Part 4

Norrison. Merci. Fini. Allez. Marchez. _Miután Colleon beszélni akar._ Couchez!

Félix _belép a függöny mögül_. A lemondólevelem.

Norrison. Köszönöm. _Ezt_ köszönöm. _Zsebreteszi_.

Félix. Oh, _most_ igazán nem tudtam volna önnek semmit megtagadni!

Norrison. Szerencsém volt. A dolog símán ment. Drága olaj. Nagyon drága olaj. Most pedig, remélem, mint gentleman, kárpótolni fogja a hölgyet azért, amit én ezennel megtagadok tőle.

Félix. Oh, én már rég kárpótolom.

Norrison. Nem szerelemre gondolok, Félix úr, hanem anyagi támogatásra. A hölgynek sok pénz kell. Nagyon sok.

Félix. Ez keserves.

Norrison. C’est l’amour! Isten önnel. És kézcsókom kedves nejének. Mit csinál öt szép gyermeke?

Félix. Köszönöm, hála Istennek, mind egészséges. A hatodik most van útban.

Norrison. Gratulálok. Viszontlátásra.

Félix. Ajánlom magamat, elnök úr. Marha voltam.

Norrison. Ez előfordul.

_Félix meghajol és kimegy._

Norrison _a háttérben ácsorgó Colleonhoz_. Mi az? Maga még itt van?

Colleon. Drága elnök úr, én egy kicsit meg vagyok szorulva. Itt volna még két olcsó konzulság. Ilyen rossz tőzsdei viszonyok mellett nem tudom eladni. Immobil vagyok. Odaadom veszteséggel, csakhogy pénzt lássak.

Norrison _másra gondol, elmereng, oda se figyel._ Igen. Nagyon helyes. _Mereng_. Mit mondott?

Colleon. Olcsón adom, csakhogy pénzt lássak.

Norrison. Miféle pénzt? Ja úgy. Bocsásson meg, nem figyeltem oda. De bármit mondott, nem érdekel, hagyjon békén, menjen, nem kell semmi.

Colleon. Pedig igazán olcsó.

Kuno _belép_. Három óra ötven perc.

Norrison. Köszönöm. _Csenget. Colleonhoz._ Colleon úr, sok dolgom van, Isten önnel, de máris.

Colleon. Pár csínos rendjel? _Kihúz egyet a zsebéből._

Norrison. Nem!

Colleon. Au revoir. _Kimegy_.

Norrison. Au plaisir.

Titkár _belép_.

Norrison. Krisztián sajtóreferens úr?

Titkár. Az előszobában vár.

Norrison. Kéretem, hozza fel az irodából a fotografálógépét és várjon tovább. _Titkár kimegy. A Lydiával belépő Antalhoz._ Gratulálok elnök úr, ön főkonzul. Ne bámuljon, ön főkonzul.

Antal. Miért?

Lydia. Nem érted? Ennél nincs egyszerűbb: te főkonzul vagy. Kérem, mi gyakoroltuk a nevünket és az ő állását. Tessék kihallgatni.

Norrison _feláll_. Hogy hívják?

Antal. Dubois-Schottenburg Antal.

Norrison. És minek az elnöke?

Antal. Általános Egyesült… _Lydiára néz._

Lydia. Automobil és…

Antal. Automobil és Motorgyárak részvénytársaság.

Norrison. A nevét már elég folyékonyan tudja, a másikat még gyakorolni kell! _Magában_. Épül, épül, gyönyörűen épül!

Antal _a fejét fogja_.

Norrison. Ne kapkodjon a fejéhez, ne féljen, a végén pontos listát fog kapni arról, hogy mi minden lett itt egy óra alatt magából. _Lydiához_. Lydia, itt az idő, pár perc mulva megjön a vonat, maga most menjen ki a szüleiért a pályaudvarra; legokosabb, ha egyszerűen csak annyit mond nekik, hogy tudtomon és családom tudtán kívül titokban férjhez ment egy nagy karriert csinált lángeszű fiatalemberhez. Az ön férje e pillanatban már ígéretemhez képest méltó veje az ön büszke szüleinek. Egy órával ezelőtt szegény, kopott kis Fusz Antal, most Dubois-Schottenburg főkonzul, az Egyesült Automobil és Motorgyárak elnöke, a legexkluzívabb klubok tagja, sankt-moritzi fürdővendég stb. stb. Még elválásra is jobb, mint egy órával ezelőtt volt. Siessen gyermekem. _Lydia és Antal ölelkeznek és csókolóznak._ Semmi érzékiség, elég elnök úr, elég főkonzulné asszony. Néhány perc óta még kevésbbé tudom nézni a szerelmet, mint azelőtt. _Magában_. Begonia jobban fáj, mint gondoltam. Mindegy, na. Tovább! Mozgás, mozgás, Mrs Dubois, vigye kedves szüleit a hoteljukba és telefonáljon ide.

Lydia. Ő ne jöjjön ki velem a pályaudvarra?

Norrison. Nem. Még szüksége van pár ecsetvonásra.

Lydia. Jó. Majd visszaküldöm önökért az autót.

Norrison. Nem kell. Majd taxin megyünk oda.

Antal. Én nem. Soha többé.

Norrison. Pardon. Jó, küldje vissza az öreg ötvenlovast. _Csenget_.

Lydia. Ah Norrison úr, ön újjászülte őt!

Norrison. Csak siessen, én addig szülöm tovább. _Lydia elsiet, titkár belép._

Norrison _Titkárhoz_. Krisztián úr, a szép sajtóreferens?

Titkár. Itt van. _Kiszól érte._ Krisztián úr!

Krisztián _belép fényképezőgéppel_. Jónapot.

Norrison. Jónapot, szép férfi. _Nézi_. Szörnyen útálatos minden nőcsábító. Undok! _Krisztián lesüti a szemét._ Megkapta a parancsomat? Esti és éjjeli diktálás elhagyott menyasszonyának, Petrovics kisasszonynak?

Krisztián. Igenis, elnök úr.

Norrison _magában_. Útálatos. _Krisztiánhoz_. Remélem, érti az intenciómat.

Krisztián. Igenis, elnök úr.

Norrison. Kéjgyilkos.

Krisztián. Igenis, elnök úr.

Norrison. Ön most azonnal néhány felvételt csinál az illusztrált lapok számára – _Antalra mutat_ – Dubois elnök úrról. _Krisztián meghajol._ Mégpedig pillanatfelvételeket, magnéziumfénnyel. A felvételhez szükséges magnézium és lőpor keveréke ott van a hamutartóban.

Krisztián. Igenis, elnök úr.

Szolga _a függöny mögül belép_.

Krisztián _megmutatja a szolgának a hamutartóban levő port._

Szolga _foglalatoskodik a porral, háttal a közönségnek, és később minden felvételnél fellobbantja a fényt._

Norrison. A képekhez megfelelő címfelírásokat fogok diktálni! _Kiáltva_. Petrovics kisasszony!

Krisztián _ijedt mozdulatot tesz_.

Norrison. Csak semmi összerezzenés, szép vőlegény!

Petrovics _belép és meglátva Krisztiánt, szintén megijed._

Norrison. Csak semmi összerezzenés, szép menyasszony. Ne keverjük bele szívügyeinket az üzletbe. Tehát kérem. Első felvétel. Írja a kép címét, kisasszony. Cím: «Dubois-Schottenburg elnök jelentést tesz új találmányairól Norrison elnöknek.» _Antalhoz_. Jöjjön, barátom! _Sietve pózba állítja az asztal mögött, ő maga melléje áll, és hogy magasabbnak lássék, egy albumra áll._ Ne álljon ilyen kétségbeesetten. Mondjon valamit! Tegyen jelentést a találmányairól!

Antal. Csengő, amely jelzi, hogy a pneumatik felreped.

Norrison _halkan_. Marhaság. Meg van véve. _Hangosan_. Felvétel!!!

_A fény felvillan. Felvétel._

Norrison. Gyorsan, tovább. Még egy felvétel. Álljon ide. Úgy. Tegyen úgy, mintha tiszteletteljesen beszélgetne valakivel. Kicsit kedvesebben! Alázatosabban! Nézze fiam, így. _Megmutatja neki._ Így. _Antal utánozza._ Nem rossz. Csak még egy árnyalattal alázatosabban! Úgy! Nagyszerű. Felvétel!!!

_A fény felvillan. Felvétel._

Norrison. Írja kisasszony, a kép címe: «Dubois elnök beszélget Mussolinival.»

Antal. Hol van itt Mussolini?

Norrison. Mussolini már rajta van a lemezen, csak mindig más és más direktort fényképezünk melléje. – Krisztián úr, a képeket küldje el az illusztrált lapoknak. Kimehet mindenki.

_Petrovics, Krisztián, Szolga gyorsan el. A következők alatt Antal a noteszből halkan magolja: Általános Egyesült Automobil és… stb._

Titkár _belép_.

Norrison. Most bejöhet a főpincér.

Titkár _az ajtóban_. Tessék!

Maître _belép, meghajol_.

Norrison. Jónapot Ferdinánd! Kérem, jegyezze. Szerdán, tizenhatodikán este…

Maître _írja és mormolva ismétli_. Szerdán… este…

Norrison. Dubois-Schottenburg elnök úr…

Maître _mormolva írja_. Dubois… Schottenburg…

Norrison. Kérem, ne mormoljon, ez zavar engem. Szóval… az elnök úr vacsorát ad az apósa tiszteletére húsz személyre az önök hoteljében. A zöld teremben. Semmi villany, csupa gyertya, rengeteg gyertya. A menű: kaviár, mégpedig Beluga Malossol, lehetőleg a friss fogásból, nagy jégtömbökben szervírozva. Tovább. Teknősbékaleves indiai módra. Tovább. Helgolandi homár Mac Kinley módra. Tovább. Nyárson sült brüsszeli poulard szarvasgombával tüzdelve, pommes parisiennes és salade spéciale, komponáljon valami új salátát, hiszen ebben ön utólérhetetlen. _Maître meghajol._ Olaj. Tovább. Articsóka, de csak torzsák, zöld spárgafejekkel, de nem konzerv, hanem friss. Tovább. Gyümölcsétel, orange en surprise Mussolini. Az asztalon minden teríték előtt pár szál orchidea, bonbon és cigaretta. Borok: vörösbornak kérem: Chateau Pape Clement ezerkilencszáznyolc, vigyázzon, az eredeti töltésen aláírással vannak hitelesítve a vignetták. Fehérbor: rajnai. Mégpedig Deidesheimer Herrgottsacker Rizling ezerkilencszázhuszonöt, vigyázzon: Reichsrat von Buhl pincéjéből. Tovább. Pezsgő: Lanson Brut Imperial ezerkilencszázhuszonegy. _Magában_. Begonia kedvenc pezsgője. Fáj. Fáj. Mindegy. Tovább! _Maître-hez._ Pont. Vége. Köszönöm. Mehet.

Maître _mélyen meghajol_. Hálás köszönet.

Norrison. Ez a hosszú szónoklat fölösleges volt. _Maître kimegy. Antalhoz._ Értette? Ezt a vacsorát ön adja apósa tiszteletére.

Antal. Igenis. Nagyon szívesen adom neki. Igazán finom vacsora.

Norrison. Csak épp a magam megnyugtatására szeretném valamire figyelmeztetni. A kést…

Antal. Nem szájba venni, köszönöm, ennyit már én is tudok.

Norrison. Nagyszerű! El vagyok ragadtatva! Na, nézzük, mi hiányzik még! Azt hiszem, mindenre gondoltam. Hopp! Néhány apróság. Van zsebkendője?

Antal. Nincs.

Norrison _átadja neki tiszta zsebkendőjét_. Azonkívül a zsebei bizonyára üresek. _Gyorsan kirakja zsebéből a tárgyakat._ Itt van öngyujtó, cigarettatárca, óra, töltőtoll és egy marék aprópénz. _Antal mindezt zsebreteszi._ És itt van még ebben a kis skatulyában Pyramidon, fejfájás ellen.

Antal. Még sohse fájt a fejem.

Norrison. Most majd fog. Gyakran. Tegye csak el. _Antal zsebreteszi._ Na! Most aztán, azt hiszem, semmi sem hiányzik.

Kuno _belép_. Négy óra. _Kimegy_.

Norrison. Kedves barátom, az óra letelt. Amit ígértem, beváltottam. Ez itt az ön irodája mától kezdve. _Karosszékre mutat._ Ezennel átadom önnek a helyet. Ön nemcsak meg van csinálva, hanem el is van indítva. Lakás, autó, állás, rang, sajtó, vacsora, utazás, a többi az ön dolga. Most, hogy már menetben van, mint jó sofőr, óvatosan kapcsoljon át egyre nagyobb sebességre. Aztán: előre, amilyen gyorsan csak tud! Tessék, foglalja el a trónját.

Antal _leül a karosszékbe, könnyezni kezd_. _Kezefejével törli a szemét._

Norrison. Mi az, ön sír?

Antal. Nem sírok kérem, csak…

Norrison. Mit «csak»? Mi az a «csak»?

Antal. A régi barátaim… meg fognak vetni engem.

Norrison. Természetesen. Választani kell, fiam. Vagy karrier, vagy régi barátok. A kettő együtt nincs.

Antal. Azt nagyon sajnálom. De az én lelkiismeretem tiszta, kérem, mert én tudom, hogy a szerelem áldozata vagyok.

Norrison. Úgy van. Kitűnő formula. – Nos, jó ez a karosszék?

Antal. Kicsit kemény.

Norrison. Hja, ez nem autó. A lábának kényelmes?

Antal. Eléggé.

Norrison. Nem hiányzik a pedál?

Antal. Kicsit. De majd megszokom, hogy nincs mit nyomni.

Norrison _hirtelen rászól_. Hogy hívják?

Antal _folyékonyan_. Dubois-Schottenburg.

Norrison. Bravó! – És a vállalat?

Antal _folyékonyan_. Általános Egyesült Automobil- és Motorgyárak Részvénytársaság.

Norrison. Bravó. Nyugodt vagyok. _Egy papírlapot ad át neki, ami az íróasztalon volt és amelyre az egész idő alatt mindig jegyzett valamit._ Még ezt is szíveskedjék aláírni.

Antal. Mi ez?

Norrison. Egy apróság: a maga karrierjének költségei, csupa apró készkiadás, amit megtérít nekünk. _Hadarva olvas._ Adoptálás ötezer, főkonzuli cím húszezer, ruha, fehérnemű, cipő stb. kettőezerháromszázötven, orvosi vizsgálat száz, virág, amit az anyósának fog vinni, százötven, interurbán telefon Sankt-Moritz tizenkettőnegyven, vasúti jegy, hálókocsi háromszázhúsz, borbély három, aprópénz, amit most adtam, kilenc húsz, összesen huszonhétezerkilencszáznegyvennégy hatvan.

Antal. Ebből lemegy…

Norrison. Úgy van, ebből lemegy hat negyven, amit a taxija mutatott, mikor idejött, tehát marad huszonhétezerkilencszázharmincnyolc húsz. A kocsit kifizette csekkel; aranyóra, cigarettatárca, töltőtoll, öngyujtó és Pyramidon nászajándék. _Átveszi az aláírt papírlapot._ Igazán, csak a rend kedvéért. Köszönöm. _Magában_. Begonia. Jobban fáj, mint gondoltam. _A telefon szól._

Antal. A telefon!

Norrison. Pardon, semmi közöm hozzá.

Én már itt se vagyok. Ez az ön új hivatala. Vegye fel és intézkedjék.

Antal _a telefonba_. Halló? Jónapot. Itt az elnök. Dubois-Schotten… _Norrisonra néz._

Norrison. Burg!

Antal _a telefonba_. Burg. Mi tetszik? _Hallgatja a telefont, majd kezével befogja a beszélő kagylót._ Azt kérdezik, hogy a londoni börzén adjanak-e General-Motors-t, vagy vegyenek.

Norrison. Semmi közöm hozzá. Tessék intézkedni.

Antal. Dehát azt se tudom, miről van szó.

Norrison. Csak feleljen, ahogy akar. Ön egy szerencsés ember. Ez többet ér, mintha tudná, miről van szó.

Antal _vállat von, a telefonba_. Halló! Vegyenek. De ne sokat. _Leteszi a kagylót, Norrisonra néz._

Norrison. Bravó! Én pont ugyanezt mondtam volna. Szóval, e pillanatban, most… _keresi zsebében az óráját…_ hol az órám? _Antal felmutatja._ Hány óra van nálam?

Antal. Négy óra nyolc perc.

Norrison. Köszönöm. Szóval e pillanatban talán már mindent tud az ön apósa és anyósa. Na, kérem. Van valami kívánsága?

Antal. Őszintén megvallva, attól félek: nem tudok majd társalogni velük. Meg mit beszélgessek azon a fényes vacsorán?

Norrison. Maga csak mindig beszéljen autóról. Ott nem blamírozhatja magát. Azonkívül pedig nagyon egyszerű egy mai vezető egyéniség társalgása. Csináljon talán pár jegyzetet. _Antal jegyez._ Ha a Népszövetségről van szó, azt mondja: «Jobb mint semmi!» Amerika? «Nagy lehetőségek.» Oroszország? «Várjuk meg a végét!» Einstein? «Épp most olvasom.» Woronoff: «Fiatal vagyok, nincs rá szükségem.» Modern zene: «Nevetséges.» Bármilyen jazzband játszik, ön ezt mondja: «Pfuj, de rossz!» Freudizmus: «Komplexek.» Modern szerelem: «Főszabály: _sóhajtva_, gyorsan kell tudni felejteni.» Gazdasági viszonyok? «Rosszabbak, mint tavaly.» Ezt a legutóbbit még ötven évig mondhatja. Slussz. Ezt tanulgassa egy kicsit. Ez manapság éppen elég szellemi tőke egy előkelő konzervatív férfiúnak.

Antal. Köszönöm. _Jegyezget_.

Kuno _belép_. Négy óra tíz perc. _El._

Norrison. Köszönöm. Nos? Most pedig csináljon valamit.

Antal. Mit csináljak?

Norrison. Csengessen. Egy elnök csenget.

Antal _csenget_.

_Lind kisasszony belép, blokkal kezében._

Antal. Kérem Lind kisasszony, mielőtt a fotográfiákat elküldik a lapoknak, okvetlenül látni akarom őket.

Lind. Igenis, elnök úr. _Feljegyzi_.

Norrison. Bravó! Óvatos ember. Kitűnő.

Antal _kissé bizonytalanul, közben Norrisonra nézegetve._ Tovább. Ezt a két levelet azonnal küldönccel kézbesíttetni, az egyiket a Golfklubnak, a másikat az Autoklubnak. Tovább. Ön majd megkéri Norrison urat, hogy diktálja le önnek szombati vendégeim névsorát. Ön kinyomatja és szétküldi a meghívókat.

Norrison. Bravó!

Antal. Tovább. _A Chambertin-borra mutat._ Ezt az üveget vigye ki, írja le a pontos címét és ezentúl ilyen bor állandóan legyen itt huszonöt üveggel. Schluss. Köszönöm. A kék ruha jól áll önnek. Olaj. Mehet.

_Lind kimegy, kiviszi a borosüveget és a leveleket._

Norrison. Kitűnő. El vagyok ragadtatva. Második sebesség. Csak bátran kapcsolni tovább.

_Titkár belép és mondani akar valamit, de a berohanó Lydia félretolja. Titkár kimegy._

Lydia _Norrison felé rohan_. Norrison úr, boldog vagyok.

Norrison _szívén a kezével_. Nos? Nos? A szülei? A szülei?

Lydia _lihegve a sietségtől_. Ők megjöttek. Ők boldogok. Ők most fürdenek a kádban… Norrison úr, én mindent elmondtam, amit ön parancsolt. Anyám boldog. Ők nem maradnak itt, ők egy óra mulva utaznak vissza, csak Antalt akarják megölelni és megcsókolni. Önt üdvözlik, ön csak menjen nyugodtan a családjához. _Antalhoz_. Gyere te Antal… gyere te elegáns elnök és főkonzul… gyere galambom, öleld és csókold meg az én boldog szüleimet!

Norrison _csenget, a belépő szolgához_. Az elnök úr őméltósága kabátját és kalapját! _Szolga a fürdőszobába rohan és azonnal hozza a tárgyakat, melyeket rásegít Antalra. Antal sárga kesztyűt húz._

Lydia _ezalatt_. Anyám boldog! Azt mondta: áldás Norrisonra. Azt mondta, neki mindig ideálja volt egy zseniális fiatalember, aki gyors karriert csinált!

Norrison. Na, gyorsnak elég gyors volt. _Gonddal köti meg Antal nyakán a shawlt._

Lydia. Ilyen gyorsan még nálunk Amerikában sem csinálják. Ott ez legalább egy egész napig tart!

Norrison. Látja, ez az egy az, amit nem szeretek az amerikaiakban: ez a példátlan lassúságuk! Semmi tempó!

Lydia. De most aztán már igazán mondja meg, miért utazunk éppen Sankt-Moritzba?

Norrison _Szolgához_. A virágot! _Lydiához_. Hogy most eleinte ne legyen az elnök úr sokat együtt az ön szüleivel. Majd aztán, ha maga jól beletanította mindenbe. _Átveszi a virágot._

Lydia. De ha odajönnek velünk?

Norrison. Nem mennek. A maga mamája a szíve miatt nem mehet hatszáz méternél magasabbra. Sankt-Moritz pedig ezernyolcszáz méter. Most már érti? _Átadja Antalnak a virágot._ Maga pedig fogja a virágot, amelyet hőn szeretett anyósának visz.

Lydia. Orchidea… anyám kedvenc virága!

Norrison. Illatos olaj.

Lydia _kezet ad Norrisonnak_. Norrison, tündérkirály, mit mondjak magának? _Antalt nézi boldogan._ Én ezt az egészet még mindig nem hiszem.

Norrison. Én sem. De az emberek hinni fogják. – No, minden jót, kedves Antal. Minden jókívánságom kíséri az új életbe. Csak még pár kérdésem volna gyorsan.

Antal. Tessék.

Norrison _mint a tanító, aki leckét hallgat ki._ Mi a véleménye a Népszövetségről?

Antal. Jobb, mint semmi.

Norrison. Amerika?

Antal. Nagy lehetőségek.

Norrison. Spanyolország?

Antal. Pardon, azt nem tanultuk!

Norrison. Igaz. Tovább. Oroszország?

Antal. Várjuk meg a végét.

Norrison. Einstein?

Antal. Fiatal vagyok, nincs rá szükségem.

Norrison. Nem jó. Az Woronoff.

Antal. Pardon. Einstein: épp most kezdtem olvasni.

Norrison. Úgy van. És Woronoff?

Antal. Fiatal vagyok, nincs rá szükségem.

Norrison. Modern zene.

Antal. Nevetséges.

Norrison. Jazzband?

Antal. Pfuj, de rossz.

Norrison. Freudizmus?

Antal. Komplexek.

Norrison. Modern szerelem?

Antal. Begonia. Azaz pardon: főszabály: gyorsan kell tudni felejteni.

Norrison. De még milyen gyorsan. Tovább. Gazdasági viszonyok?

Antal. Rosszabbak, mint tavaly.

Norrison _Lydiához_. Voilà!

Lydia. Elragadó! Hiszen ez egy kész intellektuel! Norrison úr… ön egy szép tündérkirály! _Kezet nyujt neki, mereven nézi._

Norrison. Mit néz úgy? És miért szorítja olyan nagyon a kezemet?

Lydia. Norrison úr, én azt hiszem, én bele tudnék szeretni magába.

Norrison _rémülten_. Isten ments! Csak ezt ne! Még csak ez hiányzik! _Az ajtó felé tolja._ _Magában_. Micsoda kárpótlás Begoniáért! Menjen, menjen!

Lydia _nevetve_. A viszontlátásra! Ha meggondolom, hogy meg voltunk ijedve mindnyájan három órakor!

Antal. Én nem!

Lydia. Azt elhiszem, te szemtelen Antal! Gyere, gyere! A viszontlátásra, kedves Norrison úr! Kellemes utazást! Csókoltatom a feleségét, csókoltatom Mária lányát, csókoltatom Olga lányát, mulassanak jól és legyenek mind nagyon boldogok! – Olaj! _Kirohan_.

Antal _utána indulva_. És kérem Norrison, gondoskodjék a helyettesítésemről.

Norrison. Parancsára, elnök úr. Bravó! Harmadik sebesség.

Antal. Viszontlátásra! _Kifelé megy._

Norrison _visszahívja az ajtóból a kifelé siető Antalt._ Halt! Pardon! Kérem csak egy szóra! Egy utolsó kis apróság. Ön elfelejtett valamit.

Antal. Mit?

Norrison. Megköszönni.

Antal. Mit?

Norrison. Ezt az egészet. Ami itt történt.

Antal. Ja? Pardon. Köszönöm. _Kirohan_.

Norrison, _egy pillanatra egyedül marad, mosolyog._

Titkár _belép és hozza Norrison bundáját, kalapját._ Elnök úr, a vonatja tizenegy perc mulva indul.

Norrison. Titkár úr, a munka be van fejezve, mindenki mehet ebédelni. _Miközben a titkár felsegíti rá bundáját._ Így. Most körülbelül minden el volna intézve. Hallatlan, micsoda szörnyű mesterség ez a banküzem. Az ember szabadságra indul, mindent bepakol, elintéz, és puff, az utolsó pillanatban mindig közbejön valami ilyen jelentéktelen kicsiség, ami feltartóztatja az embert. Már majdnem lekéstem a vonatról. – Na, mit akar mondani, kedves Graef?

Titkár: Azt, hogy elnök úr igazán büszke lehet arra, hogy _így_ rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség!

Norrison. Igaza van, kedves Graef büszke lehetek rá és büszke is vagyok rá. De… kedves öreg barátom… az, amit maga az egész emberiségnek nevez, az… szégyelje magát. _Halkan_… Az szégyelje magát. – Isten áldja meg. _Kimegy_.

Függöny.

MOLNÁR FERENC SZÍNMŰVEI:

=Az ördög.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.

=Józsi.= Bohózat 3 felvonásban.

=A doktor úr.= Bohózat 3 felvonásban.

=A testőr.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban.

=Farsang.= Színmű 3 felvonásban.

=Úri divat.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A farkas.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv.

=Színház.= Három egyfelvonásos.

=A hattyú.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A vörös malom.= Színjáték két részben, 26 képben.

=Az üvegcipő.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Riviera.= Vígjáték 2 felvonásban.

=Játék a kastélyban.= Anekdota 3 felvonásban.

=Olympia.= Vígjáték 3 felvonásban.