Part 6

Édes lovam, fakó lovam, Érjük el ama nagy őzet. A fakó ló csak eléri, Oláh Gerő csak ellövi.

Mindjárt mondja az urának: Uram, uram, Oláh Gerő, Ne kergess én rajtam őzet, Ha törököt nem fogsz, nem vágsz.

Paripája mind addig fut, A mig ura oda nem jut, Habos tajték róla szakad, Elesvén, egy árkon akad.

Vigy ki innen, jó lovacskám, Szépen nevelt jó maczkócskám, Elhidd bizony meghizlallak, Őz után már nem nyargallak.

Mondom, rajtam bátor szivvel Pogányt vághatsz erős kézzel, De te két élű tőröddel Őzet űztél fegyvereddel.

Hozz ki még egyszer, jó lovam, Meglátd, törökre lesz utam. Bor, pecsenye lesz abrakod, Nem leszen többé panaszod.

Hordozd bátran bus szivemet, Keresd fel régi kedvemet, Hidd el, majd a pogány oszol, Oláh Gerő a hol harczol.

Ülj fel hát, ne félj töröktől, Én is hizom pogány vértől, Terjeszd tovább is hiredet, Keményitsd meg személyedet.

285. Fehér László.

Fehér László lovat lopott, A fekete halom alatt; Minden nyereg-szerszámostul, Csikós fékkel, kantárostul.

Utána ment Göncz városa Őtet fogni, hogy meglássa Egész vidék faluibul, És csakugyan hadnagyostul. –

Isten jó nap, hadnagy uram! Fogadj Isten, édes fiam! Kinek hivnak, édes fiam? Majd megmondom, hadnagy uram.

Van-e neked apád, anyád? Igazán szólj és meg ne bánd. Nincsen nekem, apám, anyám, Csak van nekem egy szép hugom.

Az én hugom Fehér Anna, A lovamnak fehér lába. – Nem kérdem én a lovadat, Sem a te kedves hugodat;

Hanem kérdem a nevedet; Különben rosz lesz te veled. – Fogjátok meg a hunczutot, Az akasztófára valót.

Fehér László az én nevem; Megmondani mindig merem, Hogy engemet annak hivnak, Én utánam nagyon vannak.

Vigyétek le a tömlöczbe, Annak is a mélységébe. Kezét, lábát vasba verve, Kivallatok mindent vele. –

Fehér Anna hogy megtudta, Hogy a bátyja fogva volna: Fogd be, kocsis, a lovakat, Tégy mellém sok aranyokat.

Isten jó nap, hadnagy uram! Fogadj Isten, gyöngy madaram, Miért jöttél, szép aranyom? A bátyámért, hadnagy uram.

Ha a bátyámat kiadná, Az Isten is megáldaná. – Kiadom én a bátyádat, Ha egy éjjel veled hálok.

Nem szólt arra Fehér Anna, Csak elmegy a folyosóra. Folyosórul a rostélyra, Hogy akadna a bátyjára.

Isten jó nap, édes bátyám! Fogadj Isten, édes hugám! Én most tégedet kiváltlak, Hadnagy urral vele hálok.

Ne hálj vele, a hunczuttal, Az akasztani valóval. Szüzeségedet elveszi, Bátyádnak fejét véteti.

Nem szól arra Fehér Anna, Csak elmegy a folyosóra, Folyosórul palotába, Lefekszik a nyoszolyába.

Aluszol-e Fehér Anna, Kincsem adta, szép Diána? Nem aluszom, nem nyughatom, Mert a sok lánczzörgést hallom.

Csak aludjál, édes kincsem, Te vagy rubinom, mindenem. Szép a képed, a termeted, Érted adom mindenemet.

A béresek fáért járnak, Azok nagy lármával vannak. – Aluszol-e, Fehér Anna, Kipiroslott kisded alma?

Nem aluszom, nem nyughatom, A sok puskalövést hallom. Csak aludjál, csak nyugodjál, Csak engemet szivedbe zárj.

Aluszol-e, Fehér Anna, Oh te kincsem, szép Diána? Nem aluszom, nem nyughatom, Mert a sok kardzörgést hallom.

Csak aludjál, csak nyugodjál, A bátyádnak vége van már. – Hadnagy uram, hadnagy uram! Átkozott légy, hadnagy uram!

Viz előtted megáradjon, Sár utánad felfakadjon. Lovad lába megbotoljon, Földre téged agyon nyomjon,

Mosdó vized vérré váljon, Kendő ruhád meggyuladjon, Az kenyered kővé váljon. Az ég téged meg se áldjon.

286.

Mikor engem férjhez adnak, Ejh, akkor leszen szomoruság.

Még a hust is borban mossák, A pálinkát vizbe rakják. –

Jött ám hozzánk egy vén ember; Én ugy megiedtem, kiszaladtam.

Hát csak mondja a vén ember, Hogy kisérjem be a kis házba.

Meg csak mondja a vén ember, Hogy öleljem meg, csókoljam meg.

Megöleltem, megcsókoltam, Ejh nagy kénytelen, nagy kelletlen.

Meg csak mondja a vén ember, Hogy vessek ágyat, fekügyünk le.

Megvetettem, s lefeküdtünk, Ejh beh kénytelen, nagy kelletlen.

Vagyon nekem rejtekházam, Hej én abba járok siránkozni.

287.

Gyere haza, édes anyám, Betegen fekszik édes apám. Mindjár, mindjár, édes lányom, Csak egy tánczot járok, Egy pohár bort felhörpentek, Egy szép legényt látok.

Gyere haza, édes anyám, Meghalt már az édes apám. Mindjár, mindjár, édes lányom, Csak egy tánczot járok, Egy pohár bort felhörpentek, Lesz már más apátok.

Gyere haza, édes anyám, Temetik már édes apám. Mindjár, mindjár, édes lányom, Csak egy tánczot járok, Egy pohár bort felhörpentek, Van már más apátok.

288.

Egy ut visz a Vágdunára, A Vágdunának hidjára, Ott egy csinos szögletház van, Barna kis lány, lakik abban.

Barna kis lány, szép galambom, Mért nem néztél az ablakon? Kétszer mentem el előtted, Még sem láthattalak téged.

Föl is mentem, le is mentem, Ablakodra nézve néztem. Néztem, néztem, de hiába, A szivem is fájt bujába.

A Vág felől hűs szél támad, Körűllengi a rózsámat; Bár felém is lengedezne, But, bánatot tőlem űzne.

289.

Megkérette anyámat Czifra szabólegény; Engem is megkéretett, Szegény kapáslegény. Öröme anyámnak Czifra szabólegény, Siralom én nekem Szegény kapáslegény.

Nagy lakzit csap anyámnak Czifra szabólegény; Engem csendesen elvisz, Szegény kapáslegény. Öröme anyámnak sat.

Szép ruhát varr anyámnak Czifra szabólegény, Nekem vesz rása szoknyát Szegény kapáslegény. Öröme anyámnak sat.

Magas ágyban hál anyám, S czifra szabólegény; Engem szalmásba fektet, Szegény kapáslegény. Öröme anyámnak sat.

Bottal költi anyámat, Czifra szabólegény; Engem galambcsókjával Szegény kapáslegény. Örömem én nekem Szegény kapáslegény; Siralom anyámnak Czifra szabólegény.

290.

A merre én járok, Még a fák is sirnak; S ej gyenge ágairól Levelek hullanak.

Csütörtökön estve, Csak azt vettem észre: Csetényi birónál Vasra vagyok verve.

Oda jön angyalom, Sirat engem nagyon, S ej ne sirass, galambom, Fáj a szivem nagyon.

Mért ne siratnálak, Mikor vason látlak. S ej holnap tiz órára Beszperémbe látlak.

291.

Oh én édes komám uram! Nem látta kend az én uram! Tegnap elment a vásárra, Nem jött haza vacsorára. Ej már nem tudhatom, El sem gondolhatom: Hová ment el, hová lett el, Talán csak a föld nyelte el.

Oh én édes komám asszony, Én kendnek csak azt mondhatom: Tegnap jókor reggel Házam előtt ment el. De igen sirt, és zokogott, Még jó regvelt sem mondhatott.

Oh én édes komám uram, Merre ment hát az én uram? Addig járok, kelek, Mig reá nem lelek, Megölelem, megcsókolom Soha többé meg nem bántom.

Oh én édes komám asszony, Én kendnek csak azt mondhatom: Tegnap viradtára Egy cserfa ágára Felakasztá sugár nyakát, Ugy végezte házasságát.

Oh átkozott csunya mérgem! Hogy pokolba vivé férjem. Oh én nagy szemtelen! Helyemet sem lelem. Adjatok hát egy zsineget, Én is utána elmegyek.

Kend már roszul gondolkodik, Hogy zsinegért sohajtozik. De mivel kend azt fogadta Hogy életét megjobbitja: Én már most kimondom, Többé nem titkolom, Ő van pipacsárdában, Ott iszik, tánczol bujában.

292.

Még a buza ki sem hányta a fejét, Már a madár mind kiszedte a szemét. Jaj Istenem, jaj Istenem, Istenem! Édes anyám, mire vitt a szerelem. –

Szépen legel a kisasszony gulyája, A kisasszony maga sétál utána. Még messziről kiáltja a gulyásnak: Szivem, gulyás, teritsd le a subádat.

Lányom, lányom! lányomnak se mondalak, Ha én téged egy gulyásnak adjalak. Édes anyám, nem bánom, ha megtagad, Az én szivem a gulyáshoz hiv marad.

293.

Duna partján sétáltam, Szeretőmet ott láttam. Rózsavizben mosdott, Az orczája mosolygott.

Aranyhaju kis leány, Gyere által a Dunán. Mindjárt megyek, angyalom. A szoknyámat fodrozom.

Három rojtu a szoknyám, Ugy-e babám, illik rám? Azt is azért vettem rám, Hogy több legény nézzen rám.

294.

Elment, elment a vén ember Leányt kérni ő magának. Haza vitte a menyecskét. Kiment a menyecske az utczára Játszodozni, mulatozni, Vén embertől szabadulni.

Utána ment a vén ember: Haza, haza te menyecske! Nem azért vettelek én el, Hogy az utczán játszodozzál! Hanem azért vettelek el: Ringyem rongyom varrogassad, Tüskés bajszom csókolgassad, A hátamat vakargassad.

Elment, elment a vén ember Az erdőre tüzet rakni, Tüzet rakni, ludat sütni. Utána ment a menyecske, Belé taszitá a tüzbe; Mind elégett vén szakála, Csak megmaradt csontja álla.

Átkozott légy vöröshagyma! Keseritsd meg a szememet, Hogy sirassam vén uramat, De még jobban a ludamat. Mert a ludam szép bubos volt, De az uram vén hunczut volt.

295.

Amott van egy kis ház Arczczal napkeletnek, Keserü a leve, A mit abban főznek.

Benne van egy asztal, Gyászszal megteritve, Rajta van egy pohár, Bánattal megtöltve.

Akárkié legyen Az a teli pohár, Csak nekem kedvezzen A kegyetlen halál.

Ugyan édes anyám, Mi bajom én nekem? Három rőf pántlika, Által nem ér engem.

Eddig egy rőföt is Bokrosan kötöttem, Most három rőföt is, Csimbókra kell kötnem.

Kötöttem bokrétát Egy szőke legénynek, Hogy ha meghalok is Szépen kivigyenek.

Elvennélek rózsám, De anyám nem enged, Mert a házábul is Majd kiverne téged.

296.

Amott egy virágos kertben, Nyugszik puha pázsit székben Egy holtszin kisasszony, ülve, Virágokkal körülvéve.

Egy ifju is ott halad el, Látásán illendő diszszel: Mondd meg nekem, szelidecske, Leány vagy-e vagy menyecske?

Én sem leány sem menyecske Nem vagyok, sem szelidecske, Én egy kerti virág vagyok, Már lassan el is hervadok.

Ha te virág vagy a kertben, Én meg harmat leszek ebben. Estve a virágra szállok, Reggelig rajta uszkálok.

297.

Ha betekintsz a szegedi csárdába, Ott iszik a szegény legény bujába; Mig a csárdásné jóféle italt hoz, Paripáját megköti az ágashoz.

„Isten megáldj!“ szóval iszik egy hajtást, Poharából megkinálja a pajtást, Azzal félre vágja kerek kalapját, Eldalolja Barna Bandi nótáját.

Tul a Tiszán beborult az ég alja, Barna Bandi szeretőjét fájlalja. Ágas bogas terebély tölgy aljában, Ott kesereg Barna Bandi bujában.

Barna Bandi, ne keseregj babádon, Hisz a lepke sem áll meg egy virágon; Bár kedves volt a szép barna, felejtsd őt, Ád az Isten neked még más szeretőt.

Nem szól szegény, magába fojtja buját, Köny áztatja két fekete pilláját. S egyet iszik, felül paripájára, Elvágtat el, messze, be a pusztába.

298.

Az alföldön halászlegény vagyok én, Tisza partján kis kunyhóban lakom én. Szelid lánykám, jöjj be hozzám pihenni, Öreg anyám majd gondodat viseli.

Sötét felhők tornyosulnak az égen, Hull a zápor a tiszai térségen. Barna kis lány, selyem kendőd megázik, Gyönge vállad, hószin nyakad megfázik.

Sem aranyom, sem ezüstöm nincs nekem, Csak egy csendes kis kunyhócska mindenem. De keblemben dobog forrón érző sziv, Mely a viszont szeretetért holtig hiv.

Nem vágyok én, mond a lányka, tetszeni, Sem aranyban, sem ezüstben fényleni. Megelégszem kis kunyhóban sziveddel, Kis kunyhóban lángoló szerelmeddel.

Szétoszlottak már a sürü fellegek, Isten hozzád, kedves legény, én megyek. Élj boldogul, a jó Isten áldjon meg. Olykor, olykor rólam is emlékezz meg.

299.

Söprik a füredi utczát, Masiroznak a katonák. Tizenhat esztendős barna kis lány Megyen a regement után.

Kérdi tőle a kapitány: Hová, hová, barna kis lány? Ne kérdje azt hej huj! főkapitány, Megyek a szeretőm után.

300.

Uram, uram, biró uram! Adja ki a fakó lovam. Sietős az utam nagyon, Subám zálogba itt hagyom.

Fakó lovam! rugd szét a port, Ne nézz árkot, ne nézz bokort. Mire a nap nyugvóra száll, Ott lehessek a rózsámnál.

Jaj beh fázom kivül belől, Hideg a szél Mátra felől; Süvegem is elkapta már, Tiszába vitte a tatár.

Subám a biró házánál, Süvegem a Tiszán uszkál. Elvitték a szeretőmet, Verje meg az Isten őket.

TARTALOM.

A, a, a 81 Addig élem világomat 54 Addig éli a leány a világát 51 A dió is törve jó 121 Adj kezembe egy pohár bort 86 Adjon Isten bort, buzát, egészséget 80 Adjon Isten minden jót 82 A gallyai faluvégen 52 A kapi legények pázsiton sétálnak 114 A katonák masiroznak 172 A katonának olcsó a vére 171 A kend édes anyja megátkozott engem 31 A kertemet felszántottam 46 A kinek nincs szeretője 32 A kit az én szivem szeret 33 Akkor veszlek el, galambom 19 A leány gyöngyvirág 63 A madár elnyugszik zöld fának ágain 148 A mely leány sokat szeret 124 A merre én járok 3 A merre én járok 194 Amott egy virágos kertben 199 Amott kerekedik egy fekete felhő 4 Amott van egy kis ház 198 A nagy ember bámultatik 105 Annyi nekem az irigyem 44 Arra járjunk arra 13 A szegény legénynek bu-látott fejére 113 A viz máskép jó lenne 95 Az alföldnek sik mezején 142 Az alföldön halászlegény vagyok én 201 Az a madár micsa madár 73 Az asszony egy szükséges rosz, de a férje 128 Az eső is esik, Rózsa lovam ázik 14 Az én hazám város volna 34 Az én szeretőmnek dombon van a háza 7 Az én szivem tárva, nyitva 50 Az én uram jó volt, a mire kellett 109 Az igaz Messiás már eljött 95 Azt gondolom, eső esik 35 Azt mondja kend, hogy megver 126 Azt mondják: nem adnak 43 Állj meg, Jancsi, itt előttünk a csárda 145 Álom, álom, édes álom 25 Ángyom, ángyom, édes ángyom 27 Árva vagyok, árva lettem 34 Árva vagyok árva 33 Ázsiából jött dicső eleink 130

Babám szerelmeért 30 Bánom hogy utánad jártam 75 Beh szépen ég az a gyertya 64 Berki, Berki, szegény Berki 92 Beteg se voltam én 25 Beszegődtem Tarnóczára juhásznak 158 Be van az én szűröm ujja kötve 141 Bezzeg van Pestvármegyében 8 Biharban, Borsodban 38 Bimbóbul lesz a piros rózsa 40 Bor, bor, bor 84 Bus az idő, bus vagyok én magam is 22 Busulok is, bánkódom is 35 Búval élem, búval 28

Csak azért szeretek falu végén lakni 47 Csenke felől fuj a szellő 69 Cserebogár, sárga cserebogár 5 Csillagos az ég, csillagos 40 Czifra pohár, veres bor 86 Czifra szüröm Veszperémben vettem 154

Duna partján sétáltam 197

Egy kis kórót kaszáltattam 46 Egyszer egy barát azt mondta 93 Egyszer egy királyfi mit gondol magában 180 Egy ut visz a Vágdunára 193 Ehol jön az este 50 Elindula szent Péter Rómába 88 El kell menni, nincs mit tenni 175 Elkopok én, attól kell félnem 91 Elmegyek, elmegyek, messze földre megyek 46 Elment a kisasszony, Trézi 119 Elment az én babám, itt hagyott engemet 16 Elment, elment a vén ember 197 Elmentem én a szőlőbe 39 Elszakadt a buza töve 64 Elvettem egy vén leányt 113 Encze, Bencze, kis medencze 86 Erdő, erdő, beh szép kerek erdő 45 Erdő, erdő, de magas vagy 57 Esik eső, látom én azt 70 Este van a leánynak 66 Ez a derék legény házasodni akar 116 Ez a pohár bujdosik 85 Ez a szemem, ez az egyik 54 Édes anyám rózsafája 169 Édes anyám sok szép szava 170 Édes anyám szült engem a világra 141 Édes dudu, duduskám 4 Éljen, a ki most issza ki borát poharából 83 Én fehér kezkenőt veszek 72 Én Istenem beh szép élet 74 Én vagyok a petri gulyás 162 Én vagyok az, a ki voltam 72

Fáj a szivem, megvallom 41 Fehér László lovat lopott 188 Fekete pántlikám 43 Fekete városban fehér torony látszik 63 Feljött már a hajnal 10 Felkel jó hajnalban a szántó álmából 164 Felszállott a páva 146 Felülről forditott a szél 42

Gyászos én életem 131 Gyere be, gyere be, gyönyörű kis madár 61 Gyere haza, édes anyám 192 Gyöngy élete a leánynak 65

Ha betekintsz a szegedi csárdába 200 Ha én páva volnék 3 Ha én rózsa volnék 7 Ha gyönyörüségesen 163 Hajnal, hajnal, hajnal akar lenni 14 Hajtogassuk a kancsókat 84 Hajtsd ki babám, az ökröket 37 Halok halálomért 6 Ha nekem szóltál volna 12 Haragszik a gazda 88 Haragszik a rózsám anyja 38 Haragszom az olyan szóra 50 Ha te elmégy, én is el 45 Három árva sirdogálva 186 Három éli van a sásnak 116 Három ut előttem: melyiken induljak 61 Házasodtam, beh rosz fajta 44 Hej beh szépen világit 9 Hej csillagom teremtette 30 Hej pajtás, beh nevetem 155 Hervad az a rózsa 11 Hogyha szépet veszek el 115 Hogy mehetnék én te hozzád 121 Hogy tarlót kaparni 58 Hol jártál violám, ilyen korán 17 Hol voltál te, kis nyulacska 20 Hozz bort, kocsmárosné 145 Hótul fehér a gyöngyösi hegytető 23

Ifju varju, keresztről csak azt kiabálja 110 Igyunk barátim, csendesen 82 Isten áldjon meg, édes barátom 135 Isten átkát nem kivánom 67 Isten hozzád, édes eszem 86 Isten jó nap! biró gazda 179 Jaj beh illik a huszárnak 175 Jaj beh sáros ez az ut 38 Jaj beh sokat, jaj beh régen 59 Jaj beh szegény legény vagyok 103 Jaj be szennyes a kendője 32 Jobb Mátyás nap után bizni jéghez 112

Káka tövin költ a rucza 21 Kedves, jó barátom 87 Kerek az én subám alja, de drága 26 Kezemben a csákány nyele 144 Kék eres a szölőlevel 71 Kicsin vagyok én 59 Ki ki ki ki ki ki 60 Kilenc hete, mióta itt halászok 48 Kincsem, komám asszony 129 Ki nem kap a házasságon 115 Kiöntött a Duna vize messzire 68 Kisérj ki rózsám, siromig 8 Kis kutya, nagy kutya 48 Kocsmárosné, gyujts világot 150 Kósza Pista csárdában ül 151 Közel a tél, mén a fecske 60

Lám megmondtam, sólyom madár 182 Lám, megmondtam tegnap este 125 Lányok fonják a len szöszt 62 Lányom, lányom, gyöngyvirágom 41 Lehullott a csillag 33 Lisztet pénzen vettem 60 Lóra, csikós, lóra! elszaladt a ménes 157

Majd eljön már a durva tél 108 Már énnékem megesett 73 Már én nem beszélek nagyon 44 Már mi nálunk verbuválnak kötéllel 169 Más a veréb, más a fecske 49 Meghalok én már minden nap 57 Meghalok, meghalok 6 Meghalt a juhász 146 Megizentem az édes anyámnak 24 Meg kell a buzának érni 20 Megkérette anyámat 193 Meg ne mondja komám asszony 133 Megöltek egy legényt 183 Megvettem a szeretőmet 48 Megvirrad még valaha 80 Menj el édes fecském, violám köszöntsed 29 Menjetek el Sári biróékhoz 184 Menj szeretőm ablakába 27 Messze jártam házasodni 109 Még a buza ki sem hányta a fejét 196 Még azt mondják a kapások 89 Mért nincs minden lánynak 67 Micsoda lárma az 152 Mig a világ világ lesz 28 Mikor engem férjhez adnak 191 Mikor én kis gyermek voltam 36 Mikor én nőtelen voltam, oda 104 Mikor katonának mentem 172 Mikor még én kicsin voltam 147 Mikor masirozunk, kapitány uram 174 Mikor viszi a kis lány a vizet 67 Mindennek van szeretője 122 Minek az a pörge kalap 122 Minek nekem ez a város 51 Most akadtam egy csorgóra 52 Muljon el a világ 88 Ne haragudj, rózsám, azért 55 Ne is ugorj a hol árok nincsen 27 Ne készits nagy palotákat jó barátid számára 124 Nem anyától lettél 5 Nem átkozlak, nem szokásom 36 Nem bánom, hogy parasztnak születtem 157 Nem ér az a béres 152 Nem iszom bort, csak a szőlő levét 149 Nem jöttem volna én ide 73 Nem kell nekem papiros 176 Nem kell nekem sem cziprusi 94 Nem szakaszt az rózsát, ki felettébb óvja 23 Nem szólok én, csak hallgatok 170 Nem vagy legény nem vagy 48 Nem vagyok én oka semminek 29 Nem vagyok én paraszt ember 117 Nem voltam én addig beteg 149 Nézd meg lányom, nézd meg jól 181 Nézz, rózsám, a szemembe 57 Nincsen apám, nincsen anyám 70 Nincsen kedvem, nincsen 20 Nincsen kedvem, nincsen, mert nincsen 62 Nincsen nekem semmi bajom 105 Nincsen szerencsésebb a paraszt embernél 137 Nincsen széna, nincsen abrak 145 Nincs szebb virág a rózsánál 31 Nosza örüljünk 85 Nyomoruság az életem 132

Oh beh esik, oh beh borul 64 Oh én édes komám uram 195 Oh gyönyörü tavaszidő 187 Olyan a szemed járása 63 Olyan fürge, mint az ürge 111 Pázsitos udvaron lakik a szegénység 128 Pest mellett van egy kertecske, kuk 53 Piros alma gömbölyű 54 Porzik a berényi utca 56

Rába mellett mi történt 108 Rákos mezőn egykor pesti vásárrul 127 Reménység az embert gyakorta táplálja 136 Retteg pej paripám 56 Rezes pinte, csutora 92 Ropog a hó a láb alatt 89 Rózsa, rózsa, piros rózsa 39 Rózsa vagy, rózsa vagy 14 Rózsám, ha szeretnél 6 Rózsám kertje alatt mentem 15

Sárga ló, sárga ló, arany patkó rajta 171 Sem eső nem esik 10 Sirhat az az édes anya 170 Soha sem cselekszem 53 Soha sem vétettem Székes-Fehérvárnak 173 Söprik a füredi utczát 201 Szakasztottam rózsát, fehéret 30 Szegény legény vagyok én 143 Szegény legény vagyok én 142 Szerelem, szerelem 10 Szerelem van minden fűben, minden fában 50 Szerettelek esztendeig 24 Széles az asztal 88 Széles viz a Duna 56 Szép madár a föcske, szépen föcsög 165 Szintelen, szintelen 123 Szomoru az idő 65 Táncz közben 99 Te voltál szeretőm, te, te 49 Tizenhat esztendős voltam 144

Ugy ég a tüz, ha lobog 143 Ugy meg vagyok határozva 39 Uram, uram, biró uram 202

Vajjon mit irjak rózsámnak 18 Van kökényfa, de nincs rajta 66 Van szeretőm, kettő, három 40 Vasárnap bort iszom 82 Verd meg uram, azt a szivet, haja haj 58 Vetettem violát 44 Végig mentem egy asszonynak az udvarán 69 Viczeispán, perczeptor, főnotárius 107 Vigan barátim, csak igyatok 90 Voltam én már gazdag is 58 Volt egy szegény ember 106 Volt nekem szeretőm 7 Vörös bársony süvegem 55

Záporeső után 11 Zöld a kökény, majd megkékül 15 Zöld erdőben jártam 61 Zöld halomnál zug a malom 68 Zöld levelű gyöngyvirágszál 16

Pest, 1857, Nyomatom Landerer és Heckenastnál.

[Transcriber’s Note:

Alternative spellings have been retained as they appear in the original.