Part 21

Már eléje megyek minden alaknak, a melyik gyalog jön, s körülbelül egygyez Emőke alakjával. Hasztalan. Bizonyosan levetették a zsákot, rádobták a sírra a koszorúk és fáklyák közé, s Emőke a királynékhoz csatlakozott.

LXXI.

Talán éjfél is volt, mikorra a szállásomra jutottam. Az emberek még nem feküdtek le. Egy-egy fáklya köré gyülve, nagy lovas csoportokban beszélgettek mindenfelé. Az arczok komorak.

Egy helyen hegedősöket láttam, a mint lóháton állva dalolták Atilla vitézségét. Sokszor elmondott és hallott énekek voltak azok, de azon az éjen más érzéssel hallgatta a nép.

Más helyen jósokat hallgattak, a kik tűz mellett mondottak jövendőt.

A paloták környékén is mind lóháton ült a nép s dühösen vitatkoztak, hogy kit illet Atilla trónusa? A paloták máskor ki voltak világítva. Lámpás égett minden bejáratnál, minden közön és téren s a testőrök fényes ruhája csillogott mindenfelé. Most a paloták sötétek.

Miért sötétek a paloták? Máskor, ha főúr halt meg, nagy tor következett a temetés után. Azok, a kik szerették a halottat, ott ültek a gyászoló családdal egy asztal körül és csöndes vacsoránál beszélgették az elhunyt érdemeit. Az asztalfőn egy szék üres volt és egy tányér elfoglalatlan. Az elhunyt lelke ült ott: az övé volt az a teríték.

Most Atilla tiszteletére még nagyobb tornak kellett volna lenni. Miért maradt el? Talán nem tudták: ki adja a tort? A nemzet adja? Atillának nem volt se helytartója, se kormánya. Ő maga volt minden, A család adja? A család zavargástól tartott talán.

De nem is gondolt talán senki a torra. A csapás oly iszonyú volt, hogy mindenki elkábult belé. Atilla trónja tátongó üresség. Ki elég nagy arra, hogy Atilla kardját fölvegye? Ez a kérdés foglalta el mindenki lelkét, nem a tor.

Én nagyon el voltam fáradva: bementem a palota mögé a szállásomra. A szobát üresen találtam. Máskor meglepett volna ez, most minden föl volt fordulva. Azt gondoltam, hogy a társaim is kint vannak a beszélő csoportokban.

Hát csak lefeküdtem. Aludtam talán egy órát vagy kettőt. Az éj nem volt csendes. A folyosón emberek jöttek és mentek, dobogtak, beszéltek. Kívülről behangzott egy-egy kiáltás, vagy a lantos-ének.

Láttam, hogy nem lehet aludnom. Ujra felöltöztem és kimentem.

A téren az öreg Almád lantos énekelt. A kútkáván állva kiáltotta a verseit. Nagy sokaság hallgatta búsan.

A mint kilépek a palotából, Mácsába ütközöm.

Rám mereszti a szemét, mint a kisértetlátó s ahogy így rám mered, én is rábámulok, hogy mit akar?

– Hát te itt vagy? – böffen rám végre.

– Itt, – feleltem, a kérdésen csodálkozva.

Valamit hebegett még, de más főurak érkeztek oda s magukkal vonták.

– Csaba a király! – hangzott egy csoport ordítása a távolból.

Én a lovamra ültem s a nép közé mentem.

Hallgattam, a mint Álmod énekelt:

Tetemeit tettük hármas koporsóba. Igy vittük föld alá, föld alá, víz alá, Ijjak hurja pendül; nyilvesszők suhognak: Hű szolgáid ottan körüléd borulnak.

E mondatra megáll bennem a szívverés is. Irgalom Istene, mi történt?

A lantos folytatja:

Tisza árja indul lassú zuhogással. Elborítja a sírt csillogó hullámmal. Elalszik a fáklya, csillagok lehullnak, Kedves hű szolgáid körüled borulnak. Fekete sötétség hun nemzetre támad, Feketébb sötétség szívünkben a bánat.

– Mit beszél ez a szolgákról? – hörgöm karon ragadva Szabolcsot, a ki mellettem áll.

Az is meghökkenve néz rám és csak egy percz mulva felel:

– Nem voltál ott?

– Nem.

– Hát nem tudod, hogy megölték minden kedves szolgáját?

– A kik a gyászi zsákban voltak?

– Azokat hát.

Én csak eltántorodtam, mint a fejbeütött. Nem tudom, mikor szálltam le a lovamról, ki mit beszélt hozzám, ki ment el mellettem, ki szólított meg, vagy ki lökött meg. Volt úgy, hogy leültem és Emőkét jajgattam, aztán megint tovább bódorogtam. A hajnal derengő fényében ott találtam magamat a Tisza partján, a hová Atillát eltemették. Ültem és néztem gondolat nélkül, a megőrülés butaságával a sárgán hullámzó vízre.

A mint ott ülök, egy kéz érinti meg a vállamat és szól egy szelid, bús női hang:

– Zéta!

Fölemeltem a szememet: Dsidsia állt mellettem sápadtan és szomorún.

– Mit akarsz? – kérdeztem elfásultan.

– Menekülj, – mondotta. – A városban irtózatos a vérengzés.

Akkor eszmélkedek csak, hogy a távolból régóta hallatszó morajlás olyan harczi zaj, a minőt a katalauni mezőn hallottam.

Dsidsia folytatta:

– A nép két pártra szakadt! Egymást öli a hun a paloták körül! Menekülj ebből a pokolból!

S a hogy ezt mondta, rám nézett könnyes szemmel s aggodalmasan.

Te áldott lélek, te női testben járó égi angyal! mindig mellettem lengett a te szárnyad s mégis csak abban a pillanatban nyílt föl reád a szemem. Nem te voltál-e mindenkor az engem szerető, a hű, a miattam szenvedő, a nekem-rendelt. És én mégsem láttalak. Az én szemem azon függött folyton, a ki ott fekszik titkolt bálványa mellett, a Tisza fenekén. Most látom csak őt, a mikor már nem látom.

Fölkeltem és megfogtam a leány kezét:

– Dsidsia.

– Parancsolj Zéta.

– Velem jösz-e?

– Ha megengeded, – felelte Dsidsia alázatosan.

Csak egy pillantást vetettem vissza. A város égett. A királyi palota tornya sárgán izzott a biborszin lángtengerben. Mintha nyugot felől is hajnalodna.

És elindultunk.

VÉGE.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Mikszáth Kálmánnak, a vállalat szerkesztőjének elhunyta folytán ezt a bevezetést Schöpflin Aladár írta.]

[Footnote 2: Abban az időben még nem volt üvegablak. Hólyag vagy olajozott vászon foglalta el az üveg helyét. Arra még tábla is volt hajtható, hogy az eső kárt ne tegyen az ablakban. Nyáron hólyag helyett fehér szitaszövetet feszítettek az ablakra.]

[Footnote 3: Acta Sanctorumban s Atilla minden régi életrajzában. Csak a magyar iskolai könyvekben nincs meg ez az Atillát jellemző történet.]

KÉPJEGYZÉK.

1. Gárdonyi Géza arczképe II 2. Én is ott voltam a palotában, mikor a hun követek a levelet átadták 11 3. Az agg úr ott ült a kövön és két kis gyermekkel játszott 32 4. Hát itt a kezem, megcsókolhatod 42 5. Az a királyunk lakóhelye 45 6. A királyi palotából is elővonult egy különös menet 51 7. Csakhamar előtünt egy napraforgó alakú virág 66 8. A királyi palotához is elnéztem 72 9. Minek ez a sok arany? Miért hoztad? 102 10. Gyere kis tollas ördög, ne félj 124 11. Jobban vagy? – kérdezte jólelkűen 139 12. Csak én állok komolyan az egész társaságban 157 13. Szakadatlan menetben özönlött a sok had 165 14. Nesze ez a pénz, neveld fel rajta gyermekeidet 190 15. Káma a tűz felé fordulva magasan tartja a kardokat 203 16. Huj! Huj! Előre! 217 17. Felénk jöttek s dárdákból összeillesztett ágyon hoztak egy halottat 228 18. Mintha a világ minden farkasa odajött volna, annyi volt a farkas 245 19. Valami hatszázan voltak jelen a vacsorán 274 20. Délután már ott feküdt Atilla a főtéren, a ravatalon 288 21. A temetési menet előre haladt 297

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

V |elhunyta fotytán |elhunyta folytán

X |ösztönei ellén |ösztönei ellen

19 |szebbek a leany-gyermekek |szebbek a leány-gyermekek

21 |Beszélj világosan |Beszélj világosan!

22 |Lattam én |Láttam én

35 |Osszefogja a fehér |Összefogja a fehér

40 |szamóczaszín aira nézve |szamóczaszín ajkaira nézve

67 |hajnalkát rajzotjak |hajnalkát rajzoljak

83 |En is bánom |Én is bánom

90 |Rika királynéhoz |Rika királynéhoz

99 |En ott el |Én ott el

106 |választhatsz |«választhatsz

107 |gyanut keltene. |gyanut keltene.»

116 |és lesütöt-em |és lesütöttem

124 |Meg csirke-korában |Még csirke-korában

131 |fagyott s hajamon |fagyott a hajamon

133 |Es kiment |És kiment

157 |intett, hagy |intett, hogy

158 |szeme gyönyörúségtől |szeme gyönyörűségtől

169 |ötez ernyíl |ötezer nyíl

169 |térsz visssa |térsz vissza

174 |magyünk megbüntetni |megyünk megbüntetni

174 |ha azt veled |ha azt véled

188 |vezeti a papsagot |vezeti a papságot

210 |s a sáto-torok |s a sátorok

216 |Neki a haczrban |Neki a harczban

225 |métföldekre nyúló |mérföldekre nyúló

237 |En magam |Én magam

247 |részin tmeghaltak |részint meghaltak

255 |Emöke tekintette nyomott édeseen |Emőke tekintete nyomott édesen

267 |aza zsákmány |az a zsákmány

267 |bontogatták a zsákmanyt |bontogatták a zsákmányt

271 |Szeme várako-zással |Szeme várakozással

271 |voltannak a elnyá nak |volt annak a leánynak

282 |Rábaa sszony |Rába asszony

283 |öreg Barezának |öreg Barczának

288 |temeté selőtt |temetés előtt

291 |mindenkinekvörös |mindenkinek vörös

297 |menet me indult |menet megindult]