Székelyföldi gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 7. kötet
Part 8
(_Csekelaka_.)
89.
Iszom, iszom, mulatozom, Róllad rózsám gondolkozom. Iszom máról, hónapszámról, Tizenkét véka buzáról. Holnap a feleségemet, Azután a gyermekemet. Eladom a csizmám szárát. Kifizetem a bor árát.
(_Szováta_.)
90.
Csizmadia legények Csillárum haj! Nyolczan ülnek egy lóra, Csillárum haj! Ugy mennek a jó borra. Csillárum haj! Parancsolnak kocsmárosnak, Mérjen egy deczit nyóczuknak. Csillárum haj! Azt se tudják kifizetni. Az ablakon szëgdësnek ki. Csillárum haj!
(_Nyárád-Szentanna_.)
91.
Kicsi lányka, hol van anyád? A csap alá húzta magát. Hej az adtát, az irgalmát! De jó helyre húzta magát.
(_Magyar-Bükkös_.)
92.
Adjon Isten eleget, A pohárnak feneket, Hogy ihassunk eleget.
Adjon Isten még többet, Vegye el a feneket, Hogy ihassunk még többet.
(_Magyar-Bükkös_.)
93.
Addig ültem a tüzhelyen Mig kiégett a pendelyem. Pedig csak egy pendelyem vót, Azon is hetvenhét fót vót Hej dunnárum! Hej dunnárum!
Szombaton szapulót raktam, Komámasszonyt átalcsaltam. A félkupást telekaptam, Komámasszonyt megkináltam. Hej dunnárum! Hej dunnárum!
(_Tompa_.)
94.
Hétfőn a szapulót raktam, Egész héten mind szapultam: Hajdinárom! Komámasszonyt mosni hittam, S egész héten mind sujkoltam; Hajdinárom! Egyet, kettőt kappintottam S hármat, négyet kortyintottam. Hajdinárom!
A borjukat kihajtottam, S komámasszonyra találtam, Hajdinárom! S addig, addig diskuráltam, A borjukat visszavártam; Hajdinárom! Az uramnak azt hazudtam, Borjuk után nyargaloztam. Hajdinárom!
(_Szent-István_.)
95.
Azt csak a féllitres tudja, Reczecze. Hová lett a szuszék búza. Reczecze. Jámbor uram azt gondolja: Reczecze. Hogy a póczegér elhordta Reczecze.
(_Szent-Gericze_.)
96.
Féllitres van a kezembe, Megütlek én asszony vele. Ha megütlek, meg is bánom, Te vagy az én kedves párom.
Nincsen nekem jobb emberem, Mint gyermekem s feleségem: Ha megütöm, ha megverem, Nincsen nekem jobb emberem.
(_Szováta_.)
97.
Zöld mezőben legel a bárány, Hej, de hamis a barna leány; Sötét szeme, csókra termett a szája, Hamis annak minden felgondolása.
Zöld mezőben legel a kecske, Hej, de hamis a barna menyecske: Férjeura a kocsmákat járja, Ő pedig a szeretőjét várja.
(_Nyárád-Szentanna_.)
98.
Volt énnekem jó dolgom, Soha sem volt rossz dolgom… De most van. De most is csak azér van; Mert az uram sűrün jár… A korcsmába. De ő arról nem tehet, Mert a gyomra beteges… Szegénynek.
(_Parajd_.)
99.
A pálinka nem rozsdás, Jobb mint a káromkodás. Ha pálinka nem volna, Részeg asszony se volna. Nem csettegne, pattogna, Veretlen megmaradna.
(_Parajd_.)
100.
Pálinkát iszom én, nem bort, Egyék a fene mind sógort. Bort iszom én nem pálinkát, Asszonyt szeretek, nem leányt.
(_Bordos_.)
101.
Három csirke, egy kakas! Vas Pistáné nagy akas, Ha a tyúkot megkapja Ruhájába takarja, Pálinkáér eladja.
(_Magyar-Bükkös_.)
102.
Orsó, guzsaly, matola! Vesztél volna pokolba. De nem kell nekem semmi jó, Sem a guzsaly, sem orsó, Csak a pálinkás korsó.
(_Csekelaka_.)
103.
Ne menj pajtás vidékre, Szolokmába, Ne bizzál a szolokmai barátba. Szolokmai jó barátod jól ellát, Ha van pénzed, avval veszen pálinkát.
(_Egrestő_.)
104.
Istvánházán ej, haj! Megdrágult a pálinka. Egy liternek harminczhat vas az ára. No hát fiuk itt a litres igyatok, A lányommal reggelig mulassatok. Nem kell nekem ej, haj! A ked lánya mer’ csalfa, Nem kell, mer hát, firhangos az ablaka, Nekem pedig dologra kell az asszon, A ked lánya majd elbarnul a napon.
(_Magyar-Bükkös_.)
105.
Ne búsuljon nénémasszony, Itthon van már a menyasszony. Nem kell neki az orsó, Csak a pálinkakorsó. Kutya legyek, felakasztom magamat, A féllitres megeszi a napomat.
(_Magyar-Bükkös_.)
106.
A leányok mind azt mondják: Hogy a pálinkát nem isszák. De a kontyot ha felcsapják, Biz a pálinkát megisszák. Nem kell nekik az orsó, Csak a pálinkáskorsó.
(_Balavásár_.)
107.
_Asszony:_ »Jere haza a kocsmából részegesek czimere!« _Férfi:_ »Hát még te is itten dörmögsz gyermekek ijesztője?« _Asszony:_ »Ó te részeges kancsó!« _Férfi:_ »S mindig innám, jaj de jó!« _Asszony:_ »Ó te részeges kancsó!« _Férfi:_ »S mindig innám, mindig innám, mindig innám, jaj de jó.« _Asszony:_ »Jere haza, az adósok kihúznak a hitelér’.« _Férfi:_ »Menj csak haza, mond meg nékik, itt is sok kell a borér’.« _Asszony:_ »Nem hallgatnak szavammal.« _Férfi:_ »Fizesd ki párnáiddal.« _Asszony:_ »Csizmát, bundát kéne venni, itt vannak a hidegek.« _Férfi:_ »Rakok botot a hátadra, attól lesz majd meleged.« _Asszony:_ »Ó ne őjj meg a hideggel!« _Férfi:_ »Hallj meg Isten hirével« _Asszony:_ »Mit mondana öregapád, ha sírjából felkelne?« _Férfi:_ »Száz itcze bort örömében az asztalra tétetne.« _Asszony:_ »Ó te részeges kancsó« _Férfi:_ »S mindig innám, s mindig innám, mindig innám, jaj de jó.« _Asszony:_ »Abból nem kapsz vén disznó«.
(_Nyárád-Cserefalva_.)
V. ÁTKOZÓDÓ DALOK.
1.
Felsütött a nap sugára Egész világ ablakára. Vajon annak mi az oka, Az enyimre nem süt soha? Talán meg volnék átkozva: Az anyámtól, az apámtól Vagy a testvérbátyáimtól.
(_Lőrinczréve_.)
2.
Járok az utczán bánkodva, Mintha meg volnék átkozva: Vagy apámtól, vagy anyámtól, Vagy a jegybeli mátkámtól.
(_Lőrinczréve_.)
3.
Nem kell nekem bú kenyere, Kinek tetszik, hát csak egye. Bolond volnék, ha búsulnék, Ha szeretőt nem tartanék.
Tartottam én egy kis barnát, Más éli vele világát. Hogyha éli vigan élje, Husvét napját meg ne érje.
(_Farkaslaka_.)
4.
Magas a torony teteje, Az én rózsám építette, Czitrusfából kimetszette, Rózsafával beültette. Én ültettem egy rózsafát,[18] Más éli vele világát.[18] Ki elvette éljen vele, Öljé meg a bánat vele.
(_Parajd_.)
5.
Rég megmondtam gyenge babám, ne szeress, Nincs egyebem, mit a két karom keres. Szeress olyant, kinek ökre, szekere, Gazdagitsd meg a patikát belőle.
(_Baczka-Madaras_.)
6.
A ki reám feni fogát, Egye fene az oldalát. Egyik felét tizenkettő, Másik felét huszonkettő.
A ki reám haragszik, Hideg rázza tavaszig; Tavasz után hat hétig, Mig a csihan kibúvik.
(_Lőrinczréve_.)
7.
Nyisd ki rózsám ablakodat, Hagy mondjam el panaszomat. Nyisd ki, nyisd ki! mind a kettőt: Én voltam a te szeretőd.
Te voltál szeretőm nem más, Álljon beléd a nyilalás; Egyik felől tizenkettő, Másik felől száz meg kettő.
(_Csombord_.)
8.
Nem bánom már rózsám: Legyen földidulás. Jusson az eszedbe Sok erős fogadás. Teremtsen az Isten Belőled egy csodát, Csodálkozzék rajtad Széles e nagy világ.
(_Magyar-Becze_.)
9.
Árva vagyok, árva, Mint mezőn a talló. Mind a kinek ékességét Elvette a salló. Nekem is elvette Egy semmirevaló. Ássa ki a szemit Két fekete holló.
(_Magyar-Lapád_.)
10.
Piritusból csinálják a pálinkát, Azért nem lát senki rajtam jó gúnyát Bár csinálnák édes tejből, eczetből, Tolvaj zsidó nem élnél a zsebemből.
Czoki k.... kivágom a szemedet, Megetted a nyári keresetemet; Ha megetted, éljél vele hasznodra, Minden este törjön ki a nyavalya.
(_Rákos_.)
11.
Gyenge rózsám, de megszomorítottál: Fér’hez mentél, nekem semmit sem mondtál. Verjen meg az egek ura hajnalra; Mikor a pokróczot húzod magadra.
(_Mogyorós_.)
12.
Verd meg Isten az irigyet! A ki tőlem el nem férhet. Vedd el a szeme-világát, Hogy ne lássa szép világát. Ne lássa világ szépségit, Tapogassa a hid végit, Ugy keresse a kenyerit.
(_Csekelaka_.)
13.
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél. Arról se tehetek, hogy mást kerestél. Keress olyat kinek ökre, szekere. Kivánom, hogy egy órát se éjj vele.
(_Kelementelke_.)
14.
Hogyha elhagysz, járj békével; Megfordított szerencsével. Elmentedet, hej, de bánom! Visszajöttöd nem is várom.
Ha visszajössz, ne jöjj hozzám, Vetett ágyam, hideg párnám. Fü nőtte be küszöbömet. A kit keressz úgy sem leled.
(_Mogyorós_.)
15.
Esteledik, a nap halad, Tőlem a rózsám elmarad. Esteledik, a nap nyugszik, Tőlem a rózsám búcsuzik. Gyászba borút j-az hajnalom, Nincs szivembe nyúgudalom, Mert elhagyott a kegyetlen, Verje meg őtet az Isten. Vár’ meg, vár’ meg te kegyetlen, Mert megvér téged az Isten. Verjen is meg, azt kivánom: Szeretetlen társat adjon, Lelked vele ne nyugodjék, Bággyadt tested ne aludjék, Szived rólam gondolkozzék; Lábad akárhol sétáljon, Szemed mind utánam járjon. Szemed akárkit szeressen, Szived engem ne felejtsen.
(_Maros-Csucs_.)
16.
Tudod rózsám, mit fogadtál, Mikor kis kertembe jártál? Rózsát kértem, csókot adtál, Jaj, de hamisul megcsaltál! Csaljon meg téged a halál, Mikor jobb kedvedbe talál. Mikor legjobban lesz dolgod, Egyenek a sürü gondok. Mikor a legboldogabb vagy, Ne tudjad, hogy hányadán vagy.
(_Magyar-Csucs_.)
17.
Vót szeretőm, vót egy bogjas. Elhagyott a nagy bolondos. Ha elhagyott, ő bánja meg, Kérem az Istent: verje meg. Ha megveri, ugy megverje, Ne legyen több szerencséje.
(_Csombord_.)
18.
Ugye babám, nem nagy átok? Tiridaradilaj dilajdom. Száradjon el kezed, lábod. Tiridaradilaj dilajdom. Ugye babám, sok szép idő? Tiridaradilaj dilajdom. Száradjon beléd a tüdő. Tiridaradilaj dilajdom. Tizenhárom esztendeig, Tiridaradilaj dilajdom. Nyomjad az ágyat fenékig. Tiridaradilaj dilajdom. Tizenhárom szekér szalma Tiridaradilaj dilajdom. Rothadjon el az ágyadba. Tiridaradilaj dilajdom. Tizenkét ökörnek ára Tiridaradilaj dilajdom. Keljen el a patikába. Tiridaradilaj dilajdom.
(_Szováta_.)
19.
Szerelemből fütyörészget a madár, Egyik ágról a másikra szálldogál. Kis madárka, szállj le az én babámhoz Mondjad legyen hű az ő galambjához.
Sietve száll egy kis madár énhozzám, Azt csicsergi, hogy hűtelen a babám. Ha hűtelen, érje meg hát a napot: Az csalja meg, kiért engem elhagyott.
(_Magyar-Bükkös_.)
20.
Verjen meg az Isten rózsám! Se nem velem, se nem mással, Csak egy szeretetlen társsal. Szép se legyen, jó se legyen, Téged mégis ne szeressen. Gyermeked is annyi legyen; Két tüszelyen el ne férjen. Búzád csak egy szem teremjen. Közepe egy csepp se legyen. Három szekér széna, szalma! Mind gané legyen alatta. Verjen meg az én szám átka: Feküdj fekete hagymázba, Kötelen fordulj az ágyba. Mozsdóvized vérré váljék, Törölköződ lángot vessen, Hogy tégedet elégessen. Út előtted galyasodjék, Utánad meg párosodjék.
(_Magyar-Bükkös_.)
21.
Verje meg az egek ura, Ki más szerető rontója. Nem voltam senki rontója, Senkinek rosszkívánója. Nem rontottam, kerítettem, Azér’ nem ver meg az Isten.
(_Miriszló_.)
22.
Úgy száradj ki a világból, Mért csaltál ki Csíkországból? Ne legyen szívednek nehéz, Ha idegen országba méssz.
Hunczut pogány boér’ Istentelen leányhóhér: Piros késed kifordujjon, Az is a szívednek álljon.
A csárda is gyuladjon ki, A hol te meg fogsz pihenni.
(_Szent-Erzsébet_.)
VI. VEGYES DALOK.
1.
Tubarózsa, nincs illatja, Galambomnak nincsen anyja. Ha nincs anyja, vagyon apja, Ki gondot viseljen rája.
(_Szent-Demeter_.)
2.
Hull a fának a levele, Hervad a szivem gyökere. Hadd hervadjon, hadd lankadjon, Csak az Isten el ne hagyjon.
(_Nyárád-Cserefalva_.)
3.
Az én babám olyan beteg, Talán meg es hal. Ha meg nem hal kénokat lát, Az is nekem baj. Adsza rózsám a jobb kezed, Fordujjunk egyet, Menjünk ki hát a kis kertbe, Ott szedjünk meggyet. Már le is szedtük a meggyet Minden ágáról, Lehullott a piros rózsa Két orczájáról.
(_Ózd_.)
4.
A felszegbe rózsa terem, Az alszegbe petrezselyem. Ha a felszeg rózsa vólna, Mégse szakasztanék róla. Ha az alszeg tövis volna, Mégis ösvényt vernék rajta.
(_Balavásár_.)
5.
Leszakadt a kútam gémje, Nem itathatok estére. Pántlikát kötök a gémre, Mégis itatok estére.
(_Lőrinczréve_.)
6.
Ha belőlem most egy fecske válhatnék, Kedves babám ablakára szállanék. Jobb kezemmel kopogtatnám ablakod. Nyisd ki babám, ereszd be a galambod.
(_Magyar-Bükkös_.)
7.
Leszállott a fecskemadár a kertbe, Mért hagyod el az uradat menyecske? Ha jó voltál szeretőnek, Mért nem vagy jó feleségnek?
(_Tompa_.)
8.
Házamhoz szakadt egy fecske, Úgy rúg, úgy döf mint egy kecske. Megmondtam házam népinek: Hagyjanak békét fecskémnek. Visszagyün ő nemsokára, Kivánatos szállására.
(_Lőrinczréve_.)
9.
Éjfélekor szok a kakas szólani, Kedves lányom, ne felejkezz bejönni. Édes anyám, ne féltsen ked engemet, Mert nem eszem meg a becsületemet.
(_Magyar-Bükkös_.)
10.
Fenyőkútnak erdős mezejében Szól a kakuk a fa tetejében. Még a kakuk is mind azt kiáltsa: Aludj, aludj Istennek bárányja.
(_Szováta_.)
11.
Kicsi madár, hogy tudsz élni? Mikor te nem tudsz beszélni. Látod, én tudok beszélni, Mégis alig tudok élni.
Kicsi madár jaj de fenn jársz! Mi az oka, hogy le nem szállsz? Leszállanék de nem merek, Irigyemtől nagyon félek.
(_Szováta_.)
12.
Tiszta buza ki se hánta a fejit, Kicsi madár mind elhordta a szemit. Kicsi madár, hadd meg bár a kalászát, Miből süssünk a babámnak pogácsát.
(_Szováta_.)
13.
Vajjon ki járt kis kertembe Fekete galamb képébe? Szedi virágomnak lombját. Rozsmarintomnak bimbóját.
Kerted alatt csipkerózsa, Ne menj kis lány a fonóba! Elszólták a becsületed. Nincsen ott már mit keresned.
(_Magyar-Bükkös_.)
14.
Tizenkilencz esztendeig Jártam hozzád guzsalyosba, Mégsem estél gyalázatba. Más csak egy hónapig jára, Látod rózsám, meggyaláza.
(_Csekelaka_.)
15.
Balavásár híres város, Leány, legény barátságos. De Nagy-Kend még hiresebb, Leány, legény ügyesebb.
(_Nagy-Kend_.)
16.
Martonosi csereerdő, De szép cserefa nőtt kettő. Ha egyiket levághatnám, Magamat lepadalhatnám.
(_Martonos_.)
17.
Sok az irigy a faluba, Öt, hat ül minden kapuba. Jobbról ülnek az irigyek, Balról a kik ingerelnek. Mindig rólam hajcsák a szót, Magam felől nem hallok jót.
(_Egrestő_.)
18.
Zúg a vihar, recseg a nád, Irigyem az egész világ. Irigyeim annyin vannak, Mind a kutyák, úgy ugatnak.
Adok nekik egy-két napat, Hadd ugassák ki magokat.
(_Magyar-Bükkös_.)
19.
Annyit hajtok irigyemre, Mint a ruhám kötőjére. De arra még többet hajtok, Ha lehull, utána kapok.
(_Magyar-Becze_.)
20.
Széles Rajna vize, Keskeny palló rajta. Ügyelj kedves rózsám: Ne paczérozz rajta, Mert ha belemerülsz Soha ki nem kerülsz.
(_Czikmántor_.)
21.
A vacsoracsillag felsütött az égre, Ne bogarássz lányom este a sötétbe. A fehér galambnak szennyes lett a szárnya, Nem mossa le azt már a Marosnak habja.
Títottalak lányom, hej, de mind hiába, Belementél, bele, az elkárhozásba. Te még boldog lehetsz, Isten tudja hogyan… De a szégyenedet én kell sírig hordjam.
(_Szent-Erzsébet_.)
22.
Szép a csillag, homályos a holdvilág, Jó annak, ki becsületjére vigyáz. Én a tavaly nem vigyáztam reája, Beleestem a nagy világ szájába.
(_Nagy-Kend_.)
23.
Kis kertemet beültettem tavasszal, Rezedával, liliom s buszujóval. Ki-ki kőttek egyenkint, El szeretném adni mind, De most mindjárt.
(_Nyárád-Szentanna_.)
24.
Kimentem én a tanyára, Ráléptem egy tök injára; Tök injáról, tök injára, Vágyik szivem gazdagságra. Azt az Isten meg is adja, Hogyha van énreám gondja.
(_Lőrinczréve_.)
25.
Hallottam is, tudom is: A hány kis lány, mind hamis, Mikor imádkozik is. Mikor imádkozik is; Rosszat gondol akkor is.
(_Csekelaka_.)
26.
A faluban nincs több leány csak három, Mind a három künn van az aratáson. Kék pántlika lobog karcsu derekán, Jaj de lassan hajlik a marok után.
(_Kelementelke_.)
27.
Medecséri hármas határ, Ott terem a hires kis lány. Minél szélesebb a határ, Annál híresebb a kis lány.
Medecséri nádas berek, Ott terem a híres gyerek, Minél nádasabb a berek, Annál híresebb a gyerek.
(_Tarcsafalva_.)
28.
Kimentem a zöld erdőbe sétálni, Leültem a zöld fa alá nyugonni; Oda jöve fülemile kis madár, Hozott nekem körme között czédulát, Abba láttam szeretőmnek szándékát.
Abba vala egy ölelés, egy pár csók, Édes rózsám azt a gyűrüt, melyet adtam, Add vissza, Hogy a leányságom Fordítsam vissza.
(_Szováta_.)
29.
Kezembe van már az útilevelem, Piaczszerte eltött minden jó kedvem. Sok víz lefoly Bálintfalva megyébe, Míg meglátnak engem Szent-Gericzébe.
(_Szent-Gericze_.)
30.
Loptam lovat hatszázhatat, Mégse csengettem a vasat. Bátyám csak egy tyúkot lopott, Mégis ráverték a vasat.
Mégis ráverték a vasat Az enyedi serház alatt. Az a serház lángot vessen, Rólam a vaszár leessen!
Lehullott rólam a vaszár, Zsandár legyen, a ki elzár.
(_Csombord_.)
31.
Sárga zsinór, selyem sujtás, Este hova megyünk pajtás? Ide s tova az utczára, Egy kis leány bosszujára.
(_Csekelaka_.)
32.
Miriszlói nagy hegy alatt, Szántottam egy jó darabat. Vetettem beléje borsót, A legénynek be koporsót. Vetettem beléje lencsét, A leánynak jó szerencsét.
(_Miriszló_.)
33.
A ki legény jőjjön velem kaszálni! Ne csak mindig a lányokkal cziczázni. Vágok én még olyan rendet a réten, Kilencz kis lány se szedi fel a héten.
(_Maros-Décse_.)
34.
Megfogtam az eke szarvát, Felszántottam kertem alját. Ne teremjen földi-borzát, Hanem csak mind bazsarózsát.
(_Kibéd_.)
35.
Csötörtökön este Jártam hozzád lesbe. Láttam, pánkát sütöttél, Hej, de bé nem eresztél, Ó be éhes voltam!
A múlt szombat este Jártam hozzád lesbe. Esett a hó, fútt a szél, Hej, de be nem eresztél, Ó de nagyon fáztam!
(_Tompa_.)
36.
Három éle van a késnek, Nincs Istene a legénynek. Nincs Istene, nincs Jézusa, Mennyországba’ sincsen jussa. Pokolba is csak egy szikra, Azt is árendába birja.
(_Tompa_.)
37.
Szőllőtőke, venyige! Rászállott egy gerlicze. Nem gerlicze, sarmantyu, Ölelj meg barna fattyu!
(_Csekelaka_.)
38.
Legény vagyok a csárdába, Legény az Isten házába; Koporsóm is magyarfajta. Azon van a nevem rajta.
(_Koronka_.)
39.
Három águ gesztenye, Vidd a falu végére, Add oda egy legénynek, Sipos Mihály nevünek.
Ha megkérdi, hogy ki kűdte, Kovács Rézi nevű kűdte; Ha még egyszer kűdne is, Megcsókolnám százszor is.
(_Miriszló_.)
40.
Az enyedi kerek erdő! Benne sétál rózsám kettő; Viseli a négyszél gyatyát, Lábán a sarkantyús csizmát. Összeveri pettyelt módra, Mind úgy hull a rózsa róla.
(_Kibéd_.)
41.
Vajjon hua lett a rózsám? Talán harmatot szedni jár? Immár a nap délfelé jár, A harmatot felszítta már.
Vajjon hol van a galambom? Nincs aratás, hogy arasson, Lakzi sincs, hogy ott múlasson.
(_Magyar-Bükkös_.)
42.
Nyisd ki rózsám a szemedet! Ereszsz be engem, ha lehet! Mert engem a csendőr keres.
Keresett a csendőrkáplár, Mert nagy kárt tettem a pusztán. Kit fegyverrel, kit puskával, Kit kétágú vasvillával.
(_Lőrinczréve_.)
43.
Hej éd’sanyám, hej éd’sanyám Ereszszen el a bálba! Ott láttam a kedves rózsám Tiszta fehér ruhába.
Tiszta fehér a ruhája, Szemöldöke fekete; Bár az Isten, bár az Isten Nekem adná szüretre.
(_Magyar-Bükkös_.)
44.
Tua ki a Csengőbe, Rózsa terem a fűbe, Eredj Máris szedj egy párt; Kis Pistának bokrétát.
Kötök biz én szegénynek, Mint egy ügyes legénynek, Az ügyesnek, a jónak, Az ügyibe valónak.
(_Miriszló_.)
45.
Apró kicsi tejes málé, Nincs szebb élet mint a lányé, Mert lefekszik vetett ágyba S úgy alszik ott mint egy páva; De a legény mint egy kutya Kuczorog egész éjszaka.
(_Csekelaka_.)
46.
Megáldja az Isten Ki bölcsőm rengette, Ki gyenge testemet Vizbe fürösztette: A ki megtanított Gyenge szót szólani, A ki megtanított A lányokhoz járni.
* * *
Vótál anyám vótál, Méhedben hordoztál, Kilencz hónap múlva A világra hoztál. Gyenge gyócsruhával Ingem takargattál. Rengetgettél volna Rengő bölcsőjibe, Rengetgettél volna Maros fenekibe. Mikor fürösztöttél Gyenge meleg vízbe, Fürösztöttél volna Forró buzgó vízbe.
(_Bordos_.)
47.
Szovátai híd alatt Meleg forrásvíz fakadt; Én is ittam belőle, Mégse hótam meg tőle.
Szovátai híd alatt Rézsarkantyúm ott maradt. Eredj babám keresd meg, Ha megkapod, pengesd meg.
Szovátai hegy alatt Árulom a lovamat. Árulom a lovamat, S a lovammal magamat.
(_Szováta_.)
48.
Arra kérem a birót: Ne vegye el a fuvót. Várjuk haza nagyapót, Megfizeti az adót. Hajnalba, pirosba, Fuvóba, kohóba.
Ha nem szikrázik a vas, Nincs szalonna, nincs avas, Nincsen kalács a purdénak, Nincsen széna a csikónak. Hajnalba, pirosba Fuvóba, kohóba.
Kondorhajú feleségem, A jó Isten adta nékem, Az fog engem ébreszteni, Az fog engem megfésülni. Hajnalba, pirosba, Fuvóba, kohóba.
(_Szováta_.)
49.
Sárga murok, petrezselyem, Vajjon ki kertjébe terem? Sem enyémbe, sem máséba, Csak a Fülöp Sándoréba.
Nézz ki Sándor ablakodon, Ki sétál az udvarodon. Biró Anna köntösösön, Legyen tied örökösön.
(_Tompa_.)
50.
Veszek én szép feleséget, Isonyatu de szépséget. Salamonya, solomonya darmantyú. Drum, drum. Megtanítom seget verni Fel fog engem ébreszteni. Salamonya, solomonya darmantyú. Drum, drum. Megtanítja fuvót nyomni, Tüzet is fog gerjeszteni. Salamonya, solomonya, darmantyú. Drum, drum. Ha van fuvó, kalapács, Van a purdénak kalács. Salamonya, solomonya, darmantyú. Drum, drum. Ha nincs fuvó, kalapács, Nincs a purdénak kalács. Salamonya, solomonya, darmantyú. Drum, drum.
(_Czikmántor_.)
51.
Szürke lovam a nyeregbe; Virágom. Magam ülök tetejében, Virágom. Szürke lovam vigy odáig! Virágom. Szivem ne fájjon sokáig. Virágom.
Ne nézd rózsám szennyes vagyok, Virágom. Mert én kovácslegény vagyok. Virágom. Kovácslegény hajnalcsillag, Virágom. Ragyog mint a szenescsutak, Virágom.
Megütöm az üllőm szarvát, Virágom. Csókolom a babám száját. Virágom. Ne hidd el rózsám magadot, Virágom. Nem találsz te szebb virágot Virágom.
(_Szováta_.)
52.
Meguntam én a vándorlást, Más tűzhelyen vacsorálást. Házról házra kolindálást. Azt a soha meg nem nyugvást.
(_Magyar-Bükkös_.)
53.
Nincs jobb élet a miénknél, A vándorló legényeknél. Mík porcziót nem fizetünk, Mikor tetszik elmehetünk.
De a legény akkor hizik, Mikor egy kis jó bort iszik: De a mester hej! haragszik, Ha a legény nem dolgozik.
Hétfőn reggel bepakolunk, Kedden reggel masérodzunk; Masérodzunk, énekelünk, A világgal nem törődünk.
Mihelyt az erdőbe értem, A pendlimet[19] fődre tettem. Bús fejemet reá vettem. Fáradt testem pihentettem. Én Istenem rendelj szállást, Adjál egy kis megnyúguvást.
(_Maros-Vásárhely_.)
54.
Már én többet nem szógálok. Fazekas-legénynek állok. Czifra korsókat csinálok Csak szeretőmmel sétálok.
Már én többet nem szógálok, Asztalosinasnak állok. Czifra ágyakat gyalulok, Csak a rózsámmal mulatok.
(_Nyárád-Szentanna_.)
55.
Veres két szem, borbélylegény, Beteg lett a rózsám szegény. Enni vinnék, de nincs mibe, Eltört a bányai csésze.
Makfalvára megyek lakni Bányai csészét csinálni Abba viszek neki enni.
(_Sóvárad_.)
56.
Ha bányász vagy, ne búsulj, Életeddel ne gondolj; Vedd a fanczát a kezedbe, Egy szép kis lányt az öledbe Ej haj mulassunk, Úgyis a földbe bújunk.
(_Egrestő_.)
57.