Part 9

Mi magasabb az egeknél? Mi nagyobb a szerelemnél? Kit a szerelem körülfog, Nem kell annak semmi dolog.

Nagy a világ…

Nagy a világ, végtől-végig bujdosom, De babámat felejteni nem tudom. Megállj, fakóm, bundámat leteritem, Megálmodom, látom-e még kedvesem.

Addig a házamból…

»Addig a házamból el nem mégy, Mig három szál gyertya el nem ég.« »A negyedik is már félben ég, A szerelem mégis nem elég…«

A berencsi utczát…

A berencsi utczát végig kövecsezik, Azon az én lábam nem is ugrándozik. A nagyfali utczát nem is kövecsezik, Azon az én lábam mindig ugrándozik…

Csalom a szemedet…

Csalom a szemedet, Te is az enyimet, Csókolom a szádat, Piros két orczádat, – Te is az enyimet, Én is a tiedet.

Csillagok, csillagok…

Csillagok, csillagok, Szépen ragyogjatok! Annak a legénynek Utat mutassatok.

Mutassatok utat Annak a legénynek, Ki nem tudja házát A szeretőjének.

Egy madarat kergettem…

Egy madarat kergettem, De utól nem érhettem, Más vitte el helyettem, S azt nem igen szerettem.

Mikor szinte megfogtam, Szépen elszalasztottam, S nála nélkül maradtam.

Jaj istenem, én hogy élek…

Jaj istenem, én hogy élek? Még egy madártól is félek, Hogyha egy madár fölrepül, Az én szivem mingyárt meghül.

A világot csak nevettem…

A világot csak nevettem, Mig ennyire felnőhettem; De hogy lenne majd ezután, Ha egyszer megházasodnám, Azt most ki nem találhatnám!

Szeress, rózsám…

Szeress, rózsám, csak nézd meg kit Mert a szerelem megvakit.

Hej! engem is megvakitott, Örökre megszomoritott, Csak még sirba nem szállított!

A hideg szél fújdogál…

A hideg szél fújdogál, A falevél hulldogál, Leány-hűség múldogál, S szegény legény sirdogál…

Meghalok Csurgóért…

Meghalok Csurgóért, de nem a váráért, Hej, nem a váráért, csak egyik utczáért, De nem az utczáért, csak egyik házáért, Ebben növekedett barna galambomért!

Lám, megmondtam…

Lám, megmondtam, bús gilicze, Ne rakj fészket az utszélre; Mert az uton sokan járnak, Téged, rózsám, feltalálnak.

Csak rakj fészket az erdőre, Annak is a közepére! Czédrusfának tetejére, Fügefának levelére!

A fényes csillag is…

A fényes csillag is Ballag haza felé, Ballag barna legény A galambja felé.

De mig oda ballag, Jóformán megvirrad, Gyenge szerelmüknek Hamar vége szakad…

Arany-ezüstért…

Arany-ezüstért, czifra ruháért, Leányt el ne végy koszorujáért, Inkább szeressed jámborságáért, Előtted való szép járásáért.

Ne nézz a leány tánczos lábára, Ne hajolj az ő mézes szavára; Figyelemmel légy indulatjára, Tanulj szert tenni szive titkára!

Hamis a szemed…

Hamis a szemed, Hamis a szived, Hamis tenéked Minden csepp véred.

Jusson eszedbe, Ki volt kedvedbe, Lám, én is voltam A te szivedbe!

Én istenem, mi az oka…

Én istenem, mi az oka? Körül veres az ég alja. Bokros bú járja szivemet, Siratom az édesemet!

Jól meggondold…

Jól meggondold, rózsám, elejét, utóját, Hogy kivel kötöd be két szemed világát; Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhatnád, Se nem tarka kendő, hogy megfordithatnád!

Tudtam én azt…

Tudtam én azt, tudom is, Hogy a leány mind hamis. Még ha imádkozik is, Legényt kiván akkor is.

Nincsen virágos kert…

Nincsen virágos kert, ki oly’ rózsát nyilna, A kit leszakajtnak, hogy el ne hervadna!

Viz alá, viz alá…

Viz alá, viz alá, Viz a malom alá; Viz hajtja a malmot, Szerelem a csókot!

Négy ökröt adtam…

Négy ökröt adtam egy lóért, Negyven tallért egy patkóért; Csókot adtam egy szép lányért, Itt nem hagynám a világért!

Fáj a szivem…

Fáj a szivem belől-felől, Mégsem mutatom kivülről. Olyan bánat a szivemen, Talán meghalok az éjen. Egyik teszen, másik veszen, A sok irigy majd megeszen!

A baraczkfa pirossal virágzik…

A baraczkfa pirossal virágzik, A liliom kékkel illatozik, Az én szivem búval harmatozik, Mert éj-nap csak hozzád óhajtozik.

Ki van a szekerem…

Ki van a szekerem rudja, Isten tudja: merre utja? Vagy lefelé, vagy fölfelé, Vagy a rózsám háza felé.

Hej! sokféle a szerelem…

Hej! sokféle a szerelem! Soknak keserü gyötrelem. Ne szakaszsz a leveléből, Ne egyél a gyümölcséből: Édes a levele, Keserü a leve.

Túl a vizen…

Túl a vizen dereng az ég, Édes rózsám, élhetsz-e még? Élek rózsám, de csak elig, Nálad nélkül búval telik!

Kis kertemben kinyilott az ibolya…

Kis kertemben kinyilott az ibolya, Szeretőmet megtudták, hogy kicsoda. Ugy akartam szeretni, hogy ne tudják, De az egek rám világositották!

Szabad madár vagy te, rózsám…

Szabad madár vagy te, rózsám, Mégis ritkán jösz el hozzám; Ha én olyan szabad volnék, Éjjel-nappal nálad lennék!

Gyere, rózsám, az erdőre…

»Gyere, rózsám, az erdőre Száraz ágat szedegessünk tüzelőre.«

»Száraz ág ellobban, Szerelem még jobban; A mi szerelmünknek De hamar vége van!«

Hová lábad teszed…

Hová lábad teszed, Bánatvirág keljen, Hófejér ágyadban Kigyófi heverjen. Kit leginkább szeretsz Örökre veszeszd el, Nagy búbánatodat Ne értse meg ember!

Mink vagyunk a rózsák…

Mink vagyunk a rózsák, Mink szeretjük egymást, Szép piros hajnalban Megcsókoljuk egymást!

Jaj istenem, de megvertél…

Jaj istenem, de megvertél, Engem jobban mindeneknél: Szőke szeretőt igértél, S egy barnával kifizettél!

Piros alma az orczája…

Piros alma az orczája, Kaláris gyöngy kicsi szája, Bogár szinü az ő haja, Cseppentett tej a homloka!

Virágzik a pipacs…

Virágzik a pipacs pirosan, Mosolyog a rózsám hamisan, Odajön hozzám titkosan, Megcsókol engem hangosan; Mosolyog a rózsám hamisan, Megcsókol engem titkosan…

Ritka búza…

Ritka búza, ritka, Kiben konkoly nincsen, Ritka szerető az, Kiben hiba nincsen.

Mit ér a nagy erdő Zöld levele nélkül, Mit ér a szerelem Jó reménység nélkül!

Három alma…

Három alma, meg, egy fél: Kérettelek, nem jöttél. Ha nem jöttél, ott vesztél, Lányok anyjává lettél. Ej, haj, nem bánom, Nekem is lesz virágom, Ej, haj, Leszakasztom a nyáron!

De haragszom a szemedre…

De haragszom a szemedre; Minek kacsint a szemembe; De még jobban a szivedre: Minek gerjeszt szerelemre!

Kis Komárom…

Kis Komárom, Nagy Komárom, Be szép kis lány ez a három! Be szeretném az egyiket, Három közül a szebbiket… Kis Komárom, Nagy Komárom!

Ha meghalok…

Ha meghalok, se bánom, Ugy sincs engem, ki szánjon, Koporsómra boruljon, Végig-végig sirasson!

Hej, csillagom…

Hej, csillagom, teremtette! Ki volt nálad a mult estve? Ablakodon voltam lesbe, Láttam, ki ült az öledbe. »Akárki ült az ölembe: Mégis te voltál eszembe.«

Erre, erre…

Erre, erre, most ment erre, Még csak nem is nézett erre; Ha haragszik, mért jár erre? Mért jár az én ellenemre?

Jöszte hozzám, szép madárka…

Jöszte hozzám, szép madárka! Nem zárlak én kaliczkába; Mikor tetszik, elrepülhetsz, Ha kedved lesz, visszajöhetsz.

Szeress rózsám…

Szeress rózsám, csak nézd meg, kit, Mert a szerelem megvakit; Szeress rózsám, csak legyen szép, Ha szenvedsz is, hadd legyen mért!

Idő, idő…

Idő, idő, tavasz-idő, Mikor nyilik erdő, mező! A virágok illatoznak, A madarak fészket raknak, Minden madárnak van párja, Csak én vagyok igaz árva!

Minek van…

Minek van énreám másnak gondja? Én nem nézem, ki a más galambja! Mért járnak az enyém után mások? Másé után én sohasem járok!

Nincs szebb virág…

Nincs szebb virág a kerti rózsánál, Nincs szebb leány a kedves rózsámnál. Fekete két szemét ha rám veti, Minden búmat velem felejteti.

Jaj annak a fának…

Jaj annak a fának, Kit fejszével vágnak; Jaj annak a lánynak, Kit mindig gyaláznak. Engemet is gyaláz Egy semmirevaló, Ássa ki a szemét Két fekete holló!

Nagy az én rózsám ereje…

Nagy az én rózsám ereje, Kilencz pandur sem bir vele, De ha az én szavam hallja, Sirva borul az asztalra!

Zavaros a Duna…

Zavaros a Duna, nincs tisztogatója, Szomoru a szivem, nincs vigasztalója, Zavaros Dunának lesz tisztogatója, Szomorú szivemnek lesz vigasztalója.

Én Istenem…

Én Istenem, minek is születtem, Nyomoruság az egész életem. Szeretek és boldogtalan vagyok: Ezzel is csak még szegényebb vagyok.

Miért ragyog…

Miért ragyog a sok csillag az égen? Miért nyilik a sok virág a réten? Miért újul ki tavasszal az erdő, Hogyha nincsen igaz szivü szerető!?

Megyek ide…

Megyek ide, megyek tova, Meg vagyok én kuruzsolva. A kit sokszor megátkoztam, Mind csak avval barátkoztam. Félek tőle, ő is tőlem, Nem tudom, mi lesz belőlem!

Háromszor is…

Háromszor is elindultam, elmentem, De hozzátok soha be nem mehettem: A kapuban úgy elfogott valami – Azt az érzést ki se lehet mondani!

Busultam én, busulok is…

Busultam én, busulok is, Reám férne, ha sirok is, Megöl engem a sok sirás, Nem is olyan vagyok mint más!

Ó Istenem…

Ó Istenem, mi bántja lelkemet? Saját szivem ver engemet. Ne verj nagyon, kedves szivem, Ütésedtől fáj a lelkem, Kedves szivem!

A szerelem…

A szerelem csuda vak: Keveset lát ugyancsak. Vak, ugy mondják, s ha vak, hát A setétben mivel lát, Hogy megfogja a lánykát?…

Bujdosik…

Bujdosik az elmém A szerelem miatt, Mint kis fecskemadár Kereng az ég alatt…

Szeged felől…

Szeged felől beborult az ég alja, Ez a kis lány a babáját siratja. Ne sirj, kis lány, ne bánkódjál babádon, Hisz a madár sem hál mindig egy ágon.

Mig a leány hajadon…

Mig a leány hajadon, hajadon, Viczkándozik szabadon, szabadon. De ha egyszer párja van, párja van, Dizzeg-duzzog magában, magában.

Még a galambnak is…

Még a galambnak is Mézes buzát hintnek, Azzal csalogatják; De ha megfoghatják, Tollát simogatják S az alatt a vizet már neki forralják…

Lábad akármerre…

Lábad akármerre járjon, Szemed engemet vigyázzon; Szemed akárkit szeressen, Szived engem ne felejtsen.

Miért az ördögért…

Miért az ördögért tudlak ugy szeretni, Hogy gondolatomból ki sem tudlak vetni!

Könnyebb…

Könnyebb a kősziklát Lágy iszappá tenni, Mint két egyes szivnek Egymástól elválni.

Mikor két egyes sziv Egymástól megválik, Még az édes méz is Keserüvé válik!

Mikor a menyecske…

Mikor a menyecske czifrán felöltözik, Elmegy a templomba, de nem imádkozik.

Hányja-veti széjjel ragyogó szemeit, Hogy hol láthatná meg kedves szeretőjit.

Egyszer ide…

Egyszer ide, másszor tova, Azért nincsen kedvem soha. Kedvem csak születik s meghal, A reménység mindig megcsal!

Kis kertemben…

Kis kertemben rózsa nyilik, Barna rózsám hozzám illik; Mi haszna, ha hozzám illik, Ha nem lehet velem mindig!

Nincs édesebb…

Nincs édesebb, mint a méz, mint a méz – Ki mit szeret, arra néz, arra néz, Én egy kis lányt szeretek, Arra nézek, nevetek.

De ő vissza nem nevet, nem nevet, Attól tartok nem szeret, nem szeret. Szembe, rózsám, ha szeretsz, Ha nem szeretsz, elmehetsz!

A huszárok…

A huszárok, a katonák verbuválnak, Szomorú a szive sok leánynak! De mégis szomorubb annak a legénynek, Kinek szeretője férjhez ment szegénynek.

Ó, hogy fülemile…

Ó, hogy fülemilemadár nem lehetek!… Kis kertedbe, rózsám, fészket nem verhetek!

Fáj a szivem…

Fáj a szivem, sír a szemem, Teéretted, drága kincsem, Kő volna is, meghasadna, Virág volna, elhervadna!

Ne higyj a legénynek…

Ne higyj a legénynek, A hamis lelkünek, Megölel, megcsókol, Elfordul, kicsúfol.

Haj, rózsa, rózsa…

Haj, rózsa, rózsa, piros vagy. Hajnali csillag, fényes vagy! Te pedig rózsám, enyim vagy, Te pedig, rózsám, enyim vagy!

Esik eső, látom én azt…

Esik eső, látom én azt, Sár lesz abból, tudom én azt. Ajtóm nyilik, hallom én azt, Galambom jön, tudom én azt.

Szerelem van minden füben…

Szerelem van minden füben, minden fában, Minden csuszó-mászó kis állatocskában, A szerelem oly édes, Mint a kenyér, ha mézes, Hogyha mézes!

Azért csillag…

Azért csillag, hogy ragyogjon, Azért lány, hogy megcsókolljon; Azért jöttem a világra, Hogy bolonduljak utána.

Azért erdő, hogy zöldeljen, Azért vihar, hogy tördeljen; Azért a sziv, hogy szeressen; Bánatában megrepedjen.

Gyenge a lány…

Gyenge a lány, mint a virág, A legényen mégis kiád. A lány szíve csak búra visz, Hamis a numerusa is.

Három éle van a sásnak…

Három éle van a sásnak, Szebb szeretőm van mint másnak; Bárcsak ilyen szép se volna, Hogy irigyem egy se volna!

Gyolcs az ingem…

Gyolcs az ingem, fehér gyolcs az ujja, Akkor lobog, mikor a szél fujja, Ha nem fújja, magam lobogtatom, A babámat avval csalogatom!

Megvettem a szeretőmet…

Megvettem a szeretőmet Nagy áron. Általvittem vagy tizenkét Határon. Hol vizeken, hol patakon, Hol sáron, El sem hagyom, mig élek e Világon!

Csak még egyszer…

Csak még egyszer szép hazámba mehetnék, Kedves rózsám, az öledbe ülhetnék! Kedves rózsám, az öledbe ülhetnék, Világos kék szemedbe kacsinthatnék!

Zöld leveles diófa…

Zöld leveles diófa, Rám borul az árnyéka! – Hej, haj! – Ha lehull a levele, Koporsó lesz belőle!

Bécsi kendő, lobogós…

Bécsi kendő, lobogós, Selyem kendő, suhogós, Hadd lobogjon, suhogjon, Szived értem dobogjon! Tuli piros, hupi kék, Rózsám, rajtad minden szép!

Hallod-e, te barna kis lány…

»Hallod-e, te barna kis lány? Hát a szoknyád fodros-e mán?« »Mit kérdezed, német kölyök? Nincsen ahhoz semmi közöd!«

Idegen földre ne siess…

Idegen földre ne siess, Hogyha hazádban megélhetsz; Idegennek s jövevénynek Nincsen becsüje szegénynek.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

V _Boldog szerelemben_…. _Boldog szerelemben_…

IX A baraczkfa pirossal virágzik 350 A baraczkfa pirossal virágzik 305

IX A fogoly katona 226 A fogoly katona 225

IX Amoda egy virág 150 Amoda egy virág 158

IX A székely katona 135 A székely katona 235

XI Fehete szem, piros orcza 47 Fekete szem, piros orcza 47

XII Jaj már minekünk 100 Jaj már minekünk 110

XII Juhász legény bundája, hm! 150 Juhász legény bundája, hm! 158

XII Kalapom szememre vágom 90 Kalapom szememre vágom 10

XIV Mikor bujdosni 81 Mikor bujdosni 51

XIV Nem forog a dorozsmai szélmalom 10 Nem forog a dorozsmai szélmalom 11

XV Szabad a madárnak 10 Szabad a madárnak 11

XV Szabad péntek, szabad szombat 65 Szabad péntek, szabad szombat 64

XV Szivem gyönge szivére 555 Szivem gyönge szivére 55

37 Edes rózsám, ravasz voltál, Édes rózsám, ravasz voltál,

69 Ragyogó csillagom, galombom! Ragyogó csillagom, galambom! (1 versszak 2. sor)

82 Házasodj meg, ha meg akarasz, Házasodj meg, ha meg akarsz,

123 Életüktől, vagyonuktóI megfosztani. Életüktől, vagyonuktól megfosztani.

128 Könyeimnek záporából…. Könyeimnek záporából…

130 Merre sirat engem az édes anyám?…. Merre sirat engem az édes anyám?…

130 Már eljött…. Már eljött…

130 Szemeimet…. Szemeimet…

131 Nézz, rózsám, a szemembe…. Nézz, rózsám, a szemembe…

139 Nagy-Abonyban…. Nagy-Abonyban…

139 Nagy-abonyban csak két torony látszik, Nagy-Abonyban csak két torony látszik,

143 Megkapsz ott egy kaszárnyába«. Megkapsz ott egy kaszárnyába.«

161 Hej, amaz az én rózsám…. Hej, amaz az én rózsám…

209 Szokjék becsültre.« Szokjék becsületre.«

210 Hajrá haj! Hajrá, haj! (2. versszak)

221 Angyom, ángyom, édes ángyom! Ángyom, ángyom, édes ángyom!

225 »Hej páva, hej pápa! »Hej páva, hej páva!

227 Császár szép leánya!» Császár szép leánya!«

230 Görög Ilonáért. Görög Ilonáért.«

234 »Atyám, atyám, öreg király! Atyám, atyám, öreg király!

247 Kebelembe bújót stb. Kebelembe bújót stb.«

251 Azért bokrosodik. Azért bokrosodik.«

255 Mint gondod viselő« Mint gondod viselő.«

256 Anyám, anyám, édes szülőm, »Anyám, anyám, édes szülőm,

257 Akkor leszen veszedelmem« Akkor leszen veszedelmem.«

278 Kinek adtál, engem? Kinek adtál, engem?«

282 Nem vagyok meghalva! Nem vagyok meghalva!«]

End of Project Gutenberg's A magyar népköltés gyöngyei, by Elek Benedek