Part 19
«Az emberek egyre jobban meg fognak feledkezni a lelkükről és inkább testi jóvoltukkal fognak törődni. A földön a legnagyobb bűn és romlottság fog uralkodni. Az ember olyan lesz, mint a vadállat és testvérének vérét és életét fogja szomjazni. Elhomályosodik a Félhold és követői szegénységben és végtelen háborúban el fognak sülyedni. Meghódítóit napszúrás éri és nem tudnak előbbre jutni. Kétszer éri őket a legsúlyosabb balsiker, ami a többi nép szemében gyalázatuk lesz. Királyoknak, nagyoknak és kicsinyeknek, koronái lehullanak… Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc… Rettenetes csata lesz valamennyi nép közt. Vértől vörös lesz a tenger… A földet és a tengerfenéket csontok fogják befödni… Királyságok föloszlanak… Egész népek kihalnak… És előbb soha nem látott éhség, betegség és bűn fog uralkodni. Istennek és az ember isteni lelkének ellenségei fognak föllépni. Aki másnak a kezét megfogja, elpusztul. Föl fognak kelni az elfeledettek és üldözöttek és az egész világ figyelmét magukra fogják terelni. Köd lesz és vihar. Csupasz hegyeket hirtelen erdők fognak beborítani. Földrengések lesznek… Rabszolgaláncukat és megaláztatásukat éhséggel, betegséggel és halállal fogják milliók fölcserélni. A régi utakat egyik helyről a másikra vándorló tömegek fogják ellepni. Tűz pusztítja el a legnagyobb és legszebb városokat… Egy, kettő, három… Az apa a fia, a testvér a testvére, az anya a leánya ellen fog támadni. Nyomában bűn, gonosztett és testnek, léleknek pusztulása fog járni… Családok széttépődnek… Hit és szeretet eltűnik… Tízezer ember közül csak egy marad meg, aki meztelen lesz és eszeveszett és erőtlen és nem fogja tudni, hogyan építsen házat és hogyan szerezzen élelmet… Üvölteni fog, mint a dühöngő farkas, halottakat fog felfalni, a saját húsába fog harapni és harcra fogja kihívni az Istent… Kiürül az egész föld. Isten elfordul tőle és éjjel és halál lesz rajta. Akkor majd egy népet, egy most ismeretlen népet küldök, amely erős kézzel kitépi az őrület és bűn dudváját és harcra vezeti a gonoszok ellen azokat, akik hűek maradtak az emberiség szelleméhez. Ez a nép a nemzetek halálával megtisztult földön új életet fog alapítani. Az ötvenedik évben három nagy királyság fog feltűnni és hetvenegy évig fog szerencsésen fönnállani. Utána tizennyolc évig háború és rombolás lesz. Aztán Agharti népei földalatti üregeikből a föld fölszínére jönnek…»
*
Amikor később Kelet-Mongolországon át Pekingbe utaztam, gyakran ezt gondoltam:
– És mi lesz, ha? Mi lesz, ha különböző színű, hitű és törzsű egész népek megkezdik a vándorlást nyugat felé?
Most, mialatt e zárósorokat leírom, szemem önkéntelenül Ázsia szíve felé tekint, amely köré vándorlásaim nyomai fonódnak. A Gobi kavargó haván és röpülő homokfelhőin át visszatér Narabancsi Hutuktujának arcához, aki finom kezével a szemhatárra mutatva, nyugodt hangon így vallotta be legbensőbb gondolatait:
– Karakorum közelében és Ubsza Nor partján óriási, sokszínű tábort, méneseket meg gulyákat és a vezetők kék jurtáit látom. Fölöttük Dzsingisz khánnak, Tibet, Sziám, Afganisztán királyainak és indiai fejedelmeknek régi lobogóit, valamennyi lámai főpap szent jelvényét, az oletok khánjainak ismert és az észak-mongol törzsek egyszerű jeleit látom. Nem hallom az izgatott tömeg lármáját. Az énekesek nem éneklik a hegyek, síkságok és puszták egyhangú dalait. A fiatal lovasok nem mulatnak gyors lovaik versenyfutásán… Itt öreg embereknek, nőknek és gyermekeknek számtalan tömege áll és túlnan, északon és nyugaton, ameddig csak ellát a szem, vörös az ég, mint a láng. Ott a tűz pattogása és ropogása és vad harci lárma hallható. Ki vezeti ezeket a harcosokat, akik a pirosló ég alatt a maguk és mások vérét ontják? Ki vezeti a fegyvertelen öreg embereket és nők e tömegeit? Szigorú rendet, a célok mély, vallásos megértését, nyugalmat és kitartást látok… A népek új nagy vándorlását látom, a mongolok utolsó hadmenetét…
Karma a történelem új lapjára fordíthatott!
És mi történnék, ha a Világ Királya velük lenne?
De a misztériumok e legnagyobb misztériuma mély hallgatásba burkolódzik.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Hogy e rendkívüli, mély hatású látomásról másoktól is legyen bizonyítványom, az illető urakat megkértem, foglalják jegyzőkönyvbe és igazol ják a látottakat. Ezt megtették és nyilatkozatuk a birtokomban van.]
TARTALOM.
ELSŐ RÉSZ. =Élet és halál közt.=
I. Be az erdőségbe 7 II. Útitársam titka 11 III. Küzdelem a létért 16 IV. A halász 19 V. A veszedelmes szomszéd 20 VI. Egy folyó erjedésben 23 VII. Szovjet-Szibérián keresztül 26 VIII. Három nap ellenségek közt 28 IX. A Szajanok területén 33 X. Csata a Szeybi mellett 39 XI. A vörös elvtársak sorompója 45 XII. Az örök béke országában 49 XIII. Miszteriumok, csodák és új ütközet 55 XIV. Az ördögfolyó 61 XV. Kísértetek útja 65 XVI. A titokzatos Tibetben 69
MÁSODIK RÉSZ. =A démonok országa.=
XVII. A titokzatos Mongolország 79 XVIII. A titokzatos bosszuló láma 88 XIX. A vad csaharok 94 XX. Jagisztai démona 96 XXI. A halál helye 104 XXII. Gyilkosok közt 106 XXIII. Vulkánon 111 XXIV. Rettenetes bűntett 118 XXV. Nyugtalan napok 121 XXVI. Fehér hunghucok bandája 132 XXVII. Misztérium egy kis templomban 135 XXVIII. Közel a halálhoz 138
HARMADIK RÉSZ. =Ázsia vonagló szíve.=
XXIX. A nagy hódítók országútján 147 XXX. Elfogva! 157 XXXI. Az urga 159 XXXII. Egy öreg jövendőmondó 165 XXXIII. «Fehér ember alakjában a halál fog maga mögött állni» 168 XXXIV. A háború borzalmai 172 XXXV. Az élő istenek, a harmincezer Buddha és a hatvanezer szerzetes városában 175 XXXVI. A keresztes vitézek és tengeri rablók fia 180 XXXVII. Ungern báró tisztjei közt 189 XXXVIII. Buddha előtt 193 XXXIX. A nyeregfejű ember 201
NEGYEDIK RÉSZ. =Az élő Buddha.=
XL. Az ezer örömök szerencsét adó kertjében 207 XLI. Évszázadok pora 213 XLII. A csodák könyve 216 XLIII. Az Élő Buddha születése 218 XLIV. A mostani Élő Buddha életéből 220 XLV. Az Élő Buddha látomása 1921 május 17-én 222
ÖTÖDIK RÉSZ. =A misztériumok misztériuma. A világ királya.=
XLVI. A földalatti királyság 227 XLVII. A Világ Királya az Isten színe előtt 232 XLVIII. Valóság vagy vallási képzelet? 234 XLIX. A Világ Királyának jóslata 1890-ben 236