Part 8

Az agrárproblémát nem érinti Lenin füzete. E tekintetben be kell érnünk azzal a nyilatkozattal, amit Nikolaj Bucharin tett egy újságíró előtt 1918 decemberében: «A mezőgazdaság szervezésének kérdése – mondotta – igen nehéz, mert _a föld számtalan apró üzemre van felosztva_. Azon fáradozunk, hogy e kisüzemeket kollektivisztikus üzemformákra redukáljuk. Ennek két módja van. 1. Társas mintagazdaságok szervezése. A korábbi földbirtokokat részben sikerült ily kollektiv gazdaságokká átalakítani egész- vagy félproletárelemek, részben földmunkások, részben városi munkások bevonásával, _de csak ott, ahol a birtokokat a parasztság nem osztotta fel és ez csak ritka eset_. 2. Munkásközségek létesítése. Ez leginkább ott sikerül, ahol a parasztok a legszegényebbek és minden termelőeszköz híjával vannak… Eddig több, mint 700 ilyen munkásközség alakult».[127] Hétszáz munkásközség egész Szovjet-Oroszország területén! Ez bizony édes-kevés, úgyszólván semmi. A társas gazdaság pedig «ritka eset», mert «a föld számtalan apró üzemre van felosztva». Pedig – mint azt épen Bucharinnál olvastuk –: a tanácshatalom megalkotta a föld társadalmosításáról szóló törvényt.[128] A tanácshatalom, úgy látszik, nem mindig tud törvényeinek érvényt szerezni.

Maxim Gorkij tehát méltán nevezhette a bolsevizmus kormányzati rendszerét _decretinizmusnak_, mert – mint az fenti szemlénkből eléggé kitünik – programmjának megvalósításában úgyszólván sehol sem jutott túl dekrétumok kibocsátásán. Nem hisszük, hogy a marxizmus sikerei közé lehetne sorolni azt a tényt, hogy Oroszország földje a birtokos nemesek magántulajdonából, a parasztok magántulajdonába ment át; hogy Oroszország ipari munkásai zsarnoki munkafegyelem alatt akkordmunkát végeznek, hogy az orosz proletárdiktatúra igen magas fizetésekkel igyekszik megnyerni a polgári szakemberek támogatását, hogy Oroszország polgári szövetkezetei a régi polgári alapokon tovább folytatják működésüket. Lenin ismertetett röpirata valóban nem más, mint megdöbbentő vallomás a kollektiv gazdálkodás tökéletes csődjéről: annak beismerése, hogy a bolsevizmus, mely a világ gazdasági megváltását igérte, a maga módján egyetlenegy gazdasági kérdést sem tud megoldani és minden tekintetben kénytelen visszatérni a kapitalizmus módszereihez.[129]

_3. A tapasztalat jelentősége._

Vonhatunk-e valamilyen konkluziót a bolsevizmus gazdasági csődjéből a marxizmus társadalomelméletére? Hiszen a marxista irodalomban tudvalevőleg erőteljes vita folyik arról, hogy a bolsevik politicizmus igazi marxizmus-e vagy sem. Tagadhatatlan, hogy valamennyire mindkét félnek igaza van. Marx műveiben mindkét fél elegendő idézetet találhat a maga álláspontjának igazolására: a bolsevik talán inkább a gyakorlati, ellenfele az elméleti írásokban. Marx tanaiban kétségkívül benne van az evolucionizmus is és a revolucionizmus is. E kérdés további bolygatását mindazonáltal mellőzhetjük: egyrészt azért, mert ezt a munkát az eddigi kritika már elvégezte; másrészt és főképen azért, mert ez a probléma minket itt nem is érdekel. Nem érdekel, hogy a bolsevizmus elmélete beilleszthető-e Marx rendszerébe, mert egészen bizonyos, hogy ez az elmélet ép oly szükségszerű megfejelése a marxizmusnak, mint volt annak idején a reformizmus elmélete.

A marxizmus legtávolabbi célkitűzései utilitárius természetűek. E célok szolgálatára eszközként állíttatik be a forradalom. Ám a lélektan feloldja a cél és eszköz dualizmusát és kimutatja, hogy az eszköz heteronómiája megszűnik ott, ahol az eszköz maga nem közvetlen cselekvés, hanem olyas valami, aminek megvalósítására ugyancsak törekedni kell, ami tehát közelebbi eszközök megfontolását maga is kitűzött célként irányítja. Ekkép a forradalom is, mint a marxizmus egyik kitűzött közbenső célja, bizonyos autonómiára tehet szert. És amint a gazdasági fellendülés kedvezőbb korszaka, amely lehetővé tette közvetlen hasznossági célok sikeres szolgálatát, a marxista munkásmozgalomnak is szükségkép utilitárius jelleget adott: ugyanúgy a háború jóvátehetetlen pusztításai is szükségkép tolták előtérbe a távolabbi utilitás eszközéül proklamált forradalom gondolatát, eltiporván a közeli utilitárius célokat. _A bolsevizmus voltakép nem egyéb, mint megtestesülése a bőség és forradalom amaz ellentmondásának, amelyen az elméleti marxizmus felépült. A bolsevizmus kísérlete és csődje élő bizonysága annak, hogy a proletárforradalom csak oly viszonyok között törhet ki, amelyek eleve lehetetlenné teszik a marxizmus társadalmi terveinek megvalósítását. A marxizmus képzeleti világrendjének rendkívüli gazdagság, viszont a proletárforradalomnak rendkívüli nyomor az előfeltétele._[130]

Talán azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy tételünk pusztán tapasztalati általánosítás, amelynek ennélfogva feltétlen érvénye nem lehet. Ám e tapasztalat törvényszerű összefüggések szövevényébe világít bele és úgy hisszük, sikerült általános fejtegetéseink során ezeket az összefüggéseket deduktive is felvázolnunk. Aki mindazonáltal nem találja meggyőzőnek a reductio ad absurdumnak azt a módját, amellyel éltünk, talán gondolkozóba esik, ha figyelmeztetjük arra, hogy ennek az összefüggésnek szükségszerűségét a világháború és a bolsevizmus tapasztalatai nélkül is fel lehetett ismerni. Mert volt, aki felismerte: nevezetesen _Gustave Le Bon_, aki a szocializmus győzelmi esélyeit ekkép latolgatja: «úgy látszik, hogy elkerülhetetlen ez a szörnyű rendszer. Kell, hogy legalább _egy_ ország elszenvedje, tanulságul a világnak. Egyike lesz ez ama didaktikus kísérleteknek, amelyek ma már egyedül képesek megvilágosítani a népek elméjét… Ha Európában valósul meg e kísérlet, _minden amellett szól, hogy egy szegény, félig tönkretett ország lesz a színhelye_».[131] _Ez a jóslat kétségkívül alaposabbnak bizonyult, mint a Marxé!_

Összefoglalás és befejezés.

A marxista munkásmozgalomnak és a változó viszonyok szerint változó tanainak vázlatos története – mint láttuk – oly indukciókat nyújtott, melyek deduktive nyert eredményeinkkel tökéletesen egybevágnak. Miként általános fejtegetéseink során, ugyanúgy történeti vázlatunkban is, azt láttuk, hogy a társadalom növekvő gazdagsága a népesség növekvő jólétével párosulván, reális vágányokra tereli a munkásmozgalmat és viszont, hogy a forradalom csak gazdasági csődnek és társadalombomlásnak lehetvén következménye, eleve is csak tehetetlenül állhat szemben minden gazdasági és társadalmi problémával. Miként az általános okozati összefüggéseknek, ugyanúgy az immár történelemmé merevedett élet jelenségeinek vizsgálata is arról győzött meg tehát bennünket, hogy _a marxizmus «tudományos» jóslata semmi körülmények között sem állhatja meg helyét_.

Vizsgálódásaink eredményét a következőképpen foglalhatjuk össze:

A polgári társadalom fejlődésének – mint láttuk (fent: Második rész, I. 1.) – három logikai variációja van. Ezeknek megfelelően:

1. _Marx szerint_ a társadalom növekvő gazdagsága és népességének növekvő nyomora szükségkép a polgári társadalom forradalmi összeomlására és ezzel a kollektiv termelésen alapuló piactalan társadalmi rend kialakulására visz.

2. _A Kautsky-féle marxizmus szerint_ a népesség jólétének növekedése mellett is szükségkép bekövetkezik a megváltó új rendet teremtő forradalom.

3. _A Lenin-féle marxizmus szerint_ a társadalom általános elszegényedése mellett is végbemegy a társadalom jósolt forradalmi megújulása.

Ezzel szemben kimutattuk mindenekelőtt, hogy a forradalomból magából _nem építés_, hanem csak _rombolás_ és legfeljebb bizonyos _helyreállítás_ következhetik. (Az utóbbit azután a folytonossági kapcsolatban ismét organikus _építés_ követheti.) Kimutattuk továbbá, hogy

1. a polgári társadalom továbbfejlődésének minden lehető útján növekvő gazdagság és növekvő nyomor összeférhetetlen;

2. növekvő gazdagság útját állja a forradalomnak;

3. növekvő nyomor útját állja a kollektiv termelésen alapuló piactalan társadalmi rend kialakulásának.

*

A marxizmus horoszkópja tehát hamis. Hogy a kapitalizmus kora sem fog örökké tartani, az meglehetősen bizonyos. De hogy mikor, miért fog elenyészni és mi fog helyébe jönni, azt ma még sejteni sem lehet.[132] Ám akkor is, ha csakugyan valamilyen szocialisztikus társadalmi forma lesz a kapitalizmus utóda, ez semmiesetre sem lesz a marxista ábrándvilág merev racionális konstrukciója. Zárt társadalmi rendszerek a valóságban nincsenek: mindez csak logikai absztrakció. Az élet mozgó egyensúlyában a társadalmi formák is örökös átalakulásban vannak és a valóságnak egy-egy metszete mindig olyasvalamit ábrázol, amit a diszkrét fogalmak nyelvén csak átmeneti állapotnak lehet nevezni. Az európai társadalom itt-ott még ma is hurcol magával visszamaradt feudalisztikus formákat és nem lehet a kapitalizmus kezdeteinek idejét olyan távol keresni, ahol még szocialisztikus formáktól ment lett volna. Politikai formák élettartama többnyire megmérhető – bár a jogalkotó szokás nem egyszer ezeket is folyamatosan fejleszti át – de társadalmi formák úgy nyúlnak át egymásba, mint a szivárvány színei.[133]

Ha tehát vannak gondolkozók, akik a marxizmustól igen távol esnek és mégis úgy vélekednek, hogy társadalmunk jövő életformája a szocializmus, ezzel csak azt akarják mondani, hogy a jövőben az előbb nagyobbrészt magángazdaságok szabályozatlan versenyén nyugvó közgazdasági élet helyébe nagyobbrészt állami gazdálkodáson alapuló szabályozott közgazdasági élet fog lépni és a szabad szerződést az imperativ jog kényszere váltja fel. Ám ez a melegház is csak egy életerejében hanyatló társadalom számára épülhet. «Egyetlen társas alakulat sem képes a haladásra, sem helyét meg nem tarthatja satnyulás nélkül, hacsak faját az átlagon felül levő egyedek nagyobb számával nem szaporítja, mint amennyien az átlagon alul maradottak vannak» – így vélekedik a darwinista.[134] Már pedig tudjuk az állami beavatkozás egy lelkes hívétől, hogy minden szabályozás egy-egy Prokrusztesz-ágy, mely az egyénektől bizonyos mértéket követel és amelyben nemcsak azok pusztulnak el, akik ezen alul maradnak, hanem azok is, akik ezt a mértéket felülhaladják.[135] A szocialista szabályozás tehát csak oly közösség élete felett lehet úrrá, ahol kihalófélben vannak azok a kiemelkedő egyesek, akiket nem tanácsos, de nem is lehet előre kimért ketrecekbe szorítani és akiknek teremtő munkáján lehet csak megmérni a népek útjának minden emelkedő darabját.[136] Ahol ők kihalnak, ott fásult routine lép a teremtő invenció helyébe. Ilyen társadalmak tagjait az iniciativ akaraterőnek és a felelős cselekvés öntudatának teljes hiánya jellemzi: vegetativ életösztönük keskeny vágányokon terelgeti tartalmatlan életüket. «Szenvedélyek és hibák nélkül valók, sem bolondok, sem bölcsek nem lévén, átlagos eszmékkel, átlagos nézetekkel, átlagos életkorban halnak meg valamely átlagos betegségben.» (Bertrand.)

Akiket ez a kép lelkesít, ám legyenek szocialisták!

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: F. A. Lange: Die Arbeiterfrage. Kröner Verlag. Leipzig. 90. old.]

[Footnote 2: Az értékelméletet illetőleg l. pl. Szabó Ervin: Marx és Engels válogatott művei. II. köt. 153. old. Az agrárteóriára nézve l. lent a 90. old. jegyz. A történetfilozófiát e rész III. fejezetében fogjuk tárgyalni.]

[Footnote 3: A tömegek lélektana. 65. oldal. (Kultúra és tudomány.)]

[Footnote 4: V. ö. Werner Sombart: Sozialismus und soziale Bewegung. VII. Auflage. 25. old.]

[Footnote 5: «Nincsen olyan szocialista, aki ne gyűlölne valakit vagy valamit.» Gustave Le Bon: Psychologie du Socialisme. (Alcan.) 469. old.]

[Footnote 6: Palágyi Menyhért: Marx és tanítása. II. kiadás. 65. old.]

[Footnote 7: A szociológiai megismerés lényege. (Társadalomtudományi könyvtár 114–115. old.)]

[Footnote 8: Bud János: A kommunizmus után. (Közgazdasági Szemle, 1919 március–december, 167. old.)]

[Footnote 9: Pikler Gyula: Ricardo. Bp. 1885. 33. old.]

[Footnote 10: Karl Marx: Das Kapital. II. Aufl. Hamburg. Meissner Verl. I. köt. 791–793. old.: «Geschichtliche Tendenz der kapitalistischen Akkumulation.»]

[Footnote 11: A tudomány (Modern könyvtár) 11. old.]

[Footnote 12: Id. m. 6. old.]

[Footnote 13: «Ez a tudás nem boldogság és tudomány, hanem tudatlanság felcserélése másféle tudatlansággal.» (Manfred.) Ha pedig valaki erre azt vetné ellenünk, hogy ha társadalombölcseleti kérdésekben nem lehet feltétlen érvénnyel bizonyítani, a mi ellenvetéseink sem cáfolhatják meg feltétlenül a marxizmus jóslatait: azt felelhetnők, hogy ahol pozitiv bizonyítás a dolog természeténél fogva lehetetlen, negativ bizonyításról még mindig lehet szó. Nagyon különböző dolog azt állítani, hogy így _van_ és így _nem lehet_. Nem ismerjük a társas élet valamennyi törvényét, azért nem adhatjuk pozitiv képét a jövőnek; de _egyes_ törvényszerűségeket kétségkívül ismerünk és ezek alapján egészen kétségtelen határozottsággal állapíthatjuk meg, hogy bizonyos premisszák mellett mily konkluziók lehetségesek és milyenek nem. Marx kísérlete szintétikus: bizonyos tendenciák feltevése mellett határozottan megjósolni a jövőt; a mi kísérletünk _analitikus:_ megállapítani, hogy az adott feltételezésekből vont következtetés érvényes-e. Marx _társadalomtudományi_ kísérlete mellett a mi kísérletünk pusztán _logikai;_ nála a kísérlet _pozitiv_, nálunk _negativ_; az ő feladata _realitások_, a miénk _potencialitások_ megállapítása.]

[Footnote 14: Szabó Ervin: A szocializmus (természet és társadalom). Bpest, 1919. 64. old.]

[Footnote 15: «Ő az, aki gazdája arcvonásainak összhangját tönkretette!» (Rostand Cyranójának híres orr-tirádájából.)]

[Footnote 16: Szabó Ervin id. m. 64. old.]

[Footnote 17: «A modern művelődés csodás vívmányai… nem a közülünk való egyéni elmék óriási termékei, hanem valamennyi a tudás apródonkint való felhalmozódásának eredménye, melyhez a multban számtalan nemzedék lassú és fáradságos munkájával járult.» (B. Kidd: A társadalmi evolució. Akadémia. Budapest, 1905. 268. old.)]

[Footnote 18: Bár a kifejezésekben óvatosak igyekeztünk lenni, mégis figyelmeztetnünk kell arra, hogy a mondottak nem értelmezendők mereven. A fogalomalkotó gondolkodás kénytelen bizonyos merevséget és szakgatottságot megtűrni, ami a való életben nincsen meg. Kétségtelen, hogy az emberi természet is, mint minden tapasztalati jelenség, folytonos apró változásokon megy át, de e változások csak felszínesek, s a lényeget nem érintik. Mihelyt valamely jelentékeny változás történne: a species átalakulása be volna fejezve és az átváltozott lény nem volna többé ember. A transzformizmus elmélete is ily értelemben beszél átalakuló illetőleg _kezdődő fajokról_.]

[Footnote 19: A fejlődés törvényei és a társadalom. 208. old.]

[Footnote 20: Marx és Engels válogatott művei. (Szerk. Szabó Ervin.) II. kötet, 157–158. old.]

[Footnote 21: Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus. (Társadalomtudományi Könyvtár.) 91. old.]

[Footnote 22: Jászi Oszkár: A történelmi materializmus állambölcselete. (Társadalomtudományi Könyvtár.) II. kiadás, 49. old.]

[Footnote 23: Szabó Ervin: Id. m. 64. old.]

[Footnote 24: Id. m. 7. old.]

[Footnote 25: V. ö. Achille Loria: A szociológia feladata és iskolái. (Társadalomtudományi Könyvtár.) II. kiadás, 94. old.]

[Footnote 26: L. Pikler Gyula: A jog keletkezéséről és fejlődéséről. III. kiadás, 23. old.]

[Footnote 27: Id. m. 64. old.]

[Footnote 28: «… the truth is not expressible either by Materialism or by Spiritualism, however modified and however refined.» The Principles of Psychology. 272.]

[Footnote 29: Friedrich Engels: Der Ursprung der Familie, usw. VIII. Aufl. Dietz Verl. Stuttgart, 1900. 184. old.]

[Footnote 30: F. Le Dantec: A monizmus elleni ellenvetések című cikkéből idézi Pikler Gyula. (Huszadik Század. VIII. 4.)]

[Footnote 31: V. ö. Szabó Ervin fentidézett sorait a 21. oldalon. Marx is a «Kritik…» előszavában társadalmi öntudatról beszél.]

[Footnote 32: V. ö. Szabó Ervin id. m. 61. old.]

[Footnote 33: Wilhelm Windelband: Einleitung in die Philosophie. Tübingen, 1914. 163. old. V. ö. még: Böhm K.: Az ember és világa. III. kötet, 175. old.]

[Footnote 34: Bernstein is érzi ezt, de sajnálatosan összezavarja a fatalizmus és determinizmus fogalmait. Mint minden marxista, ő sem szereti a tiszta fogalomalkotást: l. «Die Notwendigkeit in Natur und Geschichte». (Zur Theorie u. Geschichte des Sozialismus.)]

[Footnote 35: Az e szakaszban előforduló műkifejezésekre vonatkozólag a következőket jegyezzük meg: _Ontológia_ a filozófiának az a része, amely a _lét_ problémájával foglalkozik; _monisztikus_, ha egyféle, _dualisztikus_, ha kétféle végső lényegre vezeti vissza a létezést. _Axiológia_ az _értékek_ és az _értékelés_ elmélete. (Értékelésnek nevezzük az ember állásfoglalását a – legtágabb értelemben vett – dolgokkal szemben.) A _szpiritualizmus_ szerint a lét végső lényege a _szellem_, a _materializmus_ szerint az _anyag_. A _determinizmus_ az ember akaratát meghatározottnak, az _indeterminizmus_ szabadnak tekinti. A _mechanizmus_ a _történés_ sorát, a _cél_ fogalmának kiküszöbölésével, a _teleológia_ a célfogalom alapján állítja fel. Az előbbinek képlete a gép mechanizmusa, amely funkcióját benső irányítás nélkül, merev közömbösséggel látja el, az utóbbié az élő szervezet, amely erőit egy bennrejlő cél irányítása alatt fejti ki.]

[Footnote 36: E leveleket lásd Labriolánál «Socialisme et philosophie» című művében. (Bibl. Socialiste Internationale.) Magyar fordítást közöl Földes Béla. (A szocializmus. II. köt. Függelék.)]

[Footnote 37: Die Notwendigkeit in Natur und Geschichte.]

[Footnote 38: V. ö. Mössmer Pál: A német tudományos szocializmus. 253. old.]

[Footnote 39: «Otez (des volontés particulières) les plus et les moins qui s’entre-détruisent, reste pour somme des différences la volonté générale.» Rousseau. Du Contrat Social. Livre II. Chap. III. «Si la volonté générale peut errer.»]

[Footnote 40: Essais de Critique et d’Histoire. Préface de la deuxième édition. (Hachette.)]

[Footnote 41: Igaz, hogy a marxizmus a kereskedelmet illegitim foglalkozásnak tartja, mely feleslegesen ékelődik a termelés és fogyasztás közé, hogy mind a kettőt szipolyozza, azonban azt hihetőleg minden marxista el fogja ismerni, hogy amíg a fantasztikus piactalan társadalom megszervezve nincs és a termelés a fogyasztással közvetlen nexusba nem mindenütt léphet: a kereskedelem aktuális értékeket teremtő, produktiv, tehát _gazdasági_ foglalkozás marad.]

[Footnote 42: Römische Geschichte. IV. Aufl. I. köt. 47–49. old.]

[Footnote 43: Der Usprung, stb. id. kiad. 131. old.]

[Footnote 44: Hippolyte Taine: Essais. («M. Troplong et M. de Montalembert.»)]

[Footnote 45: «… la lutte des classes… remplit l’histoire moderne. L’Europe moderne est née de la lutte des diverses classes de la société.» F. Guizot: Histoire de la Civilisation en Europe. 1829.]

[Footnote 46: Ed. Bernstein: Dialektik und Entwickelung. (Zur Theorie u. Geschichte des Socialismus.)]

[Footnote 47: V. ö. Mössmer Pál idevágó szellemes és találó fejtegetéseivel, id. m. 221–222. old.]

[Footnote 48: A szocialisták ethikai relativizmusát különösen élére állítva, igen kevéssé tárgyilagos mederben fejti ki _Anton Menger_ «Új erkölcstan» című műve. (Magyar fordítása a Társadalomtudományi Könyvtárban jelent meg.) Hazai irodalmunkban ugyanezt az álláspontot lásd Lánczi Jenő «Szocializmus és ethika» című művében. (Természet és társadalom.)]

[Footnote 49: _Kidd_ (id. m. 174–175.) és _Le Bon_ (Psych. du Soc. 462–63.) meggyőzően mutatnak rá, hogy a francia forradalom győzelmét mily mértékben köszönhette erkölcsi erőknek, az értékelés megváltozásának, aminek következtében a vezető osztályok – mint _Michelet_ mondotta – saját ügyük ellenségeivé lettek.]

[Footnote 50: Új erkölcstan. 4., 34. és 104. old.]

[Footnote 51: Az ethikai megismerés természete. Budapest, Franklin, 1907. 43. old.]

[Footnote 52: F. Oppenheimer: Die soziale Frage und der Sozialismus. 9–11. ezer. Jena, 1919. 145. old.]

[Footnote 53: Oppenheimerrel szemben erre ügyesen mutat rá Mezey Lajos «A marxizmus Achilles-sarkai» című füzetében, 43. old.]

[Footnote 54: Kommunista-kiáltvány. Népszava-kiadás. 37., 38., 39., 43. old. és Előszó.]

[Footnote 55: Friedrich Engels: Utópikus és tudományos szocializmus. Népszava-kiadás. 51. old. és 53. old.]

[Footnote 56: Helyes és használható terminológiában a «forradalom» kifejezés csakis _társadalmi_ harcot jelenthet: társadalmi osztályok _erőszakos_ küzdelmét az államhatalomért, vagy az államhatalomban való részesedésért. A kifejezés értelmének minden kibővítése fogalomzavarra kell hogy vigyen. Az, amit közönségesen _forradalom_nak neveznek: vagy _szabadságharc_ (nemzeti küzdelem), vagy _polgárháború_ (pártküzdelem), vagy pedig valóban _forradalom_ (társadalmi küzdelem). Amit pedig _Karl Kautsky_ és általában a szimbolikus szocializmus (lásd lent: III. rész, I. fejezet, 1. szakasz) forradalomnak nevez, az voltaképpen _társadalmi reform_. (V. ö. lent a 93. oldalon mondottakkal.)]

[Footnote 57: Az erkölcsi értékelés normái kategórikus imperativuszok (Kant), de a társas életben _de facto_ érvényesülő tapasztalati erkölcs hipothetikus imperativuszokra támaszkodik és a maga _valóságában_ történeti fejlemény. Ez a _normativ_ és a _pozitiv_ morál különbsége: az utóbbi az, amely van, az előbbi az, amelynek _lennie kell_. (V. ö. Pauler Ákos idézett nagyértékű munkájával.)]

[Footnote 58: L. F. A. Lange, id. m. 34. old.]

[Footnote 59: Concha Győző: Politika. I. köt. 9. §.]

[Footnote 60: E. Faguet: A kontárság kultusza. (Kultúra és tudomány.) 165. old.]

[Footnote 61: F. H. Giddings: A szociológia elvei. (Társadalomtudományi Könyvtár.) 173. old.]

[Footnote 62: Ez az államszervezet Marx szerint «nem lehet más, mint a proletariátus forradalmi diktaturája». (Gothai programm kritikája. IV.)]

[Footnote 63: A tömegek lélektana. 12. old.]

[Footnote 64: Henry George: Haladás és szegénység. 525. old. (Athenaeum.)]

[Footnote 65: A tömegek lélektana. 23–24. old.]

[Footnote 66: Der Ursprung stb. Id. k. 118. old.]

[Footnote 67: A szociális forradalom. I. Szociális reform és szociális forradalom. Népszava, II. kiadás. 38. old. és 47. old.]

[Footnote 68: Népszava-kiadás. 13. old. és 14. old.]

[Footnote 69: Drei Antworten auf ein Inquisitorium. II. Abweisung von Missdeutungen. (II.) (Zur Theorie und Geschichte d. S.)]

[Footnote 70: L. Ferenczi Imre: A munkások szervezkedése. 39. old.]

[Footnote 71: Le Bon: A tömegek lélektana. 44. old. és 183. old.]

[Footnote 72: Lásd: Psych. du Socialisme. 330. old.]

[Footnote 73: Id. m. 36. old. és 37. old.]

[Footnote 74: 38. old.]

[Footnote 75: Marx és Engels válogatott művei. II. k. 155. old.]

[Footnote 76: Le Bon: Psych. du Soc. 58. old.]

[Footnote 77: H. George id. m. 422. old.]

[Footnote 78: W. Sombart: Sozialismus und soziale Bewegung. VII. Aufl. 218–19. old.]

[Footnote 79: Ferenczi Imre: A munkások szervezkedése. (Grill.) 256. és 258. old. Az amerikai szocialista pártnak ma 17,000 tagja van (l’Humanité, júl. 21.), a szakszervezeti szövetségnek pedig – amely tudvalevőleg kilépett a túl-autoritativnek és túl-radikálisnak talált amsterdami Internacionáléból – 4½ millió! (American Federationist, július.)]

[Footnote 80: L. Psych. du Socialisme. 61. old.]

[Footnote 81: Die Arbeiter und die Wissenschaft.]

[Footnote 82: A tömegek lélektana. 47. old.]

[Footnote 83: Szindikalizmus és szociáldemokrácia. II. szakasz.]

[Footnote 84: A szovjethatalom legközelebbi feladatai: A harc új fázisa.]

[Footnote 85: Soziales aus Russland. Idézi Mössmer, id. m. 300. old.]

[Footnote 86: A proletárság diktaturája. 61. old.]

[Footnote 87: 1905-ben még _Lenin_ is elismerte, hogy a szocialista berendezkedés megvalósításának különböző alanyi és tárgyi feltételei vannak. (Lásd Landau–Aldanov: Lénine. 35. old.) Tudjuk, hogy utóbb gyökeresen szakított e felfogásával, midőn demagóg ösztöne figyelmeztette arra, hogy e feltételek ellentmondanak egymásnak.]

[Footnote 88: Eduard Bernstein: Die Voraussetzungen des Sozialismus und die Aufgaben der Sozialdemokratie. (Bevezetés.)]