a páratlan a szerencsés; ezek közül is azonban legnevezetesebb a =13, 9, 7= és =3=.
A =13= egyedül a szerencsétlen szám; azért a babonás ember a világért se ül olyan asztalhoz, ahol vele együtt tizenhárman vannak. Azt tartják, hogy a társaság közt egyik, a tizenharmadik nem éri el a következő évet. Sok okos emberben is van egy kis idegenkedés a 13-as szám iránt; miután egy társaságban rendesen van egy-kettő, aki valami szerencsétlen történetet hallott a tizenhármasról.
Neveli e szám iránt az ellenszenvet az, hogy néha csakugyan megesik, hogy egy társaságból, hol véletlenül tizenhárman voltak együtt; egy elhal.
Dehát ez igen természetes dolog.
Hiszen senkinek nincs az orrára irva, meddig él? S aki ma ép egészségnek örvend, egy nap, egy óra, egy percz alatt élettelenül összeeshetik; ha az a szegény soha egy tizenhármas társaságban nem járt is.
Magának e számnak rosz híre az utolsó vacsorától származik; hol Jézus tizenharmad magával ült, s pár napra reá keresztre feszittetett.
De azok, akik e szám iránti ellenszenvüket innét származtatják; azt is meggondolhatnák, hogy a tizenhárom közül még a tizenkettedik is meghalt nehány nap mulva; az áruló Judás tudni illik; aki magát kétségbe esésében fölakasztotta.
Hanem azért ma is akárhány okos ember van, aki ha asztalánál tizenhárman ülnek; akár pénzért is fogad egy vendéget tizennegyediknek.
Eszembe jut egy ilyen úr, aki jól megjárta a fölfogadott vendégével.
Vendégségéhez behitt egy hordárt tizennegyediknek; s mikor az napszámoshoz illő buzgósággal megtömte magát minden jókkal; az úr az ebéd végén még ötven krajczárt adott neki borravalóul. De biz a hordár keveselte a napszámot, s azzal állt elő, hogy egy fogás ételt ő harmincz krajczáron alul senkinek meg nem eszik; miután pedig az ebéd hét fogásból állott, azért huszonegy hatos jár; kér tehát még alássan 1 frt 60 krt az ebéd végig műveléseért.
Biz azt meg kellett fizetni; mert nem alkudta ki az úr a napszámot – előre.
A =9=-es számot szintén gyakran találtuk e könyvben.
A veszettség kilencz nap, hét, hó, vagy évre tör ki.
A kuruzslók sokszor használják a kilenczféle füvet; kilencz fának kilencz termő rügyeit.
A tehén megrontásnál a kilencz hangya-zsombékot.
Az orvosságot sokszor javasolják kilencszer bevenni; kilenczszer fürödni; a sárgaságnál kilencz kúrát kitartani; sat. sat.
A =7=-es szám még babonásabb. Talán onnét származik e számnak nagy jelentősége, mert maga az egyház is két nevezetes dologra adja a hetes számot. A hét szentségre, és a hét halálos bűnre. De maga a hét is 7 napból áll; s egy imádság hét menyei zár nevet kapott; ami maga is nagy jelentőségű a kincsásásnál.
Tudjuk mily jelentősége van a babonában a hetedik gyereknek. Az gázolja ki legjobban a csömört; az veheti föl a pénzt a földből; s az gyógyitja a rontást, s még sikeresebben, ha ez a hetedik gyerek hét éves.
A kincskeresők csak hét ásó nyomot dolgoznak egy éjjel; maga a kincsásó-társaság leginkább hét tagból alakul.
Magát a hetes számot pedig a nép zsidó számnak mondja, amivel azt akarja kifejezni, hogy szerencsés.
Van még a magyar embernek egy kedvencz társulata, a melyik szintén hét tagból áll; ezek a hét aluvó szentek. No ezt az egy hetes számot aztán csak is csúf névnek használja.
A hetes szám szerencsés sarjadékai a hétszer hét és a hetvenhét is. Ha pedig jó kedvében van a babonás ember, tehát ráfogja, hogy az ördögnek az öreganyja hétszázhetvenhét éves.
Sőt az átkok közt is megfordul a hetes szám; amit a czigányok szoktak leginkább alkalmazni. Ilyen a hétrétű görcs; és a hetvenhétrétű istennyila, aki valakibe beléüt.
Ha aztán a babonás ember végre tettlegességre vetemedik; hát azt is csak a hetes számmal súlyosbítja. Úgy rúg valakit hátba, hogy hetet bakázik.
Szóval van a babonás embernek hetvenhétféle ügye; amit a hetes számmal köt öszsze.
A =3=-as szám már egy kissé szelidebb természetű.
Ámbár köztudomású dolog, hogy a boszorkány létszám épen a 3-asból szokott kikerülni, lévén Magyarországon összesen 33,333 boszorkány.
A mesebeli három fiók-ördög; az elátkozott kisasszony három kérője; a hamupipőke három próbája; Mátyás király három restje; ugyancsak három kérdése a czinkotai paphoz; a szeretők sirján kiviruló három fűzfa; a hazajáró lelkek háromszori megjelenése; az ördög három kisértése; végre a kuruzsolók három menyei bokra; az alatt a három szűzleány; meg azután a magyar ember közmondása, mely szerint harmadszorra válik meg az igazság; ugyanannak három a táncza, mely után még inni is háromszor szokott… mindmeganynyi bizonyitéka, hogy a legjelentéktelenebb babonás 3-as szám is elég tekintélyes úr a bolondságok birodalmában.
Babonás állatok.
Talán könynyebb dolog volna azokat az állatokat fölsorolni, amelyekhez semmi köze a babonának; mert ha a babonás állatokat érdemük szerint akarnók méltatni, akár kezdhetünk még egy ilyen könyvet az elejéről. Nagyjázva még is megemlithetjük őket sorban, kezdve a szárnyasokon. Ezek között is a legveszedelmesebb:
A =kuvik=, vagy halálmadár, melyről azt tartja a babona, hogy akinek házára leül, s háromszor „kuvik“-ol, abból a házból kihal valaki. Édes testvére ennek:
a =bagoly=; a hires éjjeli madár, melyre a kuruzsló-konyhában nagy szükség lehet; talán ő kelme fogja össze az orvosságnak való kigyót, békát, prücsköt, bogarat.
A =kakuk=, vagy máskép lappantyú; nem csak azért babonás, mert vészjósló kakukolásával megjövendöli a bennehivőknek, hogy hány évig élnek; nem is azért, mert a kakuk más madarak fészkébe tojik s ott aztán a kikelt, nagybélű kakukfiók mostoha testvér módra nemcsak a kis testvérek ételét faldossa el, de mint mondják, azokat gyilkos szándékkal a magas fészekből ki is löki; sőt néha egyenesen föl is falatozza őket. Hanem legfőképen azért nevezetes ő kegyelme a babonás világban, mert kiszopja a tehén tejét. Olyan pásztorok, akik maguk is nagyon szeretik a tehén tejet, sokszor látják, midőn kiröppen a tehén tőgye alól az infámis boszorkánya.
Babonás állat a kukurikoló tyúk is, amit a nép lidércznek nevez; s az ilyen természetellenes állatot nagy szerencsétlenségnek tartják a házra.
Végre ide soroljuk a magyar ember legkedvesebb két madarát is,
a =fecskét= és a =gólyát=.
A fecskét megfogni nagy szerencsétlenséget hoz a házra; ha fészkét leverik, kigyúlad a tető; s aki egyet agyonüt, a keze elszárad. E szent madarat anynyira megbecsüli a nép, hogy kimulásáról nem úgy beszél, mint más állatról, hogy megdöglött, hanem meghalt. Aki az első fecskét látja, az megsimogatja arczát kezeivel s elmondja a babonás verset: „Fecskét látok, szeplőt mosok“, – az elveszti a szeplőt.
A gólya is ilyen szent madár; megfogni; agyonütni nem szabad; fészkét elrontani anynyi, mint a kész tűzvész. – Aki álló gólyát lát először, az egész évben lusta lesz; aki repülőt lát, az friss és egészséges lesz.
A fecske és gólyának megbecsülése érthető; és az szépen jellemző tulajdonsága a gyöngéd népkedélynek; s ha az a sok bohóság, amit a nép e két kedvencz madarához köt, nem is egyéb, csak balhit és babona; azért igazolva van az mégis a nagy szeretet és öröm által, melylyel a nép, a hideg tél után, a tavasz e kedves első hirnökeit fogadja.
A szárnyatlan állatok közt már nem találunk ilyen kedves vendégekre; azok mind szörnyű természetűek s a babona szerint mind igen veszedelmes ellenségei az embernek. Legveszedelmesebb az úgynevezett
=Vizibornyú=. Ez egy gyikféle kis állat, csakhogy nagyon ügyetlen, gyámoltalan teremtés. Lapos csuka feje, négy lába, ostoba szemecskéi s olyanforma farka van, mint a harcsának. Szine feketés, nehány sötétvörös, vagy sárgásbarna foltocskával tarkitott. Néhol =kutyahalnak=, másutt =ebihalnak= is nevezik.
E kis szörnyeteg legkedvesebb tartózkodási helye nedves kövek alatt van; különösen a kút kövei között. Azért nagyon gyakran megtörténik, kogy a kútba pottyan s vizhúzók kimeritik a vödörrel.
És miután bizon ebihal, vagy vizibornyú ő kegyelme nem valami csinos legény; s az ember önkénytelenül megundorodik nem csak tőle, hanem a viztől is, melyben a kútból kimerült; igen valószinü, hogy ez undortól származott szörnyű babonás hire.
E babonás hire pedig abból áll, hogy ha az ember e kis szörnyeteget véletlenül, talán éjjel, vagy észrevétlenül a vödörből lenyeli; az megnől a gyomorban s mikor elérte teljes kifejlődését, akkor kirágja magát az ember hasán keresztül, amibe természetesen bele kell az illetőnek halnia.
Az ilyen kifejlődött szörnyeteg aztán rettentő egy állat. Feje nagy, mint egy bornyúé; roppant szemei mozdulatlanok s bőre olyan, mint egy emberé; hangja olyan, mint a kis gyermek sirása, s feje szőrös, mint a vadmacskáé.
S ha a dolog eleje szóról szóra igaz volna is; ha még azt is megengedjük, hogy az ember egy ilyen ebihalat lenyelhet; de már amit tovább mond a nóta a vizibornyúról, az mind a babonáé; az mind mese, mind ostobaság.
Hogy ezt az ember belássa, nem is szükség másra hivatkoznunk, hanem egyszerüen azt a természetes működést emlitjük meg, amit az ember emésztő szervei a hatalmukba került dologgal véghez visznek.
A torkon lecsúszott falatot, vagy mondjuk, a vizibornyút, legelőször is úgy önti egy kis ahhoz való szerszám, valami szépen preparált savanyúsággal nyakon, hogy az bizon akár halva, akár élve került le a gége garatján, egyszerre beadja a kulcsot. Ha addig élt is, abban a savanyú mártásban egyszerre kiadja a páráját.
Hát még aztán hány boldogságon jut a jó falat keresztül; megmosdatják, megnyújtják, megdagasztják s mire a gyomor pitvarajtajába jut, már úgy el van készitve, mint a – rothadt alma.
Pedig még ott következik csak a meleg idő; mikor a gyomor szépen magába instálja a megdolgozott falatot. Annál szebb kerékbe törés, malomkő általi megőrlés és lepénynyé való megdagasztás nincs a kerek világon.
Nem kerül onnét ki élve, isten teremtése; lenne az nem egy kis ebihal, de akár egy valóságos két púpú teve.
Mégis talán nincs egy ember, aki három mesét végig hallgatott, hogy annak a szegény nagy lánynak a históriáját ne hallotta volna, akinek a hasát kifúrta a – vizibornyú.
Ezzel a szegény lánynyal pedig az történt; hogy valahogyan, – véletlenül megesett rajta az az emberi dolog, hogy lenyelt egy – vizibornyút. Az aztán kilencz hónap alatt szépen megnőtt odabelül; s mikor egy vasárnap délelőtt az egész háznép nagymisén járt; azalatt kifurakodott a – vizibornyú; és a szegény szülék ott találták a segitség nélkül elvérzett leányt a szoba közepén halva; s a kibújt szörnyeteg ott sirt, ritt, olyan keservesen, akár egy ma született kis gyermek.
A lánynak az apja később megtalálta az ágy alatt a szörnyeteget s haragjában agyonütötte s elásta, – nem tudni hová.
Ő beszélte aztán el, hogy milyen ábrázata van egy – kibújt vizibornyúnak. Ő utána irtuk le mi is oda fölül, szerelmetes szép alakját.
Jeles babonás állatocska
a =kigyó= is. Különösen pedig a házi kigyó, melyről azt mondja a babona, hogy ilyen minden háznál van elbújva; s ha előjön, akkor rendesen valami veszedelem készül a háznál s óvatosságra inti a háziakat. Azért nem is szabad a házi kigyót elzavarni.
A kigyó különben a kuruzsló orvosságban is nagyon hasznos rész; a szent-György előtt fogott kigyó bőre pedig igen jó botra húzva. Az ilyen bottal még a vasat is ellehet törni.
A kigyó még arról is nevezetes legény, hogy nagyon szereti a tejet, s ha az ember kigyót akar fogni, tejjel oda csalhatja. Ha valakinek lecsúszik a kigyó a torkán; akkor fölforralt édes tej fölé kell az embert szájával tartani s a tejszagra kijön a kigyó. Erről nevezetes
a =béka= is. Tejjel lehet azt is kicsalni. Ha pedig már megdöglött a kigyó vagy a béka odabelül; akkor gólya gyomrot kell venni a patikában; (mi nem volna a patikában, a mit a bolond babonás ember kér?!) s a gólya gyomrot megtörve be kell adni a szerencsétlen embernek; mert kigyót, békát csak gólya gyomor bir megemészteni.
Van egy babonája még a népnek a béka esőről. Nyáron erősebb zivatar után a földből, milliónyi apró béka bujik ki; s mire a nap kisüt, csak úgy nyüzsögnek a meleg pocsolyában és porondon. A nép azonban azt tartja, hogy a sok kis békát a felhő szítta föl valami tóból, s az esővel együtt a felhőből hullottak a földre.
A =gyíknak= olyan erőt tulajdonít a babona; hogy aki annak a torkát megsimítja a növendők ujjával; annak meggyógyul a torokfájása.
A =macska= a boszorkány jobb keze; s átváltozásaiban, a babona szerint legszivesebben veszi fel a macska alakját. A macskáról egyéb babona is van. Ha a macska mosdik, jó megvigyázni, kire tekint mosdás után; akire ránéz, az bálba, vagy vigalomba megy. Ha egy kézzel mosdik, és a másikat sorba nem keríti; akkor vendég áll a házhoz; a vendég pedig arról jön, amerre utoljára kanyaritja a talpát. – Ha a macska kurrog és közben játszik s nyugtalankodik, akkor esőt érez.
A =kutya= is kedvencze a boszorkánynak; s ha kisérteni jár, sokszor változik fekete kutyává.
Különben a kutya máskép is nevezetes állat. Ha álmában sír, akkor tűz lesz a háznál; ha pedig álomban ugat, akkor tolvaj áll a házhoz. Ha pedig a kutya ébren vonyít; akkor halott szagot érez s valaki meghal a családból.
A =disznó=, kilencz malaczával;
a =ló=, fejetlenül; s
a =bika=, lefelé álló szarvakkal szintén kedvencz alakjai a boszorkánynak, midőn valakit megkisért.