Part 11

[Footnote 19: E fejezet az atheisták ellen intézett támadások egyikének töredékét foglalja magában. Velök szemben Pascal, mint a _Lettres Provinciales_-ban a jezsuiták ellen is, mindenkor szokatlanul szenvedélyes, ingerült hangot használ; egyenes lelke kerüli a tartózkodást, irtózik minden szépítéstől s nyiltan kifejezi ellenszenvét; inkább túlzásba esik, csakhogy ne kelljen leplezgetnie.]

[Footnote 20: Erre nézve Condorcet megjegyzi, hogy itt Pascal okoskodásaiban bizonyára némi tévedés van. Mert igaz, hogy érthetetlen az, ha valaki oly dolgot, melyet megtudhatna, s a melynek megtudása rá nézve végtelenül fontos, nem igyekszik kutatni. De ha valaki meg van arról győződve, hogy e részben nem tudhat meg semmi bizonyosat, hogy az emberi szellem oda eljutni nem képes: akkor bátran maradhat továbbra is a kétkedés állapotában a nélkül, hogy esztelennek tünnék fel ezért. Maradhat nyugodtan a bizonytalanságban, ha hiszi azt, hogy az igazságos Isten nem teheti függővé az emberek túlvilági állapotát annak a megtudásától, a mit úgy sem tudhatnak meg. Ha az az ember, a ki tömlöczébe zárva, nem tudja, vajon halálos ítéletét kimondták-e már, de ártatlanságát érzi, s számít biráinak igazságszeretetére, s e mellett nincs is módjában megtudni, mit határoznak felette: nyugodtan várhatja a következendőket s bizonyára helyesen teszi ezt. Azzal kellett volna tehát Pascalnak okoskodásait megkezdeni, hogy bebizonyította volna, miszerint nem lehetetlen az embernek a jövő élet felől némi ismereteket szerezni.]

[Footnote 21: Itt Condorcet ismét megjegyzi, hogy tulajdonképen azt kellett volna Pascalnak bebizonyítania, hogy a lélek halhatatlansága igaz-e, nem pedig, hogy a ki hisz benne, vagy kutatja, emelkedettebb szellemű-e, mint az, a ki közönyös iránta. E nagy igazságot, a lélek halhatatlanságát azért kell elhinni, mert be van bizonyítva, nem pedig azért, mert az abban való hit irántunk másokban több bizalmat kelt. Mert a Pascal okoskodása téves következtetésre juttathat bennünket. Hiszen nem a szerint kell bíznunk valakiben, a mint hisz, vagy nem hisz a lélek halhatatlanságában, hanem inkább a szerint, a milyen a jelleme. Itt példákat hoz fel aztán Condorcet a történelemből, a mely nem igazolja Pascal állítását.]

[Footnote 22: Az emberi gyarlóságoknak alább következő remek rajzát Pascal _Gondolatai_nak egyes kiadói megjegyzésekkel kisérik, melyekben példákkal akarják kimutatni, hogy az emberi természet nem oly gyarló, mint azt Pascal kissé sötét színekkel festi. Mi e megjegyzéseket szándékosan mellőzzük, mivel Pascal is csupán csak a _nagy tömegre_ alkalmazza az emberi gyengeségek e rajzát; s egyáltalában nem akarja azt mondani, hogy ez emberi félszegségektől a művelt lélek, az erkölcsi finomság s a nemes kedély ne tudna többé-kevésbé szabadulni. Pascal maga is eléggé megmutatta, mily keveset törődik mások elismerésével; és ha megismerjük Pascal műveiből gondolkodásmódját, vagyis jobban mondva: őt magát, akkor önkénytelenül is arra kell gondolnunk, hogy az alább következő mesteri kézzel festett emberi gyengeségek közül Pascalban keveset találhatunk fel. Arra nézve, hogy az emberi gyarlóságokon nagy részt felül lehet emelkedni, ne hozzunk fel példákat a történelemből; mert erre nézve legjobb bizonyságot nyerhetünk akkor, ha Pascal műveit elolvassuk: az emberi gondolkodás gyarló voltának legfényesebb czáfolatát Pascal szellemes, ragyogó gondolatai képezik.]

[Footnote 23: Condorcet, Pascal e gondolatát magyarázva, azt mondja, hogy Pascal e fejezetben azt bizonyítja, hogy a nép előítéletei s közvéleménye a józan észen alapszanak; de hogy ez nem jelenti azt, mintha a népnek esze volna ahhoz, hogy az előítéleteket elfogadja. Az előítéletek ellenkeznek a nép eszével, de ez azokat önkénytelenül mégis magáévá teszi.]

[Footnote 24: Voltaire itt megjegyzi, hogy Pascal itt túlzásba esett. Hiszen senki sem kivánja a néptől, a nagy tömegtől, hogy érzéke legyen a finomabb, nemesebb élvezetek iránt! Nem; a kinek az izlése köznapias, az keressen oly élvezetet, a mely lelkét nem foglalja el, s a kinek finomabb izlése van, az keressen lelki élvezetet. Végre is, mindenkinek kell élni!]

[Footnote 25: Voltaire itt megjegyzi, hogy Pascal e gondolatot Montaigne-tól vette át; csakhogy Montaigne máskép értelmezi ezt a gondolatot és kifejti jobban. A mi különféle akarataink nem ellentmondások; mert sokféle érzékünk van s ha ezek közül csak egyik is meg van támadva, agyunk működése s ezzel együtt felfogásunk is szükségképen módosulni fog. Igaz, hogy majd szomoruak, majd vidámak vagyunk, de ez természetes következménye ama helyzetnek, melybe jutunk. Az állat is különfélekép fog érezni ura iránt, ha ez őt simogatja és eteti, vagy pedig ha kínozza és meg akarja ölni. Nincs bennünk ellenmondás, sőt akkor volna, ha különböző helyzetekben egyformák maradnánk. A kik azt mondják, hogy két lelkünk van, ép úgy mondhatnák, hogy harmincz vagy negyven lelkünk van; mert hiszen különböző lelki állapotokban ugyanazon dologról harmincz- vagy negyvenféleképen is vélekedhetünk. Ez a «kettős lélek» feltevése metaphysikai képtelenség; épen úgy lehetne mondani, hogy a kutya is kettős alakban jelenik meg, mivel harap és nyalogat is; a tyúk is, mivel kis csirkéit előbb gondozza, majd elhagyja és később fel sem ismeri többé; a tükör is, mivel minden tárgyat nem mutat egyformán, hanem a benne levő képek az előtte levő tárgy szerint alakulnak; a fa is, mivel majd lombos, majd pedig csupaszok az ágai!]

[Footnote 26: Voltaire megjegyzi, hogy Pascal ez okoskodása téves és veszélyes úton halad; mert már Prometheus és Pandora meséje, Plato Androgynái, az ős egyptomiak és Zoroaster tanai is kifejtik e látszólagos ellentmondások okait. A keresztyén vallás nem volna kevésbbé helyes akkor sem, ha tanaiból e szellemes következtetéseket le nem vonnók, melyek különben is nem egyebek, mint csak a lángész csillogtatásai. Az igazi vallás lényeges kelléke az, hogy emelkedett legyen, de az nem, hogy az említett állítólagos ellentétekről számot adjon; nem szükséges az, hogy a vallás a metaphysikára tanítson, mint a hogy nem szükséges az sem, hogy a csillagászatra oktasson.]

[Footnote 27: Voltaire megjegyzi, hogy az nem igaz, hogy a zsidók törvénye a legrégibb, mivel még Mózes kora előtt Egyptomban tartózkodtak a zsidók, a hol már akkor bölcs törvények uralkodtak. Az is téves állítás, hogy a «törvény» szót csak Homér után ismerték; mert már Homér is szól _Odysseájá_ban Minos törvényeiről. Hesiodban is feltaláljuk e szót; de ha sem itt, sem Homérban nem is fordulna elő e szó, az nem bizonyítana semmit sem. A hol királyság, király és nép volt, ott mindenütt volt már törvény is. China törvényei korábbiak a Mózeséinél. Téves az az állítás is, hogy a görögök és rómaiak a zsidóktól vettek volna át törvényeket. Köztársaságaik kezdetén nem tehették ezt, mert hiszen akkor még nem ismerték a zsidókat s később nem tehették ezt azért, mert akkor, mint általában ismeretes, gyűlölték e barbárokat. Gondoljunk csak arra, hogy emlékezik meg Cicero Jeruzsálemnek Pompejus által való elfoglalásáról szólva. Philon, e zsidó író, kit Pascal itt alapul vett, maga is beismeri, hogy a zsidók törvényeit a Septuaginta lefordítása előtt más nép nem ismerte.]

[Footnote 28: Voltaire megjegyzi, hogy ez őszinteségre mindenütt találunk példát s hogy az az emberi természetből folyik. A zsidók önhittsége elhiteti velök, hogy nem az ő kárhozatos politikájok, nem a művészetekben való járatlanságuk s nem csiszolatlanságuk tette őket tönkre, hanem az Isten haragja bünteti őket; elégtétel érzetével gondolnak arra, hogy az Isten haragját semmiképen sem háríthatták volna el s hogy mégis csak ők az Isten kiválasztott, dédelgetett népe. Ha valamely egyházi szónok így szól hozzánk, francziákhoz: «Nyomorultak, tehetetlenek vagytok; azért vertek meg titeket Hochstedt-nél és Ramillies-nél, mert nem tudtatok jól védekezni», a hallgatók meg fogják őt kövezni; de ha azt mondja nekünk: «Ti vagytok Isten szeretett népe; csakhogy büneitek miatt azzal büntetett Isten, hogy Hochstedt-nél és Ramillies-nél kiszolgáltatott ellenségeiteknek. De mivel ismét visszatértetek hozzá, kegyelmébe vett és megengedte, hogy Derain-nél legyőzzétek ellenségeiteket», a szónok e szavai a hallgatóságban rokonszenvet keltenek.]

[Footnote 29: L. a bevezetést.]

[Footnote 30: L. a bevezetést.]

[Footnote 31: E gondolatot Bossuet vette fel legelőször.]

[Footnote 32: Boileau Pascaltól vette ezt a gondolatot, midőn egy ifjúnak ezt mondta: «Mindenre megtanítottak téged, csak arra nem, hogyan kell másoknak tetszened. És te mégis ezt tudod legjobban.»]

[Footnote 33: A 107 és 108-ik gondolat Périer Margit emlékiratai után van felvéve.]

[Footnote 34: Töredék.]

[Footnote 35: A jansenismus, mint követői mondták, nem lépett fel uj tanokkal, hanem épen a keresztyénség eredeti tanait akarta visszaállítani.]

TARTALOM.

Pascal 3 Pascal Gondolatai 13 A bizonyítás és előadás módszeréről 15 Ismereteink bizonytalanságáról 44 Az istenségről és az erkölcsi elvekről 63 A jövő élet eszméjével való foglalkozás szükségéről 76 Az emberi nagyságról és gyarlóságról 87 A nép előítéleteiről s a közvéleményről 116 Az embernek szüksége van a vallásra 125 A keresztyén vallás helyességéről 130 Különféle gondolatok 155 A szerelemről 193 Irói tekintély a bölcselet terén 212