Part 7

A denevér ugy csinál az ilyen pillanatokban mintha grófnő volna, az uriember ugy adja hogy ő gróf dehát azért mulatságosnak tud találni itt-ott egy demimondainet. Persze a gróf nem teheti hogy a grófnő jelenlétében egy mocskos kis leánynak egy mocskos kis papirt adjon. S lehet hogy süket is az uriember, hiszen ugy veri a dobhártyáját kétfelől a rajta-rajta, és lehet hogy vak is mert a két szeme előtt a csókok ugrálnak mint julius reggel a naprózsák. A kis leány a nagyságos úr hasa előtt áll:

– Naagyságos úr leegyen szives egy kis pénzt adni, ootthon ééhezik kis tetvéreem.

A kis leány majd elmegy onnan, ha az ember nem reagál. Igen, igy volt a legitim világban.

A denevér közt meg az uriember közt nem vettem észre, történt-e pillantás, rövidlátó vagyok. Annyi szent, hogy a denevér mikor tovább megy, az uriember mellette megy, egyszer csak mintegy jobbra nézz!-re nekifordul a denevér arcának az a daganat, aki feldagadt az uriember gallérjából. A daganatnak szája is van, szájnyilása, azon át adja ki egy uriember gondolatait. Az uriember szája jár, elkezd gondolatainak hangot adni. Sietnek. Mindahárman sietnek.

– Naagyságos ur leegyen szives egy kis pénzt adni, oothon ééhezik kis testvéreem.

Az uriember észre veszi a kis leányt, mert majd felbukott benne. Gépiesen a gyufazsebbe nyul, nem talál ott semmit véletlenül, gépiesen. Ellegyinti a kis leányt, gépiesen.

– Naagyságos ur leegyen szives egy kis pénzt adni, otthon ééhezik kis testvéreem. Naagyságos ur leegyen szives egy kis pénzt.

– Nincs apróm, hagyj már békét.

– Naagyságos ur legyen szives egy kis pénzt adni, oothon ééhezik kis testvéreem. Naagyságos

– Nem takarodsz? Takarodj már innen!

Ott járnak a Lloyd-palotánál. A kis leány háttal szalad előttük, szembe fordulva velük, de nem nézi őket, nem, őt nem érdeklik a kuncsaftok, őt nem izgatja az emberiség, ő részvétlen, ő szivtelen. Nem is ember. Gép:

– Naagyságos ur legyen szives egy kis pénzt adni, ootthon ééhezik a kis testvéreem.

Az uriember elneveti magát:

– Hát esz hallatlan ez a esz esz esz.

– Naagyságos ur legyen szives egy kis pénzt.

A denevér megáll végre, a reticule-t kinyitja, fölemeli, mindahárman állanak. A denevér:

– Nekem sincs apróm. Nincs nálam apró. Eredj már innen te kis szemtelen.

– Naagyságos úr legyen szives egy kis pénzt adni, ootthon ééhezik.

Az uriember a pálcájával el akarja locsolni onnan a kis leányt, mint a tüzoltó a csővel. A kis leány hangosan mondja a szerepet, cikcakban hátrál előttük; aztán le kell neki menekülni a járdáról, hogy el ne gázolja az uriember se hátulról ne demolálják. Az uriember meg a denevér sietnek a Lánchid felé, a kis leány ott siet mellettük, a feje oda van srófolva a nagyságos úr felé:

– Naagyságos úr legyen szives egy kis pénzt adni, ootthon ééhezik kis testvéreem. Naagyságos úr legyen szives egy kis pénzt adni, ootthon ééhezik kis testvérem.

A Lánchidig, át a Dunán, a Dunán túl, a demarkáción túl, túl a kis entente-on, túl Közép-Európán, a nagy-entente-on, Svédországon, Amerikán, a jegen és az északi fényen túl, át az egyenlitőn, a téli időszámitáson tul, a holdakon és nimbusokon tul, örökkön örökké.

– Naagyságos ur legyen szives egy kis pénzt adni, ootthon ééhezik kis testvéreem.

Ámen.