Part 3
(Sikoltoz.) A fene egye meg kend politikáját!… Az ördög bujjék a kend ujságjába!… Nem hagysz, te címeres akasztófavirág, te bélyeges gazember, te semmiházi kutya, te!… Te mersz én rám kezet emelni, te vén akasztani való, te! Hát ki vagy te, mi vagy te, te pokolravaló vén bűnös, te!… Te rossz lélek, aki vén fővel el tudja csavarni egy fiatal teremtésnek a fejit, osztán egy kettőre magáho véníti! Még e mondja, hogy nem tud mit gyónni a papnak! Hisz annyi a bűne, hogy egy hétig szuszt se vegyen, el nem bírja sorolni a papnak! Ez a csaló gazember, aki olyanokat fundál ki, amiről az öregapám se hallott, aki követ köt a mázsa fenekire, ha valamit vesz, aki a kehes lovát pálinkával riszegíti, ha el akarja adni, a legjobb rokonját is mízes madzaggal tartja, ha meg akarja csalni! Hiszen nekem eszem se vót ilyen agyafurt huncutságokról, amiket ez kifundál az ostoba fejivel ez a született hazug, akinek két szava nincs együtt, akit el lehessen hinni, mer mán úgy megszokta a hazudást, hogy még az ellenkezőjét se lehet elhinni annak, amit mond!… Ez a részeg disznó, aki nem átall pájinkát inni a szent mise előtt… ez a cégéres bűnös, aki mind a tíz parancsolat ellen vét legalább hétszer egy héten… ez a szoknya bolond, aki minden lány után odaszagol, aki pesti cifrák után elenyeg, a feleségét meg a guttával ütteti!… Hogy még e vesz botot a markába, botot én rám te kutya! Mikor engem az édes anyám egy rozmaringszállal meg nem suhintott soha!… Ezt gyónd meg a papnak, hogy olyan penitenciát szabjon rád, az a drága rózsaszinü tisztelendőcske, hogy a bőr legyüjjön a térgyedrül, mint mikor a kappant kopasszák!… De iszen majd keresek én magamnak, aki engem megbecsül, majd lelek én! Mert ha három araszra felnyitod is a szemed és ahány juk van rajtad, minddel nézel is, mégis megcsallak!… (Elhallgat, pityereg.) Amilyen szerencsétlen vagyok ezen a világon…
AZ EMBER.
(Békésen, elhallgatta a beszédet s az ujjain számolta, miket mond az asszony.) No látod asszony…
AZ ASSZONY.
(Felpattan s mint a kotlós néz szembe az urával, hogy még mit mer ez mondani.)
AZ EMBER.
Ez a politika!
AZ ASSZONY.
Micsoda!
AZ EMBER.
Látod Eszter fiam, ez a politika, mondok, hogy én egyet se tudtam vóna gyónni a papnak. Hát hogy politikábul egy kicsit megmérgesítettelek, most mán minden ujjomra van egy gyónni való vétkem! Csak meg kell zsákolni az asszonyt, akkor nem kell soká törni az embernek a fejét, hogy mit vétett, mert valamit egész esztendőn át tettem, mind szememre hánnya. De sőt még olyat is eszembe juttat, amelyre nem is gondoltam volna!
AZ ASSZONY.
Vessz meg!
AZ EMBER.
Most mán érted azt is, minek olvasok én ujságot! Hát Eszter fiam, téged egy kicsit megdiskuráltattalak, hogy legyen mit mondani a papnak! Ujságot meg olvasok, hogy legyen mit predikálni a kocsmában a komáknak…
AZ ASSZONY.
Fúlj meg!
AZ EMBER.
Mondtam, hogy ne kivánd…
AZ ASSZONY.
Nesze! (Kapja a vizes tálat, amiben egy-két hámozott krumpli már van s a nyakába zudítja az urának.)
AZ EMBER.
(Prüszköl.) Hát ugyi, hogy nem való asszonynak a politika… a macska rugja meg ezt a sufragétát!… Ej, ej… no… be rámtromfolt!
(FÜGGÖNY.)
TARTALOM:
Aranyos öregek 5 Tökmag 41 A kapuban 55 Politika 67