Part 15

(Történik az első felvonás a redoutban, a második a salonban.)

I. FELVONÁS.

Szép özvegy. (A hölgykeringőt végezve, helyére visszatér.)

Érdekes ifjú úr. Végtelen boldognak éreztem magamat, hogy nagysáddal ezt a fordulót ellejthettem; bátor lettem volna annak megduplázásáért is esedezni, ha azon körülmény, hogy nagysádnak tegnap a torka fájt, szerény kiméletet nem parancsolna rám.

Szép özvegy (elbámulva) Hát hogy tudhatja ön, hogy én nekem tegnap reggel a torkom fájt?

Érdekes ifjú úr. Mivelhogy be volt kötve a nyaka vizes kendővel s czukorra csepegtetett tincturát méltóztatott bevenni.

Szép özvegy. Az igaz, féltem, hogy visszatér. De meg nem foghatom, hogy ön hol láthatta ezt meg?

Érdekes ifjú úr. Hja az én hatásköröm messze kiterjed. Nekem minden héten van szerencsém nagysád salonjában megjelenhetni: a jour fixeken.

Szép özvegy. Az én jour fixeimen?

Érdekes ifjú úr. Nem! az én jour fixeimen.

Szép özvegy. Megfoghatatlan. Hisz én önt soha se láttam.

Érdekes ifjú úr. Sőt nagyon sokszor volt szerencsém nagysáddal a legbensőbb házi ügyeket érdeklő társalgásba elegyedhetni.

Szép özvegy. Én velem! De hát hogy híják önt?

Érdekes ifjú úr. Azt is nagyon jól tudja nagysád, mert bejelentés nélkül nem szoktam soha belépni. Egyszer az inas jelent be, másszor a szobaleány; de legtöbbször a kedves kis Mariska kisasszony.

Szép özvegy. Micsoda? Ön az én kis Mariskámmal is ismeretségben van, a ki még a gyermekszobából ki nem jár?

Érdekes ifjú úr. Fájdalom, hogy még eddigelé a kedves gyermeknek a rokonszenvében nagyon kevés előmenetelt tudtam tenni, hanem ő azért nagyon jól ismer. A minap is szegényke betörte az orrát, mikor a tollseprőn akart lovagolni.

Szép özvegy. Ön egyre rejtélyesebbé válik előttem. Legtitkosabb családi eseményeinkről is tudomással bir. És én nem birom önnek az arczát emlékembe felidézni. Én komolyan mondom, hogy most látom önt először.

Érdekes ifjú úr. Pedig még az arczképemet is ott tartja nagysád a salonjában.

Szép özvegy. Az ön arczképét? Hol? a fényképalbumomban?

Érdekes ifjú úr. Még annál is kitünőbb helyen: a szobrocskái között.

Szép özvegy. Nem értem. Nálam csupa hirhedett költők szobrai vannak.

Érdekes ifjú úr. Hát az én költeményemet nem olvasta nagysád? Pedig megküldtem egy tiszteletpéldányt.

Szép özvegy. Ön verset is ír? De én nem emlékszem rá, hogy én nekem valaha valami költő tisztelet-példányt küldött volna.

Érdekes ifjú úr. Elfeledkezett róla nagysád s válasz nélkül hagyta, a mi nekem fájdalmasan esett. Legelső látogatásom alkalmával lesz szerencsém még egy példányt személyesen átadni.

Szép özvegy. No ez a mesével határos. Én nem birom kitalálni.

Tánczrendező. Cotillon.

Érdekes ifjú úr. (Meghajtja magát s eltünik a sokaság közt.)

Tánczos. (Karjára veszi a szép özvegyet s elkeringel vele.)

II. FELVONÁS.

Szép özvegy. (Másnap reggel, azaz délfelé salonjában sorban törülgeti az étagèreken és kandalló-párkányon felállított szobrocskákat.)

Azt mondta, hogy itt áll a szobra a többiek között. De ugyan melyik lehet az? Ez itt Széchenyi, ez Petőfi, ez Schiller, ez Beranger, ez a búsuló juhász. Csak nem ez az tán? Talán hát ez a honvéd? De azt meg nagyon jól ismerem. Csak nem az indiai Isten, Wisvamitra? Vagy az Apolló! Hová gondolok? Ilyen costümeben nem járnak látogatni. S hogy ő nekem a költeményéből tiszteletpéldányt küldött? s azt én válasz nélkül hagytam? s az ő neki nagyon fájt? Nem birom kitalálni. Pedig valamennyi szobrot kezembe vettem már! egészen megfázott tőle a körmöm. Lizette! mért nincs ebben a kandallóban még felszítva a tűz?

Szobaleány. Mert nagyon füstöl.

Szép özvegy. Hát el kell híni a kéményseprőt, hogy tisztítsa ki.

Szobaleány. Szaladok.

Szép özvegy. Útközben a divatárusnőhöz is nézzen be a holnapi bálra való fejdiszemért, én addig majd itt leszek, s vigyázok a salonra, míg a kéményseprő itt jár.

Szobaleány. Szaladok. (El.)

(Kandallóban zörej támad.)

Mariska. Laj! Mama! Dün a petete mumus?

Szép özvegy. No csak légy jó. A fekete mumus a jó kis leányokat nem bántja, csak a rosz leányokat viszi el.

Kéményseprő. (Leszáll a kürtőből s a kandallón keresztül kilép.) Csókolom kezeit, jó reggelt kivánok, nagysád.

Mariska. Laj! A petete mumus.

Pamina. Avau, babau.

Kéményseprő. Nem tért vissza nagysádnak a torokfájása a tegnapi bál után?

Szép özvegy. (Karikára nyitott szemekkel.) De hát mi dolga van önnek az én torokfájásommal?

Kéményseprő. Mert hogy tegnap méltóztatott az iránti aggodalmának kifejezést adni, hogy a baj visszatérhet.

Szép özvegy. Hogyan? ön volna az?

Kéményseprő. Hát hiszen mondtam, hogy itt áll a szobrom a többi celebritások között. (Rámutat a kandalló párkányán a kéményseprő krampusz alakra.)

Szép özvegy. És így az a költemény, a miből ön nekem tisztelet-példányt küldött…

Kéményseprő. Az az «új évi üdvözlet» volt.

Szép özvegy. S a válasz, a mit elfeledtem rá adni…

Kéményseprő. Az egy kegyteljes egyforintos bankó.

Szép özvegy. Itt van! Az Isten áldja meg! Aztán majd a jövő bálban megint elviszem önt a hölgy-keringőre. Adieu.

Érdekes ifjú úr (nevet).

Mariska (sir).

Pamina (ugat).

Szép özvegy (otkolonos üvegét keresi).

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Kész örömmel.]

TARTALOM.

A jédikulai rab 1 Az egyhuszasos leány 42 A dagői torony 85 A hazatért 125 Az utolsó kaczaj 142 A nyulak históriája 145 Boszniai huszárkaland 160 Mahadi 165 Tisztelt ház, karzat és buffet 178 Az érdekes fiatal ember 201

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

7 |rajta jegyet. |rajta jegyet.»

23 |pokoli csörgésével! |pokoli csörgésével!»

26 |faklyafény elveszi |fáklyafény elveszi

41 |– En vagyok |– Én vagyok

46 |szépen kezet! |szépen kezet!»

63 |de kevesebbet. |de kevesebbet.»

75 |átlátta, hog |átlátta, hogy

101 |futó csilagokat |futó csillagokat

119 |Vigyétek! |Vigyétek!»

139 |ajtóját kínyitni |ajtóját kinyitni

170 |En is halottnak |Én is halottnak

186 |lemászoljuk.» |lemászoljuk.

187 |őrízni kell |őrizni kell

188 |«hosszú fogsz-e lenni?« |«hosszú fogsz-e lenni?»

193 |Dejsz a miniszterelnök |«Dejsz a miniszterelnök]