Part 21

Géza megindultan simogatta a fejét. Sokáig beszélgettek, Ágnes végül lecsillapodott és megnyugodott. De amikor elbucsuztak egymástól, akkor még egyszer visszaforditotta a fejét és könnyes szemmel, mosolyogva suttogta oda Gézának bucsuzó könyörgésül, hogy szeresse őt. A napok ezután csendesen jöttek egymásután. Géza töprengve járt-kelt; vivódott magával és harcolt Ágnessel, aki alázatos forrósággal könyörgött neki, hogy bocsásson meg neki, bocsásson meg mind a kettőjüknek és szeresse őt. Géza fájdalmasan harcolt négyéves szomjas vágyódásával. Szabad-e a két karjáról ezeket a láthatatlan bilincseket leoldani? Szabad-e magát egy boldog ölelésre felszabaditani? Egy este a hall alatt ujra felhangzott a Czáránné halálfélelemtől reszkető üvöltése. Az elsorvadó megtört asszonyt még idejekorán kiszabaditották a férje kezéből, de Géza ekkor olyan mély megrendülést érzett, amely az egész lelkét összerázta. Ez is élet. Igy is élnek emberek. Bünösen és büntelenül. Kinlódva, szerelemben, halálfélelemben, elválaszthatatlanul. Miért? Hogyan jutottak erre a sorsra? Erre rendeltetett az életük? Az ablaknál állott és kibámult a nyári estébe. És egyszerre olyan forró áhitat rohanta meg, hogy könnyes lett tőle a szeme. Egyszerre az egész teste remegésében érezte, hogy a lelke térdre bukik egy felső akarat előtt, amely mindenkinek kijelölte az utját, amely bekötött szemmel, vak öntudattal küldte őt ölni, amely rárótta a boldogtalan emberiségre ezeknek a véres esztendőknek a sulyos terhét is és azt a megmérgezett lelkü tévelygést is, amely még utána jön. Milyen rettentő évek jönnek még! Hajtsuk le a fejünket és fogadjuk el, ami nekünk kiszabatott.

Később egyedül maradt Ágnessel.

– Ágnes, – mondta halkan, – velem élni nehéz feladat lesz, mert nekem vezekelnem kell… talán az életemmel is.

Ágnes alázatos elragadtatással mosolygott rá. Csendes éjszaka volt. Géza kitárta a karját és megölelte. Körülöttük eltünt minden.

Amikor a barlangjába huzódott ősember reszketve figyelt az éjszakai zivatarra és kint dörgött az ég és egyik villám vakitóbban lobbant el a másiknál, akkor bent a barlangban a remegő férfi és a remegő nő megölelték egymást. A félelem hajtotta őket össze. De az ölelkezésükbe belecsengett valami a végtelenségből; megbuggyant bennük az élet ősforrása: átreszketett rajtuk az az érzés, hogy az örökkévalóságból küldettek el és az örökkévalóság felé visz az utjuk.

_Vége._

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

2 |1818. tavaszán |1918. tavaszán

13 |anikor |amikor

20 |denegerációs |degenerációs

35 |visszafojtottt |visszafojtott

50 |kiterjednek Noszlapy |kiterjednek Noszlopy

74 |Tiz óra téjban |Tiz óra tájban

75 |másodprcig |másodpercig

81 |előrhajló |előrehajló

92 |Géa előtt |Géza előtt

92 |iithonléte |itthonléte

98 |tudok eludni |tudok aludni

107 |kelll neked |kell neked

127 |tengerpraton |tengerparton

147 |arcccal hallgatott |arccal hallgatott

166 |mindinesetre |mindenesetre

170 |rendőrtiztviselő |rendőrtisztviselő

221 |fogok eludni |fogok aludni

240 |Gáza bámulva |Géza bámulva

246 |Továbbb |Tovább

254 |remagés nélkül |remegés nélkül

299 |ráreszkedett |ráereszkedett

300 |Eszméleten volt |Eszméletlen volt

303 |fejfájásom meszünt |fejfájásom megszünt]