Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet)

Part 15

Chapter 15 2,062 words Public domain Markdown

XV. Nem. Mikesnek nem volt az a vígasztalása, hogy egy ily megbízott lélek, egy ily drága rokon, közelében lakjék, kivel időnként szemben lehete, s a távolban eszméket, érzéseket cserélhete. Naplózott ő, kétségkivűl, s bőven, részletesen: mutatja ezt adatai pontossága; s e napló nem is száraz feljegyzésekből állhata: néma megbizottja volt az csendesen tűrő, váró és reménylő kebelének; ebbe rakta le tapasztalásait úgy, mint gondolatait, örömeit s enyelgéseit, a perc benyomásait úgy, mint mindazt, mi neki sokáig fájt, s mit jól esett kimondania, habár csak az élettelen papirlapnak és hogy így: azon közvetlensége, azon életfrisesége mutatja ömledezéseinek, melyeken szivének dobogása, erejének lüktetése hallik. Néha verselgete; másszor egy-egy tetsző darabkát fordított; olvasmányaiból kivonatokat tett, észleleteit ki-kidolgozta – míg egyszer, kétségkivűl rodostói élete másod szakában, midőn társai száma évenként fogyott vala, s szomorú magánya az élet tünékenységére emlékezteté – talán épen vég éveiben – elhatározá magát nyomot hagyni szenvedéseiről, s dicsőíteni ez élet után még Azt, kit ífju kora óta ábrándosan szeretett, ki miatt mindent elvesztett: hazáját, de kit csak egy szabadulási kisérlettel sem tagadott meg. _Mémoirokat szerkesztett elveszendő papirosaiból, még pedig levélalakban_, mire példákat az előtte jól ismert francia irodalom szám nélkül nyújta. Nagy ügyességgel járt el e szerkesztésben. Nem törölve le ífjusága virágai hímporát, belé lehellé mégis az egész képbe az élet és szenvedés által tisztúlt s megnyúgodott lelke csendes szépségeit. Ha még is azon rész, mely a statisticusra nézve legbecsesb, a török birodalom ismertetése, valamint az élte utolsó éveiben történt kormányváltozások előadása, forma tekintetében kevésbbé kielégítő, az a választott levélalaknak tulajdonítandó, mely mindazt, miben mozgás és haladás van, saját tárgyaúl fogadja be, legkevésbbé azonban a puszta leirást. A mű, mint látjuk, 1758 végeig terjed, midőn Zay halála után azt mondhatá magának: „_Már most egyedül maradtam a bújdosók közűl_[57], és nem mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy amazt előre; mert _egyedűl maradván, nekem kell kimenni az áldozatra_.“ E momentum maga fejezheté be kerekdeden a művet; s ez utolsó fejezetben – vagy mondjuk: levélben, – rekeszti is azt be egy vég s imaszerű visszapillantással vándor életére.

XVI. Annyi idő, egy hosszú fájdalmas pálya alatt, családjáról alig vett vala némi kis hírt. 1740. máj. 22. ezt írta Bukarestből: „Erdélyből még ide senki nem jött, hogy tudakozódhattam volna, hanem csak egynehány szász, akitől csak a len felől lehetett volna tudakozódni“[58]. Hetvenedik évébe lépett, s közelítvén a búcsú, elevenebben kivána családjáról értesűlni. Megfordúlván tehát 1759 elején Konstantinápolyban, az austriai követtől engedelmet kért és nyert írhatni a Mikes Mihály fiának, kinek keresztnevét sem tudá; s ekkor ment tőle Erdélybe azon levél, mely a IV. fejezetben áll. Ismerjük a választ is; de látjuk ebből azt is, hogy gróf Mikes Istvánnak nem jutott eszébe a hatvanas aggastyán hontérhetéseért a nagyszívű Mária-Terézia előtt rokoni kötelességét teljesíteni. – S ez utolsó tényleges nyoma Mikes életben-létének. Mindazáltal úgy látszik, hogy még három évig élt. Ugyanis, „Tót Ferenc generális bizonyítása szerint[59] – írja Kulcsár István Mikes Levelei első kiadása előtt – már 1862-ben, az ő halála után az egész bújdosó társaság eloszlott.“ Szabatosan ez előadásból a halál évét nem tudjuk. De a magyar irodalom jó angyala úgy akarta, hogy munkája fennmaradjon. Tán nem csalódom, ha hiszem, hogy a kézirat azon úton jött Kulcsár kezeibe, amelyen e hír, t. i. maga báró Tót Ferenc által, ki 1762-ben mint francia tüzértiszt Konstantinápolyban megfordúlván, azt szerencsésen megmenthette. T. i hazájába visszatérvén, Tarcsán, Vasvármegyében lakott, hol a szomszédos Szombathelyen tanárkodó Kulcsár István vele megismerkedett, s Tót halála után[60] a kéziratot azonnal sajtó alá adta[61].

XVII. Ugyanazon kéziratból nyújtám ime által Mikes munkáját a magyar közönségnek; teljesben, mint Kulcsár, egy szakaszszal, s hívebben, mert Kulcsár változtatásai nélkül, a szerzőnek bár néha ingadozó kiejtésmódját hangoztatva vissza, s egyedűl helyesirását idomítva át. Mi lett volna azt betűhíven adni, mutatja az imént idézett 1759-ki levél, mely a legkisebb apróságig pontosan nyomatott. Hogy pedig azt a „Magyar Nemzet Classicus Irói“ során adám, abban, úgy hiszem, mind a kritika, mind az olvasó közönség helyeslésével találkozom. Nem csak korának csúcsán áll Mikes munkája a tartalom becsével, s az előadás soknemű szépségeivel egyaránt: hanem szól az minden koroknak; mert az elme és érzület e ritka szövetsége-, vidor kedélyessége, gyakorlati bölcsesége és erkölcsi súlyával, gyönyörködtető és nemesítő erejét nem vesztheti el, míg a magyar kebel a valódi szép és jó iránti fogékonyságát híven megőrzendi.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Az eredeti kéziratban, kétségkívül hibásan, _vagyon_ áll.]

[Footnote 2: A kéziratban hibásan igy: hogy _ezeket_ gyalázatosan bánjanak vélek.]

[Footnote 3: Ez előnéven nevezi őt Rákóczy, végintézetében.]

[Footnote 4: L. _Cserei Mihály_ Históriája, Kazinczy Gábor által. Pest, 1852. 473. szelet. és _Gr. Kemény József_, gr. Lázár Miklósnál: A gróf Lázár Család, Kolosv. 1858. 82. l., mely hely szerint Kelemen atyja Pál, nagyatyja György, nagyanyja Hídvégi Nemes Klára, egy gr. Lázár János által 1799-ben egy pör mellett az erdélyi kir. tábla elébe terjesztett nemzékrend alapján, de melynek képtelenségét a maga Kemény által közlött adatok bizonyítják. Ezek szerint t i. Nemes Klára 1673-ban ment férjhez Lázár Imréhez, s mint ilyen perelt 1674-ben a maga és _fivére Mikes Pál_ nevében Pongrácz Zsigmonddal. Ha Mikes György neki ama nemzékrend szerint férje, és Pál, neki fia, emez minden esetre csak 1691-en innen születhetett volna, mert Nemes Klára férje ez évben még élt (Kemény, Lázárnál 83. l.), s így Kelement, ki 1690-ben született, akkor nemzette volna, mikor még maga sem született! Helyesb, sőt egyedűl lehetséges tehát a _Mike Sándor_ úr nemzékrende, melyet velem _Hodor Pál_ úr levele után _Nagy Iván_ úr közlött, s ez így áll:

Kassay Anna

E szerint Mikes Kelemen nagyatyja György, nagyanyja Kassay Anna, s mostoha nővére csakugyan Nemes Klára. S ehez képest igazítandó meg mind _Lázár_ az id. h., mind _Kővári_: Erdély nevezetesebb Családai, Kolosv. 1854. 183. l. s az őt követő _Nagy Iván_ Magyarorsz. Családai, VII. köt. 473. l. – =Pál=, _Kővári_ szerint az id. h. 184. l. Tököli mellett harcolt, ezzel kibújdosott, Bukurestben múlatván magára haragítá az oláh vajdát, ki titkon beküldé Erdélybe a (császári) hadak parancsnokához; ez Fogaras várába záratá, hol szörnyű kínok közt végezék ki. Ez igaz lehet, de _Mikolánál_, kire Kővári hívatkozik (Hist. Geneal p. 22), erről egy hang sincs!]

[Footnote 5: T. i maga azt írja: „Az első levelemet, amidőn a nénémnek írtam, _huszonhét esztendős_ voltam, eztet pedig hatvankilencedikben írom“ (l. e munka II. köt. 216. l.) Írta pedig amaz első levelét 1717. oct. 10.; ez utolsót pedig 1758. dec. 20.]

[Footnote 6: A rokonság fokát a Kővári táblázatából tett köv. kivonat állítja elénkbe, de Zsigmond helyébe a fent hitelesen bemutatott Györgyöt iktatván be nagyapjáúl:

BENEDEK

Gábor – Benedek – Mihály – Zsigmond – Kelemen – MIHÁLY gróf. Miklós – Mihály – Benedek – _György_ – _Pál_ – KELEMEN.

Mely táblázat, ha áll, Mihály gr. és a mí Kelemenünk közös ösüktől öt ivadék által voltak elválasztva.]

[Footnote 7: L. a felebb IV. fejez. közlött saját levelét.]

[Footnote 8: L. Histoire des Révolutions de Hongrie, a la Haye, 1739. Tome V. (Mémoires du Prince François Rákóczy) 129, 130. ll.]

[Footnote 9: Mémoires (Hist des Rév. V.) 176, 178. ll.]

[Footnote 10: L. Hist des Rév. II. k. 249. 251. l.]

[Footnote 11: L. u. ott V. k. 338. l.]

[Footnote 12: 1738. oct. Nikápoly alatt a Dunába szakadó Olt vize látásán megindúlva: „csak azt sem láthattam – így ír Levelei II. köt. 108. l. – suhajtás nélkül; _mert olyan édes hazából foly ki, ahonnét 31 esztendőtől fogvást vagyok kirekesztve_“ (tehát 1707 óta).]

[Footnote 13: L. LXXXV. Lev. I. köt. 213. l.]

[Footnote 14: L CXLV. Lev. II. köt. 112. l.]

[Footnote 15: „_Hadakozásra hítak ide_, de békességre jöttünk.“ XII. Lev. I. köt. 25. l. S ismét: „A bizonyos, hogy olyan reménység alatt jöttünk ide, hogy _hadakozás által menjünk hazánkban_; de nem a volt az irántunk való rendelés“ XIV. Lev. I. k. 29. l.]

[Footnote 16: _Nagy Iván_: Magyarország Családai, id. h. 475. l. (Kővári után).]

[Footnote 17: L. XII. Lev. I. 25. l.]

[Footnote 18: L XIV. Lev. I. 29. l.]

[Footnote 19: Ugyanott.]

[Footnote 20: L. XVI. Lev. I. k. 32. l.]

[Footnote 21: L. XIX. Lev. I. 36.]

[Footnote 22: L. XXXII. Lev. I. 61 l.]

[Footnote 23: I. k. 64 l.]

[Footnote 24: XXX. Lev. I. 56. l.]

[Footnote 25: XXXII. Lev. I. köt. 60. l.]

[Footnote 26: Rákóczy testamentomában olvassuk: „Au Porte-arquebuse Koezegi 1000 liv.“ Hist. des Rév. VI. 78. l.]

[Footnote 27: L. LXVIII. Lev. I. 164. l. és LXXV. Lev. I. 185. l.]

[Footnote 28: L. LXXIII. Lev. I. 178.]

[Footnote 29: L. LXXVII. Lev. I. 191. – A Zsuzsit illető helyek: I. köt. 76. 95. 105. 106. 108. 110. 121. 123. 159. 161. 162. 171. 188. s a felebbiek.]

[Footnote 30: L. XCVIII. Lev. II. köt. 31. l.]

[Footnote 31: L. C. Lev. II. köt. 40. l.]

[Footnote 32: L. CI. Lev. II. k. 42. l.]

[Footnote 33: L. CIII. Lev. II. k. 45. l.]

[Footnote 34: L. CVI. Lev. II. k. 52. l.]

[Footnote 35: L. CIX. Lev. II. k. 57. l.]

[Footnote 36: L. CXII. Lev. II. k. 62, 63. l.]

[Footnote 37: L. CXX. Lev. II. k. 76. l]

[Footnote 38: L. CXXIV. Lev. II. köt. 81. l.]

[Footnote 39: L. CXXV. Lev. II. k. 83. l.]

[Footnote 40: L. CXXV. Lev. II. k. 84. l.]

[Footnote 41: L. CXXVI. Lev. II. k. 85. l.]

[Footnote 42: L. CXXIX. Lev. II. k. 91. l. és CXXXII. 94. l.]

[Footnote 43: L. CXXXIV. Lev. II. k. 96. l.]

[Footnote 44: L. CXL. Lev II. k. 105. l.]

[Footnote 45: L. CXXXVII. Lev. II. 100. l.]

[Footnote 46: L. CXLV. Lev. II. k. 112. l.]

[Footnote 47: L. CXLVI. Lev. II. k. 113. l.]

[Footnote 48: L. CXLIX. Lev. II. k. 120. l.]

[Footnote 49: L. CLXIV. Lev. II. k. 145. l.]

[Footnote 50: L. CLXV. Lev. II. k. 146. l.]

[Footnote 51: L. CLXIV. Lev. II. k. 145. l.]

[Footnote 52: A Petkyek később lettek grófokká; a Pálffyak pedig, vagy Perényiek az erdélyi Mikesekkel semminemű összeköttetésben nem álltak.]

[Footnote 53: Férjezettnek kell pedig e nőt képzelnünk a szerint, mit Mikes hozzá (I. 211.) ír: „Némely historicusok ugyan azt mondják, hogy a menyasszonytánc vígabb (a baráttáncnál): _ked tudja jobban, mint én_“ (t. i. mert ked azt már eljárta).]

[Footnote 54: L. I. 12. 136. 198. 184. 196 stb.]

[Footnote 55: Péld. 137. 152. 155. 195. 196. 187. 210 stb.]

[Footnote 56: Péld. II. 137. 215. stb.]

[Footnote 57: Ily helyeken ő mindig azokat érti, kik 1717-ben a megholt fejdelemmel együtt menekűltek.]

[Footnote 58: L. CLVI. Lev. II. köt. 133. l.]

[Footnote 59: Fia Tót Andrásnak, Bercsényi tisztjének, ki atyjáról e fontos sorokat írja: „Feu mon Père avoit suivi (Rodostóba, helyesben Törökországba) ce Prince, et en était parti l’année 1717. pour venir servir en France. _Les differentes commissions, qu’ il eut, le mirent souvent à portée de revoir ses anciens camarades_, au milieu desquels il vint mourir en 1757. Le comte Tczaky ne lui survécut que huit jours, et cessa de parler en apprenant sa mort.“ _Mémoires du Baron de Tott_ sur les Turcs et les Tartares. Amsterdam, 1785. II. partie l. 1.]

[Footnote 60: ✝ sept. 22. 1793.]

[Footnote 61: Előszava költ febr. 18. 1794.]

IGAZÍTÁSOK.

I. köt. 30. l. 7. s. _érkezett_ után tégy vesszőt (,).

42. l. 18. s. _fahint_ helyett olv. tahint (segédpénzt).

56. l. al. 8 s. építenének. Való.

106. l. al. 3. s. lerázhat_nánk_.

222. l. 14. s. vál_ék_.

II. köt. 59. l. al. 1. s. ha_d_ni.

81. l. néhány szélső betűk széthányvák (idő, rend-, ködje, akárki).

96. l. al. 6. s. gyerme_k_ekkel.

118. l. al. 1. s. _k_ell.

136. l. al. 6. s. ha nem (két szóba).

150. l. 2. s. 1743.

Néhányszor sóhajt, magokat s eff. állanak _suhajt_, magokot stb helyett.

* * * * * *

Transcriber's note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

13 |et nem veszek |el nem veszek

30 |hatszár ezer |hatszáz ezer

41 |talám Rodosztón |talám Rodostón

49 |franezia hajók |franczia hajók

57 |Viszgáljuk meg |Vizsgáljuk meg

78 |mndenkor gáncsot |mindenkor gáncsot

81 |kevés ide |kevés idő

81 |rendő tartásban |rendtartásban

81 |rendetlenségnek ködj, |rendetlenségnek ködje

81 |elítélheti akárkie |elítélheti akárki,

96 |mint a gyermeekkel |mint a gyermekekkel

115 |Csornavoda |Csernavoda

118 |bell adnom |kell adnom

136 |hanem azt |ha nem azt

143 |tél ntán |tél után

147 |Elvesztettem |„Elvesztettem

150 |1742, 15. octob. |1743, 15. octob.

169 |„Hogy csak |Hogy csak

170 |híják. |híják.“

190 |„Kös öntés |„Köszöntés

193 |verőf ny meg |verőfény meg

194 |az ellena égünknek |az ellenségünknek

194 |hogy-másnak |hogy másnak

200 |ho y valamely |hogy valamely

204 |„Igen is |Igen is

200 |tenger par jához |tenger partjához

220 |„Lecta“ jával |„Lecta“-jával

226 |hatvankilencedikben írom |hatvankilencedikben írom“

229 |anyja pedigl n |anyja pediglen

230 |Jenikőnél |Jenikőnél“