Part 23

Így telt el a tél, s a tavasz élete megzöldűlt a mezőben. Megnyílt Gyula kerti munkája is, s mihelyt teheté, azonnal ismét kerti mulatójába hurczolkodék, hogy ezzel is távolabb eshessék mostohájától. A kedves évszak kecsei, igérve fejledeztek most Gyula kertalkotásain; szem és szív elbájolva mulatoztak azokon. Kettős szorgalommal látott most Gyula azon munkákhoz, melyek ősszel elmaradtak, s ezek és kertje valának most világa neki.

Egy délután Gyula ültetéseit nézeglé, közel hozzá Panna asszony, a vadászné, veteményt gyomlála. Egy darabig oldalgott ez az úr körűl; de mindinkább közelebb simult hozzá, fel-feltekintett munkájáról reá, zörgött, köhögött, hogy észrevétessék, s akként intézte a dolgot, hogy végre figyelmessé kelle lennie Gyulának reá.

Kend az Panna asszony? kérdé ez.

Én vagyok, nagysága! felele Panna, kezet csókola nála, s szivesen hálálkodék neki.

Hogy van kend? mintha megsoványodott, megütődött volna?

Nem csoda, felele az asszony, kötőjébe törülvén nedvesedő szemeit; a boldogúlt asszonynyal sírba szálltak az én napjaim is. Ekkor megerede szájából, Marinak és a hajdani időknek magasztalása és újabbak mostohasága elleni panasz. Gyula szükségbeni sinylést vélvén nála, egy pár ezüst pénzdarabot akara kezébe nyomni, de Panna asszony, sok unszolásira sem fogadá azt el.

Élhetek, csókolom kezeit nagyságának; így szóla, s szegény embernek ez elég. Nem is azért esengtem ide – hanem – hanem – Itt elhallgatott Panna asszony és körűltekintgetett, mintha lesetéstől remegne.

Hát mi baj van Panna asszony? kérdé figyelmezve Gyula.

Menjen nagysága azon bokrok közé, a kertész laka mögé, majd én is utána kullogok, mondá súgó hangon Panna.

Gyula ismerte a hű lelket, s szavára megindúlt a jegyzett hely felé, nem tudván: mit véljen e szokatlanságról?

Csakhamar utána lopódzott Panna. Itt újra megcsókolta Gyula kezét. Engedjen meg nagysága, így szóla, ha botor parasztnő létemre, nem tudom az úri emberséget. – Boldogúlt édes asszony-anyja kegyes asszonyom volt – isten nyugosztolja! – tudom nagysága nem neheztel, ha egy kérdést merek. – Itt megint elhallgatott Panna, s küzdeni látszott magával: tegye-e kérdését, nem-e?

Gyula biztatta, s Panna, miután az ifjú úrtól többszörös fogadást csikart ki, hogy nem neheztelend, félig elfordúlva és szemlesütve, e kérdést tevé: hogy van nagysága a mostohájával?

Panna asszony látván Gyula elhalványodását, mintegy maga is megijedt vakmerőségén, hirtelen megragadá Gyula kezét és ajkához nyomá azt: ó én ostoba, mit kérdek? Így szóla; hiszen az én boldogúlt asszonyom fia, nevelése, istent nem feledhet! Nagysága tudom ártatlan, bizonyosan ártatlan, mint egy husvéti bárány!

Az vagyok, jó Panna asszony, isten látja, az vagyok! felele Gyula; de mondja meg nekem, miként jő ezen kérdéshez?

Engedje meg nagysága, hogy ostobául kimondom. Már régen ver a szele, hogy az ifjú asszonyság és nagysága egymás után esenkednek; mert a cselédség lát és hall mindent a ház körűl, mikről az uraság nem is álmodik. Az én napom ugyan az udvarnál már lehúnyt; eszembe jutott kegyes jó asszonyom, édes asszonyanyja nagyságának, eszembe: miként élt halt fiáért, megszorúlt szívem bánatomban! Elmégysz, gondolám magamban, megmondod nagyságának, hogy suttognak, de te nem hiszed: mert jó anyának jó gyermeke fél az efféle kárhozattól.

Gyula megköszöné Panna asszony hűségét, s a kert hátúlsó ajtaján, átallván tanút gyötrelmének, kimene a szabadra. – Ennyire ment hát már a dolog, hogy cseléd és falu suttogják gyanúit atyám háza becstelenítésének? Így tünődött magában s eszméletlenűl anyja sírjához jutott. Merően nézett kiskorig halmára, majd könny szökvén szemébe: áldott hamvak, kik itt nyugosztok, így szólt ellágyúlva, s térdre omlott a sír hantjára, ihleljetek erőt az ifjúnak gyötrelmére! – Egy szellő suhana el a sírhalom felett, s annak fűszálait lengeté. Gyula, szelid anyjának lelkét sejté abban, s felszökvén: nem, nem! így kiálta, el, messze innen, a merre két szemem viszen! felmentlek gyarló nő veszélyes vívásod alól, elviszem magammal a bűn alkalmát, melyet úgy látszik önmagad is kárhoztatsz! – Egyszerre kőszálként szilárdúl álla föltétele, hogy elhagyja az atyai udvart, melyben úgy is czéltalan henyeség epeszté őt, s önerejére bizza a világban sorsát. Eleinte néhány napot akart várni, czélja kivitele előtt egyet-mást óhajtván még rendbe hozni; de majd meggondolván magát: nem! így szóla eltökélve magában, halasztás, hol futnunk vagy jót tennünk kelle, egyik rejtett horga a pokolnak! Holnap megyek! s haza tére titkon megtenni intézkedéseit.

KÉPJEGYZÉK.

Fáy András arczképe II 1. Egymást váltogató érzéssel borult a sír harmatos hantjára 3 2. A hadnagy szívteléssel és csodás béketűréssel készítgete Matyinak kardokat 37 3. … Társai segíték be mindkettőjüket 84 4. Ily beszéd közt a czélba vett diófák alá értek 124 5. Táncz, enyelgés és tréfa közt folyt el nagy része az éjnek 163 6. … Hevesen szorította kebléhez a kedves leánykát 199 7. Az első halász kora óta alig esett ily különös bájú halászat 266 8. Mindenkinek szeme a falu felé fordul 282 9. Angelica lelke nem bira eltelni 296 10. Szélkelepként indult meg nyelve 327

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

4 |téholyodás |tébolyodás

6 |papirva takarva |papirba takarva

6 |némelyik |«némelyik

7 |«Mely botránkozás |Mely botránkozás

8 |fegyegetőzött |fenyegetőzött

30 |irányokra nyáladt |irányokra gyúladt

37 |bogácsfőkból |bogácsfőkből

45 |esetben Vimos |esetben Vilmos

51 |hözelebbrőli |közelebbrőli

64 |ápíttete |építtete

90 |hivívni |kivívni

123 |maghatározása |meghatározása

132 |pezspő champagniai |pezsgő champagniai

139 |házt g |háztag

150 |Oyan az |Olyan az

150 |viszontlásás |viszontlátás

152 |Szívé megszorult |Szíve megszorult

157 |hivalali |hivatali

164 |attől függ |attól függ

173 |szüséges |szükséges

181 |ülését’ |ülését,

195 |Házi esend |Házi csend

212 |meplepni |meglepni

214 |csaknek annyi |csaknem annyi

224 |múvészeink |művészeink

227 |pályáín |pályáin

258 |Málit szántunk |Málit szántuk

259 |elhatározá magban |elhatározá magában

260 |ember-szeretetet |ember-szeretet

262 |kedvesénél |kedvésénél

264 |hűzá |húzá

264 |rendelésével. Gyula |rendelésével Gyula

276 |helyheit |kelyheit

280 |fordült |fordult

280 |galamjaira |galambjaira

282 |terjedejmes nyáj |terjedelmes nyáj

288 |megátom |meglátom

299 |tiszteettel |tisztelettel

306 |körúlfonván |körülfonván

342 |kessrűség |keserűség

342 |szeretet édes anyja |szeretett édes anyja

342 |gyölületes |gyülöletes

355 |komályban |homályban]