Part 15

De ezúttal hiába. D’Albaret Henrik megint átvette a korvett parancsnokságát. Legénységének életben maradt töredéke, mintegy száz ember – az ágyúk mellé állt és győzelmesen viszonozta a kalózok lövéseit.

Nemsokára az egyik brigg, ugyanaz, a melynek árboczára Sakratif a fekete lobogót felvonatta, egy pár golyó által a vizvonalon alól találva elsülyedt, a fedélzetén levő rablók iszonyú szitkozódásai közt.

– Rajta fiúk! rajta! – kiáltá d’Albaret Henrik; – meg fogjuk menteni _Syphantánkat!_

És a harcz elkeseredetten folyt mindkét oldalról, de a vakmerő Sakratif nem létezett többé, hogy bátorította volna embereit, a kik nem mertek újabb rohamot koczkáztatni.

Az egész hajórajból rövid idő alatt nem maradt több öt hajónál. A _Syphanta_ ágyúi nagy pusztításokat okoztak. A kalózok igyekeztek is a kedvező szél segélyével megmenekülni.

– Éljen Görögország! – kiáltá d’Albaret Henrik, mialatt a _Syphanta_ szineit felvonták a főárboczra.

– Éljen Francziaország! – kiáltá az összes legénység, ekkép egyesítvén a két nevet, a mely oly szorosan egybe volt forrva az egész függetlenségi harcz alatt.

Este öt óra körül járt az idő. Ennyi fáradtság daczára senki sem akart pihenőre menni, mielőtt a korvett oly karba nem helyeztetett, hogy útját folytathassa. A pótvitorlákat felvonták, a hátulsó árbocz helyére egy kisegítő árboczot alkalmaztak, a kormányrudat kijavították, szóval az egész hajót annyira kitatarozták, hogy még ugyanazon este tovább folytathatta útját.

Starkos Andronika holttestét a hajó termében helyezték el, ott virrasztottak mellette azzal a tisztelettel, a melyet hazafisága bizvást megérdemlett. D’Albaret Henrik szülőföldének akarta visszaadni a derék honleány tetemeit.

Starkos Miklós hullája, a melyre egy súlyos golyót kötöttek, elsülyedt a szigettenger vizeiben, a melyek a hirhedt Sakratif annyi gonosz tettének szinhelyei voltak.

A _Syphanta_ huszonnégy órával később, szeptember 7-ikén este hat óra tájban, bevitorlázott az eginai kikötőbe egy évi czirkálás után, mely alatt helyreállította a közbiztonságot Görögország tengerein.

Az utasok partraszálláskor egetverő hurrahkiáltásokban törtek ki. D’Albaret Henrik elbucsúzott tisztjeitől és a legénységtől és átadta a korvett parancsnokságát Todros kapitánynak, Hadsine pedig a _Syphantát_ az új kormánynak ajándékozta.

Néhány nap mulva a lakosság, valamint a _Syphanta_ tisztikara, legénysége és hazaszállított utasai jelenlétében megülték Elizundo Hadsine és d’Albaret Henrik menyegzőjét. Másnap mindketten elutaztak Francziaországba, Xarissal együtt, a ki többé nem hagyta el őket. De szándékuk volt visszatérni Görögországba, mihelyt a körülmények engedik.

Különben az oly sokáig fenyegetett szigettenger lassankint csöndesülni kezdett. A legutolsó kalózok is eltűntek és a _Syphanta_, Todros kapitány parancsnoksága alatt soha se találkozott többé a fekete lobogóval, a mely Sakratiffal együtt elsülyedt. A szigettenger nem állt többé lángban, hanem, miután a legutolsó lángok is kialudtak, újból megnyilt a keleti kereskedelemnek.

A hellén királyság, fiainak hősiessége következtében, nemsokára helyet foglalt Európa szabad államai közt. A szultán 1829 márczius 22-én egyezményt kötött a szövetséges hatalmakkal. Szeptember 22-én a petrai csata biztosítá a görögök győzelmét. A londoni szerződés 1832-ben Otto bajor herczegnek adományozta a koronát. Az önálló független görög királyság végre meg volt alapítva.

Ez időtájban tértek vissza d’Albaret Henrik és Hadsine új hazájukba és itt megtelepedtek szerény vagyoni körülmények közt; – de mi kellett nekik egyéb, mikor a boldogságot feltalálták önmagukban!

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Az ioniai szigetek 1861-ben visszanyerték függetlenségüket és három nomakhiára felosztva a görög királysághoz csatoltattak.]

TARTALOM.

I. Hajó a látóhatáron 3 II. Szemtől-szembe 21 III. Görögök a törökök ellen 34 IV. Szomorú háza egy gazdag embernek 46 V. A messeniai partok 69 VI. Hajsza a szigettenger kalózaira 85 VII. A váratlan 106 VIII. Húsz millió a koczkán 123 IX. A lángban álló szigettenger 137 X. Hadjárat a szigettengeren 155 XI. Jelek, melyekre nincs válasz 175 XII. Egy árverés Scarpantóban 203 XIII. A «Syphanta» fedélzetén 222 XIV. Sakratif 239 XV. Kibonyolódás 253

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

27 |hihágásai |kihágásai

35 |kepviselő |képviselő

94 |Sakratif! |– Sakratif!

110 |On? |Ön?

169 |hiáltá |kiáltá]