Part 3

Lujza _lelkes meggyőződéssel_. Én ezt mindig mondom. Ha az ember elmegy, hirtelen menjen, szó nélkül. Ne kínozza a másikat. _Megijed attól, amit mondott._ Már aki el akar menni. Én nem.

Casella. Soha?

Lujza _miután sokáig nem felelt_. Mondja. A magáé ilyen okosan ment el?

Casella. Igen.

Lujza. És… nem fájt?

Casella. A szívnek is van érzéke a praktikusság iránt. Hamarabb gyógyul, ha érzi, hogy nem érdemes neki fájni.

Lujza _a földre néz_.

Casella. Na, mindegy. Fődolog, hogy már meg is van a lakásom Nizzában. Egy szalón, két háló.

Lujza. A másik… kinek?

Casella. Ma reggel nem tudtam, kinek. Délután fél hétkor tudtam. Most megint nem tudom.

Lujza _zavartan néz a földre_.

Casella _a saját képmásához_. Ne nevess! _Lujzához_. Ő nem ismer rám. Bosszant ez a Misch. Micsoda primitív dolog, engem azzal gyanusítani, hogy…

_Misch belép, kezében kalapja, karján a kabátja._

Misch. Miért nem folytatod?

Casella _idegesen_. Dehogy nem folytatom. Azt mondtam, engem gyanusítasz azzal, hogy itt előtted célzásokat teszek a kisasszonynak.

Misch. Én ezt egy szóval sem mondtam. _A pultra teszi a holmiját._

Casella. De sarkon fordultál és kimentél egy olyan mondásom után, amely…

Misch. A holmimért voltam. És ideges vagyok, bocsáss meg. Ma rossz napom van. És ez a találkozás felizgatott. Bocsáss meg.

Casella. Én? Te bocsáss meg nekem, hogy rádrontottam. De csak ezért. Mert ahhoz ragaszkodom, hogy mikor ez a kedves teremtés a nevedet kimondta ott lenn a kesztyűknél, attól a pillanattól kezdve én a legkorrektebbül viselkedtem.

Misch. Hát most, ha nem veszed rossz néven, nagyon kérnélek, hagyjuk ezt a témát.

Casella. Én se bánom. Na. Hát nem jöttök velem?

Misch. Nem mehetünk.

Casella. Hát egyszer csak mégis kell beszélnünk… pozitív dolgokról.

Misch. Ha majd megjöttél a szabadságodról. _Veszi a holmiját._ Mi most lemegyünk a boltba, veszünk vegyes felvágottat és itt fönn esszük meg munkaközben. Ő segít nekem. _Buzgón, türelmetlenül, túlzottan keféli a kalapját._

Casella. És meddig maradsz itt?

Misch. Hajnalig.

Casella. Hát az operabálból idejövök. Addig talán jobb kedved lesz. De nem utazom el a nélkül, hogy komoly pozicióba ne emeltelek volna. Ha szépszerivel nem megy, erőszakkal.

Misch. Nekem nem lehet ajándékot adni. _Dühösen kefél._

Casella. Azt te mindig nyugodtan rábízhatod egy bankigazgatóra, hogy úgy ajándékozzon, hogy még maga az illető se vegye észre. _Lujzához_. Nehéz fiú!

Lujza. Ő mindig ilyen. Ő nagyon erős jellem, de csupa szív. _Elérzékenyül_.

Misch. Ilyen jellemrajzra… _Zavarban…_ semmi szükség nincs, pláne tőled…

Casella. Hány éves vagy most, Misch?

Misch. Segéd vagyok. Nem elég ez?

Lujza. Most színdarabot írt.

Casella. Nem vagy te egészséges, Misch. De elég boldognak látszol. Úgy nézem, ti szeretitek egymást.

_Csönd._

Misch. Ő… nem szeret senkit. _Vadul kefél._

Casella. Nem tud?

Misch. De igen. Az életét. Azt szokta mondani: az élet előmenetel. És előmenetel: mindig több, mint ami van.

Casella. Bravo!

Lujza. Ez a mániája. Én ezt nem is értem, amit mond.

Misch. Az nem is kell. Nem érted, de éled.

Lujza. Mit csináljak veled, ha ilyen okos vagy?

Misch _most már oly tüntetőleg keféli a kalapját, hogy nem lehet félreérteni a türelmetlenségét._

Casella _elmosolyodik_. Jó, jó. Isten veletek. A viszontlátásra. Még ma éjjel hazamenet feljövök ide veled okosan beszélni. Nem utazom el e nélkül.

_Kis szünet. Casella Mischt nézi, aki már kikefélte a kalapját, most idegesen csapkodja a kalapot a térdéhez, mintegy mondván: «eredj már.»_

Casella _hirtelen elindul balfelé_. _Gépiesen mondogatja, egyre hangosabban._ Nagyon kedves volt hozzám, nagyon kedves volt hozzám, nagyon kedves volt hozzám, nagyon kedves volt hozzám… _és így tovább, amíg ki nem ment, még kint is mondja, a színfalak mögött_.

_Szünet, Lujza utána néz._

Misch. Na megyünk?

Lujza. Igen.

Misch. Mit nézed? Hát igen, itt volt, személyesen. Ő maga. És most elment. Operabálba. Frakkban. Csillárok, bársonyok, zene, fény, étel, ital, nevetés, tánc, nők! Nők! Választani fog máma… utitársat. Helyetted fog választani, mást.

Lujza. Mit akarsz tőlem?

Misch. Mást visz helyetted a tengerhez.

Lujza. Bánom is én.

Misch. De bánod. És én vagyok az oka. És én rám fogsz haragudni.

Lujza. Én mindig csak magamra haragszom.

Misch. Most is?

Lujza. Igen.

Misch. Miért nem mentél mindjárt vele?

Lujza. Szamár vagy. Miért szaladtál ki olyan feltűnően az előbb?

Misch. Nem bírtam a hangját.

Lujza. Ő teljesen korrekt volt. Azért lettél te is olyan szelíd.

Misch. Nyálas volt, mint egy kígyó.

Lujza. Látod, hogy mégsem ütötted pofon.

Misch. Mi az? Izgatni akarsz?

Lujza. Nem, csak boldog vagyok, hogy ilyen okos tudtál lenni. Mindig megijedek tőled, de most már kezdek rájönni, hogy a szíved jó, csak a szájad jár.

Misch. Régen… tíz év előtt, a kis korcsmában, az Adolfnál, mikor tervezgettünk, azt hittük: együtt alapítunk valami nagy céget. Előre emlegettük a címét: «Misch és Casella». Most végre megvan a cég. Ráírhatjuk a te szívedre. – Ma le fogom inni magamat. Gyere. Veszünk túnhalat és sajtot. És jó erős bort. És pálinkát. Kitűnő pálinkát, negyvenfokosat, erőset. Iszol te is?

Lujza. Igen.

Misch. Sokat?

Lujza. Igen.

Misch. Felejteni?

Lujza. Én? mit felejtsek?

Misch. Én… téged foglak felejteni. Előre el foglak felejteni. Nagyon részegek leszünk. Jó?

Lujza _anyásan_. Jó, édesem.

Misch. Felborítjuk ezt a nagy házat.

Lujza. Jó, drágám.

Misch. Mondd, ha elhagynád ezt a szegény Mischt azzal az őszülő fejével… neked is fájna?

Lujza. Rémesen.

Misch. Hát miért hagysz el?

Lujza. Nem tudom.

Misch. Szóval elhagysz?

Lujza. Dehogy hagylak.

Misch. Velem maradsz.

Lujza. Igen.

Misch. Miért nem maradsz velem?

Lujza. Hagyj békén.

Misch. Szeretsz?

Lujza. Igen.

Misch. Hogyan?

Lujza. Most… mint a mamámat.

_Márton jobbról belép._

Misch. Márton, öreg uzsorás, van pénze?

Márton. Misch úr számára mindig van.

Misch _nézi a pénzét_. Valami apróm van. És egy szerencsedollárom. Ezt nem akarom beváltani. De szeretnék jó pálinkát venni.

Márton. Arra pláne szívesen adok. Elég lesz húsz? _Átadja_.

Misch. Hogyne. Köszönöm. Ne szégyeld, Lujza. Hiszen hallottad, maga Casella is tartozik Amerikában!

Márton _noteszébe beírja_. Volt százhúsz, most húsz, az száznegyven.

Misch. Mondjuk: százötven.

Márton. Mondjuk: százötven. _Kijavítja_.

Misch. Tíz perc mulva visszajövünk, csak idemegyünk a boltba vacsoráért. _Márton rásegíti a kabátot._ Addig rakja ki üresre ezt a kirakatot és vetkőztesse le ezt a hat babát. _A bal pult elejéről eltolja a holmit._ Ezt a helyet hagyja szabadon, mert itt fogunk vacsorázni.

Márton. Igenis, Misch úr.

_Misch és Lujza lemennek a bal liften._

Márton _felmegy a babák közé_. Kezét csókolom, elnök úr. _Kezet csókol a Casella-babának._ Tessék jönni, méltóságos asszony. _Egy nőbabát lehoz a középre a kirakat elé. Kezdi vetkőztetni._ Ne tessék rossz néven venni, de most le kell vetkőzni. _A fülét a baba szájához tartja._ Nem hiszem. Hideg van, de azért nem fog meghűlni. _Fülel_. Ugyan kérem, én előttem? Hisz én öreg ember vagyok! _Fülel_. Hát persze, hogy férfi, de nagyon higgadt férfi, igazán. _Fülel_. Sajnálom, nincs kegyelem. Aki maga nem akar levetkőzni, azt levetkőztetik. Nem kell sajnálni a szép ruhát, mert szebbet kapunk ám, bizony! Na, nem kell makacskodni. Úgy, ni. Így. Hát bizony… a ruhácskát most levesszük, mert gyönyörű új ruhácskát kapunk helyette. Csak semmi szégyen, méltóságos asszony. Le a ruhácskával! _Kigombolja a ruha vállát és lassan ereszti lefelé a babáról a ruhát._ Most aztán majd semmi se marad a testecskén. Egy, kettő, háárom. _Ravaszul nevet. Ebben a pillanatban_

FÜGGÖNY.

MÁSODIK FELVONÁS.

_Ugyanaz a szín, mint az első felvonásban. Jóval éjfél után. A baloldali pult eleje megterítve. Ételmaradékok, néhány boros- és pálinkásüveg. Misch és Lujza szemben ül egymással a pult elejétől jobbra és balra. Még esznek egy-egy falat gyümölcsöt. Isznak. Márton a babákkal piszmog. A babák sorban ülnek a kirakatszekrény előtt, csak Jeritza és Rockefeller áll. A babák balról jobbra néző profilban ülnek, mintha a jobboldali első páholyokba néznének. Át vannak öltöztetve és a következő sorrendben ülnek, balról jobbra: 1. Casella, frakkban, 2. orosz hercegnő, nagy estélyi ruhában, 3. Rockefeller, elegáns fehér nappali ruhában, 4. Jeritza, délelőtti ruhában napernyővel, 5. Ford, szmokingban, 6. francia grófné, nagy estélyi ruhában. A régi ruhák a két_ _pulton feküsznek. A kartonban hozott új nagy estélyi ruhák a jobboldali pulton. A kirakatszekrény teljesen üres és sötét. A régi szalóndíszlet és bútor már hiányzik belőle. A Riviera-díszlet, bútor és virág, pálma stb. a jobb hátsó sarokban várakozik egy rakáson. A kis tolókocsi a baloldali pult és az üvegszekrény között áll hátul. Két alacsony faláda van rajta._

_Misch és Lujza határozottan részeg. Márton normálisan részeg, mint mindig._

_Grammofon szól._

Lujza _nevetgélve_. Henvenkét vállalat… nyolcvankét vállalat…

Misch. Hetvenkettő. Rablóbanda! Állítsa el azt a grammofont, az ember a saját szavát nem hallja tőle.

Márton. Azt hittem, Misch úr örülni fog ennek a meglepetésnek. A földszintről cipeltem ide föl.

Lujza. Hagyd, úgy szeretem azt a kis zenét.

Misch. Részeg vagy?

Lujza. Igen. Könnyű vagyok. Egy kicsit repülök. De félig a földön vagyok. Mint mikor a repülőgép indul a mezőn.

Misch. Gyerünk följebb, a felhőkhöz! _Tölt._

Lujza. Följebb. _Iszik_.

Márton _pohárral odalép_. Hadd röpülök én is az uraságokkal! _Koccint velük._ _Aztán a babák közé sétál._

Misch. Egészen föl, a csillagokig! _Iszik_. Így búcsúzom tőled!

Lujza. Nem búcsú! Nem tűröm, hogy ezt mondd!

Misch. Pedig az. Búcsúvacsora. Már kétszer találtam könnyet a szememben. Most megint homályosan látok.

Márton. Sokat tetszenek szórakozni. Mi lesz a munkával? Már hajnalodik, csináljuk meg a kirakatot, mindjárt reggel lesz.

Misch. Mit akar? Átöltöztettük a társaságot, ez volt a legnehezebb. A többi már játék. Miért nem iszik? _Tölt neki._

Márton. Iszom én. Miattam ne tessék aggódni. Én nyugodtan iszom, nekem az nem ünnep, mint a Misch úrnak. _Iszik_. A szép nagysád egészségére! Én szegény rabszolga.

Misch. Mi mind a ketten rabszolgák vagyunk, Márton. Csak én szebb vagyok mint maga.

Márton. Arról lehetne vitatkozni.

Misch. De azért kutyák vagyunk mind a ketten. Maga kuvasz és én selyempincsi. Aki dolgozik, az kutya.

Márton. Akinek pénze van, az ember.

Lujza. Szocialisták. Ezt nem szeretem.

Márton. A szép nagysád is munkás.

Lujza. Én nem vagyok szocialista. Engem már híttak sokszor a szervezők. Amíg csinos és fiatal vagyok, kapitalista vagyok. Ha majd öreg és csúnya leszek, be hagyom szervezni magamat.

Márton. Hogy szabad így beszélni?

Lujza. Ha abbahagyod ezt a búcsúzást.

Misch. Nem csókolsz meg?

Lujza. Dehogy nem.

_Nagy csók._

Misch _a csók után elmegy a babák előtt, egészen a sor jobb-végéig_.

Lujza _leül a pult elé_. Olyan könnyű vagyok, mint a toll. Olyan édes vagyok belül, mint a cukor. O te kedves muzsika! _Kiáltva, Mischhez._ Ne menj el tőlem!

Misch _a jobbszélső babánál_. Meg kell nézni, hogy rendben vannak-e mind.

Márton _a Casella-babát székestől felemeli és Lujza mellé ülteti_.

Misch. Miért viszi azt el onnan?

Márton. Elnök úr ide ül. A szép nagysádhoz, akit szeret. _Vigyorogva áll a baba mögé._

Misch. Vén kerítő! Mit csinál? Vigye rögtön vissza.

Márton _meg akarja fogni a babát_.

Lujza. Nem viszi. Itt marad. _Megfogja a baba kezét._ Jó estét, kedves elnök úr.

Misch _Mártonhoz_. Inkább erre vigyázzon. Nézze, mit csinált itt. A méltóságos asszonynak ráncos a harisnyája. Micsoda dolog ez? Így nem ülhet be a kirakatba. _Eléje térdel, igazítja._ Ennek feszülni kell. Hallja, állítsa el azt a grammofont, mert megölöm.

_Márton balhátul kimegy. A grammofon elhallgat. Márton visszajön. Ezalatt_

Lujza _Casella-babához_. Elnök úr, mint látom, még nem táncolt az operabálon. Olyan síma minden rajta.

Misch _nőbabához_. Méltóságos asszony meg fog bocsátani, ha a térde fölé merészkedem nyúlni. _Megteszi_. De így nem ülhet a kirakatba.

Lujza. Elnök úrnak gratulálok a szép új frakkjához. _Nevet_.

Misch _feláll_. És a vállát kérem szabadabban. Több meztelenség. _Igazítja_. Ne felejtse el, hogy a kirakat tengeri fürdőt fog ábrázolni. Ön hódítani megy oda, mert ön erkölcstelen és nem munkával keresi a kenyerét, mint én, hanem a testével.

Lujza _hangosan nevet_.

Misch. Ne nevess. Sírjál!

Lujza. Nem sírok. Gyönyörűen érzem magamat. _Casella-baba kezét fogja._ Miért sírjak? _A Casella-baba vállára hajtja a fejét._

Misch. Mert boldogtalanná tettél engem. Ne hajtsd a fejedet a vállára, ne vágyódjál úgy utána, úgyis megkapod, úgyis már az övé vagy.

Lujza. Hagyj békén, mit akarsz?

Misch. Ne kacérkodjál vele.

Lujza. Bolond vagy. _Nevet_. Nehéz a fejem. Most az életről álmodom. Te Misch! Én nem leszek öreg asszony. Nekem még csak két-három évem van. _Suttogva a babához._ Vigyél el innen.

Misch _Mártonhoz_. Látja? Hát nem kell összetörni őket?

Márton. Mit érünk vele?

Lujza _a Casella-babához húzódik_. Ne engedj. Ez vissza akar húzni a pincébe. A napot akarom! Nekem tüdőcsúcshurutom van! Én levegőt akarok, virágot akarok!

Misch. Csak beszélj! Ki vele, végre! Hát nem szeretsz! Vele mégy!

Lujza _Casella-babához_. Én megmondom neked az igazat, én téged nem is szeretlek, nem, nem… tényleg… én azt a másikat szeretem, azt a szegény fiút. Nem tehetek róla. Vigyél el innen! Ments meg! Bundát a papámnak! Engem taníttass! Zongorázni akarok! Angolul akarok tanulni. Művelt akarok lenni. Mutasd meg, hogy kell enni, hol kell lakni.

Misch. Hol kell lakni? Hotel de Paris, Hotel de Bakkara, Hotel de Napsugár, Palace de Homard, Hotel de Majonéz, Hotel de Millión!

Lujza. Nem tudja! Honnan tudná szegény! Honnan?!

Misch _egy babához_. Te! Mondd meg annak a tolvaj bankárnak, hogy mondja meg annak a szegény megszédült lánynak, hogy én ezt prospektusokból tudom, étlapokból, hirdetésekből tudom, plakátból, újságból, szegénységből, gyűlöletből, irigységből és vágyakozásból tudom, tehát jobban tudom, mint az orléansi herceg, mert az csak unalomból tudja. Mondd meg neki, te gazdag gazember, hogy én rongyos vagyok, de én tudom jobban… Én tudom a legjobban!

Lujza _Casella-babához, diadallal_. Te nem vagy rongyos! Neked csuda a frakkod. Most játszom babával! Gyerekkoromban úgysem volt! Jaj de szép baba! Jaj de jó baba!

Misch. Elég!

Lujza _kiáltva_. Nem elég!

Misch _hozzáugrik_. Nem tűröm!

Lujza. Nincs jogod. Semmi jogod.

Misch. Nem tűröm. Menj el tőle!

Lujza. Ez részeg! _Részegen, kiabálva._ Semmi közöd hozzám! Féltékeny vagy? Mit akarsz? Magad mondtad, hogy ez így lesz. Te mondtad, hogy nem tudod megakadályozni. Te mondtad, hogy nincs erőd.

Misch. Nincs erőm? Most részeg vagyok, most van erőm. Mindenhez van erőm! Takarodj mellőle!

Lujza. Nem megyek. Ez nem ember. Ez baba. Te szamár!

Misch. Menj onnan, vagy olyat csinálok, hogy…

Lujza _felsikolt_. Nem megyek!

Misch. Na megállj! _Odaugrik_. Akkor máskép beszélünk!

Lujza _felsikolt és elugrik a babától_. Bolond!

Misch _a Casella-babához_. Ha ő nem megy… hát menjen ön a szeretőm mellől. Takarodjék, rabló! Nem megy? _Mártonhoz, aki a karjába kapaszkodik._ Hagyjon békén! _Ellöki_. Utoljára mondom: takarodjék! Nem? Hidegen nézel rám? Nem félsz? Hát megállj, betyár, most végre megmondom a szemedbe. Most nem hajlongok, most nem dadogok, most nem félek, megmondom ki vagy. Gazember vagy. Rabló vagy. Tolvaj vagy. Orgazda vagy. Megcsaltál engem is. Megloptál. Utállak, gyűlöllek, megvetlek, soha nem szerettelek, mindig undorodtam tőled, te betyár, te haramia, te bandita. – Nem sértődöl meg? Nem ugrasz fel? Nem ütsz meg? Ülsz és röhögsz? Hát most hallgass ide. Mindjárt nem fogsz röhögni. Te gazember és ti mind. Meghívod a lányt vacsorára. De előbb elvégezteted velem, szegény rabszolgával, a nehéz munkát. Egy ilyen lányt a milliók közül kiválasztani. Kimosdatni, kitanítani. És elvenni az ártatlanságát. Te már készen kapod, fix und fertig, kikeresve, kifürösztve, mint nyugodt ringyót, akinek már fel vannak szárítva a könnyei. Én már leszoktattam a szüleit arról, hogy este hazavárják, de a pofonokat én vettem fel az apjától és az anyja engem akart megölni. Én már kikészítettem. Neked már nem kötelességed feleségül venni, ha gyereket kap tőled. Mindig csak a te dolgodat könnyítem, mindenütt a te utadat simítom, mert mindent, ami nehéz volt és piszkos volt, elkínlódtam helyetted én! Te csak jössz, elegánsan mosolyogva, készen veszed és viszed. Azt hiszed? Nem gazember. Most az egyszer emberedre találtál. Velem most leszámolsz! _Előrántja a revolverét._

Lujza _felsikolt_. Mit csinálsz?

Misch. Hallgass! Itt most ítélet van és kivégzés. Nesze gazember! _A revolver összes töltéseit rásüti a babára._

Lujza _sikoltozik_.

Márton _rémülten_. Szent Isten, Misch úr! Az istenért!

Misch. Ne jajgasson! _Lujzához_. Egy szót se halljak. Most megtettem. Pálinkát! _Iszik. A babához lép._ Ha megmozdultok, meghaltok! _A babához, lihegve az izgalomtól._ Most pedig… ide a pénzedet! _Kiveszi a baba zsebéből a piros pénztárcát._ Ha elárultok, meghaltok! _A babához hajol._ Élsz még? Meghaltál? Nem mozdulsz? Gazember. Ide a frakkodat! _Lerántja róla a frakkot, a mellényt, a nyakkendőt. A maga kabátját eldobja. Magára ölti sorban a nyakkendőt, a mellényt, a frakkot. E közben:_ Most megtettem. Megöltelek és kiraboltalak. Hát ha kell világszenzáció, most itt van. A nagy Casellát megöltem és kiraboltam! Jöhetnek a cikkek a lapokban.! Na látod, hogy van erőm. _Két munkáshoz, aki jobbról bejött a lövés zajára._ Mit akartok? Ne mozduljatok, mert meghaltok! _Rájuk fogja a revolvert._

Márton. Szent Isten, milyen botrány! _A két munkáshoz megy, csitítja őket, némán magyarázza nekik, hogy Misch részeg._

_A két munkás ijedten nézi Mischt._

Lujza. Mit csináltál? Mit csinálsz?

Misch. Mit csinálok? Kiélem magamat. Én, Misch, kiélem magamat. Én, kutya, emberré változom. Én, gyáva, nekibátorodom. Ne bámulj. Igyál! Ezen a világon én már csak így szerezhetek pénzt és frakkot. Most énvelem jössz el a Riviérára, még pedig azonnal! Ne reszkess! Igyál! Isten veled, áruház! Egy-kettő! _A munkásokhoz._ Ne bámuljatok. Igyatok! Vége a szolgaságnak! Most következem én, Misch, újjászületve, frakkban és vadul! Most lesz nap, levegő, tenger, kéjgyönyör, hangverseny és majonéz. Most jön gróf Monte Christo, aki azért lett gazdag, hogy megbüntethesse a rosszakat és megjutalmazhassa a jókat! Most lesz élet, amennyi csak kell. Előkelő társaság, szellemi beszélgetés és meleg étel. Mert ahhoz enni kell, hogy az ember a szívét és az agyát jóra használhassa. Éhesen csak haragudni lehet! De most nem haragszunk többé senkire! Mindenkit szeretünk! Megyünk! Megyünk! Hotel de Million, Hotel de Milliárd! Megszállunk álnév alatt… A gyilkos és a szeretője… álnév alatt, frakkban… gróf Fontainebleau, herceg Marseillaise, báró Franciaország! _Lujzához, aki sír._ Ne sírj! Mit bámultok? Ha elárultok, meghaltok! Ne sírj. Gyere! Menekülj velem! _Megragadja a karját._ Meneküljünk!

Lujza _könnyek közt, részegen_. Hova… édesem?

Misch. Ahová vágyódtál. Most én viszlek el. Riviera!

Lujza. Igazán?

Misch. Igazán.

Lujza. Mikor?

Misch. Most! Azonnal! Az első vonattal!

Lujza. De így menjek… mint egy koldus?

Misch. Dehogy! Ne törődj semmivel! _A jobb pulthoz ugrik, az estélyi ruhák közt válogat, összevissza dobálva őket._ Vége a szegénységnek! Most jön a szabad élet, kaland és fényűzés! Majd én megmutatom neked. Éljen a Népszövetség! Ó te részeg szép szabadság! Öltözz aranyba és selyembe! Vedd ezt fel! Vagy ezt! Itt a 4867-es! Meg a 8684-es! Amelyik jobban tetszik. _Rengeteg fényes ruhát dob oda neki, keresztül a színpadon._ Vedd fel mind a kettőt! Vegyél fel százat!

Lujza _részegen, sikoltozva, nevetve_. Crèpe Marocain… az új modell! Az enyém?

Misch. A tied! Mind a tied!

Márton. Szentséges Úristen, mi lesz itt!

Lujza _kapkodva válogat_. Ez a virágos! Nem, ez az aranyszalagos! Vagy ez a csipke! Hímzés! Nem! De igen! Jaj! Hazamenjek? Hova vigyem? Hol vegyem fel?

Misch. Ne menj el. Ne józanodj ki. Igyál! Itt vedd fel.

Lujza. Ezt a csipkéset! Hol?

Misch. Ott a sarokban. Rögtön! Mozogj, rohanj! Siess! Egykettő!

Lujza _miközben egy ruhával balrahátul kiszalad, sikoltozik és nevet_. Ezt? A csipkéset? _Visszaugrik_. Azt a prémeset? _Eldob egyet, másikat vesz fel a földről._ Nem. Mégis a csipkéset! Ezt az arannyal? Nem. A csipkéset! Te édes élet, ti drága szép kedves ruhák! _Kirohan bal hátul._

Misch. Siess! Gyerünk! Mielőtt rájön a rendőrség!

Márton. De Misch úr, mi lesz ebből?

Misch. Hallgass, vagy meghalsz.

Márton. Misch úr, ebből olyan botrány lesz, amilyen még nem volt.

Misch. Ne beszélj. Ha félsz, igyál. _Balelőre megy._ És most gyorsan, előre, hamar! Mielőtt az én angyalom felöltözik. Kész legyen! _Kommandirozva_. Kirakat!

Márton _a két munkással vadul nekiugrik a Riviéra-díszleteknek_.

Misch. Fogd meg! Ne sajnáld! Egykettő! Riviéra… előre!

Márton _a két munkással gyorsan berendezi a Riviéra-kirakatot_.

Misch _ezalatt kommandirozza őket_. Háttér! Ég, felhő nélkül. Napsugár. Oldalfalak. Fák, bokrok, virágok. Kék tenger. Édes hullámok. Kis fehér vitorlák messze a kékségben. Tájkép. Pálma. Virág, virág! Márványkorlát. Napsugár! A korláthoz a két álló alakot! Te szép Jeritza, te csudacsalogány! És az elegáns gentleman, amint beszélget vele. Azt mondja neki: «Ott voltam tegnap a Metropoliténben… isteni művésznő, ön szebben énekelt, mint valaha. Legyen szerencsém felhőkarcolómban, tízszer egymásután vacsorára!» _A két álló baba a helyén van._ Tovább! Az ülőket. Úgy, sorba. Szép orosz hercegnő, Tatjana Szemjonova, Woronzieff princessz! Oda melléje Ford, az autókirály. Percenként száz autót köp ki a gyára kapuja! Tovább! Madame La Comtesse de la Gyönyörű! A szélére. Tovább! A távolban angol hadihajók. Díszebéd a tengernagynál. Nézd csak Rockefeller, állj oda bátran, te ráérsz bámulni, hiszen óránként egy milliárd dollár a jövedelmed. Virágokat elébük! Napsugár! Muzsika! Muzsika! Zenekar a hullámokon! _Mártonhoz, aki a Casella-babához futott._ Mit akarsz?

Márton. Ezt hova tegyük?

Misch. Ott hagyd! Hozzá ne nyulj! Az halott. Brr! Ereszd el.

Márton. Huh! _Irtózva hagyja ott._

Misch. Menj el tőle. Gyerünk tovább. A mienk az élet! Ugorj a kapcsolóhoz. Világítás! Napsugár! Riviéra!

_Márton bekapcsolja a villanyt. A Riviéra fölragyog. Tündöklő napfényben, dús színekben fürdő csodakép. A színpad egyéb részei sötétek. Csak a Riviéra ragyog._

_Lujza megjelenik a sötét hátsó balsarokban. A csillogó estélyi ruha van rajta. Gyerekes, részeg, boldog, bolond. Sikoltozik._

Lujza. Hol vagy? Nézz rám. Te bátor, gyilkos gróf! Nézd, milyen szép vagyok! Menekülünk?

Misch _érte megy_. Siess! Mehetünk?

Lujza. Igen. Most mindjárt?

Misch. Rögtön. Csak ezt a kortyot még. Nagy utazás előtt. _Iszik_. És most bátorság. Ne félj.

Lujza. Nem félek. Repülök. Édes, édes, elegáns vad gyilkos! Hova megyünk?

Misch _balelőre húzta, ott összekuporodva állnak egymás mellett. Lujza félve bújik hozzá. Onnan a sötétből mutatja neki a ragyogó képet._ Oda. Nézd. Ez az. Szép?

Lujza. Csuda! Csuda!

Misch. Gyere… élni!

Márton, _aki eddig a balpultnál, a tolókocsinál állt, most nesztelenül, szinte alájuk tolja a kocsit_. Tessék beszállni. Mindjárt indul az expresszvonat.

Misch. Gyere gyorsan. Majdnem lekéstünk az expresszről. _Besegíti Lujzát, ő is beül. Szemben ülnek egymással, Misch ül a menet irányában._

Márton _e közben, magában_. Mozdony vizet vesz fel. _Iszik, kikiált._ Pécel, Tatatóváros, Párizs, London, Riviéra, beszállni! Indulás! _Fütyül. S, s, s, s, s, s! A vonat hangját utánozva elkezdi lassan tolni a kocsit. A vonat útja: lassan át a színpad balszéléről elől a jobbszélre. Az egész utazás alatt Márton csöndesen sustorogva utánozza a vonatot, mint a gyerekek: S, s, s, s, s, s. Ezalatt Lujza és Misch vígan társalognak, naivul utánozva az úgynevezett «utazóközönséget»_.

Misch. Isteni vidék. Most jövünk a hegyek közé. Látod az Alpeseket?

Lujza. Látom. Hó! Hó! Hó van a tetejükön. Az ott a Mont Blanc.

Misch. Tornyok! Tornyok! Látod? Az Párizs. Látod?