Part 19

Hát ez a javaslat akkor üt patkót a lóra, a mikor már megdöglött. (Zajos derültség.) És a sürgős interpellácziót is csak a napirend befejezte és a napirend feletti tanácskozásra szánt idő bevégzése után lehet megtenni. (Zaj.) Nagyon kiváncsi lettem volna, ha a t. belügyminiszter ur ennek az időnek a statisztikáját, – mert ebből áll ma, ugy látszik, minden államférfiui tudomány, rovat-statisztika, iktató, kiadó stb. (Derültség) – összeállitotta volna. Már most tegyük fel, hogy van 16 órás ülés. Elkezdi a t. elnök ur az ülést reggel 10 órakor, időközben 2 órai szünet van, az a 16 órába nem számitható be, (Felkiáltások: Nem!) én legalább ugy értem, mert világosan nem értem (Zaj.) – tehát ha 10 órakor elkezdik az ülést, akkor az a 18 óra végződik hajnali 4 órakor. Már most tessék hajnali 4 órakor napirend előtt felszólalni. (Zajos derültség.)

Nagy György: Igazi koalicziós munka, jellemzi a koaliczió egész munkáját!

Molnár Jenő: És képviselőnek ilyet be lehet adni! (Zaj.)

De hajnali 4 órakor kerül a sor az elnöki előterjesztésekre, irományokra, a bizottságokra és egyéb dolgokra. A pénzügyi bizottság nagy bölcsen majd határoz s azután vár az ember hajnali 4–5 óráig, csak akkor terjesztheti elő a jelentést. Hát lehet képviselőket, bizottsági tagokat, elnököket, jegyzőket, előadókat ilyen dologra kapni? Tisztességes dolog az ilyen? Ugyan szálljanak magukba a t. többség tagjai, hogy mi lesz akkor, ha itt dühösen tárgyalnak, mert ha 16 órás lesz az ülés, akkor már itt jókedve kevés embernek lesz. És mikor az emberek rosszkedvüek és fáradtak és éjszaka van, méltóztassék majd megnézni, milyen ülések lesznek akkor. A t. belügyminiszter ur mondta azt, hogy hova lesz a nemzet becsülete, ha igy megy. Én is kérdem: De hova lesz a nemzet becsülete, ha igy megy; ne méltóztassék éjszakai ülést tartani, hiszen látták már, hogy megy az.

Már most van egy más dolog. 150 embert össze lehet toborzani, hogy kérje ezt a 16 órás ülést. Tegyük fel, hogy az elnök ur hozzájárul. Már most azt kérdem, lesz-e garanczia arra, hogy az a 150 ember itt üljön és innen ki ne mozduljon; nehogy az ellenzéket, a mely 70–80 tagból áll, 150 képviselőnek ledér tréfálkozási kedve arra kényszeritse, hogy 16 órán át legyen itt, ők maguk pedig az alatt menjenek a moziba, a kabaréba. (Zajos derültség.) És lesz-e arról gondoskodva, hogy a mely elnök hozzájárul ehhez a vad, bolond dologhoz, hogy az az elnök 16 órán át ott üljön és le legyen lakatolva jobbról-balról, mert hogy az ellenzék tagjait, a nemzet szószólóit ilyen butaságra kényszeritse, ő maga pedig menjen a moziba és a kabaréba, ez talán még se járja. (Zajos derültség. Igaz! Ugy van! balfelől.)

Nagy György: Öt ember sem fog itt lenni. Soha sem lesznek itt! (Zaj. Halljuk! Halljuk!)

De azután más is van ebben az inditványban. Az elnöknek feltétlen jogot ad a szavazást másnapra, vagy a legközelebbi ülésre rendelni; ez az elnök feltétlen joga. A képviselőház akar ma szavazni, az elnök pedig azt mondja: én a szavazást holnapra rendelem. Valami ok miatt, talán nem tetszik neki a Ház arcza, elrendeli és holnapra halasztja a szavazást. Nem akarják talán nekem elhinni? Olvassa el ezt valaki, ha tud arabul, olvassa el, hogy mi van ebben? (Élénk derültség.)

Az elnöknek joga van, feltétlen joga eldönteni, hogy a szavazás előtt felolvastassanak-e az inditványok, elleninditványok és módositványok. Hiszen fontos javaslatoknál, a milyen lesz majd, remélem, a választási törvényjavaslat is, igen fontos és sok inditvány, módositvány és elleninditvány érkezik ide és ha a 16-ik órában kerül a szavazásra a sor, elrendeli az elnök, hogy ne olvastassék fel semmi, de azért csak tessék szavazni. Mi ez? Hát kölykek vagyunk mi, vagy azok leszünk, (Derültség) hogy igy lehet velünk játszani?

Nagy György: A magyar nemzet alkotmányából ilyen játékot csinálnak!

Hogy lehet ilyen bután és bolondul játszani egy nemzet alkotmányával, jogaival, egy parlament komolyságával? Mi akkor a parlament tanácskozása, ha ez igy lesz? Pedig az elnöknek megint feltétlen joga van a 215. §. _a), b)_ és _c)_ pontjai szerint, ha valaki megsértetik, vagy szavai félremagyaráztatnak, megtagadni az engedelmet arra, hogy a megsértett képviselő magának nyomban elégtételt szerezzen. Hát hol van az az elnök a világon és melyik Isten ruházhatja fel az elnököt azzal a joggal, hogy ha egy képviselőt durván megsértenek becsületében, nyomban ne tiltakozzék ellene? És hogyan szabad az elnöknek olyan jogot adni, a melylyel ezt megtagadhatja, vagy megtilthatja? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Irtózatos állapot ez! Még a gondolat is! Mivé akarják önök sülyeszteni a képviselőket, az ő becsületüket, tekintélyüket, jóhiszemüségüket?

És kik azok az elnökök? Nem a mostaniakról beszélek, hanem általában a Ház elnökeiről. A magyar parlamentben nem azok ám az elnökök, a kik régen voltak. A belügyminiszter ur erről a kérdésről sem szólt egy szót sem. Általában a belügyminiszter urnak különös zseniálitása van abban, a kérdés nehezebb oldaláról nem is beszélni, hanem elcsépelt tételeket megvilágitani. Pedig képessége volna rá, a mit ugyan minden miniszterről nem ismerek el. (Derültség.) De én az ő irodalmi müködését figyelemmel kisértem és egyik nagy művéből, a mely nemzetünk világtörténeti nagy kérdéseit vitatja, világitja meg, részletezi, bontogatja, azt látom, hogy volna hozzá képessége, (Derültség) ha megvolna benne a jó igyekezet, (Derültség) ennek a kérdésnek nehezebb oldalait is megbirálni, vagy felderiteni.

1848-ig, mindenki tudja, a királyi személyes jelenlétnek a törvényszéken való helytartója volt az elnök – personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens stb. – szép czifra czime volt, csaknem olyan czifra, mint a mostani udvari tanácsosoknak. (Derültség.) Ezek rendesen valóságos belső titkos tanácsosok is voltak, feltétlen biztossággal exczellencziás urak voltak, (Halljuk! Halljuk!) és az udvari szolgaszemélyzethez tartoztak. (Derültség.) Hanem a gyengébbek kedvéért elnevezték őket Magyarország zászlós urainak, főurainak, vagy minek, szóval, a personális bizonyos tekintetben közjogi méltóság is volt. Az országgyűlés ettől szabadulni akart. Már 1825-től kezdve hangzottak a parlamentben, vagy akkor nem parlamentnek nevezték, mert ez rossz szó, akkor a követek táblájának nevezték, alsó táblának, mert a parlament szó magyarra forditva rossz szó volt, körülbelül hasonlitott a fecsegéshez. (Derültség.) Legalább is közelálló volt hozzá.

Hát elődeink, a követek, igenis törekedtek arra, hogy megszabaduljanak a király által kinevezett udvari szolgának beosztott, a nemzet bárói méltóságára emelt czifra erőszakoskodótól, a mi volt akkor az alsó táblának az elnöke. Igen erős, nehéz vita után, a mely folyt az országgyülés vezetőférfiai közt és az udvar közt, 1848 márcziusban és áprilisban, igen nehéz harczok után a nemzet kivivta magának azt, hogy legalább a képviselőház maga választ magának elnököt. Választott is, volt szerencsém ismerni, a mióta képviselőház van Magyarországon, minden elnököt. De a mig Deák Ferencz élt, addig ő alatta a képviselőház elnöke valóságos belső titkos tanácsossá nem lehetett, mert Deák Ferencz akként gondolkodott, hogy ez az országnak, a nemzetnek egyetlen választott tisztviselője…

Széll Kálmán: Somssich az lett!

… Ez udvari személyzetté nem lehet – Somssich akkor lett, a mikor már nem volt elnök – ezt udvari személyzetté lealacsonyitani nem lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj.)

A Tisza-rendszer kezdete óta pedig divatba jött a Ház elnökeit rögtön valóságos belső titkos tanácsosokká kinevezni és ezzel az udvari… – még majd rosszra megy a nyelvem – az udvari személyzet sorába besorozni a magyar képviselőház elnökét is.

Már most én a mostani elnökökben bizom, meglehetősen no, pedig talán ők is már valóságos belső titkos tanácsosok, vagy legalább azok lesznek. (Felkiáltások: Már azok!) De mégis bizom bennök egy kicsit. Hanem jöhetnek olyan elnökök és biztositom a belügyminiszter urat, hogy ha ilyer politikát folytatunk még egy kis ideig, jönnek olyan elnökök majd, a kiket önökre, miránk is, a Házra is valami külső körülmények parancsolnak. Olyan elnökök, a kik ezen jogoknak a birtokában ugy bánnak ezzel a parlamenttel, mint a cselédjükkel. Nem is lehet másként. Ilyen jogokat egyes embernek adni egy nemzet képviseletének soha semmiféle körülmények között nem lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon.)

Nagy György: Zsarnokot tenni egy parlament nyakára – rabszolga-gondolkodás.

Az a törvényhozó, t. képviselő urak, a ki saját kötelességének teljesitésére szánt erejét, saját alkotmányos jogát ilyen elnöki hatalom alá önként rendeli, az a törvényhozó ezzel önként valósággal elismerte, hogy ő egészen hitvány ahhoz, hogy egy nemzetnek a törvényhozója legyen. (Zaj.) Annyi jognak és annyi szabadságnak kell a nemzet törvényhozójában lenni, hogy ilyen Dalai Lámát a nyaka közé, meg a feje felé ne ültessen. (Zaj. Helyeslés a baloldal felső padjain.)

Nagy György: A magyar nemzet képviselete zsarnokot ültet saját fejére, a mikor más helyen kiirtják a zsarnokot! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Pénzen vásárolunk 12.000 forinttal majd zsarnokokat! (Zaj. Az elnök csenget.) Szabad, független országnak ilyet tenni. (Folytontartó zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Keserü igazságok ezek! (Zaj. Elnök csenget.)

Elnök: csendet kérek!

A t. belügyminiszter ur magáévá tette e javaslatot. Ebben az is benne van, hogy a képviselőnek nincs joga a Háztól annak megengedését kérni, hogy felszólalásában a tárgytól eltérhessen. Mikor szokták ezt kérni a képviselők? Mikor szó van pl. ilyen házszabály-szigoritásról. De előttem a t. belügyminiszter ur az angol parlament példáiról beszélt s a képviselő, ha kérni akarja, hogy neki is engedjék meg, hogy az angol parlamenti példákról beszéljen: ettől el van tiltva.

Azután itt van az, hogy névszerinti szavazást nem rendelhet el a Ház, csak ha az elnök akarja, vagy ha 100 képviselő kéri. – De ha elrendelik a névszerinti szavazást, vagy a rendes, egyszerü szavazást, a szavazatokat megszámlálni csak ugy lehet, ha 100 képviselő kéri, vagy az elnök a maga tetszéséből elrendeli.

Bocsánatot kérek, hiszen a szavazatokat vagy a szavazókat megszámlálni minden képviselőnek, minden gyorsirónak, minden irodaszemélyzetbeli embernek abszolut joga van, ha csak a két szemét ki nem verik először. (Derültség.) Minden képviselőnek abszolut joga van erre; de nem is teheti, hogy meg ne számlálja; és ha 5–6–10 képviselő azt mondja: nem jól van a dolog, nem az a többség, tévedés van a jegyző urnak a számitásában, hát nem szabad megszámlálni, hanem csak ha 100 képviselő összeáll, szerződést köt, összeesküszik, kaucziót tesz le, azt bekebelezteti birtokára (Derültség) s akkor előáll kérni és ha az elnök hozzájárul, akkor meg lehet számlálni, hogy a szavazásnak mi az eredménye.

Nos hát, ezekbe az ostobaságokba elég mélyen belementünk; – ne menjünk még tovább. – De talán ne menjünk ennyire se. – Hiszen végre is a parlament tekintélyét őrizzük.

De a t. belügyminiszter urat kérdem, hogy ha ő elképzeli magának, hogy a mikor majd a nemzet elleni nagy merényletek csőstől-seregestől jönnek ránk, a mikor a többség azért mégis meg lesz itt keményen szerkesztve, de majd mégis lesz itt 50–60 magyar ember, a ki a nemzet jogait meg akarja védelmezni, a mikor majd az indulatok magas lángokban csapkodnak fel s a mikor az emberek nem ellenfél és ellenpárti gyanánt, hanem ellenség gyanánt állanak szemközt; ha majd bekövetkezik, bekövetkezhetik az a veszély, a mit a belügyminiszter ur is lát és emleget és a mit ezek a fiatal barátaink, Nagy Emil, meg Tolnay itt örökké elcsépelt igazságként hirdetnek, mint nemzetiségek, horvátok, szoczilisták, stb., akkor, a mikor majd az indulatok oly haragosan tombolnak itt közöttünk, mi lesz ezzel az elnökkel? Hiszen szétszedik majd azt az elnököt. (Ugy van! balfelől.) Az pedig majd a Habsburgoknak ad igazat mindenben, nem a nemzetnek, mert az valóságos belső titkos tanácsos lesz.

Nagy György: Esküt tesz, mint titkos tanácsos! Hűségesküt tesz!

És nem a nemzet embere lesz. Hát mi lesz akkor, micsoda jelenetek lesznek itt? Hiszen a görög parlament, meg a szerb, meg a bolgár mind aludttejjel élő szelid ember ahhoz képest, a milyenek itt lesznek majd, a mikor a nemzetet nagyobb veszélyek fenyegetik, vagy legalább durvább módon, mint most, mert nagyobbak már nem fenyegethetik. (Igaz! Ugy van! balfelől.)

Nagy György: Éppen, hogy szeges korbácsot nem adnak az elnök kezébe!

Azután kiváncsi voltam az okokra, a melyek vezérlik nem ugyan a többség sok tagját, mert erre nem vagyok kiváncsi, hanem a t. belügyminiszter urat, mert a belügyminiszter ur tud is gondolkodni, szeret is, noha nem helyesen. (Élénk derültség.) Mik hát azok az okok, a melyek vezetik a gyarló elméket ilyen kesze-kusza dolgokra? Felhoznak hármat. Először azt, hogy a nemzeti akaratnak a többség által való megnyilvánulásának akadálya ne legyen. (Zaj. Elnök csönget.) Felhozzák másodszor az obstrukcziótól való félelmet és felhozta éppen a t. belügyminiszter ur a nemzetiségi vagy nemzetközi, a horvát stb. bajokat.

T. belügyminiszter ur! Őszinte szeretek is lenni, tudok is és most akarok is. Mind kis bajunk ez nekünk. A nagy baj a habsburgi politika. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A nemzetiségekkel 900 esztendőn keresztül tisztességesen meg tudtunk lenni. (Ugy van! balfelől és a nemzetiségi padokon.) Sem ők nem tettek minket szerbbé, ruténná, tóttá, románná, sem mi nem tettük őket magyarrá. Megvoltunk békességben. Horvátországgal 800 év óta testvéri viszony állott fenn és a Dráva két partja között nem lehetett különbséget tenni, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csönget) melyik a jobbpart, melyik a balpart, melyik a jobb magyar, melyik a rosszabbik. Testvérül szerette egymást a magyar a horváttal. Hanem belenyult a Habsburg-kéz és a horvátokat ellenségünkké tette. Ellenségünkké tette a tengerpartot, a szerbeket, a románokat és a ruténeket, bár ezeket sikertelenül, de némi sikerrel ellenségünkké tette a tótokat is és most már Ausztriában szabadon tombol az a törekvés, a mely a mi jó németjeinket a magyarság ellenségévé akarja tenni.

T. képviselőtársam, Széll Kálmán tanuságot tehetne arról, hogy a vasvármegyei határszéli nép jóravaló magyar érzésü ember volt mindig – pedig istentelen svábok voltak nyelvükben – de jóravaló magyar hazafiak voltak. Majd meglátjuk, mit csinál azokkal a habsburgi kéz, vagy a pángermán, illetőleg más néven most már alldeutsch és egyéb törekvés. Ez ellen akar a t. belügyminiszter ur ilyen házszabálylyal védekezni? A helyett, hogy a magyarságot emelné, erősitené, iskolában, intézményeiben, vagyonában, jogaiban és alkotmányának biztositékaiban (Igaz! Ugy van! balfelől), ezzel akar ez ellen védekezni?

Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ezzel is!

Nem »is«. A horvát nyelvnek az ősforrása az »is«. Ez itt nem segit, semmit sem segit. Megmondom előre, hogy ha ez törvénynyé, illetőleg házszabálylyá válik, nem a horvátok ellen lesz alkalmazva, sem a románok, sem a nemzetiségiek ellen, hanem mi ellenünk, magyarok ellen. (Ugy van! Helyeslés balfelől).

Mezőfi Vilmos: Az ellenzék ellen!

Nagy György: Az igaz függetlenségiek ellen! A labanczok fegyvere lesz a kuruczok ellen! A bécsi fegyvertárban lesz egy ujabb fegyver!

Pedig, t. miniszter ur, nem sokáig lesz erre szükség; én ellenem legalább nem fogják majd ezt alkalmazhatni, mert én, ha Istenem éltet és józan eszemnél meghagy, ugyis itt hagyom ezt az országgyülést, mert én ilyen nemzetgyilkos politikának tanuja lenni nem akarok. (Élénk helyeslés balfelől.)

Nagy György: Nem engedjük, szükségünk van Eötvös Károlyra!

Ajánlom Lengyel Zoltán képviselőtársam határozati javaslatát elfogadásra. (Hosszantartó, többször megujuló élénk éljenzés és taps a baloldalon.)

TARTALOM.

Tájékoztató 1

(Könyvem tartalma. – Működésem általános ismertetése. – Milyen a törvényhozási, kormányzási és közéleti irodalom nyelve s irásmódja? – A mult példái. – Példa kell arra, milyennek kellene lenni az irodalom nyelvének. – Az én munkáim valósággal életem és korom emlékiratai. – Mindig ki kell tüntetni a magyar nemzet igazságait.)

A képviselők megvesztegetése 11

I. (A nemzeti követelések. – Minő pártközi helyzetet talált gróf Khuen-Héderváry? – Kossuth és pártja leszerel. – Pap Zoltán felszólalása. – Tizezer koronát letesz a ház asztalára. – A vesztegetési kisérlet története. – A vesztegetés erkölcsi és politikai természete. – Tóth János inditványa a vizsgálat tárgyában. – A kormányelnök hozzájárul.)

II. (A vizsgálat. – Gróf Szápáry László beismerése. – Gróf Khuen-Héderváry Károly tanuvallomása. – Az én tanuskodásom. – Miként gondolkoznak a kaszinó némely köreiben. – Gróf Szápáry vétségének természete.) 20

Magyarország külön állam.

I. A beszéd története 30

(Gróf Khuen-Héderváry kormányzása alatt nem volt nyugalom. – A chlopyi hadiparancs. – E hadiparancs birálata. – Ő felsége magyarázata. – Barabás közbeszólása. – Viharos támadások Barabás ellen.)

II. A beszéd 41

_A)_ (Ausztriában, sulyos támadásokat intéznek Magyarország önálló állami léte ellen s a többség mégis a magyar nemzeti ellenzéket támadja szenvedélyesen. – Mit mondott Deák 1861-ben a királyról? – Mi a Hadur? – A kolozsvári Nessi-ügy a zavarok kezdete. – A kormány igéretei üres hitegetések. – A többség nem teljesiti kötelességét.)

_B)_ (A nagy egész. – A kényszeritett birodalmi egység. – Deák nézete. – A többség mulasztása a bajok főoka. – A hadseregnek németesitése és osztrák császárositása 36 év óta erősebben folyik, mint azelőtt.) 53

A kilenczes bizottság 62

(A Széll és a gróf Khuen-Héderváry-kormányok alatt folyt hadügyi viták. – A kilenczes bizottság tagjai. – Javaslata. – Gróf Tisza István módositásai. – A javaslat sorsa.)

Ujoncz-ajánlási törvény 1904-re.

I. A beszéd története 72

(Felszólalásom indoka és czélja. – Gróf Tisza István felelete beszédemre. – A 9-es bizottság programmja.)

II. A beszéd 75

(Az osztrákok paczkáznak velünk s a kormányelnök mégis a magyar ellenzéket ócsárolja. – Miért nem fogadhatjuk el a külföldi példákat tanulságul? – Politikai desperádók. – Én se bizom a kormány igéreteiben. – A nemzeti követelések. – Óhajtom az ugynevezett obstrukczió megszüntetését. – A kormányelnök nem egyenlő módon érintkezik az ellenzék árnyalataival.)

III. Válasz gróf Tisza István feleletére 89

A királyi udvar költségei.

I. A beszéd története 91

(A törvényjavaslat főindokai. – Az ellenzéki határozati javaslatok. – Az udvartartásra adott magyar pénzt egészen Ausztriában költik el. – Egyéb okaim a beszéd tartására.)

II. A beszéd 98

(A kormányelnök gróf Tisza István politikai multja: minden kormánynak mindenkori támogatása. – Irodalmi multja jelentéktelen, közgazdasági multja szerencsétlen. – A személyeskedés semmi sikert nem biztosit. – Gróf Tisza kormányprogrammja. – A régi kormányok nagyobb tiszteletben részesitették az ellenzéket, noha az se nagyobb, se tekintélyesebb nem volt, mint a mostani. – A ki a nemzet jövőjében nem bizik: annak nem szabad a nemzet kormányzására vállalkozni. – Miért ellenzem az udvartartási költséget?)

A házszabály kérdése.

I. A beszéd története 122

1. (A házszabály fontossága. – Miért nem kezdeményeztem a házszabály-harczot előrelátásom daczára? – Gróf Tisza István inditványa 1904 márczius 5-én. – Az inditvány tartalma. – Gróf Tisza értekezleti beszéde. – Thaly Kálmán békeajánlata. – Az 1904-ik évi törvényhozási alkotások.)

2. (Az ugrai levél. – Minő gondolkozás birta erre gróf Tisza Istvánt! – A levél egyik pontja. – Gróf Tisza november 3-iki értekezleti beszéde. – A 21-es házszabály-bizottság. – Gróf Tisza november 14-iki értekezleti beszéde. – Beszédem. – A Daniel-féle inditvány. – Ennek ismertetése.) 134

II. A beszéd 153

1. (Az obstrukczió története. – Az 1903-iki obstrukczió valódi okai. – Gróf Tisza módszere. – Az 1889-iki és 1901-iki nagy viták. – Az 1898-iki obstrukczió. – Gróf Tisza javaslatának birálata.)

2. (Kell-e az előkészitő bizottságban ellenzék? – Deák Ferencz nézete. – Milyen lesz jövőre a tanácskozás? – Az ellenzék osztályozása. – A kőbányai vacsora. – Mit akar a kormányelnök az uj házszabálylyal elérni? – Sehogy se mondja meg.) 167

Szózat a nemzethez.

I. A szózat története 181

(Az ellenzék vacsorája 1904. évi november 18-án. – Találkozásom Polónyi Gézával és Justh Gyulával. – Felköszöntöm Molnár Jánost. – A koaliczió megalakulása. – A vezérlő bizottság tagjai. – A nemzethez Szózat intézendő. – Engem kérnek föl készitésére.)

II. A „Szózat a nemzethez!“ 190

(Miért szövetkeztek az ellenzéki pártok? – A nemzeti küzdelem oka, története, jelentősége. – Gróf Tisza házszabálymódositásai. – A november 18-iki ugynevezett „szavazás“. – E cselekmény bűnös természete.)

Nyilt levél Széll Kálmánhoz.

I. A levél története 201

(Széll Kálmán viszonya Deák Ferenczhez. – Az én baráti viszonyom Széll Kálmánnal. – Levelem megirásának oka.)

II. A nyilt levél 204

(Mit cselekedett a kormány? – Félre lehet-e most állani a küzdelem teréről. – Mit mondott Deák Ferencz és mit cselekedett hasonló esetben?)

A nagyváradi népgyülés.

I. A beszéd története 208

(A Tisza-nemzetség Biharban. – Miért kellett népgyülés Nagyváradon?)

II. A beszéd 210

(Apponyi gróf szavai és az én szavaim. – Gróf Tisza mentsége. – Mi az alkotmány valósággal? – Van-e alkotmányos joga a nemzetnek, ha választott törvényhozóit kizárhatják a törvényhozásból?)

Honfitársainkhoz!

I. A kiáltvány története 217

(Karhatalmi erők a képviselőházban. – Mire kellettek a darabontok? – A darabontok leverése deczember 13-án. – A nagy közönség véleménye az első pillanatban. – A vezérlő bizottság rám bizza a nemzet felvilágositását.)

II. A kiáltvány 225

(Mi történt deczember 13-án? – Perczel bűne. – Megmaradunk az alkotmányos küzdelem mezején.)

Kiáltvány a deczemberi elnapoláskor.

I. A kiáltvány története 228

II. A kiáltvány 229

(Mit kellene a törvényhozásnak sürgősen végezni? – A szövetkezett ellenzéki pártok együttes eljárása a választás alatt.)

A nagy alkotmányszegés megtorlása. 234

I. (Az alkotmányszegés természete. – A vezérlő bizottság engem bizott meg a megtorlási eljárás és inditvány javaslatának elkészitésével.)

II. Inditvány 237

(Mi történt 1904. évi november 18-án? – A házszabályok megsértésének sok esete. – Mi történt 1904. évi deczember 13-án? – Az alkotmányszegés lényege. – Kik a vétkesek?)

III. Indokoló beszéd 253

(Az inditvány czélja. – Az inditvány ellen tehető kifogások. – Egyik országgyülés a másiknak ténye fölött mondhat-e itéletet? – Időmulás. – Miért áll még a Tisza-kormány? – Perczel Dezső nyugdija. – Az országgyülésnek oly fenségesnek kell lenni, mint a királynak.)

Az uj házszabály.

I. A beszéd története 276

(A Wekerle-kormány házszabály-változtatása. – A többséget minő ok birta erre? – A Nagy Emil-féle javaslat. – Beszédem hatása.)

II. A beszéd 284

1. (Az 1839-iki obstrukczió története. Ezt Deák Ferencz csinálta. – 1580-iki obstrukczió. – Az 1872-iki és a Bánffy-kormány elleni 1898-iki obstrukczió. – Az 1883-ik évi költségvetési vita. – A függetlenségi párt vezetői 1903 óta minden kormánynyal paktáltak alattomban.)

2. (A nemzeti vivmányok. – A házszabály-inditvány alakilag. – Ki az a Nagy Emil? – Az elnöki teljhatalom. – A házszabály képtelenségei: a napirendi vita, az inditványok fel nem olvasása, a személyes kérdések. – Az 1848 előtti elnökök. – Miért udvari ember most az elnök? – Deák nem engedte. – A szavazatok megszámlálása. – A magyarságot akarják elnyomni.) 301

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

2 |haza, jövetele… régiek-de |hazajövetele… régiek, de

74 |tisztviselóje |tisztviselője

154 |eszméime se rendeztem |eszméimet se rendeztem

220 |»huzd ki» |»huzd ki«

260 |bátarn |bátran

289 |«A szólásszabadság |»A szólásszabadság

301 |tajékoztasson |tájékoztasson]