Part 16

Egyet ugrottam a boltos kapuja tetejére. Egy ajtót megfogtam az udvaron. Az be volt zárva. Tapogatózom s elhúzódom. Mit tegyek? Az ablak alá állok. Mintha azt súgná valaki a fejembe: törd be az ablakot s nyúlj át rajta… A tenyeremmel tapogatom a falat. Az ablak csak be volt támasztva. Tán az isten is úgy akarja! Tán a gyertyavégek füstje miatt nyitották ki az ablakot a gyermekek, elfelejtették bezárni… mindjárt kitártam az ablak szárnyait s benn voltam a szobában.

Oh mégis, tekintetes úr… megállottam s a szivem úgy dobogott, hogy elkábultam. Mit se láttam, még egy szál gyufám se volt. El is feledtem, miért jöttem. Tapogatózom s ekkor feldöntöttem valamit. Hogy zúgott a fejembe az a zaj! Visszalépek, hogy kiugorjak az ablakon. De ismét feldőlt valami. Az ablakot nem találom s a mint fogózom mindenfelé, kinyílik az ajtó. Az öreg boltos jött gyertyával.

Aztán nem is tudom: mi történt már.

Elvakultam a világosságtól. Azt kiáltottam: «Hagyjon békén engemet, tekintetes úr, én nem vagyok rabló.» «Te rabló vagy», azt kiáltotta és megragadta a torkomat. «Nem… nem», dadogtam és reszkettem. De érzem, hogy a lélekzetem elhagy, mert az öreg ember a gégémet szorította. Nem tudom: mit tegyek?

Nagyon meglökhettem, mert az öreg ember messzire elesett és a gyertya is kialudt s ismét sötétben maradtunk; csak valami keserves nyögést hallottam. Az öreg a fejét üthette meg. Akkor megtaláltam az ablakot s kiugrottam. De az udvaron a boltoslegények megragadtak s a béresek megkötöztek.

Ez történt… A babáért estem a szerencsétlenségbe, tekintetes úr, de én senkihez nem nyúltam…

Azt mondják, hogy én agyonvertem az öreg boltost.

Én?

Hát én miért tettem volna? Nem is ismerem, csak a boltajtóban láttam egy nagy pipával a szájában. Én nem bántok senkit. Csak Rózsikáért kellett elmennem… a bubáért. Hát mit tehettem? Az Isten úgy segéljen… egyebet semmit se akartam.

Azután, azóta semmit se tudok én. A feleségem, tudom, megharagudott reám, pedig ő mondta először a bubát… Mert nem is tud azóta rólam az asszony, mióta itt vagyok, be se izent… oh, milyen újesztendőjük lehetett! Egy falat kenyerük sincsen odahaza, ha én nem keresek. Ez a tél rettenetes. Csupa jégvirág azon a kis ablaküvegen a tömlöczben, a melyen hozzám bejár a világosság… Mit tehetnek odahaza? Tekintetes úr! Mind elvesznek, ha én itt ülök… Hiszen én nem vittem el semmit, a mi a másé lett volna…

A biró felkelt az ülőhelyéből, elfordult a favágótól, az ablakhoz ment elgondolkozva. Délidő volt, a házfödeleken ülő havat nyalogatta a nap szája, a lecsüngő jégcsapok csepegtek, mintha könyeztek volna.

Ott felejtkezett a biró úr egy darabig az ablak mellett s mikor későcskén visszafordult Mártonhoz, rekedt volt a hangja:

– A feleségét ide rendeltem, Márton. Várjon. Behívatom.

– Miért? – dadogta Márton. – Be kell őt hivni ide? – rebegte félénken.

Egy igen rongyos asszonyt hoztak be (kis nyári fejkendővel, kartonrékliben), a ki megállott az ajtó nyilása mellett.

– Hogy hivják?

– Madár Mártonné.

– Szóljon hangosabban. Hány éves?

– Negyvenöt esztendős.

– Beszéljen bátrabban. Vannak gyermekei? Hány?

– Egy…

Márton megfordult és lassan mondta a biróhoz fordulva:

– Nem tudja, mit beszél. Három gyermeke van.

Az asszony színtelen, bizonytalan hangon ismételte:

– Egy gyermekem van.

Márton nyersen rászólt.

– Hazudsz…

Az asszony lehajtotta a fejét mélyen s rebegte: «Nem hazudok… Meghaltak…»

– Kik? Az én gyermekeim? – s a biróhoz, a már ismerős emberhez bátrabban fordulva, bizalmasabban mondta: «Valamiért eltagadja a gyermekeit a feleségem… Sári! Itt nem szabad hazudni…»

– Meghaltak…

A favágó arcza kigyúlt, rámeredt az alázatos, csendes asszonyra s hangosan kiáltotta: «Az én gyermekeim?»

Az asszony álmatagon igenelve bólintott…

– Mikor? Ki?

S majdnem hörögve vadul rivall: «A leánykám? Rózsika? Az én édes leányom?»

– Azon este hűlt meg. Veled volt akkor…

– Az én… édes, édes leányom? – és elfulladt. Reszketett. Alig állott a lábán. – A buba után halt… Meghalt? Oh. Hát miért? S hagyta az Isten? Meghalt? Eltemetted? Azért nincs nagykendőd? téli bundád? igaz… Eltemetted… nálam nélkül… És még egy… egy… rajta kívül. Rettenetes… A másik kis leánykám? A Zsuzsika?… a mióta ide be vagyok zárva… A kis bogár?… a ki megfázott…

És félve, várva leste a felesége minden mozdulatát. Egy lehellet is zajt vert volna a szobában.

Az asszony lassan felnézett és tagadólag intett: «Nem», rebegte bágyadtan.

– Oh nem? súgta Márton alig érthetően. Nem is beteg? Jó. De nem is izented meg nekem, hogy baj van odahaza? Miért? Tán megvetettél engemet? Hát elvetemedett vagyok már? Megutáltál engemet?… Csak rosszul értettelek… Csak egy, de az: Rózsika… Vagy (s kételkedve rebegte) mintha még valamit mondottál volna? Rosszul hallottam, úgy-e? A fiamat, az én… én, kis fiamat, a kis Mártont, ide hoztad, úgy-e, magaddal?

– Nem.

– Hát.

– Meghalt…

S arra csak egy keserves, idomtalan vad hang torkollott ki a Márton torkán, a karjai felemelkedtek az ég felé és a szegény ember összeesett, mint egy összegyűrt rongy, a mit elejtett a magasból egy erős kéz.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

15 |szorítottta |szorította

24 |Részeg-e, bolond e? |Részeg-e, bolond-e?

44 |Alom nélkül |Álom nélkül

54 |oltottá |oltotta

64 |védelmez miket |védelmez minket

68 |jól kínézel |jól kinézel

71 |ott jön? |ott jön?»

74 |orgona-ponto |orgona-pontot

79 |kítöltheted |kitöltheted

85 |csináltád |csináltad

86 |Athalad |Áthalad

100 |mngam is |magam is

121 |aházikóból |a házikóból

123 |menjünk. |menjünk.»

123 |kíáltotta |kiáltotta

133 |s akkkor |s akkor

148 |vissszafordultam |visszafordultam

163 |ffatalember |fiatalember

163 |féfirhűség |férfihűség

163 |csíppent |csippent

174 |elkövet tt |elkövetett

184 |nem beészl |nem beszél

185 |orvesság |orvosság

189 |az assznny |az asszony

190 |kíssé |kissé

197 |haszontalalan |haszontalan

206 |bolond vott |bolond volt

209 |keszkenyőjet |keszkenyőjét

215 |mint tátta |mint látta

218 |egymásnak?… |egymásnak?…»

219 |Cendesen |Csendesen

226 |midnjárt |mindjárt

227 |nem ígaz |nem igaz

227 |haragudjál rem |haragudjál rám

232 |húzakodolt |húzakodott

239 |el magadt |el magadat

244 |vírágot |virágot

245 |patáikkkal |patáikkal

247 |ra se |rá se

249 |kábulálásból |kábulásból

260 |kandalló-tőz |kandalló-tűz

261 |fajdalom felolvad |fájdalom felolvad

268 |parancsolja… |parancsolja…»

271 |lelkednek… |lelkednek…»

278 |s azzai |s azzal]