Part 4

Mosoly, amelyet már csak lemosolygunk Szánón, szivesen a mások ajkairól.

Doktorunknak be nem vallott betegség, Szép szemeinket véresítő vizió.

Rejtett kitalálásuk a zseniknek, Kórházi ággyal fizetendő gondolat.

Gyermekem, aki nem tőlem vagy nemzett, S gyermekem mégis és én a tied talán.

Óh asszony, őrség, tűz-jeles vén halmon, Ki az ellennek áruló szót gyujtogatsz.

Haszontalan s bolondságnak utolsó, De legfőbb várta mégis az én szívemen.

BECÉZŐ, SIMOGATÓ KEZED

Andrea asszonynak küldöm.

Simogass csak, olyan jó a kezed, Megint búcsuzom, megint elveszett A gőgös Ady minden dacos gőgje.

Életemen fél-versek szemfedője, Hazug csókok emléke ajkamon.

Simogass csak, olyan jó a kezed, Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom, Simogasd meg ráncos vén gyermek-arcom.

Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett Szegény ördög csak későn találtam meg Te becéző, simogató kezed.

Mikor talán már minden elveszett, Sok jóságomból nem maradt meg semmi És nem tudom már magamat szeretni.

De itt van és olyan jó a kezed.

_Életbérem sírva panaszlom_

_Életbérem sírva panaszlom,_ _Be csufolós, kicsi:_ _Kétes dicsőség, kétes asszony,_ _Nagy harcok helyett aggos várás,_ _Akarat helyett tétovázás_ _S morzsái a dukált aranynak._

_Pedig most kellene lobognom,_ _Úgy szalad az időm,_ _Szabadult vágyak, finom otthon,_ _Utak, csókok most kellenének,_ _Kevés vers és nagyon sok élet_ _Káros multamat engesztelni._

_Nem maradok ez élet-bérnél_ _Sovány és megaláz:_ _Mylitta, ha tán visszatérnél_ _Kegyesen a kegytelenségre,_ _Talán nem volna soha vége_ _Annak, amit nagy-gyáván kezdtünk._

_De fogjon meg akármi rontás,_ _Csak életes legyen,_ _S ne jöjjön a magamba-omlás,_ _De életem a vágy megűzze:_ _Fut az időm és én a tűzbe_ _Vágyom, ki éltetett, hivott, ki megcsalt._

TARTALOM

Ki látott engem? 7

A KÉNYSZERŰSÉG FÁJA

Megint nagy vizekre 11 A perc-emberkék után 12 Megint sokan néznek 13 Föl, föl, uram 15 Vágyni hogy szeretnék 16 Hunn, új legenda 17 Erdőben, esős délutánon 19 Az egyedüliség vigasza 21 Az én ingoványom 22 »A XXX-ik századból« 23 A kényszerűség fája 24 Nem szánatom magam 26 Az áradások után 27 Én fáradtam el 28 Tavasz van úrfi 29 A bölcseség áldozása 31 Akik helyén éltem 32 Most már megállhatok 34 Utólszor még Párisba 35 Az utolsó sereg 37

SÍPJA RÉGI BABONÁNAK

Két kuruc beszélget 41 Ülj törvényt, Werbőczi 44 Beteg századokért lakolva 46 Az halottas ünnep 47 Nagy lopások bűne 48 Sípja régi babonának 49 Az undor óráiban 50 Hát ezért bolondultunk? 51 Utálatos, szerelmes nációm 53 Nem nagy dolog 55 Örökkön így volt 57 Üzenet amerikai véreimhöz 58 A régi csapszékben 59 A Tél asztalánál 60 A Hóseás átka 61 Szerencsés esztendőt kivánok 63 Az Idő rostájában 64

AZ ELVESZETT CSALÁDOK

Az árvaság kertjeiben 67 A gyermekség elégiája 68 Hal helyett kígyót 70 Mondjam el szóban? 72 Kis női csukák 73 Az elveszett családok 74 Könyörgő májusi levél 75 A cigány vonójával 77 Nő van mellettem 79 Öregszünk, öregszünk, öregszünk 80 Oh, furcsa élet 81 Játék, játék, játék 82 Egy stájer dombon 84 A hosszú hársfa-sor 85 Élet helyett órák 86

VÉRES PANORÁMÁK TAVASZÁN

Minden rém riogat 91 Az izgága Jézusok 93 Vendégség Bottyán vezérnél 95 Kétféle velszi bárdok 97 Arat a magyar 98 Véres panorámák tavaszán 99 A hőkölés népe 101 Válasz bajnoki hivásokra 103 Csillagos vén-csatalovak 104 Kín és dac 106 Lesz más lakodalom 108 Ad az isten 109 Elveszett hit: elveszítlek 110 A szemeink utódjai 111 Üzenet egykori iskolámba 113 Gyülölet és harc 115

ŐSZI PIROS VIRÁGOK

Tüzes trónod körül 119 Nem hagyom abban 120 Ifjú sirályi kedvek 121 Most követellek magamnak 122 És mégis kikiáltom 123 Feleselés egy asszony-verssel 125 Ha vérharmat kell 126 Akarlak, hát hazudjunk 127 Új tavasz ez 128 Hajnallal a hajnalnak 129 Őszi, piros virágok 130 Kis kék dereglye 131 Aki magának él 132 Be szépre-nőttél bennem 133 Eltemetem szemem látottjait 134 Nagyon közelbe kerültünk 135 Megköszönöm, hogy vagy 136 Keserű imádságok Mylittához: I. Prológus 137 II. Óh pesti uccák 137 III. Fölemelem a szívemet 138 IV. Bűn, ha kiburkollak 139 V. Ne fájassuk egymást 140 VI. Epilógus 140 Őszülő erdők rettegése 141 A legfőbb várta 142 Becéző, simogató kezed 143 Életbérem sírva panaszlom 144