Part 12
[Note 330: Condivi így kezdi meg Michelangelo életrajzát. „Attól az órától kezdve, midőn az Úristen különös kegyéből nemcsak arra méltatott, hogy lássam Michelangelo Buonarrotit, a páratlan festőt és szobrászt, noha alig remélhettem volna, hogy azt is elérjem, – hanem hogy szeretetében és beszélgetéseiben, meghítt bizalmában is részesüljek, hálából e kegyért és az ő jósága iránt való szeretetből teljes figyelemmel és igyekezettel arra vállalkoztam, hogy megfigyelem és egybegyűjtöm nemcsak azokat az utasításokat, amelyeket a művészetre nézve nekem adott, hanem mondásait, tetteit és szokásait is, mindazzal, ami csodálatra, utánzásra vagy dicséretre méltónak tünt fel előttem az ő életében…“]
[Note 331: I. Ferenc 1546-ban; Caterina de’Medici 1559-ben, Bloisból írt neki „tudván, mint az egész világ, mennyire fölötte áll ő e században mindenkinek“ és kérte, készítse el II. Henrik lovasszobrát vagy legalább is annak rajzát (1559 november 14).]
[Note 332: 1552-ben. Michelangelo nem válaszolt és ez bántotta a herceget. – Midőn Benvenuto Cellini említést tett a dologról, Michelangelo gúnyosan válaszolt.]
[Note 333: 1560 novemberében.]
[Note 334: 1561 októberében.]
[Note 335: Vasari (abból az alkalomból, hogy Cosimo fogadta Michelangelót.)]
[Note 336: Francisco d’Ollanda: _Beszélgetések a festészetről_.]
[Note 337: Ugyanott.]
[Note 338: Levél Piero Gondihoz, 1524 január 26.]
[Note 339: Vasari igy írja le Michelangelo segédeit: „A pistojai Pietro Urbano értelmes ember volt, de sohasem akarta megerőltetni magát. Antonio Miniben lett volna akarat, de nem volt képesség. Ascanio della Ripa Transone igyekezett, de soha sem ment semmire.“]
[Note 340: Michelangelót legjelentéktelenebb bajai is nyugtalanították, így midőn egyszer Urbano megvágta újját. Őrködik afölött, hogy eleget tegyen vallási kötelességeinek: „Gyónj meg, dolgozzál és ügyelj a házra“ (_Levelek_, 1518 március 29).]
[Note 341: Már előbb, 1529-ben, Firenzéből való menekülése után, Michelangelo Antonio Minivel akart Franciaországba utazni.]
[Note 342: A festményt az ostrom alatt a ferrarai herceg számára készítette, de azután vonakodott neki odaadni, mert a ferrarai herceg nem tanusított iránta kellő tiszteletet.]
[Note 343: 1531-ben.]
[Note 344: Vasari.]
[Note 345: 1555 december 3.-án, nehány nappal Gismondo, Michelangelo utolsó testvérének halála után.]
[Note 346: 1556 február 23-án.
Michelangelo így fejezi be levelét: „Kegyeibe ajánlom magam és kérem, legyen szíves Benvenuto (Cellini) úrnál kimenteni, amiért nem válaszoltam levelére, de az ilyen gondolatok annyi szenvedést okoznak nekem, hogy nem vagyok képes írni.“
Lásd még a CLXII. költeményt:
_Et piango et parlo del mio morto Urbino_…]
[Note 347: Szeretetteljes leveleket írt Corneliának, Urbino özvegyének és megigérte neki, hogy magához veszi a kis Michelangelót, „nagyobb szeretettel lesz hozzá, mint unokaöccsének, Lionardónak gyermekeihez és megtanítja arra, amire – mint tudja – atyjának vágya volt taníttatni őt.“ (1557 március 28.-án). – Nem bocsájtotta meg Corneliának, hogy 1559-ben újból férjhezment.]
[Note 348: Bohóságainak elbeszélését lásd Vasarinál.]
[Note 349: _Ugyanott_.]
[Note 350: _Ugyanott_.]
[Note 351: _Ugyanott_.]
[Note 352: Mint majdnem minden komor léleknek, Michelangelónak is olykor hajlama volt a bohóságok iránt; tréfás költeményeket írt Berni modorában. De tréfás kedve mindig érdes, szinte tragikus. Ilyen az öregkor bajairól írt siralmas torzképe (_Költemények_, LXXXI). Lásd egy szerelmi költemény parodiáját is. (_Ugyanott_, XXXVII).]
[Note 353: _Költemények_, CX.]
[Note 354: „A tyukok és kakas koma diadalmaskodnak“ – írja Angiolini Michelangelo egyik távolléte alkalmából, – „de a macskák szomorkodnak, hogy nem látják, noha nincsenek eleség híjával.“]
[Note 355: Riccio levele Roberto di Filippo Strozzihoz 1544 julius 21-én.]
[Note 356: Michelangelo levele unokaöccséhez, Lionardóhoz, 1547-ben.]
[Note 357: _Költemények_, CIX, 64. – Michelangelo itt a költőnek egy firenzei számüzöttel folytatott képzelt párbeszédét adja. – Lehetséges, hogy ez a költemény akkor keletkezett, miután Lorenzino meggyilkolta Alessandro de’ Medicit. – 1543-ban jelent meg először Giacomo Archadelt zenéjével.]
[Note 358: Egyik szolgája francia volt: _Riccardo franzese_ (1552 junius 18.-án. – _Ricordi_, 606. lap).]
[Note 359: „Jó lenne“ – írja unokaöccsének, Lionardónak, – „ha egy jó és rendes szolgálót találnál számomra, ugyan nehéz, mert valamennyi rosszéletű és szutykos _(son tutte puttane e porche)_… Tíz forintot fizetek havonkint; szegényesen élek, de jól fizetek.“ (_Levelek_, 1550 augusztus 16.-án).]
[Note 360: _La mia scura tomba_… (_Költemények_, LXXXI).]
[Note 361:
_Dov’è Aragn’e mill’opre et lavoranti_ _Et fan di lor filando fusaiuolo._ (_Ugyanott_).]
[Note 362: A koporsón ez a felírat volt:
Halljátok ti, világnak kik adátok Testestül, lelkestül szellemteket: Biz e sötét koporsó lesz hazátok.
(_Költemények_, CXXXVII).]
[Note 363: „Életmódja igen józan volt. Fiatal korában beérte egy kis kenyérrel és borral, hogy teljesen a munkának szentelhesse magát. Öregségében, azóta, hogy az _Utolsó_ _itélet_-en dolgozott, hozzászokott, hogy egy keveset igyék, de csak este, midőn napi munkája be volt fejezve és akkor is a legnagyobb mérséklettel. Noha gazdag volt, szegényül élt. Soha vagy csak nagy ritkán látott vendéget asztalánál és nem is akart senkitől ajándékot elfogadni, mert így örökre az ajándékozó lekötelezettjének tekintette magát. Józansága következtében mindig nagyon éber volt és csak igen kevés alvásra volt szüksége.“ (Vasari).]
[Note 364: Vasari, észrevevén, hogy nem használt viaszból, hanem kecskefaggyúból készült gyertyákat, negyven font viaszgyertyát küldött neki. Michelangelo szolgája vitte el őket, de Michelangelo nem akarta elfogadni. A szolga így szólt: „Uram, karjaim egészen oda vannak a cipeléstől és nincs kedvem visszavinni őket. Ha nem kellenek, úgy beletűzködöm őket a ház előtt levő száraz sárkupacba és valamennyit meggyujtom.“ Erre Michelangelo így válaszolt: „Rakd hát le őket, mert nem akarom, hogy bolondokat csinálj ajtóm előtt.“ (Vasari).]
[Note 365: _Költemények_, LXXVIII. – Ezt a költeményt Frey az 1546. év tájára, az _Utolsó itélet_ és a Cappella Paolina idejére teszi, Grimm valamivel későbbre, az 1554. év tájára.
Az éjről szóló másik szonett (_Költemények_, LXXVII) rendkivüli költői szépségű, de inkább irodalmi jellegű és kissé mesterkélt.]
[Note 366: „_Non nasce in me pensiero che non vi sia dentro sculpita la morte_“ (_Levelek_, 1555 junius 22).]
[Note 367: _Költemények_, CIX. 32.]
[Note 368: _Költemények_, CIX. 34.]
[Note 369: Levél Vasarihoz, kelt „1554 április havának nem tudom hányadikán“ (_A di non so quanti d’aprile_ 1554).]
[Note 370: Mindig elég kevés figyelemben részesítette a természetet, amaz évek ellenére, amelyeket a várostól távol Carrarában vagy Seravezzában töltött. A tájkép elenyésző szerepet játszik művészetében; nehány összevont, majdnem schematikus jelzésre szorítkozik a Sixtus-kápolna freskóiban. Ebben Michelangelo távol áll kortársaitól: Ráfaeltől, Tizianótól, Peruginótól, Franciától, Leonardo da Vincitől. Megvetette a flamand művészek tájképeit, amelyek akkor igen divatosak voltak: „rongyok – mondá –, falak, fáktól árnyékolt élénk zöld mezők, folyók és hidak, – ezeket nevezik tájképeknek és bennük sok elszórt alak.“ (Francisco d’Ollanda. _Beszélgetések_).]
[Note 371: _Levelek_, 1556 december 28.]
[Note 372: Azt az igen hosszu, 115 versből álló, befejezetlen költeményt értem, amely így kezdődik:
Uj élvezet, valóban nagy öröm A kecskéket szirten legelni látni, Mint ugrálnak, hol egy, hol más kövön…
(_Költemények_, CLXIII, Frey kiad. 249–253. l.)
Freyhez csatlakozom, aki a költemény keletkezését az 1556. év október-december hónapjaira teszi. Thodenak más a véleménye és Michelangelo ifjúkorára vezeti vissza, de ezt – nézetem szerint – nem okolja meg kellőképen.]
[Note 373: 1548-ban lebeszéli unokaöccsét, Lionardót, a loretói zarándoklásról és azt tanácsolja neki, hogy a pénzt költse inkább alamizsnákra. „Mert ha pénzt adunk a papoknak; Isten tudja mit csinálnak vele!“ (1548 április 7.-én).
Sebastiano del Piombónak egy szerzetest kellett a San Pietro in Montorióba festenie, – Michelangelo úgy véli, hogy ez a szerzetes mindent el fog rontani: „A szerzetesek tették tönkre a világot, amely oly nagy, nem lenne tehát meglepő, ha egy ily kis kápolnát tönkretennének.“
Abban az időben, mikor Michelangelo unokaöccsét megházasítani igyekezett, egy igen ájtatos asszony fordult hozzá, kioktatta, jámborságra buzditotta és Lionardo számára egy jámbor, helyes érzületű leányt ajánlott. Michelangelo azt mondta, hogy „sokkal jobban tenné, ha fonással vagy szövéssel foglalkoznék, mintsem szent dolgokkal kufárkodjék.“ (_Levelek_, 1549 julius 19).
A római szentségtörések és simoniák ellen dacos, savonarolai érzéstől áthatott költeményeket írt. Ilyen a szonett, amelynek kezdete:
Kelyhekből kard készül itt és sisak, Iccével mérik Krisztus drága vérét…
(_Költemények_, X; 1512 körül).]
[Note 374: Levél Buonarrotóhoz, atyja betegsége alkalmából (1516 november 23). – Levél Lionardóhoz, Giovan Simone halála alkalmából (1548 január): „Szeretném részletesen megtudni, hogyan halt meg, vajjon meggyónt és áldozott-e az Egyház által előírt módon, mert ha tudom, hogy igen, kevesebbet fogok szenvedni.“]
[Note 375: „_Piu credo agli orazioni che alle medicine_“. (Levél Lionardóhoz, 1549 április 25).]
[Note 376: „… Az Úr 1513. évében, X. Leo pápaságának első esztendejében Michelangelo, aki akkor Rómában tartózkodott, – ha nem csalódom, ősszel volt – egy éjjel szabad ég alatt, házának kertjében imádkozott és szemeit az ég felé emelte. Hirtelen csodálatos meteort látott, három sugárral: – az egyik, amely kelet felé nyúlt ki, fényes és tündöklő volt, mint valami csíszolt kardpenge és végén kampósan begörbült; a második rubin színü volt, vöröseskék és Róma fölé nyúlt ki; a harmadik tűzszínű, elágazó és oly hosszú, hogy Firenzéig ért… Midőn Michelangelo meglátta ezt az isteni jelet, házába ment papirért, tollért és festékért, lerajzolta a tüneményt, amely a rajz befejeztével eltünt…“ (Fra Benedetto: _Vulnera diligentis_, harmadik rész. Kézírat Riccardianus 2985. – Idézi Thode, Villari nyomán).]
[Note 377: Henry Thode.]
[Note 378: Midőn Leone Leoni 1560-ban emlékérmet készített Michelangelo képmásával, ez az érem hátlapjára sast tétetett, amelyet kutya vezet, ezzel a felírattal: _Docebo iniquos vias tuas et impii ad te convertentur_ (Vasari).]
[Note 379: _Krisztus a kereszten, Krisztus sírbatétele, Krisztus levétele a keresztről, Krisztus siratása._]
[Note 380: _Költemények_, CXLVII.
Ez a szonett, amelyet Frey nem ok nélkül a legszebbnek mond Michelangelo valamennyi költeménye közül, 1555–1556-ból való.
Más költeményeinek nagy száma ugyan csekélyebb formai szépséggel, de nem kevesebb bensőséggel és hittel azonos érzést fejez ki.
Ilyenek például:
Súlyos tehertől szabadúlva végre S világtól válva, Hozzád, ó Uram! Törékeny sajkaként vezet utam Szörnyü viharból már a csöndes révbe…
Nap-nap után, már gyermekéveimtől Vezérem s védőm Te valál, Uram!…
Világ meséi elrabolták tőlem Időmet, hogy szemléljem Istenem. – – – – – – – – – –
Hosszú az út, mely Hozzád felvezet, Ó jó Uram, rövidítsd meg nekem. – – – – – – – – – –
Öröm mi volt, legyen már gyűlölet, Világ csudált szépsége förtelem, Örökös éltet adjon a halál.
(_Költemények_, CL).
Görnyedve évek s bűneim sulyától…
(_Költemények_, CLV).
Biztos halál, bizonytalan az óra…
(_Költemények_, CLVII).]
[Note 381: Pietro Aretino és Bandinelli terjesztették ezeket a pletykákat. Az urbinói herceg 1542-ben fűnek-fának elmesélte, hogy Michelangelo roppant meggazdagodott azáltal, hogy uzsorakamatra adta kölcsön azt a pénzt, amelyet II. Julius pápától kapott a síremlékért, melyet nem készített el. – Michelangelo némi mértékben alkalmat is adott ezekre a vádakra, pénzügyekben olykor tanusított kiméletlenségével, (így például az öreg Signorellivel szemben, akit 1518-ban egy 1513-ban felvett kölcsönért zaklatott) és a kincseket halmozó paraszt ösztönszerű kapzsiságával, amely benne természetes nagylelkűségével egyesült. Pénzt és birtokokat harácsolt össze, de úgyszólván gépiesen, örökölt hajlamból. A valóságban rendkívül hanyag volt ügyeiben; semmiféle számadást nem vezetett, azt sem tudta mije van és teli marokkal adakozott. Családja szüntelenül merített tőkéjéből. Királyi ajándékokat adott barátainak, szolgáinak. Műveinek nagy részét nem adta el, hanem elajándékozta. Ingyen dolgozott a Szent Péter-templomon. Senki sem itélte el nála szigorúbban a pénz szeretetét: „A nyereségszomj igen nagy bün“ – írja öccsének, Buonarrotónak. Vasari méltatlankodva tiltakozik Michelangelo ellenségeinek rágalmai ellen. Felsorolja mindazt, amit mestere elajándékozott: – Tommaso dei Cavalierinek, Bindo Altovitinak, Sebastiano del Piombónak, Gherardo Perininek megbecsülhetetlen rajzokat; Antonio Mininek a _Lédát_, valamennyi kartonnal és mintával együtt; Bartolommeo Bettininek egy remek _Venust és Cupidót_; del Vasto marchesének egy _Noli me tangere_-t; Roberto Strozzinak a két _Rabszolgát_; szolgájának, Antoniónak, a _Keresztlevételt_, stb. – „Nem értem“ – mondja végül – „miképen mondhatják fösvénynek ezt az embert, aki olyan bőkezű volt ezekkel a sok ezer tallért érő művekkel.“]
[Note 382: Levelek Giovan Simonnéhoz (1533), – Lionardo Buonarrotihoz (1540 november).]
[Note 383: Vasari.]
[Note 384: „Úgy tünik fel előttem, hogy nagyon is elhanyagolod az alamizsnálkodást“ – írja 1547-ben Lionardónak.
„Azt írod, hogy annak az asszonynak négy aranytallért fogsz adni Isten iránt való szeretetből; – ez tetszik nekem.“ (1547 augusztus).
„Ügyelj arra, hogy oda adakozz, ahol szükség van és ne barátságból vagy rokonságból, hanem Isten iránt való szeretetből és ne mondd meg, honnan jön.“ (1549 március 29).
„Ne tégy említést rólam“ (1547 szeptember).
„Jobban örülnék, ha azt a pénzt, amelyből nekem ajándékokat küldesz, inkább Isten iránt való szeretetből adnád ki, mert, amint hallom, nálatok nagy az ínség.“ (1558).
„Öreg létemre szeretnék lelkem üdvösségeért valami jót tenni, alamizsnálkodni, mert más módon nem vagyok képes jót tenni.“]
[Note 385: Condivi.]
[Note 386: Levél Lionardóhoz (1547. augusztus).]
[Note 387: Ugyanaz (1550. december 20.).
Más alkalommal érdeklődik egy Cerretani iránt, akinek leánya zárdába készül (1549 március 29.). – Unokahuga Cecca közbenjár nála egy szegény leány érdekében, aki zárdába lép be. Michelangelo örömmel küldi el neki a kért összeget. (Lionardóhoz, 1556 május 31.).
„Egy szegény leányt elvenni“ – mondja egy alkalommal – „szintén az alamizsnálkodás egy módja.“]
[Note 388: _Költemények_, LXXXI.]
[Note 389: „A nyomorultnak lassú a halál“
_Költemények_, LXXIII, 30.]
[Note 390: 1549 márciusban: viterbói vizet ajánlottak neki, amely csakugyan jót is tett (Levelek Lionardóhoz). – Még 1559 júliusban is kő-bántalmai voltak.]
[Note 391: 1555. július.]
[Note 392: _Költemények_, LXXXI.]
[Note 393: Levél Vasarihoz (1555. június 22.). – „Nemcsak öreg vagyok“ – irta Varchinek már 1549-ben – „hanem szinte már a halottak közé tartozom“ _(Non solo son vecchio, ma quasi nel numero de’ morti.)_]
[Note 394: Vasari levele Cosimo de’ Medicihez (1560 április 8.)]
[Note 395: Nyolcvanöt éves volt.]
[Note 396: Akkor jutott eszébe a szerződés, amelyet hatvan év előtt kötött III. Pius pápa örököseivel a sienai székesegyház Piccolomini-oltárára nézve. Most akarta elkészíteni.]
[Note 397: Levél Lionardóhoz (1563. augusztus 21.).]
[Note 398: Vasari.]
[Note 399: A Palazzo Rondaniniben levő _Pietá_-ról van szó. – (Daniele da Volterra levele Lionardóhoz 1564 június 11.).]
[Note 400: Tiberio Calcagni levele Lionardóhoz, 1564. február 14.]
[Note 401: Daniele da Volterra levele Vasarihoz (1564. március 17.)]
[Note 402: _Költemények_, CLII.]
[Note 403: 1564 február 18.-án. – Halálakor mellette voltak: Tommaso dei Cavalieri, Daniele da Volterra, Diomede Leoni, két orvos, úgymint Federigo Donati és Gherardo Fidelissimi és szolgája Antonio del Franzese. Lionardo csak három nap múlva érkezett Rómába.]
[Note 404:
_De giorni mie’_… _L’ultimo primo in piu tranquilla corte._
(_Költemények_. CIX. 41.)]
[Note 405: Boldog a lélek, hol nincsen idő!
(_Költemények_, LIX.)]
[Note 406: _Költemények_, CIX, 37.]
Irodalom
I. Michelangelo iratai.
A. – _Költemények_.
Rime di Michelagnolo Buonarroti raccolte da Michelagnolo suo nipote, Firenze, Giunti, 1623.
(Michelangelo összes költeményeinek első – fogyatékos – kiadása, dédöccsétől, az ifjabb Michelangelótól).
Le Rime di M. A. B. cavate dagli autografi e pubblicate da Cesare Guasti, Firenze 1863.
(A költeményeknek első, valóban történeti jellegű kiadása).
Die Dichtungen des Michelagniolo Buonarroti, herausgegeben und mit kritischem Apparate versehen von Dr. Carl Frey, Professor der neueren Kunstgeschichte an der Universität Berlin. Mit einer Porträtradlerung von Albert Krüger und einer Heliographie nach Francesco da Hollanda. – Berlin, G. Grote 1897.
(Mintaszerű, egyedül pontos és teljes kiadás, csudálatraméltó filologiai és történeti kommentárral, Michelangelóhoz intézett költemények szemelvényével, időrendi táblázattal a költeményekre vonatkozó levelek kivonataival, betűrendes mutatóval).
B. – _Levelek_.
Le Lettere di Michelangelo Buonarroti, pubblicate coi Ricordi ed i Contratti artistici per cura di Gaetano Milanesi. Firenze, Le Monnier, 1875. (Lettere di M. B. Con prefazione di G. Papini, Lanciano, B. Carabba, 1910. – A fordító.)
II. Michelangelo életére vonatkozó művek.
A. – _Egykorú iratok_.
Giorgio Vasari: Vite degli architetti, pittori e scultori, 1550. (első kiadás); – 1568. (második kiadás).
Ascanio Condivi: Vita di Michelangelo Buonarroti Róma, Antonio Blado, 1553.
Francisco d’Ollanda: Vier Gespräche über die Malerei, geführt zu Rom 1538 (Quellenschriften für Kunstgeschichte und Kunsttechnik, új sorozat IX. kötet). Szövegkiadás német fordítással bő magyarázattal Joaquim de Vasconcellostól. Bécs, 1899. (V. ö. Éber László: Művészettörténeti olvasmányok, Budapest, 1909, 122. lap. – A fordító.) – Francia fordítás Les Arts en Portugalban gróf Raczynski A.-tól. Páris, Renouard, 1846.
Donato Giannotti: Dialoghi de’giorni che Dante consumò nel cercare l’Inferno e’l Purgatorio, 1545-ből, első kiadás Firenze, 1859.
Paolo Giovio: Michaelis Angeli Vita, először kiadta Tiraboschi: Stor’a della letteratura italiana, IX. kötet, Modena, 1781.
Benvenuto Celini: La Vita, – iródott 1559 és 1562 között, első kiadás Nápoly, 1728.
Benedetto Varchi: Orazione funerale recitata nelle esequie di Michelangelo Buonarroti, Firenze. Giunti, 1564.
Francesco Berni: Opere burlesche, Firenze, Giunti, 1548.
Les Correspondants de Michel-Ange: l. Sebastiano del Piombo, – texte italien publié pour la première fois par Gaetano Milanesi avec traduction française de A. le Pileur, Paris, Librairie de l’Art, 1890.
Sammlung ausgewählter Biographien Vasaris, herausgegeben von Carl Frey, – II. kötet, Le vite di Michelangelo Buonarroti. (Michelangelo valamennyi egykorú életrajzának kritikai kiadása.)
Giovanni Gaye: Carteggio inedito d’artisti dei secoli XIV, XV, XVI. Firenze, 1840.
Daelli: Carte Michelangiolesche inedite. Milano, 1865.
Sammlung ausgewählter Briefe an Michelangelo Buonarroti, herausgegeben von Carl Frey. Berlin, 1899.
B. – _Ujabb művek_.
Richard Duppa: The life and literary works of M. B. (London, 1806, 1807).
Quatremère de Quincy: Histoire de la vie et des ouvrages de M. B. (Páris, 1835).
Hermann Grimm: Das Leben Michelangelos, első kiadás Hannover 1860, hetedik illusztrált kiadás 1900.
Aurelio Gotti: Vita di M. B. Firenze 1875.
L’Oeuvre et la Vie de Michel-Ange, dessinateur sculpteur, peintre, architecte et poète, par MM. Charles Blanc, E. Guillaume, Paul Mantz, Charles Garnier, Mézières, A. de Montaiglon, G. Duplessis et Louis Gonze. Paris, Gazette des Beaux-Arts, 1876.
C. Heath Wilson: Life and works of M. B. London 1876.
Anton Springer: Raffael und Michelangelo, Lipcse 1878.
Ludwig von Scheffler: Michelangelo, eine Renaissance-Studie, Altenburg 1892.
John Addington Symonds: The Sonnets of M. B. and Campanella. London 1878.
John Addington Symonds: The lite of M. B. London 1893.
Carl Justi: Michelangelo. Lipcse 1900.
(Carl Justi; Michelangelo, neue Beiträge, u. o. 1909. – A fordító).
Corrado Ricci: Michelangelo, Firenze, 1901.
(Meller Simon: Michelangelo. Budapest, 1903. – A fordító.)
Ernst Steinmann: Die sixtinische Kapelle II. köt. München, Bruckmann 1905. (Michelangelo és Vittoria Colonna ikonografiájára nézve).
(Ernst Steinmann: Das Geheimnis der Medici-Gräber, Lipcse, 1907.
Mackowsky: Michelagniolo. Berlin, 1908.
Heinr. Brockhaus: M. und die Medici-Capelle, Lipcse, 1909.
Frey: Michelagniolo Buonarroti, I. Berlin, 1907. – A fordító).
Dr. Paul Garnault: Les Portraits de Michel-Ange, Paris 1913.
Henry Thode: Michelangelo und das Ende der Renaissance. Berlin, Grote, I. köt. 1902, II. köt. 1903, III. köt. 1912. IV. és V. köt. Kritische Untersuchungen über Michelangelos Werke, 1908.
(Ez a jelentékeny mű a legfontosabb eddigi kisérlet Michelangelonak és korának pszichologiai és filozófiai szempontból való tárgyalására. Nem tekintve a benne kísértő fura és fantasztikus wagnerizmust, sajnálatos az elvont kategóriákkal és skolasztikus felosztásokkal való visszaélés, mert azok inkább elhomályosítják, mint megvilágítják a tárgyat és még fokozzák a túlzsúfolt kompozició rendetlenségét. – De e könyvek gazdagok gondolatokban és rendkivül sok adatot tartalmaznak. Bőven merítettem belőlük, ugyszintén Carl Frey csudálatraméltó kiadásaiból és tanulmányaiból is).
III. – Vittoria Colonna.
Rime, első kiadás Parma 1538; – második kiadás 1539; – con giunta di XVI Sonetti Spirituali, 1539; – con giunta di XXIV Sonetti Spirituali, e Trionfo della Croce, Velence 1544; – sok kiadás a XVI. században.
Carteggio, kiad. Erm. Ferrero és Gius. Müller, Torino, Torchi, 1892 (Vittorio Colonnának és a hozzá intézett leveleknek gyűjteménye és életére vonatkozó kútfők, köztük a Vita di Vittoria Colonna, Filonico Alicarnasseo-tól).
Lettere inedite, kiad. Salza, Firenze 1898.
II codice delle rime di V. C. appartenente a Margherita, regina di Navarra, scoperto ed illustrato da D. Tordi, Pistoja 1900.
Henry Roscoe: V. C., her life and poems. London. 1868.
Giuseppe Campori: V. C. (Atti e Memorie delle R. R. Deputazioni di Stonia Patria per le prov. dell’ Emilia, III. köt. Modena, 1878).
Alfred von Reumont: Vittoria Colonna, Freiburg 1881, olaszra ford. Müller és Ferrero, Torino 1892.
Alessandro Luzio: Victoria Colonna (Rivista Storica Mantovana, I. köt. Mantova 1885.)
(F. X. Kraus: Vittoria Colonna. Essays, Berlin 1896.
Joh. Wyss: Vittoria Colonna. Leben – Wirken – Werke, Frauenfeld, 1916. – A fordító).
[Footnote 1. Célzás a vesekövekre, melyektől szenvedett: „_Tre pietre nella vesica_“ magyarázza Frey.]
TARTALOM
Michelangelo 11
ELSŐ RÉSZ
A küzdelem 27 I. Az erő 29 II. Az erő, mely megtörik 55 III. A kétségbeesés 71
MÁSODIK RÉSZ
A lemondás 87 I. Szerelem 89 II. Hit 117 III. Magány 137 Epilogus 147 A halál 149 Jegyzetek 157 Irodalom 217
A 40.–41., 55.–54. és 144. lapon levő költemények, valamint a 95. lapon kezdődő szonett forditása Meller Simontól való; az ő szives engedelmével vannak Michelangelo életrajzából átvéve.
A 140. lapon levő szonettet Graff Kálmán fordította.