Part 5

Almády _felkapja a barackot, az egyik kezében tartja, a másikkal kéjesen simogatja._ Óh! Mily gömbölyű, síma, bársonyos, illatos! _A szájához emeli._

Annie _felsikolt_. Nem! Ne harapj bele! _Kiragadja a barackot a kezéből és visszateszi az asztalra._

_Gál komikusan felordít és elkezd görcsösen nevetni. Ádám Gál felé tárja karjait és szintén szívből nevet. Ölelkeznek és csókolóznak. Gál nem bírja abbahagyni a nevetést. Almády és Annie elfordulnak tőlük, Almády mérgesen, Annie szégyenkezve._

Titkár _izgatottan_. Mi ez kérem, ha szabad kérdeznem? Én is szeretnék az urakkal nevetni.

Ádám. Ezt maga nem érti.

Gál _Ádámhoz, Turaira mutatva_. A legjobb az, hogy ő mérges.

Annie. De hát min nevetnek maguk?

Turai _erélyesen_. Elég volt, gyerünk tovább.

Gál. Jó. Gyerünk tovább. Halljuk. _Gúnyolódva_. Gömbölyű, síma, bársonyos, illatos!

Ádám. És: ne harapj bele!

Annie _zavartan, szerepét mondva_. Ne harapj bele!

Almády _mérgesen_. De mikor olyan kívánatos.

_Gál és Ádám halkan tovább nevet._

Almády. Jó, jó, tudom, hogy semmit nem jelentek számodra.

Annie. Hogy mondhatsz ilyet? Ne keseredj úgy el. Esküszöm neked mindenre, ami nekem szent, hogy… _abbahagyja_ mi is következik most?

Turai. Nem jut eszébe? Amire ilyen szentül esküdött?

Annie. Elfelejtettem. Szerep!

Almády _keserűen_. Szerep.

Annie _idegesen_. Igenis, szerep.

Turai _súg_. «Az én életemben férfi…»

Annie _darálva_. Ja igaz… soha nem jelentett annyit, mint te. Ezt én nem fogom soha elfelejteni! Mert férfi vagy tetőtől-talpig. Ki tudja, ha én nem?

Turai. Hát ezt a mondatot kihúzzuk.

Annie. Miért?

Turai. Rendes nő ilyet nem mond. Ez olyan világos és brutális célzás a nemi viszonyra… ezt ilyen előkelő közönség előtt nem lehet elmondani.

Annie _szégyenkezve_. De hát ez a nő ezt a darabban mondja. Négyszemközt.

Turai _titkárhoz_. Lesznek fiatal lányok is a koncerten?

Titkár. Hogyne!

Turai _kihúzza a mondatot_. Akkor kihúzzuk. Ehelyett azt fogja mondani: «Mit tagadjam, szeretlek, bár mindennek látszol, csak férfinek nem.» _Almády mozdulatot tesz._ Tovább! _Almádyhoz_. «Úgy szenvedek…»

Almády. Úgy szenvedek, mint egy beteg ló! _Turaihoz_. Lássa, _ezt_ kellene kihúzni.

Turai. Miért?

Almády. Hát hogy mondhat az ember ilyet önmagáról?

Turai. Már előfordult. Hozzátartozik egy állattenyésztő szókincséhez.

Almády. Pardon. Gyümölcstenyésztő. A szakmája: gyümölcs.

Turai. És állat. Állat is.

Annie. Ah, Maurice, ne szenvedj. Ne állj ott olyan kétségbeesetten. Gyere ide, csókolj meg, te szamár.

Almády _Turaihoz, rekedten_. Hát bocsásson meg kérem… ló _és_ szamár! _megcsókolja Anniet_.

Ádám _Gálhoz, suttogva_. Ennél a mondatnál mentem én ki a szobából. Milyen komikus!

Turai _idegesen_. Mi az? Nem tetszik nektek?

Gál. Nem. Ez a szerelmi párbeszéd se nem igaz, se nem szép. Rossz munka. Hát ilyen az élet? Beszél így egy jólnevelt úriember egy hölggyel?

Titkár. Tényleg, az eleje jobb volt.

Gál. Mert az maga volt az igazi élet. Egy szép, eleven alak. A gyümölcsös gróf. De ez a szerelmi párbeszéd? Ez papiroscsinálmány. Nem gondolod?

Turai. Én élethűnek találom. _A füzetbe néz._ Na gyerünk a végére. Most megcsókolták egymást.

Almády. Ah Yvonne! Izlett a csókom?

Annie. Nem Maurice, csókod undorító, szúr a szakálad.

Almády _Turaihoz_. Ezt benne hagyjuk?

Turai. Na hallja, mindent csak nem lehet kihúzni!

Almády. De nekem ilyet mondani. Hisz a közönség meg fog engem utálni!

Gál. Általában… mi az ördögnek választott ilyen szerepet? Miért játszik ilyen gyámoltalan hülyét?

Turai. Igaz is, én csak nem akarok beleszólni, de én se értem, miért játszik ilyen szerepet. Ha ki is hagyunk itt-ott valamit, hiába, maga az alak utálatos és nevetséges.

Gál. Az ilyen szerepeknél rögtön megérzi a szakember, hogy a szerző tényleg undorodott ettől az alaktól. _Turaihoz._ Te ezt nem érzed?

Turai. Dehogy nem. Hogyne érezném.

Annie _idegesen_. Kérem, végezzünk már. Hidd el, Maurice, így is szeretlek, bár tudom, hogy az egész világ kinevet téged.

Almády. Azt meg is érdemlem, Yvonne.

Annie. Nem szégyeled magad a feleséged előtt Maurice? A gyerekeid előtt?

Almády. Oh! Gyermekeim!

Annie. Ha a fiad ezt megtudná! Mit szólna hozzá? Fiad, a huszárezredes!

Almády _szerényen, Turaihoz_. Kérem, nem lehetne itt hadnagyot mondani? Az én fiam ezredes? Ez borzasztóan öregíti az embert.

Annie. Pedig én már enyhítettem, mert a szövegben az van: tábornok.

Almády. Az én fiam tábornok?

Annie. Meddig mehetek vissza, Sándor?

Turai. Legfeljebb kapitányig.

Annie. Jó. Mit szólna hozzá fiad, a huszárkapitány?

Almády. Igazad van, Yvonne. Kétségbeesne! Nevetséges vén szoknyavadász vagyok, pfuj.

Turai. Kérem… ezt ne ilyen álmosan. Több hévvel. Kérem még egyszer.

Almády. Nevetséges vén szoknyavadász vagyok, pfúj.

Turai. Még mindig nem elég őszinte. Hangosabban, őszintébben!

Almády _kiáltva_. Nevetséges vén szoknyavadász vagyok, pfúj!

Turai _fagyosan_. Kérem még egyszer.

Almády _ordítva, nagyon őszintén_. Nevetséges vén szoknyavadász vagyok, pfúj!!!

Turai. Most jó. Tovább.

Almády _nagyon őszintén_. Esküszöm, Yvonne, hogy soha többé nem tolakszom ahhoz a hölgyhöz, aki engem megunt és most már mást szeret. Soha, soha többé.

Annie. Soha többé?

Almády _őszintén_. Soha.

Annie. Akkor Maurice, én nagylelkű leszek. Nem utazom Párizsba és te megeheted a barackot.

Almády _a barackra rohan_. Ah! Végre! _Beleharap a barackba._

Turai _felkel_. Vége. Itt lemegy a függöny.

Almády _félreáll és eszi a barackot_.

Gál. Vége?

Turai. Vége.

Gál. Azt a barackot tulajdonképpen a feleségének kellene adnia. Úgy szebb volna a vége.

Turai. Ejnye, de csökönyös vagy. Ez egy ordináré, önző fráter. Ez sajnálja attól az asszonytól a barackot.

Gál. Nagyon antipatikus alak. De ő kitűnően játssza.

Turai. Mintha a testére írták volna. _Titkárhoz, aki kétségbeesve mozgolódik._ Hát magának mi baja?

Titkár. Bocsánatot kérek, de most rohanok, valahol egy másik barackot felhajszolni, én nem tudtam kérem, hogy ezt megeszik a darabban! _Kiszalad._

Annie _Ádámhoz, aki a boldogságtól bután áll ott_. Nos, hogy tetszem magának ebben a szerepben?

Ádám. Bocsánat, egy pillanatra. _Rettenetes erővel csókolja meg._

Annie _fuldokolva_. Te! Te! Hisz ez botrány!

Ádám. Bánom is én! _Újabb csók._ Annie! Nem csak hogy maga istenien játssza, hanem nézetem szerint ez a világon a legjobb darabok egyike. _Turaira mutat._ Ha meg is fog ölni ez az öreg smokk, én odaadom az egész Shakespeare-t ezért a kis darabért! _Megöleli Anniet._

Gál. Én ezt a darabot nagyon elavultnak találom. Mikor írhatta ezt Sardou?

Turai. Én eddig nem is ismertem. _Almádyhoz_. Mondja művész úr, miféle darabja ez Sardounak?

Almády. Ha nem csalódom, ez az utolsó műve.

Gál. Nagyon öreg lehetett mikor ezt írta. Ilyen gyenge dolgot már csak röviddel a halála előtt írhatott.

Turai. Vagy röviddel a halála után. _Anniehoz_. Még csak pár kis rendezői megjegyzésem volna a maga számára.

Annie. Igen, igen, azt nagy köszönettel venném. _Gálhoz és Ádámhoz._ Menjetek csak, én mindjárt jövök!

Gál _miközben kifelé megy_. Én nem értem, hogyan kereshet ki egy hősszerelmes ilyen trotli-szerepet magának. Ez már valóságos mazochizmus. _El Ádámmal._

Turai _az oldaltálló Almádyhoz_. Maga sír?

Almády _könnyekkel a hangjában_. Nem! _Vadul néz Turaira._

Turai. Mit gondol, fog menni?

Almády. Fog.

Turai. Nem érti. Úgy gondolom: fog-e menni. Nem a darab. Maga. Az előadás után. Az éjjeli vonattal. Haza. Fog menni?

Almády. Fogok.

Turai. Akkor elengedem a kapitányt. Lássa, kivel van dolga. Annie, mondjon hadnagyot.

Almády. Tulajdonképpen még hadnagy is egy kissé…

Turai _felháborodva_. Na bocsásson meg kérem, csecsemőig már mégse menjünk vissza.

Almády _megadja magát_. Kérem. Mindezek dacára, kedves Turai úr, köszönöm, amit értem tett. _Indul_.

Turai. Nincs miért. Hová megy?

Almády. Még hamar biflázom egy kicsit a francia neveket. _Meghajtja magát._ Asszonyom! Uram!

Turai. A viszontlátásra, Maurice!

_Almády el. Szünet._

Annie _Turait megölelve_. Köszönöm, te drága csavaros fejem! Nehéz volt?

Turai. Nem. Csak ez az átkozott barack volt nehéz. Síma, gömbölyű, bársonyos és illatos és ne harapj bele! Ez volt a legsúlyosabb. Azt hiszi fiam, olyan könnyű dolog egy tisztességes tárgyat találni, amelyik síma is, gömbölyű is, bársonyos is és amibe nem szabad beleharapni?

Annie _szégyenkezve_. A vállamra mondta.

Turai. Igen? Én azt hittem, a homlokára.

Annie. Maga egy nagy gazember.

Turai. Azt én tudtam, hogy a végén mindenki gentleman, csak én leszek a gazember. Nem, Annie. Én egy fiatalembert megmentettem sok-sok csúnya szenvedéstől. Én nagyon meg vagyok magammal elégedve.

_Gál és Ádám belép._

Gál. Gyertek, már együtt van a társaság!

Lakáj _belép_. Tálalva van. _A középen áll. Ádám karonfogja Anniet, elindulnak._

Gál _Turaihoz_. Ne szégyeld azért magad, öregem, mert másképp történt, mint ahogy te gondoltad. Régi dolog, hogy sok jó drámaíró van a világon, de a legjobb drámaíró mégis csak maga az élet. _Karját nyujtja Turainak._

Turai _belekapaszkodik és indul vele_. Már csak azért is, mert nem veled írja a darabjait. _Mind a két pár kimegy._

Lakáj _előrelép, a közönséghez_. Tisztelt hölgyeim és uraim… tálalva van! _Meghajol, hátralép._

FÜGGÖNY.

MEGJEGYZÉS.

(Ezt a színdarabot tulajdonképpen épúgy lehet színpadon, mint nagy szalonban, vagy kis teremben előadni. Ez a terem akkor nézőtér és egyszersmind színpad is. A tulajdonképpeni színpad a terem egy része és nem áll egyébből, mint egy szőnyegből, amelyen kanapé, asztal és néhány karosszék van elhelyezve. A cselekményhez két ajtó szükséges: egy általános bejárat és egy ajtó, mely a szomszéd szobába vezet. Az asztalon telefon. Ez mind a három felvonás összes díszlete. Függönyre nincs szükség. A nézők fesztelen összevisszaságban ülhetnek a teremben, mintha estélyen vennének részt és a szalonban valami előadást hallgatnának. Függöny helyett a felvonások végét a terem színpadul szolgáló részének elsötétítésével lehet jelezni.)

MOLNÁR FERENC SZÍNMŰVEI:

=Az ördög.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.

=Józsi.= Bohózat 3 felvonásban.

=A doktor úr.= Bohózat 3 felvonásban.

=A testőr.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban.

=Farsang.= Színmű 3 felvonásban.

=Úri divat.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A farkas.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv.

=Színház.= Három egyfelvonásos.

=A hattyú.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A vörös malom.= Színjáték két részben, 26 képben.

=Az üvegcipő.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Riviera.= Vígjáték 2 felvonásban.