Part 11

A =teknősbékának= származása babonás. A mese ugyanis azt tartja, hogy mikor a Jézus e földön járt, mint koldús bekopogott egy zsidó házához; a házi asszony pedig, hogy alamizsnát ne kelljen adni, elbújt a sütő-teknő alá s kis leányát megtanitotta, hogy tagadja el otthon létét.

Mikor aztán a kis leány azt felelte Jézusnak, hogy nincs otthon az anyja; Jézus azt mondta; hogy soha ne is jöhessen haza! A kis lány hiába is várta az anyját; mert az elő se jött; kijött azonban a kamarából egy idomtalan állat, akinek a hátára volt nőve egy teknő.

Van még az istennek egy kicsiny kis szerencsétlen bogara; amelynek szintén nem hagy a babona békét.

A =betüző szú=. Ennek az a tulajdonsága, hogy a korhadt fában kedvére gazdálkodik; utakat szánt magának benne; s ha nagy csöndességű éj van, az ember meg is hallhatja korczogását és pattogását.

A babona azt tartja róla, hogy korczogó utazgatásával valamelyik házbelinek az élete pályáját méregeti; s ha kopogását, pattogását valaki meghallja; már nemsokára beüt a halál a házba.

S ne gondolja senki, hogy az ilyen kisszerű babonás hitnek nem lehet nagy, még pedig veszedelmes hatása. Itt utalok csak arra, amit száz meg száz, e könyvnek olvasói közül már saját tapasztalásából tudhat; hány embert ijeszt meg egy kuvik kiáltás; ebvonyitás, egy házi kigyó megjelenése; a betüző szú korczogó járása; vagy egy véletlenül lenyelt kis bogárka, vagy akár csak egy kis szalma szálacska is; amiből a babonás ember a legborzasztóbb sorsot jósolja.

S ki nem látott már embert holtra ijedve; vagy olyan embert, akit egy rosz jövőnek várása; vagy egy bekövetkezhető szerencsétlenségtől való folytonos félelem és aggodalom – őrültté tett.

Az ilyen ember csakugyan balgaságának rabja és babonás esztelenségének szánandó áldozata.

Babonás füvek.

Első helyen áll ezek közt

a =csodafa=; ami nem egyéb, mint a disznófű, vagy a könyv szerint: beléndek. A babona valóságos csodaerőt ruház e bűzös virágú parajra. A kuruzsolók különösen féreg elhajtásra javasolják. Még pedig úgy, hogy se külsőleg, se belsőleg a füvet magát használni sem kell. Egyszerűen csak oda megy az ember egy ilyen beléndek mellé, ás egy kis lyukat, s a csodafa hegyét szépen, vigyázva lehajtja a lyukba, s egy kevés földdel oda nyomtatja, de csak úgy, hogy e fű el ne törjék, hogy az ember el ne vegye a reménységét a fölszabadulás iránt. Ekkor a kuruzsló a következő bölcs prédikátiót tartja a beléndekhez:

„Hallod-e te csudafa! én téged most itt eltemetlek és föl se bocsájtalak addig, mig Faragó András kajla tehenének, hátulsó, bal lapoczkájába esett férgek – onnét ki nem takarodnak.“

A kuruzsló aztán kap egy jó kerekités szalonnát, s biztositja Faragó Andrást, hogy két hét alatt kihullik a féreg a tehenéből. Az egész csodához csak két ember kell; egyik, aki a szalonnát adja; a másik, aki azt – elveszi.

=Vasfű=. Ennek a másik neve: zárnyitó fű; s nevében benne van a babonás tudománya. Ez a zárnyitó fű tudni illik olyan babonás erővel bir, hogy ha valaki a tenyerén egy kicsit fölnyesi a bőrt; s a bőre alá beteszi a vasfű egy kis levelkéjét s aztán behegeszti a sebet: hát akkor az a valaki csak hozzá ér a zárhoz, s az magától kinyilik.

Mint látjuk, ez a zárnyitó fű a tolvajok és rablók számára van kigondolva; s miután az igazit csak a kipróbált kuruzsló ismeri; bizon jó pénzért eladhatja a jeles füvet, az érdemes kétkéz kalmár czég – tagjainak.

Mondják, hogy Milfai, Sobri, Zöld Marczi, Rózsa Sándor, meg egyéb nevezetesebb czégbeli tagoknak mind ilyen bélelt tenyere volt.

Babonás füvek még

a =négylevelű lóhere=, melynek birása igen nagy szerencse.

A =kutyatej=, melynek megtört szárából kifolyó teje jó arczszépitő. Ripacsosabbra marja a bőrt, mint a hólyagos himlő.

A =farkasalma levele=,

=Ökörfarkkóró= és

=Ruta fű= mind igen nevezetes kuruzsló orvosságba valók. Az ökörfarkkórónak még az a titkos ereje is van, hogy ha azzal az ember alkonyatkor háromszor a levegőbe vág, megüti vele a boszorkányt, s még a jajgatását is hallja.

A =liliom= a halottak virága; ha valakit ártatlanul végeztek ki, annak a sirján, három szál sárga liliom kél ki. Igy tartja a népbabona; azt pedig hinni kell, mert máskép a roszakkal gyűlik meg az embernek a baja.

Babonás kövek.

Igen, a babona még a köveket is rosz hirbe keveri; s minél drágább és nemesebb, annál furcsább a hozzá kötött babona.

A =gyémánt= a legdrágább és legritkább; ez hát hadd legyen az első.

A gyémántot a babona szerint a kigyók vagy kényók fujják valami barlangban, még pedig ezer meg ezeren, úgy hogy ha valaki egy ilyen gyémánt követ fújó barlangot fölfödözhetne, az ugyan elvetné a gondját a munkának. Hanem a kigyók a kifújt követ elrejtik a hegyzugokba; s igy bajos azt megtalálni, hacsak valaki meg nem lesi a kigyókat, mikor a készre fújt követ eldugják. Ez azonban nagy veszedelemmel jár, mert ha a kigyók észre veszik a leskelődőt, jaj annak; ha száz élete volna, egyig mind elölnék.

Ennek a hóbortos babonának mindössze egy jóravaló szólásmódot köszönhetünk. Az összebújt és titkon együtt működő emberekről szokás mondani, hogy: „egy követ fújnak.“

Egyéb nyereség aztán nincs is, az egész gyémántfúvó kigyó históriában.

A =kárbunkulus= kőről már emlitettük a kincsásásnál, hogy azt a nép oly világító drágakőnek tartja, amelyik a sötét pinczében is egész napvilágot terjeszt.

A =gránát= pedig arról nevezetes, hogy mig az ember a ki viseli, egészséges; addig a gránát szép piros szinű; mikor pedig beteg, akkor elhalványodik.

A babonás ég.

Azon kivül, amit a jó gazda szeme a felhők járásából; a csillagok ragyogásából s a hold udvaráról kiokoskodik; töménytelen a babonás mese és hit, melylyel a nép az eget és annak csillagait, mintegy misztikus fátyollal körülburkolja.

A =fiastyúkról=, a =három kaszásról=, melyek után a kis lány az ételt viszi; a =gönczöl-szekeréről=, melynek első ökrét a kis czigány gyerek vezeti; a tej, vagy =szalmás szekér= útjáról, mely az egész égen keresztül beszórta az útat, lehulló terhével, s melynek részeg kocsisa olyan jobbra-balra vezette a szekeret; a =hold udvaráról=, mely mint egy szérüs kert keriti körül a hidegen világitó szép holdat; – mindegyikről tud a nép valami szép babonás mesét. De egyikről se annyit, mint az

=Üstökös csillagról=. Ez a rettenetes jelenség, melyről a babona azt tartja, hogy csak akkor jelenik meg, mikor a földet valami nagy háború, vagy döghalál veszedelme fenyegeti. És megijed attól nem egy falu, de egész ország, amerről csak e rettenetes égi jelenséget meg lehet sejdíteni. Sokszor a világ végét is jósolják a babonások az üstökös megjelenéséből; s csak nehány éve még, az egész ország minden könynyen megijeszthető babonás lelke, el volt telve rémülettel, azon gondolatra, hogy most jön az üstökös, s az leesik a földre, azt keresztül lyukasztja s fölgyújtja, aztán akkor lesz az utolsó itélet.

S ez a hit, mint a ragályos betegség terjed el, több országokon keresztül; egyik bolondítja vele a másikat; s volt az „utolsó ijedéskor“ nem egy olyan balgatag, aki munkáját, vagyonát cserbe hagyta, dőzsölt, ivott napestig, hogy a nagy katasztrófát részegen érje meg, s azt se tudja, hogy miként jut a másvilágra.

Pedig mily igazságtalanság e balvélemény – a legérdekesebb csillag iránt; melynek az egyedüli bűne, hogy pályája kiválik a többi mindennapi csillagok járása közül.

A természetben minden csillag pályája ki van mérve; s attól az el nem térhet. A föld huszonnégy óra alatt megfordul egyszer saját tengelye körül, mint a kocsikerék, s egy év alatt körül kerüli a napot. A hold szintén megteszi útját a föld és nap körül; a csillagok szintén végzik utazásukat, mely soha véget nem ér. Ezek közt az üstökösök pályája egy kevéssé eltér a többiétől; oly formán, mintha valaki egy kútat egyenesen körül jár, vagy pedig egyik oldalánál lekerül a harmadik utczára s úgy érkezik vissza. Ez utóbbi esetben később jő vissza, mintha egyenest körüljárna. Az üstökös is úgy kerül el a hatodik utczára, s azért jő vissza olyan nagy időközökben.

Hanem azért isten mentsen meg, hogy ha bár ritkábban látjuk is e farkas szörnyeteget, – mindanynyiszor valami országos csapást hozna magával.

E babonás hit a régiek csillagjóslásából s az égi jelek magyarázatából maradt még ránk; s mint minden jövendölésnek úgy ennek is csak azok előtt van értéke és hitele, akiknek, – mint a közmondás tartja: „a fapénz is jó.“

A jóslásokról.

Mondva se kereshettünk volna e könyvben jobb helyet az úgynevezett „jóslások“-nak, mint épen az üstökös csillag után; miután azoknak leglényegesebb része épen az üstökösökkel foglalkozik.

A nép, nehéz időkben mindig némi ösztönszerű félelmet érez, valami nagyobb szerencsétlenség iránt. Ilyenkor támadnak válogatott népámitók, akik baljóslatokkal s rémhirek terjesztésével méginkább fokozzák az általános rémületet, hogy a zavarosban annál könynyebben halászhassanak.

Ilyenkor kerülnek elő rendesen az ismerős „jóslások“ az „Antikrisztus“-ról; meg az üstökös csillagról, amely a farkával kiüti a földet helyéből s vége lesz a világnak. Az ilyen jóslások, irva, vagy néha nyomtatva is, kézről kézre járnak, terjednek s a világcsalók azt állitják rólok, hogy azt valamelyik szent hirben álló kolostor, vagy templom alapjában találták a papok.

Ki ne látott volna már ilyet, nem egyet, de akár tizet is. Formájuk egy, tartalmuk egy; csak a szöveg különbözik egy kicsit egyen-máson.

Elől van az évszám, amelyre a jövendölés szól; s utána az a szörnyű dolog, ami azon évre megjósolva van.

Az értelme körülbelül mindannyinak egy. Benne van Napoleon halála; Törökország fölbomlása; az Antikrisztus születése, kinek apja egy nyolczvan éves török; anyja egy kilenczven éves zsidó asszony. Négy sor foga és vaskörmei vannak. – Benne van, hogy az üstökös csillag lehull; a föld kimozdul helyéből, a sírok megnyilnak, és a halottak föltámadnak; ekkor vége a világnak; és lesz egy akol, egy pásztor.

Azért most már, akinek vagyona van, ossza el a szegények közt; legyen dinom-dánom; hogyha kigyúlad a világ, rózsás kedvben találja a halandókat.

Persze, aki ezeket prédikálja, az véletlenül mindig azok közül kerül ki, akik nem gazdagok; igy érthető a jó tanács, a világ végén élvezendő dinom-dánom, és általános osztozkodás reményében.

S mindig van egy-két olyan bolond, aki keserves keresményét az ilyen naplopók nyakába veti.

Ha hát megint jönne olyan rosz világ szegény hazánkra; hogy az ilyen világcsalóknak alkalma lenne előszedni a világ végéről, az antikrisztusról és az üstökös lehullásáról szólló jövendölést; ne sajnálja senki atyánkfia, a jövendőmondók részét kiszolgáltatni – szépen szólló mogyoró pálczával.

Még egy csomó babona.

Aki nagyon szerelmes a babona tudományába; azoknak adunk még egy kis csomót itt a könyv végén; aki pedig már enynyivel is beelégelte, azt vigasztaljuk azzal, hogy nem sok lesz a ráadás; mert ha még tiz enynyit összeirnánk is, mint amenynyit eddig irtunk, a legvégére még se érnénk a babona ország útjának, miután pedig valahol mégis csak meg kell állapodnunk; ide halmozzuk határdombnak azokat a babonákat, melyek vagy a könyvben emlitett czímek alá nem tartoznak; vagy onnan kimaradtak; itt lesznek azok, amelyeket csakis korlátolt eszű istenteremtései hihetnek el; de azok is, amelyeket még okos ember se rázhat le mindig magáról.

Ismerek magam is akárhány okos embert, aki bal lábbal kel ki az ágyból; bal lábra öltözik és vetkezik; mert az jó a – fogfájás ellen.

Más, ha a marka viszket, a hajához dörzsöli a kezét; mert pénzt várhat, még pedig anynyit, ahány hajszálat érintett a tenyerével.

Valakinek a jobb szeme viszket, sirni fog; ha a bal viszket, örömet érez. Akinek pedig a szeme ugrál; azt megverik.

Még bizonyosabb a verés, ha az embernek a – háta viszket.

A jobb fülcsengés rosz hirt; a bal örömhirt jelent.

Szent igaz az is; hogy uj házból kihal valaki; – hogy ha a halott szeme nyitva marad, vár valakit maga után. Az is igaz, hogy a levágott aprójószág nehezen döglik meg, ha sajnálják.

Ha a kutya kapar, halott lesz a háznál.

Ha a kés, villa vagy olló leestében hegygyel megáll a padlatban, váratlan vendég jön a házhoz. Akkor is vendég áll a házhoz, még pedig nagyon éhes, ha véletlenül egygyel, a szükségesnél, többre teritettek.

Gyermekes háznál le kell ülni, mert elviszik a gyerek álmát. Aki a kis gyereket nagyon megbámulja; megveri azt szemmel. Előlegesen jó, ha az ember saját kalapját a gyermek fejére teszi; vagy a gyermeket megköpködi. Ha pedig a gyerek meg van verve szemmel; akkor tüzes szenet kell egy pohár vizbe vetni; s a vizből a gyereket megitatni, s azzal szemeit megmosni; közben vissza kell kivánni a szemverést arra, akitől jött.

Ha a pók este valakire ráereszkedik, az szerencsés lesz; ha reggel ereszkedik rá, akkor szerencsétlen.

Ha a tűz pöröl, akkor veszekedés lesz a háznál. Aki tűzzel álmodik, azt meglopják. Ha valaki magát álmában mátkának látja, meghal abban az évben.

Aki pedig halva látja magát, az mátka lesz. Az is mátka lesz, aki étkezés közben két testvér vagy nővér között ül.

Ha terhes asszony benéz a halottas ház ablakán, néma lesz a gyermeke. Aki egy koldúst elküld a háztól, kettős gyermeke születik.

Ha zivataros idő van, a küszöbbe kell vágni a fejszét, s elvonulnak a jégfelhők. Ha pedig valaki a piszkafával keresztet vet a felhőkre, kibujik a szivárvány.

Ha az eső esik és a nap is süt; akkor az ördög veri a feleségét. Ha villámlás nélkül dörög, akkor egy lélek elkárhozott. Ha az ember az esőt szidja, akkor sir az angyal, s az ördög a haját rángatja.

Ha a boszorkány megrontotta a tehenét, s az nem hagyja magát fejni, a dézsát a fejébe kell boritani; vagy egy a temetőből hozott romlott kereszttel meg kell verni.

Ha a tehén rúg; le kell a fejét boritani egy kötővel, aztán a kötőt összeszurkálni egy vasvillával. Azt a szúrást a boszorkány érzi.

Ha a boszorkány elvette a tehén hasznát; kilencz hangya-zsombékot kell szedni; s azt kilencz darab kenyérrel elásni a tinójárásba, hogy átmenjen rajta a tehén. Akkor három nap alatt be kell adni a kenyérrel összegyúrt zsombékokat a tehénnek, és megjön a haszna.

Akkor is megjön a rontott tehén teje, ha a friss fejésből egy jól befűtött kemenczébe öntenek. Az a tűz a kemenczében a boszorkányt égeti, aki megrontotta a tehenet.

Nem jó a tehenet vajudásában nézni, mert hamar elapad a teje.

Az első heti fejés tejet pedig a szegényeknek szokás adni; mert különben a tehén mindig nehéz fejésű lesz.

Nem jó a gyereket békának mondani, mert sokára tanul meg beszélni. Át se szabad lépni, mert nem nő nagyobbra.

Az orvosságot nem kell megköszönni, mert nem használ.

A vadásznak, halásznak nem kell szerencsét kivánni, mert a vad és hal mind elkerülik a fegyvert meg a hálót.

Pappal találkozni szerencsétlenség; zsidóval, találkozni szerencse.

És a boldog isten a megmondhatója, hány szerencse és szerencsétlenség van megirva az ember sorsáról a csillagokban, és a babonák legnagyobb könyvében?!

Ebbe a legkisebb könyvbe már nem tehetünk többet; talán ha isten éltet, kedvet kapok a folytatáshoz; vagy folytatja ezt nálam hivatottabb; de az az egy bizonyos, hogy ha tizen egy végbe folytatnánk is, olyan könyvet még se birnánk irni, amelyikben minden babona le volna nyomtatva. Azért hát miután nincs több mondókám a szeredásba, tehát:

Bucsúzzunk.

Akik a veszedelmes, rejtelmes, titokteljes babonás utazásban velem idáig kitartották; akik sem boszorkánytól, sem hazajáróktól, sem sárkánytól, sem az öreg ördögöktől mind ez ideig meg nem rőkönyödtek. Akik szembe néztek a legrettenetesebb másvilági szörnyetegekkel; kiállották a kincsőrző lelkek ijesztgetéseit; nevettek velem a fölsült hóbortoskodásokon, s szomorkodtak a veszedelmes babonák káros következményein: azokhoz van egy pár szavam.

Sok dolgot bemutattam, ami eddig ismeretlen volt; még többet, ami már babonás népünk jó ismerőse. Sok olyanról is lehúztam a takarót, amit szinről szinre látni talán undoritott; de sok olyanról is lerántottuk a hosszú köntöst, ami alól napvilágra került a – lóláb.

Talán néhol nagyon is keserű voltam; sok dolog fölött talán jobb lett volna szemet hunynom. Igaz szavaim néhol tán nagyon élesek; itéletem túlszigorú volt.

Mind meglehet; de egy dologgal senki sem vádolhat, azzal: hogy igaztalan voltam.

Az orvosság nagyon gyakran keserű; az orvos maga pedig kegyetlen; pokolkövével éget; késével mélyen vág; de gyógyit!

Hát talán a babona nem betegség!? Minden betegség közt a legnagyobb. Azért kellett nekem is égetnem és vágnom; hol melyiket kivánta a baj.

Vagy talán a megszégyenités, a nevetségessé tétel nem orvosság!? De igen, néha a leghathatósabb.

Mégis ahol tehettem, ott inkább nyúltam a fölvilágositáshoz, az oktatáshoz, a jó tanácshoz.

Egyik babonának megmagyaráztam eredetét; másiknak természetét. A csodálatost és megfoghatatlant érthetővé tettem a természet törvényei szerint; s ha néhol tőről hegyre nem tehettem; annak oka, mert több magyarázat megértéséhez, több elméleti képzettség kell; mint menynyire olvasóimnál szabad volt számitanom.

E könyvet én a nép számára irtam; azon nép számára; mely iskolát nem ismert; vagy ha igen, nem a szülő faluján túl.

Aki már nagyobb iskoláig is eljutott, annak nem szükséges a babona ostobaságát bizonyitani.

És ha minden ember iskolát járna; úgy szükség se volna e könyvre; bizon magától is rájönne a tanult ember; hogy mily dőreség enynyi ostobaságot összevissza hinni!

Akkor bizon úgy kiveszne irmagja is a babonának; mintha soha hire hamva se lett volna a világon.

Mert, amint e könyvecskében is láttuk, a természettudományok a legtöbb megmagyarázhatlan és csodálatos dolgot, kézzelfoghatóvá teszik. S nem hiába mondtuk a könyv elején, hogy ez a tudomány lesz az, mely a babonának – magját fogja vesziteni.

Addig pedig, mig a természettudomány az iskolák, és a tanultabb nemzedék által általános közkincscsé válik; addig mig a szegény ember meggyőződésből veti meg a tenger sok babonát; higyjen legalább a saját hasznáért e könyvnek; mely csak is egyedül az ő hasznára szolgál.

Vesse meg a babonát; forditson hátat boszorkánynak, kuruzslónak, hazajáróknak, garabonczásoknak és kincsőrző lelkeknek, – azon töménytelen veszedelem miatt, aminek a mindent hivő ember a babonás szokások, és balhite miatt ki van téve.

Aki pedig saját kárán se akarna tanulni; azon, mint az irás mondja, nem segit maga a tizenkét apostol.

Hanem az aztán, nem is érdemli, hogy segitsen!

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Tátos egy szárnyas ló; táltos pedig nagyfejü, formátlan teremtés, az ugynevezett váltott gyerek. Lásd később.]

TARTALOM.

Előszó 3 Egy kis bevezetés féle 7 Mi az a babonaság? 8 A babona eredete és az őshit babonás alakjai 10 Az ujabb babonák szörnyalakjai 16 A boszorkányok 17 A járványos betegségek 34 Állatjárványok 41 Rontás 44 Az aszály 45 A kisértetek 52 Garabonczások 66 Táltosok vagy váltottak 69 Lidérczek 75 Utonjárók 80 A sárkányok 82 A kincsőrző lelkek 86 Terophile cirkulusa 97 A vallásos babonák 106 A csodák 107 A rajongók 126 A kuruzsolókról és a kuruzslásról 137 Angyal csinálás 151 Bájital 151 Erőlekötés 154 Kis gyermek ujja 155 Haldoklók körüli szokások 156 Egyéb babonás hit és szokások 159 Harangozás a vihar elé 160 Viharban a fa alá 161 Babona az álomról 162 Az asztaltánczoltatás 170 A szellemidézés 171 Babonás napok 176 Babonás számok 183 Babonás állatok 187 Babonás füvek 195 Babonás kövek 197 A babonás ég 198 A jóslásokról 200 Még egy csomó babona 202 Bucsúzzunk 206

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

84 |Iyen szörnyeteg |Ilyen szörnyeteg

159 |fojtottta |fojtotta

166 |álmodottt |álmodott]