Part 4

Lujza. Látom. Ah, Párizs! Milyen gyorsan robogunk.

Misch. Na hallod? Expresszen?

Lujza. Adtál a kalauznak borravalót?

Misch. Még nem. Fogja, itt van egy millió. _Pénzt nyujt hátra Mártonnak._

Lujza. Megérdemli, mert külön fülkét adott. Jaj de boldog vagyok!

Márton _cédulát ragaszt a ládára_. Foglalt szakasz!

Misch. Az a nagy köd ottan, az London.

Lujza. Arra is megyünk?

Misch. Hogyne. Az expressz mindent érint. Nézd a szép mezőket. A vetés jól áll.

Lujza. Hídon miért nem megyünk át?

Misch. Most megyünk át sok hídon. Erdők. Kertek. Nézd, vízesés.

Lujza. Gyönyörű villák. Ez már Olaszország.

Misch. Úgy van. Olajfák jobbról. Narancserdő balról.

Márton _a jobbszélre érve fütyül_. Ablakot becsukni! Alagút! _Kitolja őket a színpadról. Kívülről hallani a sustorgást. Már jönnek is be hátul, vissza a színpadra._

Lujza. Már látom a tengert.

Misch. Ott van. Most bukkan elő. Nézd, hogy süt a nap. Milyen finom publikum sütkérezik a parton. Készülj fiam, mindjárt megérkezünk.

Lujza. A poggyász? A vám?

Misch. Ne törődj vele. Az inasom elintézi. A titkárom is.

Márton _a kirakat elé kanyarodik a kocsival_. Riviéra! Kiszállni!

Misch. Csakhogy itt vagyunk. _Kiszállnak._ Gyere fiam és most légy nagyon előkelő. _Mártonhoz_. A poggyászt a Hotel de Milliónba!

Márton _ételt, italt tesz a kocsiba és jobbra kitolja_. Étkezőkocsi! Tolatás, harmadik vágány!

_Kiszalad a kocsival jobbra._

Misch _bátran lép fel a pódiumra, a babák közé. Bemutatkozik, Ford felé._ Nevem gróf Misch, kalandor. Hölgy, aki itt áll, metreszem. Hölgy neve Mercedes. Carmen Mercedes. Nem Lujza. Még nem grófné. Családom egyelőre ellenzi. De elveszem. Hölgy vágyódik önök közé. Isznak egy snapszot? Nem. Aha. Önök kokaint és morfiumot szoktak. Pincér, egy liter kokaint az előkelő társaságnak. Én fizetem. Ülj le Mercedes és rendelj, amit akarsz. _Mintha egy pincérhez beszélne._ Milyen kaviárjuk van? Beluga vagy Malossol? Mindegy. Hozzák mind a kettőt. Keverve. És egy… kettő… három… négy… öt adag majonézt. Hölgyeim és uraim, én érdekes ember vagyok. Rólam a lapok írnak. Úriemberek közt megmondhatom, bízom diszkréciójukban. Én öltem meg a híres Casellát. _Fordhoz_. Nemde Ford, Amerikából? Nevem gróf Misch. Ön nem nyujt nekem kezet? Az esküdtszék fel fog menteni. De ezért a sértésért segédeim felkeresik még ma este a kaszinóban. _Hátat fordít neki._

Lujza _leül Ford mellé_.

Misch _középen áll Ford és az orosz nő közt_. _Orosz nőhöz._ Nemde Woronzieff hercegnő? Találkoztunk az angol tengernagy ebédjén, őfelsége hajóján. Megkaptam illatos levelét. _Lujzához_. Mi az? Te oda ülsz, ahhoz, aki engem megsértett?

Lujza _Fordhoz_. Köszönöm a bókot, Mister Ford. Öntől jól esett.

Misch. Mi az? Nem is felelsz?

Lujza. Hagyja, Mister Ford, ne törődjék vele, ő ideges, amint valakihez egy szót szólok.

Misch. Ez az összetartás? Már az ellenségemmel flörtölsz? Mert gazdag? _Orosz nőhöz._ De kérem, de kérem, várjon, Tatjana Szemjonova, ne legyen türelmetlen.

Lujza. Köszönöm kérdését, még nem voltam Amerikában. A papám nem ér rá elkísérni.

Misch. Már társalogsz is vele?

Lujza _Fordhoz_. A papám lapkiadó. Harminc lapja van.

Misch _babához_. Nem vagyok féltékeny hercegnő. De vigyáznom kell rá, mert feleségül akarom venni.

Lujza. Ő hazudik, mert ő féltékeny. De nagyon könnyű megszabadulni tőle. Atyám híres kecskevadász. Mikor száll hajóra Mister?

Misch. Nyugtalannak látszom? Igazuk van hölgyeim. Ez azért van, mert szenvedek, Mercedes miatt. _Leül a két baba közé._

Lujza. Nem élet ez itt nekem. Ford úr tovább visz engem innen. A Riviera monoton. Nem találja hercegnő? Mindig csak tenger és nap, kártya és ékszer.

Misch. Máris meguntad? Fizetni!

Lujza. Ő elvisz engem Egyiptomba, ott neki pyramisai és tevéi vannak! Jöjjön velünk Jeritza asszony. Onnan Japánba megyünk. Ön énekelni fog nekünk a hajón.

Misch. A Riviera már nem elég neki. _Keserűen nevet._

Lujza. Nem elég! Vigyen Amerikába! Az ön vendégei leszünk Rockefeller úr!

Misch. Már azzal is kezdesz?

Lujza _Fordhoz símul_. De ezt szeretem!

Misch. Miért őt és miért nem engem?

Lujza. Hallja ezt a csacsi kérdést? _Mischhez_. Mert ő tovább visz engem, följebb!

Misch _a babákhoz kiáltva_. Hölgyeim és uraim. Látják mi történik itt velem? Szó nélkül tűrik ezt? Én nem tűröm. Én most fellázadok. Mindent el fogok mondani. Készüljenek el borzasztó dolgokra.

Lujza _Fordhoz_. Nekem adja a hajót? Oh köszönöm. A kapitány reggel jöjjön hozzám parancsaimat átvenni.

Misch. Hölgyeim és uraim! Nőért gyilkolni nem érdemes. Becsületszavamra mondom. Én tudom.

Lujza _vadul felkiált_. Mit akar mindig avval az egy gyilkossággal. Egy világháború után ilyenekkel jön!

Misch. Hölgyeim! Én izgatott vagyok. Én most mindent elárulok. _Babához_. Ne zavarjon kérem. Én ezt a nőt egy piszkos varróműhelyben fedeztem fel. _Babához_. Mindjárt kérem. Csak türelem. – Papucsban járt. Én öt nap nem vacsoráztam, hogy neki téli cipőt vehessek. _Babához_. Tudja Ön mi ez? Nem tudja. _Másik babához._ Ilyen sovány volt, mert nem evett. Én állást szereztem neki az áruházban és a papájának is vettem téli cipőt. Én mindenkinek vettem téli cipőt.

Lujza _Fordhoz_. Most látom, milyen elegáns cipője van.

Misch. Megosztottam vele az ebédemet és a vacsorámat. Én e miatt egy hét alatt két kilót fogytam.

Lujza _Fordhoz_. Úgyebár ön parfümözi magát?

Misch. Én mindennap két liter tejet hoztam neki.

Lujza _Fordhoz_. Nem minden nő szereti a parfümös férfiakat. Én szeretem.

Misch. Hölgyeim, a bajt Casella csinálta, aki máma meglátta őt az áruházban.

Lujza _Fordhoz_. Együtt reggelizünk az ágyban.

Misch. Ez a szegény lány rögtön elkábult, megszédült.

Lujza _Fordhoz_. Én reggel vagyok a legkedvesebb.

Misch. Mit csináljak kérem? Kényszerítsem, hogy velem maradjon a nyomorban? Annál sokkal több becsületem van.

Lujza _Fordhoz_. Csokoládét fogunk reggelizni.

Misch. Gyorsan kellett cselekedni. Hát én cselekedtem kérem. Én azt a csábító gazembert meggyilkoltam és kiraboltam, csakhogy ezt a nőt én vihessem a fényűzésbe, a boldog életbe!

Lujza _Fordhoz_. Te fogsz elvenni feleségül! _Megragadja a baba karját._

Misch. És most nézzék, látják, mit csinál?

Lujza. Vegyél el feleségül! Megbolondulok gyerekért. De mit csináljak? A kórházban szüljem meg? Rongyokba csavarjam? Lelencházba adjam? Én angol dadát akarok a gyerekemnek! Két szép angol nurse-t tiszta kemény fehérben!

Misch. És most tessék! Hallják?

Lujza. Nem rongyok közt, betegen! Láttam egy fehér lakirozott minta-gyerekszobát, egy áruházban, fehér asztalokkal, üvegszekrényekkel. Egész éjjel sírtam. Hófehér lakk, fém, üveg, gumi! Porcellántálak, hőmérők, főzők, csészék, mérlegek, üvegek, kanalak, mint egy szép tiszta konyha. Egy kis szanatórium! Minden darabra emlékszem. A falakon meseképek. Fehér bölcső! És az a jó tejszag, amint forranak a tejek!

Misch. Hallják? Hát tudom én ezt adni?

Lujza _a Ford-babához_. És te tisztelni fogsz, mert én tisztességes anya leszek és nekünk adod a házaidat és a gyáraidat és minden gyerek kap egy hajót és egy kapitányt és én minden gyerek után szebb és szerelmesebb leszek!

Misch. Nem!!

Lujza _sikoltozva, sírva, nevetve, kiáltozva_. És az anyám nagymama lesz és kap egy kis házat és a nagypapa egy bundát és nekem megveszed egész Kaliforniát és minden a mienk lesz, egész Amerika és még álmomban se fognak eszembe jutni a szegény kereskedősegédek az ő ijedtségükkel, hogy teherben vagyok-e, vagy nem!

Misch _feláll, felordít_. Nem bírom! Belehalok!

Lujza _túlkiáltja_. Nem halsz bele!

Misch _kiáltozva_. Nem játszom tovább! _Felugrik._ Hölgyeim, én nem vagyok nagyvilági gavallér én nem vagyok gróf, csak Misch vagyok, egy rongyos vénülő kereskedősegéd! Neki van igaza! Én önző vagyok, csaló vagyok, szamár vagyok! Nem vagyok gróf Misch! Gróf Szamár vagyok, gróf Mózes vagyok! _Zokogva dobálja le magáról a frakkot, a mellényt, a nyakkendőt._ Ez nem az enyém, ez se az enyém, ezt mind loptam, ez nem én vagyok, nem játszom tovább! Én hiába öltem érte! És ő jól tette, hogy megtagadott. És elhagyott és jól tette. És eldobott és jól tette. És még meg is büntet, azt is jól teszi. Ne gyilkoljatok nőért! Hát érdemes? _Felzokogva_. Hát érdemes volna, ha lehetne? Hát nem jobb, hogy nem lehet?! _Zokogva, ingújjban,_ _leül elől a pódium jobbszélére, eltakarja az arcát. Csöndesen sír. Lujza lemegy, melléje ül._ Mit akarsz tőlem?

Lujza. Sajnállak, mert így szenvedsz.

Márton _besomfordál balról, odaáll az agyonlőtt Casella-babához, onnan suttog titokzatosan, tenyeréből tölcsért csinálva_. Távirat! – «Reggel érkezem, Casella.» _Kezdi a Misch által eldobált ruhába öltöztetni az agyonlőtt Casella-babát a sarokban._

Misch. Mit csinál? Hagyja békén!

Márton. Miért?

Misch. Hagyja, az halott

Márton. Dehogy halott.

Misch. De én agyonlőttem.

Márton. Ne ordítson. Gazdag ember akkor hal meg, amikor ő akar. Jöttek tanár urak és meggyógyították. _Öltözteti._

Misch. Ide nem jöhet! Én megöltem!

Márton. Nem ölte meg. Csak egy pár golyót lőtt a tüdejébe. Mi az egy gazdag embernek? Pénzkérdés. _Közben öltözteti._

Lujza. Nem érted? Nem tud meghalni, mert sok pénze van. Tódulnak hozzá a doktorok, a tanárok. Az is megy hozzá, akit nem hivatott. Repülőgépen szállnak hozzá, egész raj, mint a varjak a szántóföldre. Sötét az ég a sok repülő tanártól!

Misch. Nem akarom, hogy idejöjjön!

Lujza. Muszáj neki, mert most gyógyul. Utazik a Riviérára, üdülni. _Súgva_. Nem ember! Baba!

Misch _felkiáltva_. Mikor megöltem, ember volt! Én tudom! Nem akarom látni.

Lujza. Félsz tőle?

Misch. Igen.

Lujza. Mi az? Most már tudsz félni? Mi ez?

Misch. Ez valami, amit ti nem ismertek. A lelkiismeret. Mi lesz velem.

_Márton miután a kirakatba ültette a Casella-babát, térdig felgyűri a nadrágját._

Lujza. Mit csinál?

Márton. Lakáj vagyok az elnök úrnál. Végre felfogadott. _Lujza elé áll és meghajol._ Szép nagysád, Casella elnök úr küldött. Épp most érkezett meg és látni kívánja nagysádot. Azt mondta, azonnal tessék jönni. Parancsolja.

Lujza _fölkel és indul_.

Márton _inast utánozva, bejelenti_. Misch grófné. _Meghajol és utat mutat neki Casella felé._

Lujza _felmegy a pódiumra, leül a Casella-baba és Ford közé_. _A baba vállára hajtja fejét._ Úgye mondtam, hogy búcsú nélkül kellett volna otthagynom.

_Ebben a pillanatban balról, hátul belép Casella. Lujza nem látja őt._

Lujza _hevesen_. Szó nélkül el kellett volna szökni, már délután, az első percben!

Casella. Jó estét, Lujza!

Lujza _felugrik, sikolt_.

Misch _felzokog_. Micsoda szégyen!

Casella. Jó estét. Maga az, Lujza?

Lujza. Igen.

Casella. Micsoda ruha van rajta?

Lujza. Nagy estélyi ruha.

Casella. Mi történik itten? _Mártonhoz_. Az ott kicsoda?

Márton. Nem tetszik ismerni?

Casella. Eltakarja az arcát.

Márton. Mert sír. Az Misch úr.

Casella. Misch?

Lujza. Igen.

Casella. Miért sír?

Lujza. Pálinkától.

Casella. Érdekes. Én is azt ittam és én nevetek.

Misch _felnéz rá, sírva_. Azért sírok én, mert te nevetsz.

Casella. Bocsáss meg, ez csak kómikus, amit itt találok. Lujza díszben, te pedig, az árúházam leendő igazgatója, félmeztelenül, sírva. Ezen ne nevessek?

Lujza _lejön Misch mellé, símogatja a fejét_. Ne nevessen! Könnyű magának mirajtunk nevetni.

Casella. De hát micsoda ruha van magán?

Lujza _csak most jut eszébe az egész_. Jézus Mária! A ruhám! _Kirohan bal-hátul._

Márton _denunciálva súg Casella fülébe_. A 6846-os…

Casella. Bámulok, mint egy ma érkezett idegen. Szolga, hogy hívják magát?

Márton. Én nem csináltam semmit, könyörgöm.

Casella. Hogy hívják?

Márton. Ács Márton, könyörgöm.

Casella. Ács Márton, mi történik itt?

Márton. Kérem, elnök úr, én egy kicsit részeg vagyok.

Casella. Ne zsenirozza magát, én is részeg vagyok, de én nagyon. _Felmegy, leül Lujza helyére Ford és a Casella-baba közé. Ugyanolyan pózba ül, mint a Casella-baba. A Casella-babához._ Ez aztán a meglepetés. A technika vívmánya. El se kell jönni és szeretik az embert. _Fordra néz._ Ki ez? Csak nem Ford?

Márton. De igen. A hatszáznégyes smokingban!

Casella. Ujjé! Ennek tartozom százezer dollárral. _Fölkel, elgondolkozik._ Egy ilyen egyszerű kis munkáslány! Milyen szép tervem volt! _Ránéz a Casella-babára. Hozzáhajol._ Mi ez? Mi van a mellényeddel? Micsoda lyukak ezek? És a plasztronod ki van égetve. Beszélj. Hát miért nem beszélsz? Szolga, hogy hívják magát?

Márton. Ács Márton, könyörgöm.

Casella. Ács Márton, mi történt ezzel a mellénnyel?

Márton. Misch úr revolverrel belelőtt.

Casella. Hogyan? Tényleg?

Misch _feláll_. Tényleg.

Casella _a Casella-babához_. És te még élsz? Hány golyót kaptál? _Nézi_. Három, négy.

Misch. Én mind a hatot belelőttem.

Casella. Akkor kettő melléje ment. Pech. _Misch-hez._ És mondd, kérlek, mit vétett ő neked?

Misch. Elcsábította a szeretőmet.

Casella _a Casella-babához_. Te gazember, a távollétemben ilyeneket csinálsz? _Mischhez_. Azt mondja, egy szó se igaz az egészből. Te rémeket látsz.

Misch. Nem látok rémeket. Láttam a saját szememmel, mikor a lány a kezét fogta, szerette, ölelte és te mindezt tűrted, nyugodtan ültél ott, mintha ez természetes volna.

Casella. De hát mit csináljak, ha fából voltam?

Misch. Most felelj azért amit akkor csináltál.

Casella. De hiszen már lelőttél!

Misch. De meggyógyultál és itt vagy. Szép kis gyilkosság, amely után két példányban van itt a halott. Ilyen pechem is csak nekem van.

Casella. Ha még egy kicsit konfundálsz, én sem fogom tudni, melyik vagyok a kettő közül.

Misch. Egy vagy vele. Felelős vagy érte. Ne bujkálj egyikből a másikba. Mikor csábítod, húsból vagy. Mikor felelősségre vonlak a revolverrel, fából vagy. Én: én vagyok. De te: nem vagy te. Te a pénzed vagy. Hát nem mindegy, hogy miből vagy?

Casella. Most igazán magam sem tudom.

Misch. Elöntött a keserűség. És mikor a szeretőm az öledbe akart ülni, beléd lőttem. Ez történt.

Casella _Fordhoz_. Mondja kérem Ford. Maga ezt csak úgy nézte, hogy itt agyonlőnek egy embert, aki magának százezer dollárral tartozik? Micsoda üzletember maga?

Misch. Most már józanabb vagyok. De állom, amit csináltam.

Casella. Mindenesetre józanabb vagy, mint én. _Nézegeti_. Nagyszerű fiú vagy.

Misch. Milyen kegyetlenül nézel rám. Most szeretnél viszonzásul te lelőni engem.

Casella. Nem, fiam. _A Casella-babára mutat._ Talán ő. Én nem. _Lejön hozzá._ Lövöldözni, mikor felszabadulsz és részegen csapong a fantáziád, gátlás nélkül, ez te vagy. Akarod az én gondolatomat hallani, teljesen felszabadultan, gátlás nélkül? Én szeretném elővenni a pénztárcámat.

Misch. Miért?

Casella. Hogy ideadd nekem a lányt.

Misch. Megvenni tőlem?

Casella. Igen. Ha te józan vagy, nem mered rámfogni a revolvert. Én meg nem merem elővenni a pénzt. Mikor ittunk, mind a ketten zsebbe nyulunk. Te a nadrágzsebedbe. Én a kabátzsebembe. Mennyibe kerül ez a lány?

Misch. Micsoda piszok kérdés.

Casella. Látod, hogy fáj, ha valaki csak úgy… kiéli magát?… Te önző gyerek! Csak neked szabad vérig sérteni? Te agyonlőttél engem. Te lázadó vagy. Én kapitalista vagyok. Én így harcolok azért, akit szeretek. Illetve így harcolnék, ha másfajta ember volnék. És ha te másfajta ember volnál. És ha ő másfajta ember volna.

Misch _gúnyosan_. Szereted? Szerelem?

Casella. Több. Két szükséglet hatalmas találkozása. Két felhőnél ezt villámnak hívják. Két embernél még nincs neve. De éppoly világos és halaszthatatlan mint a villám. Ezt te is felismerted, különben nem öltél volna meg.

Misch. És te felismerted az én jogaimat, különben nem ajánlottál volna pénzt.

Casella. Jogai senkinek nincsenek. Csak Istennek vannak jogai. Fájdalmak vannak, amiket komoly orvosságokkal kell csillapítani.

Misch. Az enyém csillapodni fog orvosság nélkül. Attól, hogy belátom, neki így jobb. Vidd el ingyen. Ha akarnám, se adhatnám el. Mert már nem az enyém. Ennyi joggal az Atlanti óceánt is eladhatnám neked.

Casella. Sósvizet nem veszek.

Misch. Kár. Sok könnyet tudnék neked eladni a fölöslegemből. Nincs erőm ez ellen a világ ellen. Félreállok.

Casella. Tisztességes vagy.

Misch. Az kevés. Több akarok lenni.

Casella. Több, mint tisztességes? A mi pályánkon az: balek.

Misch. Az akarok lenni. Mondok neked valamit. Én fizetek neked, hogy elvidd.

Casella. Mennyit?

Misch. Nem sokat. Szimbólumnak: egy dollárt. Legyen ezzel fixírozva, hogy nem te vetted el, hanem én szabadultam tőle. Azért egy dollár, mert nincs több pénzem.

Casella. Ide vele. Üzlet üzlet. Tanulj tőlem pénzzel bánni, Misch! _Átveszi tőle a dollárt._ Ezzel mingyárt törlesztek. _Ford ölébe dobja._ – Marad 99, 999!

_Lujza belép saját ruhájában._

Misch. Lujza, én pénzt adtam neki, csakhogy téged elvigyen tőlem. Az ő kezében volt az én lelkem nyugalma és ő azt eladta nekem egy dollárért. Olcsón adta. Most még vérzem, de nyugodt vagyok. Én is belepusztultam volna, ha velem maradsz. Menj vele.

Lujza _egyikről a másikra néz_.

Casella. Ez józan pozitivum, amit mondott. Itt két férfi beszélt egymással.

Lujza _Mischhez_. Én nem megyek vele. _Mischbe kapaszkodik._ Igaz ez? _Nincs válasz._ Ne csinálj ebből tréfát. Én veled maradok. _Casellához_. Kérem, ez mind bolondság volt. Ne nézzen így rám. Én ezt a szegény fiút szeretem. Nem megyek…

Casella. Annyiszor mondja, hogy respektálnom kell. Rövid ideig tartott a dicsőség. _Casella-babához._ Na? Most beszélj, te nagy nőhódító. Most megint terajtad van a sor. Mert én elmegyek. Különben, várj. Nem fogsz másodszor is bolondot csinálni a távollétemben. Szolga.

Márton. Parancs?

Casella. Hogy hívják?

Márton. Ács Márton, könyörgöm.

Casella. Ács Márton, én haza akarom vinni innen a fejemet. Azonnal csavarja le arról a nevetséges emberről a fejemet és csomagolja papirosba.

Márton _a Casella-baba fejéhez nyul_. Ezek a fejek nem járnak le, kezét csókolom.

Casella. Szeretem, hogy még ilyen szituációban sem vesztem el a fejemet. Küldje reggel a lakásomra az egészet. _Egyideig nézi Lujzát, aki görcsösen öleli a dacos, néma Mischt, aztán nagyon halkan mondja._ Viszontlátásra.

_Meghajol és elmegy._

_Szünet._

Misch. Tulajdonképpen… mi volt ez az egész?

Lujza _homlokához nyul_. Bolondság, álom.

Misch. Nem aludtunk. Túlságosan éltünk. Az is álom.

Lujza. Elment.

Misch. Rettenetes volt, ami történt.

Lujza. Fizettél neki, hogy elvigyen.

Misch. Igen.

Lujza _sírva_. De mikor én téged szeretlek. _Ráborul_.

Misch. Mondd szívem… most én kísérjelek el hozzá, vagy magad mégy?

Lujza. Hogy mondhatsz ilyet? Én veled akarok maradni.

Misch. Sírva?

Lujza. Sírva.

Misch. Kit siratsz? Őt vagy engem?

Lujza. Magamat.

Misch. Kit szeretsz? Őt vagy engem?

Lujza. Mit akartok mindig ezzel a kérdéssel, ti ostoba férfiak? Ez a legbutább kérdés a világon. _Elfordul és a szemét törli._

Misch. Na menj fiam. Én itt maradok. Egy óra mulva már munkába kell állnom. Már jön ilyenkor a személyzet. Fölmegyek a hatodik emeletre, a bútorosztályba, ott kiválasztom a legszebb bőrkanapét és arra lefekszem egy órára. _Eloltja a Riviérát._ Jóéjszakát, Riviéra! _Lujzához, halkan._ Isten veled. _Jobbra elsiet._

Lujza. Isten veled. _Csak mikor Misch elment, akkor emeli fel lassan a fejét és néz utána szomorúan._

_Elvira belép balról._

Elvira _csudálkozva_. Lujza!

Lujza _felriad, megfordul_. Ki az? Te vagy? Mit csinálsz itt?

Elvira. Most jöttem. Már nyitás van. De te? _Szétnéz_. Mi volt itt? Te _már_ itt vagy, vagy _még_ itt vagy? Misch hol van?

Lujza. Te Elvira. Hallgass ide. Ne kérdezz semmit. A Mischnek este lefekvéskor egy pohár vizet kell az éjjeli szekrényére tenni. Ezt sohse felejtsd el.

Elvira. Nem értelek. Miért mondod ezt?

Lujza. Ne kérdezd. Figyelj. _Nagyon elfogódottan, gyorsan, halkan._ Ha az ingeit meghozzák a mosásból, a gombokat mindig át kell nézni, hogy nem hiányzik-e egy se, mert ez nagyon idegessé teszi.

Elvira. Lujza!

Lujza. Semmi Lujza. Vasárnap tíz óráig hagyd aludni. Hétköznap hatkor kel. A feketekávét cukor nélkül issza. Vagdalt húst nem eszik. Paradicsomosat nem eszik. A majonézt szereti. Az ablak éjjel mindig nyitva legyen, télen-nyáron. Ha nyelésnél karcol a torka, rögtön küldd orvoshoz, mert a mandulája érzékeny. Csak glicerinszappant vegyél neki, mert a bőre is érzékeny. Ne hagyd a mostani szobájában lakni, annak nincs levegője. Menjetek inkább magasabbra, de napos szobába. _Sír_.

Elvira. Lujza!

Lujza _sírva_. Ez az én életem legszomorúbb napja!

Elvira. Hogy irigyellek!

Lujza _zokogva_. Mit szólsz, milyen szerencse! _Összeölelkeznek, sikongatnak. Elvira zokog, Lujza nevet, majd Elvira nevet és Lujza zokog._

Lujza. Olyan boldogtalan vagyok! _Könyben ázó hangon._ Vigyázz rá, kérlek. Ja igaz. Reggelire teát iszik. És vasárnap tíz óráig hagyd aludni. És ha majd azok a borzasztó napok jönnek, vigasztald.

Elvira. Milyen napok?

Lujza. Amikor elő fogjuk léptetni. Oda lesz a keserűségtől. Légy mellette ezekben a nehéz órákban. Győzd meg, hogy nem nekem köszönheti. Most… menj hozzá és maradj mellette. _Veszi a kabátját, kalapját._

Elvira. Hol van?

Lujza. Fölment szegény a bútorosztályba, a hatodikra. De ha lefeküdt, ne költsd fel addig, amíg nem muszáj. Menj… _Már a baloldali liftnél áll._ Isten veled, Elvira!

Elvira _a jobboldali liftnél_. Isten veled, Lujza.

_Egyszerre szállnak be: Lujza a baloldali liftbe, Elvira a jobboldaliba. A két lift egyszerre indul: Lujzáé le, Elviráé föl._

FÜGGÖNY.

MOLNÁR FERENC SZÍNMŰVEI:

=Az ördög.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.

=Józsi.= Bohózat 3 felvonásban.

=A doktor úr.= Bohózat 3 felvonásban.

=A testőr.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban.

=Farsang.= Színmű 3 felvonásban.

=Úri divat.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A farkas.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv.

=Színház.= Három egyfelvonásos.

=A hattyú.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A vörös malom.= Színjáték két részben, 26 képben.

=Az üvegcipő.= Vígjáték 3 felvonásban.