Part 10

A száz meg száz millió emberi lénynek mindegyike valamelyes formában keresi a boldogságot, összetett és összeütköző hatóerők mozgatják, szokások vezérlik, aljas vágyak, végnélküli sugalmazások, szenvedélyek és rokonérzések, bizonytalan és túlhevült eszmék ide-oda ingatják. Mindegyik egyaránt képes kegyetlenségekre és nemes hevülésekre, kétségbeesésre, önfeláldozásra és önmagáról is megfeledkező erőfeszítésre. Mindnyájan felejtenek; a fáradságtól mindnyájan elernyednek s megfelelő nyomás alatt megrettennek, elaljasodnak és tehetetlenekké válnak. A hiúság őrülete valamennyiüket esztelenségekbe sodorja. Egyikük sem kizárólag nemes, kizárólag megbízható vagy kizárólag állhatatos és egyikük sem kizárólag gonosz. Mindegyikük lehet szerencsétlen, mindegyikük érezhet csalódást és önvádat. Nincs közöttük, aki néha ne könnyezett volna. Mindegyikükben megvan az istenségnek a szikrája. Az önzésnek a kisértései mellett is homályosan mindegyik tudatában van valami közösségnek, ami egységbe kapcsolhatja össze végtelen sokféleségünket. És mindegyikük ezt sokkal erősebben érzi, mint 1913-ban. Világszerte terjed annak a felismerése, hogy nem lehet igazán biztos egyéni élet becsületes egyetemes élet nélkül. Világszerte növekszik az a meggyőződés, hogy a dolgoknak a jelen állását meg lehet változtatni, meg lehet javítani és jelen bajaink lényükben nem szükségképeniek. Növekvő bizonyossággal látjuk, hogy az életünk nyugtalan, sötét és sivár, mert még nincsen az egész világra kiterjedő törvény, nincs biztos igazság. De az egész világra kiterjedő törvény és az egész világra kiterjedő igazság nem teljesen elérhetetlen. Ma ezt már sokkal többen belátják, mint bármely megelőző korszakban. Valamely szükségletnek a felismerése pedig már a félutat jelenti a megvalósulása felé. Ezt a törekvést egy új rend felé, az ellenszegülést a régi irányban való sodródással szemben, nyugtalanságnak nevezzük, de talán inkább a remény az, amely nyugtalanságban tartja a világot.

A kérdések tömege merül fel e szemlélődések közepette. Mi a mozgató erejük mindezeknek az új és szélesebb rendre irányuló vágyódásoknak? Milyen irányító erőkkel kell ezeknek a zsibongó millióknak találkozniok? Milyen véletlenek és álnok ösztönzések leselkedhetnek útjokban és szedhetik rá őket? A történelemnek az a fejezete, mely azt mondja el, hogy a kereszténység egy része miként szakadt szét külön nagyhatalmakra s hogy az ebből származott féktelen nemzeti és egyéni önzés miként csúcsosodott ki világkatasztrófában, véget ért. Vajjon mi lesz a történelemnek a következő fejezete?

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: H. G. Wells: _The Outline of History_. Being a Plain History of Life and Mankind. Cassel and Co. London.]

[Footnote 2: F. M. Hueffer: _When Blood is their Argument_.]

[Footnote 3: Mindennek az ellenkezője is szóról-szóra igaz. Franciaország külpolitikájának állandóan a _revanche_ volt a vezető gondolata, Oroszország pedig tudta, hogy a kontantinápolyi út Bécsen és Budapesten át vezet. Címében minden szövetség defenziv, de a kettős szövetség lényegében agressziv jellegű célokat követett. Nagybritannia tengeri hegemóniáját féltette és szimpatikus volt neki minden olyan akció, mely az egyre hatalmasabb vetélytárs gyengítésére irányult. Az érdekek találkozása szülte az _entente cordiale_-t és a bekerítés politikáját, ez viszont az egyre fokozodó bizalmatlanságot és végeredményben a háborút. – T. S.]

[Footnote 4: St. John Ervine regénye, _Changing Winds_ nagyon jól jellemzi ezeknek a napoknak a hangulatát.]

[Footnote 5: Wilfred Scawen Blunt azt állítja, hogy az angoloknak Egyiptomban maradása, mikor kötelezettséget vállaltak, hogy elhagyják az országot, az egyik legfőbb oka az 1914-ben kicsúcsosodott nemzetközi zavaroknak. Hogy a franciákat Egyiptom miatt megbékéltesse, Anglia hozzájárult Marokkónak a franciák által való elfoglalásához, amelyet Németország a maga osztályrészének tekintett Észak-Afrikában. Ebből eredt Németországnak ingerült magatartása Franciaországgal szemben, viszont Franciaországban így éledt fel a már elhalóban levő revanchenak a gondolata. Blunt: _My Diaries_. I. köt. 1891 szept. 30. – A. C. W.]

[Footnote 6: Nem szabad elfeledkezni arról, hogy Olaszországnak Törökország elleni akcióját siettette a szultánnak egy engedély-levele, amely egy ausztro-német társaságnak vagy szindikátusnak felhatalmazást adott Tripolisznak a «kiaknázására». Ez az ügy nem végződhetett volna másként, mint a német birodalmi lobogónak a kitűzésével a Földközi-tengernek a déli partján, szemben Olaszországgal. Marokkón keresztül a németek alá akarták aknázni a franciáknak algiri pozicióját, azáltal, hogy a marokkóiakat fegyverrel és pénzzel látták el s őket a franciák nyugat-algiri uralmának megtámadására biztatták; ugyanezt célozták a szaharai oázisokon keresztül Tunisz déli részében. E jegyzet írójának alkalma volt erről az eljárásról meggyőződni 1898 és 1911 között. Arról is meg van győződve, hogy akár helyes vagy helytelen indokoktól vezéreltetve, a németek kényszerítették Franciaországot, hogy megmarkolja a tüskés marokkói problémát. Vagy így kellett cselekednie, vagy el kellett készülnie Algirnak a kiürítésére. Franciaország követhetett ugyan el tévedéseket, de uralma nagyon üdvös hatású volt Észak-Afrikában. A francia uralom ideje alatt a benszülött lakosság igen jelentős mértékben szaporodott. – H. H. J.]

[Footnote 7: Wells külön nem emlékezik meg a szerbekről, akik gondolkozásukban, erkölcsükben és cselekvésükben legtipikusabb képviselői voltak ennek a «balkáni» imperializmusnak. – T. S.]

[Footnote 8: Egyik fontos ok, amiért Amerika kénytelen volt a Filippini-szigeteket ideiglenesen a saját ellenőrzése alatt tartani, abban keresendő, hogy a morók, Palavannak és a déli főcsoport szigeteinek mohammedán lakói, mindenesetre kisérletet tettek volna a «keresztény» filipinóknak az elnyomására s a polgárháború és pusztítás zűrzavarai után Japán vagy más valamely külső hatalom indíttatva érezte volna magát a beavatkozásra. – H. H. J.]

[Footnote 9: «Barátságtalan bírálat az Egyesült-Államoknak szerződéskötési rendszerét s azt a gépezetet, amellyel működik, komplikáltnak és nehézkesnek, a nemzetközi összeköttetés sokféle kivánalmaira alkalmatlannak jellemezheti. Némi joggal a szenátusban megkivánt kétharmad többséget az elővigyázat kétes értékű túlzásának lehet tekinteni… Higyjék el nekem, hogy az amerikai nép még hosszú éveken keresztül ugyanezekkel az eszközökkel fogja megkötni a többi emberiséggel a szerződéseit. A velükjáró nehézségek és megfontolások, a szabad és teljes megvitatás, amely lehetővé van téve, a szemében inkább erény, mint hiba. Az a meggyőződés él benne, hogy minden kötés, amely sorsát érinti, a nyilvánosság elé tartozik s hogy a titkos szerződés sem a törvény, sem pedig az erkölcs szempontjából nem lehet kötelező. Visszatekintve a diplomáciai történelemre, amelyből nem hiányoznak a sikernek a fejezetei, úgy érzi, hogy e rendszer, amelyet az apák felépítettek, nagyjából megfelel a gyermekeiknek is. A kormányzati ügyeket illetőleg olyan konzervativizmussal, amekkora megvan valószínűleg a világnak bármely más népében, sok kellemetlenséget hajlandó eltűrni és kitenni magát az esetleges meg nem értés veszélyének is, mielőtt változtatna ezeken az ügyeken.» – J. W. Davis (Egyesült-Államok nagykövete Nagybritanniában): _The Treaty Making Power of the United States_.]

[Footnote 10: Meggyőződésem szerint a politikája teljesen világos volt. «Ha háborút kezdtek, arra kell számítanotok, hogy Anglia Franciaországot és Oroszországot támogatja», mondotta Németországnak. «Ha ostobaságra ragadtatjátok magatokat, ne számítsatok Anglia támogatására», mondta Orosz- és Franciaországnak. Így nyomást gyakorolt mindkét félre. – G. M.]

[Footnote 11: Kautsky jelentése a háború kitöréséről.]

[Footnote 12: Szerbiának a szerepét a háború felidézésében Wells nagyon röviden intézi el. Ha nem lehet is kimutatni, hogy a szerb kormánynak valamelyik tagja nyomta a gyilkosok kezébe a revolvert, kétségtelen, hogy Szerbiában éveken át a kormány tudtával és támogatásával folyt a monarchia elleni izgatás. Nagybritannia akárhányszor sokkal ingatagabb jogcímeken indított háborúkat és foglalt el egész országokat. – T. S.]

[Footnote 13: A közönséges katonának a háborúról alkotott képzetének illusztrálására legjobb Barbusse-nak a könyve, _Le Feu_. Rendkívül szépen és nagy valószerűséggel van megírva André Hellé könyve, _Le Livre des Heures_. Szintén nagyon szépen és okosan van megírva Philip Gibbs könyve is, _Realities of the War_. Bizonyos világot vet a nagy háború és az előző háborúk küzdelmei közötti különbségre Mc Curdy könyve, _War Neuroses_ és Eder könyve ugyanazon tárgyról.]

[Footnote 14: Aki tárgyilagosan vizsgálja a háború kitörésének körülményeit, mint Wells is teszi, az kénytelen megállapítani, hogy a kontinensen július utolsó és augusztus első napjaiban a kölcsönös bizalmatlanság és izgatottság olyan fokra emelkedett, hogy a fegyveres mérkőzést mindenki elkerülhetetlennek tartotta. Pszichológiailag a németek eljárása, akik elébe akartak vágni az eseményeknek és gyors fellépéssel meg akarták előzni, hogy ellenségeik keleten és nyugaton egyaránt felkészülve, összeroppantsák őket, nagyon is érthető. Oroszország hetek óta titokban mozgósított s az orosz fronton már a háború legelső napjaiban találkoztunk szibériai ezredekkel. – T. S.]

[Footnote 15: «Tábornoki karunknak az a rendszer volt a legfőbb hibája, mely a fővezérletet egy csomó olyan embernek a kezébe tette le, akik a régi hadi iskolához tartoztak és úgy koruknál, mint hagyományaiknál fogva nem tudtak szabadulni megkövesedett rendszerüktől és hiányzott az új helyzettel szemben szükséges rugalmasságuk. Vezérkari iskolánk oktatási rendszerében reménytelenül elégtelen volt, amennyiben jogom lehet, hogy ilyen itéletet mondjak olyan példányok alapján, akikben a kanári-agyvelő potsdami fellépéssel párosult. A rendes hadsereg tisztjei között szoros összetartás állott fenn, úgy hogy a vezérkari beosztásoknak oroszlánrészét maguknak tartották fenn s legfeljebb egyes tehetséges fiatal embereket emeltek ki az új hadseregből, akiknek szellemi tehetsége, ha egyebet nem mondunk is, jóval magasabban állott a sandhursti (az angol hadiiskola) színvonalnál». – Philip Gibbs: _Realities of the War_.]

[Footnote 16: «A főhadiszállás előkelő társaságát legjobban a tiszti kaszinóban lehetett tanulmányozni ebéd idején. Zenés vígjátékhoz volt hasonlatos, ahogy a háborút a Gaiety szinpadán szokták bemutatni. A katonazene rag-timeket és könnyű darabokat játszott, mialatt a «harcosok» táplálkoztak s az érdemrendes és kitüntetéses, keresztbe rakott kardokkal büszkélkedő tábornokokat és vezérkari tiszteket, hajukban a főhadiszállás szineit viseli, khaki harisnyás, rövid szoknyás és tarka kötényű ápolónők szolgálták ki. Milyen csevegés! Milyen könnyed kacagás! Milyen suttogás a magas helyek titkairól, cselszövényeiről és botrányairól! Milyen haláltmegvető bátorság, mialatt brit katonákat ágyúgolyók téptek darabokra, mérges gázzal pusztítottak, bénává lőttek, légnyomással sujtottak le azokon a helyeken, melyek távol, nagyon távol estek a főhadiszállástól». – Philip Gibbs: _Realities of the War_.]

[Footnote 17: Roch: _Mr. Lloyd George and the War_ és Arthur: _Life of Lord Kitchener_.]

[Footnote 18: «A korlátlan mennyiségű robbanó lövedékeknek a hiánya volt sikerünknek a végzetes akadálya». – _The Times_. 1915 május 14.]

[Footnote 19: 1863-ban megtorlás gyanánt egy utcai verekedésben megölt angolért a brit flotta bombázta a japán kikötővárosokat. Legújabban a brit katonai hatóságok repülőbombákat és gépfegyvereket használtak lázadással _gyanusított_ hindu falvak ellen.]

[Footnote 20: A kalandban közreműködő brit katonai hatóságok felületességére és tehetetlenségére nézve adatokat tartalmaz Sir Ian Hamilton könyve: _Gallipoli Diary_.

A brit főparancsnokkal szemben a méltányosság követeli annak a megállapítását, hogy a tehetetlenség az otthoni hatóságok részén volt, akik nem akarták megérteni a sürgetését emberek és utánpótlás iránt. – P. G.]

[Footnote 21: Stern: _Tanks 1914–1918_. Fuller: _Tanks in the Great War_.]

[Footnote 22: Hogy a német politika vezetői a béke ügyében nagyokat hibáztak és elkábíttatták magukat a fegyverek sikereitől, ma már több-kevesebb bizonysággal meg lehet állapítani. Épen oly bizonyos azonban az is, hogy a nyugati szövetségesek sem méltányos békére, hanem a központi hatalmak teljes letörésére törekedtek. Ezt bizonyítja a londoni konferencia és az előzetes megállapodások Németország megcsonkítására és a monarchia teljes felosztására. – T. S.]

[Footnote 23: «Az ötödik hadsereg tisztjeinek és embereinek körében arról az általános véleményről szereztem meggyőződést, hogy a vezérkar borzalmas és következményeiben tragikus munkájának az áldozatai. Az ötödik hadsereg több vezérkari tisztjével való megismerkedés alapján én is erre a meggyőződésre jutottam. Sokan e fiatal urak közül és sokan az öregebb tisztek közül beképzeltek és nagyzolók voltak, anélkül, hogy az intelligenciának a legcsekélyebb jelét árulták volna el. Ha okosak voltak, okosságukat mélységesen eltakarták a tehetetlenségnek a látszatával. Ha tudásuk volt, azt úgy elrejtették, mintha a saját külön titkuk lett volna. Gough tábornoknak a beosztott tisztjei Flandriában, bár sok tragikus eseményért személyesen volt felelős, nagyon rosszul működtek s a zászlóaljaknál beosztott tisztek és a hadosztálytörzsek a legszabadszájúbb módon dühöngtek az ötödik hadsereg egész szervezete vagy inkább szervezetének a hiánya ellen.» – Philip Gibbs: _Realities of War_.]

[Footnote 24: Párisnak a háború alatti és utáni lelkiállapotát nagyon jól jellemzi W. P. Adams könyve: _Paris Sees it Through_.]

[Footnote 25: A szakvélemények 250.000 és egy millió lakás között váltakoznak.]

[Footnote 26: J. M. Keynes: _A béke gazdasági következményei_.]

[Footnote 27: T. i. megrontották és elértéktelenítették a pénzt és bankjegyeket.]

[Footnote 28: Keynes megfeledkezik azokról a vagyonokról, amelyek a tudatos árfelhajtásból és a szükségleti cikkeknek a visszatartásából keletkeztek a gazdasági szükségnek az idején.]

[Footnote 29: Az erre vonatkozó fontosabb angol művek a következők: Dillon: _Peace Conference;_ H. Wilson Harris: _The Peace in the Making_ és _President Wilson; his Problems and his Policy;_ Keynes idézett műve; Weyl: _The End of the War;_ Stallybrass: _Society of States;_ Brailsford: _A League of Nations;_ F. C. Howe: _Why War?_ L. S. Woolf: _International Government;_ J. A. Hobson: _Towards International Government;_ Lowes Dickinson: _The Choice before Us;_ Sir Walter Phillimore: _Threl Centuries of Treaties_ és C. E. Fayle: _Great Settlement_.]

[Footnote 30: «A szövetséges kormányok – mondja a döntő kitétel – beható megfontolás tárgyává tették az Egyesült-Államok elnöke és a német kormány között lefolyt jegyzékváltást. Az ebből folyó megszorításokhoz képest kijelentik a hajlandóságukat arra, hogy a német kormánnyal megkössék a békét azon békefeltételek alapján, melyek az elnöknek 1918 január 8-án a kongresszushoz intézett üzenetében és következő üzeneteiben kifejezésre juttatott elvekben vannak lefektetve». – A szövetségeseknek a svájci meghatalmazott miniszter által 1918 november 5-én a német kormánynak átnyujtott jegyzékéből.]

[Footnote 31: Dillon: _The Peace Conference_.]

[Footnote 32: Dillon a könyvében megdöbbentő adatokat mond el az egyes meghatalmazottak tudatlanságáról.]

[Footnote 33: Több regényt is írt. Regényei nem valami kiválóak: az érzelgős melodráma felé hajlanak. A legismertebb, _Le plus Fort_, több idegen fordításban is megjelent. Unalmas szóvirág-halmaz. Ezt a mozi számára is átdolgozták.]

[Footnote 34: Keynes.]

[Footnote 35: Wells ebben a fejezetben, amely csak _általánosságban_ ismerteti a békeszerződések intézkedéseit, Magyarországgal külön nem foglalkozik. Magyarország megcsonkítását az eredeti kötetben a szövegbe illesztett térkép tünteti fel, melynek közlése, minthogy közönségünk sajnos módon nagyon is jól ismeri az ország feldarabolását, feleslegesnek látszott. – T. S.]

[Footnote 36: Zsoltárok könyve, 136.]

[Footnote 37: Még egy másik utalás a kedves álmokra, melyek a katonai agyvelőket foglalkoztatják. Az idézet Fullernek nemrégiben megjelent könyvéből való: _Tanks in the Great War_. Fuller ezredes nem osztja azt a tankokkal szemben megnyilatkozó ellenszenvet, mely jellemző a régebbi típusú katonákra. A legközelebbi háborúról a következőket jósolja: «Gyorsan mozgó tankok, több tonnára rúgó gáztömeggel, törnek be az ellenség határán s minden élőlényt elpusztítanak a mezőkön, farmokon, falvakban és városokban egyaránt. Mialatt ezek elsöprik az életet a határ mentén, nagy repülőgép-flották támadják meg az ellenség ipari és közigazgatási központjait. Mindezek a támadások elsősorban nem az ellenség hadereje, hanem polgári lakossága ellen irányulnak, hogy rákényszerítsék a támadó akaratának az elfogadását».

A modern háború igazi jelentőségének megítélésére jó és megfontolt könyv Philip Gibbsnak már két ízben idézett munkája: _Realities of War_.]

TARTALOM.

Előszó 5

I. A fegyveres béke a háború előtt 9

II. Az imperializmus Németországban 13

III. Az imperialista szellem Nagybritanniában 27

IV. Az imperializmus Franciaországban, Olaszországban és a Balkánon 42

V. Oroszország, mint nagy monarchia 46

VI. Az Egyesült-Államok és az imperiális gondolat 48

VII. A nagy háború közvetlen okai 56

VIII. A nagy háború eseményei 1917-ig 65

IX. A nagy háború Oroszország összeomlásától a fegyverszünetig 83

X. Politikai, társadalmi és gazdasági felbomlás a háború következtében 94

XI. Wilson és a versaillesi béke problémái 111

XII. A nemzetek szövetségének rövid vázlata 135

XIII. A békeszerződések főbb intézkedései 140

XIV. Jövendölések a legközelebbi háborúról 146

XV. A világ lelkiállapota 1920-ban 154

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

13 |Németország gal |Németországgal

17 |tatanára |tanára

23 |bizalmatlauságot |bizalmatlanságot

39 |örokösének |örökösének

54 |Ausztriáliában |Ausztráliában

58 |rejtlemei |rejtelmei

111 |Settelement |Settlement

113 |össze. ütközéseknek |összeütközéseknek

117 |kövtekező |következő

119 |«autonom |autonom

149 |szállítás terék |szállítás terén]