Part 12

Keskeny utczán muzsikaszó, Beh szomorú, beh megható! Keservesebb az a nóta, Mintha a bú maga szólna.

Estve van már, hull a csillag, Szegény legény haza ballag, Nehéz neki most a szó is, Kimenne a világból is.

Estve van már, hull a csillag, Fehér házban gyertya pislog, Virág van az ágyra hintve. Barna kis lány kiterítve.

_Lévay József_.

40.

Kétszer nyilik az akáczfa virága, Szerettelek galambom de hiába; Megbánod még, vissza is sirsz engemet, De szivemnek kétszer nyilni nem lehet!

Soh’ se tudtam a fejemből kivetni, Hogy is tudtam én egy csalfát szeretni. Azt szerettem, aki megcsalt, kijátszott, Az igaz szív mindig egyszer virágzott.

_E. Kovács Gyula_.

41.

Kis furulyám szomorúfűz ága, Temetőben szomorkodik fája, Ott metszettem azt egy sirhalomról, Nem csoda, hogy oly siralmasan szól.

Ott hunytál le, kedves szép csillagom, Ragyogásod többé nem láthatom. Hogy ne volna hát sötét világom, Hogy volna hát élni kivánságom?

Haza ballag nyájam estefelé, Én ballagok a temető felé, Kél a holdnak halovány orczája, Kél furulyám epedő nótája.

Addig epeszt a bánat engemet, Addig-addig nyögöm keservemet: Mig egyszer a hanggal egyetemben Lelkem is a más világba reppen.

_Petőfi_.

42.

Kondorosi csárda mellett Gulya, ménes ott delelget; Csárdabeli szép asszonynál Bort iszik az öreg-bojtár.

Öreg-bojtár, kis-számadó, A főcsikós után való, Leányokért élő-haló, Menyecskék kedvire való.

Hej, kocsmáros, hova lett kend, Furcsa rovás megy odabent: Hiba van a kréta körül: Egyet felir, kettőt törül.

Hej, korcsmáros, eb az ingét! Elszeretik a menyecskét… El van az már réges-régen, A felől már alhatik ken’.

_Arany János_.

43.

Lehever a gulyás a subára, A báró is bársony pamlagára. Báró eszik czifra asztalárul, Gulyás eszik csak a föld hátárul.

A bárónak száz felé van gondja, A gulyásnak csak a gulyájára. Ha még egyszer a világra jönnék, Magam is csak gulyás-ember lennék!

_Szini Károly_.

44.

Most kezd mállni a cseresznye, Már a rigó megcsipdeste; Gyenge a lány, csak gyermek még, Már is víjják a legénykék.

Ha víjják is, isten neki, Csak a kapun ne járna ki, Éjjel tájig a fonóba, Hajnalig a tánczolóba.

Kicsiny lánynak kicsiny esze, De nyakig ér a szerelme; Nyakig érő szerelemből Holtig tartó gyötrelem nő!

_Gálfi Sándor_.

45.

Nagypénteken esett rajtam a bánat, Nagypénteken temettem el babámat. Harmadnapra a káplán azt hirdette: Mind feltámad, a ki el van temetve!

Jaj istenem, jaj ha igaz az a szó, Messze van-e az a fényes virradó? Ha messze van, temessetek babámhoz, Ha közel van, oda állok sirjához.

_Tóth Ede_.

46.

Naptól virít, naptól hervad a rózsa… Hogy szeretlek, mit tehetek én róla? Nem tehetek, nem is teszek, nem bánom, Te vagy nekem egyetlen egy világom.

Haragszom én a lányokra miattad, Hogy lelkemet olyan nagyon megcsaltad; Te reád is haragudnám szertelen, – Csak ne volna oly nagy úr a szerelem!

Mikor még úgy együtt voltunk jó régen, S elmerültem szép kék szemed tükrében, Azt gondoltam: mennyországot láttam ott; Pedig az egy pokol kékes lángja volt.

Hanem hiszen mindegy nekem, ha az is, Szeretlek én, ha a lelked csalfa is… Elhazudtam: hogy szerelmem kiégett! Pedig most is majd meghalok te érted!

_Tóth Kálmán_.

47.

Négy kereke van a gönczölszekérnek, Gondolatim egész oda fölérnek, Négy tüzcsillag, gönczölszekér kereke, Szebben ragyog náluk babám két szeme.

Gönczölszekér tudja maga járását, Isten szabta neki örök futását. Isten szavát én is hiven követem: Kedvesemet holtamiglan szeretem.

_Szakál Lajos_.

48.

Ne húzd, ne húzd azt a vigat, Huzd inkább a legbusabbat, Szomoruan, keservesen – Mint a milyen az én kedvem.

Mégis szomorubban huzzad S közbe-közbe könyed hullasd, Könyet facsarjon a zene, Köny hulljon a hegedübe.

Valami jutott eszembe: Frisset, vigat most izibe! Elég! – ujra keservesen, Hogy a húr is szétrepedjen.

_Zalár József_.

49.

Nem hallottam soha ily bús harangszót, Temetőbe kisérnek egy koporsót; A koporsón piros rózsakoszoru, Kisérői: sötét bánat, sötét bú.

Hej, koporsó, de szép sorsra jutottál! Benned fehér, rajtad piros rózsaszál… Sirva halad sok szép leány utánad, Koszorujok ékességét elzártad.

_Losonczy László_.

50.

Nem siratlak, nem vádollak, Elég, ha mások átkoznak, Szivemhez se szoritalak, Még csak meg sem szólitalak!

Ha te azt meg tudod tenni, Hogy én tőlem el tudsz menni, Ha te el birsz felejteni: Istenben sem merek hinni.

_Tóth Ede_.

51.

Nem ver meg engem az isten, Hogy szeretőt mást kerestem: Te hagytál el, nem én téged: Délibáb volt a hüséged.

Iskolába nem járattak, Olvasni sem tanitottak, De szemedből kiolvasom, Hogy szivedben bánat vagyon.

Mért búsulsz? tán megbántad már, Hogy engemet megbántottál! Soh’ se busulj, ugy is késő. A mi elmult, vissza nem jő.

Kerestem már mást magamnak, Keress te is mást magadnak, Éljed világodat vele, Áldjon meg az isten vele!

_Petőfi_.

52.

Nyomoruság az életem, A sok adót én fizetem; Nincs, ki könnyítse sorsomat, Van, ki nevelje bajomat.

Én szántom fel az ugarat, De búzát róla más arat, Kapálom a szőlő tövét, Hej, de más szűri a levét.

Én állítom a katonát, Én fizetem annak zsoldját, Én csinálom meg a gátot, Mégis én fizetek vámot.

Felettem rongyos a fedél, A gólya rászállni is fél, A nagy adó terhe alatt Házgerendám majd leszakad.

Házam előtt áll a bíró, Nem hatja meg a sok síró; Kocsira rakja gunyámat, Utolsó véka buzámat.

Sok csak a lábát lógatja, Mégis zsiros a falatja; De én, ha rá nem foly könyem, Sótalan eszem kenyerem.

_Losonczy László_.

53.

Pinpinpinpin kis pintyőke Mért vagy oly hirtelen szőke – Ijahaja! Mint a mogyorófa haja. Selyem haju, selyem arczu, Selyem lelkü, sugárkarcsu. Ijahaja! Ah! ez az én szivem baja.

Cziczicziczi czirmos alma! Mért vagy oly hirtelen barna: Ijahaja! Ah a szivem ugy akarna! Ugy akarna rózsám téged, Mint igazi feleséget: Ijahaja! Ah, ez az én szivem baja.

_Lisznyai Kálmán_.

54.

Piros a te kendőd, lobog is, Fényes a te szemed, ragyog is, Eszem a szép szemed, beh bogár, De a szived, kis lány, csapodár.

Gondolnád azt, mit én, angyalom, Szeress belém, én azt gondolom. Szeress belém, kedves, ha lehet, Nem kivánok aztán egyebet.

_Erdélyi János_.

55.

Régi nóta, hires nóta cseng fülembe, Régi czigány, hires czigány hegedülte; Ahány legény, ahány leány mind danolta – Beh szép is volt az a nóta, az a nóta;

Régi nóta, hires nóta elfeledve, Régi czigány, hires czigány eltemetve; Nincs ki huzza, nincs ki járja, – más a nóta, A világ is más azóta, más azóta!

_Szomory Károly_.

56.

Rég veri már a magyart a teremtő, Azt sem tudja, milyen lesz a jövendő, Azt sem tudja, lesz-e többé jó napja, Örüljön-e, busuljon-e, nem tudja.

De ha isten bút adott e nemzetnek, Azt is adott, mivel a bút ölje meg: Hol terem több jó bor és több szép leány Mint itt belül Magyarország határán?

Leányt azért, leányt ide, ölembe! Hadd szoritsam két kezemmel keblemre, Hadd szivjam ki édes lelkét csókommal, Vessek számot sok keserü bajommal.

Hát az a bor? hej, a borral ide már! Sirja belém piros könyét a pohár! Piros könye lángol, mint istennyila, A kialudt életet is meggyujtja.

Te meg, czigány, húzd rá, majd megfizetek, De úgy húzd, hogy a szivem repedjen meg! Repedjen meg örömébe, bújába’… Igy vigad a magyar ember hiába!

_Petőfi_.

57.

Rózsabokor a domboldalon, Borulj a vállamra angyalom, Sugjad a fülembe, hogy szeretsz, Hej, milyen jól esik nekem ez!

Lenn a Dunában a nap képe, Reszket a folyó örömébe, Ringatja a napot csendesen, Épen mint én téged kedvesem.

Mit fognak rám a gonoszok, Hogy én istentagadó vagyok! Pedig mostan is imádkozom… Szived dobogását hallgatom.

_Petőfi_.

58.

Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya, Nem vagyok én az ilyenhez hozzászokva; Nem vagyok én biró lánya, nincsen módom, Csak ugy járok, csak ugy élek árva módon.

Sorba tart a falu engem, szegény árvát, Én őrzöm az egész helység libanyáját; Száz a ludam, tizenhárom a gunárom, Azokkal én a tilalmast meg-megjárom.

Bárcsak rajta kapnának, hogy befognának, A biróhoz bevinnének, becsuknának, Tán a biró fia be-bekandikálna, Ha nem szeret, legalább, hogy megsajnálna.

_Temérdek_.

59.

Sötét az éj, messze van még a reggel, Ne nézz reám ragyogó szép szemeddel, Az a szép szem, mint a csillag tündöklik, De a szívem, szegény szívem haldoklik.

Csendes szellő lebeg a virágokon, Ha nem szeretsz, Isten veled galambom, Nem kérem én soha többé szívedet, Hogy ne is láss, messze, messze elmegyek.

Őszszel száll a fecskemadár keletre, Jutok én még tudom rózsám eszedbe, Sirva-riva fogsz még engem keresni, De a sirban késő lesz már szeretni.

_Zalár_.

60.

Száraz ágon bús gerlicze turbékol, Keresnék én szeretőt ha tudnék hol, Levetném ezt a gyászruhát, ezt a bút, Vigan fonnék homlokára koszorút.

Van nekem egy, van nekem egy virágom, Le sem törtem, el sem hoztam, de bánom. Távol estünk, messze vagyunk egymástul, Én a Sajó partján, ő a Tiszán túl!

Ha benéznél ablakomon egy este, Meglátnád a búbánatot lefestve, Megláthatnád két halavány orczámat, Meghallanád mint sohajtok utánad!

_Lévay József_.

61.

Szomorufűz ága Hajlik a virágra, Fáj a szivem érted Falu szép leánya, Fáj a szivem érted, De te azt nem bánod: Van neked nálamnál Gyönyörübb virágod.

Istenem, teremtőm! Hát mit is csináljak, Hogy vegyem meg szivét Annak a kis lánynak? Hiába biztatom, Hiába igérek, Nem fog rajta semmi Aranyos igéret.

Hej ha e kis lánynak Az jutna eszébe, Hogy id’adná nékem A szivét cserébe, Jaj be jól is járna, Megtoldanám sokkal… Ezer öleléssel, Ezerannyi csókkal.

_Boruth Elemér_.

62.

Szőke kis lány, csitt, csitt, csitt, Hallgass, édes, egy kicsit! Rózsabimbó pattan, Három a csók, csattan – Csitt, csitt, csitt!

Szőke kis lány, csitt, csitt, csitt! Repüljünk csak egy kicsit! Itt vagyunk az égben, Viseld magad szépen! Csitt, csitt, csitt!

_Pósa Lajos_.

63.

Télen nyáron pusztán az én lakásom, A rózsám is csak vasárnap ha látom; Lakásom van hortobágyi pusztába’, Nem járhatok én az isten házába!

Sik a puszta, se halma, se erdeje, Sugár magas a toronynak teteje: Sugár torony kilátszik a pusztára, Harangoznak pünkösd első napjára.

Imádkoznám, de nem tudok, hiába! Nem jártam én soha az iskolába; Édes szülém tanitott volna rája, Jaj de régen temetőn a fejfája.

Imádkozz, te, rózsám, a jó istennek! Aztán gyere, templom után csókolj meg; Eszem azt az imádságos kis szádat, Három hétig nem hallod egy adtámat!

_Tompa Mihály_.

64.

Tele van a rózsabokor virággal, Tele van a falu sok szép leánynyal, Párosával szakasztom a virágot, De szeretőt, hű szeretőt, egyet alig találok.

Kalapomnál párosával a rózsa, Mint szép lányok mosolyognak le róla, Hej! ha velük, velük is azt tehetném: Feleségül, feleségül párosával vehetném!

Párjával ül a madár a fatetőn, Volt már nékem sok csapodár szeretőm, Volt szeretőm, de mi haszna szerettem, Ha közülök feleségül egyet el nem vehettem.

_Boruth Elemér_.

65.

Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki! már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb.

Itt viszik az ablak alatt; Beh sok ember sírva fakadt! Mért nem visznek engemet ki? Legalább nem sírna senki…

_Petőfi_.

66.

Te vagy, te vagy barna kis lány Szemem s lelkem fénye! Te vagy mind a két életem Egyetlen reménye! Ha ez az egy reményem is Elmulandó álom: Nem leszek boldog sem ezen, Sem a más világon!

Álldogálok a tó partján Szomoru füz mellett, Nekem való hely: engem ily Bús szomszédság illet, Nézem lecsüggő ágait Szomoru füzfának, Mintha azok csüggedt lelkem Szárnyai volnának.

Elszállott már a madár a Hervadt őszi tájról; Hej ha én is kiszállhatnék Búmnak országából! Nem szállhatok, mert búm oly nagy, Oly nagy mint szerelmem, És szerelmem – és szerelmem – Oh ez véghetetlen.

_Petőfi_.

67.

Tó közepén bokor-sás, Ha nem szeretsz, szeret más! Igazán, igazán, Tiz szeretőt kap a lány!

Piros az én ajakam, Gesztenye-szin a hajam! Liliom, liliom, Liliom-szál a karom!

A kit én megölelek, Megcsókolok, szeretek, Tiszán tul, Dunán tul, Örömében elájul!

_Tompa Mihály_.

68.

Vásárhelyi sétatéren Béla czigány muzsikál, Hajlik ide, hajlik oda Liliomszál, rózsaszál. Én felém is hajladozott, Mosolygott egy rózsa, Bár ne hajlott, hajladozott, Ne mosolygott volna!

Béla czigány, jó barátom, Ne kiméld a hegedűt! Szerelemről, menyországról Húzz neki egy gyönyörüt! Hegedüld a szivét hozzám Ennek a kis lánynak! Hej, galambom, ide hallgass! Neked muzsikálnak.

_Pósa Lajos_.

TARTALOM.

I. Szerelem rózsái 17–84 II. Katona-élet 85–137 III. Pásztordalok, betyárnóták 138–170 IV. Bor mellett 171–192 V. Vidám órák 193–223 VI. Vegyes dalok 224–250 VII. Ágról-ágra 251–292 VIII. Ismert szerzőktől 293–323

A NÉPDALOK BETŰRENDES SORJEGYZÉKE.

Ablak alól a rózsafa nem látszik 17 Ablakomba három bokor muskátli 251 A csap utczán végig, végig, végig 17 A csombordi menyecskék 251 Adj egy csókot kis violám 193 Adjon isten, adjon isten kapitány úr 85 Adjon isten bort, buzát 171 Adjon isten jó szerencsét 85 Adjon isten minden jót 171 A Dömötör, a Dömötör közeledik 138 Adsza, rózsám, a kezedet 293 A faluban utczahosszat 293 A fának is jól esik 251 A fekete holló gyászt visel magáért 17 A felszegbe rózsa terem 251 A fényes csillag is 18 A fűzfa is lehajtja a levelét 251 Ágas-bogas magas kender 252 A gőzösnek mind a hat ablaka 85 A hernádi kovács lánya 193 A hodosi biró lánya 224 Aj de bajos egy párnára fekünni 224 A juhásznak jól megy dolga 138 Akármilyen kicsiny leány vagyok 252 A kend édes anyja 18 A kertemet felszántottam 252 A ki a rózsáját igazán szereti 18 A kis leány sütni akar 194 A kis leány virágszál 224 A kis madár kaliczkába 252 Akkor szép a kis lány, mikor kacsingat 225 Akkor volna szép az erdő 19 Akó-pálcza czímerünk 172 Aladáron azért nem jó szolgálni 138 Áldd meg isten azt az utczát 19 Állj előmbe, rózsám 19 Állj meg Jancsi, itt előttünk a csárda 139 Aluszol-e, te juhász 194 A magyar lány viselete 252 A malomba mentem 20 A Marosra ne járj velem 294 A mely házon fecske fészkel 252 A menyecske maga mondja 253 Amerre én járok 20 Amerre én járok, kelek 253 A mi cziczánk férjhez akar menni 225 A mindenit ennek a rongy világnak 86 Amott egy kis madár 20 Amott kerekedik egy fekete felhő 86 A nagy hírű Atillának- nek- nak 253 Ángyom, ángyom, édes ángyom I. 21 Ángyom, ángyom, édes ángyom II. 195 Anyám, anyám, édes anyám I. 86 Anyám, anyám, édes anyám II. 253 A nyáron, a nyáron 195 Annyi nekem az irigyem 225 A palánki csárdába 253 A pántlika könnyű gúnya 253 A panyiti halas-taóba 196 A papolczi patak 253 Apczi torony tetejébe 87 A pécskai legények 196 Apró fának apró a virága 254 A pünkösdi rózsa kihajlott az útra 21 A rákosi utcza 226 Arany csacsi, bársony nyereg 254 Aranyos pillangó az ágon 22 Árokháton három bokor 295 Árokparti csalány 22 Arra alá az alföldi határon 139 Arra alá Baranyában 22 Arra alá az alföldi csárdába 139 Arra kérem teremtőmet 23 Árvalányhaj a süvegem bokrétája 295 Árva vagyok, árva. I. 226 Árva vagyok, árva. II. 254 Árva vagyok mint gerlicze 23 A subámnak nincs melege 140 Asszonyok, asszonyok 196 A szentesi hid alatt 254 A szép asszony drága 226 A szerelem, a szerelem 295 A szögedi határon 140 A tárnoki híres urak 197 A toronynak a teteje bádogos 254 A tüzérnek jó ágyú kell 87 A Vargáék kertje alatt 197 A virágnak megtiltani nem lehet 296 Az alapi tó szélében 198 Az alföldön betyár gyerek vagyok én 140 Az alföldön halászlegény vagyok én 296 Az alispán kalapomhoz rózsát tett 172 Az aradi városháza de sárga 87 Az ég alatt, a föld szinén 23 Az éjszaka jaj de furcsát álmodtam 88 Az én ágyam lába 24 Az én babám postán küldött levelet 254 Az én babám tejbe mosdik, nem vizbe 254 Az én csizmám csikorgós 198 Az én galambomnak 24 Az én juhom elveszett 199 Az én lovam pejkó 141 Az én lovam törökországi fakó 88 Az én lovam világos pej 88 Az én rózsám aranybárány 255 Az én rózsám jókedvéből 24 Az én rózsám rózsaszin szoknyája 255 Az én rózsám sarkantyús csizmája 89 Az én rózsám szemöldöke 25 Az én rózsám szép lány volna 255 Az én rózsám takaros 25 Az én uram jó volt, amire kellett 199 Az én uram olyan jó 255 Az én uram szitakéreg 200 Azért csillag, hogy ragyogjon 25 Azért, hogy kend kicsit ragyás 26 Az ikrényi csárda ki van festve 226 Az ökör a földet 227 A zöld halom feketére van festve 255 Az Olt vize folydogál csendesen 89 Azon a tenger éjszakán 26 Azt gondolom, eső esik 26 Azt gondoltam, virág van 297 Azt mondja a kapitány a fürernek 90 Azt mondják, nem adnak 27 Azt se tudom, mit csinálok 297 Azt üzenték a malomból 200

Babám szerelméért 255 Bajusz kell a magyarnak 173 Bakagyerek, ha megunja életét 90 Balatonon jár a hajó 298 Bánatfának szomorú a virága 256 Bárcsak ez az éjszaka 173 Bárcsak hamar május lenne 141 Barna kis lány megy az isten házába 27 Barna pej paripa 27 Becsaliba járnak híres lányok 142 Becskereknél széles árok 90 Befujta az utat a hó 142 Beh szép állat a kis őz 227 Békót tettem kesely lovam lábára 298 Béres legény voltam én 142 Berki, Berki, szegény Berki 200 Be sok falut, be sok várost bejártam 142 Besorozott a német katonának 91 Beteg a szeretőm, ágyban fekszik 256 Beteg az én rózsám szegény 28 Beteg szegény paraszt legény 256 Betyár vagyok, szabad gyerek 143 Be van az én szűröm ujja kötve 143 Biró fia vagyok 173 Bogár Pista szép legény volt 144 Boldog az ember nyilván 201 Boldog éjjel együtt vagyok rózsámmal 298 Bolond volnék, ha busulnék 28 Bort ittam én, boros vagyok 173 Boszniába megfutták a trombitát 91 Bőrrel kereskedik a vén Áron 201 Búra termett idő 228 Bús az idő, bús vagyok én magam is 28 Búsulok is, nem is igen 228 Búval teritett asztal 228 Buzát vittem a malomba 229 Búza közé száll a dalos pacsirta 298

Csak azért szeretek falu végén lakni 29 Csak szűkebben feleség 256 Csak titokban akartalak szeretni 29 Csendbiztos úr, nem ide, nem oda 256 Csendes éjjel, messze tájon 144 Cserebogár, sárga cserebogár 29 Csíkból hoztam feleséget 229 Csikós vagyok az alföldön, nem gulyás 144 Csillagok, csillagok 30 Csillagos az ég, csillagos 30 Csillagos az ég, szép csillagos 299 Csipi nyelvem a paprika 202 Csipkés a szőllő levele 30 Csongorádi kis barna 30 Csötörtökön este 31 Csütörtökön véradóra 145 Czifra beszéd, hegedűszó 299 Czifra pohár, veres bor 256 Czifra szűröm Veszperémbe vettem 145 Czigány asszony sátora 202 Czin tányéron, czin tányéron pogácsa 31 Czo fel, édes deresem 145

Dalmáczia hegyes völgyes határa 91 Debreczenbe díszlik egy szép rózsafa 300 Debreczenbe kéne menni 202 Debreczenben kidobolták 203 Debreczeni czédulaház 256 Debreczeni zöld leveles csárda 92 De kékszínű a nefelejts levele 257 De meguntam Ferencz Józsit szolgálni 257 De szeretnék a császárral beszélni I. 93 De szeretnék a császárral beszélni II. 257 De szeretnék a Kossuthtal beszélni 93 De szeretnék a templomba elmenni 257 De szeretnék az erdőben fa lenni 257 De szeretnék páva lenni 257 Disznó a mezőben annyit nem turkál 146 Dombon terem a csihány 257 Dombon van a házam 258 Dunaparti fecske 229 Dudujnám, dudujnám 174 Dula, jula, heje, huja 203 Duna partján sétáltam 31 Dücsösséges Szent Ivó 174

Édes alma terem 32 Édes anyám, adjon isten jó estét 32 Édes anyám, beállok katonának 258 Édes anyám, csak az az én kérésem 230 Édes anyám, édes anyám 93 Édös anyám édös teje 258 Édes anyám, ha feljön 93 Édes anyám, ha megunt már tartani 258 Édes anyám, hol van az az édes tej 94 Édes anyám is volt nekem 230 Édes anyám, ki a baka, ha én nem 94 Édes anyám, mi zörög a zsebébe? 94 Édes anyám most küldött egy levelet 95 Édesanyám, nem fonok már több szálat 32 Édes anyám nem lett volna 95 Édes anyám sok szép szava 33 Édes anyám, tegye el a ruhámat 258 Édes kicsi dundulikám 258 Égből szállott dali madár 259 Egész éjjel nem aludtam egy órát 33 Egybegyűltek a miskolczi lányok 203 Eggyik szőlőtőke fehér 175 Egy fekete holló szállott ablakomra 33 Egy ösvényen jártam hozzád 259 Egy se betyár, ki gyalog jár 147 Egy sem legény, ki nem nyalka 259 Egyszem kökény, kétszem kökény 204 Egyszer egy barát azt mondta 175 Egyszer voltam az aradi tömlöczbe 259 Egyszer volt három zsidó 204 Egy út mellett lefeküdtem 146 Ejh, hajh, magyar ember 175 Ejhaj, szegfűszál 259 Éjszakai holdvilágon jó idő 147 El akartam a bakancsom cserélni 95 Elátkozom ezt a czudar világot 230 Elesett a Rigó lovam patkója 301 Életemnek végnapjait 176 Elhajtottam száz libát 205 Elindula egy kalmár 176 Elindulék a hazámból 95 Elindult a gálya 96 Éljen, a ki most issza ki 177 Elmégy babám, itt hagysz engem örökre 260 Elmegyünk, elmegyünk 177 Elmehetsz már a templomba 259 Elmennék én katonának 96 Elmennék én tihozzátok az estve 34 Elment az én rózsám 34 Elmentedet nem kivánom 260 Elmentem én a szőlőbe 231 Elment messze az én párom 34 Elméssz úgy-e? el bizony én 35 Első házam vala 231 Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak 147 Eltörött a hegedűm 301 Elveszett a tarka ludam 205 Elvesztettem lovam 35 Elvirágzott már a buza, kaszálják 35 Elvirult már az én kincsem, kedvesem 35 Emeld reám, kedves rózsám, ha szeretsz 302 Én istenem, add megérnem 260 Én istenem, jaj de jó a huszárnak 97 Én istenem, minek is születtem 260 Én istenem, tégy jót velem 231 Én istenem, valahára 260 Én is voltam, a mi voltam 260 Ennek az embernek 177 Én vagyok a falu rossza egyedűl 36 Én vagyok a kunsági fi 177 Én vagyok a petri gulyás 148 Én vagyok az a gerlicze 36 Én vagyok az, a ki nem jó 178 Én vagyok az árva gyerek 148 Én vagyok egy bús gerlicze 260 Erdő, erdő, be szép kerek erdő 149 Erdő, erdő, de magas vagy 37 Erdő is van, makk is van 149 Erdő mélyén kakuk madár búsan szól 150 Érik a som, piroslik 231 Erre kakas, erre tyuk 37 Esik a fergeteg 97 Esik eső a fenyvesen 261 Esik eső a haraszton 150 Esik eső, bugyborékol 261 Esik eső, nagy sár van a kapuba 150 Esik eső, nől a sár I. 37 Esik eső, nől a sár II. 261 Esküvőre kéne menni Szegedre 150 Este, este, este akar lenni 261 Este felé jár az idő 232 Este későn föltekintek az égre 232 Esteledik, alkonyodik 151 Esteledik, a nap halad 37 Este vagyon, szürkül be 205 Este van a leánynak 232 Estve jött a parancsolat 302 Esztendőbe egyszer esik karácsony 206 Ez a csepi utcza 38 Ez a kazal be széles 231 Ez a kis lány csak egyre tagadja 38 Ez a kis lány de barna 261 Ez a szemem, ez az egyik 39 Ez a templomutcza 97 Ez a világ amilyen nagy 303 Ez az a vörös bor 261 Ez az én szeretőm 303 Ez az utcza bánat-utcza 39 Ez az utcza nem szük, csak szoros 261 Ezerhétszáz ötvenegyben 98 Ezt a kerek erdőt járom én 39

Fáj a kis lánynak a szive 262 Fáj a kutyának a lába 262 Fáj a szivem, fáj éretted 262 Fáj a szivem, sir a szemem 262 Fakó lovam fel van kantározva 40 Falu végén egy kis ház 233 Falu végén sütnek, főznek 233 Fecském, fecském, édes fecském 43 Fehér ruha a fejemen 40 Fekete pántlikám 40 Fekete városban fehér torony látszik 41 Felfogadtam az egekre 41 Felfogadtam száz meg százszor 263 Felkötöm a rézsarkantyúm 99 Felleg sincsen, mégis esik az eső 41 Felsütött a hajnalcsillag 42 Felsütött a holdvilág 42 Felszállott a páva 42 Felszántom a berek alját 43 Fene ember a hevesi viczispán 233 Ferencz Jóska édesapám 99 Ferencz Jóska ha fölül a lovára 99 Ferencz Jóska, mezitláb ment sétálni 100 Férjhez ment a reszelő 206 Finom keze van a jegyző segédnek 262 Fiumei kikötőben 100 Fodros szoknya nem is harmatba való 263 Fogtam egy szunyogot 206 Fordíts felém arczodat 263 Földváron, a hegyaljba 43 Fujdogál az októberi hideg szél 101 Fúvom az éneket 101 Fürdik a holdvilág 303 Fütyül a szél 304

Galambom, hallja-e 207 Galiczia közepibe 102 Galicziát kisöpörték 263 Gólya szállott a házam tetejére 263 Gyászba borult az egész Balaton 102 Gyászba borult az életem temiattad 304 Gyenge harmat harmatozik a rétre 44 Gyere be, gyere be, gyönyörü kis madár 44 Gyere pajtás katonának 102 Gyere rózsám a mezőre 263 Gyi fel, sárga, a tetőre 44 Gyolcs az ingem, keményített az alja 264 Gyönge szeme van a kukoriczának 103 Gyönge violának 305 Gyujtsd föl, babám, gyújsd föl 44