Part 8

Rendkívül becses gyűjtemény a _Corpus scriptorum_ _historiae Byzantinae_, melyet Bonnban 1828. Niebuhr indított meg és az 50. kötettel a porosz tud. akadémia 1898-ban fejezett be olykép, hogy a görög szöveget latin fordításban is adta. Kár, hogy az írók egymás mellé válogatásában nem követtek chronologiai rendet. (Az egész mű ára legegyszerűbb kiadásban 270 márka.) Az ebben képviselt írók: 1. a myrinai _Agathias_, melléknevén a scholasticus, ki 536–582 közt élt, és Justinianus uralkodásának 552–9. évéről, Procopius folytatásaképen írt. Niebuhr a híres jogtudósnak epigrammáit is kinyomatta. 2. _Kantakuzenosz János_, ki 1382-ben hunyt el, korának 1320–57-ig terjedő történetét 4 könyvben foglalta egybe. Kiadta Schopen Lajos 3 kötetben, 1828–32. – 3. _Leo diaconus_ XI. századbeli író, Bizáncnak 959–975. évi eseményeit tíz könyvben nagy részletességgel és sok ítélőképességgel beszélte el. Hozzájárul Theodosius könyve s Luitprand követsége. – 4. _Nikefórosz Gregorasz_ konstantinápolyi patriarcha (szül. 1295.) 38 könyvet írt meg Bizánc múltjából, Schopen azonban 2 kötetben csak az 1204–1331-ről fönmaradt 24-et adhatta ki. 5. _Konstantinosz Porfürogenitosz_nak, 912–959-ig görög császárnak munkái 3 kötetben teljesek. Az első kettő a byzánci udvar szertartásairól, az utolsó a themákról s a birodalom igazgatásáról szól. Ez utóbbinak hazánkat illető töredékeit magyarra fordítva, Szabó Károly az _Új Magyar Múzeum_ 1851. évi folyamában közölte. Új, kritikai kiadásáról a M. Tud. Akadémia gondoskodik. 6. A következő két kötet _Georgiosz Szünkellosz_ és _Nikefórosz_ művét tartalmazza. 7. _Dexipposz_, _Eünapiosz_, _Petrus Patricius_ és _Malchosz_ apróbb irataival egyben kapjuk _Priszkosz Rhetor_nak s _Menander_nek a magyar történetírásban is megbecsült műveit. Amaz Attila történetének legszavahihetőbb forrása, tulajdonképen elsőrangú követjelentés; emez szintén becses adalékokat szolgáltat a turkok történetéhez. 8. _Malala János_ chronographiájánál s 9. a _Chronicon Paschale_nál hasonlíthatatlanúl fontosabb 10. _Procopius_nak 3 kötetes munkája, melyről már volt szó. 11. Dukász Mihály unokájának, _Dukász János_nak 1341–1462-ig terjedő bizánci históriáját Bekker adta ki. 12. _Theofülaktosz Szümokatta_ Herakliosz császár idejében írta meg 8 könyvből álló s a turkokkal is gyakran foglalkozó művét Maurikiosz császárról, melylyel, midőn a gyilkos Fókásznak halála után (610.) felolvasta, hallgatóit sirásra fakasztotta. 13. _Niketász Choniata_, ki 1216-ban hunyt el, fő műve az 1118–1206 közt uralkodott görög császárokról szóló 21 könyv, melyet Bekker 1835-ben adott ki. 14. _Georgiosz Pachymeresz_ 1242–1308 közt élt s 13 könyvben (Bekkernél három kötetben) mondotta el Paleologosz Mihály és Andronikosz élete körülményeit. 15. _Kinnamosz János_ hat könyvben nyujtotta Komnenosz János és Mánuel császárnak 1118–76-ig menő uralkodása történetét, melyet magyar történetírók is gyakran használnak forrásul. Ugyanazon kötetben találjuk _Nikefórosz Bryenniosz_nak szintén a Komnenok házáról szóló kommentárjait, a melyeket felesége, Anna Komnena egészített ki, melyből azonban csak az 1057–81. évekre szorítkozó idő története maradt reánk. 16. _Glykasz Mihály_nak 1118-on végződő évkönyvei, 17. _Merobaudesz_ és _Koripposz_, 18. _Konsztantinosz Manaszfesz_ verses története, mely 1081-ig, Komnenosz Elek trónraléptéig terjed, _Joel_ chronographiája és _Georgiosz Akropolita_ évkönyvei, melyekben az Aristoteleshez és Platóhoz hasonlítgatott tudós a latin császárság eseményeit mint egykorú (✝ 1282) írta meg, ha részben érdemes művek is, nem oly ismeretesek, mint 19. _Zosimus_ hat könyve, melyben az V. századnak ez a pogány történetírója Rómának 410-ig uralkodott császárairól eszesen írt. 20. _Joannes Lydus_, 21. _Paulus Silentiarius_, a Sophia-templom leírója, _Georgiosz_ a perzsa és az avar hadjárat vázolója, szent _Nikefórosz_ patriarcha, ki a Maurikiosz halála után történteket jegyezte föl, 22. Theofanész folytatója, _Joannesz Kameniata_, _Szümeon_ mester és _Georgiosz Monachosz_ neveinél ösmertebb nálunk 23. _Georgiosz Kedrénosz_ (Cedrenus), ki a világ teremtésétől kezdve 1057-ig foglalta egybe a világ történeteit, csaknem szóról-szóra plagizálva a vele egyidőben, a XI. század vége felé élt Joannesz Szkülitzeszt. 24. _Georgiosz Phrantzesz_, _Joannesz Kananosz_ és _Joannesz_ _Anagnosztesz_ műveit egy kötetben adta Bekker. 25. _Georgiosz Kodinosz_ az utolsó bizánci császárok palotanagyja volt; megérte Konstantinápoly elestét s azután még körülbelűl hét esztendeig élt. Írt a bizánci palota tisztségeiről s hivatalnokairól, valamint a nagy (orthodox) egyház tisztviselőiről. 26. _Anna Komnena_ I. Elek császárnak 1083-ban született s 1148-ban elhunyt leánya, Nikefórosz Bryenniosz történetíró felesége, tizenöt könyvben írta meg atyja történetét s vele sok igen érdekes adalékot szolgáltatott a keresztes háborúk multjához is. Első kötete e vállalatban 1839-ben, a második csak 1878-ban, mint az egésznek utolsó előtti kötete jelent meg. 27. _Theofanesz_, ki a képháború rettenetes idejében élt (szül. 784.), mint a képek védője, 817-ben maga is száműzetésben halt meg, Syncellus krónikájának folytatásaképen elég zavarosan írta meg chronographiáját, mely 285–813-ig terjed. 28. _Efrémiosz_ a XIII. században VIII. Mihály császár idejéig (1261.) menő császárkrónikáját jambusokban írta meg. 29. _Zonarasz János_ 1118-ban mint nagyon öreg ember halt meg Athosz-félszigetén, hová az udvari élet zaját megúnva vonult vissza. Itt írta meg _Chronikon_ vagy _Annales_ néven idézgetett 18 könyvét, mely a világ teremtésétől egészen halála évéig történt főbb eseményeket tárgyalja. Ezt 1841–98-ban Pinder és Büttner-Wobst kötetben adta ki. Zonarasz művét utóbb a már említett Niketász Chroniata folytatta. 30. _Leo Grammatikosz_, fökép Greorgiosz Monachoszt plagizálva, 1013-ban fejezte be 948-ig menő Chronographiáját, melyhez függelékül járul e könyvben Eüsztathiosz könyve Thessalonika elfoglalásáról. 31. Az athéni _Laonikosz Chalkokondülasz_ Konstantinápoly bevétele után tíz könyvben írta meg a törökök történetét (1298–1463.), melyben a magyarokkal való harczokról csak röviden emlékezik. 31. _Georgiosz Kodinosz_, kiről (a 25. sz. a.) már volt szó, a konstantinápolyi régiségekről szóló kivonataival újból szerepel. 32. Egy kötet a konstantinápolyi politikai és patriarchai történeteket tartalmazza. Végre 33. _Attaliotasz Mihálynak_ 1853 táján fölfedezett históriája rekeszti be a sort.

Látszik, hogy a sorozat nem teljes és hiányoznak belőle, csupán a minket igen is közelről érdeklőket véve, Maurikiosz és bölcs Leó császárok taktikái. Ez utóbbinak az 1745. évi firenzeinél hibátlanabb kiadásáról a M. T. Akadémia Vári Rezső útján gondoskodott, kétségkívül Salamon Ferencz ama szavainak hatása alatt, hogy «az egész magyar történet régi korára 890-től 1000-ig krónikáink távolról sem oly hitelesek, mint Leó és Konstantin Porphyrogeneta».

Byzánc írói mellett, már a hazai történelem szempontjából is, kiváló figyelmet érdemelnek a germán krónikások és történetírók. Összegyűjtésökre az első nagyobb szabású társaságot Stein báró alapította 1819-ben s a társaság a kiadás vezetését Pertz Henrik Györgyre bízta, ki e czélból 1821–3-ban levéltári kutatásokat tett Olaszországban és Ausztriában. 1826-ban jelent meg a _Monumenta Germaniae historica_ első kötete. A szövegkritika s egyáltalán a történelmi szempont különösen akkor lépet előtérbe, mikor – 1840-ben – Waitz György is a munkatársak sorába állott. Pertz 1873-ban lépett vissza a vezetéstől, kevéssel 1876 okt. 7-én történt halála előtt. A vezetést most a berlini akadémia vette át, mely középponti igazgatóságot szervezett s a szerkesztéssel 1875-ben Waitzot, ennek 1886 május 24-ikén történt halálával pedig 1888-ban Dümmler Ernőt bízta meg. Az első 25 kötet folio, a többi negyedrét alakban jelent meg s öt osztályra van elkülönítve. 1. _Scriptores_, 29 folio kötetben, melyhez 1877 óta mint alosztály járultak negyedrét alakban a német krónikák s a középkor régibb történeti könyvei öt kötetben; továbbá az auctores antiquissimi hét kötetben s a longobárd és olasz, valamint a merovingi írók három s a pápák és császárok XI–XII. századbeli viszályáról szóló könyvek egy kötetben. 2. _Leges_, öt folio kötetben, szintén negyedrét alakú alosztályokkal. 3. _Diplomata_, II. Ottó koráig. 4. _Epistolae_, különösen a pápák registrumaiból összeválogatva; s 5. _Antiquitates_, negyedrét alakban, mely a Nagy Károly korabeli latin költők műveivel – 4r. alakban – nyilt meg, s idáig Dümmler kiadásában hét kötete van. Indexszel máig csak az első 12 kötetet látták el.

Ezen nagybecsű gyűjteményből az iskolák számára _Scriptores rerum Germanicarum_. _In usum scholarum_ czímmel, szintén Hannoverben, 8r. füzetek is jelentek meg, az iskolák s a nagy közönség számára pedig IV. Frigyes Vilmos porosz király védelme alatt Berlinben és Lipcsében már 1847-ben megindította Pertz, Grimm, Lachmann, Ranke és Ritter a _Geschichtschreiber der deutschen Vorzeit_ czímű vállalatot, melyet azután Wattenbach folytatott s melyből közel száz füzet jelent meg. Mindezekben képviselve vannak még a Németországról szóló klasszikusok is, pl. Plutarch, Julius Caesar, Suetonius és Tacitus, úgy, hogy a források körülbelül kétezer évi időre nyúlnak vissza. A _IV. századból_ Ammianus Marcellinus; a _VI. századból_ Toursi Gergely, Jordanes, Eugrippiustól szent Severin életrajza; Prokóp vandál és gót háborúja; a _VII. századból_ Isidornak a gótokról, vandalokról és svédekről szóló története, Fredegártól a frank királyok krónikája; _a VIII-ból_ sz. Gallus és Otmár szentgalleni apát, sz. Bonifác, sz. Leoba, Sturmi eigili apát, hucbaldi sz. Lebuin, sz. Willibrord, Liudger és brémai Willehad életrajza, Paulus diaconustól s másoktól a longobárdok története. _A IX. századból_ Einhard Nagy Károlya, s évkönyvei, Ermoldus Nigellus dicskölteménye Lajos császárról s Pipin királyról írt elegiája, Theganustól s az ú. n. Astronomustól Lajos császár életrajzai, Nithard négy könyve, Ruodolftól s Meginhardtól szent Sándor átszállítása, Anskar és Rimbert életrajzai, a fuldai és xanteni évkönyvek, melyekkel megkezdődik a magyarországi vonatkozások sorozata, St. Bertin és St. Vaast annalisei, Eigil fuldai apát és Hathumoda gandersheimi apácza fejedelemasszony életrajza, sz. Libor és sz. Vid holttestének átszállítása, a szentgalleni barát, Erchanberttől a frankok Nagy Károly korabeli történetének folytatása, s Regino prümi apát krónikája. _A X. századból_ Regino folytatása, Liudprand munkái, Ruotgertől Bruno kölni érsek élete, Widukind szász történetei, Richer négy könyve, Hrosvitha apácza költeménye Gandersheim alapításáról s I. Oddo császár tetteiről, Odilo clugnyi apáttól Adelheid császárné élete, Adalbert prágai püspök élete, Mathild királyné élete, a quedlinburgi évkönyvek, Ekkehardtól a Casus Sancti Galli. _A XI. századból_ a merseburgi Thietmar krónikája, Brémai Ádám hamburgi egyháztörténetei, reichenaui Herimann krónikája, Bruno könyve a szász háborúról, Bernold krónikája, az altaichi nagyobb évkönyvek. _A XII. századból_ Helmoldtól a szlávok krónikája, IV. Henrik császár élete, a hildesheimi s a magdeburgi évkönyvek (ez utóbbi másképen a Chronographus Saxo), a szász annalista, a stederburgi krónika, Herbordtól Ottó bambergi püspök élete, Aurai Ekkehard krónikája, az augsburgi annalisok, sz. Norbert magdeburgi érsek élete, Freisingi Ottó püspök krónikája, az erfurti sz. Péter s a sz. blasieni Ottó krónikája, a Welfeknek s a weingarteni barátnak genealogiája. Végre _a XIII. századból_: Lübecki Arnold krónikája, a genovai évkönyvek, a kolmári annalisok és krónika, a nagy kölni évkönyvek, Hermann altaichi apát munkái, a marbachi és genovai könyvek s a lüttichi sz. Jakab évkönyvei stb.

Rendkívül gazdag s hazánk történetére nézve is fontos gyűjtemény a _Fontes rerum Austriacarum_, melyet a bécsi Tud. Akadémia 1849-ben indított meg s melynek első osztályában (Scriptores) 8, a másodikban (Diplomataria et acta) 45 kötet jelent meg. Ez azonban már az újabb korra is kiterjed.

_Bajorországban_ II. Miksa király 1858-ban alapított a müncheni Tud. Akadémiánál egy történelmi bizottságot, melynek kiadványai közül különösen figyelmet érdemelnek a XIV–XVI. századbeli német városok krónikái 22 nyolczad s a német országgyűlési emlékek 1376–1431-ig 9 negyedrétű kötetben.

_Magyarországban_ a M. T. Akadémia, a M. Történelmi, erdélyi Honismertető társaság s a délszláv Akadémia monumentái, továbbá a Monumenta Vaticana stb. inkább csak oklevél-közléseikkel gyarapították a középkor ismeretét, krónikákkal alig, mind a mellett, hogy a M. Akadémia a legnagyobb szabású monumenták egyikét adja ki.

Hasonló áll az _angol_ Record Commissionról, melyet a kormány az angol történelmi források közlése végett a Master of the rolls (állami főlevéltárnok) vezetése alatt 1825. alakított s 1855. újra szervezett. Ennek legfontosabb sorozata a _Calendar of the state papers_, melyből 4r. alakban már száz kötet jelent meg, mely azonban csak a XV. századdal kezdődik. A nagybrittániai történetírók kiadása az 1857-ben alakított Rolls Commissioné, mely 1858-tól maig _Rerum Britannicarum medii aevi scriptores_ czímmel már is száz nyolczadrétű kötetet adott ki. Ebben azonban nemcsak középkori krónikák, hanem chartulariumok és levelek is vannak. 1838 óta a _Camden Society_ szintén 160 kötet történetet adott ki, részben a középkorról.

_Francziaországban_ a Collection des documents inédits sur l’histoire de France 1835 óta több mint 80 művet tett közzé. Gallia és Francziaország történetíróinak a szent benedekrendiektől megindított sorozatát most a feliratok és szépművészetek akadémiája folytatja. Az 1834. alapított franczia történelmi társulat szintén nyolczvannál több krónikát, emlékiratot és levelet nyomatott ki. Párisban 1868–1894 közt jelent meg ez a 23 kötetes hatalmas munka, mely a gallok eredetére vonatkozó följegyzésekkel kezdődik, s Fülöp Ágost király regestáinak kivonatával végződik. Legfőbb részei a Gesta Francorum, Loisel annalesei, a Codex Carolinus, a Gesta regum Anglorum, Konstantinápoly elfoglalásának története és sok száz levél a pápáktól stb. _Migne_ a maga Patroligiae cursus completusában 1216-ig (1844–1855) 221 kötet latin és 863-ig (1857–1866) 161 negyedrétű kötet görög művet adott ki az egyházatyákból. 1886-ban pedig az Institut, egyetem, az Ecole des Chartes és az Ecole des Hautes-Études tagjai szövetkeztek a történet tanulásához és tanításához szükséges főbb forrásművek kiadására s 1897-ig iskolák számára (Collection de textes pour servir l’étude et a l’enseignement de l’histoire czímmel) már is mintegy 50 kötetet adtak ki s 22 újabb gyűjtemény kiadását készítették elő.

_Belgiumban_ 1836 óta maga a kormány több mint 20 belga krónikát nyomatott ki, a brüsseli Akadémia pedig 1863–92-ig 66 kötetben gyűjtötte össze a belga krónikások és troubadourok műveit.

_Olaszországban_ Muratori Lajos Antal már 1725–51-ben 25 kötetet nyujtott _Rerum Italicarum scriptores_ czímmel. Egyéb művei mellett főkép ebből idézgetnek a magyar feldolgozók is. 1864–94. Bolognában a XIII–XVII. századig 258 kötetet adtak ki ösmeretlen vagy ritka művekből. (Scelta di curiosità letterarie inedite o rare.) Újabban a kormány 1883 nov. 25. külön Instituto storico Italianot állított fel az évkönyvek, krónikák, levelek, helyhatósági szabályok stb. közlésére. Ezekből idáig 13 író munkája, 4 leveleskönyv és regestrum, 2 statutum és 2 törvénykönyv jelent meg több kötetben, s azonkívül 20 kötet értekezés. A vaticani levéltár kiaknázására, francziák, poroszok, osztrákok, sőt legújabban 1894. Fraknói Vilmos bőkezűségéből, a magyarok is állítottak intézeteket.

_Lengyelország_ középkori krónikásai (Martinus Gallus, Kadlubek, Boguchwal, Martinus Polonus, Dlugoss, Callimachus stb.) főkép a krakkói akadémia kiadásaiból ösmeretesek.

_Oroszország_ legrégibb történeti kútfőinek kiadása a szentpétervári cs. Akadémia, illetőleg ebben az archaeographiai bizottság érdeme. Ez Sz.-Pétervárott 1841–85-ben 15 kötetben adta ki az orosz évkönyvek teljes gyüjteményét, melyből elég csupán Nestor krónikájára utalni. Idejárul az oklevél-közléseknek egész sorozata; pl. az orosz Tört. társulat egymaga 70-nél több kötetet adott ki a maga Szbornikjában (Történelmi Tár.).

_Romániában_ a kormány 1876-ban alakított egy bizottságot a történelmi források közlésére; majd az akadémiát bízta meg a folytatással, s e czélra az első kilencz évben 222,350 leit adott. A Hurmuzachi-féle gyűjteményben azonban (Documente privitore la istoria Romanilor) voltaképen csak Densusianunak az 1199–1350. évre vonatkozó oklevélgyüjtései vonatkoznak a középkorra.

Egyáltalában nincsen immár országa Európának, mely a maga középkori emlékeit kutatni és közzétenni nem igyekeznék. Első sorban áll ez a Német birodalom kisebb államairól, melyek valóban bámulatos munkásságot fejtenek ki. A Geschichtsquelle der Provinz Sachsen 15 kötete, a Scriptores rerum Silesiacarum et (külön) Lusaticarum, és a Codex Diplomaticus Silesiae 25 kötete stb. stb. csupán példaképen legyen idézve. A mellett a monumentákon kívül is mind több kiadást értek egyes krónikások, kiknek segítségével mindinkább behatolhatunk a középkor szellemébe s megigazíthatjuk a százados tévedéseket, mik leggyakrabban elfogúltságból erednek. Alig van immár egyetem, melyek mellett, mióta erre Ranke 1825-ben az első kisérletet tette, történelmi seminariumok nem működnének, hogy a tudós pályára lépők közvetlenül megismerkedjenek a kutatás módszerével s a feldolgozás művészetével. Az a körülmény, hogy a mi egyetemeinken ilyen seminariumok felállítása részben már szintén megtörtént, ezentúl még erősebbé teszi azt a kötelességünket, hogy a történelemben a forrásokig menjünk vissza s minden tekintetben önálló munkásságra törekedjünk.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Igy áll a legjobb és legrégibb kéziratokban s a ravennai névtelen földrajzírónál; a régebben divatos Jornandes név Grimm Jakab szerint «Vadkanbátorságú»-t jelentene.]

[Footnote 2: Az egyes könyvek iratásának idejére nézve 1. Giesebrecht bevezetését Toursi Gergely _Zehn Bücher Fränkischer Geschichte_-jéhez. (Lipcse, 1878, XXVII–XXXII.)]

[Footnote 3: Úgy látszik, Adaloald (616–626) idejétől fogva.]

[Footnote 4: A középkor forrásmunkáinak könyvészeti ismeretére nézve különben a legjobb tájékoztató dr. A. Potthast műve _(Bibliotheca historica medii aevi)_, mely 1500-ig teljes jegyzékét nyujtja a Bollandistáknál, Bouquetnál Mignenél, a Monum. Germanicaban, Muratorinál stb. megjelent műveknek. (2. kiadása négy félkötetben).]

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

14 |De cius császár ellen |Decius császár ellen

24 |őket is legyőzté Otthon |őket is legyőzték. Otthon

30 |egybekötni kivánják |egybekötni kivánják.

57 |lárm t nem csapnak |lármát nem csapnak

129 |vezetéset Pertz |vezetését Pertz

131 |nagyobb évkönyek |nagyobb évkönyvek]