Part 8

Képzeljünk csak el egy nagyobb munkáshadat, pl. egy hajógyár munkásait, kik a vezető főtől le az utolsó inasig lelkesednek munkájuk iránt, kik munkájukba belevitték egész lelküket a régi szállóige értelmében: navigare necesse est vivere non necesse est, mit ma így fordíthatnánk: a haza jövője a tengeren van – mire képesek az ilyen emberek, ellentétben a kedvetlen, békétlen munkástömegekkel, kik sötéten és zárkózottan állnak a vezetőkkel szemben!

Természetesen ezt a szabad, vidám tevékenységet feltételezi az, hogy mindenki uralja ez igazságot: Tiszteld és becsüld mindenki másban az embert és bánj vele legmélyebb lényegetek egysége szerint. A legalsóbbrendü munkatársnak is éreznie kell, hogy mint embert tisztelik és úgy bánnak vele. Nem a munkásság működési eredményét kell egyoldaluan figyelembe venni, hanem a vállalat belső értékének kell érvényre jutnia a különböző lelkek közös együttműködésében.

Kétségtelen, hogy az ember és az igazi szabadság érvényesülésével rendkivüli mértékben fog emelkedni az ember munkájának eredménye. A szabad ember sokkal többre lesz képes, mint a kényszerített szolga, mert a szellem uralkodik mindenen, a szolgában pedig szunnyad a szellem.

Innen van, hogy a mi szabadságérzettől áthatott korunk sokkal többet alkot munkálkodással, mint a régi jó idők. Többre megyünk, mint apáink. Ennek az az oka, hogy több szabadságot izleltünk meg, mint amennyit a régi czéhrendszer megértett és hogy a szabadság fokozza az ember erejét, mert magasabbrendű élet.

Hogyan jutunk el a szabadsághoz.

Csak ismerné valaki azt az utat, mely csalhatatlanul elvezet a szellem szabadságához! Nem sokan, nem kevesen, hanem mindenki azon járna, mert mindenki vágyódik titokban utána. Azonban a szabadság, a szellem is beletartozik, éppen ugy, mint az élet, abba a nagy birodalomba, melyet természetnek nevezhetünk, habár a természet csak szó a létnek arra a nagy titkára, mely Istenből buzog.

A szabadság ugy támad, mint az élet, mert egyik formája az életnek. Hogyan támadt az élet? Egy napon támadt egy, támadt millió élő sejt. Előbb volt egy kocsonyás, nyálkás massza, de ebből a masszából hártyával elhatárolt sejtek – alakultak. Ki csinálta őket? A föld hozta létre.

A föld? Tehát az anyag. Az anyag? Igen, mert az anyag nyilvánulási formája a szellemnek és a szellem az élet. Tehát keletkezett az élet.

Egyetlenegy anyagrészecske sem nyult bele az élet körébe. Hiszen nem is tudott erről semmit. De az élet működése megragadta őt, mihelyt annyira jutott minden, hogy lehetővé lett az élet.

Igy van az a szabadsággal is. Egy ember sem mondhatja: Most szabad akarok lenni. Egy korszak sem határozhatja el: Most virradjon meg a szabadság napja. Megvirrad, ha eljön az ideje. Magában véve az, amit mi szellemnek nevezünk, meg van kötve ugy az egyes emberben, mint az egész emberiségben. Egyikünknek sincs szabad akarata, csak sejtelmünk van róla. Tényleg a megkötöttség állapotában cselekszünk. Azért törekedtek az irányadó szellemek arra, hogy fenntartsák a megkötöttség állapotát, mert szükségszerüséget láttak benne. Hanem valami él, valami fejlődik közreműködésünk nélkül: a szabadság. Nem siettethetjük, szorítsuk, toljuk bár, fel nem tartóztathatjuk, ha elébe állunk sem.

A szabadszellemű, izgató iratoktól féltek mindig legjobban a zsarnokok. Ezért találták ki a czenzurát, a lelki határsorompót. Egy barátommal történt meg, hogy mikor átlépte az orosz határt, kigöngyölték szappanát a papirosból, mert egy darab külföldi ujságba volt csomagolva, mely talán (!) szabadszellemű volt. De a legszigorubb határsorompó is hiábavaló, ha szabadság «lesz». A szabadsággondolatok nem jönnek, mint lelki csiramagok idegen világból, a föld hozza létre őket éppen úgy, ahogy a föld támasztotta az életet. Mi sem nem alkotjuk, sem nem akadályozzuk őket.

Hogyan jutunk hát el a szabadsághoz? Legjobb, ha nyitott szemmel nézzük véghetetlen nagyszerüségét Istennek és az életnek, mely körülvesz minket. Ha engedjük, hadd ragadjanak meg a lelki áramlatok, melyek életünk levegőjén suhannak át. Akkor magunktól is odajutunk, mintha sasszárnyakon szállnánk, és mindenki jön velünk együtt. Szorosokon és sötétségen és járhatatlan helyeken keresztül visz az ut a nagy czél felé és a czélnak a neve: Isten gyermekeinek nagyszerü szabadsága.

Az emberiség jövője kétségtelenül a szabadságon, a tiszta lélek tökéletességén alapul. Minden silány értéket eltemetnek és maguk mögött hagynak ezek a lelki áramlatok. Végtelenül nagy az a czél, mely szemünk előtt lebeg. Baj az, ha nem érjük el nagyhamar? És ki mondhatja meg, hogy sok vagy kevés idő telik-e bele? Ki tudja, hogy a fejlődés nem megy-e egyre gyorsabb menetben végbe, aszerint, amint tudatosabbá lesz? Üdvösségünk talán közelebb van, mint gondolnók. De ha késik is, várjuk bizakodva, várjuk egyre. Bizonyos, hogy eljön és itt marad.

TARTALOMJEGYZÉK.

=A fejlődés kérdése= Az olvasóhoz 3 Teremtés és fejlődés 6 A kialakulás folyama 9 Az ember és a kialakulás 13 Az előrehajtó ösztön 17 Az emberiség paradicsoma 21 Az új tökéletesség 26 Az első lépés 29 A jó és a rossz 33 Szellem és hit 38 =A vallás kérdése vagy a modern és vallásos gondolkodás megbékülése= Vallás és fejlődés 47 A vallási összeférhetetlenség 53 Békülési kisérletek 57 A megbékülés alapja 60 A gondolatszabadság eredete 65 Az új erkölcsiség 69 Természet és erkölcs 74 Jézus és az új erkölcs 81 =A szabadság kérdése az emberiségben= A társadalmi nehézségek 89 Az emberiség álma 92 A gondolat, mint a szabadság hordozója 96 A szabadság lényege 101 A szabadság rejtélye 105 A rejtély megoldásának reménye 111 A szabadság igenje és nemje 115 A szabadság megvalósulása 119 Hogyan jutunk el a szabadsághoz 123