Part 18

Midőn elbeszélte: elbámultam amaz emlékező és itélő tehetségen, mely képes volt ő felségének rögtönözve e kérdésben a legmeggyőzőbb érvet előhozni s miután Hunyady János ezen leveléről én addig sohase hallottam semmit, kérdém tőle, hol lehet azt a levelet olvasni:

– Arra már biztosan nem emlékszem, – mondá, – hanem vedd elő Kelemen Historia Juris Hungarici Privati könyvének első kötetét s a Johannes de Hunyad Gubernator czím alatt marginalis jegyzésben megtalálod, hol olvasható a levél.

Deák ez után még tizenkét nap hián kilencz esztendeig élt, de többé sohase látogatta meg Bécset. Beszélt ugyan a királylyal még többször is, de mindig Budán a királyi palotában vagy vendéglőbeli lakásán Pesten, a mikor a király látogatta meg őt.

EGY DEÁK-ADOMA.

Sok adomát adnak szájról-szájra, melyről azt hiszik és vallják, hogy az Deák Ferencztől származik, melynek azonban Deák soha hírét se hallotta. De viszont Deáknak is sok adomája jár szájról-szájra jó vagy rossz alakban, gyakran eltorzítva, gyakran eredeti, egyszerü alakjából s találó jelentéséből teljesen kiforgatva. Zichy Antal is egykor egy Deák-adomát szőtt parlamenti beszédébe, melylyel demonstrálni akarta, hogy Deák miként vélekedett a vármegyéről s miként azokról, kik a megyerendszert a negyvenes években üldözőbe vették. A Deák-adomát azonban nem igazi alakjában adta elő.

Sietek megjegyezni, hogy Zichy Antal nem akarta az adomát kiforgatni, sőt annak egészen helyes értelmét s jelentőségét akarta a parlament előtt feltüntetni. Hanem hát, az adoma is, ha igazi, saját alkatu költői mű, melyben meg kell lenni a mese egyszerüségének és plasztikájának s az epigramma szellemszikrájának és élességének. Deák adomái különösen kitünők e tekintetben, de Zichy Antal előadásából az adomáknak épen e kitünősége hiányzott.

A Deák-adomák kétfélék.

Voltak Deáknak pikáns és nem pikáns adomái, melyeket ő a magán és társaséletből ellesett, vagy másoktól hallott, a melyeket ő minden konkrét alkalmazás nélkül pusztán kellemes időtöltésül, társaságának mulattatására szokott elbeszélni. Czélszerű, ha az ily adomák is lehetőleg azzal a czikornyátlan egyszerüséggel adatnak elő, melynek Deák példányszerű mestere volt annyira, hogy összes íróink és közférfiaink közül alig lehet valakit e tekintetben hozzá hasonlítani. S különösen nyelvének és beszédmódjának magyarossága az, mely megérdemli, hogy íróink és elbeszélőink lelkiismeretesen tanulmányozzák és kövessék. Természetes azonban, hogy nincs valami szembeötlő abban, ha az ilyfajta adomákat kiki az eredetitől többé-kevésbbé eltérő alakban adja tovább.

Egészen másként kell tekintenünk Deák más fajta adomáit.

Deák ugyanis klubban vagy magán tanácskozásban nem egy politikai és irodalmi kérdést gyakran egy élczes ötlettel vagy egy alkalmazott adomával vagy egy szándékosan előidézett komikus helyzettel döntött el vagy világosított meg. Az ily ötletek vagy alkalmazott adomák azok, melyek különösen megérdemlik a Deák-adoma nevet. Ezek gyakran nagy politikai bölcseséget tartalmaznak, gyakran hosszu és komoly gondolkodásnak s mély megfigyelésnek néhány szóban kifejezett becses eredményei. S hasonlítanak gyakran az emberiség nagy gondolkozóinak úgynevezett »bölcs mondás«-aihoz.

Az e fajta adomákhoz tartozik az is, melyet Zichy Antal a parlamentben elmondott s jó czélzattal ugyan, de nem egészen hű alakban mondott el. Hiányzott adomájából a valódi plasztika s az adoma epigrammai éle se volt egészen az igazi.

Az adoma az én tudomásom szerint lehető hűséggel a következő:

Deák a negyvenes évek elején – mint később is – – igen jó bizalmas viszonyban volt az akkor úgynevezett czentrálistákkal, kikhez báró Eötvös József is tartozott. Ezek különben mind az általa vezetett nemzeti oppoziczióhoz tartoztak, de e pártban külön árnyalatot képeztek. Ők a parlamentáris kormányzat és miniszteri felelősség behozására törtek, de a municzipálisták elleni eszmecserében a vármegyék hibáit, gyöngeségeit, visszaéléseit rikitó szinekben festegették s gyakran megtámadták a vármegyékben azt is, a mi ezekben jó és üdvös volt. Deák ezért gyakran megintette, nem egyszer élczeinek tárgyává tette őket.

Báró Eötvös a »Falu jegyzője« czímű regényét egyenesen a vármegye-rendszer ellen írta s a mi vétek, bűn és visszaélés a kiváltságos nemesi osztály által a vármegyében valaha elkövettetett, azt egyetlen vármegyében személyesítve tárta a közönség elé a regényben. Mikor a regény készen volt, annak egy díszes kötésü példányát személyesen elvitte Deákhoz, átadván azt baráti emlékül s megkérvén Deákot, hogy ha elolvasta, mondja meg róla véleményét.

Abban az időtájban jelent meg dr. Máttyus-tól a lovakról egy különben becses szakkönyv, melynek ez volt a czíme: »Lótudomány.« E könyvnek czímlapján le volt rajzolva egy beteg ló s erre rá volt rajzolva mindennemű betegség, mely a lovakon csikó koruktól fogva vénségükig előfordulhat. Mindennemü belső és külső betegség.

Deák rögtön elolvasta báró Eötvös irányregényét s midőn pár nap mulva báró Eötvös őt meglátogatá s a regény felől véleményét kérdezé, Deák nem felelt egyenesen, hanem eszében tartva azt, hogy báró Eötvös minden elképzelhető megyei visszaélést egy megyére alkalmazva, élénk költői tehetséggel felhord a regényben, egész komolysággal oda fordul Eötvöshöz:

– Ismered Máttyus Lótudományát?

Báró Eötvös megütközve feleli:

– Nem ismerem.

Deák erre előveszi Máttyus könyvét s a czímlapot s azon a beteg lóalakot mutatva, ezt mondja:

– Nézd barátom, mind ez a lóbetegség előfordul, hanem azért ilyen ló nincs a világon s nem is volt.

Báró Eötvös, a költő, a tudós s az államférfi egy szót se szólt többé, mert ebből teljesen megértette, miként vélekedik Deák a megyerendszer elleni hajtóvadászatról.

S különösen miként vélekedik a »Falu jegyzője« czimü regény politikai értékéről.

KÉT KIS DEÁK-ADOMA.

I.

»Sohase tartsd grácziának, ha oda kell adnod, a mi a tied.«

E bölcs mondásnak története van, melyet Deák Ferencz igy adott elő:

»Gyakran csodálatos befolyása van az emberre annak, a mit gyermekkorában látott vagy hallott. Talán négy esztendős gyerek voltam, mikor egyszer édesapám elvitt magával Németujvárra látogatóba az öreg Batthyány Lajos herczeghez. Édesapám és a herczeg jó ismerősök voltak, s a herczeg szerette apámat.

Mig az öregek egymással beszélgettek: addig engem a herczeg parancsára egy inas kivezetett a kertbe játszani. A kertésznek volt egy fia, ki velem egykoru volt, s kivel csakhamar összebarátkoztam. A kertész két narancsot adott nekem ajándékba és a kertészfiuval s a két narancscsal a parkban igen jól mulattam.

A mint ott játszadoztunk, egy útkanyarulatnál jön szemközt a herczeg édesapámmal. Apám meglátja nálam a narancsokat, s azt kérdi tőlem:

– Hol vetted fiam azt a szép gyümölcsöt?

– A kertész bácsi adta.

– Jól van fiam, de most jer a kegyelmes herczeghez, kináld meg a narancscsal s mondd neki tisztességtudással: Kegyelmes herczeg tegye meg azt a grácziát, fogadja el szegénységemtől ezt a két narancsot.

E szavakra én a két narancsot erősen megszoritottam, s kezemet hátratéve azt mondám:

– Nem adom.

Édes apámat meglepte e gyermeki dacz, szégyelte magát a herczeg előtt, s haragosan, botját fölemelve kérdé tőlem:

– Miért nem adod?

Erre ujra daczosan feleltem:

– Nem adom, mert ez az enyém.

Apám ujra haragba jött, de őt a herczeg lecsillapitá s aztán a herczeg hozzám jövén, arczomat megsimogatá s e szavakat mondá:

– Derék gyerek vagy fiam. A tied az a narancs. Soha se tarsd grácziának, ha oda kell adnod, a mi a tiéd.

E szavakat – úgymond Deák Ferencz – soha se felejtettem el, gyakran eszembe jutottak akkor is, mikor a bécsi kormánynyal alkudoztunk.

II.

»Magad légy olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.«

E bölcs mondásnak szintén története van, melyet én mondok el.

1872-ik évi karácsony előtt való nap délutánján meglátogattam Deák Ferenczet Angol Királynő szállodai lakásán. Szerencsére néhány perczig maga volt.

– Azért jöttem kedves bátyám, hogy megkérjem, engedje meg, hogy fiamat ide elhozhassam.

– Hány éves a fiad?

– Negyedfél.

– Miért akarod ide hozni?

– Hogy kedves bátyámat láthassa, azt hiszem akkor különb ember lesz belőle.

– Ostoba beszéd.

Rossz kedve volt az öreg urnak, nem szólt többet s én nem hoztam a dolgot elő többé, noha tervemről le nem tettem.

A következő nyáron gyakran kivittem a kis fiut az állatkertbe. Ott találtam egyszer Deák Ferenczet Kvassay Laczi társaságában, a mint nézte Casanova asszony oroszlánait és kezében fogva simogatta a kis hat hetes oroszlánkölyket.

Eléje vezettem fiamat azt mondám neki:

– Fiam, nézd meg ezt a bácsit. Ez Deák Ferencz. – Ma van junius 6-dika. Ha felnősz jusson eszedbe, hogy te még láttad Deák Ferenczet. Légy erre büszke, s légy erre méltó.

Deák Ferencz komoly képpel nézett reám és a fiura. A fiu odament hozzá, az oroszlánkölyökről lehuzta kezét s megcsókolta azt. Az öreg ur arcza szeliddé vált, s kezét reátévén a fiu fejére, azt mondá nekem:

– A gyermekek legjobban követik apjuknak példáját. Magad légy olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.

DEÁK FERENCZ BETEGSÉGE.

Eszembe se jut az orvosok mesterségébe belekontárkodni s a mit magam se tudok, arról irni. De a mit hallottam és láttam s a mi Deákra közvetlenül vonatkozik s különösen betegségére: arról akarok egyet s mást elmesélni.

A karszék, melyben Deák majd egy évig ült s melyben nagy lelke elszállt tőle, ott van a muzeumi Deák-szobában. Egyszerü, olcsó, viseltes, közönséges karszék, a minők ez előtt harmincz vagy negyven évvel voltak divatban. Ott volt e karszék az Angol Királynő fogadói lakásban is, sőt meg volt ez már Kehidán is. E karszék történetét 1873-ban igy beszélte el nékem Deák:

– Ez előtt mintegy húsz esztendővel azt vettem észre, hogy nekem szivbajom van, vagy ha nincs még, hát kezdődik. Nem vettem tréfára a dolgot s fölmentem Bécsbe, hogy Oppolzerrel s még egy más jó nevü orvossal konzultáljak. Megvizsgáltak alaposan s megnyugtattak, hogy szivbajom nincs és nem is mutatja semmi jel, hogy ily betegség készülődnék nálam. De én mégis éreztem, hogy valami nincs rendben a sziv körül s tudtam, hogy apám és Antal bátyám is szivbajos volt. Mindig azt hallottam, hogy a szivbajosok, mikor már a baj nagyon elhatalmasodik, se feküdni, se állani nem tudnak s még legkevesebbet szenvednek a karos-székben. Én tehát csak megvettem már akkor ezt a karos széket. Igaz, hogy húsz esztendeig nem volt rá szükség, de akármit beszéltek a bécsi orvosok, most már mégis csak bele kerültem én ebbe!

Születésénél s természeténél fogva Deák Ferencz hatalmas erejü, izmos férfiu volt. Mikor a 32-iki országgyülésre felment – igaz, hogy akkor még csak harmincz éves volt – az összes követek és mágnások közt egyedül br. Wesselényi Miklós volt nagyobb testi erejü, mint ő. Azok az erőpróbák, melyeket egy e czélra szolgáló gépen tettek, bizonyitották ezt.

Deák nyugodt vérmérsékletü s a szó teljes értelmében bölcs ember volt az életmód tekintetében is.

Keveset evett s naponkint csak egyszer. Soha semmiféle szeszesitalt nem ivott. Nagy indulatok, nagy szenvedélyek soha nem bántották, ezeket távol tartotta magától. A megélhetés gondjai se bántották s bár a haza és barátai iránt szive meleg és fenséges érzésekkel volt tele s bár neki is mélyen fájt, a mi fájt jobbjainknak: mindamellett ő bánatnak és kétségbeesésnek át nem engedte magát, hanem a jó emberek közt kedélyes társalgásban keresett vigaszt és szórakozást. Haragudni is ritkán haragudott s még öreg korában is mindig csak néhány perczig tartott haragja.

Könyvmoly se volt. Szobán ülni se szokott állandóan. Pesten is naponkint nagy sétákat tett s Kehidán is. Kehidán esős időben nagy sár szokott lenni. Deák tehát deszkával kipadlóztatott parkjában egy sétahelyet, hogy még esős időben is kényelmesen sétálhasson. Még lovai is elhizottak voltak s nehéz testüek, nehogy esetleg megbokrosodjanak, elragadják s kezét-lábát törje, a mi pedig félszázad előtt gyakori eset volt, kivált hegyes-völgyes vidéken. Csakis a dohányzás volt szenvedélye az összes szükségtelen szenvedélyek között.

Ily erős szerkezetü s bölcs életmódu ember – úgy hiszszük – száz évet is megérhetett volna. Azonban Deák Ferencz tudta, hogy családjában a férfiak ritkán szoktak hatvan éven túl élni. Atyja és bátyja is előbb elhaltak. Ő e nagy mérséklettel hitt néhány évet lopni a sorstól. S ő valóban hetvenhárom évig élt.

A negyvenes évek előtt ugyszólván sohase volt beteg. De 1846-ban sulyos beteg lett s e betegsége még 1848 elején is tartott. Erről sajátságos monda kering túl a Dunán. Elmondom úgy, a hogy hallottam.

1846 őszén Deák osztoztató birósági elnök volt Sümeg-Rendeken egy általa jól ismert és szeretett családnál. A veszprémi püspök, gróf Zichy Domokos, ugyanakkor Sümegen tartózkodván, Deák tiszteletére nagy ebédet adott. Deák az ebéd után sulyos beteg lett és sokan hitték s állitották, hogy az ebéden megmérgeztetett volna. Erős szervezete legyőzte ugyan a betegséget, de teljesen sokáig nem üdült fel s a 48-iki pozsonyi országgyülésre is betegsége miatt nem vállalt eleintén mandátumot.

Életének és betegségének utolsó évében, 1875-ben rendkivül sokat szenvedett. Szivbaja, tüdőtágulása, nehéz görcsös légzése és vizkórja borzasztó fájdalmakat okoztak. Az ember szeméből kicsordult a köny, ha őt karosszékében, vánkosokkal feltámogatva, fájdalomtól feldúlt szenvedő arczával s fátyolozott szemeivel látta. Miket kellett szenvednie: isten a megmondhatója.

S szellemének ereje és kedélyének vidámsága ekkor se borult el. Ötletei bizonyitják ezt.

Hadd mondjam el az utolsó Deák-adomát róla.

Egyik ápolónője tenyeres-talpas derék magyar menyecske volt, a ki épen január közepén 1876-ban szült egy egészséges gyermeket.

A rokonok megijedtek, hogy a menyecskének most már gyerekágyat kell feküdni s a jól ismert alak távolléte és nélkülözése fájni talál az »öreg ur«-nak. Megkérdezték tehát Kovács Sebestyén Endrét, mit csináljanak.

Az orvos megvizsgálta a menyecskét s azt mondá, hogy elég erős az, alig kell egy napig feküdnie, ott lehet a nagy beteg szobájában, csak nagy terhet ne emelgessen s ne sokat mozogjon.

Kovách Laczi és Széll Kálmán tréfásan vigasztalták az öreg urat:

– No bátyám, az uj év szerencsés lesz, meggyógyul majd, ezt jelenti a menyecske szerencsés megszaporodása.

A nemzet bölcse inkább holt volt már, mint élő. Szemei alig fénylettek, mozdulni már nem tudott és beszélni se. De azért reszkető kezét megmozditva, suttogó hangon visszaenyelgett a két jó baráthoz e szavakkal:

– De nem én rám gyanakodtok, ugy-e?

A két jó barát nevetett, hogy a könyje kicsordult bele.

Ez volt Deák Ferencz utolsó adomája.

Pár nap mulva meghalt.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Schlésinger Magda a bájos, ifjú művésznő, Schlésinger Samu törteli birtokos s vendéglátó és művészetkedvelő derék magyar gazda leánya.]

TARTALOM.

RÉG ELMULT IDŐKBŐL.

Bevezetés 3 A házatlan zsöllér (1899) 7 A magyar asszony (1897) 20 A kortes (1875) 25 Magyar ruha, magyar pap (1880) 32 A nép dühe 40 A régi megyei fizikusok (1890) 48 Gyanujelekre el ne itéld felebarátodat (1889) 57 A híres Bakony és a híres Sobri Jóska (1885) 63 Rejtélyes eltünés (1882) 102 Meddig borju a borju? (1899) 124 A kálvinista kétfejü sas (1882) 129 Az öreg gulyás (1899) 134

A NAGY ÉV APRÓ EMLÉKEI

Bevezetés 143 Egy Szilveszter-esti társaság 1832-ben (1886) 147 A képviselői napidij 1848-ban (1894) 159 A zendülés (1880) 174 A mi karácsonyunk 1848-ban (1881) 181 Szilveszter reggelén (1885) 189 Husvéti ünnep 1849-ben (1900) 195 A mi pünkösdünk 1849-ben (1899) 204 A segesvári polgármester (1898) 210 Két szomorú könyv (1879) 213 Aggodalmas napok (1883) 228 A fehéregyházi sas (1898) 244 Chamaeciparis (882) 248

DEÁK FERENCZ.

Bevezetés 257 Kehida (1890) 261 Deák Ferencz mint tanuló (1886) 265 Az ifjú Deák Ferencz (1879) 275 Deák Ferencz magán-körben (1881) 284 Deák Ferencz beszédei (1886) 289 A feliratok (1881) 303 Deák utolsó bécsi útja (1884) 319 Egy Deák-adoma (1886) 328 Két kis Deák-adoma (1886) 332 Deák Ferencz betegsége (1887) 336

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

34 |az esetet |az esetet.

71 |felette a karamia |felelte a haramia

71 |Arangyűrűjét |Aranygyűrűjét

82 |különössn az |különösen az

93 |Lilíom Petit |Liliom Petit

99 |fell akasztani |fel akasztani

110 |annek hullája |annak hullája

133 |Es a kétfejü |És a kétfejü

138 |míg fiata-talok |míg fiatalok

154 |Allításomra ily |Állításomra ily

207 |így szólt; |így szólt:

207 |szólni kezdett; |szólni kezdett:

263 |megjutalmazom.“ |megjutalmazom.«

326 |Privati-könyvének |Privati könyvének

332 |a tied.» |a tied.«

334 |szeretnéd.» |szeretnéd.«]