Part 18

– De ezuttal nem sikerült egészen a csel. Nézd ezt a levelet. Ma kaptam azt az anyádtól.

– Az anyám írt te neked?

– Olvasd el.

Medea mohón nyitá fel a levelet, s bámulva olvasá.

«Nagyon tisztelt uram.

«Ezuttal én vagyok a gondolatolvasó, én találom ki az ön titkos gondolatjait. A pénz, mely nagy veszedelmemből kimentett, nem származik semmi katholikus bank pénztárából, hanem öntől. Ezt a felfedezést nem azért közlöm önnel, mintha a két perczent kamatot is el akarnám szédelegni. Fizetem pontosan. Csak azt nem birom megérteni, hogy mehetett az olyan gyorsan? Holott én csak negyednapja beszéltem erről a leányommal, s ő akkor az én kérésemet categorice visszautasította. Megtagadta tőlem, hogy az ön tőkepénzét nekem általadja. Ezt nem birom összehozni. Fogadja köszönetemet.

Sidonia.»

– Te visszautasítottad az anyádat én értem? – szólt Bertalan gyöngéd érzelemmel.

– Ezt egy évvel hamarább is tehettem volna; ugy-e?

A levélnek még utóirata is volt.

«Mihelyt Medeával legközelebb összejövök (most egyhamar nem érek rá, millió a dolgom) azonnal proponálni fogom neki, hogy igyekezzék önnel kibékülni. Én azonban távol maradok önöktől örökre, a mivel úgy hiszem, legőszintébb hálámat tanusítom ön iránt».

Medea nem várt, a míg ezt proponálni fogja neki az anyja.

Aztán volt miről beszélniök egyéb.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Másnap reggel azt mondá Bertalan Deának:

– Én most bemegyek az országházba s kérek magamnak egy havi szabadságidőt, s majd az alatt együtt elmegyünk barátfalvi otthonunkba.

– De azt csak nem hozhatod fel indokul, hogy a feleséged megérkezett.

– Nem! Nem! Azon nagyot nevetne a tisztelt ház. A választóimnak még nem tartottam «beszámoló beszédet.»

– Azt majd én is meghallgatom.

– Délre visszajövök. Addig hagyok neked itten valami olvasmányt, hogy el ne undd magad. A mint egy levelet elolvastál belőle, vesd a tűzbe. Neked egyedül van ehez jogod.

S átadta a nejének Lis Blanc gróf «revelations»-jait.

Mikor visszaérkezett az országházból, a nő akkor dobta a kandalló tüzébe az utolsó lapot.

Aztán oda vonta a férje fejét a keblére, s nézett hosszasan, sokáig annak a tengerkék, biztató szelíd szemeibe. Bámulta őt.

– Te ezt tudtad mind! És mégis el mertél engem venni!

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Ez a jelenet is meg van örökítve ama rémnapok szomorú krónikáiban.

J. M.]

[Footnote 2: Akkoriban a szinpadi figuransnők elnevezése.]

[Footnote 3: A franczia nem mond «frakk»-ot soha.]

TARTALOM.

II. KÖTET.

Raoul Ripaille 1 Még csodadoktor is! 23 A «szükséges semmi» 29 Lidy Carcasse 40 De L’aisne Alfréd 45 Scilla 61 A pusztai rózsa 82 Gyors fordulatok 96 A kelengye 115 A nagy titok 124 Az agancskiállítás 141 Hermione 149 A dorogmándi kastélyban 164 «Belle Alliance» 170 Az asszonyok eszményképe 178 «Imádlak!» 188 A kigyófogak 193 Az összemérkőzés 201 Vagy, vagy? 208 A bünhődés 215 A Columbus tojása 223 Az utolsó szó 230

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

41 |ínkább |inkább

92 |agyon. |agyon.»

94 |mégís csak |mégis csak

184 |On cholerában |Ön cholerában

208 |hgy mennyire |hogy mennyire

214 |késégbeesve |kétségbeesve]